Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz * vissza 2003 máciusi meghívóhoz
Tizenegyedik alkalommal Éliás Ádám beszélt a Kossuth-i pénzrendszerről. Előadásának lényege az volt, hogy az 1848-as események közvetlen kiváltója a magánkézben lévő osztrák jegybank pénzpolitikája volt, sőt, az önálló magyar pénzügyminisztérium követeléséből következett az önálló magyar kormány gondolata is! Továbbá, hogy a politikai kompromisszum révén pénzügyminiszterré lett Kossuth igen szerencsés és szakavatott kézzel nyúlt az önálló magyar pénzrendszer megteremtéséhez. A továbbiakban had idézzem az előadó e célra készített írásos fogalmazványát:
“Az alkotmányozásban a történeti folyt
onosság igénye a Szentkorona meghatározó jelentőségére vonatkozóan, nemcsak a közjogi tan, hanem az eszme tekintetében is fennáll azok részéről, akik a nemzet szerves történeti fejlődését nem akarják feláldozni a modernizáció és integráció olcsó jelszavainak oltárán. A Szentkorona-eszme lényege a Krisztus-követés, - ahogyan ez a Korona képi világának és viszonyrendszerének tárgyi és jelképes valóságából, látható-tapintható objektivitással kétségtelenül következik. Már nem csak az egyházak, teológusok, vagy egyes hívő közösségek, hanem az egész magyarság feladata, hogy nemzeti mivoltának lényegét, a Krisztus-követést, Krisztus civilizációs tanításának megértése által alkatában-alkotmányosságában-alkotmányozásában tudatosan érvényesítse.A pénzrendszer kial
akítása korunk viszonyai között a legégetőbb, legsürgősebb alkotmányozási kérdések közé tartozik. Ennek megoldásához is Krisztus civilizációs tanításában találhatjuk meg a szellemi-morális forrást, - nem pedig a pénzhatalmi globalizáció “szakmai” propagandájának virtuális elveiben. Témámmal Drábik János és Síklaky István előadásához kapcsolódom, akik meggyőzően bizonyították ebben az előadássorozatban, de egész munkásságukkal is, hogy a jelenlegi pénzrendszer gyökeres átalakítása nélkül a természeti és szociális világválság krízisében süllyedhet el civilizációnk, mert a jelenlegi pénzműködés szükségszerűvé teszi a világméretű katasztrófát.Éppen a magyar történelem adott a pénzrendszer sikeres átalakítására olyan példát, amelynek tanulságai napjain
kban is követendők. Ez a példa az 1848/49-es szabadságharc pénzügyi története. Amikor Kossuth pénzpolitikája szóba kerül, újra és újra meg kell állapítanunk, hogy ma a magyar köztudatban erről az a kép él, amelyet a korabeli legreakciósabb és legostobább császári propaganda terjesztett. Ez a tragikus helyzet az elmúlt százötven év mindenfajta rontásainak és a jelen pénzhatalmi propagandájának következménye. A megvesztegethetetlen tanú, a népi emlékezet azonban, világosan megőrizte az igazságot a népdal szövegében: “Azért nincs itt most jó világ, /Mert nem a Kossuth-bankó jár. / Nincsen arany a hazába, / Mert begyűlt a sas gyomrába.”Kossuth pénzpolitikájának alapelve a teljes nyilvánosság volt. Abból indult ki, hogy a pénz a társadalomé, a nemzet egészéé,
így semmilyen taktikai, vagy egyéb megfontolás nem igazolhatja a titkolózást a nemzet előtt pénzügyi kérdésekben sem. A nyilvánossággal visszaélőket szigorúan és azonnal büntetni kell, a nemzeti pénz elleni külső mesterkedést pedig meg kell akadályozni. Először a Pesti Hírlap majd a kifejezetten erre a célra alapított Kossuth Hírlapjában a Pénzügyminisztérium minden intézkedését és adatát azonnal közzé tette. (Ma az MNB olyan titkolózást folytathat, hogy – a miniszterek saját bevallása szerint – még az illetékes kormánytagok sem tudhatják pl. az emisszió helyzetét.)148/49 szabadságküzdelmei nem 1848. március 15-én Pesten, politikai krízis következtében, hanem 1848.
március 3-án, Pozsonyban, pénzügyi krízis következtében kezdődtek. Az osztrák bankó iránti bizalmatlanság már 1848. januárban, majd a párizsi forradalom hatására februárjában vezetett egyre fokozódó nyugtalansághoz majd lázadásokhoz országszerte a pénzbeváltó helyeken. Az osztrák bankókon ugyanis ezüstpénzre történő beváltási kötelezettséget tartalmazó írás volt, s mindenki élni akart a beváltási lehetőséggel. Az Osztrák Nemzeti Bank nem tudott eleget tenni beváltási kötelezettségeinek (nem is akart), s a nyugtalanság nőttön-nőtt. Egy e kérdésről szóló képviselői indítványhoz kapcsolódva terjeszti be Kossuth 1848. március 3-án híres felirati javaslatát, mely a szabadságküzdelmek kiindulópontja lett. Három dolog kérését javasolja a császártól:Az országos ülés március 4-én óriási lelkesedéssel fogadta el Kossuth felirati javaslatát, s ezzel kezdődtek meg a szabadságharc eseményei.
A kezdetek, majd a következő másfél év eseményei azt bizonyítják, hogy 1848/49-ben a politikai
-katonai szabadságharc mellett pénzügyi szabadságharc is zajlott, sőt időben megelőzte és előkészítette a katonai szabadságharcot.Kossuth pénzügyminiszteri tevékenységét nagyívű,
tudatos stratégia fogta egységbe. Ennek fázisai:A döntő fordulat: a kormány Debrecenbe menekülésekor Kossuth a bankjegyek ércalapját Pesten hagyja. Windischgraetz elkobozza, s azt hiszi, hogy ezzel a magyar pénz összeomlik. Ehelyett a Kossuth-bankók zavartalanul továbbműködnek, soha nem látott gazdasági pezsgés következik be, a honvédsereg mindent megkap, amire szüksége van, rekvirálások nem történnek, a tavaszi munkák zökkenőmentesen folynak, a hadi- és egyéb üzemek teljes kapacitással dolgoznak: 1849 március-áprilisára beérik a pénzügyi szabadságharc győzelme. Mindkét hadsereg, mindkét kormány hivatalai és belföldi beszállítói
magyar pénzt használnak Magyarországon, annak ellenére, hogy a császári hatalom a megszállt területeken mindent elkövet a magyar pénz ellen.Infláció
nem volt; devalváció a császári hatalom erőszakos fellépései miatt helyenként és időnként előfordult, de különös módon nagyobb arányban vesztett ilyenkor mindig az értékéből az osztrák bankjegy, mint a magyar, így relatíve a devalváció is a magyar pénz erősödéséhez vezetett.Kossuth bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom saját kezébe veszi a pénzhatalmat, akkor
ércfedezet nélkül, s külső, uzsora-feltételű hitelek nélkül is gazdasági virágzás indul be, s a nemzet érdekei érvényre jutnak.Az 1848/49-es pénzügyi szabadságharc dicsőséges és sikeres történet. Nem önmaga életképtelensége, ellentmondásai okozták bukását, hanem mindenekelőtt a vezetés hűtlensége az eredeti eszmékhez,
a hatalmi szempontok mindent felőrlő kultusza, s csak harmadsorban a katonai túlerő. A Kossuth-i pénzrendszer, önmaga, éppenhogy csodálatos életképességet, gazdasági felvirágoztatást, konszolidáló erőt bizonyított. A történelemben először, s azóta utoljára, egy nagy ország nemzeteinek társadalma kezébe vette a pénzhatalmat, s a demokratikus érdekérvényesítés szellemében élt vele.Hiába volt azonban ez a teljesítmény és az érte-miatta hozott sokféle súlyos áldozat, ha e történetre csak mint érdekes, netán szórakozta
tó, romantikus eseményre tekintünk. Bitófára hurcolt vértanúk, börtönben sínylődöttek, megrokkanást, betegséget, éhínséget, korai halált szenvedők áldozata akkor nyeri el igazi értelmét, ha a későbbi nemzedékek erőt, bátorságot, gondolatot kapnak példájukból saját, időszerű problémáik megértésében és megoldásában.A pénzügyi szabadságharcot kísérő szenvedés
nem Kossuth pénzpolitikájának hibás mivoltából fakadó okok következménye, hanem a külső erőszak eredménye volt. Tények tömege bizonyítja, hogy Kossuth példátlan körültekintéssel, gondossággal, mindent alaposan mérlegelő szakszerűséggel tette meg kezdeményezéseit és intézkedéseit. A pénzügyi szabadságharc gazdasági értelemben soha nem is szenvedett vereséget. A gyarmatosító császári hatalom, - gyáván visszaélve a magyar vezetés szellemi-morális megingásával és az orosz katonai segítséggel – rendőri, adminisztratív eszközökkel semmisítette meg eredményeit. Ma már tudjuk, hogy ebben döntő szerepe volt a megriadt nemzetközi pénzhatalomnak is: fölöttébb veszélyes volt számára az a példa, hogy egy nemzet képes lehet saját kezébe venni, nemzetivé és társadalmivá tenni a pénzhatalmat, s ezáltal nem nyomor, hanem gazdasági felvirágzás következik be.A pénzügyi szabadságharcról alkotott mai,
közkeletű, hamis ítélet történeti érzéki csalódás eredménye: a katonai bukás tényét rávetíti a győztes és sikeres pénzügyi szabadságküzdelem képére, egy panorámába fogja össze a két történetet, s ezáltal bukottnak hiszi az utóbbit is. Holott az új pénzrendszer cáfolatát, kudarcát csak gazdasági okok bizonyíthatták volna, nem pedig katonai-rendőri intézkedések. A gazdaság pedig éppen az új pénzrendszer működőképességét bizonyította. Negatív bizonysága ennek a hosszú éveken át tartó nyomor, amely a Kossuth-i pénzrendszer adminisztratív, erőszakos szétverését követte. (Itt most nem részletezhetem, de számtalan bizonyítékot találtam arra vonatkozóan is, hogy a feltételnélküli kapituláció katonailag sem volt szükségszerű.)Ma
újra időszerű a pénzügyi szabadságharc, s a szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, hiszen a katonai fellépés értelmetlen, s nincs is kivel szemben megtenni: a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik. Éppen ezért a vele szemben folytatott védekezés szellemi természetű kell, hogy legyen, s erre csak egy öntudatára (újra) felébredt nemzet lehet képes.Ennek az új pénzügyi szabadságharcnak egyik legfőbb színtere az alkotmányozás: hogyan határozza meg önmagát, működését, belső mivoltát és külső viszonyait egy nemzet. A történeti hagyományból szervesen fakadó új identitás megtalálásához szeretném felvetni a következőket:
a pénzrendszer alkotmányossági vonatkozásai.A pénzrendszer hibás működése következtében kialakult egy új hatalmi ág: a pénzhatalom. Teljes joggal minősíthető hatalmi ágnak, mert rendelkezik a hatalmi ágak két legfontosabb vonásával: kategorikus kényszerítő eszközei vannak és hierarchikus jellegű. (Ezért, sokakkal ellentétben, nem tekintem hatalmi ágnak a tömegkommunikációs médiumokat, mert ezek nem rendelkeznek semmiféle kényszerítő eszközzel, s egészük – a média teljessége – nem hierarchikus szervezetű. A tömegmédia, a tényleges negyedik hatalmi ág, a pénzhatalom által uralt, a társadalom befolyásolására szánt eszköz.) Ez az új hatalmi ág azonban – ráadásul nemzetközi-nemzetekfölötti jellegű lévén – az alkotmányban semmiféle legitimációval nem rendelkezik. Úgy működik tehát – sokak szerint a hatalmi ágak közül a leghatékonyabban -, hogy eleve kivonja magát a hatalomlétesülés és – működés demokratikus-alkotmányos szabályozottsága és ellenőrzöttsége alól. Nincs kényszerítve arra, hogy a demokratikus rendszerekben minden hatalom alapját képező közbizalomért megküzdjön. Ennélfogva megállapítható, hogy a demokratikus államrend szervezetében egy testidegen, diktatórikus struktúra működik. Gyakran hivatkoznak arra, hogy ez a hatalmi struktúra megfoghatatlan, hiszen valójában az államrend törvényes intézményein keresztül fejti ki hatását. Való igaz, hogy ez a hatalmi ág, bár brutálisan hatékony a külső valóságban, mégis, rejtőzködő természetű, s nem alkot (nem is alkothat) egy formálisan megragadható külső szervezetet, a pénzhatalmi világrendszer legfőbb uraitól a helyi rezidensekig. Ebből azonban nem az következik, hogy nem létezik, hanem csak az, hogy illegitim módon létezik, élősködően belefonódva a legitim intézmények és szervezetek struktúrájába, ezeket az intézményeket és szervezeteket, s ezeken keresztül a társadalom egészét fokozatosan hatalmába kerítve.
Ez tehát alkotmányellenes helyzet, amelyet meg kell szüntetni. A megoldás abban az irányban keresendő, hogy ez a törvénytelen, hatékony, valóságos és rejtőzködő negyedik hatalmi ág nem szervezetében, hanem működésében lepleződik le. Ezé
rt a működését lehetővé tévő pénzrendszeri hibákat kell az alkotmány kategorikus erejével kiiktatni.Néhány, erre vonatkozó javaslat (bárki megítélheti, hogy ezek az emberi jogokkal és a demokratikus alapelvekkel teljes mértékben összhangban vannak):