Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz
A második előadást
Dr Zétényi Zsolt tartotta szeptember 29-én. Elkötelezett kiállását a magyar történelmi közjogi hagyományok mellett széles körben ismerik. Előadásában "másokat idézett a saját könyvéből" a történeti magyar közjog értelmezéséről. Ezeket a mérvadó szövegeket nem nagyon volna alkalma az átlagos olvasónak összegyűjtenie a nehezen elérhető régi kiadásokból. Ezért is törekedett hozzáférhetővé tenni őket gyűjteményes kötetében.Előadásából a következőket idézem fel:
Magyarországon a középkor óta nem elnöki rendszer működött (mint az USA-ban a közvetlen választású elnök
), hanem parlamentáris rendszer, ahol az uralkodót a rendi országgyűlés vagy 1848 óta a kormányt a parlament kérte fel. Tehát a kormány felkérése aktusában a hatalom, a Szent Korona teljességét az országgyűlés képviselte (ezen aktus erejéig a parlament alsó és felső háza együtt volt a szuverenitás legfőbb forrása).A magyar történeti közjog, a Szent Korona tan sajátosságai közül kiemelte az előadó a jogegyenlőséget (a Szent Korona tagsága: a nemesek, szabad királyi városok és egyházak között, majd az országlakosok vagy állampolgárok között), a Szent Korona birtoktanát, a szabadságjogokat, és a szerződéses államelméletet Werbőczitől kezdve.
Deák Ferenc szavaival határozta meg a szervesség fogalmát, miszerint a nemzet életéből fejlett ki az alkotmányossága. Bölöni Józsefet és Szabó Józsefet idézte még a történelmi alkotmányról, Bibó István hatalom-megosztásról szóló tanulmányát, valamint hivatkozott Tölgyessy Péter 1989-es cikkére alkotmányosságról és alkotmányozásról.
Megemlítette Széchenyi István felsorolását a történelmi sarkalatos törvényekről, valamint Toldi Ferenc 1861-es kiadványát "A Magyar Birodalom Alaptörvényeiről" címmel.
A magyar alkotmányosság történetében Hajnóczi chartális alkotmány (alkotmánylevél) tervezete kivételes próbálkozás volt, majd csak 1945 után kerül ismét napirendre (az 1946-os köztársaságról szóló törvénnyel).
A jogfolytonosság kérdésben kifejtette, hogy legyen elismert a történeti közjog, legyen elismert a történeti alkotmány - de nem apró részletekbe menően, hanem az alkotmányosság alapelemeit illetően. Erről kell törvényt alkotni nemzetgyűlésen (amelyet legalább parlamenti alsó és felsőház alkot együttesen), és ezt a törvényt népszavazásnak kell megerősítenie.
Az alkotmányosság alapelveiről szóló törvényen alapulnának az úgynevezett "sarkalatos törvények", amelyek nem a mai felosztást követnék, hanem nagyobb átfogó témákat tárgyalnának (például egyes államhatalmi területekről rendelkezne külön-külön egy-egy sarkalatos törvény) - és az alkotmánybíróság ezekre támaszkodva működne tovább.
Ennek a megoldásnak az eredménye a történelmi és chartális alkotmány ötvözete lenne.
A mai helyzet fonákságának magyarázatául az előadó úgy fogalmazott, hogy Békés Imre szavaival: jogtudományt oktatnak az egyetemek de igazság-tudományt nem - ami az alkotmányozás szintjén nagymérvű tanácstalansághoz vezet. “Igazságtudományi egyetem” ugyan a világon sehol sincs, de az értékelvűség kezelése ma valóban hihetetlenül átgondolatlan mint az alkotmány mind a jogalkalmazás területén.
Hangsúlyozta végül, hogy tulajdonképpen nincsen megfogalmazva jelentős ellenérv a ma mintának vett nyugati alkotmányossági értékrend és a magyar történeti alkotmányos hagyomány, értékrend összekapcsolásával szemben.
Dr Samu Mihály hozzászólásában a történelmi alkotmányos hagyomány értelmezésében megemlítette az ellenállási jogot (amely a mai alkotmányban is felfedezhető), a közvetlen demokrácia kérdését, a sz
ubszidiaritás elvét, mint az Európai Uniós alapelveivel harmonizáló sajátságokat.A magam részéről (Fáy Árpád) felvetettem egy táblázat elkészítendőségét arról, hogy mit veszítenénk az alkotmányossági hagyomány figyelmen kívül hagyásával: