Vissza a főoldalra * Vissza az tartalomjegyzékhez * Vissza meghívóhoz
A konferencia célja, hogy egy „utolsó, kritikus” pillanatban, az Európai Uniós csatlakozás előrehaladott fázisában nyomatékkal jelezzük a magyar politikának és szélesebb közvéleménynek, hogy az alkotmány ügyére 12 éve sajnálatosan kevés figyelem irányult. Lemondott a magyar politikai vezetés arról, hogy e kérdést kimerítően rendezni lehet, holott a probléma megoldása nem reménytelen, és nagyon jelentős eredménnyel járna.
Feltevésünk szerint az elvi kérdések tisztázása révén javulhat az esélye az eredményes cselekedetnek.
Alkotmányossági Műhely
1. Az 1949-es alaptörvénynek nem az a nagy hibája, hogy benne van az 1949-es évszám, amint azt a 2000/1-es törvény előterjesztői mondották 1999-ben, hanem az, hogy kinyilvánítja, hogy az alkotmány azonos az alaptörvénnyel. Sokan kérdik, hogy mi a szovjet diktátum ebben a minden ízében sokszor átfogalmazott alaptörvényben? Ez[1]. Az 1949/20-as alaptörvény mai szövegének 77.§ (1) –ben foglaltak ellenére a valóságban az alkotmány magyar fogalmának értelmében nem azonos az alaptörvénnyel. Lényegileg különböztetendők meg, különösen a mai helyzetben.
2. Alaptörvényt lehet fogalmazni az alkotmány alapján. De:
§ a megszállás kiveszi az ország törvényhozását és kormányát az alkotmány hatálya alól, amint az 1944-ben a német megszálláskor történt.
§ A megszállás és a diktatúra elszakíthatja formálisan is az alkotmányt és az alaptörvényt, amint az a szovjet megszállás alatt, 1949-ben a 20-as alaptörvénnyel történt, és ez az elszakított helyzet máig fennáll.
3. Az uniós csatlakozást elkerültük a szovjet megszállás idején. Lehet, hogy most nem tudjuk elkerülni. De fogalmi képtelenség a magyar alkotmány harmonizálása az unióhoz, illetőleg „pótlása” az uniós alkotmánnyal.
§ Csak az alaptörvényben lehet esetlegesen az unióval való kapcsolatunkról kialakított megállapodást rögzíteni (nem az alkotmányban)!
4. Mi tehát az alkotmány műfaja? Magyar fogalmak szerint az alkotmány a nemzetnek a hatalomról vallott közös tudata – mint önálló entitás. Ebbe a közös tudatba értendő:
- a történelmi múlt
– a kulturális arculat (népmesétől kezdve irodalmon és költészeten át egyfajta problémamegoldó habitusig)
– az elvárás a hatalommal szemben
– a kötelességtudat a hatalom ügyében
- egy valósággal hitvallásnak tekinthető szemléletmód
a közösségről, közösségi szolidaritásról, a felelős szabadságról, a hatalom kötelességéről. Ennek a kulturális sajátosságnak az alapján azt is mondhatjuk, hogy:
- az alkotmány a nemzet szuverén (ítélőképes és felelősen szabad) tagjainak a felfogása
- a történelem során kialakított önálló fogalomrendszer hagyományán állva
- a kortárs kihívásokra választ keresve
- a jövőért felelősséget érezve
- az államról, a hatalomról.
5. Mit tehet a nemzetgyűlés magyar fogalmak szerint?
§ A magyar alkotmányt elfogadó alaptörvényt alkothat (ha követi a mai kor divatját a törvényhozásnak utat mutató kiemelten fontos, sarkalatos törvények egységbe szerkesztésével).
§ A magyar fogalmak szerint a chartális alkotmány kifejezés viszont értelmetlenség, mert vagy chartális (egységbe szerkesztett) alaptörvényről beszélhetünk – vagy alkotmányról.
Mit tehet az alkotmányozó nemzetgyűlés a magyar fogalmak szerint (ha használni akarjuk ezt a kifejezést)?
§ Az alkotmányozó nemzetgyűlés ugyanazt teheti, mint a nemzetgyűlés, legfeljebb külön jelzőjével hangsúlyozhatja a megszakadt jogfolytonosság helyreállítását, azaz megfogalmazhatja a jogfolytonosságot deklaráló alaptörvényt.
§ Szó szerint „új alkotmányt hozni” magyar fogalmak szerint képtelenség, illetőleg tragikus esemény volna, mert a legalább Szent Istváni reformig visszavitt magyar államot definiáló legalább ezer éves nemzet (többen a kezdeti időhatárokat jelentősen korábbra teszik) alkotmánya is legalább ezer éves kell legyen. A száz évvel ezelőtti fogalmazásban „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata”.
6. Deák Ferenc fiatal munkatársai a kiegyezés után fogtak hozzá, hogy modern kor fogalmai szerint, a modern kor kihívásaira tekintettel rendszerezett formában kifejtsék „szentkorona tan” néven a magyar gondolkodás logikája mentén az alkotmány-elméletet. Munkájuk korszakalkotó, heroikus erőfeszítés volt, kimagasló eredménnyel (amely Kodály Zoltán, Bartók Béla, Illyés Gyula és a többi népi író, a nyelvvédők és általában a nemzetféltők legnagyobb alakjainak teljesítményeihez hasonlítható), amelyre ma is oda kell figyelnünk.
§ Azonban kevés a hagyománytisztelet, mert munkájukat tovább kell vinni. Az alkotmányt elismerő alaptörvény elfogadása után (de ne adj Isten annak elmaradása esetén is!) ismét fontos feladat lesz az alkotmányos kultúra fejlesztése mind az elmélet síkján, mind a kultúra egyéb területein.
7. Fel kell hívni a figyelmet végül arra, hogy az eddig elmondottak szerint a nemzet szuverén létre képes (a szuverén létre törekvő) tagjaira épülő magyar alkotmányos meggyőződés, a magyar alkotmány fogalmilag kizárja a diktatúra bármilyen formáját. Eszerint tudományos evidenciákat, társadalmi igazságokat, a nemzeti identitást jelentő kulturális értékeket, viselkedési és gondolati mintákat tagadó, leváltó, eltörlő intézkedést, chartát, alaptörvényt semmilyen diktátum nem tehet alkotmányosan legitimmé, sem jelző nélküli belső erőszak, sem Szovjet-unió, sem Európai Unió.
Egyértelmű bizonyságot adott a rendszerváltás 12 éve, amely alatt az alkotmány valóságos kérdését minden kormány és minden parlament igyekezett megkerülni. Váltani kell, mert az identitásától, a belső szolidaritásától, a működési energiáitól (alkotmányos meggyőződésétől) megfosztó irányban nem vezetheti tovább Magyarországot: sem a választási bizonylatokat eltüntetve hatalmon maradni kívánó ügynökkormány, sem egy mégoly tiszta eredményre támaszkodó úgynevezett polgári kormány (amelyek egyként nem vesznek tudomást a magyar alkotmányról) - nem a magyar alkotmány mibenlétét sejtő, de vele nem törődő vagy mibenlétét nem is ismerő bármilyen állami vezetés (törvényhozás, bíróság, kormány stb).
A legfőbb kérdés ma nem az amúgy mindig érdekes pártpolitikai váltógazdálkodás, hanem a politikai élet, a hatalomgyakorlás, az állami működés nemzeti alkotmányt elismerő alaptörvényre helyezése – és legfontosabb rendszerváltási, társadalmi problémáink ezen alapra támaszkodó áttekintése, majd lehetőség szerint megoldása.
A közjogi küzdelmek, a közjogi szabályozás eszközrendszerének megújulását, a szabályozás aktuális mozgásterének jelentős bővülését eredményezheti az alkotmány és az alaptörvény különbségét alapul vevő (tudomásul vevő) szemlélet - már az alkotmányt elismerő alaptörvény meghozatala előtt is!
Összefoglalva: Magyarországon, a magyar nemzet észjárása szerint az alkotmányt nem a felülkerekedő hatalom diktálja (napi, taktikai önös érdeke szerint), mert itt az alkotmány nem egy bármikor átírható papírlap. A magyar alkotmány a magyar kultúra része. Tehát itt az lehet a kérdés, hogy ha egy hatalom erőfölényben van, akkor képes-e megfogalmazni magát alkotmányos hatalomként. De alkotmányos cél csak az lehet, hogy a hatalom alkotmányos értelemben a nemzetet szolgálja, azaz eleget tegyen tulajdonképpeni funkciójának, lét-értelmének.
Szemléletességre törekedve meg lehet említeni, hogy a fenti fogalmakkal élve a Pragmatica Santio, az Aranybulla stb nevezetes irományok tehát nem magát a magyar alkotmányt jelentik, hanem a maguk korában az alkotmánynak megfelelő alaptörvények voltak. Ez a megkülönböztetés nem volt használatos azokban az időkben, lényegileg mégis helyes. A mai időben vált szükségessé a korábbinál pontosabb fogalmazás, amely azonban megfelel a korábbi viszonyoknak is.
Praktikusan szemlélve a dolgot: a parlamenti 2/3-os szavazati arány legfeljebb az alaptörvény ügyében lehet illetékes. Ilyen szavazás az alkotmányról magáról kizárt, mert ahogyan nem szavaz a parlament nyelvtani szabályokról, népdal-formákról, építészeti hagyományról, úgy nem szavazhat magáról a szorosan vett alkotmányról sem.
Az Európai Unió emberi vívmányaira gondolva pedig alapvetően fontos, hogy nekünk az alkotmányosságunk a nemzeti kultúránk része, akár csak az anyanyelvünk. Ahogyan egyelőre az uniós tagság reményében még nem tiltják be a magyar nyelv használatát, és harmonizáció címén nem követelik meg a der-di-dast beilleszteni a magyar nyelvtanba európai konventtel és bírósággal garantálva, amint nem követelik meg egyelőre a franciás kiejtést a magyar televízióban, sem az angolok fonetikától független írásmódját, úgy kellene a magyar tárgyaló delegációnak is a magyar identitás egyik legfontosabb alkotóelemét jelentő magyar alkotmányos gondolkodás létének és érvényesíthetőségének érdekében küzdeni – illetőleg a magyar parlamentnek (vagy jobb esetben nemzetgyűlésnek) ilyen kikötéssel kell élnie.
Az Európai Unióval folytatott kapcsolódási tárgyalásokon a magyar tárgyaló delegációnak ismernie kell e probléma jellegét, és megfelelő helyen legalább lábjegyzetekben jeleznie kell ezt a magyar sajátosságot, mert különben úgy írhat alá megállapodásokat, hogy abban az alaptörvény és alkotmány fogalmakat keverve súlyos félreértésekre vezető, értelemzavaró „leiterjakab”-ot visz Magyarország és az Unió kapcsolatait leíró dokumentumokba és magába a megvalósuló kapcsolatokba is. Nincs nemzeti, állami szuverenitás az alkotmány elismerése, alapul vétele nélkül. Az alkotmány elismerése nélkül a szuverenitásról nincs ki tárgyaljon. Az integrációnak csak az egyik útja a szuverenitás egyetlen síkon való megjelenítése, egyéb szinteken pedig a felszámolása. Integráció lehetséges a szuverenitások több szintű rendszerében is.
A magyar társadalom különféle csoportjai eltérő kultúrrétegeket jelentenek. A magyar alkotmány ügyében nem lehet kizárólagossá tenni a katolikus vagy protestáns vagy ateista stb fogalmazást, szimbólum-értelmezést, sem a tanultabb vagy tanulatlanabb rétegek fogalmazását vagy valamely foglalkozási ág szóhasználatát. Át kell lépni a különféle nemzetiségek közti falakon is. A többféle fogalmazáshoz, szimbólumhasználathoz türelem kell. Szükség van megtalálni a hangot alkotmány ügyében az úgymond baloldali és jobboldali érzelmű tömegek között, a gazdaságban sikeresek és sikertelenek között. A sor folytatható. Csak jelezni akartam, hogy nem lehet kizárólagosságra törekedni valamely interpretációs kérdésben. Akinek az alkotmányról elmélkedni vallásos elmélyülést jelent, azt tiszteljük érte, akinek pedig tudományos fejtörést okoz, azt is becsüljük. Ismét analógiát kínál az anyanyelv változatait jelentő nyelvjárások sora. Sokunk egybehangzó törekvésére, kölcsönös szolidaritására, egyénenkénti erőfeszítésére van szükség.
Ha kerekasztal ülne össze az alkotmányról, akkor annak a témája a nemzetgyűlés összetétele, választásának módja lehetne, de nem a meghozandó alaptörvény részleteiről való megállapodás.
[1] 71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. (1949-es szövegváltozat)
77. § (1) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. (1972-es szövegváltozat, máig tartóan)