Vissza a főoldalra * Vissza az tartalomjegyzékhez * Vissza meghívóhoz
Egy ezredév óta nem került annyiszor említésre az alkotmány, mint az utolsó ötven éve. Nem is találkoztunk annyi téves nézettel, mint a legutolsó időszakban. Vonatkozik ez részben egyes – önmagukat példának tekintő – nyugati államokra is.
Nem vagyunk tisztában az alkotmány fogalmával sem. Vonatkozik az egyes, az alkotmányt érintő bírósági ítéletekre, határozatokra, állásfoglalásokra is.
Az alkotmány az állami élet szervezetének meghatározó alapzata. A jogágakra szétágazó jogrendszer alapja. Ha az állam (jogi) életét látható, megfogható építménynek tekintjük, az alkotmány jog nem terjed ki a padlásra, még kevésbé annak ablakára, még akkor sem, ha az alkotmány talpköve annak a jogrendszernek, amelyiknek egyik jogága az államigazgatási jog táplálja pl a padlásablakokra vonatkozó szabályokat. Ha ezen ablakon egy tolvaj bemászik az ország büntető jogrendjét sérti meg és e jogsértés olyan távol áll az alkotmánysértéstől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Nevetségesnek látszik ezzel a kérdéssel foglalkozni, de hogy így van, ennek indokoltságára hivatkozom az Alkotmány Bíróság kezdetben hozott egyik határozatára. Ez hatályon kívül helyezte a katonai szolgálati szabályzat egyik bekezdésének alpontját. E szerint, kissé sántító következtetéssel a gyakorlaton résztvevő katonák a terepen, a dűlőutakat használva is alkotmányszimpatizáns úton járnak.
Az alkotmány fogalmának ilyen széles körű kiterjesztése, az alkotmány ilyen sűrű emlegetése egyáltalán nem növeli az alkotmány tiszteletét.
1945, illetve 1989 után olyan jogintézményeket igyekeztünk a magyar jogéletbe importálni, amelyek, önmagukat példamutatónak tekintő, más államok produktumai voltak. Tettük ezt többek közt éppen az Alkotmány Bírósággal, feledve hogy az államnak éppen az alkotmánya kell hogy kifejezze az állam alkotó nép sajátosságát. Természetesen tanulhatunk másoktól is – de a másolás egyenesen bűn. Otromba példával: Ha valakinek megvan minden foga, nem csináltat fogsort, mert másnak van.
Nem témám az Alkotmány Bíróság, nem vitatom, hogy egy ilyen magasan képzett testület igen hasznos lehet az országnak, de egyrészt más szerepet játszhat, másrészt gyarló a szabályozása. Pl mind a jobb- mind a baloldali kormány munkáját katasztrofálisan akadályozza a 2/3-os törvény. Legutoljára megdöbbentő volt, hogy Magyarországon – a szomszédainkhoz viszonyítva – a legrövidebb idő alatt kell megsemmisíteni a szavazólapokat. Mind ezen, mind más jelentős kérdések felmerülésekor az Alkotmánybíróság lábhoz tett fegyverrel mozdulatlan marad.
A rendszerváltás után az 1949. XX. törvény, a kommunista hatalomátvétel alkotmánya, megmaradt. Komolyan hiszi valaki, hogy az az alkotmány, amely alapján megtörtént az idegen megszállás alatt álló Magyarország jogi sárba tiprása, érvényes? Amely alapján folytak a kitelepítések, internálások, bírósági eljárások az akasztások záróakkordjaival? Amely alapján formálisan megsemmisültek, felbomlottak társadalmi osztályok, és egy fél évszázad alatt balkáni szintre süllyedt az ország?
Ez az alkotmány semmis. Miként a halottat nem kelthetjük életre injekcióval, e törvény módosítása sem jár feltámasztással. (Nem szólva a módosítások jogi tudatlanságot jelző módjával. Az első változatok egyike kimondja „a munkásnak jár a bére”. Fel lehet tenni a kérdést, a lakásbér, a vállalkozási díj, a kölcsön vissza adása nem jár? Ha már mindenképpen alkotmányba tartozik a kérdés, akkor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyáról kellett volna szólni.)
1989 után a túlélő kommunista irányzat vélt sikere a neki nem szerencsés eredményt hozott. A kommunista irányzat helyesebben tette volan a maga szempontjából, ha a Köztársaság megfelelő új alkotmányát segíti megalkotni. Diadalnak könyvelte el a Rákosi féle alkotmány (toldozott-foldozott) megtartását. A sikere számára kudarc, a számára nem kívánt királyság.
Ennek az alkotmánynak a semmissége azt jelenti, hogy a német megszállás (1944. március 19.) előtti alkotmányos állapot áll fent, ma is királyság van, király és kormányzó nélkül. (Nem alapos az a feltevés: lehetetlen, hogy azóta minden jogszabály érvénytelen. Ugyanis minden olyan jogszabály, amely az élet fenntartásához, folytatásához szükséges volt érvényét megtartja, más kérdés, hogy e vonatkozásban a törvényhozásnak szabályoznia kell: megjelölni mit tekint érvényben levőnek.)
Természetesen ennek az egyedül elfogadható álláspontnak súlyos következményei is vannak. Többek közt érvénytelen az úgynevezett megbocsátás. A hazaárulás bűncselekményét követte el az, aki kényszer nélkül, egyéni elhatározással beállt az idegen hatalom szolgálatába és hazájának kárt okozott. Ugyanakkor a szerepet vállalók, illetve arra kényszerültek közül nem egy személy nem áruló, hanem hazáját szolgáló önmagát kockáztató hős.
Téved aki azt hiszi, hogy az 1945 után megalakult első magyar kormány törvényes. Érvénytelen volt ugyanis az országgyűlési választás. A választó állampolgárok a választáskor a megfélemlítés nyomása alatt álltak (alapot szolgáltatott erre a megszálló hatalom addigi minden intézkedése). De törvénytelen volt a választás akkor is, ha a választhatók oldaláról nézzük. A választhatók, a magyarság vezetésére hivatottak rétege mérhetetlenül megcsonkult. Nem indulhattak a választáson volt miniszterelnökök sem, éspedig olyanok sem, akik a törvényes magyar államrend mellett önfeláldozóan kitartottak (így gróf Bethlen István, dr Kállay Miklós). Kényszermunkatáborokban, internálótáborokban, börtönökben voltak igen nagy számban azok, akik jogi és erkölcsi szempontból kellő alappal léphettek volna fel, mint képviselő jelöltek.
Ha helyes az álláspontom, semmis a titkosításra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések jelentős része és a titkos adatok feltárása, nyilvánosságra való hozatala annál kevésbé bűncselekmény, mert a törvény a hazaárulás bűncselekményénél a feljelentési
kötelezettséget írja elő.
Budapest, 2002. augusztus
Dr Bernáth Zoltán
bíró (1946-tól 1981-ig)