New Page 1

(a teljes szöveg friss változata a 2003 októberben megjelent könyvben található)

A magyar alkotmányról[1]

Tények és evidenciák[2]

A magyar alkotmány a legalább ezer éves magyar nemzet legalább ezer éve fennálló államára vonatkozó, legalább ezer éves államalkotó akarata.

Történelmi-társadalmi tudatunk, közjogi és kulturális identitásunk sarokköve, egyben közjogi és kulturális kincsünk, lehetőségünk a magyar alkotmány, amelyet a jelenlegi politikai hatalom nem ismer el. (történelmi tény).

II. Jelenlegi alkotmányos állapotunk

Történelmi alkotmányunkat a magyar törvényhozás megtagadta. Nem az alkotmányunk alkalmatlansága miatt, hanem a német, majd az orosz megszállás kényszerítette ránk (történelmi tény)

A megszállt országban a megszálló szándéka szerint működő testület (az akkori parlament) hozta az 1949/XX-as alaptörvényt, amelyhez a törvényhozás azóta igazodik. Ennek 77.§ (1)-es pontja szerint a magyar alkotmány nem más, mint maga az alaptörvény.

Az alaptörvényről annyit állíthatunk, hogy az elismerheti az alkotmányt, vagy megtagadhatja az alkotmányt, de önmagát nem minősítheti alkotmánynak.

III. A történelmi magyar alkotmány lényeges jellemzői

A magyar észjárás szerint az írott alaptörvénynek meg kell felelnie az íratlanul is erős alkotmányos elveknek (az „örök”, de legalább a napi politikai küzdelmek felett álló értékeknek, igazságoknak, egyes hagyományozott megoldásoknak).

Nem a pillanatnyi hatalom határozza meg a magyar alkotmányt, hanem a hatalomnak kell az alkotmányt elfogadnia, és felelősségre vonás mellett megtartania (a felsorolt történelmi tényekből, összefüggésekből következő további evidencia)

A magyar alkotmány nem pótolható, nem múlható felül. Kultúránkban a legmélyebb gyökerekig (népmesék, Mátyás király mesék, egész irodalmunk, költészetünk) hatolnak hajszálerei, ható erőként mozgatta történelmünket, sok esetben gazdasági mentőövünk volt, meghatározta gondolkodásunkat a társadalomról, igazságról és sorsról, elkötelezettségről, szolidaritásról, az európai értékek megélésének útjáról. (tény)

A magyar nemzet kulturális és politikai közösségét az alkotmánya (alkotmányos szellemisége) tartotta meg, a nemzet érdeke és értékrendje szerint szabályozva az államot. (történelmi tény)

Az állam nélkül a nemzet is széteshet, sőt végleg szétesik („mint oldott kéve”).

Alkotmányunknak az egység, a teljesség igényét és az esetlegesség, a megoldandó válsághelyzetek világát egyaránt felölelni képes, kezelni hivatott rendszere utánozhatatlan és számunkra mint kulturális és politikai közösségnek fontos esélyt kínáló. (ritkán végiggondolt, kellően nem becsült tény)

A magyar történelmi alkotmány életrevaló rugalmassága éppen az íratlanul is feltétlenül tisztelt alkotmányos értékek, igazságok és hagyományozott megoldások valamint az alkotmányt vagy elismerő vagy el nem ismerő írott alaptörvény kettősségéből, különvalóságából ered. (ritkán végiggondolt, kellően nem elemzett tény) E kettős rendszer teszi lehetővé az európai és az egész emberiség által tisztelt értékek, kiküzdött erkölcsi, tudományos, társadalmi vívmányok megbecsülését, hasznosítását számunkra identitásunk elvesztése, életminőségünk kockáztatása nélkül. (logikai evidencia)

Az alkotmány nem szüntethető meg – a magyar alkotmány nem szüntethető meg szavazással, mert más a természete. Nem egy okmány, hanem a nemzet identitásának része. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra[3] született, amelyet teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása. Az államon ez számon kérhető. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az államra kötelező igazságokat, értékeket Európában az ismert legmagasabb szinten képviseli a magyar alkotmányos hagyomány - tehát nem a józanság, hanem a hatalmi önkény vagy a hatalmi önkény által elkábított magyarság érdektelensége tart minket távol tőle (ismert alkotmányelméleti tény)

Az alkotmány központi intézménye a szentkorona – amely sokszáz éven át közjogi szakkifejezésnek számított, ezért sosem írták nagybetűvel Trianonig. 1920-tól használatos a nagybetűs írásmód, amióta komoly nehézségek árán tud érvényesülni. Aki kisbetűvel írja, az nem tiszteletlen, hanem legfeljebb ismételt működésében reménykedik. (történelmi hagyományunk evidenciája)

A hatalom teljessége csak a szentkoronáé lehet – tehát a hatalom gyakorlói csak felelős, megosztott, részhatalmat gyakorolhatnak, ez a diktatúra alkotmányos és eredendő tilalmát jelenti. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

A szentkoronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó, (sem a nemzet - a szentkorona tagsága, sem a hatalom gyakorlója) nem változtathatja meg – ezért volt fogalmilag kizárt az önkényuralom a magyar közjogban, és ezt tudomásul vette egy idő után Károly Róbert, Zsigmond király, Mátyás király, a kalapos II. József és mindenki más, egészen a II. világháborúig. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hivatkozással nem sértheti meg, mivel ez a Szentkorona sérelmét jelenti. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

A nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. Illetőleg a nép ha alkotmányához hű vagy ahhoz visszatér, akkor nemzet. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Megszálló hatalomtól mentesen nem hatálytalanították (nem tagadták meg arra megválasztott testület keretében) az alkotmányt (történelmi tény) – tehát érvényben van, csak figyelmen kívül hagyjuk, tehát alkotmánysértésben van a magyar állam. (alkotmányos evidencia)

Törvénysértés jogot nem alapíthat – a megszálló hatalom diktátuma nem szerezhet alkotmányos legitimitást (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az önkényuralmat kizárta a magyar alkotmány – a szentkorona volt a szuverén és nem a nép[4], nem az uralkodó – tehát a szentkorona eszme által a közösségében szabályozottan élő nép (más szóval nemzet) volt a szuverén. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az alkotmány az államra kötelező igazságokat tartalmaz, amely a sok generációs nemzet egészéhez kötődik, aktuális viták szerint nem formálható – ezt fejezték ki azzal, hogy a koronát Istentől angyal hozta, hogy Szűz Máriának ajánlották fel, hogy isteni igazságnak tekintették (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

A föld a szentkorona tulajdona. Ennek megfelelően mai szóval: a föld nem tőke, hanem sok szempontból életünk feltétele, és ezek közül csak egy, ma már messze nem a legfontosabb, a mezőgazdasági árutermelésre való alkalmassága. (történelmi alkotmányunk evidenciájával összhangban jelenkorban is józanul belátható alapelv)

Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget, - az uzsora mentességet az államnak garantálnia kell a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind a mai és az ezután következő nemzedékeket számára. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

Az alkotmányos garanciák kifinomult és hatékony rendszere védte az alkotmányos elveken alapuló közjogi megállapodások érvényesülését (történelmi tény)

a. Kiemelkedőként említendő a koronázási hatalom-átruházás kölcsönös garanciális elemeinek egymásba kapcsolódó sora

c. Ellenőrzött hatalom - az alkotmányos igazságok, értékek, megállapodások megsértőinek felelősségre vonása elsődleges teendő volt az országgyűléseken, megelőzve az adómegajánlást, újoncozást is

d. Kötelessége a népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek az alkotmányos rend betartása és betartatása, amely kötelesség megszegése esetén felelősségre is vonható volt rangját és vagyonát veszthette el. (történelmi alkotmányunk evidenciája)

e. Az ellenállási kötelesség az alkotmánysérelemmel szemben mindannyiunkra érvényes (amit még a mai alaptörvény 2.§-a is megemlít).

IV. Elmélyült alkotmányos válságot élünk

Csődben van jelen közjogi berendezkedésünk, amit a választási és népszavazási kifogásokkal szembeni tehetetlenség jól láthatóvá tesz (jelen közállapotunk ténye)

Akik új alkotmányt akarnak, azok a fentiek szerint tájékozatlanok vagy el akarják törölni a legalább ezer éves magyar államot, amely mint a legalább ezer éves nemzet önkormányzati szerve felelőssé tehető a nemzet mint politikai közösség tagjainak életfeltételeiért. (a felsorolt történelmi tényekből következő logikai evidencia)

A magyar nemzet tudatos megfosztása a szentkoronától, az alkotmányától való tudatos elszakítása a magyarság identitásának felszámolását jelenti, amit a világháború utáni nemzetközi egyezmény szerint népirtásnak, idegen szóval genocídiumnak neveznek. Nyersebben fogalmazva a magyar nemzetnek a magyar alkotmánytól való megfosztására törekvés genocidiális cselekedet. Ma ez a folyamat zajlik, ezt ma tudatosan és büntetlenül szervezik. (történelmi tény)

Népírtás egy módja az 1949/XX-as törvény 77.§(1) törlésének elmulasztása is, vagy az olyan tankönyvek kiterjedt használata, amelyek az emberi jogokat az állam önmegtartóztatásaként tárgyalják nemcsak II. József idején, hanem 1990 után is). (kevéssé hangoztatott evidencia)

Az úgynevezett rendszerváltás forgatagában alkotmányos biztonság hiányában nincsen szilárd meggyőződéses alapunk, amelyre támaszkodva nagyobb eséllyel küzdhetnénk méltányos életfeltételeinkért. (belátható)

Hosszú a listája az elhanyagolt kérdéseknek, jelentős társadalmi történéseknek, amelyek alkotmányosan elfogadhatatlanok:

a. A hajléktalanok nagylétszámú csoportjának kialakítása a rendszerváltás társadalmat zsaroló eszköze volt. Embertelen megoldása felesleges volt, nem indokolta sem tisztességes politikai, gazdasági, kulturális vagy bármilyen más közérdekű ésszerűség.

b. A korábbi évtizedek áldozatai közül az elvett magzatok 50-es évek óta számolt 6-8 milliós tömegének a nyilvánosság peremére szorítása egy súlyosan genocidiális társadalom-politika hamis, embertelen értékrendjének relativizálásához, átmentéséhez vezetett.

c. A szociális vívmányok óvatos átmentése helyett a 90-es évek elején a szociális rendszer szétverése kisstílű megszálló hatalomhoz jobban illet volna, mint az ország talpraállítását hangoztató, demokráciát, népképviseletet, köztársaságot hangoztató rendszerváltás folyamatához.

d. Az oktatási és egészségügyi valamint a honvédségi rendszer értékzavaros szabályozása (valósággal lebontása) a magyar alkotmányos hagyományok tiszteletében nem következhetett volna be.

e. A sajtófinanszírozás teljességgel megoldatlan, csak a társadalommal szembeni ellenérdekeltség vezethetett a tájékozódáshoz és véleménykifejtéshez való szabadságra hivatkozva ahhoz a cenzúrázott-manipuláló sajtórendszerhez, amely egyik kulcselemévé vált jelenlegi kiszolgáltatottságunknak.

f. Az egész privatizációs folyamat, annak minden, az elemi törvényességet átlépő, a társadalmi szolidaritást minden képzeletet felülmúlóan megtagadó szemfényvesztés. (A szentkorona testét alkotó nemzettagok, 1848 óta gyakorlatilag az állampolgárok közösségének tisztelete nem tette volna lehetővé az ország termelő vagyona mellett a belső piaci pozícióinak és kulturális javainak józan ésszel alig felfogható mértékű átjátszását a belföldivel szemben előnyben részesített külföldieknek – akik ismételten nyíltan jelezték is, hogy a nemzettel semmiféle szolidaritást nem vállalnak.)

g. A privatizáción felüli, további állami eszközökkel végrehajtott, társadalom ellenes spekulációs lépések erkölcsileg nem menthetők fel. Ilyen volt például az OTP lakáshitel kamatok megemelése közgazdasági szükségszerűségre hivatkozva, miközben a valós cél sokak tragédiáján keresztül a lakáspiac jelentős szeletének kiszolgáltatása volt ingatlan-spekuláns csoportoknak

h. Hasonlóan megtévesztő eljárás az úgynevezett gazdasági támogatások ügye, amelyeket a megtévesztő elnevezéssel megvonhatóvá tettek, holott a Keynes-i gazdaságpolitikai rendszer elhagyhatatlan újraelosztási eszközei.

i. A természeti erőforrások nemzeti tulajdonlása elvének megtagadása EU csatlakozási szerződésben, belső privatizációs műveletekben higgadt fejjel csak genocidiális céllal magyarázható (a szentkorona tulajdonlási elve jó hivatkozást adhatna a „természetes monopóliumok” nemzeti tulajdonlása mellett, illetve e monopóliumok magántulajdonlása, főleg külföldi magántulajdonlása ellen).

j. A hitel- és tágabban a pénzrendszer kiszolgáltatása nemzetközi magántulajdon érdekű pénzügyi rendszernek nehezen illeszthető össze a nemzet érdekével, a természetjogi elvű alkotmányos alapelvekkel.

k. Az adópénzek kivetésének és felhasználásának ellenőrizetlensége minden képzeletet felülmúló az ígért rendszerváltási garanciák helyett – például az önkormányzatok gazdálkodási alapjainak elvonása terén sem indokolható a törvénytelenség, majd később a törvényeknek az uzsorás politikához való igazítása, minden közérdekű önkormányzatiságot szolgáló gazdasági racionalitás ellenére.

l. A társadalom-szabályozás megannyi eleme gyakorlatilag uzsorás műveletek eszköztárának tűnik a nemzeti, az alkotmányos alapú országos érdekek nyíltan vállalt semmibe vétele illetőleg állami eszközű felszámolási törekvése mellett.

m. És mindennek a tetejébe az erőszakos EU csatlakozás módja, szervezése, menedzselése a társadalom anyagi érdeke, értékrendje, elvárásai ellenére, a függetlenséghez kötődő reményei, a szuverenitásért folytatott megannyi küzdelme, egész gondolkodása, alkotmányos identitása, hagyománya, nemzeti szolidaritás igénye ellenére, az alkotmányos értékekért folytatott közjogi küzdelmek vállalása helyett - csak a tudatos népirtás fogalmával minősíthető.

n. Különösen látványossá tette a magyar alkotmányt tagadó jelenlegi közjogi állapotunk intézményes rendjének totális csődjét az, amikor csiki-csuki alapon közölte az Alkotmánybíróság, hogy 2/3-al bármit megszavazhat a parlament aktuális testülete, azzal szemben semmilyen vétónak nem tudnak érvényt szerezni. Ez nem népszuverenitás, ez az alkotmányos garanciák lehetőségének is a tagadása, ez a XX. századi kegyetlen diktatúrák útján való továbbhaladást jelenti.

o. A szentkorona központi intézményére épülő magyar alkotmány ezen jelenségekkel szembeni fellépésre legalábbis alkotmányosan elismert ellenállási jogot, sőt kötelességet tartalmaz (amely a Habsburg ház XX. századi trónfosztását követően a legkényesebb ízlések szerint is visszaszállt a nemzetre).

V. Kiút az alkotmányos válságból - jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlés szükségessége

Át kell tekinteni a magyar alkotmány ügyét, a német megszállást követő orosz megszállás megszűnésekor elállt helyzetet a lehető legalaposabban (evidencia - magától értetődő, megkerülhetetlen feladat)

Az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel – ezt az éles különbségtételt meg kell tenni napjainkban a tisztánlátás kedvéért azon kihívás miatt, amit a ma használatos önkényuralmi alaptörvény 77.§-ában állítanak az alkotmány és alaptörvény azonosságáról - tévedésből avagy azzal a céllal, hogy fogalmuk se legyen többé a későbbi nemzedékeknek a hajdani magyar alkotmány lényegéről és a veszteségről, amely minket és az utánunk jövőket éri az alkotmánytól való elszakítottságban. (logikai tény)

Olyan időkben, amikor természetes, hogy az írott törvények, megállapodások az alkotmányos szellemiségnek alávetik magukat, a kettőt (íratlan elveket és írott megállapodásokat, sőt intézményeket) együtt nevezték alkotmánynak. Amikor azonban olyan „természet-ellenes” helyzet van, hogy az esetleges hatalmi erőfölényt szentesíteni kívánó írott alaptörvény nem ismeri el az íratlanul is kötelező magyar alkotmány hagyományát (örök emberi-közösségi értékeit és igazságait), akkor alapvetően fontos az erőteljes megkülönböztetés alkotmány és alaptörvény között. (logikai evidencia)

Szoros logikai analógiaként hozható fel a polgári jogi szerződéseknél használt azon formula, miszerint az írásba foglalt szöveg akkor tekinthető szerződésnek, ha megegyezik a szerződő felek akaratával (tehát ha az írott szöveg megegyezik a szerződő felek íratlan akaratával). A magyar észjárás esetében az írott alaptörvénynek meg kell felelnie az íratlanul is erős alkotmányos elveknek (az „örök”, de legalább a napi politikai küzdelmek felett álló értékeknek, igazságoknak, egyes hagyományozott megoldásoknak). (hasonlattal szemléltetett evidencia

Az alkotmányosságot mint kulturális minőséget, igényt az uniós csatlakozás nem számolhatja fel, s ha ilyen kísérlet, erőszak történik, akkor a magyarságnak ellenállási kötelessége van, és el kell érnie alkotmányosságának elismerését – amint azt tették eleink is sokszáz éven át – hol fegyverrel, hol közjogi küzdelemben. (történelmi szükségszerűség)

Fel kell használni az emberi gondolkodás, elemző- és alkotó képességét, minden elérhető és megvalósítható vívmányát az alkotmányos értékek védelmére és hasznára. (történelmi alkotmányunk evidenciája – történelmi „szükségszerűség”)

A magyar alkotmány elismerésének útja

A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérés már intézményesült útja (történelmi tény)

Külön e feladatra választott nemzetgyűlésre van szükség - az elképzelhető legteljesebb társadalmi részvétel és legsokoldalúbb kontroll mellett (történelmi mintára támaszkodó evidencia)

c. a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi rendszerek képviselői,

d. oktatásban érdekelt szülők és más általánosan kötelező alkotmányos előírást teljesítők képviselete,

f. akik személyükben kiemelten érdemesek, nagy szolgálatot tettek a nemzetnek stb részvételével

A nemzetgyűlés döntési joga az alkotmányos elvek tiszteletét, evidenciák határát nem lépheti át – például a szentkorona szuverenitását, a közösségében szabad emberi személy elvét nem sértheti meg (történelmi alkotmányunk evidenciája)

A nemzetgyűlés feladata elkülönítendő a törvényhozásétól – ezen javaslat hívei a jogfolytonosság elismerésén és azt követően az alaptörvény megfogalmazásán, valamint a meglévő törvények felülvizsgálásán kívül nem terjesztenék ki a nemzetgyűlés hatáskörét az aktuális törvényhozásra. Ezen logika szerint a nemzetgyűlés és a törvényhozás egymás mellett, párhuzamosan is működhet. (józan ész szerinti megoldás)

A megvalósítandó felsőház funkciója a nemzetgyűlési tevékenységből fejlődne ki. A felsőház feladatköre az alkotmányosság őreként jobban is elválasztható a képviselőház tevékenységétől, mint a mai elképzelések azt felvetik. Ezen meggondolás szerint a civil szervezetek érdekérvényesítése a képviselőházi bizottságokba csatlakozhatna be akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig (megfelelő reprezentativitás és legitimitás esetében). Tehát az „érdekképviseletre” támaszkodó törvényhozási tevékenység az alsóházban és bizottságaiban valósulhatna meg, míg a felsőház az alkotmány őre lenne, az „érték-képviselet” helye, elhatárolódva a közvetlen érdekképviselettől. (józan ész szerinti megoldás)

Három, egymást részben átfedő közösségnek közösen öröksége a magyar alkotmányos hagyomány, ha felvállalják hagyománykincsét - értékeit, igazságait, az alkotmányos szolidaritást:

a. a mai Magyarország területén élőknek (ha alaptörvényükben elismerik),

b. a magyar tudatúaknak, a magyar nemzet tagjainak, bárhol is éljenek a világon (közösségeik, autonómiájuk által felvállalva)

c. a Szentkorona országainak, a Kárpát Medence népeinek (a „hungarusoknak”), vallásuktól függetlenül, még ha nem is magyar anyanyelvűek mindenkinek, aki felvállalja az alkotmányos örökséget - (alaptörvényükben, közösségeik, autonómiájuk által deklaráltan).

[1] A felsorolás az Alkotmányossági Műhely tevékenysége során fogalmazódott meg.

[2] Evidencia: bizonyítás nélkül logikailag egyértelmű, magától adódó, megkerülhetetlen, bizonyos – matematikai evidencia pl a 2x2=4, erről nincs mit szavazni

[3] A felelős szabadság: a természetjoggal összeilleszthető alternatívák közötti választás.

[4] A „nép” és „nemzet” kifejezések ebben a felsorolásban szinonimaként szerepelnek. A lehetséges a megkülönböztetésük úgy, hogy a nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. Illetőleg a nép ha alkotmányához hű vagy ahhoz visszatér, akkor nemzet.

kivonat 2003 októberben