Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék

Amiről fogalmunk sincs, az ellen védekezni sem tudunk.

Gondolatébresztőnek még egy megállapítást olvassanak el ugyancsak Tudós-Takács Jánostól, ”A római jog hiányosságai” címen. Ez a megjegyzés jelzi, hogy már kétezer éve Európa történelmét végigkíséri a probléma, az erősebbnek adjon igazat vagy a „jogosnak”, az „igazságosnak”. Az istenítélettől régen elszakadt az európai gondolkodás, napjainkban mégis végzet-szerűen emlegetik, hogy az erősebb igazát nem lehet elvitatni. Holott meglehet, hogy az úgymond „erősebb igazságának” az elfogadása nem más, mint a megszorultak felületessége.

Keynes óta tudjuk, hogy mivel megszűnt az Aranypénz viszonylag nehezen hamisítható eszköze, ezért szinte mindent meg lehet tenni a hitelpénz kibocsátása és kezelése során, mert a szabályokat meglepő mértékben mi alkotjuk és ellenőrizzük. Ha ezen szabályalkotást és –kezelést nem ellenőrzi egy népesség, a társadalom valamely csoportja, Európa egy országa, nemzete, akkor velük szinte észrevétlenül majd mindent meg lehet tenni. Akkor a szabály-alkalmazó vagy csak arra hivatkozó még erősebb se kell legyen, elég ha magabiztosan felelőtlenül, a másik iránt minden szolidaritás nélkül, az alkotmányos elveket sértve blöfföl, és a kárt szenvedett az eredményt, a hamisítást istenítéletszerűen fogadja el.

A római jog „hiányosságai”
(T-T.J.)

Két hiányosság állapítható meg az egyébként kétségtelenül értékes és időtálló római jogban:

1./ A római jog csak a birtokban lévő jogaira van figyelemmel, és nem törődik annak szabályozásával, hogyan lehet birtokhoz jutni annak a személynek, akinek nincs semmi munkalehetősége, sem örökösödési kilátása. Pedig a természetjog szerint a Föld elsődlegesen az emberiség közös tulajdona, ezért - a magántulajdon elismerése mellett - valami módon mindenkinek részesülnie kell ebből a közös tulajdonból. - Ebből a szempontból a római jogot bizonyos tételes törvényekkel ki kell egészíteni.

2./ A római jog csak a cselekmények külső eredményét nézi, és nem veszi figyelembe semmilyen módon a cselekvő személy lelkületét a büntetőjogban, még akkor sem, amikor ez a lelkület bizonyos külső objektív jelekből bizonyossággal kikövetkeztethető. - Itt is szükség van kiegészítő tételes törvényekre.

Tudós-Takács János

Vissza az oldal tetejére