Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék

Az európai uniós csatlakozásról, a magyar tudás megbecsülésének hiányáról
(Tiszta energiáért polgári kör)

Részlet – http://fenyhid.freeweb.hu/dokumentumok/szentkorona.html

Kedves barátunk!

Az európai csatlakozással hazánk válaszúthoz érkezett, a „hogyan tovább” kérdéseit véleményünk szerint a Szent Korona misztériuma és történelmi alkotmányunk segítsége nélkül nem tudjuk megválaszolni. A témát rendhagyó módon vizsgáló állásfoglalásunkkal hozzá szeretnénk járulni az eligazodáshoz, nemzetünk emelkedéséhez. Szeretnénk, ha minél több honfitársunk megismerhetné véleményünket, ezért kérjük, hogy, tanulmányunkat nyomtatott formában, vagy drótposta segítségével közre adni, terjeszteni szíveskedjenek.

Köszönettel: Magyar Találmányok a Tiszta Energiáért Baráti Társaság Polgári Kör.

… Történelmi hagyományainkat félredobva Sztálin akarata szerint feladjuk önálló államiságunk, avagy Tiborc panasza a szabad köztársasági államformában eltöltött 12 nehéz esztendőről.

Kocsis István háromestés előadásának meghallgatása, és „Magyarország szent koronája” című könyvének elolvasása után önkéntelenül felmerülhet bennünk a kérdés: miért nem készült számvetés történelmi alkotmányunk – a Szent Korona tana – szemszögéből éppen most, amikor a brüsszelita politikai elit görcsösen és mindenáron az unióhoz szeretné láncolni hazánkat?

Törvényesen mind a mai napig nem történt meg történelmi alkotmányunk hatálytalanítása. Ez nem is lenne egyszerű feladat, hiszen könnyebb 800 éves jogfejlődésünket nem létezőnek tekinteni és elhallgatni, mintsem beismerni, hogy az 1944. március 19. hajnalán elkezdődött német megszállás óta egyszer sem kíséreltük, pontosabban egyszer sem kísérelhettük meg ősi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, pedig nemzetünk fennmaradásának garanciájaként ezt történelmi alkotmányunk kötelezővé teszi.

A magyar történelmi alkotmány, a Szent Korona legfontosabb tulajdonsága, hogy a nemzet legnehezebb pillanataiban mutatkozik meg igazi mibenléte, fennmaradásunkat hordozó szelleme és ereje.

Hazánkra 1100 év alatt roppant súllyal nehezedett a hódító –európai és ázsiai – népek befolyása, sokszor kerültünk idegen elnyomás alá, ezért jogfejlődésünk a nemzet életben maradásának biztosítására bevezette a jogfolytonosság helyreállításának alkotmányos intézményét. A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövőjének a legfontosabb kérdése, helyreállítására sor került a török uralom után 1687-ben, később 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban.

Mai alkotmányunk nem a jogfejlődés következménye, hanem egy törvénytelenül, Sztálin által bevallottan népünk gerincének megtörése céljából, katonai megszállásunk alatt ránk erőltetett, majd pedig német elemekkel korszerűsített, történelmi, jogi hagyományainktól idegen alaptörvény, amely nemzetünk megmaradását képtelen szolgálni. Sztálin Napóleontól tanult, amikor lecserélte a magyar történelemi fejlődést összegző alkotmányunkat, mert Napóleonnak arra a kérdésére, hogy mi a magyarság gyengéje, szakértői így feleltek: „vedd el a múltját, és azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz!”

Sztálin akarata szerint állami lobogónkról levették koronás címerünket, vele együtt szent koronánkat. A magyarsághoz tartozó népeket a Szent Korona misztériuma kötötte össze, ma a magyarságot nem köti össze semmi sem, a megosztottság európai elvei szerint szakadékok választanak bennünket el egymástól és ezt hűen kifejezi a csupasz állami lobogó. A lengyel bármelyik oldalon is áll, elsősorban lengyel. Hagytak-e a magyaroknak valamit, ami a nemzetet erős szálakkal átszövi és egyben tartja?

Történelmi alkotmányunk alanya a Szent Korona, amely magában foglalja a Szent Korona tagjait, területi, természeti, anyagi és szellemi javainkat. A Szent Korona tagjai lehetnek mindazok a személyek, akik a Szent Korona tagjainak leszármazottai. Ősi alkotmányunk alaptétele: sem az egyén, sem a nemzet, sem pedig a király nem határozhatja meg a szent koronához való viszonyát. Ettől erősebb kötődés a hazához, a nemzethez nem fejezhető ki, hiszen létérdekünkről, a teremtéshez, a teremtett világból a szent koronára bízott teremtményekhez és magához a teremtőhöz való viszonyról van szó. A Szent Korona Isten gondolata a magyarságról; a nemzet fennmaradása, létének, életének nemesítése, védelme a cél, ezért a Szent Korona tagjai nem határozhatják meg a szent koronához való viszonyukat. Nem határozhatjuk meg, hogy a teremtett világ létezzen vagy sem, ugyanúgy azt sem határozhatjuk meg, hogy ezen belül a magyar szent koronára bízott hazánk létezzen vagy ne létezzen, ezért ősi alkotmányunk, a Szent Korona tana hatálytalaníthatatlan. Európai közjogi csodaként alkotmányunk a legnehezebb időszakokon is átsegítette hazánkat, 800 éven át biztosította fennmaradásunkat, ezért nem is sikerülhetett törvényes úton hatályon kívül helyezni. Rosszakaróink 1944 óta a tagadás, az elhallgatás, az agymosás módszereit alkalmazzák. A magyar történelmi alkotmány a szent koronához tartozó népek létének legmélyebb rétegeiből fakad, ezért ugyan ideiglenesen elhallgatható, de semmilyen módszerrel nem hatálytalanítható, meg nem semmisíthető.

Nézzük meg, hogyan működött a jogfolytonosság helyreállítása?

Alapelv: a törvénysértés nem alapít jogot, vagyis a jogfolytonosságot helyreállító országgyűlés kimondja az idegen megszállás idején hozott káros rendelkezések semmisségét. A jogfolytonosságunkat hangsúlyozó történelmi alkotmány gyémántból van, kikezdhetetlen. A jogfolytonosságunkat tagadó sztálini alaptörvény anyaga a törékeny üveg. A török megszállók által ránk kényszerített terheket a megszállók kivonulása után semmissé tettük. Szóba sem jöhetett a török adószedők által ránk erőltetett adók további fizetése. A törökök kivonultak és talpnyalóiknak lehetetlen lett volna elhitetni egy országgal, hogy az adókat továbbra is fizetnünk kell a törökök által megjelölt bankoknak. Sztálin pontosan tudta, mit csinál, amikor erőszakkal megakadályozta ősi alkotmányosságunk helyreállítását.

Pontosan tudta, hogy létünk lényegét kell kitépnie tudatunkból ahhoz, hogy nemzetünk gerince megroppanjon. Rögtön megértjük, miért nem beszélnek politikusaink a Szent Korona alkotmány jogfolytonosságának helyreállításáról, ha a szovjet megszállók diktatúrája alatt ránk kényszerített hiteladósság kérdését vizsgáljuk. A Szent Korona jogfolytonossága esetén ezt a népet nem lehet kamatfüggőségbe, adósságcsapdába, rabszolgaságba hajtani. Ez egyszerűen lehetetlen.

Népünk tehetsége, szorgalma és alkotóképessége révén, ha nem görnyed elképesztő terhek alatt, akkor a gazdaságunk, országunk törvényszerűen virágzásnak indul. Ezt a nemzetet szándékosan, tudatosan, tervezetten hajtották bele az adósságcsapdába, ez első lépése volt annak a tervnek, amelynek következő lépése a rablóprivatizációból törvényszerűen következő európai uniós gyarmatosítás, a magyar javak, a termőföld végleges elidegenítése és végső célként a magyarság fokozatos elfogyásával a Kárpát-medence idegen tulajdonosokkal való betelepítése.

Ha 1990-et követően a jogfolytonosságot helyreállítjuk, akkor ma nem kell adósságcsapdában vergődnünk. Ma a nemzeti össztermék csaknem 40 °/o-át kiszivattyúzzák gazdaságunkból, mert a szovjet megszállás alatt közel 20 milliárd dollár adósságot kényszerítettek ránk. A bős-nagymarosi erőmű szerződés jogi szempontból szintén semmisnek tekinthető, hiszen a magyarság egyik leglényegesebb öröksége az, hogy ez az ország történelme során soha nem tekintette és nem tekinthette magát egy megszálló diktatúra jogutódjának, soha nem nevezte és tartotta magát egy külföldi elnyomó rendszer örökösének. …

Történelmünk legmeghatározóbb sarokpontja a legnehezebb időkben mindig a jogfolytonosság helyreállítása volt.

A nemzet fennmaradását veszélyezteti az adórabszolgaság, az uralkodó elit mégsem ismeri el a megszállók által ránk kényszerített hitel semmisségét! Az adósság visszafizetése úri becsület dolga, így vélekedett Antall József! A hatalmat 12 éve gyakorló politikai elit egyértelműen a szovjet diktatúra jogutódjának tekinti magát, láthatóan jól meg is él ebből, miközben a nemzet hétrét görnyed a sztálini alkotmány alapján álló többpárti diktatúra alatt.

Egy milliárd dollár hitelért l6 év alatt 11 milliárd dollárt kellett visszafizetnünk! Ugye, most már kezdjük megérezni és megérteni, miért nem határozhatja meg a nemzet a viszonyát a 800 éves alkotmányához, a Szent Koronához.

Azért, mert kőkeményen a nemzet létéről vagy elsorvadásáról van szó és fel sem merülhet a kérdés, hogy a kettő közül melyiket kell szolgálnunk.

Történelmi alkotmányunk az évszázadok során nemzetünkre nehezedő mérhetetlen, roppant nyomás alatt kikristályosodott gyémánthoz hasonlítható, a történelem viharában edződött kikezdhetetlen kincsünk, amelyet tőlünk elvenni nem lehet. Olyan közjogi harc eredménye, amely napjainkban egyre inkább előtérbe fog kerülni és jogfolytonosságának helyreállítása újra megkerülhetetlen lesz. Két időtálló koronaeszme alakult ki Európában az idők folyamán, az egyik az angol, a másik a magyar. 1990-ben angol történészek egy csoportja elcsodálkozva kérte számon, miért nem akarjuk újraéleszteni nemzetünk éltető alkotmányát. Sztálin alapos munkát végzett, szenvedéseinknek még el kell tartania egy ideig, mire ősi alkotmányunk, a Szent Korona igazi fényében újra megjelenik előttünk és a helyes útra terel bennünket.

„A valóságos nemességet tehát katonai élettel és tudománnyal vagy egyéb lelki és testi adományokkal és erényekkel lehet megszerezni.” Így szóltak évszázadokkal ezelőtt a nemességről szóló rendelkezések, a nemzet „nemesítésének” céljából régen a vitézségért, kiemelkedő tudományos munkáért nemesi címet, birtokot adományoztak, tehermentességet biztosítottak, így ösztönözték a hősiességet, a tudást. A nemzet nemesítése megmaradásunk egyik biztosítéka, hazánk nélküle garantáltan elsorvad. Ezen ősi hagyományunk sok évszázadon át bizonyította kiemelt jelentőségét, hiszen értéknek nem azt kell tekintenünk, ami modern, ami új, hanem elsősorban azt, ami maradandó. A XIX. században még erősen éltek hagyományaink, 1874-ben alkottak egy törvényt, amely hosszú időre adómentességet biztosított azoknak, akik új magyar szabadalmat fejlesztettek ki és találmányokat kezdtek el gyártani. Ebből az intézkedésből fejlődött ki a legendás ipari pezsgést elindító Ganz–Kandó korszak, amelynek következményeként a trianoni döntést is sikerült túlélnünk. A nemzet nemesítését ősi törvényeink szerint, korszellemnek megfelelően tudtuk gyakorolni és ez a reformkorban is a haza virágzását, fennmaradását szolgálta. Láthattuk ennek a nemesítési programnak az eredményét a hannoveri világkiállításon és az „Álmok álmodói – világraszóló magyarok” nagysikerű kiállításon a „Millenárison”.

Sajnos 1944-ben történelmi jogfolytonosságunk és vele együtt a nemzet nemesítésének hagyománya megszakadt és a fenti rendezvényeken kívül a magyar tudás felszabadítására való törekvésnek nyomát sem látjuk. A mai magyar tudományos élet és a szabadalmi hivatal kifejezetten gátolja a Ganz–Kandó korszakhoz fogható tudományos és ipari pezsgés kialakulását. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi felfedezés, ötlet, találmány sorvadt el az utóbbi fél évszázad során és mennyi valósult meg ezekből idegenben, külföldre űzött kutatóink, feltalálóink munkássága nyomán. Ma ezeket a termékeket külföldről kell importálnunk, ahelyett, hogy a magyar tudás saját gazdaságunk virágzását szolgálná. Havonta, néha gyakrabban lehet hallani, olvasni új magyar találmányokról és arról, hogy itthon ezek iránt nincs érdeklődés. Az állam gátolja tudásunk felszabadulását, a ma is létező korszakalkotó magyar találmányokat elnyomja, a gazdaságba való beépülésüket lehetetlenné teszi. Ma nincs ösztönzés, nincs nemesítés, s ez jól látszik az ország állapotán.

Létező, működő, teljesen új és környezetbarát, a mai fizikai tudást felülmúló, energiatermelő találmányokat a Szabadalmi Hivatalban meg sem nézik, mégpedig azzal az indokkal, hogy a mai fizikai tudást nem lehet felülmúlni. A tudományos berkekben hasonló tudásellenes viszonyok uralkodnak, holott a tudomány története nem egyébről szól, mint a tudás fejlődéséről, az éppen aktuális tudás meghaladásáról, felülmúlásáról. Ennek belátásához még csak középiskolát sem kell végezni, a működő és világraszóló találmányainkra ennek ellenére nem kíváncsiak a politikusok, az országgyűlési képviselők és a minisztériumok sem. A politikai és tudományos elit nemzeti hagyományainkat felrúgva úgy döntött, hogy hallani sem akar a magyar tudás üres szavakon túli tényleges, határozott támogatásáról. A magyar szellemi tőke élenjáró a világon, külön Találmányügyi Minisztérium járna egy ilyen kimagasló képességű országnak, amely a lehető leggyorsabban elindítaná tudásunk termékeit a világsiker felé…

…Szent Koronánk egyik legszebb ékessége, az élenjáró magyar tudás ma nincs megbecsülve, nem erősíthet bennünket, nem szolgálhatja fennmaradásunkat, hazánk felvirágzását. Miért nem szolgálhatja felvirágzásunkat? Azért, mert saját alkotmányunkat nem működtetjük. Ha működtetnénk, akkor kötelező lenne a magyar tudást itthon, Magyarországon a lehető leghatározottabban támogatni. Ilyen egyszerű! Ma mindenki a külföldi pénztőkéről papol, a magyar belföldi tőkéről, élenjáró szellemi tőkénkről szemérmesen hallgatunk. Miért hallgatunk? Mert nem lehet tudni, hogy vannak-e egyáltalán magyar képviselők a magyar országgyűlésben! Az innováció a 2002. évben 50 milliárd forint többlet árbevételt hozott a magyar vállalatoknak. Ha az alkotmány, ha szilárd törvény tenné lehetetlenné a magyar tudás elüldözését, kötelezné az államot a magyar találmányok iparjogvédelmének alanyi jogon történő biztosítására, a külföldön dolgozó vállalkozóink, kutatóink hazatelepítésére, nagyjelentőségű találmányaink legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatására, akkor a magyar innováció rövid időn belül évente több ezer milliárd forint többlet bevételhez juttatná hazánkat.

A rablóprivatizáció során nagyhírű cégeket adtunk oda bagóért a konkurenciának. Egyike volt a Tungsram, amely világmárkaként oda lett dobva a General Electric-nek. Az új amerikai tulajdonos azzal kezdte uralmát, hogy a háború idején pincékben bujtatott és megmentett kísérleti felszereléseket összetörette, nehogy még egyszer eszünkbe jusson valamit feltalálni. Ez a folyamat más területeken is végbement és bizonyos mértékben még a kutató intézeteket is érintette. A rablóprivatizációra nem kerülhetett volna sor, ha történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát időben helyreállítjuk. Az Antall-kormány idején titkos határozattal osztrák, olasz, német, holland, francia tulajdonba adták élelmiszeriparunkat, a lépést azzal indokolták, hogy a bevételt az államadósság csökkentésére fordítják. A befolyt milliárdokat teljes egészében felemésztették a privatizációs folyamat költségei és a tanácsadó cégek gázsija. Sikerült viszont élelmiszeriparunkat töredékáron külföldi kézbe adni! A privatizáció során 120 milliárd dolláros vagyonvesztést szenvedtünk el, ugyanis ezt az értéket 5 milliárd dollárért adtuk el. Mindez jogfolytonosságunk helyreállításának elmulasztásából következik. A rablóprivatizáció még a sztálini gyökerű alkotmányunk szerint is alkotmánysértő, mert idegen célokat szolgált. Az alkotmánybíróság hosszú évek óta nem meri elővenni az ügyet, holott a létfontosságú ágazatokban az alkotmány szerint egyértelműen vissza kellene állítani az eredeti állapotot...

...Nyoma sincs az őszinteségnek, hiába volt a felszólítás, gőzerővel folyik a hazugságáradat. A csatlakozási tárgyalások során az EU feltételül szabta a termőföld szabad forgalmazását. Ez is bizonyítja, hogy a magyar földeket egy tudatos alultámogatási rendszer segítségével akarják megszerezni a gazdasági csődbe kergetett magyar gazdatársadalomtól, a „nagy hal bekapja a kis halat” jól bevált módszerével.

Dániában, Angliában nem lehet külföldinek földet vásárolni, ott még működik a koronaeszme. A hollandoknál, spanyoloknál, osztrákoknál fel sem merülhet külföldiek földvásárlása. Az osztrák birtokosok kinevették azokat a magyarokat, akik felvetették osztrák földek magyar részről történő megvételét. Minekünk eszünkbe sem jut nevetni a külföldiek agresszív privatizációjának hallatán, hiszen 12 éve tapasztaljuk, magyar tulajdon már alig van. A százezerszám csődbe juttatott magyar parasztok utolsó mentsvárát, a termőföldet, a szülőföldet akarják tőlünk a politikai elit aktív közreműködésével elorozni.

Az, ami Európában lehetetlen, az nálunk, a trianoni csonka országban reális veszély! Egyedül mi magyarok tiltakoztunk a háború ellen 1914-ben, mégis bennünket, ártatlanokat büntettek meg kegyetlen kíméletlenséggel. Ha van ország, amelynek Isten által megadott joga, hogy törvényekkel megvédje maradék földjét, maradék hazáját, akkor az egyedül Magyarország!

Málta néhány évvel ezelőtt leszavazta csatlakozását, most 53 % igent mondott. Málta engedményt kapott, nem kell áruba bocsátania területét. Málta marad a máltaiaké! A ’magyar’ politikai elit szemrebbenés nélkül eladatja velünk utolsó vagyonunkat! Csak úgy menthetjük meg szülőföldünket a gyarmatosító felvásárlóktól, ha mi is nemet mondunk, mint évekkel ezelőtt a máltaiak! Ha politikusaink árulják a hazánkat, akkor azt csak mi magunk tudjuk tőlük és a külföldi kufároktól megmenteni! Más lehetőségünk most nincs.

Minden bajok gyökere az úgynevezett rendszerváltáskor szakadt ránk azzal, hogy nem hajtottuk végre a történelmi jogfolytonosságunk, helyreállítását, sőt meg sem kíséreltük azt!…

Nekünk, magyaroknak a demokráciának álcázott hazai és európai diktatúrára nincs szükségünk. Olyan mozgalomra van szükségünk, amelynek vezetője egyértelműen vállalja és hirdeti legszentebb történelmi hagyományainkat és mindent meg is tesz jogfejlődésünk folytonosságának helyreállításáért, nemzetünk fennmaradásáért.

Adja Isten, hogy úgy legyen!

Vissza az oldal tetejére