Vissza a főoldalra * Vissza  2003 nyári előlapoldalhoz 

Ismét egy érdekes tanulmány. Bár sok tekintetben eltérően látja a helyzetet például az Alkotmányossági Műhelyben megformálódott véleménytől, talán nem árt tudomásul venni ennek kapcsán is, hogy sokaknak foglalkoztatja figyelmét az alkotmány ügye - FÁ.

"Aki hallgatja szavaimat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házat. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja..."

(Máté 7, 24-25.)

"Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,

Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül."

                                                               (Ady)

Szaszovszky Gyula:

GONDOLATOK AZ ALKOTMÁNYRÓL ÉS ALKOTMÁNYOZÁSRÓL

AZ ALKOTMÁNYRÓL

Egy ország társadalmi működési rendjének alapja az alkotmány. Erre épül az ország teljes jogrendje, amely az ország teljes társadalmi életét, az emberek egymáshoz és az államhatalomhoz való viszonyát, gazdasági életét, kulturális fejlődését, vagyis az egész életét szabályozza. Az alkotmány az, ami meghatározza azokat az alapelveket, amelyeken a részletesebb szabályozást képviselő törvények, majd a különböző, hierarchikus rendben felépülő rendeletek nyugszanak.

Amennyire szilárd egy építménynek az alapja, annyira szilárd lehet maga az építmény is. Ennek alapján a társadalmi rend kiegyensúlyozott működésének alapja az Alkotmány, amely ha legitim, egyértelmű, a társadalom nagy többsége által elfogadott, biztos alapot nyújthat olyan jogrend felépítésére, amely hosszú távon biztosíthatja a társadalom kiegyensúlyozott működését.

A régi társadalmakban, a törzsi vallások idején a vallási szabályok biztosították a törvényes rendnek azokat az alapjait, amiket manapság az Alkotmánynak kell biztosítania. Ebben az időben az ilyen "Alkotmány" igen egyszerű, rövid és közérthető volt (Ld. Tízparancsolat). De a vallás háttérbe szorulásával, a többféle vallást gyakorló népek, hitüket nem gyakorlók és ateisták keveredése és együttélése az együttélésnek olyan más szabályozását és más alapjait igényelte, amely független az egyes vallásoktól, legfeljebb csak egyes követelményeit veheti át.

A jelen kor sokvallású (és részben ateista) társadalmában a társadalmi rend ilyen alapját képezi az Alkotmány. Mivel alapul szolgál, rövidnek, átfogónak és egyértelműnek kell lennie.

A Szent Korona tana alapján állva az ALKOTMÁNY tulajdonképpen nem más mint a Szent Koronának és a Szent Korona tagjainak a szerződése, amelyik a Szent Korona tagjainak jogait és kötelezettségeit, a Szent Koronának a tagjaival valamint a Szent Korona tagjainak egymás közötti viszonyának az alapelveit szabályozza. Mint ALKOTMÁNY nem lehet részletes, de a legfontosabb irányelveket, valamint az annak alapján részletesen kidolgozandó feltételek (törvények és rendeletek) meghatározásának módját, valamint a megtartásának (végrehajtói és bírói hatalom) és végrehajtásának legfontosabb alapelveit tartalmazza. A Szent Korona tana, mint klasszikus magyar Alkotmány az angol alkotmányhoz hasonlóan nem volt írott Alkotmány. Viszont a nem írott Alkotmány több mint ötven éven keresztül történt figyelmen kívül hagyása, egy más, nem szerves fejlődés, hanem külföldi hatalom diktatórikus kényszerének alapján létesített majd annak toldozgatása során fennálló alkotmány hatályának felváltása szükségessé teszi a magyar nemzet alkotmányos rendjének írásos Alkotmány-nyal történő helyreállítását. Ha viszont az Alkotmány irásba foglaltatik, annak szabatosnak kell lennie, és iásba foglalását követően csak az az ALKOTMÁNY, ami abban le van írva, és "láthatatlan Alkotmány" mint hivatkozási alap nincs.

ALKOTMÁNYOZÁSI KÉNYSZER

Az elmúlt időszakban többször és többen is mondogatták, hogy "nincs alkotmányozási kényszer". Mit jelent ez a fogalom, hogy "alkotmányozási kényszer". Az "alkotmányozási kényszer" fogalmi meghatározásánál egyszerűbb azt meghatározni, hogy mikor nem áll fenn "alkotmányozási kényszer". És ennek megfelelően, ha ennek kritériumai nem teljesülnek, akkor az "alkotmányozási kényszer" fennáll. Megítélésem szerint az "alkotmányozási kényszer" akkor nem áll fenn, ha egy országnak jól működő, legitim alkotmánya van. Vagyis jól működik, és az ország történelmi fejlődése során az ország jogrendjének megfelelően alakult (ebben az esetben lehet íratlan is mint pl. Anglia alkotmányos rendje), vagy az országlakosok elsöprő többségének akaratával jött létre (pl. az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat). Közismert, közérthető, éppen ezért nem szorul magyarázatra, és mindenki egyféleképpen értelmezi. Ugyanakkor tartós is, nem szorul állandó toldozgatásra-foldozgatásra.

A működőképesség csak az egyik kritérium. A mai magyar alkotmány működőképesnek ugyan tekinthető, bár az Alkotmánybíróság erős leterheltsége ezt is kérdésessé teszi. Az a tény azonban, hogy a törvényalkotás minden következménytől mentesen ennyi feladatot ad az alkotmánybíróságnak, a kormány ennyi alkotmányellenesnek minősülő előterjesztést terjeszt az országgyűlés elé, megkérdőjelezi magának az alkotmánynak a működőképességét is.

Másik ugyanennyire fontos kritérium a legitimitás. Mennyire legitim a jelenlegi magyar alkotmány? Amint azt már többen is leírták, Magyarország szuverenitása az 1944. évi német megszállással megszűnt. A háború 1945. évi befejezése után Magyarország szuverenitása nem állt helyre, hanem a német megszállást orosz megszállás követte. Orosz megszállás alatt orosz mintára jött létre ("a népek atyja, Sztálin elvtárs adományozta a szeretett magyar népnek) Magyarország "szocialista" alkotmánya, amely kisebb-nagyobb toldozgatásokkal van jelenleg is érvényben. Ennek alapján kijelenthető, hogy a jelenlegi magyar alkotmánynak legitimitása nincs. Úgy-ahogy alkalmas az együttélés bizonyos szabályozására, de az ország lakossága az állandó sulykolás ellenére sem érzi magáénak, és az Alkotmánybíróság a megmondhatója, hogy mennyire nem közérthető, ha annyian annyi ok miatt kénytelenek az "értelmezésével" kapcsolatban hozzáfordulni.

Más kérdés, hogy a jelenlegi alkotmány mennyire biztosítja az ország törvényes rendjének működését. Ha végignézünk az alkotmányos rend legfőbb védelmezőjének, az alkotmánybíróságnak a működésén, megállapíthatjuk, hogy az alkotmánybíróságnak nem az alkotmányosság biztosításában van a legfőbb funkciója, hisz még a jelenlegi alkotmány megtartását vagy jogbiztonságot sem tud biztosítani (pl. az elmúlt időszakban a lakáskölcsön feltételeinek egyoldalú megváltoztatása, a határozatlan állásfoglalás, amikor az alkotmánybíróság határozatát két közjogi méltóság, Antall és Göncz eltérően értelmezhette, APEH kérdőív, a népszavazás érvénytelenségének megállapításával azért nem foglalkozik, mert a panaszt nem az a kormány nyújtotta be, amelynek érdeke fűződött az érvényesség elfogadásához stb.). Legfőbb erénye, hogy valamilyen minimális ellensúlyt próbál biztosítani a jelenlegi rezsim egyes túlkapásaival szemben.[i] Ez viszont nem "alkotmánybírói", hanem politikai funkció.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy alkotmányozási kényszer van. (Bár igencsak megfontolandó, amit Zlinszky János mond a Napi Magyarország 1998.márc.7-i számában vele készített interjúban: "...Nem tartunk még ott a jogállami érettségben, hogy a mostani alkotmányt feltétlenül le kellene cserélni...". Ő jogállami érettségről beszél, én a Szent Korona tan ismertségének hiányára, a vele kapcsolatos, a többségnél ismeretének hiánya miatti (néhányaknál pedig, pont mert ismerik és félnek tőle) létező ellenérzésekre és ellenkezésekre gondolok.

Ha alkotmányozási kényszer van, az azt jelenti, hogy az országnak új, legitim Alkotmányra van szüksége. Olyan Alkotmányra, amely a fenti követelményeket kielégíti. Legitimnek kell lennie, azaz vissza kell nyúlnia Magyarország ezeréves történelme során kialakult íratlan Alkotmányához, azaz a Szent Korona tanhoz, és azt kell úgy feldolgoznia, hogy megfeleljen a mai kor követelményeinek. Mit értek a mondat második felén? Elsősorban azt, hogy több mint ötven évet, nem lehet kiradírozni a történelemből. (Az 1918-19. évi mindössze 1,5-2 éves időszak alkotmányos rendezése is többéves munkát jelentett a 20-as évek elején.) Olyat, mint pl. arisztokratákból, főispánokból, főpapokból álló törvényhozási felsőházat márcsak ilyenek hiányában sem lehet visszaállítani. Viszont az új Alkotmánynak most már - szemben a Szent Korona tan korábbi íratlanságával - írott Alkotmánynak kell lennie. Íratlan Alkotmány csak szerves fejlődés során jöhet létre, és ezt az ötven év megszakította. Nemcsak hogy megszakította, hanem a több mint ötven év szervezett agymosása a néptömegek számára értelmezhetetlenné, avultnak, a feudalizmushoz kötődővé tette. Tehát minden ellenkezés ellenére folytatni kell azt az ismeretterjesztési munkát, amelyet többen (Kocsis István, Csomor Lajos, Zétényi Zsolt, Pusztaszeri László stb.) megkezdtek.

A leglényegesebb kérdés annak a rendnek a kialakítása, ahogy az új Alkotmányt el kell készíteni.

Az Alkotmány kidolgozásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy mindenki, aki úgy véli, hogy a Magyar Alkotmány kidolgozásához gondolataival hozzá tud járulni, megtehesse. Ténylegesen demokratikus módon. Az Alkotmány kidolgozása nem lehet zárt parlamenti vagy "szakértői" bizottságnak a feladata. (A hivatásos "szakértők" tényleges szakértelme amúgyis kétséges)[ii]. Már a kidolgozásban részt kell vennie a legkülönbözőbb társadalmi szervezeteknek, gondolkodó magánszemélyeknek is. Hisz ha megvakarjuk a társadalmi szervezeteket, a legtöbbnél ott is csak egyes hangadó (zömmel "haladó szocialista múlttal" rendelkező) magánszemélyek szerepelnek. Ügyelni kell a kidolgozók megválasztása során, hogy azok a lehető legnagyobb mértékben képviseljék Magyarország szuverén akaratát. Nem tekintheti meghatározónak a nemzetközi példákat, mivel a Szent Korona tanból kell kiindulnia, de természetesen egyes szempontokat, megfogalmazásokat - igen alapos mérlegelés alapján - átvehet. De alapvetően abból kell kiindulnia, hogy Magyar Alkotmány, Magyarország számára készül. (És ez az a pont, ahol igaza lehet Zlinszky Jánosnak a fent említett véleményével az alkotmányozási kényszer ellenére.) És mindevvel az a leglényegesebb, hogy a jelenlegi rendhez kötődő szervezetek, személyek uralkodó túlsúlyát valamilyen módon ki kell küszöbölni.

Néhány alapvető gondolat és szempont

Ezek a gondolatok, szempontok a teljesség igénye nélkül igazolják, mennyire időtlenül érvényes, kiterjesztő, és a legteljesebb mértékben korszerű lehet a Szent Korona tana.

1./ A Szent Korona tan szociális tartalma

A Szent Korona tan alapján a Szent Korona tagjai - az állampolgárok - azonos jogokkal rendelkeznek.

Fogalmilag meg kell különböztetni egymástól a jogokat és lehetőségeket. Az, hogy valakinek joga van valamihez, nem jelenti azt, hogy az jár neki. Az, hogy joga van valamihez, azt jelenti csak, hogy ha a joggal való élés feltételeinek eleget tett, gyakorolhatja a jogát. (Joga van például mindenkinek az oktatás különböző szintjein történő részvételre, ha teljesítette pl. az adott oktatásnak megfelelő indulási követelményeket, felvételi vizsgát, vagy mindenkinek joga van megvenni az egymillió forintos bundát, ha rendelkezik az ehhez szükséges, és erre szánt egymillió forinttal).

A Szent Korona tagság egyszerre jár jogokkal és kötelezettségekkel. Van szociális tartalma is. A Szent Korona tagjainak szolidaritással kell viseltetniük egymás iránt. Ugyanakkor mindent el kell követniük emberi tartásuk biztosítására, kötelezettségeik vannak, és jogokat csak akkor követelhetnek és érvényesíthetnek, ha kötelezettségeiknek is eleget tettek. A Szent Korona tagjainak ebből az egymás iránti "társadalmi szolidaritásán" alapszik a Szent Korona tagjainak a Szent Koronával szembeni kapcsolatuk. A Szent Korona tagjai hozzájárulnak a Szent Korona fenntartásához, és viszont a Szent Korona segíti és támogatja a ténylegesen rászorulókat. Ebből következik pl. egy progresszív adórendszer, de a kötelezettség teljesítésével kapcsolatban pl. megszüntetendő a munkanélküli segély, és fokozott hangsúly fektetendő a közmunka fogalmára. A Szent Koronának valamennyi tagja számára biztosítania kell, hogy munkával (ill. tanulásból, mint munkára történő felkészülésből, vagy munkával megszerzett nyugdíjból) meg tudjon élni. (Adott esetben a jogszerűen megszerzett tőke is lehet a megélhetés forrása.)

Mivel a Szent Korona országa nem egy "teljes foglalkoztatást biztosító szocialista ország", ahol a "termelőeszközök szocialista közösségi tulajdonban vannak", a munka alapvetően a magántulajdonon alapuló vállalkozásokban folyik. A Szent Korona csak kiegészítő jelleggel biztosíthat (és kell biztosítania) foglalkoztatottságot azon tagjai részére, akiknek valamilyen ok miatt nem sikerült a magánszektorban vagy az államigazgatásban - vállalkozóként, tőketulajdonosként, munkavállalóként - megélhetést találniuk. Ezért a Szent Korona közmunkaként biztosít munkalehetőséget ezeknek a tagjainak. Mivel arra kell őket ösztönözni, hogy a magánszektorban vagy közigazgatásban keressenek megélhetési lehetőséget, a közmunka feltételeinek jövedelmi szempontból kedvezőtlenebbeknek kell lenniük a magánszektor által nyújtott lehetőségeknél, ugyanakkor módot kell nyújtaniuk, hogy a közmunkával foglalkoztatott személyek kereshessék lehetőségeiket a magánszektorban. (A közmunkával azonos lehetőségként kell elbírálni a munkaképes korú személyek esetleges tanulását is.)

Az adózási rendszerben megfontolás tárgyát képezi, hogy az adórendszerben milyen súllyal szerepeljenek a jövedelem, a vagyon ill. a fogyasztás utáni adók. Evvel kapcsolatban az elvi kérdéseken túl számos gyakorlati szempont is felmerül. Vagyoni adóként pl. csak a nyilvántartott vagyon adóztatható. Ugyanevvel kapcsolatban magát az adó fogalmát is meg kell határozni. Véleményem szerint minden adó, aminek a kötelező fizetését a Szent Korona, a Szent Korona nevében az állam kötelezően előír. (Legyen az a jelenlegi TB járulék, vagy kamarai tagdíj, valamilyen illeték (pl. örökösödési, átírási illeték) vagy más kötelező fizetnivaló). Ezeknek az adott célokra történő felhasználásáért, vagy a kapcsolódó szolgáltatásért az állam teljes felelősséggel is tartozik. Viszont nem írhat elő olyan kötelező fizetnivalót, amit a Szent Korona valamely tagja másik tagnak vagy annak vállalatának, de magánszemélynek tartozna fizetni. (Pl. magán nyugdíjpénztár). Magánszemély magánszemélynek a Szent Korona aktív területén csak önkéntesen, törvény előtt egyenjogú felek megállapodása alapján tartozik fizetni.

A Szent Korona kötelezettsége a tagjai egészségi ellátásának a lehetőségek szerinti ellátása valamint alapvető érdeke is a társadalmi mobilitás biztosítása a tanulási lehetőség mind szélesebb körök számára történő lehetővé tétele.

2.         A Szent Korona és tagja kölcsönös kapcsolata

Itt a Szent Korona és tagja közötti kapcsolatra mint államigazgatási kapcsolatra gondolok. És ezt a kérdést most az utóbbi időkben nagyon divatos "személyiségi jogok" oldaláról nézem. Az állampolgárnak ha hatalmi szervvel van kapcsolata, az a kapcsolat a Szent Koronának és tagjának kölcsönös kapcsolata. Legyen ez a hatalmi szerv a rendőrség, a bíróság, a statisztikai hivatal, az adóhivatal, TB vagy bármi más. Ezek a közhatalmi szervezetek, hivatalok mind valamilyen szempontból a Szent Koronát képviselik. Tarthatatlan helyzet, hogy mindegyik úgy viselkedik mint állam az államban. Nem a tisztességes állampolgárnak az igénye, hogy az egyes hivatalok "a személyiségi jogok védelme" ürügye alatt külön-külön végezzenek adatfeldolgozásokat, és a Szent Korona több adatbázist tartson fenn. (Mindez csak a Szent Korona költségeit növeli, ezáltal nagyobb adóbevételeket igényel, aminek a piaci szféra versenyképességének a csökkenése a következménye. Nem a felesleges, "társadalmilag haszontalan" tevékenységekkel kell a munkanélküliség ellen küzdeni.) A magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek nem különböző hivatalokkal állnak szemben ügyfélként, hanem az állammal. A hivatalokkal fenntartott kapcsolatuk a Szent Korona tagság élővé tétele. Ne kelljen sokféle adatot szolgáltatni, csak egy helyre, amely az adatokat feldolgozza, és az államapparátus megfelelő részébe továbbítja. Az államigazgatás is sokkal egyszerűbb lehet, ha nem számtalan egymástól független adatrendszert tart fenn, hanem csak egyet. Más kérdés, hogy ennek a központi adatbázisnak az avatatlanokkal szembeni védelméről kellően gondoskodni kell.

Ehhez kapcsolódik az adórendszernek és államigazgatásnak az a feladata, hogy olyan körülményeket kell teremtenie, hogy a magyar gazdaság versenyképes lehessen. Belép a máshol már említett "társadalmilag hasznos" és "társadalmilag haszontalan" tevékenységek köre.[iii] Ebből következik, hogy nem kötelezően előírt haszontalan tevékenységekkel kell küzdeni a munkanélküliség ellen. A megfelelő szellemi szinten levő, képzett emberek megtalálják, hogy hol lehetnek a társadalom hasznára, a vállalkozók munkalehetőséget biztosítanak másoknak is, és aki az államigazgatás és közszolgálat hasznos területén (annak ésszerű megszervezése mellett) valamint a magánszektorban sem találja meg a tevékenységét, azok részére a Szent Koronának kell munkalehetőséget biztosítania. Persze itt már nincs komolyabb választási lehetősége az erre szorulóknak.

3. A személyi szabadság korlátozása

            A Szent Koronának joga és kötelessége a személyi szabadság olyan korlátok között történő tartása, ami biztosítja, hogy a törvényeket tisztelő és betartó állampolgárok egymás jogainak alapvető tiszteletbentartása mellett kellő biztonságérzettel éljenek. Senkinek az egyéni szabadságjoga nem veszélyeztetheti a társadalom biztonságát. Például ittas állapot ne legyen enyhítő körülmény, a drogok forgalma, és élvezete is legyen tiltott.

A drogfogyasztással kapcsolatos megengedő hozzáállás nem haladhatja meg a leszokni szándékozók megsegítését, vagyis azt, hogy aki önként elvonó kúrának veti alá magát, pl. automatikusan amnesztiában részesül.

            Megkülönböztetendő a személyhez fűződő jog és a Szent Korona tagjának joga. A Szent Korona jogosult korlátozni a látogatók jogait (pl. munkavállalási jog, általános vízumkényszer, a vízummentesség csak esetleges kölcsönös megállapodás alapján stb.).

Tekintsük ezt úgy, mint a házigazda jogát a vendéggel szemben. A házigazda udvarias és előzékeny a vendégével, de vannak olyan dolgok, amit a vendég nem engedhet meg magának. (Pl. nem megy be a konyhába a vendéglátó hozzájárulása nélkül, nem néz be a szekrénybe, nem megy be a hálószobába, ha van külön hálószoba stb.)

Tartalmi kérdések

            Bevezetőben meg kell állapítani és rögzíteni kell, hogy a magyar törvényességi jogfolytonosság, Magyarország függetlensége, és szuverenitása 1944. márc. 9-ével, amikor idegen, német csapatok Magyarországot megszállták, megszűnt. A korábbi törvényeket törvényesen megválasztott, legitim testület vissza nem vonta, hatályon kívül nem helyezte. Az azóta eltelt időszakban a kormányzást, a közhatalmat, és Magyarország képviseletét olyan testületek végezték (beleértve a "szabadonválasztott" országgyűléseket is), amelyek legitimitásukat a megszállók helytartóitól, az azok által megállapított rendszer alapján származtatták.

            Tekintettel arra, hogy azóta eltelt több mint ötven év, az elmúlt időszakot meg nem történtnek tekinteni nem lehet. Ezért ideiglenes érvénnyel visszavonásig érvényben levőnek tekint minden fennálló törvényt és jogszabályt is, amelyeket nem a Szent Korona nevében hoztak, valamint minden érvényben levő nemzetközi szerződést és kötelezettségvállalást, amelyeket nem a Szent Korona nevében kötöttek ill. vállaltak. De belátható időn belül az újonnan elfogadott ALKOTMÁNY-nak megfelelően megválasztott törvényhozó hatalom ezeket felülvizsgálja, és felülvizsgálatának eredményeképpen a belföldiek szükség szerint módosításra kerülnek és a külföldiek szintén szükség szerinti módosítására vagy felmondására az ugyancsak megválasztott legitim végrehajtó hatalom a szükséges lépéseket megteszi.

            Az ALKOTMÁNY, mint szerződés először rögzíti a szerződő feleket, azaz meghatározza a Szent Korona tagjait valamint a Szent Korona hatalmát (hármas hatalmi megoszlás) gyakorló szervezeteket ill. testületeket valamint azok létrehozásának, működésének, személyi változásainak (mandátum megszűnés, feloszlás ill. feloszlatás stb.) lehetőségét és módját.

            Az ALKOTMÁNY rögzíti, hogy Magyarország a Szent Korona országa, a Szent Korona, mint tagjainak az összessége testesíti meg a népszuverenitást. Rögzítésre kerül, hogy az ALKOTMÁNY szabályozza a Szent Korona tagjainak egymáshoz és a Szent Koronához tartozó kapcsolatának kereteit, amelyek részletesen a Szent Korona tagjai által választott törvényhozó hatalom által hozott törvényekkel vannak meghatározva. Rögzíti, hogy kik a tagjai a Szent Koronának, hogy lehet valaki a Szent Korona tagja, és hogyan vesztheti el Szent Korona tagságát.

            A Szent Koronának a rendes tagjai az aktiv és passziv választójoggal rendelkező magyar állampolgárok ("politikai magyar nemzet") tekintet nélkül nemükre, etnikai, nemzetiségi, vallási hovatartozásukra. A Szent Koronának vannak pártolt tagjai: az elszakított területeken élő magyarok, akik fenntartják magyarságukat, valamint a politikai okok miatt emigrált magyarok és leszármazottaik, akik magyarnak vallják magukat.[iv] A Szent Koronának vannak gyámoltjai, azok a magyar állampolgárok, akik önhibájukon kívül nem rendelkeznek választójoggal valamint egyéb állampolgári jogokkal (kiskorúak, szellemileg visszamaradottak stb.). Meg kell határozni a választásra jogosultak körét, valamint az egyes választott funkciókra való választhatóság kritériumait (pl. a bírói hatalom legfelső megtestesítője csak bírói végzettséggel rendelkező személy lehet, de célszerű lehet a választott funkciók jelentős részére valamilyen, az adott funkciónak megfelelő képzettségi szintnek a kikötése). Megítélésem szerint a három hatalmi ágazat szervezeteinek felsőbb szintjeiről ki kell zárni azokat, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek. (Elvileg nem zárható ki, hogy Magyarország bármely más országgal valamilyen konfliktusba kerülhet. Bár a kémszolgálatok működését, ill. embereinek a hatalmi ágakba ill. államapparátusba történő beépülését teljes biztonsággal kiküszöbölni nem lehet, jóval előre meg kell tenni mindent a kettős kötődésből esetleg fellépő hátrányos következmények csökkentésére.)

Az ALKOTMÁNY rögzíti Magyarország államformáját (a Szent Korona tan érvényessége esetén ez Királyság).[v] Rögzíti a három hatalmi ágazat függetlenségének követelményét. Meghatározza, hogy melyek azok a szervek vagy szervezetek, amelyek az egyes hatalmi ágazatokat gyakorolhatják. Meghatározza ezek hatáskörét, felelősségét (felelősségrevonásuk), megválasztásuk és esetleges visszahívásuk módját. Evvel kapcsolatban ki kell emelni a három hatalmi ág egymástól való függetlenségét, mivel a jelenlegi gyakorlat ennek nem felel meg.

1. A hatalmi ágazatok jelenlegi összefonódottsága

Miért nem felel meg a jelenlegi hatalommegosztás a hatalmi ágak szétválasztási követelményének, és milyen egyéb alapvető problémák vannak a jelenlegi választási rendszerben?

1.  Országos szintű közhatalmi szervek közül jelenleg egyetlen egy lesz megválasztva, az országgyűlés (a helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási önkormányzat nem ide tartozik). A többit (a köztársasági elnököt, miniszterelnököt, legfelső bíróság elnökét, akik a többi hatalmi ágat megtestesítő szerv képviselőjének tekinthetők) ez a szervezet választja meg. Így nem tekinthetők függetlennek. (Akkor se, ha hivatali idejük nem esik egybe az őket megválasztó parlament hivatali idejével.)

2.  Azt mondjuk, hogy "felelős kormány"? De milyen felelősségnek tekinthető a jelenleg fennálló megbuktathatatlanság? Megbuktathatatlan, mivel a kormány tagjait, a végrehajtó hatalom gyakorlóit a törvényhozó hatalom jelöli ki. A törvényhozó hatalom pedig nem váltható le, mivel a parlament tagjainak mandátuma nem vonható vissza. Így a kormány "megbukása" esetén az új kormány tagjait ugyanaz a parlament jelöli ki. Tehát személy esetleg változik, de a politikai erő nem. A megbízatás lejárta után sem a végrehajtó sem a törvényhozó hatalom tagjai nem vonhatók felelősségre. Hol van itt a felelősség? Csak szavakban. Bár a hivatali idő lejárta utáni felelősségrevonás lehetősége felhúzná a zsilipet az ellenfél elleni boszorkányülrözés előtt. Főleg a sokféleképpen értelmezhető törvények mellett.

3.  Választási rendszer. A jelen választási rendszer nagyon komplikált. Azonkívül számos logikátlanságot látok. Ezek közé tartozik:

3.1  Egyéni képviselő. A választások során a törvényhozó hatalom képviselői kerülnek megválasztásra. A törvényhozás az élet minden területével, külpolitika, rendészet, belpolitika, gazdaság, környezetvédelem, tudomány, oktatás, kultúra stb. területével foglalkozik. A képviselőnek valamennyi területen véleményt kell nyilvánítania, aminek valamilyen szakmai alapszintnek legalább meg kell felelnie. Mivel ilyen mértékű polihisztorok manapság már nem léteznek, ennek a követelménynek csak abban az esetben tud eleget tenni, ha olyan testület áll mögötte, amelynek a véleménye nagy vonalakban már választáskor is ismert lehet. Ha ez választáskor ismeretlen, a választás kimondottan is "zsákbamacska". Vagyis csakis szervezet (ebben az esetben az már politikai párt) képviselőire célszerű szavazni. Ugyanakkor egy személy nem is lehet személyesen ismert akkora körben, mint egy választókörlet. Ezt indokolja továbbá a választási kampány költségigénye is, amit egy-egy ember nem tud állni, vagy ha mégis, biztos egyéb anyagi érdekeltség miatt vállalja ezt a jelentős mértékű befektetést. Ez pedig egyértelműen a korrupció, valamint a kis létszámú, pénzes csoport érdekeinek képviseletét jelenti. Csak akkor lesz széles körben ismert valaki,, ha "megcsinálják" (média). A média politikacsinálását pedig a lehetőség szerint vissza kell szorítani, mert az gyakorlatilag a pénzzel „megcsinált” politikust jelenti, akinek a befektetést a befektetőnek busásan meg kell fizetnie.

3.2  Bejutási küszöb. A bejutási küszöb indoklása az, hogy ha túl sok párt kerül be a parlamentbe, ez a kiszámíthatatlansága következtében megbéníthatja a parlament működőképességét. A küszöb megléte pedig a parlament legitimitásának csökkenését, a bejutási küszöböt el nem ért pártokra szavazó választópolgárok akaratának semmibevételét jelenti. A működőképesség technikai kérdés, a választópolgárok minél teljesebb körű képviseltsége pedig elvi kérdés. Elvi kérdést nem szabad technikai kérdésnek alárendelni.

2. Jogszabályi hierarchia

Az alkotmány bevezetőjében rögzíteni kell a törvények és rendeletek hierarchiájának felépítését. Meg kell határozni, hogy a hierarchia alsóbb fokán álló rendelkezés nem ütközhet a hierarchia felsőbb szintjén álló rendelkezésbe. A javasolt hierarchia:

a)            ALKOTMÁNY, amely magába foglalja a Szent Korona tanának lényegét is. Az ALKOTMÁNY-t az Alkotmányozó Nemzetgyűlés dolgozza ki, és népszavazás hagyja jóvá. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés egyes részletkérdésekben általa meghatározott módon kikérheti a társadalom véleményét.

b)            Törvények, amelyeket a kétkamarás parlament hoz.

c)            Rendeletek különböző hierarchiái (kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, önkormányzati rendeletek stb.)

3. A hatalmi ágak szétválasztása

Államfő

A Szent Korona tan alapján annak tagjai a magyar nemzet és a király, aki egyben képviseli a Szent Koronát, együttesen gyakorolják a hatalmat. A magyar nemzet részvételét a hatalomgyakorlásban a klasszikus hármas hatalmi ágazatnak megfelelően választott testületei alapján gyakorolja a továbbiakban leírtak szerint. De először a legfelső hatalom hatalmi jogosultságát, és tényleges betöltési módját kell szabályozni. Mivel IV. Károly a hatalom gyakorlásáról lemondott, majd elhúnyt, a Pragmatica Sanctio megszakadt, a királyválasztás joga visszaszállt a magyar nemzetre.

A történelem azt mutatja, hogy a magyar nemzet sorsa a magukat a saját koruk fogalmainak megfelelően magukat magyarnak valló királyok idejében volt a legbiztosabb, és az ország helye a legstabilabb Európában (Árpádok, Anjouk, Hunyadi Mátyás [bár ténykedését az általánosan elfogadottnál lényegesen negatívabban ítélem meg]). Ezért az ALKOTMÁNY rögzítse, hogy csak magát magyarnak valló személy választható meg királynak, aki jelölésekor legalább tízéves kizárólagos magyar állampolgársággal rendelkezik.

Az ALKOTMÁNY-nak tartalmaznia kell a királynak mind a három hatalmi ágazattal kapcsolatos jogait. Tartalmaznia kell a király jelölésének és megválasztásának módját. A király feladatkörét haláláig vagy lemondásáig tölti be. Lemondott király újra nem választható. A királyi cím nem automatikusan öröklődő.

Király megválasztásáig a Szent Koronát a nádor[vi] képviseli. A nádor korlátozott királyi jogokkal rendelkezik. A nádor jogait, feladatkörét, felelősségét, jelölésének és megválasztásának módját, hivatali idejét, szintén az ALKOTMÁNY-nak kell rögzítenie. A hivatali idő kivételével ezek - bizonyos korlátozásokkal - hasonlóak a királyéhoz. A nádor megbízatása a hivatali idő lejártával vagy lemondással szűnik meg. (Alternatív megoldás lehet pl. egy erős hatalmi jogosítvánnyal rendelkező "koronatanács", melynek az elnökét, korona képviselőjét [vagy nádort] választja meg népszavazás, három további tagját [szintén nem utasítási joggal] a három hatalmi ág delegálja).

Jelenleg a köztársasági elnöknek vannak olyan jogosítványai mind a törvényhozó hatalom (pl. törvények aláírása, visszaküldése a parlamentnek stb.), bírói hatalom (kegyelmi jogkör), és végrehajtó hatalom (kinevezések a miniszterelnök előterjesztése alapján, a katonaság főparancsnoka stb.), amelyek automatikusan a királyra ill. nádorra szállnának. Ezért ez a funkció nem jelentene többletköltséget a jelenlegi helyzethez viszonyítva.

Maga a köztársasági elnök, mint funkció, amúgyis valamilyen formában az alkotmányos királyság funkciójának valamilyen elkorcsosult változata. A minden előzmény nélküli amerikai államszervezetben nem is létezik. Ha már vannak királyi funkciók (vagy elnöki funkciók, bár kérdem én mit elnököl (etimológia!) a köztársasági elnök?), miért ne lehessen királyság, sőt, ha megfelelő karizmatikus személyiség jelentkezik, miért ne lehessen akár király is. A királyság mint intézmény összefér a demokráciával Európa fejlettebb régiójában (Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Dánia, Svédország, Norvégia, Spanyolország), csak nálunk kerülne konfliktusba vele? A kommunizmus járma alól szabaduló országokban oly sok helyen felmerülhet a királyság visszaállítása (Románia, Bulgária, Szerbia, Albánia), csak nálunk nem? Hol, melyikben van ezek között olyan hagyománya és gyökere a királyságnak, melyiknek van olyan Szent Koronája, a hozzá kapcsolódó misztériummal és Szent Korona tannal, mint Magyarországnak. Náluk személy van, nálunk intézmény volna.

A megfelelő karizmatikus király megtalálásáig és megválasztásáig nádor helyett esetleg valamilyen bizottság (pl. a három hatalmi ág által hosszú időszakra, [életfogytig, tíz évre vagy más megfelelően determinált időszakra] delegált egy-egy főből álló, maga által megválasztott elnökből álló), koronaőrség láthatná el az államfői funkciót. (A koronaőrség itt a hagyományos koronaőri közjogi funkcióval értendő, nem az őrezred tagjait jlenti.)

Törvényhozó hatalom

            A törvényhozó hatalom a parlament - kétkamarás parlament.

            Kinevezett kamara ("felsőház") - tanácsadói és vétójoggal. A kinevezett kamara az ALKOTMÁNY-ban meghatározott testületek által delegált személyekből állna. A delegált személyeket az ill. testület előre meghatározott időre delegálja a parlament kinevezett kamarájába. "Felsőházi" delegálti megbízatás nem járhat le az "alsóházi" választás évében. A testület a delegált személyt nem utasíthatja, de az alapszabályában meghatározandó minősített többségi határozattal visszahivatja.

Itt a felsőházban nyílna lehetőség a nemzetiségek, a Szent Korona pártolt tagjainak, egyházaknak stb. a képviseleteik biztosítására.

Ugyanennek a kinevezett kamarának lenne tagja néhány alkotmányjogász, akik biztosítanák, hogy a kinevezett kamara az Alkotmánybíróság funkcióját is betöltse.

            Választott kamara ("alsóház") - törvényhozási joggal.

            A parlament választott kamarájának tagjait a választópolgárok választják meg. A választott kamarába a választási és választhatósági jogok egységesek. Diszkrimináció - mint pl. nemzetiségi képviselet eltérő bejutási lehetőséggel - nem megengedett. A tisztán listás, tisztán egyéni rendszerű, vagy ezek közötti kombinált rendszer (mint a jelenlegi) elvileg elképzelhető.

Megítélésem szerint a lakosság véleményét legjobban tükröző összetételű parlament akkor választható, ha nem - a választópolgárok által nem vagy alig ismert - egyénekből, hanem pártok által küldött személyekből áll. (Az egyes képviselőknek minden kérdésben állást kell foglalniuk. Mivel senki sem képes arra, hogy minden vagy akár csak majdnem minden kérdésben tudatos állást foglalhasson, csak valamilyen csoport (párt) képes. Másrészt a parlamenti bejutás eléréséhez szükséges választási küzdelem pénzigényes. A "független" képviselő is a legritkább esetben engedheti meg magának a kampány finanszírozását, ezért a "független" képviselő is csak színleg független. Sőt a párt képviselővel szemben, akiről tudott, hogy mely párt, milyen nézetek képviselője, a "független" képviselő elrejti a kötődését, és evvel a "függetlenség" szólamával mintegy "zsákbamacská"-t árul a naiv balekoknak.) Az egyes pártok a listákon az országos választási aránynak megfelelően állíthatnak képviselőket, és ha ennek alapján egy párt már küldhet egy képviselőt, annak akkor is ott a helye a parlamentben, ha egyes szakértői vélemények szerint a túl sok párt képviselete működésképtelenné tenné is a parlamentet. (Egyéni képviselőként bejuthat párt képviseletében, "független"-ként is. Akkor nem veszélyezteti a működőképességet? Ugyanakkor a küszöb a demokrácia arculcsapása, a lakosság jelentős részének, több kis párt esetén akár 20 %-át meghaladó rész véleményének, akaratának semmibevétele). A pártok a képviselőt nem utasíthatják, de - listás képviselő esetén - szabályozandó módon visszahivatják. Ez a rendszer egyúttal lehetőséget adna a választott kamara létszámának csökkentésére is. (Pl. 180-200 főre. Ebben az esetben elvileg már a lakosság 0,5-0,56 %-a is hangot kaphat, ha meg tudja szervezni önmagát)

A parlament elsőleges feladata a törvényhozás. Ezért igencsak célszerű a többféle értékrendszer szóhozjutása. Nem feltétlenül „stabil koalíció” a célravezető. Különböző kérdésekben más-más csoportok lehetnek többségi véleményen

Vagyis a magam részéről a tisztán listás parlament híve vagyok.

A választott kamara működésének idejére a jelenlegi négyéves időszak nagyon rövid. A következménye egy teljesen ingadozó állami élet. A négyévenkénti váltakozás miatt az első időszak az előző intézkedéseinek lebontásával telik el, az időszak végén pedig kampányintézkedések folynak. (Az elmúlt 8 év gyakorlata ezt mutatja). Kérdés, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalmak jelenlegi összefonódásának megszűnése mennyire csökkentetné a törvényhozó hatalomnak ezt a lüktető tevékenységét.

A kinevezett kamara delegál egy tagot a választott kamara üléseire.

A törvényeket a választott kamara hozza. A kinevezett kamara javaslatokat tehet, és minősített többség esetén a választott kamara által hozott törvényeket egészükben megvétózhatja. A kinevezett kamara gondoskodik az alkotmányosság betartásáról. (Pl. működteti azt a szakértői testületet, amely alkotmányossági szempontból hivatalból ellenőrzi a meghozandó törvényeket, a kibocsátó felkérésére ellenőrzi a meghozandó rendeleteket, valamint állampolgári megkeresésre bármely korábban meghozott törvényt vagy rendeletet újból felülvizsgál. Ugyanígy jár el a végrehajtó hatalom ellenőrzése területén. A testület javaslatot tesz a kinevezett kamarának. Azaz funkcióját tekintve az Alkotmánybíróság helyébe lép). A választott kamara köteles napirendjére tűzni annak a kérdésnek a megtárgyalását valamint határozatot hozni abban a kérdésben, amelynek a megtárgyalását a kinevezett kamara kéri. Ugyancsak köteles a parlament napirendjére tűzni, megtárgyalni és határozatot (törvényt) hozni a végrehajtó hatalom által beterjesztett törvénytervezetekről ill. módosításokról. (viszont mivel a végrehajtó hatalom nem a törvényhozó hatalom által kijelölt személyekből áll, nem szükségszerű, hogy a törvényhozó hatalom mindent elfogad, amit a végrehajtó hatalom beterjeszt, hanem azt kellő kritikával kezeli.)

            A törvénytervezet elkésztését, valamint végleges formába öntését a parlament mellé rendelt szakértői testület végzi. Így lehet biztosítani a törvényhozó hatalom függetlenségét a végrehajtó hatalomtól.

            Külön szabályozandó módon jogosult a végrehajtó hatalom gyakorlására vonatkozó rendkívüli választások kiírására.

Végrehajtó hatalom

            Végrehajtó hatalom a kormány, melyet a közvetlenül választott miniszterelnök vezet. Feladata az országnak a törvények szerint történő irányitása. A törvények végrehajtását azok tartalmát részletesebben kibontó rendeletek alkalmazásával biztositja. A fennálló törvények módosítását kezdeményezheti. Módosítási javaslatait a parlament köteles napirendre tűzni.

            A végrehajtó hatalom szervezeti rendszerét, és legfelső szervezeti egységeit (minisztériumok) törvény határozza meg. A miniszterelnök javaslatára a törvényhozás a kormány szervezeti rendszerét módosíthatja.

            A végrehajtó hatalom egyes szereplőinek megbízatása a megbízatási idő lejártával, lemondással vagy megbízásának a megbízója által történő visszavonásával szűnik meg. A megbízatásnak ez a visszaivása a miniszterelnök vonatkozásában a király (nádor vagy koronaőrség) kezdeményezésére, az országgyűlés minősített többségének döntésével vagy meghatározott mértékű (jelentős számú, pl. 300.000 hiteles aláírás) választói kezdeményezésre kiirt népszavazással történhet.

Így érvényesülhet az a megfogalmazás, hogy a kormányzat felelős. Ha a kormány tagjainak a mandátuma az önkéntes lemondástól eltekintve nem szüntethető meg, és tevékenységükért nem vonhatók felelősségre, a kormányzati felelősség csak tetszetős szólam, frázis.

            A végrehajtó hatalom külön területét képviselik a területi önkormányzatok. Az önkormányzatokkal az ALKOTMÁNY külön fejezetének kell foglalkoznia.

Bírói hatalom

            Olyan jelölési és választási lehetőséget kell kidolgozni, amely biztosija egyrészt a bírói hatalom irányitójának mind a törvényhozó mind a végrehajtó hatalmaktól fennálló függetlenségét, de garanciát ad a feltétlenül szükséges magas szintű jogi, szakmai felkészültségre is. Erre a területre nincsenek konkrétabb elképzeléseim.

A média

            Ma már közhelyszerűnek tűnik, hogy a média mintegy negyedik hatalomként funkcionál. De mitől hatalom a média? A média attól hatalom, hogy aktian tudja alaktani a közvéleményt. De a média résztvevői az orgánumot fenntartó pénzügyi források (hirdetők és egyéb finanszírozók) kezében vannak, és "annak a nótáját húzzák, aki fizet". Vagyis hamis a megfogalmazás, hogy a média hatalmi ág. A média nem hatalmi ág, hanem hatalmi eszköz. A hatalmat azok gyakorolják, akik fizetik. Vagyis a negyedik, és egyben legjelentősebb hatalmi ág a pénz hatalma. Viszont hiteles emberek nélkül ennek a zsebében van minden, az összes többi hatalmi ág, királyostól, parlamentestől, kormányostól, pártostól, mindenestől. (Vannak az egyenlőek és még egyenlőbbek, és nem csak az állatfarmon, hanem az emberállatok nagyobb farmján is.)

            Ezért egyszerű, és kézenfekvő a "negyedik hatalmi ág" fogának a kihúzása és helyretétele. Kell egy olyan állami finanszírozású médiabirodalmat (médiabirodalmat írok, mert kell benne lennie nyomtatott sajtónak, napi és hetilapnak, elektronikus „sajtónak”, országosan fogható TV-nek, rádiónak, sőt internetes újágnak is) teremteni, amely nem kizárólagosan van jelen a médiapiacon, de arra alkalmas, hogy versenytársként semlegesíteni, de legalábbis csökkenteni tudja a magánkézben levő média szemléletromboló hatását. Ennek a közszolgálati médiá-nak a felügyeletét a három közhatalmi funkciót gyakorló testület által delegált képviselőkből álló kuratórium látja el a felügyeletét. A kuratórium elnöke a királytól (nádortól) kapja a megbízatását.

Mit ad a Szent Korona a tagjainak

A Szent Korona a tagjai részére a következőket nyújtja:

            Alapvető személyi szabadságot (a társadalom érdekében szükséges korlátozásokkal), általános, szociális, egészségügyi biztonságot, munkalehetőséget azoknak, akik vállalkozóként vagy munkavállalóként a magánszektorban nem tudnak elhelyezkedni, magasfokú képzési lehetőséget, segítséget mindenkinek, aki a maga részéről is mindent megtesz a Szent Korona és tagjai részére. Vagyis biztosítja mindazt, amit egy szociális jogállam az állampolgárainak biztosít.

            Mi módon tudja a Szent Korona ezt a tagjainak biztosítani. Természetesen minden más államhoz hasonlóan az adóbevételek megfelelő átcsoportosításával. Annyival tud többet nyújtani, amennyire lehetősége nyílik arra, hogy az egyéni ambíciók szabad mozgása mellett a társadalom erkölcsi tartását mózesi szigorral megerősítse ("...Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindenkitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát." Mózes II. 32.27. [természetesen a fő bűnös, Mózes testvére Áron, nem bűnhődött]). Egyszerűsíteni és evvel olcsóbbá kell tenni az államigazgatás adminisztrációs-igazgatási részét, egyszerűbbé és egyértelműbbé kell tenni a törvényes rendet és kíméletlenül fel kell lépni minden korrupcióval szemben. Meg kell szűntetni a bankrendszer és pénzügyi rendszerek kiváltságos helyzetét, meg kell szüntetni az állami jövedelmek bérbeadását (állami garanciák, állami kötelezettségek magán pénzintézmények által történő finanszírozása) stb.

Az állami jövedelmek bérbeadása tulajdonképpen nem más, mint ami a középkorban a különböző vámok és regálék bérbeadása volt, amik előbb vagy utóbb az adóbérlők harácsolása következtében társadalmi robbanásokhoz vezetett.

De mindez lehetséges, ha a Szent Korona tana egy egyértelmű, egyszerű Alkotmány formájában szilárd alapot biztosít egy olyan törvényes rendszer felépítésére, amely a Szent Koronából fakadó erejével ellenáll a nemzetközi befolyással rendelkező lobbik nyomásának.

Boldogasszony, Krisztus anyja, PATRONA HUNGARIAE segíts rajtunk

Szent Fiadnál könyörögj érettünk, magyarokért.

Gondolatadó irodalom

1.  Kocsis István: A Szent Korona Tana, Püski, Budapest 1995.

2.  Seress Eszter: Mit jelent a Szent Korona? Havi Magyar Fórum (HMF) 1996. augusztus

3.  Dr. Ujvári Ferenc: Az én politikai hitvallásom, HMF 1996. augusztus

4.  Botos József: A hatalom legitimitása, HMF 1996. július

5.  Dr. Lenkei János: Magyarország demokratikus állammá alakulásának közjogi feltételei, HMF 1996. július

6.  Csomor Lajos: Őfelsége, a Magyar Szent Korona

7.  Zétényi Zsolt: A Szentkorona-eszme mai értelme,  Püski, Budapest, 1997.

Vissza az oldal tetejére