Vissza a főoldalra * Vissza az előkészületek 2003 februárban oldalhoz

Két régebbi cikk Svájcból:  2001. február - március!

A) Egy új szovjet-szisztéma fenyeget?!

B) Az EU keleti kiterjesztése katasztrófa lesz!

Ma (is) időszerű cikkek magyar fordításban

Egy új szovjet-szisztéma fenyeget?! 

Az Európai Unió és antidemokratikus struktúrájának háttere

Dr. Laughland John újságíró, London.l.

(“Zeitfragen” No 76b, 2ool. február 12. (“Időszerű kérdések” 76b.sz. 2oo1.febr.12.)

Magyarázatként a cikkhez. Március 4-én szavaznak a svájci szavazópolgárok az “Igen Európára” kezdeményezésre. /Már a név is félrevezető, igazában úgy kellene mondani “Igen az Európai Unióra.”/ 

Az “Időszerű kérdések” számos cikkében bemutatta az Európai Unió antidemokratikus karakterét. A szovjet disszidens Bukovszkij Vlagyimir néhány héttel ezelőtt /l. “Időszerű kérdések” 4o és 41.számát 2ooo nov.13 és 2o-ról / megmondta, hogy mi a háttere ennek a szisztémának és az európai szocialisták általi hangszerelésének: az, hogy kiépítsék a 8o-as évek közepétől a szovjet stratégia-fordulatot, azaz az euróba tartozó Európát egy új szovjet-szisztémába vonják. Az angol újságíró Dr. John Laughland, kiadója az “European Foundation Intelligence Digeste”-nek, Bukovszkij-nak ezeket a gondolatait december végén, egy zürichi előadásában hasonlóképen fogalmazta meg, és további gondolatokkal támasztotta alá. Svájc, és más európai országok polgárait felszólították, hogy foglaljanak állást ezen EU kifejlesztéséhez. Ugyanakkor az EU eddigi szószólóinak nyilatkozniuk kell, hogy őket megtévesztették, vagy valóban valamilyen terveik vannak, Svájcban is.

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Sok mindenféle ok létezik ebben a világban, amitől az ember lehangolt lesz, de mégis nagy felüdülés, ha az ember Zürichbe jön, hogy a “Bátorság az etikához” ragaszkodó emberekkel néhány napot eltöltsön. Mert itt annyi emberi jóság van, és olyan sok csodálatos kezdeményezés, hogy én innen mindig könnyedebb szívvel megyek haza.

Megkértek, hogy az EU demokrácia-hiányosságairól beszéljek. A hiányosság szót mindenesetre szeretném visszautasítani. Két okból is. Először, mert visszautasítom azt a mechanikus, matematikus ötletet, hogy a demokrácia egy szisztematikus dolog lenne. Mert nem az. A demokrácia nem szisztéma. A demokrácia az emberi élet egy része, és az emberi élet a növekedés fogalmán alapul, és nem egy mechanikus fogalmon.

Másodszor, és ez talán még fontosabb, nem beszélhetünk egy hiányosságról, mert az EU egy kifejezetten antidemokrata berendezés, melynek ideológiáját azért ültették át és fogják átültetni, hogy a demokráciát szándékosan feloszlassák és megsemmisítsék.

Ezen állításomat szeretném három pontban kifejteni. Először az ideológia álláspontja felől. Írtam egy könyvet az európai ideológiáról, és komolyan hiszem, hogy ez az ideológia létezik.

Másodszor a történelem oldaláról, mert a történelem segít nekünk megérteni, hogy honnan jön ez az ideológia és az antidemokratikus struktúrák. A harmadik részben pedig ezekről a struktúrákról magukról kívánok beszélni, mert ugyan itt, - úgy hiszem - sokan tudják nagyon jól, hogy miért antidemokratikus az EU, de azért mégis, talán megéri ezt alkotmányjogilag is megismételni, hogy mindannyian tudjuk, miért is igaz az, amit érzéseink nekünk mondanak.

Az állandó forradalom állapotában.

Az első ponthoz, az ideológiához. Mindannyian hallottuk, hogy az EU Nizzában mostanában egy új szerződést kötött. Ez a szerződés 15 éven belül már a negyedik és egy évtizeden belül a harmadik. A nizzai csúcson elhatározták, hogy 2oo4-ben még egy szerződés jön hozzá.

Az EU tehát egy állandó, permanens forradalomi állapotban él. Ez szándékos. úgy vélem. Ha egy nemzetek-feletti berendezkedés struktúrája állandóan változik, és ha sohase lehet azt mondani, hogy így van, vagy nem így van, hogyha soha nem lehet a jogi helyzetet pontosan és biztosan megállapítani, akkor az egész egy állandó forradalmi állapotban van. Ez a kifejezés azonban Trockij kulcsfogalma. Kezdem tehát Trockijjal, mert szent meggyőződésem, hogy az EU olyan ideológiát tükröz és testesít meg, amely majdnem minden tekintetben kommunista, marxista-leninista, trockista. 

Az, és több okból. A kommunizmus számos ideológiai állítása az európai intézményekben és egyáltalán a világi globalizmusban is új hazát talált. A legfontosabb - ezen egykor kommunista, ma már globális ill. európai - fogalma a nemzetköziség. A nemzetköziség volt a kommunizmusnak a kulcsfogalma. Ezért kell nekünk, gondolom, ezen ideológiának kifejlődését a történelem legújabb fényében megérteni, mert azok a fejlemények, amelyeket most az EU-ban figyelhetünk meg, olyan eredetűek, amik a történelemben messzire nyúlnak vissza. De közvetlen eredetük a 8o-as évek közepére vezetnek. Abba az időbe, amikor Gorbacsov hatalomra jutott a Szovjetunióban, és amikor az elgondolás, hogy a hidegháború konfliktusát a Kelet és Nyugat közti közeledéssel meg lehetne oldani, megváltozott. Ez volt a Gorbacsov-terv és ezt a tervet boldogan elfogadta a nyugat.

Az EU és a Gorbacsov-terv.

Nagyon érdekes, ha megfigyelik számos politikusnak, mindenekelőtt baloldali politikusoknak a 8o-as évek elején tett állásfoglalását. Példának felhozom Tony Blairt, vagy Robin Cookot, esetleg George Robertsont. Ők mind, egészen a 8o-as évek elejéig, az atomleszerelés mozgalom tagjai voltak, s 1983-84-ig, egyben ellenfelei is voltak az Európai közösségnek. Eddig a Labour pártban Európa-ellenes folyamat uralkodott. Egyszerre azonban a 80-as évek közepén ezek az emberek teljes fordulatot hajtottak végre és az Európáért harcolók legnagyobbjaivá váltak. Más országokban is ez volt a helyzet. Az egykori NATO főtitkár, és mostani magas reprezentánsa az európai kül- és biztonsági politikának, Solana elsőrendű példa erre. De természetesen a német külügyminiszter Fischer nem különben.

Ezt a fordulatot egyszerűen úgy magyarázom, hogy a 8o-as évek közepén Moszkva új terve meghirdetésre került, és ezek az emberek - , mint mindig, - engedelmesen megértették, hogy most már az európai közösség-ellenesség nem pártvonal, mert az egy nyugati blokk. Helyette a cél ezt a blokkot és más nyugati szervezetet is kihasználni, hogy azok a globalizáció és a nemzetköziség eszközeivé legyenek. És e dátum óta az új baloldal teljesen Európa-párti lett, mert ezek az intézmények, - éppúgy mint több más globális berendezkedés - a nemzetköziség régi kommunista eszméjét, internacionalizmusát tökéletesen megtestesítik.

Ezt a Gorbacsov-féle változást úgy magyarázom, mint egy visszatérést a sztálini örökségtől - ahogy ezt akkor kifejezetten meg is mondták - Leninhez és Marxhoz. Kijelentették: reformjaink a glaznosty és a peresztrojka abban állanak, hogy nem térünk le a kommunizmusról, hanem visszatérünk a sztálini elhajlástól Leninhez és Marxhoz. Emlékszem, hogy egy reformer a 8o-as évek végén azt mondta, ez olyan, mintha egy keresztény, - Mazarin és Richelieu után - visszatérne Krisztushoz. És valóban, ez a lényege ennek a visszatérésnek, mert az igazi kommunisták, az igazi leninisták számára Sztálin elhajló volt, mert nacionalista volt. Trockij meggyilkolása után Sztálin elfordult a világforradalomtól, és - a kommunizmus álláspontja szerint - eretnek lett a kommunizmus egyetlen országban. Ez a kommunizmus elárulása volt, mert a kommunizmus abban áll, hogy “világforradalmat előkészíteni”. Szocializmus (pusztán) egyetlen országban: nacionalizmus. Ez az oka annak, hogy az EU főideológiája a nemzetköziség és az ellenségesség a nemzet ellen.

A nemzetköziség, mint fő ideológia.

Egy utolsó szó a kommunizmus teóriájához: Marx Károlynak és Engels Frigyesnek soha nem volt szándéka, hogy a világforradalmat Oroszországban szorgalmazzák, és onnan terjedjen tovább. Oroszország e két német kommunista részére egy reakciós ország volt, egy vallásos cárral. Ez lett volna a földgolyó legutolsó országa, ahonnan a világforradalom kiindulhatott volna. Ennek Németországból kellett volna kiindulnia. 

Mint tudjuk a németek sokkal okosabbak voltak és Lenint Svájcból Szentpétervárra küldték, német birodalmi segítséggel. 

Ez az oka, hogy a Kommunizmus miért éppen Oroszországban kezdődött. Ez az eredeti tervben nem volt soha. Ezt csak azért említem meg, hogy rámutassak, a világforradalmi terveknek a kommunisták agyában nagyon kevés közük volt Oroszországhoz, és ahhoz, hogy onnan terjedjen szét más országokba. 

Más országok sokkal jobb eszközökkel rendelkeztek, hogy a világforradalmat elérhessék, pl. az USA. Sajnos nincs most időnk az USA új szerepét megbeszélni, de teljes meggyőződésem, hogy most sikerült, ha nem is a kommunistáknak, de a modernistáknak és internacionalistáknak az USA-t a céljaikra kihasználni.

Megemlítem azt az egész ideológiai hátteret, hogy bemutassam, az európai integráció a 8o-as évek közepén miért gyorsult fel, és miért vett új irányt. És hogy ennek a változásnak a jelentőségét aláhúzzam: nem tudom biztosan megmondani, pontosan mikor, de már korán a 8o-as években tudták a megfelelő erők, hogy a szovjet blokkot fel kell oszlatni. És ezek a megfelelő erők nyugaton az előtt a feladat előtt álltak, hogy ezt a feloszlott Szovjetuniót és a feloszlott varsói szerződést más, új, nemzetek-feletti berendezéssel pótolják. 

Centralizmus és despotizmus a szuverén nemzetállam ellen.

Amikor pl. megkezdődtek a hírek a különböző nemzeti mozgalmakról a balti államokból, minden intellektüell azonnal azt mondta: “Figyeljétek meg, ez a nacionalizmus.” Magam részéről azt vártam, hogy az emberek örülni fognak, ha ezek az országok a szovjet-uralom alól felszabadulnak, de ebben az időben nem ez volt az intellektüellek vonala. Ellenkezőleg, abban állt, hogy azt mondogatták: “Figyeljetek, a nemzet veszélyes dolog, a nemzetben ott van a háború, mint a vihar a felhőben.”

Ez az ideológia a 8o-as évek második felében már egészen elterjedt. Ez az oka annak, hogy mi, 1986 óta az Európai Közösségben, majd az EU-ban új szerződéseket látunk, amelyek az EG-nek ill. EU-nak a centralisztikus és antidemokratikus karakterét elmélyítik. A szándék helyettesíteni a kommunizmust. És ezt egészen nyíltan meg is mondják. Maga John Major miniszterelnök, a konzervatív pártból mondta, hogy a szovjet rendszer gondoskodott Jugoszláviában a stabilitásról. Ez egyébként azt mutatja, hogy semmit sem tud a történelemből, mert akkor tovább is mondta volna: ahogy a szovjet uralom megszűnik, jött volna a nacionalizmus. Közben mindenki tudja, hogy Jugoszlávia 1948 óta nem állt szovjet uralom alatt. De az az eszme, hogy a régi uralmat egy újjal kell helyettesíteni, volt az alapvető oka az új mozgalomnak az európai integráció felé. Ezért kezdték el 1986-ban az új szerződések aláírását. Mindezek a szerződések kivétel nélkül elmélyítették az EG és az EU antidemokratikus karakterét

Az ötlet: kikapcsolni a politikát.

Most érdemes az egyes részleteket pontosan megvizsgálni. Az európai gazdasági közösség, mint előfutára az EG-nak és az EU-nak 1957-ben alakult Ez az alapítás tulajdonképpen egy régebbi alapításra épült, t.i. az 1951-es Montan-unióra. Mindkét esetben Jean Monnet adta az ötletet. Az eszme az volt, hogy kikapcsolni, kihagyni a politikát, - bár akkor talán ez még nem volt olyan rossz, - mert akkor még elég behatároltak voltak az egyes európai közösségek jogosítványai. Amit ma az EG-ben és EU-ban -, büszkén - Monnet-metódusnak neveznek: egyre több illetékességet, feladatot, jogot kivenni az államok kezéből és technokratikus, bürokratikus ill. nem demokratikus intézményeknek átadni. Ez a Monnet-metódus. Ez kezdődött a szénnel és acéllal, és ment tovább 1957-től az európai gazdasági közösség révén a közös agrárpolitikával és közös piaccal. 

Ezek a szerződések magukban hordták a jelenlegi antidemokratizmus csiráját, és mindenekelőtt a főötlet, a politika kikapcsolása és az egyes államok feladatait nem demokratikus intézményekhez áthelyezni.

De ez csak 1986-ban indult be igazán az Egységes európai akta aláírásával. Ez az egységes európai akta tulajdonképpen főleg abból állt, hogy az európai minisztertanácson belül a többségi elvet kiszélesítse. A többségi elv alatt azt a szabályt értem, hogy a miniszterek, akik a tanácsban ülnek és törvényeket törölnek el, nem egyhangúlag, hanem többségi elv alapján döntenek. Az agrárpolitikára ez az elv már 1957 óta érvényben van, de 1986-ban további területekre is kiterjesztették, mindenekelőtt a közös piacra.

Az antidemokratikus többségi elv a minisztertanácsban.

Ez a kiterjesztés nagyon antidemokratikus, és ezt a pontot nagyon szeretném kihangsúlyozni, mert most Nizzában újból egy új hullámáról hallottunk a többségi elv kiterjesztésének. És minden szerződésben 1986 óta is - csekély kivételekkel - a többségi elv kiterjesztése folyik. így Franciaország adó- és kultúrpolitikája, vagy Németország menekültügyi politikája. Minden országnak megvan a maga kis hatásterülete. De alapjában véve alig van már olyan terület, ahol az egyes országok önálló döntési joggal rendelkeznének, a többsége ezeknek a politikai területeknek a többségi elv által kerülnek meghatározásra. Ez az elv pedig tökéletesen antidemokratikus. Csak Svájcban van ez még másképpen.

A minisztertanács a legproblematikusabb szerve az EG-nek. Még sokat kell szóljak a Bizottságról, az Európai Központi Bankról és az Európai Bíróságról is. Ahogyan ezt Önök már a francia miniszterelnök, Lionel Jospin szájából hallották, a minisztertanács a leggroteszkebb eleme az európai integrációnak. Miért groteszk? A minisztertanácsban természetesen miniszterek ülnek, azaz a nemzeti végrehajtás tagjai. A nemzeti kormányoknak ezen reprezentánsainak van meg a hatalma, hogy törvényeket változtassanak.

Azaz az EU-ban a törvényeket nem a törvényhozó hatalom, hanem a végrehajtó hatalom emberei hozzák, vagy törlik el. Ez a legtökéletesebb összekeverése és összeolvasztása az államhatalmi tényezőknek, amelyeknek egymástól elválasztva kell lenniük. Ennél nincs erősebb támadás az alkotmányjog elvei ellen.

Ez az eljárás még megbocsátható volna, ha az egységes, azaz egyhangú szavazás elve elő lenne írva. Az egyes országok parlamentjei adhatnának, ha akarnának minisztereiknek megbízást, vagy tárgyalási kereteket, ha mennek a minisztertanácsba. Az amerikai elnök is mandátumot kap, ha ő, vagy képviselője egy nagy nemzetközi csúcsra megy. A dánok is így csinálják: minden minisztertanácsi találkozó előtt a miniszternek meg kell kapnia a mandátumot a parlamenttől. Ha minden parlament így tenne, akkor tudnák a politikai felelősséget biztosítani, mert tudnák, hogy ki mire szavazott. De ha a többségi elv uralkodik, akkor nem lehet tudni, hogy ki mire szavazott, mert a miniszteri találkozók nem nyilvánosak, tehát titkosak De még fontosabb, hogy a parlament nem tudja felelősen ellenőrizni miniszterének szavazását, mert minden miniszter mondhatja, hogy ott volt ugyan, de sajnos a kisebbségben.

Sok hatalom, de semmi politikai felelősség többé.

Ezért, ha a többségi elv uralkodik, abszolúte eltűnik a politikai felelősség. Ezért van a legnagyobb jelentősége, hogy mi alkotmányjogilag és demokratikusan megalapozva megállapítsuk: Minden esetben, ha egy állami illetékességi ügyben a minisztertanács többségi szavazással dönt, megsemmisül a demokrácia, abszolúte megsemmisül, mert nincs egy parlament előtti felelősség. A második jelentős szervezet az Európai Bizottság Brüsszelben. Nem hiszem, hogy szükséges lenne bizonyítanom, hogy antidemokratikus, mert bürokratákból áll, akiket csak kineveznek, akiket alig lehet visszahívni és politikai felelősségük egyáltalában semmi nincs 

A Bizottságnak túl nagy hatalma van, és hatáskörük különböző államhatáskörre is kiterjed. A legfontosabb hatáskör, hogy “monopóliumuk” van a törvényjavaslatot tenni. Azaz csak a Bizottság hozhat egy törvényjavaslatot az EG-ben. Ez az ötlet még Monnet-ra megy vissza. Ennek az ötletnek a lényege akkoriban az volt, hogy egy erősebb szervezetet létesítsenek, amely nem lesz a nagyhatalmak játéklabdája. De a Bizottságnak más hatalmi hatáskörei is vannak. Pl.: ő viseli a felelősséget azért, hogy az EGT szerződéseket respektálják; pl. azáltal, hogy az EG jogi előírásai a tagországokban is érvényesüljenek. Nagyon nagy hatásköre van a versenypályázat politika terén is, és ezeket a hatásköröket alkotmányjogilag minden politikai felelősség nélkül látja el. Mert -, ahogy mondják, - alkotmányjogilag autonóm és független, és semmiféle politikai felelősség alá nem tartozhat. 

Visszatérek még a Bizottságra, de ha Nizzáról beszélek, látni fogjuk, hogy a permanens forradalom logikájához tartozik egy dialektikus eljárást szorgalmazni. Azt is látni fogjuk, hogy most a Bizottság szerepének aláaknázása is megtörtént, és hogy ez az aláaknázás is hozzájárul az antidemokratikus jelleghez.

Az EU a legnagyobb lépés a szuperállam felé.

De előbb szeretnék még valamit mondani az Európai Központi Bankról. A szerződés az euro bevezetéséről 1992-ben Maastricht-ben köttetett meg, és 1993-ban ratifikálták. Számomra az euro bevezetése a legnagyobb lépés az antidemokratikus szuperállam felé, amit feltétel nélkül vissza kell utasítani és minden erővel küzdeni azért, hogy ez megálljon. Mert a valutapolitika az egyik legfontosabb jogosítványa a kormányoknak. Ennek megértéséhez ismerni kell egy kicsit a valutatörténelmet. Az első világháború előtt minden aranyra volt átváltható. Azaz a bankjegy többé-kevésbé nyugta volt. Elmehetett vele az ember a bankba és kérhetett érte aranyat. Mert a bankjegy nem volt pénz, hanem egy bizonylat az aranyról. A pénz természetesen az arany volt. Amikor ezt a szisztémát, az ú.n. aranystandard-ot, de mindenekelőtt az átválthatóságot megszüntették, az állam óriási hatalmat kapott a pénzkínálatának rendelettel való megváltoztatására. Mert az arany tényleges valuta volt, és amikor még a bankjegyek csak bizonylatok voltak, (pusztán nyugták az aranyról), a pénzkínálat, a rendelkezésre álló pénztömeg nem az államtól függött, hanem a piactól. .Az állam nem tudott egyszerre több pénzt elővarázsolni. Ezt az alkémiai trükköt alkalmazták azonban az átválthatóság fokozatos megszüntetésével az első világháború után. És azóta annyi pénzt adhat ki az állam, amennyit akar. Természetesen vannak feltételei a pénzpiacnak, de a pénzmennyiség megváltoztatásának jogosítványa most az államok kezében van. És ez egy olyan jogosítvány, ami egyáltalában nem jogos. 

A jog a valutapolitikában tönkremegy.

Az átválthatósággal a valutapolitika jogilag volt meghatározva és alávetve a jognak. A jog abban állt, hogy nekem van egy bankjegyem, mint nyugta, és ezért az állam köteles nekem pénzt adni. Ezen összefüggés megszüntetésével a valutapolitikában a jog tökéletesen tönkrement. E helyett olyan valutapolitika van, amit az állam határoz meg. Ha ez a valutapolitika nemzeti, akkor legalább némi politikai felelősség is van e hatalmi jogosítvány gyakorlásánál, mert az új valutapolitika a népgazdaságilag jelentős politika más ágaival összefügg. Pl.: az adópolitikával és az államháztartással, és sikeres kormány az, amelyik megfelelő jó egyensúlyt talál ezek közt a különböző gazdaságpolitikai aspektusok közt. Egy kormányt -, ha feladatait nem tudja ellátni, - le lehet váltani. Az Európai Valutaunió filozófiája azonban az, hogy a politika legfontosabb részeit ne hagyja a nemzeti felelősség hatálya alatt, hanem egy független, nem felelős szervezethez tegye át, hogy így többé semmiféle befolyást ne lehessen gyakorolni a valutapolitikára. Ez volt a kifejezett érv az európai valutapolitika számára: nem szabad a politikának alávetni, mert akkor rövidtartamú politikai befolyásoknak esne áldozatul. Ezáltal azonban ezt a nagyon fontos részét a politikának egy demokratikus szervezet kezéből egy antidemokratikus szervezet kezébe adták

Még néhány szó azokhoz az országokhoz, akik hosszú évek óta független központi bankkal rendelkeznek. Pl. a német Bundesbank, amelyik gyakorlatilag most már nem létezik, a német állam egy része volt, és be volt gyökeresedve a német gazdasági élet minden területén. A kormány részére is lehetséges volt, - ahogyan azt 1991 óta megtudtuk, - hogy akaratát a Bundesbank ellenére is keresztülvigye, ami egy legutolsó demokratikus legitimációt nyújtott a Bundesbank függetlenségének, mert ez a függetlenség egyes szempontok szerint egy feltételes függetlenség volt.

Az euro célja: a szuperállam kierőszakolása.

Ellentétben ezzel a filozófiával a valutaunió eszméje nem a valuta politikamentessé tétele volt, (ami bizonyos előnyökkel is járt volna), hanem a valutát az európai integráció emeltyűjévé tenni. Nehéz elképzelni, hogy a valutapolitikát hogyan lehetne még erősebben politizálni, mint azáltal, hogy emeltyűvé teszik, hogy 15 különböző ország integrációját kierőszakolja. És újból minden demokratikus felelősség nélkül! Mert hiszen lehet az európai központi bankot megkérni, hogy készítsen jelentést az európai parlament számára, de demokratikus felelősség és kontroll nem létezik.

Összefoglalva: az EU anti-demokratizálódottsága a törvények többségi elv melletti kibocsátása 

Az európai törvények érvényre juttatásának ellenőrzése az Európai Bizottság feladata. Egy olyan szervezeté, amelyik senkinek sem felelős. A valutapolitika a gazdaságpolitika legfontosabb eleme, jelenleg az Európai Központi Bank kezében van.

Az egyetlennek, ami még megmaradt, - (bár nem tudom, valóban megmaradt-e, de az európai politikusok úgy találták, hogy egy egész kicsi maradéka a demokráciának még fennmaradt, de ennek is - el kellett tűnnie. Ez volt az ok, hogy miért szüntették meg az alapjogok chartáját, mert ezzel az alapjog-chartával, - még ha formálisan nem is kötelező - a luxemburgi bírák azt a hatáskört fogják maguknak venni, hogy minden nem tetsző törvényt töröljenek. Mégpedig az alapjog-charta nevében. Szükségeltetik azt is megmondani., hogy ezek a bírák sem választottak, és mint bírák, semmilyen demokratikus kontrollnak nincsenek alávetve.

A jogegyenlőséget megszüntették.

És mintha ez nem lenne elég, Nizzában még a Bizottságnak az elsőbbségét is aláaknázták. Ez az elsőbbség abból az eredeti ötletből származott, hogy a Bizottság független legyen, hogy ne váljék az európai nagyhatalmak játékszerévé. Ennek az eszmének megvoltak az előnyei, mert ha egy szerződést megkötnek, akkor a politikák és törvények, amelyek a szerződésben vannak minden országra kötelező. Tehát van egy jó elem a Bizottság függetlenségében. Az elképzelés az volt. hogy az európai jog minden ország számára azonos legyen és egyes országoknak nem lehet más joga mint a másiknak

De a jogegyenlőségnek ezt az alapelvét is elvetették Nizzában, az ún. “kemény mag” bevezetésével. Európa most már nem 15, 2o vagy 3o egyenlő jogú államból áll, hanem ezzel ellentétben egy, a nagyhatalmak condominiumából, Németországgal a középpontban, akik megadták maguknak a jogot, hogy kis csoportokban európai politikát folytassanak az Európai Unió nevében, anélkül, hogy a többi államnak joga lenne egy vétót tenni. Miután a nemzeti parlamentek kontroll-lehetőségeit megszüntették, minden esetleges más akadályt a maastrichti szerződéssel félretoltak, Nizzában lehetetlenné tettek minden más EU-tag ellenállását. Egészen konkrétan szólva, ha Németország, vagy Franciaország elhatározna egy ún. “megerősített együttműködést”, mondjuk egy katonai beavatkozást a Balkánon, Európa nevében, - (már voltunk egyszer így, de most már szabály lett) - s ha egy ország, (mindegy, hogy kicsi vagy nagy,) nincs ezzel megelégedve, nincs többé joga vétót emelni. Mert a “megerősített együttműködés” doktrinája azt jelenti, hogy az európai politikának azonosnak kell lennie valamennyi ország számára. Így sikerült, az ún. kommunizmus megszüntetése után egy jó pótlékot kitalálni a Szovjetunió és a varsói szerződés helyébe.

- x -

 Vissza az oldal tetejére

Az EU keleti kiterjesztése katasztrófa lesz!

Hamis ígéretek és hamis megnyugtatások.

Seidel, Robert, Zürich 

Zeitfragen No 77d 2oo1. 03. 26. 6.oldal.

Nagy nyomás alatt és a lakosságnak egyetlen egyszeri megkérdezése nélkül egyes vezető politikusok és a nemzetközi nagyipar részei úgy határoztak, hogy Európa középső államait az EU-ba vezetik. Ezek a tervek nyilvánvalóan nemcsak a nemzetközi gazdasági köröknek, akik a WTO segítségével egy világraszóló globalizációt folytatnak, hanem az USA kormányának is érdekében áll, ami ezt a tervet támogatja, hogy kiterjedjen a keletre is. Európa gazdasági, politikai és katonai kiválóságai egyaránt intenek az EU-nak a keleti kiterjesztésétől. Ők inkább a mellett vannak, hogy az egyes szuverén államok gazdaságilag biztosított közeledése lenne jobb, ami összekapcsolódna ezen országok szociálpolitikai szerződésekkel stabilizált belpolitikájával. 

Már több mint tíz éve omlott össze a kommunista uralom Közép- és Kelet-Európában. A lakosság részére ez lehetőség volt, hogy szabaddá és függetlenné tegye magát politikailag és gazdaságilag. A régi nomenklatúra persze nagy szeletdarabokba besáncolta magát, és úgy gondolta, hogy a nyugattal svetségben továbbra is megtartja a hatalmat és a befolyást. Így a nyitás első éveiben meglepő módon közös joint-ventures”-re került sor keleti politikusok és nyugati nagykonszernek között. 

A Soros-alapítvány minden államban fiókot nyitott, és érvényre juttatta pénzügyi befolyását a politikában és a tudományban. Kevés pénzért meg lehetett venni a legjobb koponyákat. De más “Global players” is kifejlesztették bányaterepüket. A nyugati államok megerősítették politikai kapcsolataikat. Különböző szerződések és megállapodások születtek, nem feltétlenül a lakosság érdekében.

Az önrendelkezési jog feladása.

A lakosságok szemében államaik 1991 óta végre a kommunista erőszakuralom több évtizede után visszatérhettek múlt tradícióikhoz. A demokratizálódás menetét, a saját demokratikus szervezeteiknek és tradícióiknak kifejlesztését, az ehhez tartozó tudattal az EU a centralisztikus és antidemokratikus képződményei alá való rendelésével megszakította. 

Az alig megszerzett önrendelkezési jogot az EU-ba való belépéssel fel kell adni. Mellesleg az EU-hoz való csatlakozás egy szoros kapcsolódást jelent a NATO-hoz is, és ezzel az amerikai érdekek is előtérbe kerülnek. Már ma - még jóval az ú.n. integráció előtt - kénytelenek ezek az államok hihetetlen politikai és gazdasági elő-teljesítményeket felmutatni. A csak nemrég megváltoztatott demokratikus alkotmányokat újra változtatni kell, hogy a NATO-hoz és EU-hoz való csatlakozást végbe lehessen vinni. Sok párt, különösen a posztkommunisták, mint Lengyelországban is, egészen a nyugati előnyökhöz orientálódnak. Az állami vállalatokat ki kell árusítani, hogy a nyugati versenyjognak megfeleljenek. A lakosságot a gazdasági jólét látszólagos kilátásba helyezésével kell a hozzáállásra csalogatni. A politikusok, akik egy részének személyes érdeke az EU-ba lépés, lakosságukat továbbra is bizonytalanságban tartják az EU-ba lépés valóságos következményei felől. 

Egyes országokban erős ellenzéki csoportok alakultak a polgárok között. Ezek szeretnének az egyéni tradíciójuk mellett kitartani, és nem tétlenül nézni a kormányuk által végzett kiárusítást. Az elképzelés, hogy az EU-ba lépéssel előnyökhöz jutnak, éppen a volt KGST legszegényebb országaiban látszik csábítónak. A tömegmédia által szállított, a nyugati jólétről szóló képek megteszik a többit. Ezen államok gazdaságának egy tekintélyes része máris egyes tőkeerős nyugati vállalatok kezében van. A föld és telkek jó része is nyugati vevőknek lett eladva. 

Az EU-ba való belépéssel a nyugati beavatkozás ezen államok nyersanyagtulajdonaira és emberi munkaerejére még közvetlenebb lesz. Védő vagy támogató rendszabályokat hozni, (mint védővámok, szubvenciók, állami árszabályozás stb.), amikkel egy szuverén állam gazdaságát talpra tudná állítani, tilos lesz, mert beleütköznek az EU versenyjogrendszerébe. 

A kereskedelemnek ez a nagyvonalúsága az EU-n belül nemcsak a belépő államoknak okoz nehézségeket, hanem az EU mostani tagjainak is. A Müncheni Intézet az EU keleti kibővítésének első 15 évére csak Németország viszonylatában négymillió ember odavándorlásával számol. Ennek messze ható gazdasági /bér, szociális-szolgáltatások/, és politikai - kulturális következményei lennének. Egy fontos követelménye a demokratikus társadalomnak a lakosságon belüli egyenletes életszínvonal ezzel nem lenne biztosítható.

Német újraegyesítés.

Egy jó példa a sikertelen életviszony-kiegyenlítésre a Nyugat- és Kelet-Németország egyesítése, amely már tíz éve megkezdődött. Nyugat-Németországnak, amely pedig Európa legerősebb gazdasága, nem sikerült az életviszonyokat és a jövedelmeket kiegyenlíteni. És ez, bár a DDR is a KGST országok gazdaságilag legerősebb állama volt, és bár mindkét állam lakossága azonos néphez tartozik, tehát azonos mentalitásuk van, azonos nyelvet beszélnek, és azonos a történelmük, így történt. A hatalmas pénzügyi átjuttatás nyugatról keletre még ma is szükséges, hogy az új szövetségi államok egyáltalában egzisztenciálisan létezhessenek. 

Tíz év óta kell a nyugati szövetségi államok polgárainak egy különadót, az ún. szolidaritás hozzájárulást fizetniük, ami azonban csak egy csekély része a pótterheknek. Ennek ellenére is kétszer akkora a munkanélküliség az új szövetségi államokban / 18.7%/ , mint a régiekben. Közben egész vidékek kiürülnek. Cégek költöznek el, szakképzett erők vándorolnak el, egész házsorok állnak üresen. Thüringia miniszterelnöke ezért február 27.-én egy 4o milliárdos külön programot követelt a szövetségi kormánytól. 

A beígért virágzó országrészek üres ígérgetések maradtak. A hatalmas pénzügyi teljesítmény, amit a német lakosság zokszó nélkül nyújt, csak úgy érthető, ha hátterének a közösen elszenvedett ország-megosztást megértjük. Sok idealizmussal és ötlettel építettek fel és támogattak különböző tervezeteket a polgárok ezrei. E nélkül a feltétel nélkül az újraegyesítés projekt azonnal befuccsolt volna. Ilyen háttér mellett úgy hat a kísérlet Kelet- és Közép-Európa nemzeteinek néhány éven belül a mai EU államok gazdaságterébe való beépítésébe, mint egy gorombán hanyag terv, amely csakis egyoldalú és nem deklarált érdekekkel magyarázható.

Gazdasági kizsákmányolás.

Belátható, hogy az EU keleti kiterjesztése nagyon húsbavágó dolog lesz. A csatlakozó államok többnyire mezőgazdasági struktúráját a nyugat mezőgazdasági ipara célzatosan el fogja nyomni. Milliós munkaerő lesz szabaddá, azaz munkanélkülivé. Mellesleg már ma is vándorolnak szakemberek /brain-drain/ nyugatra. Egy saját önálló középosztály főrésze se lesz konkurencia-képes és a nyugat erősödő gazdasági nyomása alatt fel kell adják magukat.

Két osztályos EU

A nagy ígéretek nyomán és politikai nyomás hatására végül is megtörténik majd a nyugati szisztémához való csatlakozás. Nyugati oldalról megkezdődik a kísérlet a belépő államokat a második osztályba besorolni, (”A kétféle sebesség Európája”), hogy a nyugat számára minimalizálják a negatív szociális és gazdasági következményeket és biztosítsák a gazdasági előnyöket. Az EU politikusok legújabb indítványai erre irányulnak: az időtartamot a belépéshez az európai piachoz rögzíteni. A szociális biztosításokat is új javaslatok alapján kell a honi országokban fizetni, hogy a mai EU-országok lehetséges megterhelését kiküszöböljék. 

Különösen világosan jelentkeztek ezek a kikötések a nizzai EU-konferencián. Fokozatosan visszavonták az esetleges EU-csatlakozáshoz a csatlakozó államoknak beígért gazdasági előnyöket. Az így bekövetkező egyenlőtlenséget a szolidaritással, mint egy demokratikus társaság alapkövével kapcsolják ki. Egy ilyen két-osztályos társaság csak elégedetlenséget, erőszakot és nyugtalanságot eredményezhet. Kényszerű következménye a megcélzott állapotoknak a despotizmus. /Nem utolsósorban ezért szereli fel az EU az intervenciós hadseregét!/

A polgárok akarata ellenére.

Az EU keleti bővítésének várható negatív következményeiről az EU-államok polgárai maguk (is) csak keveset hallanak. Ennek ellenére máig sem sikerült az EU-stratégáknak a lakosság többségét tervüknek megnyerni. Az EU-polgárok többsége továbbra is elutasítja a keleti bővítést. Ez egyébként az oka is annak, hogy eddig még egyetlen népszavazást sem tartottak az EU bővítésről. 

Szavazások és kezdeményezések az egyes európai országokban, mint Dániában, Ausztriában és legutóbb Svájcban is, arra mutatnak, hogy az EU-stratégák nagyzási hóbortja határokba ütközik. Sok helyen egy bizonyos visszaeszmélés jelentkezik a régi tradíciók és értékek iránt, melyek egy békés és szabad jövő stabilabb és egyben demokratikusabb útját mutatják.

- x -

Vissza az oldal tetejére