Vissza a főoldalra * Vissza 2003 nyári előlapoldalhoz
Az alkotmány fogalma nem azonos az alaptörvény fogalmával, ahogy a jogi pozitivisták sugallatára a közfelfogás tévesen véli, hanem az alkotmány a nemzetnek a maga eredetéről, céljáról és a hatalomról vallott közös tudata, amely magát a Szent Korona tanának szimbólumrendszerében fogalmazza meg, tehát elsődlegesebb, mint az írott alaptörvény: az alkotmány az alaptörvény metafizikai mögöttese, ontológiai alapja.
A jogi pozitivizmussal szemben állítjuk, hogy:
a/ létezik természetjog,
b/ az alkotmánynak természetjogi alapja van,
c/ az alkotmány és az alaptörvény úgy viszonyul egymáshoz, mint a természetjog a pozitív joghoz,
d/ az alkotmány (lényegét tekintve) éppen olyan megváltoztathatatlan, mint a természetjog,
e/ a helyreállítandó kétkamarás Országgyűlés Felsőházának az alkotmány természetjogi elveinek érvénylesülése felett kell őrködnie, míg az alsóház feladata a pozitív, tételes törvényhozás.
Tételeinket röviden így bizonyíthatjuk:
Ad a/ Filozófiai úton teljes bizonyossággal igazolható egy szükségszerűen létező, az anyagi világtól különböző (transzcendens), mindenható és változhatatlan Isten létezése. A mindennapi tapasztalat mutatja, hogy a világban vannak keletkező és elmúló, tehát esetleges lények, amelyeknek a lényegéhez nem tartozik hozzá a létezés. Ámde minden lény (mindaz, ami létezik) nem lehet ilyen, mert akkor nem lenne elégséges magyarázata annak, ami van. Tehát léteznie kell egy lénynek, amelynek a létezés a lényege, amely tehát minden tökéletesség foglalata. Ezt nevezzük Istennek. Ez az Isten az értelmében létező, változhatatlan eszmék mintájára hozta létre a dolgokat. Tehát a létrehozott dolgok részesednek Isten örök törvényében, mint létesítő okukban - ez a fizikai érvelemben vett természettörvény. A szabad akarattal felruházott ember mint követendő minta-okban részegedik az örök törvényből - ez az erkölcsi értelemben vett lex naturalis, és ezen alapul a természetjog /ius naturale/, amely éppen olyan változhatatlan, mint az örök isteni törvény.
Ad b/ Mive1 a természetjog - egyebek között - biztosítja minden létezőnek az önfenntartáshoz való elidegeníthetetlen jogát, és filozófiailag igazolható, hogy minden lény-annyiban marad fenn, amennyiben a maga specifikus jellegét megőrzi, nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetnek természetjogon alapuló elidegeníthetetlen joga, hogy a maga specifikus jellegegét az eredetéről, céljáról és a hatalomról alkotott fogalmaiban, a maga kollektív tudatában megőrizze - vagyis az alkotmányosság a természetjogon alapul.
Ad c/ A pozitív, tételes törvények a lex naturalisnak a konkrét helyzetekre történő alkalmazásai, determinációi, amelyek úgy viszonyulnak a természettörvényhez, mint részleges az egyetemeshez. Világos tehát, hogy az alaptörvény /és az összes tételes törvények/ úgy viszonyulnak az alkotmányhoz, mint általában a tételes törvény a természettörvényhez, vagyis mint a ius positivum a ius naturale-hoz.
Ad d/ Mivel fentebb igazoltuk, hogy az alkotmányosságnak
természetjogi alapja van, belátható, hogy az alkotmánynak hasonló sajátosságai
vannak, mint a ius naturale-nak. S rnivel a ius naturale változhatatlan, az
azon alapuló alkotmány is lényegét tekintve változhatatlan, ami azt
jelenti, hogy a magyar nemzetnek a tudata a maga eredetéről, céljáról és a
hatalomról nem változhat, mert [mind
-FÁ]
maga a nemzeti eredet és [ mind -FÁ]
a nemzeti cél szükségképpen mindig önmagával azonos.
Ad e/ A fentiekből következik, hogy szükség van olya közjogi testületre, amely őrködik a természetjognak a jogalkotásban való érvényesülése felett, és ennek a közfogi testületnek nem választott ,hanem kompetencia alapján kiválasztott személyekből kell állnia ,hogy feladatát betölthesse. Ez lesz a jövő Felsőháza, amely úgy viszonyul a tételes törvényeket hozó Alsóházhoz, mint a természetjog a tételes joghoz.
Az 1945 óta szünetelő alkotmányosság helyreállítása
parancsoló követelmény. Nélküle a tételes törvényhozás nélkülözi a
természetjogi alapot. De helyreállítása esetén Magyarországon a pokol
kapui sem vesznek erőt!