Vissza a főoldalra * Csekey: Magyarország alkotmánya-előlap

Csekey István: Magyarország alkotmánya 

(Budapest, 1943 - könyvnap, Renessaince Könyvkiadó)  

B)   RENDSZERES RÉSZ - a törvényhatósági és községi szervek


II. fejezet. A magyar alkotmány: a magyar államhatalom jogi szervezete

1. cím. Az állam szervei.

.................................

7. A törvényhatósági és községi szervek.

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI SZERVEK.

II. A KÖZSÉGI SZERVEK.


7. A törvényhatósági és községi szervek.

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI SZERVEK. - 1. A törvényhatósági önkormányzat. Az alsóbbfokú közigazgatásnak általános szervei a törvényhatósági szervek. A községekkel együtt a törvényhatóságokat területi önkormányzatoknak nevezzük. Az önkormányzatnak ugyanis többféle lehet a faja és az értelme. Szervezhető személyi (pl. érdekképviseleti, nemzetiségi stb.), vagy területi alapon. A törvényhatóságok és a községek az állampolgároknak területileg szervezett önkormányzati testületei. Ezeknek az önkormányzati szerveknek a révén vesznek részt a polgárok az államhatalom alsóbbfokú nyilvánulásának, a hatósági ténykedésnek, tehát a közigazgatásnak és esetleg a bíráskodásnak a gyakorlásában.

A törvényhatóságok vagy vármegyék, vagy törvényhatósági jogú városok. Ezek középfokú önkormányzati hatáskörrel, ú. n. törvényhatósági jogállással bírnak ellentétben a községekkel, amelyek alsófokú önkormányzati hatáskörű, ú. n. községi jogállású önkormányzatok.

A vármegyék a magyar alkotmány legrégibb és legeredetibb intézményei. Mint láttuk (20. és 38. l.), Szent István frank mintára szervezte őket, de a magyar föld és a magyar szellem egészen eredeti intézményekké alakította a vármegyéket. Történetünkben volt idő, amikor a vármegyék voltak állami függetlenségünknek és ősi alkotmányunknak megmentői.

1848 óta a vármegyék alkotmányjogi és politikai jelentősége egyre inkább csökkent. Amióta megszűnt a követküldési és utasítási jog, nincs többé befolyásuk a törvényalkotásra. Az igazságszolgáltatás elválasztása a közigazgatástól és a megyei bíráskodásnak megszüntetése a királyi bíróságok szervezésével (1871) a vármegyéket tisztán közigazgatási hatóságokká alakította. Fokozatosan azonban önkormányzati hatáskörük is csökkent, mert az ú. n. államosító irányzat sorra kivette a szakigazgatási ágakat (pénzügy, rendészet, egészségügy, tanügy stb.) a megye közigazgatási hatásköréből.

A törvényhatósági jogú (1929 előtt: törvényhatósági joggal felruházott) városok nem tartoznak a vármegyei önkormányzat alá, hanem jogállásuk azzal egyező. E törvényhatósági jogállásukon kívül azonban községi hatáskörük is van, mert épúgy, mint a többi község, egy helységből álló helyi hatóságok, úgyhogy voltaképen a községi feladatokat ellátó önkormányzati testek az igazi helyhatóságok. Ilyen értelemben maga Budapest székesfőváros is község, mert községi (kommunális) igazgatási feladatai is vannak. Valaha a mai törvényhatósági jogú városokéhoz hasonló önálló jogállásuk volt az ú. n. szabad királyi városoknak. E megjelölés azonban ma már csak puszta cím (az 1876:XX. tc. 1. §-a értelmében). Vannak közöttük megyei városok is. Újabban e történelmi címük mellett külön szokásos jelezni jogállásukat. P1. Kolozsvár thj. sz. kir. város, vagy Nagybánya sz. kir. m. (megyei) város.

A törvényhatóságok jogkörét az 1886:XXI. tc. szerint a következőképen lehet meghatározni: 1. az állami végrehajtó hatalom alsóbbfokú nyilvánulásának, az állami közigazgatásnak a szervei; 2. saját helyi ügyeiknek intézői és részben a maguk alkotta szabályokkal (az ú. n. szabályrendeletekkel) a szabályozói; 3. ezenkívül joguk van az országos közügyekben annyiban részt venni, hogy azokat a maguk képviseleti szerveiben megtárgyalhatják, rájuk vonatkozólag határozatokat hozhatnak, az utóbbiakat egymással közölhetik és a kormányhoz, valamint az országgyűléshez felterjesztéseket intézhetnek. Ezt az utóbbi hatáskört mondják a törvényhatóságok politikai hatáskörének.

A két első pont a törvényhatóságoknak ú, n. közigazgatási hatáskörét jelöli meg, amelyet a törvény olyképen választ ketté, hogy a törvényhatóságok gyakorolják az önkormányzatot és az állami közigazgatás közvetítését. A törvény külföldi jogokból vette át ezt a helytelen különböztetést, mert épen az állami közigazgatás közvetítése az igazi önkormányzat, amely természetesen a helyi igazgatásra is kiterjed. Az önkormányzati szervek is az állami végrehajtó hatalmat gyakorolják, ami kifejezésre jut egyrészt abban, hogy joghatásuk nem eredeti, hanem származékos, az államtól törvénnyel vagy más jogszabállyal átruházott hatalom, másrészt pedig az állam a törvényhatóságok és működésük fölött felügyeletet és ellenőrzést gyakorol. Ennek a felügyeletnek és ellenőrzésnek helyi kormányhatalmi közege a főispán (lásd 188. 1.)

A vármegyei és városi törvényhatóság nemcsak közigazgatási terület, hanem az állam létesítette külön jogi személy, önkormányzati és vagyonszerzési jogokkal felruházva. A vármegye és a törvényhatósági jogú városa végrehajtó hatalom szervezetében a törvény hatóságaként (törvényhatóság) végzi a helyi igazgatást is, amely azonban lehet ép úgy országos, mint helyi jellegű közigazgatás.

2. A  t ö r v é n y h a t ó s á g o k  s z e r v e z e t é t  az 1886:XXI. tc. állapította meg, azóta pedig gyökeresen megváltoztatta az 1929:XXX. tc. További változást okozott az 1941:XIX. tc., amely a zsidók törvényhatósági bizottsági tagságát megszüntette. A törvényhatóság szervezetének három fontos eleme van: 1. a törvényhatóság közönségének képviseleti szerve a törvényhatósági bizottsági, 2. vannak kisebb taglétszámú bizottságok és 3. a. tisztviselők.

1. A törvényhatósági bizottság tagjai: 1. valamennyi választó közül 10 évre választott tagok; 2. a legtöbb adót fizetők (virilisek) közül 5 évre választott tagok; 3. a) a szakszerűség képviselete címén a törvényhatóság területén működő állami hivatalok vezetői, b) a vallásfelekezetek képviselete címén helyet foglaló lelkészek, c) az érdekképviselet címén a törvényhatóság területén működő közérdekű szervezetek és intézetek (pl. kamarák, vitézi szék stb.) kiküldöttei; 4. a hivatali állásuknál fogva tagok (a törvényhatóság főbb tisztviselői); 5. az örökös tagok (a közélet érdemes férfiai közül választottak).

A törvényhatósági bizottság hatásköre azokra a kérdésekre terjed ki, „amelyekben a törvényhatóság állásfoglalását vagy irányító akaratát kell kifejezésre juttatni" (1929:XXX. tc. 22. §). Ilyenek: a szabályrendeletalkotás, a felírási jog az országgyűléshez és a kormányhoz, a panaszjog a Közigazgatási Bírósághoz, hivatalszervezési jog, tisztviselőknek, kisgyűlési, bizottsági és felsőházi tagoknak a választása, a főispán beiktatása, a költségvetési és nagyobbértékű vagyoni tárgyú ügyek. Ezekről az ügyekről a törvényhatósági bizottság közgyűlésében határoz.

A törvényhatóság területén a törvényeket és a kormány rendeleteit, hacsak a törvény másképen nem intézkedik, a törvényhatóság hajtja végre. A kormány rendelete ellen azonban a végrehajtás előtt egyszer az országgyűléshez és a kormányhoz felírhat, ha a rendeletet törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyoknál fogva célszerűtlennek tartja. Ha a kormány a felírás ellenére is fenntartja rendeletét, vagy pedig az haladék nélkül végrehajtandó, akkor a rendelet csupán végrehajtás után tehető a közgyűlésen vita tárgyává és vihető az országgyűlés elé. Az országgyűlésileg meg nem szavazott adók behajtását és meg nem ajánlott újoncok kiállítását megszabó rendeletekkel szemben ma is megilleti a törvényhatóságokat az 1848 előtt többször alkalmazott korlátlan ellenállás joga.

2. A törvényhatóság kisebb bizottságai közül legfontosabb a kisgyűlés, amely azonban már épen úgy, mint a többi önkormányzati szerv, a törvényhatósági bizottságtól, a törvényhatóság alapszervétől kapja megbízását. A kisgyűlés részint előkészíti a közgyűlési ügyeket, részint pedig maga határoz olyan kisebb jelentőségű ügyekben, amelyeket a törvény nem utalt a törvényhatósági bizottság hatáskörébe.

Van a törvényhatóságokban még egy igen széleskörű szerv, a közigazgatási bizottság, amelyet az 1876:VI. tc. szervezett részint a kormányhatósági és önkormányzati elemek, részint pedig a szakközigazgatási szervek harmonikus együttműködésének a biztosítására. A közigazgatási bizottság vegyes szerv. Tagjai részben királyi és törvényhatósági tisztviselők, részben pedig a törvényhatóság képviseleti szerve, a törvényhatósági bizottság által választott tagok. Elnöke a főispán. A közigazgatási bizottság egyik legfőbb szerve az állami végrehajtó hatalomnak a közigazgatás minden ágában. Hatásköre elsőül általános felügyeleti, azután pedig albizottságai révén önálló törvényes hatáskört gyakorol.

3. A törvényhatóság alkalmazott szervei a tisztviselők, akiket általában a törvényhatósági bizottság életfogytiglan választ, kivéve a törvényhatóság első tisztviselőjét (az alispánt, illetőleg a polgármestert), akinek választása 10 évre szól, (A törvényhatóságok tisztviselőválasztási jogát az 1942:XXII. tc. további rendelkezésig, legkésőbb azonban 1947 dec. 31-ig felfüggesztette.) A tiszti orvosokat a belügyminiszter nevezi ki, a többi tisztviselőt pedig a főispán.

Külön kell megemlékezni Budapest jogi helyzetéről, amelynél fogva a székesfőváros a törvény hatóságoknak külön, harmadik faja, részben el térő szervezettel. Budapest három városnak, Pest és Buda szabadkirályi városok, Óbuda mezőváros és a Margit-sziget egyesítéséből keletkezett (1872 XXXVI. tc.). Szervezetét újabban az 1930:XVIII tc. szabályozta (módosítva az 1934:XII. és 1937:III tc.-el).

A székesfőváros élén áll a főpolgármester akit a belügyminiszter javaslatára az államfő nevez ki. Hatásköre általában megegyezik a főispánokéval.

A törvényhatósági bizottság jórészt abban különbözik a többi törvényhatósági bizottságtól hogy virilis tagjai nincsenek, a tagokat az arányos képviseleti rendszer szerint 6 évre választják; a 22 örökös tag közé nő is választható.

A székesfőváros polgármesterének hatásköre a törvényhatósági jogú városok polgármesterénél annyiban bővebb, hogy jórészben a kisgyűlés jogkörét is gyakorolja, mert kisgyűlés a székesfőváros szervezetében nincsen, továbbá széleskörű kinevezési joga van. A polgármestert és az alpolgármestereket (államfői megerősítéstől feltételezetten), valamint a tiszti főügyészt 6 évre, a többi főtisztviselőt életfogytiglan választja a törvényhatósági bizottság közgyűlése. Az egyéb tisztviselők kinevezésének joga a főpolgármester és a polgármester közt oszlik meg.

II. A KÖZSÉGI SZERVEK. - A közigazgatás legalsóbbfokú tagozatai a községek. Ezek a városi törvényhatóságok kivételével, amelyek némi vonatkozásban szintén községek - a vármegyéknek alárendelt helyi önkormányzati testületek, azaz helyhatóságok, amelyeknek szervezetét az 1886:XXII. tc. szabályozta. Jogállásuk és szervezetük tekintetében háromfélék: megyei (1929 előtt: rendezett tanácsú) városok, nagyközségek és kisközségek. A megyei városok szervezete kiépítettebb; helyi községi (helyhatósági) ügyeiknek ellátásán kívül intézik az állami végrehajtó hatalomban az akófokú közigazgatást, még pedig olyan hatáskörben, mint a vármegyék járási hatóságai. A megyei városok tehát közvetlenül tartoznak a vármegye központi hatósága alá (innen a nevük is: megyei városok); viszont a nagy- és kisközségek csak foganatosító szervek és még külön alá vannak rendelve a vármegye járási hatóságainak, úgyhogy csupán közvetve, a járáson keresztül tartoznak a vármegye hatósága alá.

A községek szervei a képviselőtestület és az elöljáróság.

A községi lakosság egyetemét képviselő képviselőtestület felerészben a legtöbb adótfizetőkből, felerészben választott tagokból alakul.

A megyei város első tisztviselője a polgármester, aki a többi városi tisztviselő (tanácsnokok, jegyzők stb.) közreműködésével egyéni hatóságként látja el a közigazgatást. A polgármestert a képviselőtestület 10 évre a többi választott tisztségviselőt pedig életfogytiglan választja.

A nagyközség elöljáróságának tagjai: a bíró, annak helyettese (a másod- vagy törvénybíró), legalább 4 tanácsbeli (esküdt vagy hites), a jegyző, a közgyám és az orvos. Ezek egyéni szervek; maga az elöljáróság csak kivételesen jár el testületi szervként.

A kisközség abban különbözik a nagyközségtő1, hogy a törvényben a községekre ruházott feladatokat a maga erejéből teljesíteni képtelen és ezért más községekkel együtt községi köröket, illetőleg körjegyzőséget tart fenn. A nagyközségnek tehát külön jegyzője van (ahol több a jegyző, a vezető jegyzőt főjegyzőnek nevezik), míg több kisközségnek együttesen van egy jegyzője, a körjegyző; vagy együttesen egy orvosa, a körorvos, egy gyámja, a körgyám. De ilyenkor is minden kisközségnek külön van bírója, másodbírója és 2 tanácsbelije. A bírót, az esküdteket és a közgyámot a községi választók egyeteme, a jegyzőt pedig a képviselőtestület választja, mégpedig az utóbbit életfogytiglan, a többi elöljárót pedig 3 évre. Az orvost és a körorvost a belügyminiszter nevezi ki.

Vissza az oldal tetejére