vissza a főoldalra * vissza az igenre felhívók előlapra

A nyilatkozat a következő honlapról lett átvéve:

http://www.kettosallampolgarsag.hu/index.php?name=ceginfo&database=nyilatkozatok

2004 november 24

Nemzeti kör: az IGEN mellett, az álpróféták ellen

Nem hiteles az állítás, amely szerint a határon túli magyarok csak az állampolgárságot várják a tömeges áttelepüléshez, ezzel elviselhetetlen terhet róva az államháztartásra. Ne hallgassunk álprófétákra! – olvasható a Nemzeti Kör szerkesztőségünkhöz is eljuttatott nyilatkozatában.

A magyar nemzet közel tizenötmillió magyarból áll, s ebből csupán tízmillió magyar állampolgár. A külföldön élők többsége nem azért nem az, mert lemondott volna róla vagy nem kívánt élni vele, hanem azért, mert tőle vagy őseitől majd egy évszázada egyetlen tollvonással elvették, s ezt megerősítették ismét majd hatvan éve.

A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint felelősséget visel a külföldön élő magyarokért még akkor is, ha nem magyar állampolgárok, mert ők is a magyar nemzet tagjai. Mi a nemzet? A nemzet közös nyelv és kultúra, közös múlt és közös történelem, közös sors és közös jövő.

Az állampolgárság kevesebb, az jog és kötelesség, elfogadás és megadás, pecsét és igazolvány. De most még sem csak ennyi. A népszavazás a népakarat közvetlen megnyilvánulása, amelynek eredménye kötelező a törvényhozásra.

Ilyen népszavazást tartunk december 5-én, és arról döntünk, köteles-e a magyar országgyűlés magyar állampolgárságot adni azoknak a magyaroknak is, akik tagjai a nemzetnek, de kevésbé szerencsések lévén az ország jelenlegi határain kívül születtek, vagy akaratukon kívül odakerültek. Ez a helyzet, mely döntésre szólít minket, megkerülhetetlen.

Döntésünk a határokon kívüli magyarok számára létfontosságú. A döntés szimbolikus, de jelentőségét tekintve messze meghaladja a feltett kérdést. Az eredmény ugyanis egyértelműen abban dönt, hogy kezet nyújtunk-e elszakított nemzettársainknak, vagy vasfüggönyt húzunk kettőnk közé.

Döntésünk a párizsi békeszerződések óta az első alkalom, amikor választhatunk a ránk erőltetett szétszakítottság enyhítéséről, vagy fenntartásáról. Döntésünk erősíti vagy gyengíti a nemzet egységét. Reményt adhat a kisebbségben élő magyaroknak, vagy végletesen elkeserítheti őket. Bár döntésünk egy jogintézményről határoz, mégis egészében nem jogi, hanem erkölcsi. Ebben a döntésben nem mérlegelhetünk költség-haszon számításokkal, a nemzet saját tagjairól nem dönthet üzletszerűen, mert egy negatív döntés most a nemzet erejét veheti el, s aki erre kíván rábeszélni, talán épp ezt akarja.

Nem hiteles az állítás, amely szerint a határon túli magyarok csak az állampolgárságot várják a tömeges áttelepüléshez, ezzel elviselhetetlen terhet róva az államháztartásra. Ne hallgassunk álprófétákra! Az elmúlt évszázadban itt a Duna-Tisza mentén sem volt könnyű az élet, de sokkal nehezebb volt magyarként kisebbségben élni. Nem biztos, hogy ezt a kérdést most kellett feltenni, de ha már feltették, válaszunk nem lehet tagadó, mert nincsenek első osztályú magyarok és másodosztályú magyarok, s aki most sanda számításból vagy kupeckedő riogatás hatására nemet mond, az egységes magyar nemzetre mond nemet. Aki most nemet mond, annak egyszer mások mondanak majd nemet.

Vissza az oldal tetejére