Az egészségbiztosítást befizető személy, az nem vevő,
jelen esetben nem is beteg,
hanem elsősorban egyfajta TULAJDONOS.
Örömmel olvassa az ember az olyan sorokat, mint szőnyi Bartalos Mária levele.
Had vessek fel néhány gondolatot még hozzá:
1. A magánpénzekről el kell számolni. Ehhez megfelelő szervezetet kell kialakítani. Például egy TB-önkormányzatot, amelyben a munkáltatók nem vesznek részt. A munkáltatók TB-önkormányzati szerepe pont olyan illetéktelen volt, mint Gyurcsányé. A rendszerváltás adós maradt a valós TB-önkormányzat kiépítésével. Kellene hogy a befizetők földrajzilag vagy más elven közvetlen képviseletet válasszanak, amely további egy vagy két szinten át országos vezetést épít fel. De ennek az országos vezetésnek (önkormányzatnak) nem lehet joga a befizetők érdeke ellen cselekedni, vagy az önkormányzatiságot felszámolni.
2. Mellesleg a 200 évvel ezelőtti "örök időkre szóló" alapítványokkal ugyanez a helyzet. Az állam nem adhatja el az alapítványi telket üzleti székháznak vagy bármi egyébnek. Az állam nem szélhámoskodhat. Sokan nem élnek már a jogosultak közül. Sok papír eltűnt. Sok agresszív vevőt (orgazdát) hoztak a nyakunkra.
Az alapokig kell rendezni a hogyan tovább kérdését.
Szőnyi Bartalos Mária levelét olvasva nincsen itt semmi bonyolult kérdés. Csak el kell zavarni a pimaszokat és másnaptól minden rendeződik?
Ennél sokkal több, nagyobb a feladat.
Azon a nyilvánossági szinten, ahol én olvasgattam a rendszerváltás vitáit, eddig még nem merült fel, hogy a TB önkormányzat valódi, a személyes létérdeket felvállaló kell legyen (vállalatok és állam közvetlen dominanciája nélkül). Ez az alábbi írás is csak fontos érvet szolgáltat hozzá.
Senki - a magát ellenzékinek valló nem-kormányzati hivatalos csoportosulás, akár egyetlen egy egészségügyi finanszírozási reformterv, az Orvosi Kamara reformterve sem - vállalta fel, hogy közvetlen, valós, a befizetések jogán működő TársadalomBiztosítást követeljen, de legalább javasoljon.
A beteg, az beteg, és nem vevő ----- !!! --- ????
Az egészségbiztosítást befizető személy, az nem vevő, jelen esetben nem is beteg, hanem elsősorban egyfajta TULAJDONOS.
Az egészségbiztosítást nem fizető beteg is beteg azonban, aki alapszinten szintén nem hagyható az országút szélén.
A társadalmi SZOLIDARITÁS jelszava tehát az úgynevezett ellenzék oldalán is kiúttalanul igénytelenül szerepel manapság. Elzárkózó igénytelenségük önmeddővé teszi a gondolatot, az útkeresést.
Pontosítani kell tehát a szolidaritás A), B), C) és D) stb típusa tekintetében.
A) a társadalom szolidaritása a világ túlsó végén nehézséggel küzködőkkel - állami vagy magán forrásból (nem kötelező, karitatív)
B) a társadalom szolidaritása a vendégekkel szemben - állami vagy magánforrásból (nem kötelező, karitatív)
C) a társadalom szolidaritása a TB-t nem fizetőkkel szemben - állami vagy magánforrásból (KÖTELEZŐ, nem karitatív, a társadalom önszervezésének, erkölcsi értékrendi alapjainak előfeltétele.)
Mindhárom esetben közvetett közérdeknek és magánérdeknek lehet felfogni, hogy ezzel járványok, szociális katasztrófák enyhíthetők, tehát a tágan vett társadalmi környezetünk védelme a cél. Józanság és erkölcsiség lehet az alapja, nehezen kikövetelhető.
D) a TB-befizetők szolidaritása egymás iránt, úgymint kis- és nagypénzű befizetők közötti biztosítás elvű kockázati közösség. A szolidaritás fogalmának ez kétségtelenül egy megszorított változata, leszűkített értelmezése. A társadalmi jelzőt az egész társadalom összes TB befizetőjének egy közösségbe szervezése indokolhatja. Azonban a TB befizetők esetében a befizetések tulajdonosairól beszélni lényegre mutatóbb lenne. Csakhogy akkor elindulna a lényegi rendszerváltási folyamatok egyike. Nyilvánosan felvetődne a valós TB-önkormányzat szervezésének kérdése, és végre az állami kotnyeleskedés helyett az állami felelősség kérdése a TB-vagyon ügyében.
Ne a tőkepiacról akarjanak az egészségügybe, a társadalombiztosításba tőkét vonzani (az ellopott egészségügyi és nyugdíjalapok helyébe), hanem menjenek utána a TB-t MEGILLETŐ vagyonnak!
Más szóval:
A vevő pozíciója helyett tessék a TB-befizetők tulajdonosi pozíciójáról beszélni végre, hogy valóban mértékadó változások következhessenek be. Ez a vízválasztó TB és rendszerváltás ügyekben. A szóvarázslók és a tényleges társadalmi építkezést, önszervezést, rendszerváltást követelők között.
FÁ
|
|