-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Friday, February 01, 2008 9:07 PM
To: megujulas@ngo.hu
Subject: Mi tehát a reális választás?
hanyatt dobná magát a
röhejtől,
ha megtudná
Hallgatom a hírtv-t Barak Obamáról, és az amerikai társadalom rasszizmusának mérlegelését, mintha legalábbis részben magyar belpolitikai probléméma amerikai változatáról lenne szó. Arra kell jussak, hogy az amerikai rasszizmus, rabszolgatartó múlt lelkifurdalását hazai hírértékében félre értve, sőt hamisan belénk magyarázva mormolják, zakatolják napestig a magyarországi sajtóban - saját híreink, tényleges problémáink helyett.
Az amerikai belpolitika bőrszín szerinti konfliktusaihoz annyi közünk van, mint eszkimónak az őserdei madarak trilláihoz: semmi. Más világ, más problémák, más múlt, más jövő, más helyzet, más erők küzdelme, és más illetékesség.
Leöntenek minket az egzotikus csodákkal, mint a kínai hernyó-desszertek szószaival. Egzotikumnak nem rossz, de hogy mi is veregessük a mellünket az amerikai rabszolgatartás utóhatásai miatt, az nem kegyelet, részvét, hanem idiotizmus - a minket dresszúrázók és a dresszúrát magukra vállalók részéről.
Nekünk, a szebb napokat megélt itteni bennszülötteknek az indiánokra emlékeztet a helyzetünk, ha már mindenáron amerikai párhuzamot keresünk.
Talán ezért is tudunk többet átérezni Cooper regényeiből, mint Tamás bátya történetéből. De az is igen távol van tőlünk mint aktuálpolitikai kérdés.
A legtöbb amerikai néger is hanyatt dobná magát a röhejtől, ha megtudná, hogy hova-tovább Pesten a megfelelő minőségű orvosi ellátás nyújtása helyett lelki-ismeret furdalást próbálnak éreztetni a közemberrel amiatt, hogy Tamás bátyának annak idején nem rendeztünk gyűjtést, esetleg nem tüntettünk érte.
Hát még mekkorát röhögne, ha azt tudná meg, hogy Izaurának viszont tényleg gyűjtést indítottak Magyarországon!?
Ebben az izaurás országban gyászoltatni mindig másokat a saját szülők, nagyszülők helyett, elterelni a figyelmet a saját nép kihalási folyamatáról
- nem akármi.
De térjünk vissza Tamás bátya kunyhójához: a történelmi tudat legteljesebb hiánya illetve abszurd deformációja dühöng az amerikai elnökválasztásról szóló híradásoktól kezdve egészen az oktatási rendszer buzgó redukálásáig terjedően - minálunk.
Természetünket, lelki beállítottságunkat illetően mint magyarok, keresztény kultúrájú közép-európai társadalom szolidárisak vagyunk mindig, minden megnyomorítottal a világ bármely táján, mint szeretetre méltó emberrel, felebarátunkkal. Ez már a magyar történelem sok jelentős korszakára jellemző volt, amikor a cselekvés rajtunk múlott. De ez nem azonos önfelszámolásunkkal. A magyar ember ha rajta múlik, legfeljebb vérpatakról regél, és véletlenül sem patak-vérről, nem agyagba taposni igéri a világerős és emberszázmilliót legázoló kommunistákat, hogy azután alájuk feküdjön a sárba, ha komolyan gondolja, amit mond, hanem igyekszik helyére tenni a maga világának kizökkent tengelyét, és lehetősége szerint kikerülni a már megismert kommunizmus bűvköréből.
Természete szerint a magyar ember a társadalom reorganizációját tekintené központi feladatának, és nem annak örök ismételt igazolását, hogy más nyomorúsága miatt ezt miért nem teszi meg. Természete szerint a magyar ember normális volna, aminek a magyar politikában érvényesülnie kellene.
Az átalakuló világ, a nagy gyarmattartók és rabszolgatartók és más (történelmi távlatban tekintve, értékelve) emberiségükből kivetkőzött történelmi irányzatokból itt ragadt, ide türemkedett identitászavar áradatott józan magyar ember különösen magyar érdekből nem gyűjtené, fókuszálná hatalmas parabolatükörként, hogy abban az identitászavar-káoszban élvetegen paskolva főzze saját népét.
Elkerülné tehát és maga indíttatásából nem turbózná az értelmetlen helyi túlreagálását az időben és térben távoli konfilktusoknak, társadalomlélektani kríziseknek, bűntudati-lelkiismereti válságoknak valami elcseszett nagy káprázat-prizma torzításban - egyébként teljesen illetéktelenül. Kíméljük az amerikaiakat a mi elvarratlan, kezeletlen hülyeségeinktől. Az ő konfliktusaikat ide telepíteni pont olyan idiotizmusnak tekinthetjük (de mondjuk primitívséget, sajnálatos atavizmust, vagy ha úgy tetszik sajnálatos degenerációt), mint amikor a világháború után polinéz bennszülöttek szalmából csináltak repülőket, hogy azokkal ismét oda csalogassák a háború idején leszállt, rágógumit és konzervet osztogató amerikai katonai repülőket (merthogy fiókáiknak nézik majd a magasban elhúzó gépek a földi szalmabábúkat). Mi kaptunk az amerikai háborús gőzmozdonyokból (a 424-es monstrumokból például). Az az időszak elmúlt. Most már magunkat kellene össze szedni az amerikai rasszista problémák lelki magunkra rántása helyett (egy utó-Marshall segély lehetetlenül elkésett reményében).
Kezdhetnénk egy magunk fogalmazta, vállalta rendszerváltási társadalmi program vázával a társadalom-erkölcsi, nemzeti alapoktól kezdve a makro ökonómiai modell megalkotásáig. Tehát olyan modellről beszélek, amelyben a társadalomerkölcsi, természetjogi evidenciák érvényesülnek a szektormodell tagolásában is.
Mi tehát a reális választás?
A magam részéről irogatni, és eltűrni a vitatkozó levelek után az Internet kapcsolat fél napra ismétlődő kimaradását, vagy kikapcsolni, kidobni minden tv-t, rádiót, és élni látszólag békén, de változatlanul kiszolgáltatva, elhanyagolt társadalmi körülmények között.
Ha ez választás
FÁ