-----Original Message-----

From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]

Sent: Saturday, February 23, 2008 7:33 PM

To: 'megujulas@ngo.hu'

A társadalmi reformról
- Kényszeredetten körúti villamos-monológ (emlékeztek a Füttyösre?)

A társadalmi reformról - Kényszeredetten körúti villamos-monológ (emlékeztek a Füttyösre?) (van benne sörre hivatkozás is - ez ilyen hosszú)

Gyerekkorom egyik emlékezetes jelensége volt "a Füttyös", aki a legenda szerint légnyomás miatt egyetemista korában megsérült, és utána ballonkabátban sétálva nők fenekét csapkodta újsággal, illetve kiállt kéretlen rendőrként a forgalmat irányítani. Ezt elviselték, neki megengedték. Senki sem pofozta fel, hogy ne fogdossa a felesége fenekét. Közelebbről nem ismerem a történetet.

Hasonlóan érzem magam, amikor reformról értekezem. Kocsma pultjára könyöklés helyett a billentyűkre taposva. Majd szétküldöm. És 5-10 év múlva egyik-másik címzett kioktat, hogy olyasféle gondolatok kellenének, mint _ _ _, és kissé lerontva felmondja a régi észrevételeimet. Ez már csak így működik. Nem t'om m'ér'.

A kibicnek is a pálya szélén kuss. S ha mégis szövegel, és neki lett volna igaza, akkor sem lehet neki igaza, tehát neki nem lesz igaza. Mert a kibic nem játékos, nem osztottak lapot neki. Tehát én példul nem vagyok játékos. Tudomásul vettem, komolyan mondom (bár senki sem fogja komolyan venni). Szóval a játszadozással szembeni észrevételeim:

AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORM KAPCSÁN

Kétféle szükséges, eredményes, jelentős reformot tudok elképzelni.

1) Különösebb felforgatás nélkül, fokozatosan formálható, változtatható a korszak körülményeinek megfelelően az egészségügyi rendszer - kímélve a beteget, az orvost és más dolgozóit, valamint a közösség nevében eljáró társadalombiztosítást. Jó lenne és derűt árasztana. Csendes optimizmust. De nem ez történik. Helyette a még mindig államosított egészségügyet tovább akarják passzolni - a társadalmasítás helyett éppen most készülnek ellopni, a privatizáció szó "megszabadítani", "lopni" értelmében.

--- Ezt, a társadalmat megfosztó, tehát nem a szó hangulati értelmében, hanem logikai tartalmát alapul véve "rabló reformot", "rabló privatizációt" megakadályozni egyébként azért nehéz, mert fogalmilag nem tisztázott, hogy mi a különbség a közjavak, közszolgáltatások társadalmasítása és a köztől való újabb elrablása, a közösséggel szemben akár ellenséges magántulajdonosnak átjátszó privatizáció között (az első rablás volt az államosítás). A fogalmi káoszt a szovjeteknek köszönhetjük, akik a megszállást igyekeztek e gondolatok káoszosításával hosszú távon megerősíteni, véglegessé tenni (elmaszatolva a különbséget társadalmasítás, államosítás és rablás között).

--- --- A fogalmi háború módszere természetesen korábbi, talán az emberrel egyidős, nehéz a választóvonalat élesen látni a megszálló erőszakoskodó tudatos, a megszállottat lefegyverző taktikus kártétele és a megszállottak kultúrája iránti értetlen közömbössége között (ami adott esetben a megszálló sajnálatos primitívsége volt). Nem kell rosszindulat hozzá részemről, hogy a megszállás időszaka után, a megszállás miatt az ország relatív primitívségére utalhassak. Ez a helyzetünk (amit a komenista kádergyerekek nyugati egyetemre járatása nem oldott föl). Tételezzük föl tehát, hogy a FIDESZ nem egyszerűen egy globalista szabadkőműves és miegymás összeesküvés politikai desszantos egysége, hanem egyszerűen abból dolgoznak, ami a rendelkezésükre áll. Ha a szovjet hadsereg katonái a skorbut elkerülésére a gyümölcsfát tankkal döntötték ki, hogy  kényelmesen lehessen szüretelni róla, akkor ott új fát kell ültetni, és megvárni, amíg az fölnő. Amíg pedig az új fa nem nől föl, addig nem kell úgy tenni, mintha már fölnőtt volna. Továbbá azt sem kell hinni, hogy a csemetére nem kell vigyázni, amíg fel nem nő. Stb-stb kiskert-tanács Kertmagyarországért.

--- --- Tehát érthető volna az is, hogy a FIDESZ nem csupán a nyugathoz akar igazodni polgár jelszóval, hanem nem fogja fel, hogy a magyar politika fáját kidöntték szovjet tankok, és újra kell ültetni. Ők rögtön az ágak közé igyekeztek mászni és csemegézni a friss fürtökből - de csak a kidöntött fa száraz ágaiba bonyolódtak. Ha ezekután nem akarják újra ültetni, akkor pont olyan szélhámosok, mint a másik oldal, akkor tehát csupán cinkos-társak volnának, ugyanazon színdarab másik szereplőgárdája. Éppen ezen kétséges helyzet miatt, illetve mert az elmúlt 20 évben  bármi okból de úgy alakultak a dolgok, ahogyan alakultak, az intelligens reform, a csendes átmenet, a felvilágosult-humanista technokrata ajánlások receptje önmagában nem látszik célra vezetőnek. Tehát nem sajnálni fogják az emberek a mai ellenzéket kudarc esetén, hanem a bajok egyik forrásának tekintik.

--- --- --- Mi a másik megoldás, a lehetséges út?

2) Higgadt és elmélyült szembenézést a helyzetünkkel tudnám ajánlani, de a mai kor fogalmi eszközeivel - ha a csendes átalakulás nem megy - a mindent romba döntő, a bajt csak növelő tébolyult és lényegében szemforgató kétpárti ámokfutás helyett --- na persze kibicként ajánlhatok bármit a pálya széléről, aki hajdani személyi kartonjáról levetkőzhetetlenül magával cipeli a "szovjet-lelkiségtől idegen társadalmi elem" cimkét, és így a mostani unióról is kérdések jutnak eszébe a csatlakozási voksolás arcpirító komédiájával megtetézve (milliárdok a kiherélt politikai választási álcselekvés népszerűsítésére), tehát kibicként (értsd mint másodrangú állampolgár). Ne fanyalogjunk ezért, aki ilyen kibic-madárnak született, végezze a dolgát.

--- Egyébként egy úgymond egészen ezoterikus, magát a szó közvetlen értelmében királypártinak mondó személy jelentette ki számomra a "Kossuth téri események" idején, hogy a politika szempontjából természetesen nehogy azt higgyem, hogy lehetek más bármikor, mint kibic, aki okoskodik. Bevallom ez a kommunista kibuggyanás az illetőtől meglepett. Néhány elégedetlen odáig fajult, hogy fűre mert lépni, és ő máris újonnan osztja fel a politikai világot, és előre rögzíti, hogy az új leosztásban ki a változatlanul labdaszedő, és ki az új bennfentes játékos. Azért említem meg ezt a furcsa emléket, hogy illusztráljam a kommunista fertő, iszap mennyire mindent beborít ebben az országban - még a nagyon kevesek által komolyan vett, tényleg királyokban gondolkodó (tehát például az alkotmányos elvekkel kezdeni semmit sem tudó) öntevékeny elégedetlen is azzal van elfoglalva (ha már volt bátorsága fűre lépni), hogy a kibiceket a politikára jogosultaktól bármilyen jövőbeli helyzetre készülve is gondosan elválogassa. Legalább tölti idejét - annyit megtett, hogy fűre lépett - és ezzel kiverte a Rogán-biztosítékot, aki rögvest (miatta is, minden fűre lépő miatt) gyerekjátszóteret álmodott a Kossuth térre, mert hiszen az ő politikai álmaiban a parlament környéke _ _ _  homokozó, minden nemi identitásbeli felhang nélkül. Egy bocsánatkérés azért váratik még tőle ezért a humoros megszólalásáért a kilőtt szeműek felé, mégha nem is ő lődözött vadászpuskával, csak szavakkal. Hol is? Végső soron a magyar királyságban, ahol 1944 március 19-i német megszállás óta nem érvényesül a magyar alkotmány mind a mai napig, és ezt Rogán Antal sem fogja fel ésszel, nem képes vállalni szívvel, és ezzel ő is ott lebzsel a társadalmi szolidaritást intézményesítő rendszerváltás elleni barikádon (a latens polgárháborúnk ki tudja hanyadik évében).

--- A PROGRAM, a tényleg mélyreható EGÉSZSÉGÜGYI program (miután kellően megnehezítettem, hogy elolvassák, tehát itt a söröskorsó:)

--- --- szét kell választani az üzemeltetési szintű gazdasági racionalitást az egészségügyi szolgáltatáshoz való jogtól. A kettőt nem lehet ugyanazon eszközzel megvalósítani.

--- --- az ellátáshoz való jogot alapszinten alanyi, sőt vagyoni értékű joggá kell tenni, mert a mai, a minden korábbi korszakot felülmúlóan bonyolult szervezeti keretekben nem lehet kézben tartani egyszerre a betegek jogait és a szolgáltató létesítmény gazdasági racionalitási szempontjait.

--- --- --- Tehát el kell ismerni egyszer, hogy a minden állampolgár (tágabban minden magyar!) alanyi jogon tartozik ahhoz a közösséghez, amely szolidaritásból nem engedi őt elsüllyedni. A szociális hálót tehát mint nemzeti szolidaritási hálót garantálja minden körülmények között, minden gazdasági racionalitási divathullámban, minden új típusú gazdaságszervezési eszközrendszer körülményei között!!!!

--- --- --- Erről akár szerződés is köthető, amely azonban nem merülhet ki részvényvásárlásban, hanem egy írásos, esküszerű formában kell megnyilvánulnia.

--- --- --- Ezután lehet bizalmat kérni bármilyen Churchill féle szivarfüstbe burkolt morgolódáshoz, hogy "tőlem csak könnyet, vért, igazságot és hasonlókat várjatok". A szolidaritási alapszerződés nélkül nincsen alapja semmilyen bizalom-kérésnek az elmúlt 17 év után a mai parlamentiek részéről (nem részletezem a csalódásokból álló borsóhegyet, amin eddig átrágtuk magunkat).

--- --- --- És ha van bizalmi kötelem, akkor jöhet az üzemi meg ágazati szintű racionalizálás, akár a 0-ról való újjászervezéssel. Akkor jöhet vizitdíj, dobozdij, lepedődíj meg párnadíj meg egyéb félreérthető hülyeség, mert ha van rá fedezet, mert már nem társadalmi szelekciót szolgál, hanem üzemszervezési racionalitást, csak meg kell tanulni beosztani, akkor senki sem panaszkodhat.

--- --- --- Hogy miből fizesse a társadalom mindezt? Hát a megjavult egészséggel megnő a Forint pénzrendszerének árufedezete, mint munkaerő értéke, mint bizalmi alap, mint kultúráltság, mint versenyképes egészségügy és hosszú a sor. Csak el kell kezdeni, és kitermeli magát. A tolvajoknak meg egyéb vámszedőknek a kezét viszont nem lehet megtűrni a folyamatban. Lehet, hogy most haladunk olyan káosz felé, amelyben egy pont után természetes lesz, hogy ne álljanak ellent a rendrakásnak? Vagy itt csak összedől a viskó és patkányok szaladgálnak az elhurcolt ablakok, ajtók csupasz nyílásain pár év után? Jó lenne nem megvárni a patkányok vidám hancúrozását az egészségügy épületében.

--- Hasonló a helyzet az OKTATÁSBAN. Az oktatás hosszú távú beruházás. Itt is kell intézményi rendszer megújítás, a kor színvonalának megfelelő szervezeti rendszer. No de a bizalmi háló nélkül ez sem megy. A társadalmi bizalom intézményesített bizalmi rendszere leginkább a tanuláshoz (és intézményes neveltetéshez!!!) való tulajdon jelleget öltött alanyi jogra támaszkodva kaphatna erőre. Az iskolai, oktatási rendszerbeli kormányzati meg ellenzéki parlamenttel fedezett svindlik, ügyetlenkedések, tévedések akkor viselhetőek el a társadalom egésze számára, akkor nem mennek át genocidiumba, ha a teljes problémahalmaz mögött egy átfogó, megkerülhetetlen bizalmi tőke, tulajdonosi erejű alanyi jogosultság van!

--- Akkor lehet a jövő emeltyűje az oktatás, ha a gyerek otthon nem éhezik, tehát ha alapszinten a legszegényebb is koldulás helyett gondozza magát, önszervezési feltételek rendszerében. Ehhez azonban nem egyszerűen a TESCO-mérgezett lejárt élelmiszerektől kellene megkímélni a családokat, hanem az arcátlan és a társadalmi bizalmi háló felszámolásán élősködő olyan reklámok elleni védettségben is, amelyek gúnyt űznek minden elemi jó érzésből, szolidaritásból. Tehát nem kell a napi meleg étel és mosdás költségkeretét kiszolgáltatni a gyomorfekélyt, rákot okozó kvázi élelmiszer élvezeti cikkeknek. Általában a családok, háztartások költség és kiadás-szerkezetét alapszinten meg kell védeni a TESCO-cápáktól. Az nem kereskedelem, ha funkcióidegen terméket a megélhetési költségek rovására vetetnek meg, minden minőségi, verseny-tisztességi normakorlát nélkül, hanem a klasszikus merkantilista szabadrablás (a civilizált élet rákfenéje) digitális változata. A kalóz akkor is kalóz, ha a torkot elvágó kés nyelében digitális óra pillog. Szolidaritás hálót kell adnia a politikának a kvázi élelmiszer-kalózok, lakásmaffiák és egyéb válságélősdik ellen! És majd utána jöhet a kérdés, hogy ki kire szavazzon, meg ki a lusta aznap elmenni az urnákig meg hasonlók.

--- Hát ez bizony az a rendszerváltás, amitől eddig mindenki annyira fázott a Sztalin sírköve alól kibújt-továbbélt hazudozást hankissi jóváhagyással mesterségként űző "politikai elitünk". _ _ _ És amiért Rogán biztos-ami-biztos alapon játszóteret akar építeni magának. Mert lehet, hogy ő ezt a randalírozók megalázásának gondolta, de az adott helyzet elintézetlen feladataival a háttérben leginkább óvatlanul magáról nyilatkozott. Számára a politika egy ilyen játszótér. Főleg a rendszerváltás alkotmányos mélységű csődje. Kimegyünk a kapun meg bemegyünk. Ha elfáraszt a benti ülésezés, kimegyünk egy kicsit homokozni, labdázni a Kossuth térre jóakaratú és megszelidített statiszta-állampolgárokból kiválogatott minta csoporttal, készségesen fényképező fotóriporterek előtt.

--- --- Hogy milyen alapon feltételezem, hogy a magyar társadalom képes volna valódi rendszerváltásra? Talán azért, mert még a fűre lépők többsége is a maga szerény körülményei között tisztában volt azzal, hogy olyan mély válságban vagyunk, amelyet nem lehet megoldani vizitdíj-automatákkal, sem pedig a pedagógiai munkát likvidáló nagycsoportos osztályok kialakításával, sem "pozitív diszkrimináció" címszóval pont olyan pofátlanul hazudozó felelőtlen sajtóval, mint ami ma is fülünkbe-szemünkbe csurgatja magát?

--- --- Csak úgy. Felteszem. Hiszitek-nemhiszitek.

Hát ennyit a kibices perspektíváról.

Jelentem nemhogy cinkelt lapok volnának a tisztelt játszadozók mancsában, hanem semmilyen lapok nincsenek a kezükben!

Pofátlan pantomimesek ők csupán. Nekik a fellépti díj kell, meg valami tapsot sem utasítanak vissza, de hogy a valóságot rajtuk kérhessék számon, annál visszatetszőbb rémálmot elképzelni nem tudnak.

Na jó, azért nem teljesen impotensek, például egészen ügyesen reteszelik a társadalmi nyilvánosságot, az érdemi politikai programok kidolgozását, akár egyetlen unióval kapcsolatos választás tisztességes lebonyolítását, akár egyetlen politikai választás funkcionális megtartását.

A politikai választások diszfunkcionalitásán nem csak az arrogánsan külföldről importált választási tanácsadók munkájának következményeit értem, hanem a tényleges politikai programok teljes hiányát! Nincs miről voksolni.

A) Nem volt 1990-ben nyilvánosan hozzáférhető, publikált egyetlen egy rendszerváltási társadalmi program! - Gondoljanak csak bele, hogy mit kínált az élcsapat? Többpártrendszert. Lehetett volna mást? Nem. Kapitalizmust. Nem lehetett mást. Semmit sem kínáltak, ami döntésre érdemes lett volna. Választani tehát arról lehetett, hogy minden érdemleges politikai program nélkül ki legyen a statiszta a plakáton, a tv-ben, a rádióban (ha nem tévedek). Megválasztották Antall Józsefet, és a meghülyült Hankiss azonnal levetette a képernyőről, mondván hogy egy focimeccs fontosabb nála. Nem hiszem, hogy ezzel Hankiss a véleményét akarta volna kimondani Antallról. Nem. Hankiss ilyen hülye volt (lett-maradt, ki tudja). És ide rángatott minket. Ebből a kútból azóta sem léptünk ki, csak mélyebbre csúsztunk. Csak a sor lett hosszabb, amelyben Hankiss után még jó sokan beáldozták magukat a rendszerváltási társadalmi program hiányát eltakaró alibiszereplők közé. Hankiss viccet csinált a többpártiságból, a rendszerváltó kormányból, a politikai önbecsülésünkből, mint cimszerepet vállaló önkéntes ökör (vannak követői).

B) Orbán képes volt vagy egy tucatszor hasonló mutatványra, például a fél évig sokakat megmozgató társadalmi konzultációból viccet faragott azzal, hogy a vesztes választási szereplése után nem állandósított intézményt csinált a társadalmi konzultációból, hanem kidobta, mint választási szórólapot (a választók bizalmával együtt). Ezzel Gyurcsányi magasságokba szárnyalt az ő hazudozása. Mert ő ugyan nem mondta ki, de megcselekedte, a választások előtt kidomborított "rá utaló magatartást" nem vette komolyan (a választó meg csak komolyan vehette). Tehát legalább a választók rá szavazó rétegét pont úgy taccsra dobta, mint amikor kimenekült minden megjegyzés, üzenet nélkül a 2006 októberi ribillióból. Minek hagyta, hogy úgy legyen? Ott és 2002-ben? Most már tudjuk, amíg őt látjuk, addig kisebb a baj, mert ha nagy a baj, akkor ő fut Koreába focimeccset nézni. Hogy megigérték neki, hogy likvidálják különben? Meglehet, még nem derült ki fehéren-feketén, de addig én had ne tételezzek fel semmit. Ennél Antall is többet tett pizsamában, betegen. Amúgy ő sem várt sokat az ország magához térésétől, ő sem akart nemzeti bizalmi intézmény rendszert, tulajdonosi megalapozottságú szolidaritási hálót, olyat nem olvasott az általa favorizált klasszikusoknál vagy nem tartotta időszerűnek, vagy nem értette meg vagy ki tudja. Szerintem a balkáni népek előbb fognak felnőni ehhez, mint a Demszkyék meg Gyurcsányiék által sakkban tartott magyarság.

C) A magát a technokrácia hókusz-pókusz varázslásain, külsőségein menedzselő, a köznapi beszéd szintjén obszcén mutogatásban kiélő D209 és utóda szintén azzal van elfoglalva elsősorban, hogy magát mentse, hogy átverje a fél világot, hogy bemutassa a foximaxi vízióit a kapitalistáról, meg a kis országban bulizóról.

Tehát félre értés ne essék, amikor Klébelsberget sztárolják, azon semmi gúnyolni valót nem látok. Amikor vállalkozókat akarnak egyesek faragni fűből-fából, azt jószándékúnak látom. Amikor valaki nem tud átlépni a saját árnyékán és volt KISZesként is megpróbál a mai politika élvonalába vergődni, még azt sem érzem megbocsáthatatlannak. De amikor társadalmi szélességben próbálják a nihilt a felelős kiútkeresés helyébe tenni, és emellett még magas pozíciókat is igényelnek, követelnek, kényszerítenek ki maguknak, azt dögletesen büdösnek látom.

Nincs, nem lehet épületes egészségügyi reform-tervezet társadalmi bizalmi rendszer nélkül, csak elcseszett kényszermegoldások kavargása.

Van aki ezt úgy mondja, hogy minden út a tisztes társadalmi boldoguláshoz nemzetgyűlésen át vezet, van aki elhanyagolt alapkérdésekről beszél, és sokan, túl sokan megoldhatatlan problémákról. Lehet szidni az Orbán-Gyurcsány színjátékot (ugye van, amikor a lehalkított, félbehagyott társadalmi konzultációt nem lehet nem színjátéknak tekinteni), de a pótlásról, a helyettük való cselekedetről kényszerűen gondoskodni kell. Ha a két párt-kapitányról látni lehet, hogy illumináltak, becsíptek a hatalmi mámortól, vagy bármi történt is, akkor az élet egy igen fáradtságos útkeresést vár el (mert a feladás könnyebb, de nem vezet sehova sem). A nemzeti bizalmi háló intézményesítése, méghozzá a szimbólumokon túlmenően tulajdoni rendszer szintű kiépítése (de nem a jelképekkel ellentétben, hanem azokkal kart öltve), és a minimálisan egy-két nemzedék talpra állításában gondolkodó politikai program nélkül nincsen kibontakozás. Eszi-nemeszi.

Lehet fanyalogni, hogy a nép nem fut a szavazó urnákhoz huszadszor tök hiába. Nem végtelenek a tartalékok sem. El lehet húzni az időt még több nemzedékig is. És aztán azt a szemétdombot, ami itt marad még jobban le lehet minősíteni. De hogy lehetőség sem lett volna más útra lépni, azt nem mondhatja senki sem most, sem később. Logikailag az ajtó van, kinyitható, be lehet lépni. Addig meg nem tud érdekelni nagyon, hogy eddig is x-szer megalkuvó, a sztrájkkal felhagyó szakszervezeti vezér mit szélhámoskodik mindannyiunk jobb indulatával, most éppen egészségügyet is zsarolási paklijába emelve. Hogy nagyot kell mondani nyomásgyakorlás céllal, és kicsivel megelégedni. Ez egy zseb-gyurcsányi felfogás, vasutas-szakszervezeti kiadásban. Elegem van a hányingerből. Élni szerettem volna és nem hamis részvétlenségi versenyen győzni.

Ahol a  vesztesek és nézők hullái mellett gyalogolhat a győztes, ott kudarcot vallott a társadalom, nem pedig a teljesítmény jutalmát osztják. Ettől még dolgozhat ki-ki a maga posztján, de a politika, a reform-retorika nem kaphat felmentést.

Sok répát kell enni, és füttyögni, nők fenekére csapkodni - mint az a történelem intermezzójához illik. Legalább a villamosjegyet leszállíthatnák társadalmi erőforrásjussom szintjére.

FÁ

   Vissza az oldal tetejére