vissza a főoldalra *   

From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Tuesday, February 05, 2008 8:14 PM
To: szerkesztoseg@mail.gondola.hu
Subject: Bezártak 1500 iskolát? Ennyivel többet kell majd megnyitni

Bezártak 1500 iskolát? Ennyivel többet kell majd megnyitni

Az oktatási költségek és az oktatási koncepció válsága nem új.

Az Antall-kormány idején más felhangokkal, de ugyanez volt a probléma.

Akkoriban egy országos szülői egyesületi szövetség nevében szinte naponta lobbiztam az oktatási minisztériumban, hogy a reformot ne a költséglefaragás jegyében képzeljék el.

Tehát: ANTALL-kormány, 1991-től.

Semmi hatása nem volt. Akkor olyan válaszokat kaptam, hogy nincs mit tenni, mert a pénzügyminisztériumban a volt szovjet összekötő szobájában világbankos hivatalnok lakozik, és minden józan oktatás finanszírozási reformot elutasít, diktálja a lefaragási számokat.

Az országos szülői szövetség, amelynek nevében eljártam, az 1988-1990 között iskolát alapító szülői társaságokból építkezett. 1991-ben legtöbbjük kifarolt, mondván, hogy vegyem észre, visszajöttek a szovjet idők, csak éppen KDNP-s meg MDF-es színekben is fellépnek az utószovjet világbankos ukázok mentén az iskolát építő szülők ellen. Talán Dobos Krisztina volt az egyetlen, aki nem ment élesen szembe a szülői követeléssel, hogy az iskolát ne kvázijanicsár képzőként működtessék a rendszerváltás után (ő legalább meghallgatta a hozzá bejelentkezőket, mondjuk délután két órai egyeztetett időpont esetén éjjel kettőkor - azt hittük ez a nagy változások idején természetes). Pokorni szdsz-esként az mszp-s Szöllősinéval meg a fideszes Sáska Gézával minden szülői közeledést, szervezeti igényt az oktatási rendszerben eleve meg kívántak torpedózni. És sikerült. Hiába írtuk le, hogy ha a szülőkkel szembe helyezkedve próbálnak meg oktatási reformot csinálni, akkor pedagógus egzisztencia harc lesz belőle, meg politikai hátsó udvar, meg országos részvétlenség közepette az oktatási rendszer leépülése. Hoffmannét ugyanúgy nem érdekelte igazgatóként, mint a pedagógus szakszervezet vezetőit - mind a politika megrendeléseit lesték, és a kultúráltabb igényesebben válogatott a politikai megrendelésekben. De kurázsi az oktatási rendszer, az oktatási funkció önállósága, autonómiája jegyében sehol sem volt, most sincsen, ne legyen kétségünk. Itt mint a vágóhídi barmok, birkák és egyéb kommunizmusban szociálódott politikai nemlétezők zúgolódnak, és azt hiszik, hogy az élet ebben merül ki, ők mindent megtettek a posztszovjet tutajon.

Legfőbb követelésünk az volt, hogy az oktatási rendszerbe emeljenek be egy szakképzett, kizárólag a gyerekeikért felelős szülők megbízásából eljáró szülői képviseletet iskolai, megyei és országos szinten is. Olyan iskola igazgatóknak tartott konferencián is voltam, ahol egy akkor vezető oktatáskutató vagy tízszer elmondta, hogy a család az a diktatúra, ahonnan a gyerekeket leginkább meg kell menteni. Ellent kell állni a családok iskola felé kinyújtott kezének. Antall kormány, Kálmán Attila államtitkár, Szemkeö Judit kdnp-s helyettes államtitkár, majd Mádl Ferenc oktatási miniszter stb. Mádl Ferenc személyesen nekem jelentette ki, hogy ő jogász, és tőle megtudhatom, hogy a jog nem ismeri a képviselhető közös szülői érdek fogalmát (minden szülőnek csak a saját gyereke a fontos). Államelnökként ugyanő meg az állampolgárok közös érdekeit tartotta képtelenségnek, mint a magyar állam pártok felettinek definiált elnöke. Megválogatta hogy ő személy szerint kinek az elnöke kíván lenni. A szentkoronás állampolgárokat például botrányosnak tartotta. Katasztrófát csinált butaságában, éretlenségében oktatási miniszterként majd államelnökként is. Szöllősiné közölte 1993-ban, hogy nem érdekli az oktatási rendszer sorsa, ő minden pedagógus állását megvédi, elsőként is a képesítés nélküli pedagógusokét, mert ha ott elkezdődik az átalakulás, akkor az tovább fog haladni. Ő pedig a kommunista korból itt marad pedagógusok szakszervezetise, nem akar rendszer változást. Antall József pedig azt üzente, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy a kommunista Szöllősinével kell vitatkoznunk, nem lehet a másikat lesöpörni az asztalról. Szöllősiné legfontoskodóbb arcú segítője a szülői kezdeményezéssel szemben Pokorni volt a másik szakszervezet élén.

Az egész oktatási reform tanulsága az volt, hogy az egyházakat is bele értve a 90-es évek elején senki (SENKI) nem állt ki az iskolai általános erkölcstani alapok oktatása mellett, a szülőkkel való kapcsolat intézményes megoldása mellett, illetve az oktatási rendszer finanszírozásának józan újra gondolása mellett. Meglepő volt, amikor a külföldi tulajdonosú pedagógiai szakkiadványok szerkesztőségében közölték, hogy semmilyen formában nem hajlandók a szülők szerepéről szócikket tenni könyvükbe, vagy hírt adni a szülői mozgalmunkról csak tájékoztatás, híradás jelleggel sem.

Határon túl pedig, például egy lisszaboni konferencián, valamikor 1994 körül elképedve láttam, hogy a tanulói és szülői jogok az oktatásban alanyi jogként való kezelése általános vissza tetszést szül, hogy a szülőt kizárólag olyanként kezelik, aki plusz pénzforrás, aki az ünnepségen tapsol, vagy aki mert részeges, a gyereke nehéz eset, de véletlenül sem mint partnert. A három napos tanácskozás csúcspontja az volt, amikor egy pár centiméteres arany vakoló kanalat ajándékoztak kis üvegbúra alatt egyik nyugati országos szervezet elnökének, és mindenki tapsolt. Máig nem tudom, hogy miről volt szó, hogy az üvegbúra alatti vakoló kanál mit jelentett. A konferencia anyagában nem volt róla tájékoztató. De a mi itthoni mozgolódásunkat, hogy a szülőnek és gyerekének alanyi alkotmányos jogaiból kiindulva kellene felépíteni az oktatási rendszert, azt ezen furcsa rendezvényen is elutasították, itthon pedig a megelőző és azt követő években is, katolikus, református, evangélikus egyházi, pedagógus szakszervezeti és kormányzati oldalról egyaránt.

Illetve volt egy pedagógus kamarának nevezett társaság, amolyan furcsa kivételként, ahol lehetett találni legalább egy tucat "épelméjűnek" és "éplelkűnek" mondható pedagógust, akik tragédiának tartották a történéseket. Velük azonban hiába fogtunk össze, keveseknek bizonyultunk. A falu-iskola-lélek-jövő rombolás tehát az 1990-es választások másnapján beindult gőzhenger volt. Fodor Gábor és Magyar Bálint minisztersége volt számunkra a végjáték, amikor is a legfőbb ügyészség kezdeményezte, hogy szervezetünk oszoljon fel, mert államellenes tevékenységet folytatunk, hiszen az oktatási minisztérium eredetileg MDF-es főosztályvezetőjének véleményét nem fogadjuk el, szembe megyünk vele. Egyébként ez ügyben pár hónap után Györgyi Kálmán legfőbb ügyész kért levélben bocsánatot. Majd kollegája szóban közölte, hogy az Állami Számvevő széknél és az ügyészségnél kavargó vizsgálatot az egyesület maradéka ellen akkor hagyják abba, ha mi kérjük az egyesület törlését a bírósági nyilvántartásból.

Az IMF vagy világbankos diktátummal szemben a mi javaslatunk az volt, hogy az oktatási rendszer finanszírozását tegyük olyan hatékonnyá, amilyenné csak lehet a XX. század végi szervezési módszerekkel, de mindig a pedagógiai főfunkciót, hatékonyságot szolgálva, a gyerek és a szülő a szűkebb társadalmi környezet és az országos érdek össze hangolásával (helyi, megyei és országos szinten). Az 1993-as oktatási törvénybe a mi javaslatainkkal szembe menve került bele a kiherélt iskolaszék intézménye. Mi olyan szabályozást követeltünk, hogy a szülőknek lehetősége legyen közösségként az iskola fenntartásba is bele folyni (iskola fenntartó iskolaszék). Na most az iskola is megszűnik. És a sziszifuszi erővel elmart, megszégyenített, cinikusan manipulált szülők nem mozdulnak az oktatási rendszerért. Kell csodálkozni rajta? Most rálépnek a pedagógus önérzetre - de ettől senki sem esik kétségbe. Szétesett a társadalom. Rossz irányban váltjuk a rendszert. Fölösleges áldozattal. Talán az orvosok nem hagyták magukat szó nélkül a beteg ellen fordítani analfabéta uzsorás trükkökkel. A pedagógusok viszont hagyták magukat. Bezártak 1500 iskolát? Ennyivel többet kell majd megnyitni. Az alternatív Magyarországon, amit a szovjet megszállás túlélő maradékaival szemben kell talán felépíteni, lehet a nulláról kezdeni majd az iskola rendszer kialakítását.

A történet személyemben folytatódott az alkotmányról szóló vitákban. Az alkotmánybírók, professzoriális és egyéb tekintélyek ugyanúgy elutasították, hogy a finanszírozást a társadalomban általában helyére kell tenni. Ugyanis alkotmányos szinten kell nemcsak kimondani, hogy az emberi teljesítmény a legfontosabb forrása a pénz érték fedezetének, hanem erre kell építeni a gazdasági rendszer szabályozását is. Nem kizárólag Smith-re emlékezve a munkaérték elméletre utalva, mert más tényezők is vannak, de minden bizonnyal a legfontosabb szabályozási elv, hogy az ember nem elszenvedője a pénzügyi szabályozás rendszerének (amint az ma is megvalósul, ahol emberi elmék pallérozási költségével akarnak spórolni az emberi léttel szembe helyezkedve, annak a kárára), hanem alanya az ember és az emberi közösség a társadalmi életnek, következésképpen az emberi közösség a tulajdonosa a társadalom szabályozási rendszereknek, valamint az oktatási szolgáltatásoknak is (az tehát felszámolhatatlan, elvonhatatlan tőle).

Hatékonyabbá válni nem lehet az emberi lét feltételeinek leépítésével, mert az egyúttal a legfontosabb gazdasági forrás, az emberi alkotóerő, munkavégzés korcsosulását is eredményezi. Hatékonyabbá legfeljebb azzal válhatunk társadalmi szélességben, HA javítjuk az emberi munkavégző képességet, kultúráltságot, alkotó erőt, ambíciót, cselekvőképessé tevő társadalmi beágyazottságot - újra gondolt oktatással, egészségüggyel stb-vel.

Ilyen hülye sem Gyurcsány sem felkent ellenzéke nem lehet, hogy ezt ne tudja. De a szereposztás szerint most Gyurcsányi a fő hülye és gonosz a bandájába ágyazottan. Az ellenzék most gőzleeresztő - az oktatási reformot elszabotáló Pokornival együtt. Tehát ha nem ilyen hülyék, akkor mi az a kényszer, ami bezárattatja velük az iskolákat, kórházakat? Talán egy olyan ADÓSSÁGHEGY, amelyet nem akarnak bevallani, merthogy megfizethetetlen. És amíg nem vallják be, addig ők a forráskivonást, létünket felszámoló forrás elvonást a társadalomtól az árnyékban tovább pörgethetik. Zokni se maradjon a hulla lábán.

Nem ma és nem csak én találtam ki, hogy az olyan értelmiségiek felelőssége, akik elegánsan ki akarnak maradni a piszkos, zavarba ejtő kérdésekből, akik másokkal akarják elvégeztetni a hálátlan munkát, és ők megvárva remélt rendszerváltási gyümölcs beérését akarják majd jó pozícióba taktikázni magukat, nem sokkal jobbak a főgonoszaknál. Mert a hatalmi játszmák ezeknek a potyázás miatt elmaradó értelmiségieknek a hiányában fanyalodott Gyurcsányokra, Kókákra, Pokornikra.

Nem tudom, hogy mi ránthatja ki a rendszerváltás szekerét ebből a sárból. Azt viszont felteszem, hogy nem jó módszer az annál jobb, minél rosszabb vélekedés. Eszerint örülhetnénk is újabb 1500 iskola bezárásának, mert még látványosabb lesz az iskolarendszer alkalmatlansága. Nagyon szomorúnak tartom, hogy az oktatási rendszer finanszírozását nem sikerült áthangolni az értéktermelésből táplálkozó, önerősítő, önfinanszírozó rendszerré. Az egészségügy finanszírozásában ugyanez a helyzet, önfinanszírozó is lehetne elvileg, XXI. századi technikai színvonalon, de ahhoz más koncepció kellene. Az ember alanyiságából kellene kiindulni, de nincsen olyan parlamenti politikai erő, amelynek képviselői ezen a szinten képesek lennének, mernének kiállni. Ugyanez a helyzet a sajtóban, igazság szolgáltatásban. Saját magunk gátjai vagyunk ezzel a reménytelen bezárkózottsággal a tényleges problémák előtt.

Le kell választani az országról a hamis adósságterhet (mert csalárd céllal és butasággal más vette fel és költötte el, mint aki vissza kellene fizesse, azaz nincsen közgazdasági tartalma). El kellene kezdeni egy tényleges rendszerváltási program fogalmazását. Mert sirdogálni, hogy nemcsak a K&H-t fosztogatják Gyurcsányiék, hanem az ország egészét, minket - kevés, nagyon kevés.

A tisztességes politikai funkciót el kellene látni a társadalomban valakinek. De a rendszerváltási politikai alapkérdések sokaságával érdemben 18 éve senki sem foglalkozik. Ez a politikai stratégia építés és a politikai kontroll hiányát jelenti - ami a politikai rendszer működésképtelenségét jelenti, és akkor nem érthetetlen például 1500 iskola cinikus bezárása, nagy létszámú osztályok szervezése (annak ellenére hogy legalább 100 éve tudjuk, a gyerekeknek tucatnyian kellene lenniük a pedagógiai hatékonyságot alapul véve.

Minden szépet és jót annak, aki idáig olvasta

Fáy Árpád


1500 iskola bezárása készül a kormány?

Országosan mintegy ezerötszáz iskolát fenyeget bezárás, a falvakban, sőt már a nagyvárosok településrészein is - jelentette ki Lezsák Sándor hétfőn Szegeden. 

"Valóban arról van szó, hogy nincs pénz, és ésszerűsíteni akarnak, vagy netán arról, hogy előre megfontolt szándékkal, nagy anyagiak reményében, különös kegyetlenséggel verik szét a magyar iskolarendszert" - tette fel a kérdést az Országgyűlés fideszes alelnöke sajtótájékoztatóján. A politikus szerint egy neoliberális szemlélet jegyében, költségtakarékosságra, hatékonyságjavításra hivatkozva tönkre teszik azokat a falusi közösségeket, amelyek túlélték az elmúlt évszázadok viharait. 

"Még egyetlen ország sem ment tönkre azért, mert az oktatásra vagy a kultúrára túl sokat költött" - hangsúlyozta a politikus. A kistelepüléseken élők rendkívüli erőfeszítéseket tesznek azért, hogy lakóhelyükből ne legyen egy "nagy kiterjedésű szociális otthon", a fiatalokat meg tudják tartani, ehhez azonban az állam segítségére is szükség van - fogalmazott Lezsák Sándor. 

Dobos Krisztina, a Közoktatáspolitikai Tanács tagja elmondta: a kistelepülések tönkremennek, ha megszüntetik óvodáikat, iskoláikat, hiszen a fiatal családok előbb-utóbb követik gyerekeiket. Európában ez a folyamat már lezajlott, Németországban a hetvenes éveken zártak be sok kisiskolát, ám a tapasztalatokat látva többségüket a következő évtizedben újra megnyitották. Sokszor esik szó arról, hogy a magyar diákok nem szerepeltek túl jól az OECD Pisa-felmérésén, a kiváló eredményeket felmutató Finnországban azonban háromszor annyit fordítanak egy kistelepülésen élő gyerek oktatására, mint városi társáéra - tudatta az oktatási szakértő. A jövő az iskolákon múlik, ha folyamatosan bezárják az oktatási intézményeket, a családok egyre inkább úgy érzik, nincs jövőjük azon a helyen vagy az országban - mondta Dobos Krisztina.

http://www.gondola.hu/hirek/61038


   Vissza az oldal tetejére