vissza a főoldalra *   

 

 


Feladó: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Küldve: 2008. június 6. 13:06
Címzett: 'kdnpzala@extra.hu'
Másolatot kap: 'zsolt.semjen@parlament.hu'; 'laszlo.surjan@europarl.europa.eu'
Tárgy:
mennyire gondolják komolyan?

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Nem tudom, hogy mennyire gondolják komolyan, illetve gondolja komolyan Semjén Zsolt, amit mondott.

 

1990 után egy Szülői kamaráért nevű egyesület elnökeként az 1993-as oktatási törvény előkészítésekor mi tőlünk telhetően kértük, követeltük, hogy erkölcsi nevelés minden iskolában elvárt feladat legyen, hogy a közoktatás ne csak ismerteket adjon át, hanem legalább ezzel egyenrangúan neveljen.

Egyesületünknek 1992 körül több mint 100 iskola szülői voltak a tagjai, 100.000 fölött volt a taglétszám (a tagdíjak fegyelmezett befizetését, az egyesület hosszabb távú megerősödését elsodorta a minisztérium és a tanári szervezetek erőteljes ellenkezése). Az egyesület alapítói több tucatnyian olyan iskolai szülők voltak, akik 1988 és 1990 között iskolát több tucat iskolát alapítottak illetve vettek át az államtól fenntartóként. Az egyesületi szervezési törekvésünk az volt, hogy valós tagsággal és valós megoldásokért dolgozzunk az oktatási rendszerváltásban.

Hetente jártunk a minisztériumba törvény előkészítő egyeztetésekre sok éven át, munkánkat az akkori országgyűlés oktatási bizottsága kedvezően fogadta, állandó meghívottak voltunk. A kommunista pedagógus szakszervezet és az szdsz közeli szakszervezeti, önkormányzati bizottsági képviselők mellett legnagyobb ellenzőnk a KDNP volt. A KDNP-s helyettes államtitkárnő, a NOE, és hosszú a sor (egy általunk meghívott NOE vezető a mi rendezvényünkön kifejtette előttünk az általunk ugyancsak meghívott Szemkeö Juditnak, hogy kéri tőle a mi felmorzsolásunkat, az oktatási minisztérium ne foglalkozzon a javaslatainkkal, mert ők az egyedüli családi szervezet akarnak lenni a porondon – habár iskolai oktatással nem foglalkoztak, tehát nem volt átfedés működésünkben). Többen közölték, hogy ne akarjunk a plébániák konkurensei lenni. A piarista Görbe  László olyan szülői egyesületet akart, ahol az alapszabály tervezet szerint a társaság helyi szervezeti pecsétjei a központ tulajdonát képezik (mi a fenének pecsét egyáltalán?!), de a szülők szervezése, a szervezet tényleges felállítása elmaradt. Volt még egy-két szerencsétlen húzás egy Biacs Péter nevű magát kdnp-snek nevező személy részérő is. A minisztérium egyik főosztályvezetője ha valamit meg akart akadályozni, rendre kdnp-snek mondott szülőket hívott be leszavazni úgymond minket egy-egy bizottságinak mondott összejövetelen, akiket többé sosem láttunk. Az ilyen alkalmi szavazások ellen, ahol a szavazókat többé nem láttuk, mindig erősen kifogásoltuk. Mi egyébként az egyetlen nagy tagsággal rendelkező országos iskolai szülői szervezet voltunk, akik 4-5 évig álltuk a sarat, koncepciót dolgoztunk ki a tanköteles gyerekek szüleinek szakszerű képviseletére általános iskolától 18 éves korig, az iskolától a minisztériumi szintig kialakítva a döntésekben szavazásra jogosult, egyes esetekben vétóra jogosult képviseletet javaslatát (nyugaton egyetemek is meghívják a szülőket konzultációs partnernak). Az iskola fenntartásba akartuk a szülőket bevonni. Angol nyelvből szakirodalmat fordítottunk a szülő és iskola kapcsolatáról például munkanélküli, szenvedély rabja stb szülők esetére is figyelemmel,  stb. Közölték velünk, hogy szülői egyesületként tűnjünk el a színről, mert elég bőven ha az iskolák 5 %-át megkapják az egyházak és csak azokban lesz erkölcsoktatás a hittan keretében. Ennek az az ára, ha az önkormányzati iskolák erkölcs oktatása ügyében nem erősködik az egyházi iskolák képviselete. Ezt akkor idősebbek rendszerváltó pócspetrinek mondták, ami talán túlzás volt. Szemkeö Judit közölte, hogy mindent megtesz azért, hogy eltűnjünk a föld színéről. Kálmán Attila közölte, hogy a szülők fizessék az iskolában a wc-papírt, de ne gyűlésezzenek, és ne akarjanak „profi szülői képviseletet”, ő nem akar olyan szülői képviseletet látni, ahol egy fő pedagógust iskolánként, valamint megyénként és országosan is hozzáértő, csak a szülőknek elszámolni tartozó személyt a szülők delegálnak, akinek költségtérítés vagy fizetség jár, aki pedagógus képzettséggel rendelkezzen és egyenrangú partner lehessen szakmailag az oktatási rendszer minden szintjén. Az volt az elképzelésünk, hogy a gyerek, a pedagógiai folyamat kerüljön középpontba, ahol az oktatás színvonala lehető maximális egyrészt, másrészt a gyerekek lelki-pszichikai környezete az iskola, a szülő és a helyi társadalmi környezet harmonikus együtteséből álljon. Az ehhez szükséges szervezeti (a teljes oktatási rendszer szervezet iskolától minisztériumig) megoldást legalábbis 0-változatban önerőből kidolgozva tettük le asz asztalra, többször országos körbe egyeztetés után (sok tucat 50-100 fős egyeztetést értve ezalatt). Kértük a katolikus, református, evangélikus egyházakat az együttműködésre. Erre volt a szóbeli válasz, hogy ők már döntöttek, nekik elég az 5%  iskolában az erkölcsi nevelés, az önkormányzati iskolákat nem veszik a nyakukba. Minden rosszat nem mondhatunk el róluk, mert a legfőbb ügyészség egyesületünket valóban nem az Antall vagy Boross kormány alatt számolta fel, hanem a Horn kormány idején, azzal az indokkal, hogy államellenesek vagyunk, mert más a véleményünk mint az oktatási miniszternek (1995). Amikor erre vonatkozó további indoklást kértem, akkor az 1990-94 közti minisztérium közoktatási főosztályvezetőjére hivatkoztak, mint ellenünk kifogást megfogalmazóra. Egy másik minket ellenző főosztályvezető Baranyi Károly volt, aki közölte, hogy nem érdeklik a céljaink addig, amig nem lépünk be az MDF-be, amit azért dörgölt az orrunk alá, mert mi nem pártközeli, hanem pártoktól független, a közoktatási rendszer részeként működő szülői képviseleti rendszert akartunk (hát igen ő nem kdnp-s volt meg a fideszes Sáska Géza sem, aki a szakmunkásképzést selejtképzésnek mondta, ott tehát szerinte nem kell fejleszteni - ezen a kijelentésén sokat élcelődtem - mármint felemlegettem a tárgyalások során). Mádl Ferenc sem maradt ki a sorból, mint oktatási miniszter, mert közölte, hogy azért nem kell szülői képviselet, mert nincsen szervezetileg képviselhető szülői érdek, hiszen minden szülő elfogult a saját gyereke iránt. Volt még egy fontos szála a történéseknek. Olyan oktatás finanszírozási reformot sürgettünk, amely annyira hatékony, hogy távlatilag sem vethető fel oktatási pénzek kivonása. Erre az volt a válasz, hogy világbankkal ne vitatkozzunk – állítólag abban a szobában ültek a pénzügyminisztériumban a világbankosok, ahol régebben az orosz küldött. Volt még egy javaslatunk az iskola ingatlanok országos alapjának létesítése, hogy ha belvárosi iskolában megszűnik a tanítás és eladják az épületet, akkor az oktatásból a pénzt ne lehessen kivonni, hanem például város környéki iskolákra kelljen fordítani, hogy az ingatlan értéke legalább pénzben kövesse az eredeti funkciót, a nevelés-oktatást. Stb-stb. A kommunista Szöllősiné azt mondta a pedagógus szakszervezet elnökeként, hogy még szakképzetlen pedagógusokat sem engedi elküldeni az iskolából, mert – amint szintén ő mondta – neki nem az oktatási reform a célja, hanem a oktatási rendszerbeli státuszok megvédése. És őrá hallgattak. Mi ezzel szemben azt javasoltuk, hogy az állam hozzon létre egy pedagógus segély alapot, amelyet kezdetben, a reform idejére az állam tölt fel olyan mértéken, hogy ha egy pedagógusnak átszervezés miatt megszűnik az állása, akkor 3 évig kapja meg fizetését akkor is ha nem dolgozik, ha tovább képezi magát, üdülni megy vagy taxisnak áll. Ezzel vélhetőleg könnyebben mentek volna a dolgok. De Antall inkább megkérdezte Szőllősiné, Pokorny, Sáska stb véleményét úgymond demokratikus szavazások révén. Minket meg kezelésbe vett Szemkeö, Kálmán, Biacs – ne folytassam. Máig nem értem, hogy mi kifogásolni való volt bennünk a kdnp vagy mdf részéről (a kisgazdák fel sem tűntek a szemhatáron iskola ügyben). Amit pedig a mai szóval balliberális oldalon tettek, arra nincsen más kifejezés, mint hogy nem érik el azt a szintet, hogy felfoghassák, amit tettek, tesznek.

Nem tudom, hogy kdnp körökben felfogják?

Semjén urat akkor még nem láttam. Surján Lászlót próbáltam, de kitért. Dobos Krisztina bele rokkant. Ebből a kudarcból a legfőbb ügyészség általi feloszlatás tanulságait levonandó kezdtem az alkotmány kérdésével foglalkozni. Ebből az alkotmányossági műhely (http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/ ), amit immár Semjén úr személyesen hárít a kdnp részéről. Az ember megemészti az ilyet, szó se róla nem esik jól, hogy ilyen világban élünk. De Pócspetri ilyen lendületes tálalásához azért erőteljes kontrasztot adnak az 1990 utáni történések.

Nem vádolni, számonkérni, hanem a másra mutogatás mellett elgondolkodni kellene.

Hát üdvözlettel

Fáy Árpád 

   Vissza az oldal tetejére