a szabályok alkotása
nem a hazudozókon múlik,
sokkal hosszabb távú folyamat.
From:
Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Thursday, May 15, 2008 5:34 PM
To: alkotmany@ngo.hu
Subject:
http://www.kommentar.info.hu/korosenyi_andras_a_rendkivuli_allapot_retorikaja.pdf
Dolgozat kulcs-szavakra. Jobboldali – radikális – rendkívüli – retorika – pártpolitikának alárendelt dialógus – és hát _ _ _ a kormánynak alárendelt dolgozat?
Tökéletes iskolai dolgozat, és enyhén szólva ijesztő politológiai tanulmány. Annyiban iskolai, hogy van tárgya, bevezetése meg befejezése. egyébként tagolt, és a szavakat próbálja logikus rendbe szervezni. stílusgyakorlat.
Annyiban nevezhető ijesztőnek, hogy magán hordja az úgynevezett politológia minden létező gyermekbetegségét. Legfőképpen azt, hogy ketté választja a nyilvánosságot és az érdemi kérdések tárgyalását. Ez az írás nyilvánvalólag a nyilvánosságnak szánt kijózanító, illúzió kergető, köd-oszlató célzatú. Kerüli tehát a lényegi kérdést, hogy például tartozhat-e a magyarság, tágabban az ország lakosságának identitásához a történelmi múlt. Mert úgymond ő másról akar beszélni. Csakhogy összefüggenek a dolgok. A dolgozatot hatásában nem lehet elhatárolni minden lényegi és lényegtelen egyéb vonatkozásától.
Ha ugyanis a történelmi múlt nem csak mint elidegenítő effektus, mint bolsevik vagy más külső hatalom bennszülötteket moderáló virgácsaként szolgálhat, akkor nem kerülhető meg a társadalmi-közjogi történéseink belső vezérfonalaként szolgáló alkotmányos szemléletünk elemzése egy parlamenti és kormány hatalom legitimitása-legalitása tárgyú elemzésben. Történelmi identitásunk dolgában nem járható út, hogy attól óvni kell mindenkit, mint leküzdendő átoktól, ne is ejtsünk szót róla, viszont állítsunk be mindenkit ügyfogyottnak, aki háborog az alkotmánytól, erkölcstől, társadalmi tisztességtől elszakított politika csalárdságain.
(mert ha csak rossz átok lenne a múltunk, akkor volna jogos talán a szerző lekezelő hangvételű kiszólása – ami az egész tanulmány alaphangja – hogy egyszerű emberek nem ítélhetik meg a politikusokat hazugságaik alapján, mert a színfalak mögött nap mint nap a tényleges hatalomgyakorlási „szakkérdések” adják fel a leckét, aminek kezelésére a nyilvános párbeszéd alkalmatlan közeg). Egyébként minden diktatúra ezt mondja.
Polgáribb időkben jobban el kellene tudni választani a titkokat, amiket választóként magunk sem akarunk ismerni, azoktól az alapvető feltételektől, amelyek nélkül bizalmunk nem igényelhető.
Avagy gondolkozzunk: vannak olyan sarokpontjai az emberi társadalomnak, olyan alapnormái, amelyek megsértésével minden létező politikai vezetés illegitimmé teszi magát bármilyen aprólékos formai előíráskövetés látszat-legalitását hajkurássza is!
A történelmi alkotmány hívei például azt tartják, hogy a rendszerváltás egésze futott vakvágányra azon társadalmi alapnormák módszeres megsértésével, amelyek az alapjait képezik a magyar alkotmányosságnak, és amelyeket mások is mértékadónak tartanak, de kevésbé tudják artikuláltan megfogalmazni a történelmi alkotmány hagyománya nélkül.
Ráadásul e hatalomnak nincsen olyan formai előírás, amelyet valami furcsa perverzióból látványosan meg ne sértett volna.
És mi a „politológia”? Az tudomány, helyesebben a mai valóságban
munkamódszer, amellyel a valós problémák semmibe vételét bagatelizálni lehet a
széles közvélemény előtt. Hát nem volt a XX. században olyan parancsuralmi
rendszer, amely nem nyalta volna meg a szája szélét egy ilyen kimagyarázó
dolgozatot olvasván. Egyik úgynevezett politológusnak sem kellene munka után
koslatnia 5 évvel ezelőtt a Kádár rendszerben.
Az alkotmányosság nem ott kezdődik, ahol a hatalom kijelöli határait, mert akkor a dicsőséges nagy Sztálin marsall által vezetett Szovjetuniónál alkotmányosabb demokráciát a föld a hátán még sosem hordott volna. Pár millió halottat itt vagy ott az út mellett nem számolva. Róluk, a halottak szükségszerűségéről is szóltak azok az „alkotmányosnak” nevezett törvények, amikre akkoriban hivatkoztak.
A politológia mint tudomány, mint erkölcsi súllyal rendelkező értelmiségi tevékenység ott kezdődik, ahol nincs tekintettel az aktuális hatalmi étvágyra. A hatalom, ha igyekszik, alkotmányos igényeknek megfelelhet. És a politológiának a hatalmi konstellációtól függetlenül volna hivatása megfogalmazni azokat az alkotmányos alapnormákat, amelyeket egyébként korábbi nemzedékek szimbólumaival kifejezve a magyar alkotmányos hagyomány is tartalmaz. De amelyeket minden nemzedéknek a maga szavaival újra és újra meg kell fogalmaznia, hogy valóban értse sőt megélhesse. Hogy a társadalom létében lehessen alkotmányos, hogy a hatalom ezáltal (a mi életünk alkotmányossága révén) lehessen alkotmányosan legitim.
Amíg ez nincsen, addig szóbűvészkedés minden elemzés, hogy bár hazudtak, de nem csaltak, mert a hazugság úgymond csak illegitimmé tesz, míg a csalás a betű szerinti szabályok megszegését jelenti.
Az alkotmányosság olyan tisztviselőket jelentene az ország élén, akik nem beszarnak éles helyzetben, hanem foggal-körömmel kiállnak azokért, akiknek a bizalmából lehetnek legitim párt- állami stb politikusok.
Milyen szomorú, hogy a magyar politológiai kultúrának az is része, hogy a megmagyarázhatatlant is el próbálják fogadtatni látszat- tudományosságba csomagolva. Mert ha úgy kezdené a dolgozat, hogy nem vagyunk kevésbé a világpolitika frontvonalában, mint a szuezi válság idején, és ezért a politológiai eszmefuttatások nemkülönben a kötelező szájzár tréningjei mint voltak a Sabad Nép félórák hajdanán, akkor egy ilyen felcím után mindent tudomásul vesz az ember.
De hogy az előre megfontoltan uniós biztossal az élen hazudozásra épített választási csalást „csak hazudozássá” próbálja fényesíteni valaki, az nem fogadható el értelmiségitől (ha ennek a szónak erkölcsi tartalma is van).
A legnagyobb kártétele pedig az értelmiségi csalás-mosdatásnak éppenséggel az, hogy még most sem, 18-20 évvel az úgymond rendszerváltás után nem az alapvető társadalompolitikai kérdésekről van szó, nem is társadalmi identitásról, hanem csak arról, hogy fogadjátok el azt, ami van. Akkor is ha nem jó, akkor is ha mulasztásban, hazugságos és egyéb csalásban született, akkor is ha szakadéknak vezet, akkor is ha blokkolja a kibontakozást, akkor is ha egyenesen neoprimitiv kommunista vulgarizmus nyilvánul meg benne.
Végül, milyen jó lenne, ha nekem lenne mondjuk köztársasági elnököm, vagy esetleg parlamenti képviseletem, hogy egyéb nyalánkságokról ne is beszéljek.
De ezt a cikket olvasva azt kell levonnom tanulságként, hogy nemcsak hogy nincsen parlamenti képviseletem, de nem is lesz?
Hogy esetlen kis fajankóvá válok, ha az aranybulla országában nem csak alattvaló akarok lenni, nem csak féktelen politikai marketing célközönség akarok lenni, hanem a társadalom alanya? Féktelenül nagyravágyó gondolat, vágy, ambíció, akarnokság, butaság, hogy a rendszerváltást ne megszállási módszerváltásnak tekintsem, hanem legalább az elvi vitákban megkíséreljem a hideget hidegnek nevezni, az érdeset érdesnek?
Egy politológiai tanulmányban szomorúan de megbékélnék, ha arról írna a szerző, hogy ez az ország akármiért, de többre nem képes a jelek szerint. De hogy elméleti normarendszerrel próbálja indokolni, hogy a hazugság csak hazugság, nem csalás!!!??? Hát ilyet olvashattam 1990 előtt is, meg 1980 előtt is, meg 1970 előtt is (korábban nem olvastam ilyesmiket). Mi volt akkor a rendszerváltás? Kiváncsi vagyok, hogy a legközelebbi BKV jegyellenőr mit fog mondani, ha belekezdek, hogy nézze: ez nem csalás, hogy jegy nélkül akarok utazni, csak ámítás, amikor azt mondom, hogy itt a jegy a kezemben, csak maga nem látja!?
A szerző bele akar forgatni minket abba az utcába, hogy csalni csak a megalkotott szabályok megszegésével lehet, a politika azonban a szabályok alkotása, tehát ott legfeljebb hazudozni lehet. De nincsen olyan szerencséje a T. Szerzőnek, mert ez itt legalábbis földrajzilag még Európa. Sőt, a Kárpátmedence. Nem is folytatom. Itt a szabályok alkotása nem a hazudozókon múlik, sokkal hosszabb távú folyamat.
http://www.kommentar.info.hu/korosenyi_andras_a_rendkivuli_allapot_retorikaja.pdf
Kommentár a
Körösenyi kommentárhoz
Körösenyi András "A rendkívüli
állapot retorikája" címmel próbálja elkenni Gyurcsány Őszödi beszédének és a
csalással nyert választásnak jogi következményeit.
Az érv lényege, hogy különbséget tesz a csalás és az elcsalás közt. A csalásnak
vannak törvényes illetve jogi következményei, az elcsalásnak nincsenek. Példának
először a kártyajátékra hivatkozik. Ha valaki csal, pl. cinkkelt kártyával
játszik, az büntethető, de ha valaki blöfföl, az megengedett. Azonban a példa
nem jó, mert a helyzet nem azonos. A kártyajátéknál ha valaki megbízhatatlan
partnerrel kártyázik, egyszerűen otthagyja a játékot, de valaki nem mondhatja az
akár csalással akár "elcsalással" vagy blöfföléssel hatalomra került bandának,
hogy felállok, nekem ne parancsoljatok és engem ne adóztassatok többet, mert
elegem van a játékból.
A hivatalos választás több, mint egy kártyajáték, ahol az egyik nyer, a másik
veszít. A választandó párt és a választó közönség közt mintegy szerződési
viszony keletkezik: a párt ígéri, hogy a szavazatokért becsületesen, a választók
érdekében kormányoz Ideálisan és elvben a politikusok a nép szolgái. Mindegyik
párt ígér valamit, és a többet ígérő nyeri el az állást, kapja meg a szerződést.
Minden civilizált ország jogrendszere elismeri, hogy a csalással megnyert,
csaláson alapuló szerződés érvénytelen. Ha valaki vesz egy házat, és az eladó
letagadja, hogy az alapok roskadoznak, vagy egy lovat ad el valaki és nem mondja
meg, hogy a ló beteg, a szerződés érvénytelen, ha csak ki nem kötik, hogy az
eladandó jószágot "úgy ahogy van" veszi meg a vevő.
Tehát Gyurcsány ezt a "társadalmi szerződés" elvét sértette meg, ezért a nép és
az MSZP közti "szerződés" érvénytelen. Hogy más partok is ígérnek olyat amit nem
tartanak be, nem törvényes kifogás. Az sem kifogás, hogy a másik párt nem akar
kormányra kerülni, mert nekik sincs a krízisből kivezető politikájuk.
Ha mindenáron akarunk kifogást keresni az MPSZ hatalmonmaradására, az egyetlen
erkölcsi alap, hogy nincs megfelelő alternatíva: a FIDESZ sem tud kivezető utat
találni (legfeljebb ők nem hazudtak), és ami a fő, nem is akar kormányra
kerülni. Eleget tudnak összelopni mint ellenzék! Sajnos, nincs harmadik
lehetőség. A nemzeti oldal annyira megoszlott, hogy nem lenne képes sem egy
előrehozott, sem a rendes időben tartandó választásra kormányzóképes pártot
létrehozni. Tehát marad Gyurcsány.
Ami szégyen és gyalázat a nemzeti oldalra.
Balogh Sándor