Szubszidiaritás
igénye,
amit megtagadni hatalmi bűn
- vagy -
személyiségből eredő alanyiság,
aminek megtagadása illegitimmé teszi a hatalmat
From:
Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Thursday, May 15, 2008 9:57 AM
To: 'vitairat@alkotmanyossagi-muhely.hu'
Subject: Rövid megjegyzés
Az alábbi idézet lassan közismertnek tekinthető. Sok helyen lehet érvként, magyarázatként hivatkozni rá.
A gond az, hogy nem ez a végső, alapvető hivatkozás, mert ez csak magyarázata a személy jogállásának, a személy természetes helyének a társadalomban – anélkül hogy használná a „személy” fogalmát.
…. a szubszidiaritási alapelv a társadalom szerveződésének egyik legszilárdabb pillére. Eredeti megfogalmazása (XI. Pius pápa "Quadragesimo Anno" kezdetű enciklikája) szerint "mindazt, amit az egyes személyek saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani. azt hatáskörükből kivenni és a közösségekre bízni tilos, éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni. nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni, szubszidiálni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha sem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat."
A rendszerváltás erőfeszítéseiben az alkotmányos szintű rendezés rendre elmaradt. Ma is megoldatlan. Az alkotmányos szintű rendezés Magyarországon felveti, hogy a szubszidiaritás szervezés-technikai fogalmának elvi-filozófiai alapja a személy, amely a történeti alkotmány fogalmi rendszerébe illeszkedik.
A történelmi alkotmány tehát sokkal mélyebb alapokra, gyökerekre épül.
A szubszidiaritás fenti megfogalmazása egy normát jelenít meg önmagában, viszont a személyre hivatkozás esetében a szubszidiaritás levezethetővé válik még egyértelműbb alapelvekből. Amire szükségünk volna.
Azok kedvéért, akik a gazdaságpolitikai szempontot fontosnak tartják, de nem álságos pótszerként, ajánlom a következő listát megfontolásra:
I. A termelési tényezők XIX. Száza delejére kialakult klasszikus hármas felsorolása (föld, munka, tőke) értelmező mai megfogalmazásban:
( + természeti erőforrások
( + emberi erőforrások
( + tőkejavak ("holt munka")
= a vállalkozó által kalkulálható termelési tényezők klasszikus felsorolása!
II. Egy következő lépést jelentett, amikor a gazdaság tudatos, fejlesztő modellezését kezdték kulcsfontosságúnak tartani – ekkortól az elméleti modellezés is tudatosan számon tartott önálló termelési tényezőnek tekinthető!
( + elméleti modellezés elvi lehetősége
( + fogyasztói viselkedés optimalizálása (a kereskedelem új felfogás szerinti jelentőségének emelkedése)
( + a hitelpénz-rendszer lehetőségének technikai feltételei (állami szabályozási szerepvállalás, statisztika, gazdasági modellezés gazdaságpolitikai alkalmazása, új intézmények) n az állami szerepvállalást ideológikusan valósággal letagadják néha, de ezt hiába próbálják, mert a hitelpénz "túszaiként" rá vannak szorulva a szabályozásra a gazdaság szereplői
+ a gazdasági modellezés felfokozott alkalmazása, számítógépes "gyártása" mint vállalkozásban is tudatosan alkalmazott termelési tényező
+ infrastruktúra beszámítása termelési tényezőként a lehető legtágabb értelemben
+ gazdasági és jogi-politikai, társadalmi intézményi háttér kiemelt súlyú termelési tényezőként való kalkulálása egyrészt, másrészt e számításba vétel hiányának szembeszökő következményei (egymással konkuráló felfogások)
+ általában szembeszökő a tudatos szabályozás (a szabályozási felfogás!) döntő szerepe
Így értékelődik fel a legújabb korban az alkotmány jelentősége
®
mint társadalom-szabályozási origó-pont!
III. A XX. század végére a kulturális környezet (mint műveltségi, értelmi és érzelmi társadalmi környezet) is tudatosan kalkulált lényegi termelési tényezővé vált (vállalaton belül ugyanúgy, mint a vállalatokat magába foglaló tágabb gazdasági rendszerben, mint a vállalakozások kulturális infra stuktúrája.
+ kulturális (értelmi és érzelmi!!) körülmények
Nem szokták hangsúlyozni a közgazdaság-elmélet történetében, hogy a fiziokrata, klasszikus, neoklasszikus korszakban a háttérben a gyarmatosítással mindig ott volt, nem szűnt meg: az állami kiváltságra támaszkodó monopol-kereskedelem jelentősége ~ A piaci-, sőt a monopol-pozíciókra törekvés élő gazdasági hatóerőnek számítható, bár az elméleti modellekben nem jelent meg.
Keynestől viszont az elméleti modellnek is részévé vált a pénz birtoklásának szempontja, ami egyfajta monopolszemlélet a pénz-rendszer területén, ebből következik nála a pénz semlegességének elvi feladása
- amit sok kortársa kompenzálni próbált, a pénzbirtoklás domináns jellegét nem tartották megengedhetőnek a XX. század elején sem, csak a tankönyvekből ők egyelőre kimaradtak.
Azaz a termelési tényezőkről való gondolkodás messze előtte halad a pénzrendszerről való gondolkodásnak – Magyarországot sajnálatosan lemaradónak kell tekinteni ebből a szempontból, mert nyersen atavisztikus merkantilista-kommunista förmedvénynek mint pénzrendszernek és gazdaságpolitikának vagyunk szenvedő alanyai.
A szubszidiaritás hivatkozása hallatlanul fontos, de a lényegre tapintó a személy kérdésig való eljutás lenne, aki az alanya (természetjogi erővel kvázi a tulajdonosa) végső soron az egész termelési tényező rendszernek. Tehát nem cserélhető fel a viszony, és nem kegy, hogy "nem szabad" elvonni egyéntől és kis közösségtől az önszervezés lehetőségét, hanem az nekik elidegeníthetetlen létjoga!
A személy jogainak elvonása, a szubszidiaritás szűkítése az elvonókat minősíti (megvonja legitimitásukat).
FÁ