From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Monday, June 15, 2015 3:20 AM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject:
munkavázlat 1. - a
személy fogalma kapcsán -
logika és az ontológiai-ismeretelméleti alapok
az axiomatikus módszerben
munkavázlat 2015 június 15-én
lehetőség szerint elemző, kiegészítő
megjegyzéseiteket remélve - FÁ
(jó választás itt az osztályozás megjelölés?)
párhuzam |
|||
megnevezés |
megjegyzés |
elektromosság (szemléltető módszertani párhuzamként) |
közgazdaság |
alapfogalom a személy |
|
elemi töltés |
a személy |
történelmileg változó-fejlődő (tisztuló) megfogalmazásban az elemi töltés ideája |
történelmileg változó-fejlődő (tisztuló) megfogalmazásban a lényegi megállapítások a személy ideájáról[1] |
||
a személyre mint alapfogalomra építkező axiomatikus fogalmi rendszer
az axiomatikus leírás hiányzik, részben elvi indokkal is ellátva (de nem az elvi indokból következően) |
nem ismerek végigvitt próbálkozást (tudomásom szerint nem ismeretes), hacsak a görög majd a skolasztikus filozófia egészét nem tekintem annak, de az meg nem volt a személy tekintetében expliciten axiomatikus filozófiai rendszer – bár sok tekintetben igen szigorúan, fegyelmezetten mégis a személy igen kiérlelt fogalmára épült, arra támaszkodott |
voltak olyan középkori és korábbi berendezések, elméletek, amelyek tulajdonképpen elég jól szóltak az elektromosságról, nem mondtak neki ellent, de nem is voltak mai értelemben axiomatikusan , kifejtve fogalmilag rendezve |
a személy fogalmának kulcs-szerepe ott kísértett a modern közgazdasági gondolkodás egészében – kiemelkedően a talán merkantilizmust követő fiziokratáktól kezdődően
Manapság kerültünk olyan helyzetbe, hogy a személy axiomatikus megjelenítésének hiánya a közgazdaságban feltornyosuló súlyos akadályt jelent (önálló termelési tényező súlya van már a személy közgazdasági szerepe betájolásának) |
megnevezés |
megjegyzés |
elektromosság (szemléltető módszertani párhuzamként) |
közgazdaság |
halmaz (különálló elemek sokasága) |
|
töltések halmaza |
személyek halmaza |
szerkezet (különálló elemek, a kapcsolatok rendszerével) |
egy vagy többféle halmaz elemeit fogja szerkezetbe |
anyagszerkezeti fajták |
személyek közti szerkezet (a személy létét, sajátságait figyelembe véve) |
„teljes” rendszer (működő szerkezet és az alanyi szereplője) |
a működés (önműködés) és működtetés élesen megkülönböztetendő |
anyagfajták és azokat elviselő-felhasználó alany együttes rendszerben |
személyek és folyamatok a köztük levő szerkezetben,[2] |
a „teljes rendszer” személy által szabályozott esete (válfaja) |
a „teljes rendszert” ontológiai-ismeretelméleti fogalomként kezelve
a személy által szabályozott rendszer viszonylagosan, típusában valamilyen mértékben feltétlen ide tartozik, mert meg van adva a szabályozó személyben az oksági lánc indítója illetve megszakítója, befolyásolója |
|
a szabályozás ontológiája – amelyben a személy szabályozó szerepe is a teljesnek mondott rendszer részeként kerül tárgyalásra |
A személy fogalma kapcsán -
logika és az ontológiai-ismeretelméleti alapok az axiomatikus módszerben
…. az axiomatikus módszerben illetve annak révén a logika fokozatos térnyerése, „magára találása”
1. ontológiai és ismeretelméleti alapok
1.1. ontológiai: a világmindenség és benne az ember, aki Gödellel érvelve önmagát nem írhatja le (csak megélheti), sem a másik embert nem írhatja le (személyként a maga idea szerinti teljességében), illetve nem írhatja le a világmindenséget sem, hiszen a világmindenség tartalmazza önmagát a megismerőt is személyként
másként, más fonal mentén lépegetve is meg lehet fogalmazni ugyanezen elveket
például http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/nyito_abra_5.htm
1.2. ismeretelméleti:
1.1.1) ideák és megtapasztalható „való világ”: a világegyetem teljességénél szűkebb értelemben, mert legalább az ideák nélkül értve (amik pedig valahol a világegyetem részei akkor is, ha a mi gondolatainkként)
1.1.2) szubsztancia és akcidens különbözősége és mineműsége (lényegi elgondolható és lényegtől elszakítottan megtapasztalható, amit az emberi elmének kell összekapcsolnia)
1.1.3) deduktív (mint az ideák rendszerezésének jellemző, bevált, használatos axiomatikus módja) és induktív (mint a tapasztalatok és elméleteik jellemző, bevált, használatos axiomatikus módja
2) a logika alapvető történeti lépései, tételei
2.1) a kétértékű logika kiérlelése, a mellette való döntés
2.2) a bizonyítás, levezetés logikai sémának a megalkotása, kiérlelése az Arisztotelesz előtti évszázadokban – lényegében az Euklidesznél kiteljesedett axiomatikus elven, hiszen valahol legbelül minden bizonyítás, levezetés elfogad egy olyan induló evidenciát, belátható egyértelműséget, amelyhez fogja viszonyítani logikailag vagy tartalmában a többi megállapítását
2.3) az euklideszi mű -> egyesíti a logikai akkori eredményeket az ontológiai-ismeretelméleti alappal (a matematikai ideák világában)
2.3.1) önkényesen kiválasztott alapfogalom és alapvető, belátható de nem levezetett, tehát szintén önkényesen kiválasztott kiinduló megállapítások az alapfogalomból kiindulva
2.3.2) az alapokból kiindulva viszont logikailag kifogástalan tovább építkezésre (levezetésekre) törekvés a mai helyzetet tekintve már két irányban:
2.3.2.1) dedukció (ideaként választott alapokra kizárólag logikai úton elért következmények, amelyek logikai helyességét lehet vitatni vagy az önkényes alapok kiválasztásának célszerűségét – csak a logikai cáfolatnak van helye)
2.3.2.2) indukció (önkényesen de ellenőrizhetően kiválasztott tapasztalati tényekből logikai úton fogalmazott elméleti következmények, azokon keresztül gyakorlati következtetések, amelyek nem-igazolódása automatikusan kérdőjelezi meg az induló tapasztalatok vagy azokból levont következtetések helyességét – csak a ténybeli cáfolatnak van helye)
2.4) az axiomatikus alapú fogalmi rendszerek belső logikai áttekinthetősége, kezelhetősége a történelem során javul - nem egyforma ütemben de már több mint két évezreden át (főleg az utóbbi 2-300 évben változva)
2.5) az alapfogalmak és alaptételek ügyében nagy dilemma a modern korban, hogy a problémákat következetesen, logikai egységre törekedve igyekeznek tárgyalni odáig menve, hogy az axiomatikus alapok „visszadefiniálása” is a fogalmi rendszer építés módszer részévé vált egyfajta általános relativizálásként
2.5.1) kérdés, hogy van-e határa ennek az axiomatikus „minden áron való” logikai egyértelműségre (kritikátlan ellentmondás mentességre) törekvő relativizálásnak – látszólag megtakarítva olyan fáradtságot, ami az alapfogalmak és alaptételek „helyes megválasztási” és „eredeti” értelmezéséből következő nehezebb levezetési, bizonyítási feladatok vállalásához vezethet
2.5.2) tipikusan ilyen relativizálási egyszerűsítési kátyúnak, tévedésnek tekinthető a társadalmi gondolkodásban a személy „eredeti”, logikailag teljes értelmének feladása, viszonylagossá tevése
2.5.2.1) lásd például az úgynevezett pozitivista illetve perszonalista jogszemléleti vitát a kortárs jogi gondolkodásban, amiből olyan kérdések tárgyalásának eltérő eredményei következnek, mint abortusz, euthanázia stb „emberi jogi” kérdések megítélése – abból kiindulva, hogy a személy fogalmát milyennek kell tekinteni:
2.5.2.1.1) abszolútnak („teljes értékűnek”, tehát ontológiai és ismeretelméleti alapokból következőnek) vagy
2.5.2.1.2) relatívnak (egy politikai testület, szereplő által definiálhatónak)
2.5.2.1.3) a magyarországi „hivatalos” jogfilozófiában olyan egyértelműnek tűnik a pozitivista jogszemléleti felfogás érvényesítendősége, hogy a rendszerváltás óta sokszor kiadott, frissített jogi lexikon nem tartalmazza a „személy” fogalmát, főleg nem annak abszolút, más szóval természetjogi, azaz az európai gondolkodás ontológiai és ismeretelméleti alapjaiból következő abszolút személy fogalmát.
2.5.2.1.4) ebből következően szinte szóba sem jöhet, hogy az európai kultúrában a nagy Konstantin óta intézményesült kulturális kétpólusúságot (az elvi, idea szerinti személyben való gondolkodást egyrészt, másrészt a római jogi eredetű, politikai döntésektől függő jogi alanyiságot és azok különbözőségét valamint teljesebb rendszerré való egybeépültségét) értelmezni tudnánk akár a rendszerváltás folyamatában, elméleti tájékozódásában, akár egyéni és társadalmi önreflexiónkban
2.5.2.2) hasonló a dilemma a közgazdaságban is, ahol a pozitivista személet érvényesülése szinte kizárólagos főleg az elméleti rendszerek kialakításában.
2.5.2.2.1) a jogból kölcsönzött megnevezéssel perszonalista szemlélet a közgazdaságban legfeljebb csökönyös „nem”-re képes a jelenleg érvényesülő, általában meghivatkozott pozitivista (pozitivistának tűnő, sőt olykor egyenesen „álcázott”) tételekkel (tételeknek álcázott normákkal) szemben, de kevésbé próbálkozik az alternatív, ugyancsak axiomatikus szigorúságra törekvő fogalmi építkezéssel (annyira, hogy éppen a perszonalista irányzat hívei a szigorú fogalmi építkezés célszerűségét illetve lehetőségét is tagadják többnyire – hivatkozva a rossz emlékű mechanizáló és biologizáló társadalmi gondolkodási tévutak kártételeire, valamint engedve a jelenkori féktelen pozitivista önkényideológiai erőszakos fenyegetőzésnek)
2.5.2.2.2) hogy mégsem teljesen egysíkú (egyeduralkodó) a pozitivista szemlélet érvényesülése a jelenben és főleg a múltban, azt olyan torzó, „maradék” fogalmak jelzik, mint például a végső fogyasztó és végső tulajdonos fogalma – de már a végső pénzhasználó vagy a személyes pénzhasználati jog fogalmak nem használatosak a száz éve egyeduralkodó hitelpénzrendszerben (pedig nélkülük következetes pénzelméleti áttekintésről bízvást mondható, hogy logikailag kizárt, hogy szó lehessen)
A) A logikai építkezés kirajzolódó vázlata történelmi alapon (tehát nem gondolkodástörténeti idősorrendben):
matematikai (deduktív)
a szám (számok halmaza)
a pont (pontok halmaza)
a "statikus" szerkezet, topológia által tárgyalva (azon belül gráfelmélet: a csomópontok és köztük levő élek folytonossága vagy szakadása, az élek egyenességére, hosszára tekintet nélkül - nem kapcsolódik hozzá a számossággal mért távolság, és a klasszikus hasonlóság szögtartása, párhuzamossága stb) - innen nem csak a klasszikus geometria felé vezet út, hanem a hormonvezérelt jellegű irányba is, ahol nem az élek válnak egyértelmű alakúvá, hosszmérték szerint egyértelművé, hanem az élek el is szakadhatnak, és akkor következik be a hormonvezérelt típusú helyzet (ami bizonyára a bio-számítógépek világában lehet hasznos modellezési eszköz).
a "statikus" szerkezet az élek hosszával és egymással bezárt szögével együtt (itt kezdődik Euklidesz geometriája, majd módszerességében ezen lép túl a koordináta geometria - és később az abszolút geometria a párhuzamossági tételt kikapcsolva), amit idővel a mind "teljesebb" újra rendezés (halmazok, topológia, csoportelmélet stb); megjegyezve, hogy a csoportelméleten a matematikai műveletek és az általuk hozott eredmények csoportjait értem.
a változás folyamata (pld koordináta rendszerben az időtengely felvétele ....)
a rendszer (a szerkezet folyamataival értelmezve)
- hogy a személy mint alapfogalom milyen típusú halmazokat, topológiákat, geometriákat, szerkezeteket (viszonyokat), rendszereket (? matematikát ?) írt elő, illetve ezek milyen típusában bontakoztatható ki, az egy második kérdés. Az első kérdés hogy mi az alapfogalom. És lehet folytatni. A geometria szabatos kifejtése nélkül is lehet azonban már keresgetni, hogy miféle tételek következnek a személy fogalmára építkezve, illetve miféle tételeket tud alapvetően befolyásolni a személy mint alapfogalom elfogadása (többek közt a közgazdaságban).
lemérhető (induktív) - a matematikai sémát a gyakorlatra alkalmazza
hosszúságmérés valós etalonhoz hasonlítva (amit vissza is viszünk a deduktív rendszerbe, amikor valamilyen, pld 1 cm sugarú kört rajzolunk, számítunk)
általában a mértékrendszerek (cgs, mks) a deduktív összevetéseket egy valóságos, kísérletileg azonosítható etalonhoz viszonyítják (illetve azzal összekötve hasznosítják)
szerződés és szerződési jogok - a pénzben való elszámolás nélkül
szerződés és szerződési jogok - a pénzben való elszámolással együtt
a szerződési jogok lehetnek "tisztán" deduktív jellegű megállapítások a dedukció személynek nevezett alapfogalmára építkezve
amikor azokat konkrét etalonhoz kötjük, akkor válnak induktívvá, de az induktív mérés vagy kontroll előfeltétele a logikai-deduktív alapok meg nem sértése mellet történhet
a .... jogszabályok az általános, deduktív személyre alapuló axiomatikus rendszeren alapulnak elveikben, amiket az induktív gyakorlati etalonokkal, paraméterekkel kapcsolnak össze
A deduktív és induktív elvek alkalmazása ismeretelméleti kérdés, tehát az emberi gondolkodásra általában jellemző, azaz nincsen kötve sem a természettudományokhoz sem a joghoz a társadalomtudományokban
valamely konkrét pénzt felhasználó művelet, műveletet szabályozó, leíró szerződésnek vannak elvi-deduktív mintái, sémái, modelljei, összefüggései, amelyeket felhasználva lehet pénzben kifejezett konkrét fizetési megállapodást tenni.
- a konkrét pénzmennyiségekből visszafelé elvi összefüggéseket levezetni nem lehet - nyilvánvaló
- az is nyilvánvaló, hogy az elvi-deduktív sémának különféle területei és szintjei lehetnek
- továbbá hogy ezek az egymásra épülő, egymásból kibontható, különféle mértékben definiált szintek illetve alakzatok, elemek tulajdonságaikban, meghatározottságukban nem mondhatnak ellent az alapelem mibenlétének
- ha tehát az emberi személyt deduktív alapelemnek tekintjük, akkor bármilyen elrendezésű, tulajdonságú alakzatba téve, illetve belőle modellt építve a személy tulajdonságait nem vitathatjuk
- - más kérdés, hogy reális struktúrákat alkotva mire jutunk ezen alapelemek tudatának, képzetének, fogalmának birtokában
- - - de ontológiai és ismeretelméleti meghatározottság, hogy az axiomatikus fogalmai rendszerekben gondolkodunk, azokat kétféle módon szerkesztjük (deduktív és induktív)
- - - az emberi-társadalmi kérdésekben is.
az előzményekről:
BUÉK 2015-re és Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetéshez 0.- módszertani kiinduló elgondolás, a fogalmi háló, azaz fogalmi térkép szerkesztést segítő szoftver elképzelése - (2015 01 10)
vitázó elmélkedés -1. a fizikai és a társadalmi világ különbözősége miatt a személy klasszikus fogalma használható-e vagy sem? (2015 01 11)
BUÉK 2015-re és Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés I. (2014 12 29)
BUÉK 2015-re és Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés - II. (2014 12 29)
az elvi személy
alapfogalma halmazban, hálózatban, rendszerben és az
1. FÜGGELÉK -
Példák
a magát személyekből építkezőnek tekintő társadalmi alrendszerekre
BUÉK 2015-re és Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés - III. (2015 01 01)
egy pontosítás és a 2. FÜGGELÉK – az önmagában kezelt egyéni csőd torzójának példájából kiindulva
[1] A személy ideájában az absztrakció lényegi tartalma keveset változik, az absztrakció tartalmának változása befolyásolja-formálja az ontológiai-ismeretelméleti filozófiai gondolatok fejlődését is – beleértve a görög filozófia csúcsait és az azóta eltelt európai korszakokat (amennyiben azok az embert magába foglaló világegyetem egészéről is fogalmat kívántak, próbáltak alkotni, kezelni).
[2] személyek a működtetők, az irányítók és a szabályozást, irányítást elfogadók is