vissza a főoldalra *  

 From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Monday, June 15, 2015 3:20 AM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject:

munkavázlat 1. - a személy fogalma kapcsán -
logika és az ontológiai-ismeretelméleti alapok
az axiomatikus módszerben

 

munkavázlat 2015 június 15-én

lehetőség szerint elemző, kiegészítő

megjegyzéseiteket remélve - FÁ

A személy axiomatikus alapfogalomként, absztrakciós lépésenkénti „fogalmi osztályozásban”:
halmaz – szerkezet – rendszer - szabályozott rendszer (a szabályozót vagy szabályozásra képeset is bele értve)

(jó választás itt az osztályozás megjelölés?)

  1. táblázat
   

párhuzam

megnevezés

megjegyzés

elektromosság

(szemléltető módszertani párhuzamként)

közgazdaság

alapfogalom a személy

 

elemi töltés

a személy

történelmileg változó-fejlődő (tisztuló) megfogalmazásban az elemi töltés ideája

történelmileg változó-fejlődő (tisztuló) megfogalmazásban a lényegi megállapítások a személy ideájáról[1]

a személyre mint alapfogalomra építkező axiomatikus fogalmi rendszer

 

 

az axiomatikus leírás hiányzik, részben elvi indokkal is ellátva (de nem az elvi indokból következően)

nem ismerek végigvitt próbálkozást (tudomásom szerint nem ismeretes), hacsak a görög majd a skolasztikus filozófia egészét nem tekintem annak, de az meg nem volt a személy tekintetében expliciten axiomatikus filozófiai rendszer – bár sok tekintetben igen szigorúan, fegyelmezetten mégis a személy igen kiérlelt fogalmára épült, arra támaszkodott

voltak olyan középkori és korábbi berendezések, elméletek, amelyek tulajdonképpen elég jól szóltak az elektromosságról, nem mondtak neki ellent, de nem is voltak mai értelemben axiomatikusan , kifejtve fogalmilag rendezve

a személy fogalmának kulcs-szerepe ott kísértett a modern közgazdasági gondolkodás egészében – kiemelkedően a talán merkantilizmust követő fiziokratáktól kezdődően

 

Manapság kerültünk olyan helyzetbe, hogy a személy axiomatikus megjelenítésének hiánya a közgazdaságban feltornyosuló súlyos akadályt jelent (önálló termelési tényező súlya van már a személy közgazdasági szerepe betájolásának)

 

  1. táblázat

megnevezés

megjegyzés

elektromosság

(szemléltető módszertani párhuzamként)

közgazdaság

halmaz

(különálló elemek sokasága)

 

töltések halmaza

személyek halmaza

szerkezet

(különálló elemek, a kapcsolatok rendszerével)

egy vagy többféle halmaz elemeit fogja szerkezetbe

anyagszerkezeti fajták

személyek közti szerkezet (a személy létét, sajátságait figyelembe véve)

„teljes”

rendszer

(működő szerkezet és az alanyi szereplője)

a működés (önműködés) és működtetés élesen megkülönböztetendő

anyagfajták és azokat elviselő-felhasználó alany együttes rendszerben

személyek és folyamatok a köztük levő szerkezetben,[2]

a „teljes rendszer” személy által szabályozott esete (válfaja)

a „teljes rendszert” ontológiai-ismeretelméleti fogalomként kezelve

 

 

a személy által szabályozott rendszer viszonylagosan, típusában valamilyen mértékben feltétlen ide tartozik, mert meg van adva a szabályozó személyben az oksági lánc indítója illetve megszakítója, befolyásolója

 

a szabályozás ontológiája – amelyben a személy szabályozó szerepe is a teljesnek mondott rendszer részeként kerül tárgyalásra

 

A személy fogalma kapcsán -
logika és az ontológiai-ismeretelméleti alapok az axiomatikus módszerben

…. az axiomatikus módszerben illetve annak révén a logika fokozatos térnyerése, „magára találása”

1.      ontológiai és ismeretelméleti alapok

1.1.   ontológiai: a világmindenség és benne az ember, aki Gödellel érvelve önmagát nem írhatja le (csak megélheti), sem a másik embert nem írhatja le (személyként a maga idea szerinti teljességében), illetve nem írhatja le a világmindenséget sem, hiszen a világmindenség tartalmazza önmagát a megismerőt is személyként

másként, más fonal mentén lépegetve is meg lehet fogalmazni ugyanezen elveket

például http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/nyito_abra_5.htm

1.2.   ismeretelméleti:

1.1.1)     ideák és megtapasztalható „való világ”: a világegyetem teljességénél szűkebb értelemben, mert legalább az ideák nélkül értve (amik pedig valahol a világegyetem részei akkor is, ha a mi gondolatainkként)

1.1.2)     szubsztancia és akcidens különbözősége és mineműsége (lényegi elgondolható és lényegtől elszakítottan megtapasztalható, amit az emberi elmének kell összekapcsolnia)

1.1.3)     deduktív (mint az ideák rendszerezésének jellemző, bevált, használatos axiomatikus módja) és induktív (mint a tapasztalatok és elméleteik jellemző, bevált, használatos axiomatikus módja

2)      a logika alapvető történeti lépései, tételei

2.1)  a kétértékű logika kiérlelése, a mellette való döntés

2.2)  a bizonyítás, levezetés logikai sémának a megalkotása, kiérlelése az Arisztotelesz előtti évszázadokban – lényegében az Euklidesznél kiteljesedett axiomatikus elven, hiszen valahol legbelül minden bizonyítás, levezetés elfogad egy olyan induló evidenciát, belátható egyértelműséget, amelyhez fogja viszonyítani logikailag vagy tartalmában a többi megállapítását

2.3)  az euklideszi mű -> egyesíti a logikai akkori eredményeket az ontológiai-ismeretelméleti alappal (a matematikai ideák világában)

2.3.1)     önkényesen kiválasztott alapfogalom és alapvető, belátható de nem levezetett, tehát szintén önkényesen kiválasztott kiinduló megállapítások az alapfogalomból kiindulva

2.3.2)     az alapokból kiindulva viszont logikailag kifogástalan tovább építkezésre (levezetésekre) törekvés a mai helyzetet tekintve már két irányban:

2.3.2.1)          dedukció (ideaként választott alapokra kizárólag logikai úton elért következmények, amelyek logikai helyességét lehet vitatni vagy az önkényes alapok kiválasztásának célszerűségét – csak a logikai cáfolatnak van helye)

2.3.2.2)          indukció (önkényesen de ellenőrizhetően kiválasztott tapasztalati tényekből logikai úton fogalmazott elméleti következmények, azokon keresztül gyakorlati következtetések, amelyek nem-igazolódása automatikusan kérdőjelezi meg az induló tapasztalatok vagy azokból levont következtetések helyességét – csak a ténybeli cáfolatnak van helye)

2.4)  az axiomatikus alapú fogalmi rendszerek belső logikai áttekinthetősége, kezelhetősége a történelem során javul - nem egyforma ütemben de már több mint két évezreden át (főleg az utóbbi 2-300 évben változva)

2.5)  az alapfogalmak és alaptételek ügyében nagy dilemma a modern korban, hogy a problémákat következetesen, logikai egységre törekedve igyekeznek tárgyalni odáig menve, hogy az axiomatikus alapok „visszadefiniálása” is a fogalmi rendszer építés módszer részévé vált egyfajta általános relativizálásként

2.5.1)     kérdés, hogy van-e határa ennek az axiomatikus „minden áron való” logikai egyértelműségre (kritikátlan ellentmondás mentességre) törekvő relativizálásnak – látszólag megtakarítva olyan fáradtságot, ami az alapfogalmak és alaptételek „helyes megválasztási” és „eredeti” értelmezéséből következő nehezebb levezetési, bizonyítási feladatok vállalásához vezethet

2.5.2)     tipikusan ilyen relativizálási egyszerűsítési kátyúnak, tévedésnek tekinthető a társadalmi gondolkodásban a személy „eredeti”, logikailag teljes értelmének feladása, viszonylagossá tevése

2.5.2.1)          lásd például az úgynevezett pozitivista illetve perszonalista jogszemléleti vitát a kortárs jogi gondolkodásban, amiből olyan kérdések tárgyalásának eltérő eredményei következnek, mint abortusz, euthanázia stb „emberi jogi” kérdések megítélése – abból kiindulva,  hogy a személy fogalmát milyennek kell tekinteni:

2.5.2.1.1)                 abszolútnak („teljes értékűnek”, tehát ontológiai és ismeretelméleti alapokból következőnek) vagy

2.5.2.1.2)                relatívnak (egy politikai testület, szereplő által definiálhatónak)

2.5.2.1.3)                a magyarországi „hivatalos” jogfilozófiában olyan egyértelműnek tűnik a pozitivista jogszemléleti felfogás érvényesítendősége, hogy a rendszerváltás óta sokszor kiadott, frissített jogi lexikon nem tartalmazza a „személy” fogalmát, főleg nem annak abszolút, más szóval természetjogi, azaz az európai gondolkodás ontológiai és ismeretelméleti alapjaiból következő abszolút személy fogalmát.

2.5.2.1.4)                ebből következően szinte szóba sem jöhet, hogy az európai kultúrában a nagy Konstantin óta intézményesült kulturális kétpólusúságot (az elvi, idea szerinti személyben való gondolkodást egyrészt, másrészt a római jogi eredetű, politikai döntésektől függő jogi alanyiságot és azok különbözőségét valamint teljesebb rendszerré való egybeépültségét) értelmezni tudnánk akár a rendszerváltás folyamatában, elméleti tájékozódásában, akár egyéni és társadalmi önreflexiónkban

2.5.2.2)          hasonló a dilemma a közgazdaságban is, ahol a pozitivista személet érvényesülése szinte kizárólagos főleg az elméleti rendszerek kialakításában.

2.5.2.2.1)                a jogból kölcsönzött megnevezéssel perszonalista szemlélet a közgazdaságban legfeljebb csökönyös „nem”-re képes a jelenleg érvényesülő, általában meghivatkozott pozitivista (pozitivistának tűnő, sőt olykor egyenesen „álcázott”) tételekkel (tételeknek álcázott normákkal) szemben, de kevésbé próbálkozik az alternatív, ugyancsak axiomatikus szigorúságra törekvő fogalmi építkezéssel (annyira, hogy éppen a perszonalista irányzat hívei a szigorú fogalmi építkezés célszerűségét illetve lehetőségét is tagadják többnyire – hivatkozva a rossz emlékű mechanizáló és biologizáló társadalmi gondolkodási tévutak kártételeire, valamint engedve a jelenkori féktelen pozitivista önkényideológiai erőszakos fenyegetőzésnek)

2.5.2.2.2)                hogy mégsem teljesen egysíkú (egyeduralkodó) a pozitivista szemlélet érvényesülése a jelenben és főleg a múltban, azt olyan torzó, „maradék” fogalmak jelzik, mint például a végső fogyasztó és végső tulajdonos fogalma – de már a végső pénzhasználó vagy a személyes pénzhasználati jog fogalmak nem használatosak a száz éve egyeduralkodó hitelpénzrendszerben (pedig nélkülük következetes pénzelméleti áttekintésről bízvást mondható, hogy logikailag kizárt, hogy szó lehessen)


A) A logikai építkezés kirajzolódó vázlata történelmi alapon (tehát nem gondolkodástörténeti idősorrendben):

matematikai (deduktív)

lemérhető (induktív) - a matematikai sémát a gyakorlatra alkalmazza

 

szerződés és szerződési jogok - a pénzben való elszámolás nélkül

szerződés és szerződési jogok - a pénzben való elszámolással együtt


az előzményekről:

BUÉK 2015-re és Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetéshez  0.- módszertani kiinduló elgondolás, a fogalmi háló, azaz fogalmi térkép szerkesztést segítő szoftver elképzelése -  (2015 01 10)


vitázó elmélkedés -1. a fizikai és a társadalmi világ különbözősége miatt a személy klasszikus fogalma használható-e vagy sem? (2015 01 11)


BUÉK 2015-re és  Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés I. (2014 12 29)

BUÉK 2015-re és  Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés - II. (2014 12 29)

az elvi személy alapfogalma halmazban, hálózatban, rendszerben és az
1. FÜGGELÉK -
Példák a magát személyekből építkezőnek tekintő társadalmi alrendszerekre


BUÉK 2015-re és  Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága és az elvi személy fogalmának jelentősége – problémafelvetés - III. (2015 01 01)

egy pontosítás és a 2. FÜGGELÉK – az önmagában kezelt egyéni csőd torzójának példájából kiindulva



 

[1] A személy ideájában az absztrakció lényegi tartalma keveset változik, az absztrakció tartalmának változása befolyásolja-formálja az ontológiai-ismeretelméleti filozófiai gondolatok fejlődését is – beleértve a görög filozófia csúcsait és az azóta eltelt európai korszakokat (amennyiben azok az embert magába foglaló világegyetem egészéről is fogalmat kívántak, próbáltak alkotni, kezelni).

[2] személyek a működtetők, az irányítók és a szabályozást, irányítást elfogadók is

   Vissza az oldal tetejére