Bokor Levente előzetes hozzászólása

- FÁ vitatkozó elemző megjegyzéseivel -

From: Fáy Árpád  - Sent: Sunday, July 25, 2021 7:00 PM - Subject: Bokor Levente előzetes hozzászólása - FÁ vitatkozó elemző megjegyzéseivel

 Egy előzetes hozzászólás a személy fogalmáról meghirdetett 2021 aug 27-i konferenciához (lásd pdf csatolmányt) - és annak táblázatos idézeteit vitató elemző megjegyzések (mert a filozófiához tartozik a vita is).

 Nagyon filozófikus és politizáló - ugyanakkor rendkívül lényegre tapintó.

Idézetek a hozzászóló 2021 07 25-i levelének csatolmányából:

 

FÁ olvasói vitatkozó megjegyzései:

 

Ha a törvény alól kibújsz,

még nem tudod, hova bújsz

– s az a történelem.

1991.

 

ez érdekes

 

Nem az az igazság ez amit Mátyás király osztogatott

hanem az az igazság: így gondolkodik Isten

miközben fejében forgatja a világot

és a bátrabbak vele számolnak el.

 

csakhogy ezek a bátrak a kommunizmusban

meg a jelenben is

már nem egyszerűen bátrak tudnak lenni, hanem

felelőtlenek és embertelenek is

mint viccben: nem vak ez a ló hanem bátor?!

 

Az én istenem A Minden Lehetőség

Aki minden csak nem embertelen.

 

A korlátlan Minden Lehetőség

nem az az Isten, akiben az európaiak hittek,

nem a keresztények Istene,

a Minden Lehetőség istene ősrégi szereplő,

messze a méregpohár előtti,

talán a szofisták is az ő papjai voltak.

Az ősevangélium kőkori tanulatlan népei

viszont elutasították.

 

 

Az erkölcs léte, elfogadása a Minden Lehetőség elutasítása, szűkítése, alkotó szervezése de nem parttalan érvényesítése.

Az Antigoné egy megtérés, egy tanúságtétel drámája,

ellentmondás a kritikátlan Minden Lehetőség Gonoszának!

 

De ez a Gonosz létezik! Kísért.

Bátornak mond ha leveted az erkölcsnek még az igényét is.

A lelkiismeret nyűge ellen agitál.

 

Gondolj csak bele …

 

Mert nekem a Minden Lehetőség nagyon embertelennek tűnik, ha erkölcstelen, ha az erkölcsi normák levetésével válik hatékonyabbá, találékonyabbá, sikeresebbé …. átmenetileg vissza rántva az emberies szabadság kiteljesedését

 


 

ARANYLÁZÁLOM c. kötetből kiemelve a rendszerváltás kritikus évei kommentárokkal

 

1988. Ekkor már biztos, hogy fordulni fog a kocka, a szocializmus kimerítette
igazságait. „Nincs menekvés a feltámadás elől”. „Érintettek” vagyunk. De semmi
kétségünk ne legyen afelől, hogy a feltámadás” nem a szabad választásunk,
hanem a kijelölt utunk. Egyszerre támadnak föl erényeink, és ki nem élt
vágyaink. Olyan, fekélyben hempergő Jóbokká lehetünk, akik tényleg az Úr
szeretetéért szenvednek, vagy olyanokká, akik a magukba telepített kullancsot
istenítik. (VALÓBAN! LEGTÖBB...)

 

VALÓBAN! LEGTÖBB...

Valóban! Legtöbb nékünk az érintés,
mert elfogy az utolsó igazság is.

Nincs menekvés a feltámadás elől!
Gyomrunk az az ujjbögy,
mely vándorol a testmasszában,
és a külformába begyömöszöl.

S mert a Teremtő bennrekedt a testben,
semmi sincs, amit átallana:
futtat és ugráltat,
őrjöng, hogy szabaduljon,
lelk
ünkkel kileheljük.

Ó, nem tudom én, hogy az Úr
akar-e minket, vagy csupán kullancs:
mint egy betegség, furakszik belénk!

Jön majd a gyógycsipesz, íme:
két hegye közt, akit imádtál.

Ó, isteni rüh! Hempergek a szent fekélyben.
- Minden, minden imigyen kezdődik.

1988.

Az útkeresés vívódásai:

VOLTAM VOLNA ISTEN IS

 

Voltam volna isten is, de istennek lenni kérdéses.
Titok választja el az emberektől.

Nem tudhatja, hogyan születne nekik,
mert Isten csak embereket akarhat.

Boldog dolog is embernek lenni,
ki tudja, hogy istenétől való!

És könnyen boldog az,

ki választ embereket, hogy istenük legyen

vagy kalauz, ki Istent ismeri.

De boldogtalan az Egy: Narcisszusz-isten,
ki őt megálmodó isteneket akar.


 

Ó, mert szeretnénk, ha szeretnének,
és
azzal minket megteremtenének,
de úgy, hogy mi akarjuk őket,
s ők
nekünk adnák, amit egy teremtőnek.

1989.

 

Az Ellenzéki Kerekasztal korszaka:

MIELŐTT LENNÉNK

Már-már megszülettem
de kíváncsiságom mindig nagyobb volt
mint a létezésem.

Semmi sem tartott vissza
hogy megpiszkáljam
születésem szerkezetét.

Most látom

könnyen elronthatok mindent
ha leszakítok egy kis tudást
hogy az Isten hálószobájába nézzek.

Kedves nékem jól megvetni a gyalázatost
mielőtt megtenne engemet is.

1990.

 

TURMIX

Most megint végképp összekeverednek a dolgok,
mint testünk a földdel, annak sok fajával
már éltében temetve.

Az Utolsó Ítélet a szétválogatás.

A csont még csak meglesz,
de mivé enyész az elektromosság,
mint az, ki csókot hint gyilkosának,
és elvegyül vele?

1990.

 

Európa elcsábítására tett kísérletünk allegóriája:

A NAGY LÉGYITT
(Európa el nem rablása)

 

Néztem - elfutott volna.
Maradt - szaladt a vér
arca pirítóskenyér.


 

Tűrt tűrt mint a csipesz
ha rugója kemény
de nyiladékol
a váratlan engedés előtt.

Majd lobbanás egy bimbón
az arc kehellyé tárul
nyomul utána a mosoly
áll és szemöldök kapujából.

Ezt tettem hát garázda hím
és elfordultam. Mondtam
„mintha másra nézne
mért nézne rám?

- vadidegen az a nő'.”

1990.

 

Amikor tombolni kezdett egymás üldözése és az „ügynöközés”:

A TÖRTÉNELEM

A történelem fejedre eshet, mint egy tégla,
a történelem balesetveszélyes.

Hiúság, mondom, hiúság perelni azért,
hogy mi történt velünk és történhetett.

Aki személyesen gaz volt, arról tudjuk,
hogy gaz volt személyesen.

A többi csak tette a dolgát,

vagy kibújt alóla, mert a törvény

az ember igája, és a szabadság törvénytelen.

Csak ketten térnek le a törvény útjáról:
az Állat és az Ember.

Ők ketten másnak ismerik egymást,
de a törvény előtt egyenlők mindketten:
csak a „jogréseken” bújhatnak ki.

Vizet ugyanígy marasztal a fagy.

A jég: kristály. Mégis - még a jég is - párolog.

A törvény lehet rossz,
mint kásás a jég;
a törvény lehet részrehajló,
mint a mágneses mező.

Ha a törvény alól kibújsz,
még nem tudod, hova bújsz

- s az a történelem.

1991.


 

1991• Ez az év az „igazságtól” volt hangos és aki csak tehette, „kommunistázott” a
másikra mutatva. A „lex Zétényi”-t, az „igazságtételi törvényt
elfogadta a parlament,
de a Jurta Színházban oly megnyerőn szereplő Sólyom László-vezette alkotmánybíróság
megsemmisítette. (A törvény célja az lett volna, hogy akire rábizonyítható politikailag
pártfogolt köztörvényes, emberiség vagy emberiesség elleni bűntett, az feleljen érte, és
szoruljon vissza az ideológiai zavarosban halászás meg a politikai zsarolás.)

 

PROFÁN

 

Csak aludnék
mint aki futtában
a szívét ejtette ki.

A költők érzésbankárok

és én tönkrement bankár vagyok.

Aki önbírálata siralomházában
évtizedeket élt

az mind közelébb engedte magához
az ítélet Napját
és a végrehajtó erőt.

Nem vagyok egyetlen
aki átesett halálán

mert jól tudta nem a költészet győz.

De legtöbbet a nyertes veszíthet

mert semmi oka a harcra

övé már csak a gyáva kegyelemdöfés.

Rettentő nyűge a holtnak

hogy újra lelkesednie kell

és másra tápászkodni mint amiért megholt.

S dalolni hogy „meghalt a cselszövő”

aki rémületre öntestében bujkál

és úgy lopódzik át léte minden percén

mintha vasúti átjáró lenne

ahol az örökké rossz fénysorompó

örökké pirosat mutat

amikor sem e pillanatban
de örökké sem jön a vonat.

A cselt csupa csavarásból szövik
és
hiábák pestise a cselszövő nyakán.

Orvos legyen ki megállítja
a soha-megérkezés vonatát!

Ám az igazságon most és mindörökké

csak röhögni illik

mint a világ kitárt sliccén.

1991.

 

Ekkoriban hunyt el Bizám Lenke, az esztétikum egyik filozófusa, az MTA levelező
tagja, akinek Lukács György-szemináriumait is látogattam. Az ő egyik költői műve
váltotta ki belőlem ezt a síron túli monológot, amelynek nem Ő a megszólítottja,
hanem TE.

 

ÉNISTENEM

Szellemidézés a költő és filozófus
Bizám Lenke sírja fölött

A történelem nem a te rajzod
hogy kiigazítsd

de mindenki megvalósíthatja véleményét
amit majd meglát az-e a történelem.

Én mindig más istenre fogadtam

mint az 'igazságtevők’

mert a történelem maga az igazság:

lehető legegyenlőbben oszlik meg az emberek között.

Nem az az igazság ez amit Mátyás király osztogatott
hanem az az igazság: így gondolkodik Isten
miközben fejében forgatja a világot
és a bátrabbak vele számolnak el.

Nem tiltja akár hogy fellázadjak is
az sem kizárt hogy igazat ad nékem.

Részem lehet a halállá felejtés
vagy a kellőknek járó vitamin-élet.

Lázálmaimban isten is akartam lenni
és nevemre írattam a teológiát.

Nem Ő büntetett nagyzolásomért.

Kezdettől tudta: az lesz ami lehet
a
lehetetlent nem Ő találta ki
a lehetetlennél nincs is jelen.

Az én istenem A Minden Lehetőség
Aki minden csak nem embertelen.

1991.


From: Bokor Levente - Sent: Sunday, July 25, 2021 4:46 AM - Subject: A SZEMÉLY 

Tisztelt Fáy Árpád, Személy-kutatók, útmutatás után kutatók!

Nem tudok mást válaszolni az ágasbogas Fáy-kihívásokra, csak az alábbit:

A rendszerváltás idején különböző üzemi lapokat írtam.

Nem kívántam belesüppedni a bármilyen tárgyú, mindennapi hírközlés nyomorúságába.

Mivel a napi hírekkel csömörig teltem, rászorultam, hogy minden nap megpróbáljam társadalomfilozófiailag is rendezni az eseményeket.

Lehet, hogy "költő" vagyok, de nem lírai, hanem csak a költészet filozófiai alkalmazását művelem.
Ekképp igyekeztem saját korom "filozófiai krónikása" lenni, megkockáztatva az ólomnehéz tévedéseket is.

Látszólagos verseskötetem ténylegesen a saját korszakom általam felfogott társadalomfilozófiai/teológiai krónikája.

Mindent alanyian, első személyben írok, megszemélyesítve azt, amit érzek is: a Szentháromságot, és a Szentkoronát.

De ettől még nem vagyok azonos a hasonló hivantkozásúak javarészével.

Ennek jegyében válogattam ki kötetemnek a rendszerváltás vélt kritikus mozzanatait rögzítő néhány prózaversemet mint akkori és mostani kísérletemet a MI TÖRTÉNETÜNK értelmezésére.

A verseket kommentárokkal próbáltam érthetőbbé tenni.

Aki érzéketlen a költészet iránt, az érzéketlen a létkérdések iránt.

Irántatok való megértéssel, és önvédelemből:

Bokor Levente