ARANYLÁZÁLOM c. kötetből kiemelve a rendszerváltás kritikus évei kommentárokkal

1988. Ekkor már biztos, hogy fordulni fog a kocka, a szocializmus kimerítette
igazságait. „Nincs menekvés a feltámadás elől”. „Érintettek” vagyunk. De semmi
kétségünk ne legyen afelől, hogy a feltámadás” nem a szabad választásunk,
hanem a kijelölt utunk. Egyszerre támadnak föl erényeink, és ki nem élt
vágyaink. Olyan, fekélyben hempergő Jóbokká lehetünk, akik tényleg az Úr
szeretetéért szenvednek, vagy olyanokká, akik a magukba telepített kullancsot
istenítik. (VALÓBAN! LEGTÖBB...)

VALÓBAN! LEGTÖBB...

Valóban! Legtöbb nékünk az érintés,
mert elfogy az utolsó igazság is.

Nincs menekvés a feltámadás elől!
Gyomrunk az az ujjbögy,
mely vándorol a testmasszában,
és a külformába begyömöszöl.

S mert a Teremtő bennrekedt a testben,
semmi sincs, amit átallana:
futtat és ugráltat,
őrjöng, hogy szabaduljon,
lelkünkkel kileheljük.

Ó, nem tudom én, hogy az Úr
akar-e minket, vagy csupán kullancs:
mint egy betegség, furakszik belénk!

Jön majd a gyógycsipesz, íme:
két hegye közt, akit imádtál.

Ó, isteni rüh! Hempergek a szent fekélyben.
- Minden, minden imigyen kezdődik.

1988.

Az útkeresés vívódásai:

VOLTAM VOLNA ISTEN IS

Voltam volna isten is, de istennek lenni kérdéses.
Titok választja el az emberektől.

Nem tudhatja, hogyan születne nekik,
mert Isten csak embereket akarhat.

Boldog dolog is embernek lenni,
ki tudja, hogy istenétől való!

És könnyen boldog az,

ki választ embereket, hogy istenük legyen

vagy kalauz, ki Istent ismeri.

De boldogtalan az Egy: Narcisszusz-isten,
ki őt megálmodó isteneket akar.

Ó, mert szeretnénk, ha szeretnének,
és azzal minket megteremtenének,
de úgy, hogy mi akarjuk őket,
s ők nekünk adnák, amit egy teremtőnek.

1989.

Az Ellenzéki Kerekasztal korszaka:

MIELŐTT LENNÉNK

Már-már megszülettem
de kíváncsiságom mindig nagyobb volt
mint a létezésem.

Semmi sem tartott vissza
hogy megpiszkáljam
születésem szerkezetét.

Most látom

könnyen elronthatok mindent
ha leszakítok egy kis tudást
hogy az Isten hálószobájába nézzek.

Kedves nékem jól megvetni a gyalázatost
mielőtt megtenne engemet is.

1990.

TURMIX

Most megint végképp összekeverednek a dolgok,
mint testünk a földdel, annak sok fajával
már éltében temetve.

Az Utolsó Ítélet a szétválogatás.

A csont még csak meglesz,
de mivé enyész az elektromosság,
mint az, ki csókot hint gyilkosának,
és elvegyül vele?

1990.

Európa elcsábítására tett kísérletünk allegóriája:

A NAGY LÉGYITT
(Európa el nem rablása)

Néztem - elfutott volna.
Maradt - szaladt a vér
arca pirítóskenyér.

Tűrt tűrt mint a csipesz
ha rugója kemény
de nyiladékol
a váratlan engedés előtt.

Majd lobbanás egy bimbón
az arc kehellyé tárul
nyomul utána a mosoly
áll és szemöldök kapujából.

Ezt tettem hát garázda hím
és elfordultam. Mondtam
„mintha másra nézne
mért nézne rám?

- vadidegen az a nő'.”

1990.

Amikor tombolni kezdett egymás üldözése és az „ügynöközés”:

A TÖRTÉNELEM

A történelem fejedre eshet, mint egy tégla,
a történelem balesetveszélyes.

Hiúság, mondom, hiúság perelni azért,
hogy mi történt velünk és történhetett.

Aki személyesen gaz volt, arról tudjuk,
hogy gaz volt személyesen.

A többi csak tette a dolgát,

vagy kibújt alóla, mert a törvény

az ember igája, és a szabadság törvénytelen.

Csak ketten térnek le a törvény útjáról:
az Állat és az Ember.

Ők ketten másnak ismerik egymást,
de a törvény előtt egyenlők mindketten:
csak a „jogréseken” bújhatnak ki.

Vizet ugyanígy marasztal a fagy.

A jég: kristály. Mégis - még a jég is - párolog.

A törvény lehet rossz,
mint kásás a jég;
a törvény lehet részrehajló,
mint a mágneses mező.

Ha a törvény alól kibújsz,
még nem tudod, hova bújsz

- s az a történelem.

1991.

1991• Ez az év az „igazságtól” volt hangos és aki csak tehette, „kommunistázott” a
másikra mutatva. A „lex Zétényi”-t, az „igazságtételi törvényt” elfogadta a parlament,
de a Jurta Színházban oly megnyerőn szereplő Sólyom László-vezette alkotmánybíróság
megsemmisítette. (A törvény célja az lett volna, hogy akire rábizonyítható politikailag
pártfogolt köztörvényes, emberiség vagy emberiesség elleni bűntett, az feleljen érte, és
szoruljon vissza az ideológiai zavarosban halászás meg a politikai zsarolás.)

PROFÁN

Csak aludnék
mint aki futtában
a szívét ejtette ki.

A költők érzésbankárok

és én tönkrement bankár vagyok.

Aki önbírálata siralomházában
évtizedeket élt

az mind közelébb engedte magához
az ítélet Napját
és a végrehajtó erőt.

Nem vagyok egyetlen
aki átesett halálán

mert jól tudta nem a költészet győz.

De legtöbbet a nyertes veszíthet

mert semmi oka a harcra

övé már csak a gyáva kegyelemdöfés.

Rettentő nyűge a holtnak

hogy újra lelkesednie kell

és másra tápászkodni mint amiért megholt.

S dalolni hogy „meghalt a cselszövő”

aki rémületre öntestében bujkál

és úgy lopódzik át léte minden percén

mintha vasúti átjáró lenne

ahol az örökké rossz fénysorompó

örökké pirosat mutat

amikor sem e pillanatban
de örökké sem jön a vonat.

A cselt csupa csavarásból szövik
és hiábák pestise a cselszövő nyakán.

Orvos legyen ki megállítja
a soha-megérkezés vonatát!

Ám az igazságon most és mindörökké

csak röhögni illik

mint a világ kitárt sliccén.

1991.