From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Wednesday, July 10, 2013 10:23 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject: RE: NEM LEHET EZT ELFOGADNI!!! KÜLDJÉTEK TOVÁBB!
Adósságpénz vagy hitelpénz?
Érdekes a megnevezésben vélelmezhetően megnyilvánuló, egymástól gyökeresen eltérő szemlélet, lelkiség, távlatosság, irányultság.
Ha az ADÓSSÁG a pénz alapja
· valaki valakinek az adósa
· az adósságot behajtják
· a nyeregben az adósságot „visszakérő” van, aki úgymond kegyet gyakorolt korábban és most már az adóson a sor, hogy ezt, a kegyet viszonozza a most már „szolgai” kiegyenlítéssel, amelyet ha nem tesz meg, akkor mint egy kései adósrabszolga elveszíti polgári, alanyi jogait, pozícióját
· az adósnak jussa nem nagyon van, nem is volt
· az adós lelkisége, személyisége érdektelen
Ha a HITELHEZ VALÓ JOG a pénz alapja (a társadalmi bizalomhoz való jog)
· a hitelhez való jog a hitel igénylő vállalásával, törekvésével áll szemben (mint egy legkisebb királyfi nekirugaszkodása)
· a hitelhez való jog nem más, mint a saját lelkiség kibontakozásához, kiteljesedéséhez, megéléséhez szükséges feltételekhez (bizalomhoz) való jog
· a bank „jog, juss” szerint adminisztrál (mint valami utcai kamera), bonyolít (ami után elszámolással tartozik), de nem rangsorolhatja a hitelhez való jogot, mert az fűnyíró elvű, illetéktelen „vak rombolás volna”, olyasmi mint amit jelen korunkban láthatunk, nem csak a deviza-hitelek terén (tehát az, ameddig a kifordult helyzet helyre nem zökken), hanem általában a pénzfolyamatokban
A kérdés tehát, hogy kicsoda, milyen értékrend uralja (erkölcsileg jogosult uralni) az absztrakciót (a pénzeszköz használatát irányító, meghatározó absztrakciót, fogalmi szerkezetet és valós pénzügyleteket, pénzügylet-szabályozást)
– a természetjog szerinti jogosult (az eszközeiért felelős szuverén alany, a felelős szabadságával),
– vagy az oklisták tolvajlásában is tetten érhető hamisság.
És mi következik ebből a banktechnikára vonatkozólag, a hitelmechanizmus szervezésére, a hitelhez való jogra, a hitelrendszer menedzselésére (politikájára)?
FÁ
From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, June 29, 2013 8:07 PM - To: 'KSM' - Subject: RE: NEM LEHET EZT ELFOGADNI!!! KÜLDJÉTEK TOVÁBB!
Kedves Mária!
Erről a pontról mi a véleményed?
„5. szükséges az intézményesített életviteli önszervezési feltételek, jogok portfóliójának megnevezése, érvényesülése a legfontosabb csődelkerülési társadalompolitikai útként - az egyébként nagyon fontos, de önmagában elégtelen öncsőd törvényhez (mert az öncsőd törvény egy tágabb életvezetési portfólió törvény egyik fejezeteként töltheti be maradéktalanul a szerepét)”
szervusz
Árpád
From: KSM [mailto:kincsesne@t-online.hu] - Sent: Saturday, June 29, 2013 7:34 PM - Subject: FW: NEM LEHET EZT ELFOGADNI!!! KÜLDJÉTEK TOVÁBB! - Importance: High
Fáy Árpád JOGOS kérdései, amiket tisztázni kell:
Mire való a magántulajdon és mire másra a köztulajdon?
A jog miért nem szabályoz, miért átlényegít?
Tulajdonképpen ki az alanya, alkotója, használója a jognak?
Fáy szerint:
A megoldás a két tulajdonforma funkciójának megkülönböztetése – és attól fogva mindegyiket a maga helyén, a maga funkciójában kellene előnyben részesíteni!
Mert:
Fogalmi képtelenség a köz- és magántulajdon egyenjogúsága, és a rendszerváltási problémáink egyik fontos oka volt ezen szemlélet alaptörvényi megjelenése, hivatkozhatósága.
Továbbá:
A hitel alapvetően a hitelfelvevő joga, jogosultsága.
A bank egy közszolgáltató - kellene, hogy legyen!
A pénz alapvetően NEM LEHET a bank tulajdona, hanem a banknak van koncessziója a pénz szakszerű kezelésére – mármint kikerülhetetlenül az ügyfele javára ténykedve.
Figyelemre méltó gondolatok. Kérjük, figyeljenek rá!
KSM
From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, June 29, 2013 5:35 PM - To: mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com - Subject: FW: NEM LEHET EZT ELFOGADNI!!! KÜLDJÉTEK TOVÁBB!
1. szükséges a magán és köztulajdon funkció szerinti megkülönböztetése
2. szükséges az ellopott oklista vissza adása, azaz az egyoldalú, a másik fél hátrányára tehető szerződésmódosítás oklistájának helyre tétele a szerződő felek minden irányában (mint szerződés kultúra intézményi alapja)
3. szükséges eszköze a pénzügyi érdekvédelemnek és pénzpolitikának - az ügyfelek alanyi hiteljogából kiinduló értelmezés a bankok szerepe, az ügyfelek helyzetére, a kormányzat feladataira
4. szükséges a hitelpénz rendszer működési alapmodelljét alapvetően sértő, azaz diszfunkcionálisan működő bankok, bankrendszer hibáinak megértése, megnevezése, szankcionálása , kompenzálása (mert a társadalom háztartási és vállalati gazdasági érdekét, boldogulását alapvetően gátolja a banki szerepkör mai eltorzult, tehát súlyosan diszfunkcionális állapota)
5. szükséges az intézményesített életviteli önszervezési feltételek, jogok portfóliójának megnevezése, érvényesülése a legfontosabb csődelkerülési társadalompolitikai útként - az egyébként nagyon fontos, de önmagában elégtelen öncsőd törvényhez (mert az öncsőd törvény egy tágabb életvezetési portfólió törvény egyik fejezeteként töltheti be maradéktalanul a szerepét)
-------------------------------------------
Kedves Dr Damm Andrea!
-------------------
Videóit sokat nézegetem, érdekesek.
A devizahitelek botrányában kedvtelve indítottam el felvételeit a rádióhírek helyett.
Amit mostani levelében írt meg, az engem is érdekel, de már nem szorosan devizahiteles probléma.
---------------------
A színfalak mögött a lényeget meglátni nagyon nehéz – számomra, mármint hogy a szereplők attól függetlenül mire nyílt színen hivatkoznak, a háttérben mit mondanak, mit gondolnak, mire törekszenek. Felemás helyzetünkben sok jel mutat rá, hogy a háttérben sok tekintetben meggondolatlanok.
Tehát a látszatok mit diktálnak.
Lehet tehát hogy Önnek igaza van, ami a parlamenti többség szándékát illeti, de a magán és köztulajdon közti egyenlőség dolgában felhozott megállapítását, érveit vitatom.
-------------------------
A megjegyzésem lényege: fogalmi képtelenség a köz- és magántulajdon egyenjogúsága, és a rendszerváltási problémáink egyik fontos oka volt ezen szemlélet alaptörvényi megjelenése, hivatkozhatósága.
Miért?
Mert az elégtelen fogalmazás elfedi a lehetséges, sőt szükséges tennivaló lehetőségét.
A rendszerváltás után az egész ország reorganizációját kellett volna célba venni. De nem ez történt, főleg ami az ország lakosainak helyzetbe hozását illeti. (Mert az a szovjet megszállás és proletárosító diktatúra, ami itt fél évszázadon át megkérdőjelezhetetlen volt, nem z áldozatok belső lelki vétkeinek volt a következménye, ez nem egy élhetetlen és buta társadalom volt, hanem ezt a világpolitikai korszakot kapta a nyakába mint valami cunamit, pusztító földrengést vagy egyéb kataklizmát). Aki tehát a romok alól kimászott, azt nem k ellene lenéznie, lesajnálnia egyik hatalomnak sem, mégha a romok súlya meg is viselhetett minket. Azaz helyén lett volna, helyén lenne egy józan szembenézés, hogy a politika elégtelensége miben volt gátja az ország talpra állásának a lakosok megviseltsége ellenére.
Mert a lakosság nagyobb részének egyszerűen a nyakára léptek a rendszerváltás folyamatában.
A nyakra lépők azzal próbálják igazolni vétkeiket, hogy nem is érdemelt volna többet az ország alul maradó hányada, mert lényegében életképtelenek, kár beléjük minden erőfeszítés.
De a nyakra lépők meg alkalmatlanok voltak az országot helyre állító politikára (csak közben úsztak a viszonylagos jólétükben). A legnagyobb probléma, hogy a nyakra lépők elégedettek lévén a személyes helyzetükkel verik a mellüket, hogy náluknál jobban nem is lehetne csinálni. Pedig dehogynem. Fogalmuk sincsen róla mennyivel jobban is lehetne csinálni a dolgukat. Meglepő módon szó szerint nincsen róla fogalmuk, és ez szó szerint nem zavarja őket. Szóvá kell tenni, hogy legalábbis nagyon úgy tűnik, sem nekünk, sem nekik nincsen róla fogalmunk, mégis úgy tűnik, hogy ezen változtatni kellene.
-------------------
Az elit tehát (ha igaz a morgolódás) semmivel sem jobb azoknál, akiket megvet. Ez a habzsolóan, minden kiskaput kihasználó, és országos politikai feladatának alapvetően megfelelni nem tudó politikai elit-mozaik, elit-egyveleg maga az egyik gátja a kibontakozásnak. Mégiscsak 23 év telt el a rendszerváltás óta. És milyen kormányzatok voltak itt? A Na-ésesző Horn Gyula, aki halálos ágyán is megtérhetett volna (nem tudom ott mit tett), de a politikájában sem tudott teljesen elszakadni 56-os szerepétől, amire lett volna lehetősége, ideje 56 és a miniszterelnöksége között. Antall József lelkében nagy idealistának, kényszerűnek tekintett cselekedeteiben pedig nagy reálpolitikusnak hitte magát, aki mélységesen lebecsülte a gazdaságot. Fel sem tételezte, hogy bármi fontos lehet a gazdaságban, különösen azt nem tételezte fel, hogy olyasmi legyen fontos, amire ő nem tud kapásból gondolni. Azt hiszem a pénzhez háziasszonyi szinten értett. A magán és köztulajdon közti funkcionális különbség például tipikusan nem tartozott esti elmélkedéseinek tárgyához. A magán- és köztulajdon közti funkcionális különbség megfogalmazottsága, annak szerepeltetése az alaptörvényben sok visszaélésnek és még több tévelygésnek vehette volna elejét. A jelenlegi miniszterelnök annyira nagy intrikus-taktikus, hogy fogalmam sincsen mire vágyna, hogy sikerüljön neki, de bizalma a másoktól másolt cselezésben ijesztő (dán minta Magyarországon, ezzel az erővel angol hajóhadat is álmodhat, spanyol napsütést és ki tudja mi mindent). A szocialista egymást puccsoló 3 miniszterelnökről még rosszabb a véleményem, bizonyára valamifajta mélypontot jelentenek a rendszerváltás lassan emberöltőnyi idejében.
---------------------
A rendszerváltó elit politikai beágyazottságától és esetleges értelmiségi múltjától eltelve egyszerűen gőgös, önhitt, és lelkiismeretlen – márha a magyarság bármilyen esélyét a létezésre, önszervezésre, önbizalomra elhisszük. Mert ők ezzel nem törődnek a jelek szerint, illetve cinikusan csak politikai hívószónak tekintik a lehetőség, az ország életre ébredésének megpendítését, nem pedig politikai célkitűzésnek. Nézzünk néhány szempontot.
---------------------
A köztulajdon és magántulajdon jogegyenlőségének tétele baljós tünet. Nem kevesebbről van szó, mint a proletarizáló diktatúra szellemiségének kritikátlan és sajnálatos tovább éléséről. Ez ha tetszik a Lenin fiúktól Rákosin át a Kádári szellemi reménytelenségig mindennek az utózengése, mint cseppben a tenger, ebben a kis tételben (egyenlőség a magán- és köztulajdon közt, nagy vívmányként). Ugyanis a proletarizáló diktatúrában a két tulajdonforma különbségének, funkcionális sajátosságainak megítélése egy igen szűk elit kiváltsága volt. Azé az elité, amely mind a magántulajdoni mind a köztulajdoni funkciókat semmibe véve mindent állami tulajdonná minősített (és amely elitre vissza tekintve a mai mezőgazdasági miniszter a közösségi és állami tulajdon közt még mindig nem tud különbséget tenni). E hajdani, a szovjet megszállást idéző kritikátlan definíciós kiváltság akkor volt hatékonyan működtethető, ha még az egyetemeken, még társaságban, még az otthon hálószobáiban sem kérdőjelezik meg. Illyés Gyula az egy mondat a zsarnokságról versében nagyszerűen letapogatja ezt a világot, ennek a fagyos, halálos, kiúttalan hangulatát. A tudatlansággá züllött illetéktelenséget, elnyomatást. Akkor léptünk ki a proletarizáló diktatúra munkatáborának kapuján a lelkünkben is, ha már megtárgyalható a kérdés, hogy mire való a magántulajdon és mire másra a köztulajdon (mert ha ilyen különbség nem lenne köztük, akkor tök fölöslegesen talán ki sem találták volna az eltérő megnevezést, vagy azok jelentése rég eggyé olvadt volna és véletlenül sem használnánk a megkülönböztető jelzőt a tulajdon fogalmához).
---------------------
Kedves Damm Andrea!
Nagyon kellene, hogy előtérbe kerüljön azon szempont, hogy a jog szabályoz és nem átlényegít. Tehát mi a jog funkciója – ennek szem elé kellene kerülnie. Erről vitatkozni kellene. Ezt tálalni kellene. A voluntarista diktatúrában olyan viccek voltak, hogy Mao tanácskozik a vezéreivel, és tanácstalanságában az egyik megjegyzi, hogy ő nem, csak az Isten tudja mi a helyet. Mao felkapja a fejét és rákérdez, mit tudok csak én? Ez ma már lapos vicc, de a jogászokról is elmondható néha. Főleg akik még nem tudtak elég messze keveredni a proletárosító diktatúra hátramaradt, itt keringő lehelletétől. Meg a közgazdászokról is. A legfőbb problémának azt tartom, hogy annyira elhalványult a jog tulajdonképpeni funkciója, annyira félre érthetővé vált, annyira nem kecmeregtünk ki a proletárosító diktatúra verméből, hogy olyan alapokig kellene elmenni, hogy ki az alanya, alkotója, használója a jognak. A természetes személy és az ő közösségei. De a kft mint jogi személy már nem alany alkotmányos értelemben – szemben a természetes személlyel. Jogai (felelőssége és szabadsága) végső soron, létkérdésben, alaptörvényben a természetes személyeknek lehet meg az ő közösségeiknek. Joga nem lehet a „tulajdonnak”. A tulajdon fogalma ugyanis egy eszközt jelöl. Tehát jogegyenlőség nem lehet magán és köztulajdon közt. Tudom, hogy azt lehet mondani, lényegében a köztulajdonlási mód és a magántulajdonlási mód közti egyenlőségre vonatkozik a korábbi alaptörvényi megállapítás. De nem segít a jóindulatú szépítés. Mert a funkcionális különbséget kell megállapítani, megfogalmazni, utána jöhet az értelmes döntés, hogy mit lehet/kell magántulajdonba adni és mit egyáltalán nem. Ráadásul hatalmas probléma, hogy a köztulajdont máig állami tulajdonként kezeli például a mai mezőgazdasági miniszter. Ilyen elégtelen absztrakciós szinten nem lehet rendszer váltani, de még változtatni se nagyon.
-------------------
Megjegyzem igen furcsán érzem magam, amikor mások hivatás-szerűen gyakorolt szakmai tevékenységéhez szólok hozzá epésen kissé. De mi egyébre van mód? Nem kaptam magyarázatot, az életünk múlik, a feladatok elhaladnak mellettünk, és feleslegesen elszalasztott lehetőségekkel. Szóval vissza a levél témájához.
------------------------
A köztulajdon elsőbbségének megfogalmazói bizonyára a rendszerváltás számos visszásságából indulnak ki. De ha valami nem jó, akkor nem biztos, hogy egy másik véglet jó lesz ugyanabból a fogalmi készletből válogatva. Abban értenék egyet, hogy sem a magántulajdoni sem a köztulajdoni formának általában vett előnye nem lehetséges, mert ugyanúgy tévútra vinnének, mint a „jogegyenlőség”. A megoldás a két tulajdonforma funkciójának megkülönböztetése – és attól fogva mindegyiket a maga helyén, a maga funkciójában kellene előnyben részesíteni. Nagyon egyszerű dologról van szó, de az elmúlt 23 évi rendszerváltás azt mutatta, hogy ezt az egyszerű és régen ismert, és helyzetünk sajátságaira figyelve a réginél talán még jobban kifejthető megközelítést nélkülözte eddig a magyar rendszerváltás.
---------------------------
De hasonló probléma a pénz fogalmának, mibenlétének, funkciójának, eszközrendszerének a körüljáratlansága is. A devizahitelek botrányának egyik furcsasága, hogy a devizahiteles ügyvédek egyike sem verte nagydobra, hogy közgazdaságilag (mert a pénzhasználat a közgazdaság része, tehát szabályozási problémák tárgyalásakor nem lehet eltekinteni a tulajdonképpeni szabályozott tárgykör belső sajátságaitól sem), tehát hogy közgazdaságilag a bankok az oklista 80%-át az ügyfeleiktől lopták el. Mert az oklista, az összes érintett szerződő fél, sőt olykor külső szereplők, sőt olykor az állam egyszerűen mellőzhetetlenek egy intelligens szerződési rendszerben, amilyennek egy modern gazdaságnak is lennie kell (ami egy modern gazdaság elhagyhatatlan feltétele). Tehát hogy az oklistát magát lopták el a bankok, és erről senki sem tesz megjegyzést a reflektor fényben állók közül sem bíróságon sem egyéb helyen. Az oklista azért fontos, mert bizonyos körülmények közt a szokatlan feltételekre nem számító szerződések teljesíthetetlenek, erkölcsi vagy értelmi okból értelmüket veszítik, és ezt ki kell tudni mondani, ezt kezelni kell tudni. Példaként 1. a munkanélküliség növekedését a bankok a saját oklistájukban az ügyfél hátrányára való egyoldalú szerződésmódosítási okként szerepeltetik. Pedig ha józanul gondolkodunk, akkor ez csakis az ügyfél oldalán lehetne egyoldalú szerződésmódosítási ok (ügyfél és ügyfél érdekű érdekvédelem oldaláról). Ameddig erre nem állunk át – úgy gondolom, addig nem léptünk ki a proletárosító diktatúra foximaxi közgazdaságtudományának árnyékából. De túl azon, hogy 2. az ügyfél létfeltételeként értelmezhető lakásra a jelzálognak tilosnak kellene lennie, mint a rabszolga szerződésnek, a 3. jelzálogot jelentő lakások piaci értékének csökkenése éppenséggel az ügyfél oldali oklistában kellene szerepeljen.
--------------------------
A bankok állandóan a betétesek pénzével érvelnek és a maguk kölcsönadta pénzét a maguk tulajdonaként szerepeltetik, amihez a legtöbb haladó, nemzeti stb-stb közgazdász egy árva szót sem szólt, vagy nagyon keveset, és a jogászok sem hívták fel a közgazdászok figyelmét, hogy mondaniuk kellene végre valamit ez ügyben. Hitelpénz rendszerben, ahol rendszer szinten jellemzően a betét a nyújtott hitelből keletkezik, időben és oksági sorban a hitel után, akkor a hitel megtagadásával a hiteltől elzárt ügyfél érdekét hangoztatják a bankok, hogy az ő majdani betétesi minősége védelmében nem kap hitelt, vagy csak uzsorás feltételekkel? Képtelenség, de egyelőre a PSZÁF, a kormány, a bíróságok és cakli-pakli a közgazdászok meg jogászok ezen a szinten rekedtek meg. A további részleteket, mint kamatok és egyéb díjak jogosságát hogyan lehetne tárgyalni az alapképlet ismerete, előtérbe helyezése nélkül?
---------------------------------
Egy fejlődő gazdaságban, amely talpára akar állani, mi a legfőbb hitelfedezet, amely a bankok számon kérhetnek? Kizárólag és túlnyomó részben a hitel igénylő elszántsága, hogy a hitelt jól használja. Semmi több. Mert a bank nem a saját pénzét adja kölcsön, hanem koncessziós vagy talán megbízásosnak mondható alapon az ügyfélnek teszi lehetővé, hogy saját jogon vállalkozzon a hitel felvételére. Sok információt adhatna ügyfelének hitel felvétel előtt, törlesztés alatt, de ez már részlet. Amennyiben nem ez a helyzet, tehát a hitelnek, a kölcsönvett pénz vissza fizetésének nem a vállalás a legfőbb garanciája, akkor egy szűkülő gazdaságban teszik legfőbb fedezetté az ingatlant és egyéb ma oly divatos gúzsba kötő zálogokat. A hitel tehát alapvetően a hitel felvevő joga, jogosultsága (bizonyos társadalmi toleranciával, szolidaritással). A banknak koncessziója van a pénz kezelésére, és eléggé furcsa módon a hitelbírálatra – ami lényegében képtelenség, amikor a bankok többsége tőkeérdekeltségben (az ügyféltől különböző, sőt sokszor vele ütköző ellenérdekeltségben dolgoznak a bankok mindenki által elismerten, kormányzati hátszéllel, cinkossággal). Holott a bank egy közszolgáltató, amely nem sokban különbözik a vízvezeték üzemeltető közszolgáltatótól vagy szemétszállítótól stb. A pénz alapvetően nem a bank tulajdona, hanem a banknak van koncessziója a pénz szakszerű kezelésére – mármint kikerülhetetlenül az ügyfele javára ténykedve - (kb mint egy eredetiség vizsgáló autószerelőnek).
------------------------------------------
Nem akarok viccelődni, hogy még a cigarettás dobozok felirata szerint is halált okozó szenvedély uzsorásaként értelmezhető dohányboltokért milyen versenyfutást szervezett a politika. Eléggé erős lenne ebben az eszmefuttatásban arrafelé tovább menni, hogy ezzel az erővel árendába lehetne adni az euthanáziát is. De a kétségtelen tény, hogy a bankok, a pénz-trafikok az alanyi hiteljogosultakkal szemben élnek vissza a betétesek és a maguk magántulajdoni érdekeire hivatkozva. A legtöbb jogász felhorkanása nélkül. Nem lehet ugyanis a proletárosító diktatúra foxi-maxi fogalomkészletével kezelni a hovatovább nemzeti tragédiához vezető banki dilettantizmust mind a politikában mind a pénzügyi szakmában, mind egyéb szakmákban és felelős munkavégzésben.
---------------------------------------
Meg kellene nevezni a hitelhez való alanyi jog mértékét, mikéntjét, biztosítékait és intézményeit. Mert akkor lehet kilépni a devizahiteles erőszakos szélhámoskodás karjaiból. Egyáltalán komolyan kellene venni a devizahitelekkel felmerült elméleti kérdéseket. A devizahitelek által előtérbe került öncsőd is nagyon fontos, és szintén egy jéghegy csúcsa. A jéghegy csúcsának látványa arra való, hogy az alatta levő 9/10-edet is számításba vegyük. Amint a hiteljog a legalapvetőbb pénzügyi alanyi jog a mechanikus reteszelésű aranypénzt követően kialakult, mára általánossá vált logikai reteszelésű hitelpénz korszakban (amit banki érdekű hitelbírálat és költségvetési érdekű jegybanki szabályozás nemigen szabadna hogy automatikusan tudjon felülbírálni, mert az alanyi jogú hitel nem fedezet nélküli a megfelelő gazdasági körülmények között), úgy a csődtörvénynek a végleg becsődölt egyéni, háztartási, végső fogyasztói és végső tulajdonosi gazdálkodás szanálását kellene tárgyalnia – egy másik törvény egyik fejezeteként.
----------------------------------------
Ez a másik törvény pedig a hitelhez, önszervezéshez, természeti és társadalmi erőforrásokhoz való jogok portfólióját kellene tárgyalja, e jogok érvényesítésének feltételeit, intézményeit és egyéb dolgait. Egy ilyen törvény már minden bizonnyal kilógna a proletárosító diktatúra itt maradt ponyvájának rongyai alól. Tehát nem temetkezési vállalkozási ügy a csődtörvény, hogy ne zavarjuk a halottat holtában is. Beszéljünk az életről is.
------------------------------------------------------
Összefoglalásként:
1. szükséges a magán és köztulajdon funkció szerinti megkülönböztetése
2. szükséges az ellopott oklista vissza adása, azaz az egyoldalú, a másik fél hátrányára tehető szerződésmódosítás oklistájának helyre tétele a szerződő felek minden irányában (mint szerződés kultúra intézményi alapja)
3. szükséges eszköze a pénzügyi érdekvédelemnek és pénzpolitikának - az ügyfelek alanyi hiteljogából kiinduló értelmezés a bankok szerepe, az ügyfelek helyzetére, a kormányzat feladataira
4. szükséges a hitelpénz rendszer működési alapmodelljét alapvetően sértő, azaz diszfunkcionálisan működő bankok, bankrendszer hibáinak megértése, megnevezése, szankcionálása , kompenzálása (mert a társadalom háztartási és vállalati gazdasági érdekét, boldogulását alapvetően gátolja a banki szerepkör mai eltorzult, tehát súlyosan diszfunkcionális állapota)
5. szükséges az intézményesített életviteli önszervezési feltételek, jogok portfóliójának megnevezése, érvényesülése a legfontosabb csődelkerülési társadalompolitikai útként - az egyébként nagyon fontos, de önmagában elégtelen öncsőd törvényhez (mert az öncsőd törvény egy tágabb életvezetési portfólió törvény egyik fejezeteként töltheti be maradéktalanul a szerepét)
----------------------------------
A felsoroltak figyelmen kívül hagyásával minden újabb parlamenti többség elkezdi kiépíteni klientúráját, elkezdi lemorzsolni a lehetséges konkurensek klientúráját, és a társadalom pedig érdemtelenül szenved.
tisztelettel
Fáy Árpád
From:
Dr Damm Andrea [mailto:drdamm@t-online.hu]
Sent: Friday, June 28, 2013 10:09 AM
Subject: NEM LEHET EZT LEFOGADNI!!! KÜLDJÉTEK TOVÁBB!
KEDVES BARÁTAIM!
Nagyon fontos, hogy beszámoljak Nektek azon eseményről, amelyen pár szakmabéli barátommal együtt vettünk részt, s amelynek tapasztalata rettenetes jövőt vetít előre Magyarország azon polgárai számára, akik nem tartoznak bele a FIDESZ vezetői által kijelölt személyi klikkbe.
Sokunknak érkezett meghívó (legtöbben az ügyvédi kamarától kapták) arról, hogy 2013. június 27-én 9.45 és 15 óra között a Budapest, V. Falk Miksa u.1. szám alatti rendezvényközpontban mindenki számára nyilvános konferenciára kerül sor a Magyary Program/Ereky Terv VI. ütemének keretében, amelynek témája és címe: „Az állami ingatlanvagyon sorsa a rendszerváltozás után”. Örömmel vettem ezen részt, mert azt hittem, hogy végre elindul egy következetes folyamat arról, hogy a rendszerváltozás előtt és után jogellenes valamint joggal való visszaélésszerű módon magánszemélyek javára kijátszott állami vagyon visszakerülhet a nemzet, azaz közösségünk tulajdonába. A regisztrációt követően kaptunk mindannyian egy kiadványt, amelyben a program szervezői leírták, hogy 2014 és 2020 közötti időben olyan jogalkotási folyamat megy végbe Magyary Béla nevével fémjelezve, amelynek során a tulajdon alkotmányos szerkezete Magyarországon átalakul.
A kiadványban leírták a korábbi pártállami vagyon elszámoltatásának jogszabályi kötelezettségek ellenére való elmaradását, s azt az igényt, hogy a kormányzóerőknek kötelessége az elmaradt elszámoltatást elvégeznie. Célként tűzte ki a konferencia szervezője azon igényt, hogy az új jogi szabályozások a nemzeti ingatlanvagyon védelmét szolgálják.
Biztatóak voltak ezek a gondolatok számunkra, szívesen vettünk részt a konferencián. Az első előadást dr. Barna Attila, a Széchenyi István Egyetem jogtörténeti tanszékének tanszékvezetője tartotta, aki a 700-as évektől mutatta be azon folyamatot, amely a történelem során bemutatható, mindenkori elitváltást vonta párhuzamba a rendszerváltoztatás elitváltásával. Már ekkor feltűnt az számomra, hogy ebben a történelmi bemutatásban milyen hangsúlyt adott az előadó annak, hogy amikor a királyok a birtokaikat elosztogatták hűbéreseiknek, mennyire gyengült a hatalmuk és végső soron az Árpád-ház kihalását, az idegen uralkodóhatalom megjelenését is jelentős részben tulajdonította ennek az idegenből érkező uralkodói házasságok jelensége mellett.
Következő előadó Slawomir Cenckiewicz lengyel történész volt, aki kutatója a Lengyel Egyesült Munkáspárt vagyonátmentésének a rendszerváltozás utánra. Értékes előadást tartott, s bemutatta azt a veszélyes személyközösséget, akik a lengyel belpolitikában a mai napig is hálózatuknak köszönhetően mértékadók, s akik megfosztották a lengyel népet a közösség vagyonától. Történész úr azt gondolta, hogy meghívása őszintén azt szolgálta, hogy megismerhessük azt a párhuzamos történelmet, amelyet hazáink polgárainak meg kellett élniük. A későbbi előadások azonban bemutatták, hogy a kormányzat kizárólagosan felhasználta őt is arra a kommunikációs blöffre, amelyet hangoztat végső, elfogadhatatlan célja elérése érdekében.
A következő eladást dr. Horváth Attila jogtörténetet oktató docens úr mutatta be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről. Ennek témája címében az lett volna, hogy a privatizáció miként zajlott a rendszerváltozás idején. Valójában azonban ezt egy mondattal teljesítette, amely szerint a rendszerváltozás előtt meghozták már azokat a törvényeket, amelyek segítségével a politikai hatalom gazdasági hatalommá lett konvertálható. Az előadás ténylegesen a szocialista rendszerben vezető személyek szociológiai helyzetéről szólt. Bemutatta, hogy a kommunista hatalom által vezetővé emelt személyek azért tartották fenn minden erejükkel hatalmukat, mert képzetlenségük, szerény képességeik miatt a hatalom elvesztése után nem lett volna hova visszavonulniuk. Sajnálom, hogy nem vont tanár úr párhuzamot a mai viszonyokkal. Ugyanis ma a hatalmi elit jelentős részének ugyan van diplomája, talán még egy részük beszél nyelveket is, de jelentős részüknek szakmai tudása – gyakorlat hiányában - szerény és manapság az értelmiség munkalehetőségeinek beszűkülése miatt esélyük sem lenne arra, hogy a politikai hatalomból való kiesést követően meg tudnák maguknak azt az anyagi egzisztenciát, azokat a hatalommal járó előnyöket teremteni, amelyeket a politikai hatalom biztosít számukra. Ebből a szempontból szerény véleményem szerint ma ugyanaz a helyzet, mint ami a szocialista rendszer alatt volt. Ma a hatalmi elit gazdasági holdudvarának a nemzeti vagyonból (állami földek, költségvetés, trafikok, szakmai tartalom nélküli állami állások tömege, jogalkotás) történő vagyonjuttatása azt szolgálja, hogy ha kiesnének a hatalomból, a felhalmozott vagyon biztosítsa továbbra is a gondtalan életet munka nélkül számukra, egyúttal a vagyon fedezet legyen arra, hogy a következő időszakok kormányzatát meg tudják buktatni.
L Simon László előadása a kúriák és kastélyok helyzetéről a rendszerváltoztatás óta érdekes volt, de nem volt érthető, miként kapcsolódott a meghirdetett témához.
Ezt követően következett az az előadás, amely előrevetítette hazánk polgárainak iszonyatos jövőjét magántulajdona kérdésében. Az előadó, dr. Téglási András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének adjunktusa, azt kinyilvánította ugyan, hogy a rendszerváltoztatáskor a korábbi rendszer közjogi helyzete miatt fontos volt a magán és állami tulajdon egyenlőségének alkotmányos garantálása, de ma már ez nem aktuális, s ezért nem mondta ki az új Alaptörvény ugyanezt. Előadása szerint az volt a célja az Alaptörvény alkotójának és az a célja a jelenlegi kormányzatnak, hogy a nemzeti vagyon elsődleges legyen és annak érdekeit kell, hogy a magántulajdon szolgálja. Elvtelen kritikát fogalmazott meg az Alkotmánybíróság elmúlt 22 évi munkájával kapcsolatban. Különböző alkotmánybírósági döntéseket hasonlított össze a magán és köztulajdon kérdésében olyan demagóg módon, mintha az 50-es években lettünk volna. Azt állapította meg, hogy azért lehetett az állami vagyont a rendszerváltozás után széthordani, mert a magántulajdon és az állami tulajdon egyenrangú volt. (Jujj!) Mintha az almát kellett volna összehasonlítania a körtével és ebből azt állapította meg, hogy e két gyümölcsöt egyformának kell tekinteni akkor is, ha nem azok. Rettenetes volt belegondolni, hogy ez az ember oktatja a jövő közszolgáit úgy, hogy a tudományból kirekeszti a rendszerszerű szemléletet és egy kreált cél elérésének érdeke alá rendeli a tudományos elemzést. Következtetései nem csak megalapozatlanok voltak, de még a laikus hallgatók számára is feltűnt, hogy ezzel a gondolkodásmóddal valami nem stimmel. Tudatnám szívesen tanár úrral, hogy a nemzeti vagyon széthordása nem azért történt, mert a tulajdonviszonyok egyenlőek voltak, hanem azért, mert olyanok kezében volt a döntés, akiknek célja a nemzeti vagyon elherdálása, a politikai elit magánvagyonának biztosítása volt. Tanár úr gondolkodásmódja szerint ha egy embert kirabolnak az utcán, az nem azért történt, mert valaki bűnös szándékkal el akarta venni az értékeit, hanem azért, mert a törvény megengedte, hogy az áldozat kimenjen az utcára. Ugye milyen rettenetes?
A nemzeti vagyon kirablását fel lehet deríteni. A FIDESZ a parlamentben eddig az összes erre irányuló kezdeményezést elutasította. Nem kérdés, hogy azért, mert soraikban nagyon sokan vannak, akik a mai napig a nemzettől elvett vagyonból élnek.
A következő előadók: dr. Gál András Levente, a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet (ugye nem hallottatok még róla?) kuratóriumi elnöke és egy dr. Lacsny Márton. Ők konkrét ügyeket mutattak be, amelyeket a rendszerváltozáskor történt vagyoneltüntetésekről szóltak. Az MHSZ vagyona volt terítéken. Érdekes módon sem az úttörőtáborok, sem a KISZ táborok, sem a teljes feldolgozóipar, sem a teljes könnyűipar, sem a nyomdaipar nincs terítéken, holott kutatások tömege igazolja, hogy milyen tételes jogszabálysértések történtek, amelyekre hivatkozva bírósági perek útján visszanyerhető az állami vagyon. Nem kell hozzá jogszabály alkotás, nem kell az állami tulajdont a magántulajdon fölé sorolni, egyszerűen alkalmazni kell a már közel 50 éve megalkotott, ezt biztosító jogszabályokat.
Következtetésként megállapítható, hogy szegény Magyary Béla nevét felhasználva a kormányzat célja a magántulajdon jogszabályok megalkotásával történő megszerzése a kommunista rendszer jelenségeivel történő rémisztgetéssel. Iszonyatos szándék és rettenetes jövő.
Kérlek Benneteket, nagyon figyeljetek! Új szocializmus épül feudális szemlélettel, szélsőjobboldali demagógiával egy morálisan és fizikailag leépült társadalomban.
Terjesszétek levelemet minél nagyobb körben!
Üdvözlettel:
Damm Andrea