New Page 1

A művelet és amivel a műveletet végezzük különbsége

A forrás és eszköz oldal egyenlősége a bankoknál egy könyvelési műveleti szabály. A banki csalásnak nem az a lényege, hogy ezt a műveleti szabályt megsértik. Olyan ez, mint a hazugság és a nyelvtani szabály sértése. Lehet nyelvhelyességi szabály sértése nélkül is hazudni. És fordítva. Lehet igazat mondani a nyelvhelyességi szabály sérelmével is (továbbá lehet nyelvtanilag hibásan fogalmazva hazudni és igazat mondani nyelvtanilag helyesen fogalmazva).

A forrás oldalak feltöltése a közbizalomra hivatkozva olyan kérdés, amelyet csak úgy lehet érdemben megtárgyalni, ha el tudjuk választani a könyvelési szabályokat és elnevezéseket a tartalmai felhasználásuktól.

Másik példa az, hogy matematikában van az egyenlőség az egyenlet két oldala között. Ez a számítások előfeltétele. De ez ahhoz kell, hogy a paraméterek megadásával el lehessen dönteni az adott paraméterekhez a függvény által rendelt ismeretlent.

Tehát műveleti szabály a forrás és eszköz oldal számítási egyenlősége. Ez által a műveleti szabály által válik elemezhetővé, hogy miféle eszközhöz miféle forrás tartozik. Van-e olyan forrás, amelyet elcsalnak esetleg a tulajdonosaiktól, jogosultjaiktól az eszköz oldalon, például olyan hitelbírálattal, hitelszerződéssel, szerződés értelmezéssel, amelyek által a forrásoldali jogosultságokat eltagadják, elhamisítják?

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, December 15, 2015 9:21 PM - Subject: az interneten meghallgatva: https://www.youtube.com/watch?v=LoVVdpwloPY

· Lóránt érvelésében is szerepel, hogy volt mögötte deviza – higgyük, ne higgyük, miért nem mutatják be, miféle egyéb stiklit rejtegetnek a devizát feltételező vélemények, amikor a Kúria kérdezést tiltó levelénél nem nagyon képzelhető el erősebb tény, ami a gyanúra okot adna? – mert ha nem mutatják be, miért kellene elhinnünk (egzisztenciánk teljes elvesztésével fenyegetve is? Ügyfélként az a dolgunk? Meg az árfolyamindexálás kipörgetése? A megélhetésünk elvesztése árán is? Egy átlag 7-8 évente konszolidált bankrendszernek fizessünk csak úgy, mert neki eszébe jutott, mert a bankrendszer ezúttal velünk trükközik (most nem a kormányon keresztül, hanem magánzsebekből fizessünk újabb bankkonszolidációt)? Amelynek nem volt elég egy OTP lakáshitel kamatemelés? Talán az aranyletétek rezesítéséhez kell a társulásunk? Alig jutok szóhoz. Mert a bankrendszer konszolidálása a vismajor egyik erős esete, ami kb 7-8 évente ismétlődik, szinte csak kívánnia kell a bankoknak, és az aranyhalas kormány már teljesíti is kívánságát (gondolom jelzi néha, hogy három kívánságot szívesebben teljesít, mit kívánnak a konszolidáció mellé – esetleg pár törvénymódosítást?). A banki konszolidáció neve másként bankoldali vismajor. És a fogyasztó ügyfelek vismajorja megint, mindig elmarad (mert mi nem eléggé szépen kérleltük az aranyhalat, esetleg nem is voltunk rá kíváncsiak)?

· A riport kimondatlan feltevése, hogy nem hiányzott az érdekvédelem (mert nem beszél róla, nem említi, nem teszi felsorolás egyik pontjává, habár a deregulációt említi, azaz eléggé széles horizonton keresi a magyarázatot). Mondhatnánk hogy érdekvédelem hiányolása nélkül, le van nullázva saját maga által, annyira hiányos a képlet, érdekvédelem nélkül nem működik a verkli, amelyet elemez, mert a hitelpénzrendszer nem engedi meg a bankok monopóliumát, tekintve hogy ők már inkább adminisztrátorok mint a hitelpénzrendszer előtti korok pénz-kereskedői, s ha kereskednek is (amolyan másodlagos, harmadlagos jellemzők kereskedelmével foglalkoznak, például úgymond a kamat-hozammal teszik, de nem magával a pénztulajdonnal). Más szóval a hitelpénzrendszer mibenlétének alapjait figyelmen kívül hagyó deregulációs hibákat az érdekvédelem kóros hiánya abszurd módon felerősítette. – Na de mindezt bírósági perben meghivatkozhatóan kellene megfogalmazni, meghivatkozni.

· 10 éven át az év elején hullámvölgyben voltak a deviza árfolyamok (erre felhívták a figyelmemet, de nem tudtam vele mit kezdeni), ez mintha másként lett volna 2015 elején, de nem tudom erről mit gondoljak.

· Egyelőre mintha az MNB Lóránt Károly javaslatánál sokkal bátrabb lett volna (5 év helyett egyetlen mozdulattal).

· A lakástámogatási rendszerekről fontos dolgot emleget fel, miszerint a lakástámogatási rendszerek nélkül nincsen átlagfizetésből lakásvásárlás – amint mondja nemzedékről nemzedékre kell támogassa a közösség az éppen életüket, saját önálló lakhatásukat kezdőket. Ez egyébként régóta ismert közgazdaság-pénzelméleti evidencia. Mert a rövidtávú hitelek kamatterhe hosszú távon szakmailag kifizethetetlennek van tartva (árfolyamindexálásos kölcsöntőke emelés nélkül is).

· Fontos szempont, amit nem emlegetünk naponta, hogy a nemzetközi deregulációs folyamat elhibázottsága is egy erős ható-tényező, amiért nem lehet a devizahiteleseket felelőssé tenni. A magyar közgazdászok és pénzügyesek szolidárisan egyenetlen (csonttalan) derekát dicséri az is, hogy általában nem nagyon hangzik el, hogy a harmincéves annuitásos hitelek kedvezményes hitelek - klasszikusan kamatában vagy másként támogatva. Mert köztudott módon nem lehet 30 éves futamidővel „piacosan kamatos” hitellel nagyberuházást finanszírozni. Csak a szélhámosok a tájékozatlanokat tudják ilyesmire rávenni vagy a nagyon megszorultakat. A hitelpénzrendszernek 100 éve az a sajátos jellemzője, hogy egyrészt alapvetően nem a betétgyűjtésen múlik a hitelek nyújthatósága (ebből a szempontból a pénzügyi közbeszéd egy könyvelés-technikai szóhasználattal megtévesztő spanyolfalat tart a pénzpolitikai visszásságok nyilvánossága elé!), másrészt hogy hosszú távú nagyberuházásokra alapvetően nem betétgyűjtésből nyújtanak kamatos hitelt (vagy ha ilyesmi előfordul, akkor az kivétel, akkor tájékozatlanokat vernek át vagy igen megszorultakat). Az 5 éven túli hitelek fogyasztóknak már igen hosszú távú hitelek, nem is beszélve a 20-30 évesekről. Tehát tulajdonképpen meg kellene tiltani, hogy piaci kamaton annuitásos törlesztésű hitelt lehessen nyújtani mondjuk 5 évnél hosszabb futamidőre magánszemélynek (minden árfolyamindexálástól eltekintve is). És amaz általam emlegetett alanyi pénzhasználati jognak például olyan jellemzőkben kellene megnyilvánulnia, hogy ha valaki hosszú távon vállalna lakáshitelt, vagy más hasonló jellegű dolgot (tanulás, vállalkozás kezdés stb), akkor az annuitásos forma kvázi tilos legyen, akkor a 2% körüli kamat legyen a norma, ami semmiféle nemzetközi helyzet meg válság miatt ne mehessen 3% fölé, és ha az illető nem spekuláns, tehát mondjuk egy életen belül második lakását szeretné meghiteleztetni, akkor még legyen rá joga, hogy kaphasson hitelt. Tehát ne a bank döntse el, hanem a jegybanknál már a források közt kellene megjelenjen a fogyasztók hiteljoga! Elvehetetlenül! Születik valaki, és láss csodát, nem ámítás: nőnie kellene egy egységgel a jegybanknál a pénzhasználati jogon járó hitellehetőségnek – amiből nem lehet járdát építeni semmiféle önkormányzatnak vagy más szervnek (amint történt a rendszerváltást követően az oktatási fejkvótákkal az önkormányzatoknál!!! – hallottak róla hogy így történt?). Ha nem is pénzhasználati jog meg a születésekkel és halálozásokkal növekvő és csökkenő jegybanki forrásoldali kvótákról volt szó a rendszerváltásunk kudarcos 25 éve alatt, de bizony felmerült, hogy a társadalombiztosításnak, az oktatásnak, az egzisztencia teremtő hitelnek és ki tudja még mi mindennek fejkvóta szerűen és tartósan kellene a társadalom rendelkezésére állnia. Egyénenként lehívhatóan. Erre mondta Gyurcsány, hogy van annak a pénznek máshol is helye. Orbán meg felszámolta az intézményt, nem lopkodott belőle mint elődje. Ezzel csuklott össze a magyar rendszerváltás struktúrálisan. Ennek az összecsuklásnak egyik penészvirága a devizahiteles bolondját járató árfolyamindexálás. Én nem tudom, hogy fog ez a folyamat megfordulni, de látnunk kell, miféle sodortatásból kellene a magunk részéről kimászni a devizahitelek dolgában. És végül is ide tartozik, hogy a jegybanki forrásoldalon a társadalmi bizalomra hivatkozva a jegybank tulajdonképpen a hosszútávú fogyasztói hitelek „kedvezménynek titulált” jellemzőit kellene kezelje végső soron akár fejkvóta szerűen (a megfelelő lépcsőzetességgel, ami általánosan ismert, hogy x diplomával, y vállalással, z feltételekkel ez a fejkóta lehet szerényebb is, kedvezőbb is). De mert ezt a jegybank nem teszi, efelett átlép, sőt helyette árfolyamindexálásos kölcsöntőke uzsorát enged szabadjára, lényegében életfeltételeket von el széles társadalmi rétegektől olyan helyzetben, amikor kikerülhetetlen a társadalom meghatározó hányada számára, hogy fogyasztóként hosszútávú hiteleket vegyen igénybe tanulási, lakhatási, egészségi, önfoglalkoztatási tevékenység indítási célból. Kivételek mindig voltak, lesznek. De tömegméretekben a hitelpénz rendszerben, amikor másodlagos funkcióként ugyan, de igen energikusan gátolják meg adózási és egyéb szabályokkal a magánvagyon felgyűjtését (mert annak likvid piacra lépési lehetősége tömegméretekben kritikus kilengéseket okozhatna a piaci gazdasági-pénzügyi viszonyokban úgymond, függetlenül attól, hogy a hitelnyújtás nem csak betétgyűjtésből lehetséges), szóval ilyen helyzetben a pénzhasználati jogok megadása, elismerése, biztosítása helyett kölcsöntőke uzsorába hajló például banki szolgáltatói szakszerűtlenséget szabadjára engedni végzetes felelőtlenség.

· Ez egy évvel ezelőtti beszélgetés, mit mondana Lóránt Károly ma? Vagy van frissebb interjú is vele?

Egy levélíró azzal fordult hozzám, hogy ha ilyen okosságokat tudok magamból kipréselni, akkor segítsek neki egyedi problémái megoldásában. Meg fogom hallgatni, de sem pénzügyi tanácsadó, sem ügyvéd nem vagyok, és például tanácsadói felelősség biztosításom sincsen. stb-stb. Tehát amit tudok, azt igyekszem nyújtani, s az benne van ezekben a levelekben. Olyannyira, hogy ha nem kerülök devizahiteles helyzetbe, valószínűleg érdektelen lennék az egész kérdéskörrel szemben.

Örülök, hogy a hivatkozott videót megnézve összeálltak bennem ezek a gondolatok, köszönet a nyilatkozónak.

Kívánok áldott-békés-boldog karácsonyi ünnepeket, és hogy át tudjátok vészelni ezeket a nehéz időket.