vissza a főoldalra *

(A tanulmány fogalmi kulcsmegállapításaival kezdve - VÁZLAT 6 2006 nov 1)

Alkotmányelméleti tételek

Kísérlet az alkotmányelméleti fogalmi alapok vázolására,

különös tekintettel napjaink társadalmi reform-igényére


Az alkotmány kérdéskörének fogalmi rendezése előfeltétele alkotmányos viszonyaink, alkotmányos létünk
helyre tételének, és
előfeltétele
az alkotmányos szellemű
társadalmi reformoknak.

Bármiféle érdemi egyeztetés a reformokról, a rendszerváltás megítéléséről, vagy a nemzeti lét feltételeiről – fogalmi alapok tisztázását igényli.

A társadalompolitikai egyeztetés, társadalmi vita kívánatossága nem vitás. Ehhez való hozzájárulásként egy kísérlet ez az áttekintés a fogalmi megalapozásra az alkotmányosság és az alkotmányos reformok legfőbb kérdéseiben.

 Olvashatóságra, közérthetőségre törekedni próbáltam,
de ha választani kellett, inkább pontos akartam lenni – FÁ

Tartalom

Bevezető kivonatként a jelen elemzés fogalmi kulcs-megállapításai

A történelmi alkotmány intézményei

Alkotmány-definíció.

Alkotmányos törvény definíció.

Természetjogi tételek mai gondolkodással fogalmazva.

Néhány alkotmányos evidencia, garancia.

A történelmi alkotmány fogalmi építménye.

1949/xx-as törvény 1989-es szövegváltozatának hivatalos szellemisége.

Aktuális reformok és alkotmány-függésük.

Mentegetődző megjegyzés és ajánlás.

 


 

Bevezető kivonatként a jelen elemzés fogalmi kulcs-megállapításai

1.    az alkotmány lényegét tekintve

a.    cselekvési rutin,

b.    élő identitás,

c.    hagyományozott viselkedési mód, megnyilvánulás,

d.    megélt értékrend a hatalom témakörében,

e.    a törvényalkotás és törvény alkalmazás norma rendszere (szimbólumokba foglaltan),

f.    az egyén és a közösség felelős szabadság-kultúrája

2.    a pozitív jogértelmezés Xx. századi elterjedése az alkotmány hagyományos, komplex felfogását differenciálta, és kiszorította a jogértelmezésből az „élő jogot”, az élő szokásjogot, az alkotmányos értékek hagyományozott szimbolikába foglalt rendszerét

a.    ezzel vált kiemelkedően fontossá, hogy hangsúlyozzuk, a modern mechanisztikus jogfelfogásban a történelmi típusú alkotmány norma rendszere nem lehet a jogrendszer része, hanem azon kívül kell számon tartani

3.    alkotmány nem egyenlő az alaptörvénnyel, a kettő egymást kiegészítő, külön funkciójú, különböző jellegű (íratlan történelmi alkotmány értékrendje és a hozzá igazodó írott törvény)

4.    az egyén és a nemzeti közösség mint természetes személy

5.    az elsődleges a természetes személy alanyisága az alkotmányban, a másodlagos jogi személy eszközjellegével szemben

a.    a magyar hagyományban a korona élő személy, az állam jogi személy

6.    a funkciójuk szerint el kell különíteni a magántulajdonná tehető illetőleg a szerepüket csak köztulajdonként betölteni képes javakat, a kettő között jogegyenlőséget definiálni értelmetlenség

7.    az alkotmányozó nemzetgyűlés szuverenitása csak az alkotmányt tisztelő törvények fogalmazására terjed ki, az alkotmányra magára nem

a.    hatalmi erő jogi eljárásokra támaszkodva, jogi normák szerint nem alkotmányozhat – ez jelentős különbség a száz évvel ezelőtti megfogalmazásokhoz képest, régen erre a megfogalmazásra nem volt szükség, de ma már nem kerülhető meg a pozitív jogszemlélet időközben beállott fogalmi megerősödésének gondolatainkat átrendező hatása miatt

8.    csak „élő politikai test” esetén lehet értelme alkotmányos választásról beszélni minden szinten

a.    megyei, városi-önkormányzat, nemzeti és vallási autonómiák, kamarák és az egész ország esetében is

9.    minden törvényekben szabályozott társadalmi struktúrát alá kell rendelni az alkotmányos elveknek (gazdasági rendszer, pénzrendszer, oktatás, egészségügy, politikai séma …)

a.    a mennyiségi gazdasági, politikai szemlélet önmagában nem képes az alkotmányos struktúrák figyelembe vételére

b.    a minőségi különbségtételek sora merült föl itt

                                          i.               természetes és jogi személy különbsége (természetes személy korona, jogi személy állam)

                                     ii.               magán és köztulajdon eltérő funkciója,

                               iii.               élő alkotmány és írott törvények (alkotmány nem egyenlő alaptörvény),

                                     iv.               nemzetközi egyezményeknek is tisztelnie kell az alkotmányos elveket

                                          v.               élő politikai test választói körzetek igénye a statisztikai egyenlőségek helyett

                                     vi.               alkotmányozó nemzetgyűlés az alkotmányos elveket elismerve kell megreformálja az írott törvényeket

10.       nemzetközi egyezmények, előírások a természetjogi elvű alkotmányos tételeket nem írhatják felül,

a.    hanem csak az írott törvényekre lehetnek hatással – az alkotmányos elvek sérelme nélkül

b.    ez nemcsak a nemzetközi hivatkozású, esetleg nemzetközi eredetű önkény alkotmányos legitimációját fogja vissza, hanem egyúttal bizalmi alapot is teremt a nemzetközi struktúrák felé, hogy mi az alkotmányos elveket nem akarjuk elhagyni.

11.     a természetjogi időtlen értékek, elvek és a pozitív jogtechnikájú írott megállapodások, törvények szerves egységbe kapcsolásának szükségessége

 

 

A történelmi alkotmány intézményei

Az alkotmányos rendezéshez a magyarságnak a saját alkotmányos hagyománya kiváló alapot nyújthat. A magyar alkotmányt nem a modern élethez való alkalmatlansága szakította el a politikától az államélettől, hanem a német majd a szovjet katonai megszállás.

Mit lehet röviden lényegest mondani erről a hagyományról? Vegyük sorra legfontosabb „időtlen elveket” érvényre juttató intézményeit.

1.         szentkorona

a.         megkérdőjelezhetetlen alkotmányos intézmény

                                                  i.               isteni adomány,

-           szimbolikus eredete a napi hatalmi küzdelmek fölé helyezi, isteni parancsként kell kezelni

                                                ii.               szűz Máriának felajánlott

-           hatalmi küzdelmekben a földi hűbériség visszautasítása, az alkotmányos elvek mai szóval természetjogi erejének elismerése

                                               iii.               hozzá való viszonyát sem a fő sem a test nem határozhatja meg

-           az önkény alkotmányos elismerésének fogalmi lehetetlensége

b.         a hatalom összességének kizárólagos birtokosa

                                                  i.               övé a szuverenitás modern kifejezéssel

-           a szent királyok erkölcsi bizalmon alapuló felségjogainak örököse[1]

·          a hatalom gyakorlója és elfogadója közötti kölcsönös bizalomra támaszkodó hierarchia iránti igény jegyében

-           az ország alkotmányos szabadsága az egyik legfőbb közjogi értéke

                                                ii.               részesednek belőle

-           a hatalom gyakorlói (a király, a „fő”)

·          régen a király volt a végrehajtó hatalom feje, de csak az alkotmányos elveknek alávetve kormányozhatott (hivatal-király)

-           a test tagjai (egyenlő szabadságban, mellérendelés elve)

·          1848-ig a nemesség, azóta az ország minden szavazó polgára

                                               iii.               a felségsértés a szentkorona, az alkotmányos rend megsértését jelenti

-           a hatalom gyakorlója, régen az uralkodó követhetett el felségsértést a szentkorona (az alkotmányosság) ellenében

-           hűséggel a szentkorona tagjai elsősorban a szentkoronának, az alkotmányos elveknek tartoztak

c.          tagjainak jelentette elsősorban

                                                  i.               a szabadságot,

                                                ii.               méltányosságot,

                                               iii.               jogbiztonságot

d.         a nemzet (a társadalom) egészének megjelenítője

                                                  i.               kifejezi a társadalom, a nemzet létének folyamatosságát

                                                ii.               tagjai (a politikai test tagjai)

-           természetes személyek

-           egyének

-           közösségek

-           az államalkotó nemzet (-ek?)

                                               iii.               tulajdona (minden birtok, használat, haszonélvezet, rendelkezési jog forrása)

-           az állam

-           természeti erőforrások

-           társadalmi erőforrások

e.          fölötte áll a tételes jognak

                                                  i.               a bíróság a szentkorona nevében ítélkezett

-           a jogszolgáltatás nem volt intézményesen szembefordítható az erkölccsel, az igazsággal (az alkotmányos elvekkel)

2.         választott és ellenőrzött hatalom (királyválasztás, nádor, alispán)

3.         ellenállási záradék, a törvényszegés jogot nem alapít elv garanciája

4.         vármegyei, szabad királyi városi, nemzeti és vallási autonómiák (önkormányzatiság)[2]

5.         jogfolytonosság helyreállítása az alkotmányosság megszakadása után (újabban nemzetgyűlés)

6.         jogkiterjesztés folyamata, legutóbb leglátványosabban 1848-ban

7.         a szokásjog

a.          Csekey István 1943-as kötetében a szokásjog és az írott jog egymás kiegészítő, társult funkcióban jelennek meg.

                                                  i.               Tehát itt nem mint az írott jog eredetét, előzményét jeleníti meg, hanem gondosan tálalja, hogy az írott jog sosem lehet tökéletes. A szokásjog itt több funkcióban egészíti ki az írott jogot (védi a túlbonyolódás ellen az írott jogot, ritka esetekben, joghézagok kezelésében, szűkebb körben kialakult sajátos szokásokban segíti az emberek közötti viszonyok szabályozhatóságát).

                                                ii.               Ezt a fejtegetést olvasva az fogalmazódik meg az emberben, hogy megnevezzük vagy sem, szokásjog nélkül nem lehet jogról, a jogrendszer egészéről beszélni. A szokásjog nélkül az írott jog rendszere csak torzó lehet, olyan diszfunkcionális terhekkel, amelyek szükségtelenek, amelyek az emberi méltóság és szabadság sérelmére vannak.

                                               iii.               A szokásjog másként megközelítve feltételezi az alkotmányos szemléletet, életmódot, magaviseletet. Az alkotmányos elvektől elrugaszkodott túlpörgetetten pozitív jogi törekvés nem tud mit kezdeni a szokásjog jelenségével, főleg nem tudja szervesen a rendszerébe iktatni, és ezért óhatatlanul olyan súlyos működési zavarokkal van teli, amelyek a jogrendszer fölé emelt alkotmány esetében elkerülhető lennének.

8.         Viselkedési mód, identitás: a történelmi alkotmány végső soron egy közösségi létezési kultúra, hagyományozott gondolkodási mód hatalomról és közösségi értékekről, szabadságról és kötelességről, az egyén és közösség viszonyáról …

a.          … amely a szentkorona tan fogalmi és szimbólum-rendszerébe foglaltan maga is tekinthető egy fogalmi-szellemi-erkölcsi intézménynek

                                                  i.               A történelmi alkotmány tehát nem egyszerűen §-okba foglalható szabályzati szöveg, hanem hagyományozott szimbólumokkal élő magatartás, gondolkodási és viselkedési mód!

                                                ii.               Ha ezt tudjuk, akkor szinte korszakonként próbálhatjuk meg leírását, amelyekben meglehetős következetességgel állandó elemeket találhatunk

-           Timon Ákos a lehető legnagyobb jóindulattal fogott neki ennek a munkának a maga idejében, aminek az lett az egyik következménye, hogy nekiestek és holt betűkként próbálták értelmezni hivatkozásait, ennek volt élharcosa Eckhart Ferenc.

-           Molnár Kálmán tett egy megjegyzést erre a szemléleti módra, miszerint:

… minden korban volt hazugság. - Ha tudtak írni, akkor írásban is elkövették a hazudozást. - Az írásba foglalt hazugság sokszáz év után előkaparva is csak hazugság marad. - Súlyosbítja a problémát, hogy a jószándékú, nem hazudós írás is egy határon túl nem értelmezhető pontosan, mert a kiegészítő környezeti-, helyzet-információk hiányoznak. - Tehát a végső sarokpont az a bizonyos életvitel, életmód, de azt sokkal hamarabb lehet vállalni, megélni, mint rekonstruálni. S nem is az a célja a történelmi alkotmány meghivatkozásának, hogy a jelenkori cselekedetet pótolja – hanem hogy inkább szabályozza, inspirálja. Tehát meg kell nyilvánulni, élni kell, s az életünk összehangolásához kellenek az alkotmányos eszmék, hagyományok. Jó esetben a törvényeink igazodnak az alkotmányos hagyományozott értékekhez, tehát nem állunk szembe olyan gigászi problémával, mint jelen esetben, amikor a törvények egyenesen ellene mondanak az alkotmányosságnak, a cselekedetek pedig mindkettőnek (alkotmányos elveknek és írott törvényeknek egyaránt) – az állami irányítás legfelső szintjein!

Alkotmány-definíció

Alapul véve egy klasszikus definíciót, amelyet mai fogalmi eszközökkel elemezve juthatunk el a mai problémák kezelhetőségének kérdéséhez.

Az alkotmány a nemzet államalkotó akarata

1.         nemzet[3]: többgenerációs[4] „kvázi-szubsztancia”[5] és entitás[6], közösségi természetes személy[7], a politikailag szervezett nép (és az alkotmány ennek a több generációs közösségnek a hatalomról alkotott és hagyományozott meggyőződése, hatalmi kérdésekben tanúsított életmódja ….)

a.          Többgenerációs: a nemzeti lét többgenerációs folyamatos létezést jelent, amely átnyúlik az egyes nemzedékeken csakúgy mint az egyes társadalmi korszakokon

b.         A közösségi természetes személy: felszámolását modern jogban népirtásnak, genocidiumnak[8] hívják, és ennek tilalmáról nemzetközi egyezmény született

c.          A szubsztancia: olyan létező, amelyet létezésénél fogva el kell fogadjunk, az ember részéről „természettől” fogva létezésében elismert létező (egyéni ember vagy emberek alapvető közösségeként a nemzet például),

d.         Entitás: a létező szubsztancia tulajdonságainak olyan összessége, amelyet a természettől fogva el kell ismerni, nem lehet elvitatni, csak értelmezni (emberi egyéni és közösségi szabadság például)

2.         államalkotó: az állam a társadalmi önkormányzás eszköze, amelynek célszerűsége, működési színvonala folytonos kritika tárgya kell legyen, működési szabályzatát törvények rendszerének nevezzük

a.          az állam eszköz voltának eltagadása nem az eszköz mivoltát változtatja meg, hanem kiiktatja az ellenőrzés lehetőségét arra, hogy ki az az alany, aki az államot a háttérből eszközként használhatja, felelősségre vonás esélye nélkül

3.         akarata: értelmezhető a nemzet akarata a hatalom szerepéről, kultúrájáról vallott felfogásaként, közösségi identitási tényezőként, közösségi létezés fenntartási törekvésként, amelynek megfogalmazása esetünkben (személyes világképtől függően isteni kegyelemnek köszönhetően, vagy szerencsének vagy egyéb oknak köszönhetően, de tényszerűen) sajátos logikai rendszerbe állt össze a magyarságnál, és sajátos szimbólumokba foglaltan hagyományozódott nemzedékről nemzedékre

a.          tehát nem a közös reggelit döntik el szavazásokon, mint egyes kommunisztikus elképzelésekben, mert a nemzet többgenerációs volta kizárja például Rákóczi Ferenc, vagy Hunyadi János meghívását az akaratnyilvánításra, akik pedig nem választhatók el a nemzettől, de jelenti

                                                  i.               a mai közösségi lét vállalását, a jelenkori szolidaritás vállalását,

                                                ii.               múltba vezető hagyományainak vállalását és

                                               iii.               a jövőbe tekintő féltését, felelősség vállalását.

b.         a többgenerációs nemzeti akarat tehát szimbolikus értelmet nyert a mai fogalmak szerint, csakúgy, mint a közösség természetes személyként való értelmezése – mert az alkotmányos értékeket sértő közjogi eltévelyedés, gondolkodási káosz háttérbe szorította az egyébként nélkülözhetetlen fogalmak tényleges jelentését

4.         alkotmány: az íratlanul is időtlen alkotmányos értékek, összefüggések, evidenciák és garanciák hagyományozott szimbólumokba foglalt értékrendje, sőt a nemzeti közösség életmódja, élő megnyilvánulása, élete, életminősége, megélt közösségi értékrendje (vállalt közéleti alapnorma szerinti élete), önbecsülése

a.          Az alkotmányos értékrend nem szakítható el az alany, tehát a „természetes személy nemzet” létezésétől!

b.         Ez a létezéstől való elszakíthatatlanság fejeződik ki abban a ma sajátosnak ható tételben, hogy sem a nemzet, sem a nemzet bizalmából gyakorolt hatalom az alkotmányos elvektől nem szakítható el.

                                                  i.               Tehát a „jogfolytonosság közjogi elismerése” a nemzeti, mai szóval társadalmi létezés, életfunkciók vállalása

                                                ii.               a sokak számára talányosnak ható régi megfogalmazásban: sem a király sem a nemzet nem határozhatja meg, azaz nem változtathatja meg az alkotmányosságot kifejező, sőt megjelenítő szentkoronához való viszonyát (tehát mai szóval egyik sem vonhatja ki magát a hatalom megosztottságából, azaz egyiknek sincsen alkotmányos jogalapja teljhatalomra törekedni, sem népi sem abszolutista hivatkozású diktatúra nem minősíthető alkotmányosnak, sem a személytelen totális állami sem megszemélyesített diktátori úton).

5.         Összefoglalóan az alkotmányosság alanya csak az egyéni és közösségi természetes személyek szerves egysége lehet

a.          Az alkotmányos értékrendet életvezetésében is kiemelten fontosnak tartó természetes személy egyén,

                                                  i.               aki személyes szabadságát mint életformát a szabad közösségben élheti meg.

b.         Valamint az alkotmányos értékrend szerint szerveződő természetes személy nemzeti közösség (mai szóval a politikailag szervezett és a politikai erkölcsi értékrendet valló és érvényesítő társadalmi közösség)

                                                  i.               Amely közösségi szabadság csak a természetes személy egyének szabadságát tiszteletben tartva és támogatva bontakozhat ki (ez mondható mai szóval a szabadság jegyében fogant társadalmi szolidaritásnak is)

6.         Az alkotmányos szabadságok és jogok szempontjából az úgynevezett „jogi személy” filozófiailag megtévesztő szóösszetétel, amelynek használata katasztrofális károkat okozhat (és okozott az utóbbi másfél évszázadon át).

a.          A jogi személy a természetes személy alkotmányos alanyiságával szemben (mind egyéni mind közösségi értelmezésében) csak másodlagos, eszköz jellegű lehet, amelyet az állami jogalkotó tevékenység keretében hoztak létre mint mesterséges szabályozási eszközt.

b.         A természetes személy elsődlegességét örök és magától értetődő evidenciának tekinthetjük, amelyet a Bibliában is megtalálunk, Krisztus tanításának egyik alaptétele, (mint például az ember Isten képmása kifejezésben), majd filozófiailag is megfogalmazták ennek szubsztancia voltát, elsődlegességét minden eszközzel, lelketlen tákolmánnyal szemben megkérdőjelezhetetlenül (Boäthius Kr u. 524 körül)

c.          A természetes személy íratlanul is elvonhatatlan, mert lényegéből adódó alkotmányos szabadságai a másodlagos, az ember által alkotott eszközökre, mint például a korlátolt felelősségű gazdasági társaságokra vagy az ugyancsak jogi személy államokra nem származtathatóak át – az ember által írott, bármilyen emberi hatalom által erőltetett jogi megállapodások bármilyen változatával sem!!!

                                                  i.               Mindezt nevezhetjük az európai alkotmányos hagyományok természetjogi megalapozásának, kifejtésének, megkérdőjelezhetetlen és legalapvetőbb alkotmányos evidenciájának.

d.         A természetes személy időtlen és megkérdőjelezhetetlen alanyi minőségét, „isteni teremtettségét” a jogi személy időbeliséghez kötött, emberi alkotásként másodlagos eszköz voltával szemben kétségbe vonni – a modern kor egyik eltévelyedése volt.

                                                  i.               Az érvek valahogy úgy szóltak, hogy: az ember érdekében, a társadalom fejlődése érdekében, a technikai és gazdasági civilizáció szervezési előnyeinek felerősítése érdekében a jogi személynek adjunk elsőbbséget a természetes személyekkel szemben – mert végső soron ez szolgálja az ember érdekét.

                                                ii.               A jogi személyek térnyerése időlegesen tekinthető talán előnyös átalakulási szakasznak (nagyjából az amerikai Észak-Dél polgárháború után), de mára az értelmetlen túlhajtottságot tapasztalhatjuk, amit korrigálni kell.

                                               iii.               Azonban minden jel szerint fordulóponthoz, válaszúthoz érkeztünk. Mint fékevesztett gépszörnyeteg fordult velünk szembe ha nem is maga a jogi személy, mert az eszköz csupán, hanem saját felelőtlenségünk, felületes fogalom használatunk, nemzedékek során át a gondatlanságban elferdülő fogalmi rendszerünk – ami az immár 62 éve tartó lehető legnyíltabb alkotmánytól való elszakítottságunk csak még felerősített.

                                              iv.               Olyannyira felerősödött ez a kiszolgáltatottságunk, hogy az ésszerű, felelős és racionális döntésekre válunk képtelenné mint társadalmi közösség. Ez a tétje a jelen alkotmányos válság kezelésének, hogy vissza tudunk-e térni a józansághoz a társadalomról való gondolkodásunkban, önreflexiónkban.

                                                v.               A technikai fejlődésünk nem a jogi személyek létének köszönhető tehát, hanem a jogi személyeknek adott kvázi elsőbbség ellenére jut előre. Amint a fákon a gyümölcs sem a levéltetveknek köszönhető, bár kétségtelen, hogy a legtöbb gyümölcsfán előfordulnak.

7.         A magyar „alkotmány” szó használatának története[9] közvetlenül nem tartozik ide, de a félre értések kedvéért meg kell jegyezni, hogy azt a jelentését a magyar nyelvben, amelyről itt eddig szó volt, nagyjából a Deák Ferenc-i kiegyezés után érte el.

a.          Természetesen voltak ezen értelmezésnek korábbi előzményei a szó etimológiai fejlődésében is. Hatott rá a felvilágosodás latin constitúció szavának magyarra fordítása, és ez kezdetben kifejezetten alkotmány levelet, vagy mai szóval alaptörvényt jelentett.

b.         Azonban ha a szó Deák Ferenc utáni időszakban elnyert jelentését tekintjük, akkor annak tartalma mint jelenség valóban az alkotmányos szellemiséget jelentette, annak minden korai majd későbbi jegyeivel együtt.

c.          Tehát a szó, a kifejezés fejlődése, használatának útja változó jelentéssel csak találkozott az általa leírható legalább ezer éves jelenséggel, hatalomról vallott szellemiséggel.

Alkotmányos törvény definíció

Az alkotmányos törvény olyan törvény, amely az alkotmányos elveket tiszteli és „törekszik” érvényre juttatni az adott korszak, hatalmi-politikai és kulturális, technikai helyzet függvényében -
elfogadva lehetőleg a történelmileg kialakult szimbolikus megfogalmazásokat

1.         Az alkotmányosság természetjogi alapjait tisztelő, ahhoz igazodni törekvő írott törvények első, külön megfogalmazott törvényi biztosítékokkal ellátott megjelenése a skolasztikus gondolkodás korában, vagy másként fogalmazva a lovagkorban vált követelménnyé Európában

a.          az első máig emlékezetes okmányokként a magyar Aranybullát és az angol Magna Chartát tartjuk számon.

b.         Az alkotmányos, tehát a természetjogi alapokat tisztelő társadalmi gondolkodás, törvényhasználat története természetesen sokkal korábban kezdődött, és formálódása, további kifejlődése később sem állt meg, máig tart, és minden bizonnyal újabb fejezete előtt állunk.

                                                  i.               A honfoglalás előtti szerződésben a hódító hatalom helyett a szerződő, megállapodásos hatalom, sőt korai államalkotás jelenik meg

                                                ii.               Szent István intelmeiben nem egyszerűen érvényesül, de normaként fogalmazódik meg az önkényuralommal szemben a tanácsra támaszkodó hatalom eszménye

                                               iii.               Az Aranybullában a tanácskozást, egyeztetést elutasító hatalom elleni fellépés jogossága fogalmazódik meg

                                              iv.               Zsigmond király idejében példát ismerünk az önkényes király elzárására, és ebben az időben a közvetlen alkotmányos elvekre hivatkozó hatalomgyakorlás kísérletére (akkori megfogalmazásban a szentkoronát nevezték meg a hatalom alanyának, forrásának)

                                                v.               Mátyás király tovább terjesztette ki az alkotmányos hatalmi normák, viszonyok törvényi elismerését, megerősítését. A királyi udvartól távolabb a hétköznapi életben ismerte el a megyei választott alispán intézményével, a megyei politikai közélet intézményesítésével az egyeztető, az önkényt elutasító, önszervező helyi politikai kultúrát – a királyi hatalom kontrolljával, főispáni képviseletével együtt.

                                              vi.               Werbőczi hármas könyvében a mai szóval alkotmányos hatalmi kultúrának a törvényekben való kiterjedt érvényesülését dokumentálja, és állítja írásban is megjelenő, vitákban meghivatkozható, harcokban megvédendő normaként a magyarság elé több évszázadra.

                                             vii.               A legtöbb szabadságharcunk ezt a mai szóval alkotmányos törvényi kultúrát védte meg a katonai és gazdasági Habsburg túlhatalommal szemben.

                                           viii.               Ez az alkotmányos nemzetfelfogás, közéleti szemléletmód volt a titka a reformkorszaknak, majd erre támaszkodva kötötte meg Deák Ferenc a kiegyezést egy vesztett katonai küzdelem után.

                                              ix.               A Deák Ferenc-i kiegyezés a modern korban is eredményesen érvényesítette a lehető legtisztább természetjogi értékrendet a magyar alkotmányos hagyomány, mint nemzeti közösségi létezési mód elfogadtatásával.

                                                x.               Deák Ferenc és a második világháború között vagy száz jelentős alkotmányelméleti munka dolgozta fel a modern elemző gondolkodás eszközeivel a magyar alkotmány mibenlétét. Ennek az irodalomnak a megnevezésére a „szentkorona tan irodalma” megnevezés ma kételyeket kelt, félre értésre vezet sokakban.

                                              xi.               Nevezzük tehát „magyar hagyomány szerinti alkotmány-tannak” vagy még egyszerűbben alkotmány elméletnek, alkotmány-tudománynak (amint a horvátok nevezik „nauka”-nak). De ez csak a magyar alkotmányos létről szóló irodalom megnevezése, mert a lényeget az alkotmányos lét, -életmód jelenti – amit természetesen nem lehet sem pótolni írással, sem az írott betűkhöz kötni mechanikus értelmezéssel.

                                           xii.               Hozzá tehető, hogy külföldön, más népeknél, más országokban és más nyelveken a magyar alkotmány közjogi nyelvezete, fogalmi építménye tükörfordítási közvetlenséggel nem interpretálható. Tehát fogalmi zsilipre (fogalmi interface-re) van szükség. Azonban úgy tűnik, hogy az egyszerűsítés és szabványosítás jegyében a nyugati, vagy legújabban az uniós nyelvezet mechanikus átvétele éppen külön bonyodalmakhoz vezet, nehezíti az életünket. Erre jó példa talán az uniós csatlakozási szerződés föld-fejezete, amelyben a termőföldet kényszerűen szabadpiaci tőkejószágként értelmezik. Az ezzel járó bonyodalmak és méltánytalanságok valamint azok kompenzálásának nehézségei minden bizonnyal jelentősen nagyobbak lesznek, mint amivel az alkotmányosságunkhoz való erősebb, eltökéltebb, józanabb ragaszkodásunk járt volna másfél évtizeddel ezelőtt.

c.          A több nemzedéknyi nemzeti létre utalva használható a történelmi típusú alkotmány megnevezés

d.         A mai korban a természetjogi elvek, evidenciák alkotmányos figyelembe vétele mellett másik fontos szempont az írott formájú törvények, megállapodások időszerűségének, modernségének, használhatóságának, sőt hatékonyságának a kérdéseaz alkotmányos értékrendhez illeszthetőség feltételével.

                                                  i.               Nem csak az államforma merülhet fel alapvető alkotmányos kérdésként, amit írásos formában kell rögzíteni a maga esetlegességeinek figyelembe vételével, hanem

                                                ii.               az államélet majd minden szabályozási, törvényi, intézményi és az irányítási döntési kérdései.

                                             iii.               Minden részletkérdés sosem szabályozható le eredményesen és egyértelműen. A „jogszokás” szemléletének átgondolt és lényegi elemként való vissza emelése a modern alkotmányos jog világába ugyancsak igen fontos, mert az alkotmányos értékek érvényesülését veti fel a jogilag szabályozatlan vagy joghézagos döntések körében – és ezzel az írott törvényi alkotmányos szabályozást egészíti ki. De előre kell tudnunk, hogy a „jogszokás” fogalmának és a hozzá való törvényi viszonyulásnak a rendezése hosszabb, több éves érési időszakot igényel.

                                              iv.               Az írott jogi szabályozás és az íratlan jogszokás alkotmányossága együtt adhatja csak az alkotmányos elvű közösségi létezés teljes lehetőségét.

2.         A népszuverenitásként meghatározott jogalkotási forrásnak a természetjogi tételektől elválasztott pozitív jogtechnikai, jogi formalizmusnak alávetett természetéből következik, hogy csak az írott jog területén lehet értelmezni.

a.          A népszuverenitást mint a természetjogi tételek jogforrását a természetjog világában nem lehet értelmezni. Ugyanis logikai, filozófiai alapvető megállapításokról értelmetlenség kompromisszumot kötni, szavazni vagy egyéb módon dönteni.

b.         Tehát a népszuverenitás az írott és esetleg a „szokásjogi” alkalmazott joganyagra értelmezhető, azaz alkotmányos kérdésekben testületi vagy bírói döntést hozni a történelmi alkotmány szerkezetében fogalmi képtelenség.

c.          A történelmi alkotmányos tételek ügyében csak az értelmezésnek van helye, ami öltheti testületi döntés formáját éppúgy, mint bírói döntését, de aminek hatálya értelmesen csak odáig terjedhet, amíg valaki meg nem kérdőjelezi megfelelő szinten vagy elhivatottsággal.

d.         A történelmi alkotmány értelmezése kultúra és életvitel kérdése, amit logikailag belátható módon nem lehet §-okba gyömöszölni, de le lehet írni hagyományozott szimbolikus fogalmi rendszerben (ilyen a szentkorona tana vagy a szentkorona tudománya, vagy a szentkoronával fémjelzett alkotmány felfogás vagy alkotmányelmélet stb, ami azonban nem lehet azonos magával az alkotmánnyal, hiszen az alkotmány végső kiteljesedésében egy életmód – lásd ellenállási záradékot)

e.          Fentiek alapján a jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlés kompetenciája egyértelműen meghatározható:

                                                  i.               Elismerheti a jogfolytonosságot,

                                                ii.               elismerhet alkotmányos evidenciákat valamilyen megfogalmazásban, de

                                               iii.               döntéseket csak az alkotmányos igazságokat tudomásul vevő törvények fogalmazásában, a törvények szintjén hozhat (beleértve az egységbe szerkesztett alaptörvényt vagy a sarkalatos törvényeket is).

3.         Eddigiek alapján a jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlés kompetenciája:

a.          Jogfolytonosság elismerése

b.         Törvények reformjának megvalósítása az alkotmányos hagyományban megfogalmazott elvekhez igazítva

c.          De nem dönthet az alkotmány megtagadásáról, mert igazságok megtagadása képtelenség, illetőleg a nemzet alkotmányos akaratának kiiktatása a nemzet mint társadalmi közösség életmegnyilvánulásának kiiktatását jelentené, azaz modern szóval genocídiumot.

4.         A nemzetközi megállapodások értelemszerűen nem érinthetik az alkotmányos elveket, hanem csak az írott törvényeket.

a.          Amennyiben a nemzetközi egyezmények figyelembe vétele az írott törvényeket alkotmány ellenessé tenné, akkor a nemzetközi törvények alkotmány-sértőek, azaz a természetjogi alapokat sértik, tehát leértékelik a társadalmi létet, megtagadják annak alapvető szabadságát, amit hatalmi túlerőt elutasítva vagy elfogadva különféleképpen minősíthetünk – de véletlenül sem alkotmányosnak.

b.         Az 1849-es olmützi alkotmány tehát a magyar alkotmányos gondolkodás szerint fogalmi képtelenség mint alkotmány. Ha pedig egy uralkodóház vagy birodalmi központ olyan tételeket kíván elfogadtatni, mint hogy a helyi alkotmányokat a birodalmi központi alkotmány automatikusan fölül írja, az vagy

                                                  i.               butaság, ezért képtelenség, tehát kötelező erővel nem bír, vagy

                                                ii.               tévedés, és akkor nyitott a pálya a jószándékú és jószolgálati korrekciós kezdeményezésre, vagy

                                               iii.               rosszindulatú embertelenség, tehát az ellenállás vele szemben elvonhatatlan emberi jog sőt kötelesség.

                                              iv.               A valóságban valószínűleg nincsenek tiszta formái a birodalmi ihletettségű mechanikus alkotmány értelmezés képtelenségeinek, ezért mindenképpen helye és ereje van valamilyen mértékben mind nemzetközi, mind hazai belső viszonylatokban

-           az értelmetlenség megállapításának

-           a jószándékú korrekciós kezdeményezésnek, és legvégül

-           az eltökélt ellenállásnak.

5.         Az eddigiek szerint értelmezett történelmi típusú alkotmányt tehát nem a hatalom csinálja, hanem a hatalom csak elfogadhatja, igazodhat hozzá, elismerheti illetve felesküdhet az alkotmányra és az alkotmányt elismerő törvényekre, hogy ezáltal alkotmányos hatalommá válhasson.

Természetjogi tételek mai gondolkodással fogalmazva

A természetjogi tételek megfogalmazása mai gondolkodási rendszerünk számára és viszonyítása a pozitív jogtechnikai felfogáshoz - kikerülhetetlen szükségszerűség

1.         az egyén és a nemzeti közösség természetes személyként való értelmezése -az alkotmányosság alanyaként

a.           és feltétlen elsőbbsége a másodlagos úgynevezett jogi személy szerveződési formával szemben (mint gazdasági vállalkozás illetőleg az állam intézménye).

b.         Tehát a szentkorona intézménye pontosan fogalmazva nem jogi személy, hanem éppenséggel a nemzet mint élő természetes személy közösség szimbolikus megjelenítéseként „élő természetes személy”!

                                                  i.               Tehát a szentkorona természetes személy volta elsődleges az állam másodlagos jogi személyiségével szemben.

-           Hagyományos megfogalmazásban: az állam a szentkorona tulajdona.

                                                ii.               A szentkorona tehát mint az „alkotmányos akarat” alanya nem maga az alkotmány, hanem az alkotmány alanya, kódolt értékrendi meghatározója az alkotmánynak.

                                             iii.               Természetesen a szentkorona szimbolikájába kódolt társadalmi közösségi akarat sem mehet szembe a természetjogi tételekkel. Éppen az a sajátossága a magyar alkotmányos hagyománynak, hogy megjeleníti, érvényesíti az alkotmányos szimbólumrendszerében a természetjogi alapvető tételeket. Ezt lehet tekinteni szerencsének, elhivatottság megnyilvánulásának, a magyar géniusz alkotásának, de ezt fejezte ki az is, amikor azt mondták, hogy a szentkoronát Isten küldte, két angyal hozta, és ezt törekszik jelezni a szentkorona felajánlása is szűz Máriának.

c.          A szentkorona hagyománya a Kárpát medencében együtt élő népek örök szabadságát, saját identitását, alkotmányos normák szerinti együttélését is garantálta – és garantálnia kell a jövőben is. A magyarság mai szemmel nem kizárólagos örököse a szentkoronának, hanem a maga részéről felvállalhatja. És ha ezt a felvállalást más is megteszi, akkor azt jóleső érzéssel veszi tudomásul.

                                                  i.               Egy ország vagy nemzet alkotmányos szabadsága tehát elsődlegesen belső, lelki felvállaláson múlik.

                                                ii.               De hogy ezt a belső lelki közösségi szabadság igényt miként tudják érvényesíteni is a valóságban, az a jogilag is elismert hatalmi helyzeten múlik. Tehát az elvi, belső lelki szabadság-igénynek megfelelő törvényi és törvény alkalmazási hatalmi állapotokat vagy meg kell őrizni, meg kell becsülni vagy ki kell vívni.

d.         Az egyének, mint természetes személyek között alkotmányos szempontból különbség nem tehető

                                                  i.               Az egyforma szabadság elve

                                                ii.               Az egyforma szabadság elve azonban csak az alkotmányos alapelveket tisztelők, az alkotmányos követelményekhez hűségesek között értelmezhető

2.         a hatalom gyakorlása csak a közösséget szolgálhatja, a közösség alkotmányos elvű önkormányzatát

a.          nem élvezhet alkotmányos minősítést (legitimitást) sem a magáncélú közhatalom gyakorlás (lényegében közhatalmi eszközökkel folytatott kalózkodás), sem a totális hatalom gyakorlás (abszolutizmus, diktatúra)

b.         tehát a magyar alkotmány és alkotmányos fogalmak szimbolikája szerint is diktatúra vagy magánkalózkodás alkotmányos elismertsége fogalmilag kizárt, lehetetlen

3.         az alkotmányos elvek alá tartozó hatalom gyakorlás részeként értelmezendő mindenféle társadalom szabályozási politika,

a.          az oktatásnak, egészségügynek, gazdaságnak, pénzügynek, sajtónak … és magának a politikai rendszernek a szabályait értve ezalatt

b.         a szabályozás alkotmányosságának megítéléséhez tartozik a szabályozás eredményeként kialakuló emberi, közösségi állapot

                                                  i.               tehát a szándék alkotmányosságán mint bemeneti szabályozáson kívül fontos megítélési szempont a szabályozás tényleges eredményének mérlegelése

                                               ii.               Például nem az alkotmányos szempontból másodlagos pénzügyi rendszer belső mutatói jelentik a végső megítélés alapját, hanem a szabályozás eredményeként beálló tényleges, alkotmányos szempontból elsődleges emberi állapotok (hova tart az autó, az úti célunkhoz jutunk-e vele)

-           külön kérdés, hogy ez a feladata az alkotmányos intézményrendszernek, mint bármely társadalmi alrendszer működését kívülről megítélni és szükség esetén módosítani képes rendszernek. Ilyen társadalmi kontroll lényegében ma nem létezik sem külön megnevezve, sem névtelenül, hacsak a közvetlen népszuverenitás elvén válságkezelésre fellépő tüntetőket, forradalmakat stb megmozdulásokat nem veszem tekintetbe.

-           Kkívánatos az lenne, hogy az alkotmányossági kontroll érdemben, intézményesítetten, megbízhatóan működjön, és akkor elvileg megszűnne a forradalmak funkciója. A Magyarországon 1990 óta működő úgynevezett Alkotmánybíróság sokszor hangsúlyozta, hogy neki tulajdonképpen megtévesztő az elnevezése, mert ő csak az alaptörvény és a más törvények közötti összhangot van hivatva ellenőrizni. Az alaptörvény alkotmányosságának kérdését illetékességén kívülinek tekintette, illetőleg nemlétezőként kezelte.

                                               iii.               a pénzügyi és más társadalmi alrendszerek belső mutatói az illető alrendszer sajátlagos technikai működési mutatói, amelyek karban tartása, fejlesztése természetesen alapvető közérdek (milyen az autó technikai minősége, az úti céltól függetlenül)

4.         A természeti erőforrások közösségi tulajdonlása és esetleges egyéni birtoklása, például a föld ügyében megoldandó kérdés (minden birtok forrása a szentkorona tulajdonlása)

a.          Ugyanez a megközelítés érvényesítendő a társadalmi erőforrások esetében általában, például az emberi szellem, alkotóerő többezer éves múltú alkotásai ügyében

5.         A történelmi alkotmány nem szüntethető meg, mert

a.          Egyrészt a természetjogi elvek kifejeződése, és ezek az elvek nem emberi döntésektől függenek, hanem ilyen a világunk „természete”, valósága.

b.         Másrészt a szentkorona szimbolikájának és tételeinek elutasítása a legalább ezer éves magyar társadalom, a magyar nemzeti történelem, nemzeti lét felszámolását jelentené, ami mint genocidium, mint egy természetes személy mesterséges felszámolása nem ajánlható törekvés

c.          Tehát az alkotmányos alapok nem utasíthatóak el sem a népszuverenitásra hivatkozva, sem hatalmi erőre, önkényre támaszkodva.

6.         a régi megfogalmazás, hogy „törvénysértés jogot nem alapít” egyaránt kifejezi

a.          az alkotmány legitim felszámolhatóságának képtelenségét, és

b.         a társadalmon belüli igazságigény alkotmányra hivatkozó elfojtásának lehetetlenségét

7.         _ _ _ _ _

Néhány alkotmányos evidencia, garancia

Az evidencia: mint a „magától értetődő” alapigazság, „csak” bele kell gondolni

Garancia: strukturális és tételes kifejtésű biztosíték az alkotmányos alapelvek érvényesítésére

Az emberi (és köztük az alkotmányos-) igazságok örök érvényűek, de csak az emberi cselekvés belátásán keresztül érvényesülhetnek. Ha ez a belátás tompul, akkor az emberi minőség hanyatlik a belátás megmaradt szintjére – függetlenül az emberi álmoktól, a naiv vagy heves „jogosultsági-” vágyaktól. De az emberi belátást erősítő kiállás (hűség az igazságokhoz) sem utalható a távoli múltba vagy jövőbe, nem terhelhető másokra.

1.         az alaptörvény és az alkotmány fogalma egymástól elkülönítendő

a.          az írott törvények (például az egységbe szerkesztett alaptörvény vagy a különálló sarkalatos törvények) a jogrendszer részei (megfelelően a pozitív jogfelfogásnak), ellenben az alkotmány maga nem része a jognak, attól eltérő természetű

b.         a történelmi alkotmány nem lehet része a jogrendszernek, sem a jogi definiáló és érvényességet meghatározó eljárásoknak – megfelelően a természetjogi igazságokat, evidenciákat, létezési módot képviselő voltának

2.         A mai alkotmányos válságot, amelynek lényege a történelmi alkotmánytól való 62 éves teljes elszakítottságunk, legalább az 1949/XX-as törvény 77.§-ának törlésével és ezzel egyidejűleg a jogfolytonosság kimondásával, tehát az alkotmányos létezés igénylésének kimondásával kell kezdeni,

a.          Majd az írott törvények rendszerének átfogó reformjával kell folytatni.

3.         Alkotmányos garanciák

a.          A leginkább közismert az Aranybullában az ellenállási záradék, amelyre emlékeztet a mostani 1949/XX-as törvény 2.§ (3), miszerint „Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”

b.         Másik ismert garancia volt a vármegyék közélete, a választott alispánnal az élén.

c.          További garancia volt, hogy hosszú időn át az országgyűlés megkerülésével kiadott királyi utasítást követő személy, tisztviselő elveszthette alkotmány (illetőleg törvény-) sértés címen a rangját és vagyonát.

d.         Volt olyan garancia, miszerint az adózás nem kötelesség, hanem jog, amit csak a királyi (a hatalom gyakorlója részéről elkövetett) alkotmány ellenes sérelmek megtárgyalása után lehetett tárgyalni.

e.          rendkívüli hadi adót csak országgyűlés ajánlhatott meg (nehogy elfelejtsen a király országgyűlést össze hívni)

f.           És napjainkban a legfőbb garanciának tűnik a fogalmi rendszere az alkotmánynak, a szerkezete, amelyben elválasztható egymástól az írott törvény az íratlan alkotmányos normától, hagyománytól, amelyben a természetjogi alapok nem kerülhetők meg, és amely jogfolytonosság elismerésével a jogrendszerhez rendelhető elválaszthatatlanul.

4.         alkotmányos „veszedelmek” is felsorolhatók, a történelmi alkotmány normarendszerétől való nem definiált, implicit távolodással a történelem során:

a.          A külvilági, idegen kultúrájú védőhatalmi vagy egyszerűen csak túlhatalmi birodalmi felfogású politikai és gazdasági befolyás érvényesülése

b.         A politikai és gazdasági és kultúrális monopolhatalmi ellenérdekek a kártétellel nem törődve nehezítik az alkotmányos normákhoz, igazságokhoz való kötődést

c.          A történelmi (kulturális, hatalmi, civilizációs) változások rugalmatlan követése, a törvényekben az alkotmányosság erényeinek „felejtése”

d.         Váratlan fordulatok a társadalmi gondolkodásban például a polgárosodás illetőleg a késleltetett második vonali polgárosodás során, amelyek a kezdeti figyelmünkbe „internalizált” sikerek után a figyelmünket elkerülő „externalizált” terheket, károkat eredményeztek hosszabb távon (a közgazdaságban használatos internalizált-externalizált kifejezésekkel szoros analógiában).

e.          Az alkotmányos lét megtartása feltételezi, hogy ezekre a kihívásokra előbb-utóbb valamilyen formában az ország, a nemzet megtalálja a megfelelő választ, alkotmányos életet lehetővé tevő megoldást.

                                                  i.               Napjainkban az európai Unióba tagolva ugyanezekkel az alkotmányossági problémákkal találjuk szembe magunkat.

5.         A XX. században ismeretes, és a rendszerváltáskor nálunk hangsúlyozott további modern alkotmányos biztosítékokat egyenként mérlegelni kell, mert egyrészt ezek többnyire a pozitív jogtechnikán belül értelmezhetőek, másrészt pedig kérdéses, hogy valódi eredményre vezetnek-e vagy alapos félre értésre

a.          mint például a párhuzamos hatalmi ágak egymást fékező egyensúlyának elmélete, amelyeknek egymással funkcionális megosztottságban, egymást kiegészítve kellene működnie, megfelelően elkülönülve egymástól.

                                                  i.               Ezzel szemben például az unióban nem sokat törődnek a tényleges elkülönítettséggel, hanem „sajátos” új megoldásokról beszélnek, amikor például a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom keveredik egyes nagyhatalmú szervezetek működésében

b.         És nem tekintik a hatalmi ágak elválasztásának, egyensúlyának a helyi politikai közösségek létét, milyent a vármegyék jelentettek például, de amivel rokonítható a szubszidiaritás elve is, csak nem figyelnek rá kellőképpen.

6.          _ _ _ _ _

A történelmi alkotmány fogalmi építménye

(az uniós csatlakozás küszöbén rendezett 2002-es konferencia kötete alapján)

Vázlat a történelmi alkotmány szellemi (érzelmi-értelmi) építményéről

A fő vázlatpontok:

1.          az alkotmány fő témakörei

2.          alkotmányos alapelvek

3.          az egyes alapelvekből felépülő, az alkotmányban megtalálható eszmerendszerek

4.          az alkotmányt elbeszélő, leíró szimbólumok

5.          koronként változó kihívások, feladatok, amelyekre tekintettel változott az alkotmány szerepköre

6.          koronként változó, fejlődő alkotmányos intézményrendszer

1.         Témakörökre példa

a.          A hatalom értelme, hivatása, jellege

b.         A hatalom forrása, gyakorlása

c.          A hatalom alkotmányos hagyománya és megújulása

2.         Alapelvekre példa

a.          A hatalom a nemzet (a politikailag szervezett nép) szolgálata

b.         Hatalom-megosztás előírása, a teljhatalom tiltása

c.          Korlátozott és ellenőrzött hatalomgyakorlás

d.         Törvényszegés jogot nem alapít

e.          Egyenlő alkotmányos szabadság

f.           Jogkiterjesztés elve

g.          törvényszegés jogot nem alapít elve

h.          Népcsoportok egyenjogúsága

i.            Önkormányzatiság

j.           A gazdaság, a gazdasági szabályozórendszer (a gazdasági és minden más társadalmi alrendszer) alkotmány alá rendeltsége

k.         „Természetes monopoljavak” magántulajdonának tiltása, nemzeti tulajdona

l.            A közintézmények nemzeti elkötelezettsége

m.        Nagyobb politikai egységbe tagozódáskor az alapvető alkotmányos elvek, az alkotmányos kultúra feltétlen megtartása, a nagyobb politikai és gazdasági egységbe tagozódás elfogadásának előfeltételeként (ami megfelel a népszuverenitás elvének)

3.         az egyes alapelvekből felépülő eszmerendszerekre példa[10] (a hagyomány által kiérlelt, számon tartott közjogi fogalmi rendszerek, eszköztárak)

a.          Az őskorból hozott elvek harmonizálva az európai keresztény univerzalizmus eszmekörével.

                                                  i.               bármikor a teljes legitimitást csak a Szentkoronával való megkoronázás adhat (beavató korona)

                                                ii.               mellérendelés elve

                                               iii.               szövetségkötéssel illetve választással a hatalom gyakorlójának megnevezése (hódítás és abszolút hatalmi önkény helyett)

b.         A lovagi kor eszményei

                                                  i.               a hűség a magasztos eszmékhez elve

                                                ii.               ellenállási záradékban megfogalmazott garancia a hatalomgyakorlás alkotmányosságára

c.          Természetjogi alapok

                                                  i.               Életigenlő törvényhozás, társadalom-szabályozás

                                                ii.               A természetes személy alanyiságának elve a közjogban

                                               iii.               A teljhatalom tilalmának elve

                                              iv.               Az egyenlő szabadság elve a „politikai test” tagjai között

d.         Magyar nemzetfogalom[11]

                                                  i.               Politikai szolidaritáson, közösség-vállaláson és közös politikai hagyományokon, az egyéni és a közösségi személy szabadságát hangoztató hatalomfilozófián alapuló nemzetfelfogás

-           valamint természetesen lehetőleg közös kulturális hagyományokon és közös élettapasztalatokon alapuló nemzetfogalom

                                              ii.               Lényegében különbözik a polgári (francia eredetű) hatalmi erővel uniformizálni igyekvő etnikai-kulturális nemzetfogalomtól vagy az ugyancsak kényszer jelleggel szorgalmazott, tehát a természetes személy szabadságát az állammal szemben nem hangsúlyozó, a más népektől való etnikai-kulturális-vallási különállóságot alapul vevő archaikus nemzetfogalomtól

e.          A skolasztikus világkép filozófiai jegyei

                                                  i.               Végső ok = Isten, a koronát Istentől angyal hozta a magyarságnak

                                              ii.               Végső cél = Isten, a koronát és ezzel az országot szent István, Szent Imre és mások Szűz Máriának, Isten anyjának ajánlották fel

                                            iii.               Isten időn kívüli, ő a teremtő, az abszolút igaz-jó-szép.

                                             iv.               A hitet és a tudást össze kell hangolni, de ennek árán vagy ennek biztosítékával a hatalmi erkölcs a természetjogi alapokat megtartva, a teológiától elválasztva önálló közjogi normává fejlődik

f.           Egységes alkotmányos modell, a magyar alkotmány egységes eszmerendszere (a legfontosabb sajátossága a magyar alkotmánynak – a szerkezetében is kódolt erkölcsi, társadalom-szervezési elvek!), amelyek összessége önálló elemzési szintként különíthető el.

                                                  i.               Ebben az egységesnek mondható elrendezettségben határozottan különbözik az angol történelmi alkotmánytól. Az angol történelmi alkotmányhoz való hasonlatossága pedig az, hogy:

-           Nincsen egységbe szerkesztett írott alaptörvénye

-           A történelmi folyamatosságot, összefüggéseket teszi megragadhatóvá

-           A természetjogi alapokat elismeri, azokra támaszkodik

-           Rákényszerül a joggyakorlat a régi korok és a jelenkor közötti különbségek, összefüggések rendszeres elemzésére

                                                ii.               A nemzet (a politikailag szervezett nép) a hatalom forrása

                                               iii.               A nemzet tagjai politikailag egyenlők (1848-tól illetve 1867-től ez minden magyar állampolgárra vonatkozik) vallási, politikai, nemi, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül

                                              iv.               A választásra jogosultak két választás között is összetartozó, szolidáris testületet, közösséget alkotnak

                                                v.               Sem a hatalom gyakorlója, sem a nemzet nem dobhatja el a magyar alkotmány legfőbb elveit

-           Mind a nemzet mind a hatalom gyakorlója hűséggel tartozik az alkotmányhoz, az abban foglalt igazságokhoz, kötelességekhez és szabadságokhoz, az alkotmányos szolidaritáshoz (a nemzet testének részei nem idegeníthetők el, a nemzet tagjai összetartoznak)

                                              vi.               Felségsértés nem a hatalom gyakorlójának megsértését jelentette, hanem az alkotmány tiszteletének, elveinek a megsértését (akár a nemzet, akár a hatalom gyakorlójának részéről)

                                             vii.               Ellenállási jog, illetőleg parancs: az alkotmánysérelemmel (korabeli szóval a törvénysértéssel) szembeni akár fegyveres ellenállás joga, végső helyzetben kötelessége – ami a legmodernebb zsarnokság elleni jogokkal egyezik -, kisebb jelentőségű ügyekben pedig az országgyűlési sérelmi politika (és amíg volt a megyei gyűlés joga, hogy törvény ellenes uralkodó, hatalmi rendeletet hatálytalannak tekintse)

                                           viii.               A létező politikai egyenlőtlenségeket és társadalmi konfliktusokat a forradalmi töréseket kerülve, törvényes úton kell megoldani. Ennek egyik formája a jogkiterjesztés elvének követése.[12]

                                              ix.               A hatalom nem kiváltság, magántulajdon, hanem szolgálat (általánosságban, minden szinten), vagy nem tarthat igényt az elfogadására, engedelmességre, az alkotmányos legitimitásra

                                                x.               A hatalom gyakorlója nem juthat teljes (diktatórikus) hatalomhoz

                                              xi.               A hatalmi szolgálat számonkérhető (sérelmi politika a magyar királyokkal szemben a magyar országgyűlésben és megyékben)

                                             xii.               Az alkotmányos elvek alól semmilyen hatalmi pozíció, semmilyen társadalmi autonómia, semmilyen intézményrendszer nem jelenthet kibúvót (még a törökellenes fenyegetettség idején a Német-Római birodalomba való betagozódás sem)

                                           xiii.               A hatalom átruházásának garanciális lépés-sorozata (amelynek logikája követhető lehet a mai kormányzó vagy államelnöki és minden más, csak a parlamentnek beszámolni köteles tisztség betöltésekor):

-           egyeztetéseket követő hitlevél (választási program)

-           választás,

-           eskü a hitlevélben foglaltak és általában a törvények (alkotmány) megtartására,

-           koronázás (beiktatás)

-           utána az első törvény a hitlevél (választási program) törvénybe iktatása

                                           xiv.               A magyar alkotmány alapelvei különösen megfelelnek egy mértéktartó, versengő, a monopóliumok erőfölényével szemben védett piaci gazdaság ideájának.

                                            xv.               A természetes monopóliumok (a természetből következő, nem az emberi döntés következtében kialakuló monopóliumok) a nemzet közös tulajdonát képezik, magántulajdonba adása tilos, illetőleg nem értelmezhető. Ezért voltak például földbirtokosok és nem földtulajdonosok a magyar történelemben (és általában Európában, szemben a gyarmatokon az európaiak korlátlan föld- magán tulajdonával az őslakosok kárára)

                                           xvi.               A közintézmények (mint a természetes vagy mesterséges monopóliumok egy fajtája) magántulajdonának feltétlen tilalma (utak, adóregálé, bányatulajdon stb)

                                         xvii.               A politikai tevékenység finanszírozásának érdekeltsége nem lehet alkotmányellenes

                                        xviii.               A nemzet, az ország egysége lehetőség szerint megőrzendő, azt önként feladnia, önös érdekből megbontania a nemzet egészének szolgálatára hivatott politikának nem szabad.

                                           xix.               Ez nem csak a nemzet teljes lélekszámáról való gondoskodási kötelezettséget jelenti az állam számára, nemcsak a terület lehetséges megtartására való kötelezettséget jelenti (ahogy Zsigmond nem adhatta jogszerűen idegeneknek bérbe a szepesi városokat, úgy a nemzeti szolidaritást sem sértheti meg a kormány az idegen nagytőkének való földeladással), hanem jelenti az élet minőségi teljességére, egységére való törekvést is, tehát az emberi élet szolgálatának kötelezettségét a nemzet minden tagjának életét tekintve.

4.         A hagyományozott szimbólum-rendszer (mint a hagyomány által kiérlelt közjogi anyanyelv, kiforrott szimbólumok rendszerével, közjogi szaknyelv, amelynek jelentéstartalma időről időre változott, árnyaltabbá vált) – a jogkiterjesztés elvéhez hasonlatosan a szimbolikus jelentés kiteljesedési, ismételt átrendeződési folyamatában.

a.          A szentkorona

                                                  i.               A szentkoronát Isten küldte, angyal hozta

                                                ii.               A szentkorona a magyarok Nagyasszonyáé (Szűz Máriáé), és ezáltal övé az ország

                                               iii.               A szentkorona szuverenitása, teljhatalma

                                              iv.               A felségsértés a szentkorona (tehát a nemzet alkotmányosságának) megsértése

                                                v.               A szentkorona nevében mondott bírósági ítélet

                                              vi.               A szentkorona teste, tagjai

                                             vii.               A szentkorona a tulajdon végső forrása

                                           viii.               A szentkoronát megillető tisztelet, hűség az alkotmányos elvekhez

b.         A nemzet hivatása

c.          Isteni akarat, isteni örök igazság[13]

d.         Isteni természet[14]

5.         Kihívások, feladatok - az alkotmány koronként változó, fejlődő szerepköre a következő tagolásban:

a.          őskor, a honfoglalás koráig

b.         a szent királyok kora

                                                  i.               a hatalmi egymásrautaltságot elfogadó nemzet és uralkodó

c.          rendiség

                                                  i.               nemzeti megmaradásért függetlenségi küzdelmek

d.         polgári kor 1848-tól (1867-től) 1919-ig

                                                  i.               a polgári fejlődéshez alkalmazkodás és függetlenségi küzdelem

e.          az 1920-as jogfolytonosság helyreállítása

                                                  i.               vesztett háború után nemzeti magára találás célkitűzése

f.           a két világháború közötti időszak

                                                  i.               nemzeti magára találás és társadalmi átalakulás együttes erőfeszítése

g.          1944. márciustól máig tartó alkotmányt el nem ismerő korszak

                                                  i.               az alkotmány intézményrendszerét megszüntető, sőt a tudatát is felszámolni törekvő megszálló hatalom

-           a jogfolytonosság újabb helyreállításának feladata

-           csatlakozás a deklarált szabályok mögött is folyton változó EU-hoz és az alkotmányosság

-           egy lehetséges ezután következő alkotmányos kor

6.         Intézmény-rendszer - koronkénti változása, fejlődése a következő tagolásban:

a.          őskor, a honfoglalás koráig

                                                  i.               minden bizonnyal a beavató korona hagyománya

                                                ii.               minden bizonnyal a Nagyboldogasszonynak való országfelajánlás eredete

b.         a szent királyok kora

                                                  i.               beavató koronázás

                                                ii.               Nagyboldogasszonynak felajánlott ország tudata

c.          rendiség

                                                  i.               ellenállási záradék

                                                 ii.               egységes nemesi szabadságok

                                               iii.               ősiség intézménye

                                               iv.               a hatalomátruházás módjának rögzülése

                                                 v.               felsőház kialakulása

                                               vi.               sarkalatos (vagy alap-) törvények fogalmának kialakulása

d.         polgári kor 1848-tól (1867-től) 1919-ig

                                                  i.               jogok kiterjesztése

                                                 ii.               az alkotmányos hagyomány megerősítése a kiegyezés által

                                               iii.               a szentkorona eszmekör széles irodalma

e.          az 1920-as jogfolytonosság helyreállítása

                                                  i.               jogfolytonosság rendezésére alkotmányozó nemzetgyűlés

f.           a két világháború közötti időszak

g.          1944. március 19-től máig tartó alkotmányt el nem ismerő korszak

                                                  i.               az alkotmányt eltagadó alaptörvényre támaszkodó törvénykezés

                                                 ii.               az alkotmány és az alaptörvény közötti műfaji különbségtevés megfogalmazódása

-           a jogfolytonosság újabb helyreállításának feladata

-           az EU csatlakozás és az alkotmányosság

-           egy lehetséges ezután következő alkotmányos kor

A fenti vázlatpontokat pontosítani lehet, konkrétumokkal feltölteni. De már ebben a formában is érzékelteti, hogy a történelmi alkotmány időben mennyire kiterjedt, a fogalmi építkezésben mennyire többrétegű, átfogó, tartalmában mennyire a teljességet megragadni törekvő fogalmi és magatartási norma-építmény (=alkotmány).

Sokat hasonlítják az angol alkotmányos hagyományhoz a magyart. A chartális megoldáshoz képest (alaptörvény önmagában) szembeszökő a hasonlatosság a történelem során a folyamatos építkezésre törekvésben. A kettőt egymással összevetve a különbség pedig az, hogy az angol alkotmányban helyet kapott alapelvek egységes rendszerré nem váltak. Az angol alkotmányban is érvényesülnek a természetjog és más fogalmi erkölcsi, hatalomgyakorlási irányzatok, összetett rendszerek, de egységes, összefüggő alkotmányos rendszerré kevésbé álltak össze.


 

1949/xx-as törvény 1989-es szövegváltozatának hivatalos szellemisége

Maga az alaptörvény és az oktatott alkotmányelmélet

1.         Maga az alaptörvény a történelmi alkotmányos hagyomány lényegét nem vállalja fel, arra közvetlenül nem hivatkozik, sőt a 77. §-ban a megszállók akaratával máig azonosulva tagadja az eredendő történelmi magyar alkotmányiságot.

2.         egyes bekezdéseiben, hivatkozásaiban támaszkodni igyekszik a történelmi alkotmányra (például önkormányzatiság, ellenállási záradék), de ezt csak mint kultúrhatást érvényesíti, és azt is csak kis mértékben.

3.         alapvetően nem vállal fel tehát

a.          alkotmányos-nemzeti lét-azonosságot, mert akkor a mai genocidium-folyamatokat nem engedné meg, nem legitimálná

b.         a jogfolytonosságot sem támogatja mint jogi kategóriát, mert akkor a pozitiv jogi technikákra alapozott jogi (hatalmi, gazdasági stb) kétségtelen visszaéléseket (amelyek már az állami szintű uzsorarendszert formázzák) nem engedné meg.

4.         ugyanakkor mára foglyává vált a közjogi állapot Magyarországon a teljes értékű történelmi alkotmányosságtól való elzárkózásnak, és ennek köszönhetően nyílt politikai-közjogi alkotmányos válsággá terebélyesedett pillanatok alatt a választási csalás beismerése.

a.          Tehát szerencsétlen hatalomgyakorlóink az általuk szándékosan és ravaszul több lépcsőben lebutított közjogi rendszerben képtelenek a saját részrehajló szabályaik, törvényeik szerint kormányozni, betölteni a politika funkcióját.

b.         Ellátatlan maradt az ország. A mai válság megoldására itt a lehetőség a történelmi alkotmány fogalmi struktúrájában. Fel kell vállalni, és rendezni kell a dolgainkat végre.

5.         érdekes ugyanakkor, hogy sokkal visszafogottabb, alig észre vehető formában, a közvetlen népszuverenitás fogalmához kötötten tulajdonképpen a teljes természetjogi szemléletre kijárást biztosít nagy válságok rendkívüli kezelésére kínálva szükségmegoldást – az 1949/XX-as mai szövege.

a.          Ezt a Kossuth téri tüntetők sokat hangsúlyozták, és ez ad lehetőséget az Európai tágabb közvélemény felé is elmagyarázni, hogy mi is történik itt.

b.         Ez a közvetlen népszuverenitásról szóló tétel osztatlanul része a modern jogi felfogásnak.

c.          Magyarország esetében az jelent sajátságot, hogy a történelmi alkotmányt meghivatkozva nem csak elégedetlenségének tud hangot adni a csaló hatalommal szemben, hanem a kivezető megoldásra is jól szerkesztett valós utat tud választani viszonylag gyorsan.

6.         Az oktatott alkotmányelmélet egy tágabb áttekintésre ad lehetőséget. A Kukorelli István alkotmánybíró által szerkesztett „Alkotmánytan” c. egyetemi tankönyv első mondatát idézve, miszerint „…az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat…” (Osiris kiadó évente 1992 óta) – nos ez a kezdő kijelentés mutatja, hogy elméletileg is elvágják a mai tudományos tekintélyek az utat a természetjogi törvények meghivatkozásához. A hatalmi önkény törvényesítésének ez az első lépése (arról nem beszélve, hogy az Európában mértékadó biblia szerint ez egyszerű bálványimádás az ember és az ember által alkotott illetőleg erkölcsileg felelősen kezelendő eszköz közti értékrend megfordításával).

a.          Ezután már tudva, hogy a fogalmi rendszer súlyosan torz, hiányos, próbálhatunk meg tájékozódni a mai hivatalos alkotmányos gondolkodásban.

Aktuális reformok és alkotmány-függésük

1.         A jelen időszak válságözöne a rendszerváltás után 16 évvel felveti a kérdést, hogy vajon csupán mennyiségi problémákról van szó vagy alapvetően minőségi-szerkezeti válságot élünk meg?

a.          Az itt következő gondolatmenettel azt igyekszem vázlatosan bizonyítani, bemutatni, hogy ez szerkezeti válság, a lehető legmélyebb alkotmányossági, sőt fogalmi válságig terjedően, amelyet nem lehet önmagában mennyiségi gazdasági mutatók változtatásával kezelni.

                                                  i.               Tehát itt nem az adózási és támogatási kulcsokat kell átrendezni reformnak nevezve, hanem a lehető legalapvetőbb alkotmányos viszonyokat kell egyértelműen rendezni, hogy például a gazdasági folyamatok alanyait tudjuk azonosítani!

                                                ii.               Ugyanis a rendszerváltásnak, a privatizációnak és az uniós csatlakozásnak a legnagyobb fiaskója az volt, hogy a folyamatok alanyai nem voltak egyértelműen megnevezve. Ezekután nem meglepő végső soron, hogy zsákutcába torkollott a magyar társadalom rendszerváltási folyamata.

                                               iii.               A gazdaság alanyának és eszközeinek azonosítása alkotmányossági kérdés. Szerződést, törvényt, nagy nemzetközi szerződéseket csak akkor lehet érdemben megkötni (különösen a mai kiéletezett válság-helyzetben), ha legalább a cselekvő alanyok és az eszközeik pontosan megjelöltek. Enélkül olyan káoszban vagyunk, hogy semmiféle alkotmányos értékrendet nem lehet érvényesíteni.

                                              iv.               Alkotmányozási kényszer hiányát szokták emlegetni. Azonban az alkotmányozási kényszer nem ölti mindig fegyveres erő alakját. Van úgy, mint jelen esetben, hogy az alkotmányossági válság a reform-képtelenségben nyilvánul meg.

b.         Az itt következő reformtémák sora nagyon hosszan folytatható. Ez a néhány példa is mutatja, hogy a közismerten kikerülhetetlen társadalmi reformokra az ország politikai vezetése nemhogy nincsen felkészülve, de egyenesen azon dolgozott, hogy közjogi-alkotmányos előfeltételeit elzárja a társadalom elől (alkotmányos rendezés elodázásával, meggondolatlan és hibás uniós csatlakozási szerződéssel, stb)

                                                  i.               A jelenlegi törekvés az, hogy az ország alkotmányos válságát terheljük rá az uniós tagság keretében az unióra. Ez a potyautas válságkezelés azonban nagyon rossz véget érhet. Jobb lenne a saját kezdeményezésű közjogi rendezést fontolóra venni, és életképes törvényhozási állapotban szétnézni az uniós keretekben, hogy miként boldogulhat az ország.

2.         A rendszerváltáshoz használt alaptörvény fogalmi rendszere használhatatlan, méghozzá elementáris módon – ez az első gond, amit figyelembe kell vegyünk.

a.          Nem elsősorban a történelmi alkotmánytól való elzárkózása tűnik szembe a mai alaptörvény olvasójának, hanem attól függetlenül az olyan képtelen megállapítások, mint hogy jogegyenlőséget ír elő a magántulajdon és az állami tulajdon között. Nem törődve a két tulajdon funkcióbeli különbségével. Ezért fel sem merülhet, hogy alaptörvényi magalapozású legyen az, hogy milyen tulajdont lehet értelmesen magántulajdonba adni, és milyen tulajdonokat nem szabad privatizálni, mert a közösség életképességét veszélyeztetik vele.

b.         A föld szabad forgalmú tőkejószágkénti meghatározása a csatlakozási szerződésben tipikus képtelenség, aminek közgazdasági értelme nincsen, tehát mint értelmetlen szerződési pont eleve semmis! De ha mégis végre kívánják hajtani 2007 januártól, akkor katasztrofális következményekkel járhat.

c.          Monopolérdekű rendszerváltás zajlott le, ami valóban gyarmatosítást jelent, elviselhetetlen terhekkel és jogfosztottsággal. Innen vissza kell lépni, vagy ha jobban tetszik, ebből a kátyúból a megfontolt alkotmányossági rendezés segíthet ki minket.

d.         El kell választani tovább a természetes és a jogi személy szerepkörét, és világosan rögzíteni kell, hogy a természetes személynek van alkotmánya.

3.         A sajtóreformnak a természetes személynek a nyilvánossághoz való közvetlen alanyi jogát kell alapul vennie – ez egy példa az elsődleges természetes személy és a másodlagos jogi személy közötti különbségtétellel kialakítható új szemléletre:

a.          A szerkesztőségek, finanszírozó tőkéseknek, bármilyen jogi személy szervezeteknek csak másodlagosan figyelembe vehető érdekei lehetnek a sajtó intézményi rendszerének szabályozásában.

b.         A természetes személyek alkotmányos sajtószabadságának figyelembe vétele ugyanakkor nem vehető egyszerű kívánság listának. Eszközök nélkül, az eszközök és gazdasági feltételek ellenére nem lehet semmiféle jogot sem reálisan biztosítani. Tehát a feladat, hogy olyan öngerjesztő, visszacsatoló szabályozást kell kialakítani, amely valóban a természetes személyek alkotmányos jogait érvényesíti, de azon belül a másodlagos szervezési szempontokat is józanul figyelembe veszi

c.          A sajtónak kell egy olyan alaprétegének lennie, amely nem függ a külföldtől, nagy tőke centrumoktól, és az állam megvédi a monopolizálástól, különérdekű befolyástól

                                                  i.               Az adóból levonható éves sajtó előfizetési kvótát kell elkülöníteni, amelyet szegényeknek az állam támogat csökkentett, de el nem vonható mennyiségben

                                                ii.               A sajtótermékben fel kell tüntetni, hogy gazdasági-politikai érdekbefolyástól mentes-e a szerkesztőség illetve az adott rovat, írás. Tehát a természetes személynek az alapjoga szellemében szolgáltató sajtó legyen külön kategória. Az intézményi sajtóval, közlönyökkel ugyanez a helyzet, legyen külön műfaj. És a reklámsajtó, amelyben csak figyelem felkeltő céllal vannak egyéb hírek, azt is fel kell tüntetni nagy betűvel, mint a cigarettás dobozon, hogy „mérgező, halált okoz.”

4.         A gazdaság intézményeinek szervezésében érdekes megemlíteni Buchanan amerikai közgazdász véleményét, aki szerint a piacgazdaságnak leginkább megfelelő alkotmányos hátteret, környezetet a történelmi típusú alkotmány tudja biztosítani.

a.         A gazdaság nem tehető rendbe a természetes személy alanyi elsődlegességének és a jogi személy eszközjellegű másodlagosságának megállapítása nélkül.

b.         Ehhez adódik hozzá a nemzet alanyi elsődlegességének megállapítása az állam jogi személy eszköz másodlagosságának megállapítása.

                                                  i.               Különben nehezen volna rendbe tehető az államosítás-privatizálás kalózkodása. Az állam végső soron nem lehet tulajdonos, mert nem természetes személy, nem is annak társulása, hanem annak eszköze, tehát legfeljebb a nemzeti, közösségi-társadalmi tulajdon kezelője – ha pontosan akarunk fogalmazni.

                                                ii.               Ebben rejlett a privatizációs csúsztatás, amikor nemzeti felhatalmazás nélkül az önálló életre kelni kívánt állami apparátus a pillanatnyi káoszban elkezdte értékesíteni mint valami hagyatéki végrehajtó az örökös nélkül maradt hagyatéki javaknak minősített „állami vagyont”.

5.         A pénz dolgában is érvényt kell szerezni annak a természetes alkotmányos szellemiségnek, hogy az emberek egyenlőek, tehát a pénz közöttük elszámolási eszköz, és nem társadalmi előnyök és hátrányok, alacsonyabb- és magasabbrendűség közvetítője.

a.          Minden embernek van kiadási költségszerkezete és bevételi jövedelem szerkezete. A pénzfolyamatok mögé dugva nem lehet egész néprétegek költségszerkezetét önkényesen, kalózkodva átformálni az illető tudta nélkül (nem hogy beleegyezése nélkül). Ugyanez érvényes a jövedelem szerkezetre is.

b.         Más szóval nem lehet a pénzügyletek elvont eszközrendszerére építve alkotmányos jogokat elvonni senkitől.

c.          A pénz elszámolási eszközként

                                                  i.               zsugorodó társadalomban kizárólag megszerzett vagyon, múltbeli gazdasági teljesítmény fedezetére hitelezhető

                                                ii.               fejlődő, kiteljesedő társadalomban elsősorban a jövőre vonatkozó vállalásokat, terveket, a jövőbeni gazdasági teljesítmények igéretét lehet vele elszámolni, egyeztetni

                                               iii.               továbbá a tulajdonrendszer függvényében a pénzrendszerrel lehet elszámolni a társadalmi közösségi javakhoz való jutást (röviden: természeti és társadalmi erőforrások)

                                              iv.               végső soron a hitel vagy másként a pénzteremtés vagy másként a pénz-eszközhöz való jutást alkotmányos alanyi jognak is nevezhetjük, amihez illeszteni kell a reálisan működtethető pénz- és hitelrendszert.

6.         Ugyanez érvényes a jogrendszerre, de magára a politikára is. A pozitív jogtechnikai apparátusra támaszkodva nem lehet alkotmányos szabadságokat sérteni. Például súlyosan természetjogi elveket sértő ma már az a jelszó, hogy mindenkinek munkát kell adni, ha ez a bérrabszolgaság feltételeinek kialakítását jelenti. Mert azt jelenti a közelmúlt privatizációs katasztrófája után.

a.          Nemhogy a méltányos bérről nincsen szó, de a háttérben a legfontosabb köztulajdon típusokat privatizálták, ezzel elvonták a közösség használata elő, és ezzel apasztották egy meglepő oldalról a megélhetés feltételeit. Nehéz a kifogást megfogalmazni, ha nincsen mögött rendszeres áttekintő képesség, alkotmányossági hivatkozás.

b.         A négy évente egy napig működő választói körzetek nem demokratikussá teszik a társadalmat, hanem csúfos szatíráját jelentik a demokráciának és minden politikai választásnak- „Élő politikai testnek” kell lennie a választói körzetnek. Ilyen volt a megye vagy város régen. Ma is meg kell találni a módját.

7.         A vidék élhetővé tételének sincsen alkotmányos alapú reformterve – sehol. Meglepő módon még az uniós előírások közt találni itt-ott emberi jellegű törekvéseket. De ezekkel sem tudunk semmit sem csinálni, mert annak közjogi akadálya van nálunk, hogy az uniós támogatásokat ne már a támogatások szétosztásakor nyúlják le oly mértékben maffiás érdekcsoportok, hogy azzal a támogatások tulajdonképpeni célja válik elérhetetlenné, az életvitel emberivé tétele a magyar vidéken.

a.          Ott, ahol a kert-Magyarország egy korszak jelszava lehetett, ma a pusztulás, a leépítés reformjára törekszik a politika.

8.         A kisvállalkozások ismételt vissza szorításának monopol érdekű eredményes törekvése is azért lehet ilyen elsöprő erejű, mert nincsen alkotmányos védelme a vállalkozó természetes személynek a jogi személy tőkeérdekeltséggel szemben.

9.         Az oktatás és az egészségügy is azért szenvedi meg annyira a reformokat, mert a természetes személy, akinek ellátása e nagyrendszerek létének érdeke, nem jeleníthetők meg alkotmányos erővel.

a.          Az oktatásnál egyszerű volna megmondani, hogy milyen érdeket kell szolgáljon. Elsődlegesen a tanulóét, akit kiskorában a szülője képvisel, valamint a közösség egészéét, akit egy választott oktatási önkormányzat képviselhetne.

                                                  i.               A pedagógusok munkája feltétlenül megbecsülendő. De az alkotmányos pozíciójuk természetesen a másik kettő mögött áll. Ugyan elképzelhető, hogy hivatástudattól fűtve ők állanak a vártán utolsó őrként, de az egy végletekig romlott rendszer. Egzisztenciális biztonságot, erkölcsi megbecsülést, társadalmi rangot kell adni nekik. De ez csak akkor lehet reális célkitűzés, ha a struktúra egészében a maguk funkciójának megfelelő helyen vannak.

                                                ii.               Az állami szervezet, az iskolafenntartó szervezetek, a pedagógus szervezetek közvetlen jogi személyi jellegű érdekei generálisan másodlagosak az elsődleges szereplőkhöz viszonyítva, tehát igen erős kontrollal kell vizsgálni, hogy működésük nem diszfunkcionális-e, s ehhez szilárd és egyértelmű alkotmányos alapokra van szükség.

b.         A betegek, illetőleg az egészségügyi ellátások kedvezményezettjei alanyként nem tudnak megjelenni, csak a központi kormányzaton keresztül, az meg nem győzi a feladatát ellátni, ezért kalózoknak engedte át a technikai átszervezést – de intézményileg nincsen megjelenítve az, akinek az érdekéhez kellene igazítani az egész rendszer működését.

                                                  i.               Például miért nincsen társadalombiztosítási választás, közvetlenül és kizárólag az emberek részvételével ellátó körzetenként? Mit kerestek a TB önkormányzatokban nagyvállalatok? Mert az ő pénzükről van szó? Na ide vezet az alkotmányos rendezetlenség. Ugyanis nem a nagyvállalatok pénzéről volt szó, hanem az egyes emberek jogainak sérelméről, alkotmányos pozíciójuk romba döntéséről.

10.     És tegyünk említést a határon túli magyarokról is. Ők a nemzet része[15]. Ők az államalkotó akaratnak is részesei.

a.          Az alkotmányos hagyomány, az alkotmányos elvek terén osztatlanul, vitathatatlanul teljes súllyal kell őket számításba venni.

b.         Amikor pedig a törvényi szabályozásról van szó, akkor kell olyan megoldásokat keresni, amely nekik is jó, és reálisan működtethető is. Ilyen volt az állampolgárság dolga.

c.          És viszont, kell őket segíteni, hogy határon túli helyzetükben az alkotmányos elveke, a természetjogi törvényekre alapuló önszerveződést gyakorolhassanak. Ez az autonómia elvitathatatlan joga, amiben alkotmányos szolidaritással kell őket támogatni.

11.     Végül: a szentkorona tagság tudata, léte a kiteljesedő felelős szabadság öntudatát erősíti, az erkölcsi rendre támaszkodó egyenrangúság szemléletét érvényesítő országlakosi magatartást.

a.          Ebben a szellemben lehetnek valóban eredményesek, boldogulásra vezetőek társadalmi reformjaink.

Mentegetődző megjegyzés és ajánlás

A műfajához tartozik ennek a vitairatnak, hogy megjegyzést tegyek arról, hogy ennyire tellett. Semmiképpen senki se gondoljon arra, hogy pont ilyen tagolásban, pont ennyi bekezdésben és sehogyan másként nem lehetne ezt a témakört tárgyalni. A mondanivaló a lényeg, nem a tálalás. Ennyire futotta. Szeretném és lehetne is jobban. Most azonban ebben a készültségben is fontosnak érzem a magam részéről.

Folytatni kell, reményeim szerint elrugaszkodási pontnak szolgálhat. Tessék nekilátni, Úgy gondolom, hogy a sajátsága ennek az írásnak az, hogy a könyvtárak és elméleti szellemtörténeti tanulmányok lapjai közé száműzött megannyi kérdéskört a valósággal próbál szembe állítani, össze kapcsolni. Abban a reményben, hogy az élet részévé válhat, illetve felerősítheti, segítheti az életet, az eredményes és méltányos, alkotmányos elvű társadalmi önszerveződést, önszervezést.

Azt hiszem, hogy itt kezdődik a sok-sok éves diktatúra, korábbi abszolutizmusok, megfakult igazságok és kifáradt felületesség megkövesedett lerakódásainak eltávolítása.

Fáy Árpád


[1] Kocsis István meghatározása

[2] Endecs Miklós: 3 nemzet 4 vallás - Erdély

[3] A nemzet (az itt közölt definíciót kiegészítve) a „természetes személy” szubsztanciák közti járulékos kapcsolati rendszer, (kvázi természetes személy), amelynek alapja általánosan a közös szabadság jegyében (a természetjogból következően, általános emberi jellemzőként, az alkotmányos államfilozófia egyik alapjaként), régi megfogalmazásban:

-                a közös kultúra (intézményei iskolák …)

-                a közös sors vállalása (politikai, jogi, gazdasági szolidaritás, funkcionális egység …)

-                a közös kötelességek (közteherviselés, szolidaritás …)

[4] több generációs: több nemzedéket ölel fel, ezer év alatt vagy 30 nemzedéket (de eredete régibb)

[5] a szubsztancia az „önértékkel” rendelkező, más hordozó alany nélkül önállóan létező *** az értelmes és szabad akarattal rendelkező egyszeri és megismételhetetlen szubsztancia illetve egyén a „természetes személy”, az ember (ismert kifejezéssel isten képmása) *** egyik ember számára kétségbe vonhatatlan a másik ember létezéshez való joga, amelynek kétségbe vonása a természetjog sérelmét jelenti, létfeltételeinek megvonása pedig gyilkosság (bármilyen eszközzel történjen) *** több szubsztancia a klasszikus fogalmak szerint nem tud újabb szubsztanciává egyesülni, csak járulékos kapcsolati rendszert tud alkotni, amely ha a felismert természetjogi tételeken alapuló nemzet, akkor az „kvázi” szubsztancia *** a nemzet „analóg értelemben” természetes személynek tekinthető. *** A nemzet ilyen módon tehát nem emberi alkotás, hanem emberi társulás (szemben a szervezési célú, emberi alkotású, eszköz természetű „jogi személlyel”) *** megjegyzésként: a másik irányban pedig a klasszikus gondolkodás szerint beszélhetünk rész-szubsztanciáról is, mint test és lélek

[6] entitás: határozott tulajdonságokkal rendelkezik, egyértelműen behatárolható (nem üres absztrakció)

[7] közösségi természetes személy (analóg értelemben vett, kvázi természetes személy): az ember, emberiség számára természettől fogva létező, egyedi, megismételhetetlen, értelmes, szabad akaratú azaz önálló és önérdekű, ugyanakkor erkölcsösségre törekvő közösségi döntéseket képes hozni

[8] genocidiumnak, népirtásnak nevezik modern szóval a nemzet felszámolására törekvő cselekvést, amely sértené a természetjogi alapelveket, és amelynek tiltására nemzetközi egyezményt kötöttek (1955. évi 16. törvényerejű rendelet - a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről)

[9] A szavak használatának eltéréseit figyelembe kell venni. Nem kompromisszumokkal kell kialakítani „átlagolt jelentésüket”, mert az értelmetlen volna (bár nem példa nélküli), hanem a jelentési környezetet, a szóhasználat célját és koronkénti eltéréseit figyelembe véve kell eljussunk az értelmes és elégséges, közösen használható megoldáshoz. Például a „szubsztancia” szónak a köznyelvben nem használatos az egyértelmű magyar megfelelője, mégsem szabad eltekintenünk tőle a hozzá kapcsolt filozófiai jelentés miatt. A szubsztancia fogalmát fel kell használni jelenkori jogi problémák tisztázásához is, mert ide vezetnek az egyértelmű megoldásokat kereső törekvések kikerülhetetlenül. A szubsztancia szó értelmezése ugyanakkor ma nem egyértelmű, ha szótárakban, interneten utána nézünk, mert különféle filozófiai irányok, ízléstípusok eltérően magyarázzák, ami logikus ha az eltérő célokról, eltérő vizsgálódási horizontokról, és ebből következően eltérő szóhasználati funkcióról van szó. Be lehet-e határolni a közjog számára fontos irányú és ugyanakkor megbízható értelmezést a „szubsztancia” kifejezése esetében? Valószínűleg igen.

A kiemelkedően fontos szempont az, hogy a valaha volt egységes jogszemlélet átfogó értelmezésre törekedett, igyekezett a természetjogi elveket és a tételes jogot egységben kezelni. A természetjogi elvek és a pozitív jogtechnika szétválása részben a kétségtelen polarizálódási folyamatokat meglovagoló, és ezzel felerősítő hatalmi harcoknak is köszönhető, alapvetően azonban egy gondolkodás fejlődési átmeneti korszak eredménye volt. A jogtechnikai eszközök „csodálatos” kifejlődésének korszaka, túlhajtása azonban a Xx. századi totalizmushoz, azok minden képzeletet felülmúló elembertelenedéséhez is vezetett, amit nyugodtan nevezhetünk a jogi gondolkodás valóságos elfajulásának. Ennek az elfajulásnak az orvoslása minden bizonnyal a józanul és tiszta szívvel belátható természetjogi elveket és a magas technikai színvonalat, bonyolult logikai összetettséget elért törvényi formalizmusokat egységes rendszerbe foglaló törekvés útján lehetséges.

A magyar alkotmányos válság beismerése, és a történelmi alkotmányos értékekhez való jogfolytonos csatlakozás egy lehetséges, rendelkezésre álló valós megoldás a magyarság számára, amely tényleges, mélyre ható probléma megoldást eredményezhet, reális és hatékony reformokat alapozhat meg – közgazdasági, politikai, jogi, kulturális területeken is.

[10] A magyar történelmi alkotmányos hagyomány eszmerendszerei alapján jól megfogalmazható modern gazdaságirányítási alapelvek:

§          Természetes és mesterséges monopóliumok állami tulajdona (amit tehát „tulajdonnak” neveznek e javakkal kapcsolatban, az jogilag legfeljebb birtoklás lehet, méghozzá valamilyen monopoljáradék utáni adózás mellett, és a korszakváltást követő időkre valamilyen normalizációs, alkotmányos állapotot megcélzó folyamat szabályaival.

§          A szabályozási megoldások alávetése az alkotmányossági szempontoknak (igazságosság és hatékonyság jegyében) – pl. kamatmechanizmus megszorítása a gazdasági tartalomhoz kapcsolva és a méltányolható igazságosság mértékének jegyében – avagy pénzkibocsátási, hitelezési gyakorlat mentesítése a monopolspekuláció nyomása alól, stb.

§          A piac alatti, piaci és piac feletti vállalkozások gazdaságpolitikai eszköztára ma összemosódik, az alkotmányos alapokból indítva szét kellene választani őket és az eltérő alkotmányos szabályozási alapelveket megfogalmazni rájuk (a sportbeli súlycsoportok szerinti versenyek szemléletes példát mutatnak hasonló törekvésre).

[11] A nemzeti lét, a szolidaritás tagadása keretében természetesen nem a magyar nemzetfogalom alapján szerveződő nemzet létjogát kérdőjelezik meg általában a nagyvilágban, hanem ha már valamit megkérdőjeleznek, akkor az az etnikai-vallási nemzet fogalma (- nyugaton!). – Erre hivatkozva rombolják a pontatlanul megjelölt magyar politikai nemzetfogalom becsületét, hagyományát (a környező népek és a zsidó valamint a cigányság formálódó etnikai nemzet fogalmának meg-nem sértése, érdekének méltánylása hangoztatásával)

[12] A társadalmi különbségeket 1848-ban pl nem a szabadságok általános eltörlésével oldották fel (amint arra a XX. századi nagy diktatúrák törekedtek), hanem a szabadságok kiterjesztésével. Ennek következménye egy fokozatos átmenet volt, amit a XX. század történelmének nagy törései nem hagytak végbe menni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a Dózsa féle felkelés leverését követően a parasztság jogainak jelentős szűkítése ment vége, a korábban sokkal nagyobb általános szabadsággal rendelkező országlakosok közül a jobbágyságot erősen visszavetették. A következmény jól ismert.

[13] Az isteni örök igazság mai szavakkal azt jelenti, hogy olyan örök igazságok, előírások, amelyeket az embernek napi taktikai érdekből nem érdemes átlépnie. Az isteni minőség definíció szerint annyira messze van a hétköznapok emberi valóságától, hogy nyomatékkal és egyértelműen fejezi ki a legalapvetőbb társadalmi értékek sérthetetlenségét, más szóval védendőségét saját magunk vétkei, gyengeségei ellen.

[14] Ezeket a szimbólumokat nem mindenki érti, nem mindenkinek beszédesek. Mivel fontosak, keresni kell az értelmüket. Például: isteni természet – mint az emberi cselekvésen, az emberi hatókörön, a belátható emberi megismerésen éppen az emberi gondolkodás, érzésvilág természetéből következően túli világ természete. De abban az értelemben (tehát nem totálisan), amelyben ezzel az elérhetetlennel (isteni természet) szemben „elvárást”, erkölcsi minőségi meghatározást fogalmazunk meg. Nem Istennel szemben, hanem rajta keresztül közvetve magunkkal szemben. Ma sem lehetne keményebben kifejezni az emberiséggel szembeni józan elvárásokat.

Aki pedig azzal a jelszóval lépi át az isteni elvárásokat, hogy szerinte valójában nincs is Isten, abszolút szabad a pálya, az keményen bűnhődik, mint az emberiség a XX. században. Végül is oda jutunk, hogy tulajdonképpen az isteni parancsok akkor is átléphetőek ha hiszünk Istenben, és akkor is ha nem – de a következmények elől nem térhetünk ki. Isten fogalma elválaszthatatlanul hozzá tartozik európai gyökerű fogalmi rendszerünkhöz, Isten lénye pedig gyarló emberi világunkhoz. Isten a fogalmi rendszerünk boltozatának záróköve, 800 évvel ezelőtti megfogalmazásban mindennek, ami a véges, kitapintható világunkon túl van, minden ami abszolút, végtelen, téren és időn kívüli, ami „abszolút” szép, jó és igazságos – azt istennek, isteninek nevezték. Ha van olyan igazság, olyan alapelv, olyan erkölcsi parancs, amit nem akarunk átlépni,azt a régiek isteni törvénynek nevezték. Nem Isten létének eldöntéséről kell szóljon tehát az emberi élet, hanem az isteni igazságok változó körülmények közötti fölleléséről. A magyar alkotmányos hagyomány szimbólum-rendszerébe tartozó isteni igazság fogalmától tehát nem érdemes rettegni. Érdemesebb megérteni (mert más szavakkal nem tudjuk kifejezni). És aki ezt hittel teszi, annak egyúttal olyan bensőségességet is jelent, amit a vallásos hit nélkül élő nélkülöz, illetőleg csak hívő társai révén részesedik belőle – már ugyanis ha elfogadja az alkotmányos alapokat:történelmileg kialakult szimbólum-rendszerével együtt vagy anélkül.

[15] A nemzet és az egyének viszonyáról:

A nemzetet alkotó természetes személyek „természetjogai” nem vonhatók el tőlünk sem a nemzetre hivatkozva, sem az államra hivatkozva.

A nemzet létrejötte hosszú, több nemzedéknyi történelmi folyamat volt, ma a tényét tudjuk megállapítani, átélni.

A nemzethez érett fővel lehet csatlakozni és ki lehet válni belőle. Aki kiválik, az elveszti a nemzeti létből következő jogait (például a szolidaritásra). A teljes értelmű természetes viszonyokat ezzel szemben nem lehet megtagadni (például rokoni, szülő-gyermek viszonyt).

A nemzet mint kvázi természetes személy nem lehet zsarnoka a természetes személynek, mert az mind az egyén mind a közösség szabadságának sérelmére lenne – holott a nemzeti társulás, közösség (a nemzeti alkotmányos közösség) összetartó alapértéke a szabadság (az alkotmányos szabadság). Mind az egyes egyének mind a közösség egészének szabadsága. – amihez az állam önszervező eszközként használandó.

Más szavakkal megismételve: a személy és a nemzet viszonyában az értékek azonos rendjében elsőbbsége van a nemzetnek (például a nemzet érdekében háborúban a katona életét kell kockáztassa, mert itt az egyén élete és a nemzet léte-élete kerül összevetésre). Az értékek rendjén átlépve (tehát ha nem azonos rendű értékekről van szó, akkor viszont a nemzet vagy a nemzet állama nem foszthatja meg a magasabb értékektől a személyt). Például a nemzet vagy az állam nem írhatja elő, hogy ki kivel kössön házasságot.

A nemzet és állam különbségéhez

Tételes jog, állam nélkül is van nemzet (amelynek államalkotó akarata nem érvényesül). A nemzet szerveződése a természetjog elvei szerinti (más esetben nem nevezhető nemzetnek, hanem valami más társulásnak). A nemzet a katona életét elvárhatja.

Az állam mai szóval praktikus célú kvázi szerződéses jogi személy intézmény, amelynek szervezeti és működési szabályzata a tételes jog világába tartozik. Tételes jog nélkül nincsen állam. Az állam csak a nemzeti céllal azonos elvárás alapján igényelheti a katona helytállását. A nemzettel szembe helyezkedő állam logikusan törekszik a sorkatonaság helyett a zsoldos hadseregre (a modern korban a nemzeti hadsereg, a honvédség hivatásos katonái nem tekinthetők zsoldosoknak, rájuk az erkölcsi kötelmek automatikusan értelmezhetőek --- ellentétben a „csak megfizetett”, erkölcsi elvárások nélküli „szakemberekkel”).

Minden állami alkalmazott és tisztségviselő, különösen választott képviselő esetében felmerülnek ugyanezek a kérdések. Természetesen vannak szakértők, akik nemzeti közösséget elutasítva, tudomásul sem véve működnek közre technikai feladatok ellátásában. De a politikai, bizalmi elvű szereposztásban nem hagyható figyelmen kívül a politikai-nemzeti szolidaritás követelménye, kikerülhetetlen, komoly következményekkel járó természetjogi problémája. Ezen múlik az alkotmányosság ténylegessége.

 


Vissza az oldal tetejére