From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Friday, May 27, 2011 7:54 PM
To: 'polgari_hirszemle-owner@yahoogroups.com'; 'polgári hirszemle'
Subject: RE: [polgari_hirszemle] Fw: [bennszulottek] Beteg ország
BAYER KÉRJEN BOCSÁNATOT!
Bayer úr is örök szereplője a kormányoldali agitációnak.
Egyike azoknak, akiknek örökös túllihegése miatt az ember elveszíti hitét, hogy az országos politikában tisztességes dolgok is történhetnek.
„Jobboldalról egy faékkel, egy rozsdás ácskapoccsal és szaros gumicsizmában dörömbölnek a műtő ajtaján, a sziklaszilárd ostobaság rendíthetetlen hitével,
amely szerint faékkel és rozsdás ácskapoccsal kell gyógyítani.”
Önnek Tisztelt Numberelsővalahány (emlékezve önmagát besoroló önvallomására) --- akkor lenne joga ilyet mondani, ha évtizedek óta nem az egyik hátrafelé mozdítója lenne a magyarság számára fontos kérdések politikailag megtűrt tisztázásának (politikai megmondó sajtóemberként sokat tett, sokat ködösített azért, hogy a magyarság saját nyelvezetén minél kevésbé fejezhesse ki életérzését, politikai vágyait napjainkban).
Jól hangzik, hogy hülye aki magától jobbra van. Meg az is aki balra van. De hol van Maga? Holt tart maga? Ott, hogy mindenkit bátran leordítozhat. Az egyenruhás bűnözés után nem fognak törvényt hozni a Bayer-féle sajtóbűnözés ellen.
Csak rajta, rajta törhetetlenül.
Ön ott tart, hogy ha valaki mai szavakkal beszél a természeti erőforrások magántulajdonának képtelenségéről, akkor meg sem hallja, mert nem érti (élcsapatával egyetemben). Ha meg egy nép ezeréves bevett kifejezéseivel élve értekezik valaki, akkor azt hiszi, hogy mert az egyes szavakkal már találkozott, de nem áll össze a mondandó, akkor a hiba csak a másikban lehet – mert Numberelsővalahány a legokosabb. Amit ő nem ért, az nincs, nem lehet, az hülyeség vagy disznóság.
Egyébként ebben a szitkozódásban is csak Numberelsővalahány lehet (nem a legelső meg a legmásodik), mert a mélyről jött magyarokról hajdani párt és sajtótársai már elmondták „überelhetetlen” rigmusaikat (gumicsizma nélkül emlegetve a szart és egyéb biogazdasági tényezőket – városi embernek tetszik lenni)? Összenő, ami össze tartozik?
Egyébként ami a szakszervezetek furcsaságait illeti, még egyet is érthetnénk, csak ahhoz korábban kellett volna beszólnia, kicsit önállóbban, kevesebb kézivezérléssel, és a ki tudja honnan (mert a nyolcvanas évek világa erre nem sok reményt adott), de a mégis csak ébredező nemzeti érdeklődést nem kigúnyolva (úgymond nem úgy vagyunk öltözve mint aki elfoglalja a sajtó házat, meg a szavazófülkében tessék forradalmárkodni stb-stb).
Mindettől függetlenül akár a mostani nemzeti színház sajtósának is beillene bocsánatot-véletlen-sem-kérő Bayer úr – csak tessék közös sajtótájékoztatókat tartani művészetében hasonló magasságokban megnyilvánuló direktorával.
FÁ
From: polgari_hirszemle@yahoogroups.com [mailto:polgari_hirszemle@yahoogroups.com] On Behalf Of Polgari Hirszemle
Sent: Friday, May 27, 2011 7:43 AM
To: polgári hirszemle
Subject: [polgari_hirszemle] Fw: [bennszulottek] Beteg ország
Importance: High
Beteg ország
2011-05-26 Szerző: Bayer Zsolt
Álláspont
Magyarország beteg. Súlyos beteg. A tünetek aggasztóak.
Először itt van a rendőrszakszervezet és a tüntetések. És a szakszervezeti vezető, aki azt mondja, hogy nem tudja garantálni a tüntetések békés jellegét.
Ezt merészeli mondani!
Egy egészséges országban ezért kommandósok törnék rá az ajtót, csuklyát húznának a fejére, és börtönben rohadna meg.
Ugyanis
1. A hatályos törvények szerint bármely tüntetés szervezője felel a tüntetés békés jellegéért, s ha erre képtelen, köteles a tüntetést lefújni;
2. Mindez hatványozottan áll egy rendőri vezetőre;
3. Ezzel a kijelentésével Kónya Péter megszegte esküjét, és leköpte az Alkotmányt
(na nem az újat, hanem azt a régit, amely a mögötte állók szerint a létező alkotmányok legjobbika).
Kónya Péter provokátor. Megbízást teljesít. Vagy elment az esze.
De egészséges országban – ismétlem – ezt nem tehetné meg büntetlenül.
De itt megteszi, és a mögötte állók kontráznak neki, a baloldali sajtó a Népszavával és Bolgárral az élen polgárháborút vizionál és dörzsöli a tenyerét.
Magyarország beteg.
A tünetegyüttes része mindaz, ami a Nemzeti Színház körül zajlik.
És most mindjárt az elején szeretném leszögezni: mindezért nem Alföldi Róbert a hibás. Legalábbis nem elsősorban. Alföldi Róbert egy tehetséges ember.
Megverve sorsának s hajlamainak minden boldogtalanságával és frusztráltságával.
Sorstársai többnyire pótcselekvésekbe, alkoholba, önpusztításba menekülnek, vagy szégyellik magukat.
Alföldi a művészetben találja meg boldogtalan életére a gyógyírt.
És ezzel nincs semmi baj. Bármelyik színház élén helye lenne, egyetlenegyet kivéve: a Nemzeti Színházat.
Ugyanis Alföldi Róbert életműve önnön balsorsának lenyomata – ezt azonban mégsem avathatjuk Nemzeti Üggyé.
Ez itt a probléma.
A fő felelősség azoké, akik őt éppen a Nemzeti élére tették.
S mindezzel együtt egészen biztos vagyok benne, hogy a Tragédiából Alföldi legjobban éppen a római színt rendezte meg.
Ugyanis a római szín a mi korunk, s Alföldi minden bánatával a mi korunk hőse.
(Amúgy persze roppant kíváncsi vagyok, ha mondjuk a debreceni színház igazgatója viccelődött volna szopásügyileg mondjuk a Népszava újságírónőjével,
akkor vajon a Népszava megvédené-e őt. Ugyan! Dehogy védené! Teljes erőből követelné azonnali eltávolítását…)
De hát Magyarország beteg.
Magyarországon a magát szocialistának nevező és országrablásra szakosodott banda őrjöng, ha az állam visszavásárolja a legnagyobb és legerősebb cég
részvényeit az oroszoktól.
Mert minálunk, a beteg országban, a szocialisták építik le az államot, bűnszövetségben a liberálisokkal.
Magyarország beteg.
Súlyos beteg.
Állunk a műtőben, kezünkben szike. Muszáj műteni. Vágni, fertőtleníteni, s aztán mindent újrakezdeni.
Állunk a műtőben.
Baloldalról köpködnek befelé, és próbálják még jobban elfertőzni azokat az üszkösödő sebeket, amelyeket ők okoztak.
Jobboldalról egy faékkel, egy rozsdás ácskapoccsal és szaros gumicsizmában dörömbölnek a műtő ajtaján, a sziklaszilárd ostobaság rendíthetetlen hitével,
amely szerint faékkel és rozsdás ácskapoccsal kell gyógyítani.
Hogy is mondta a miniszterelnök a választási győzelem éjszakáján? „Tisztában vagyok vele, hogy életem legnehezebb feladata előtt állok.”
Tudtuk mi is.
De erre azért nem számítottunk.
De ha ez a műtét most nem sikerül, akkor Magyarország meghal.
Ezért nincs visszaút.
Ehhez képest kéretik a maga helyén értékelni akár Alföldit, akár Kónya Pétert – akár akárkit.
Mondom még egyszer: nincs visszaút.