A "Nambervan"
.............. Azt meg gondolom minden jóérzésű nemzetiségi és nemzetiséginek mondott rokonokban gazdag egyén tudja, hogy
képtelenség volna, ha magában 1/16 mértékben nemzetiséget talál, akkor
1/16 mértékben nagyobb gázsit lehessen-kelljen kialkudnia iskolában, színházban, sajtóban, netán otthon vacsora mellett
– kisebbségi voltú hányadára hivatkozva.
Van persze ennek a baromságra törekvésnek egész garmadája, aminek az ellenkezője sem megoldás
– MEG A NAMBERVAN sem. ..............
T Szerkesztők!
Ha most nem közlik a levelemet, később se vegyék elő, nem ragaszkodok hozzá.
(hát sajtónyilvánosság - az nincsen, de legalábbis szűk - ne legyen illúziónk)
From:
Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Friday, June 18, 2010 6:52 AM
To: 'polgari_hirszemle-owner@yahoogroups.com'
Cc: 'Nemzeti Hirhalo'
Subject: RE: [polgari_hirszemle] Kilakoltatás és fajelmélet
T Szerkesztők!
Ha most nem közlik a levelemet, később se vegyék elő, nem ragaszkodok hozzá.
Elegem van az egészből.
FÁ
From:
Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Thursday, June 17, 2010 10:28 PM
To: 'polgari_hirszemle-owner@yahoogroups.com'
Cc: 'Nemzeti Hirhalo'
Subject: RE: [polgari_hirszemle] Kilakoltatás és fajelmélet
Bayer Zsolt nevű tiszteletreméltó kivételezett állampolgár!
Nagy könnyebbség az Ön írásait olvasni, mert olvashatnánk helyette az agg Ilja Ehrenburg szövegeit is: Mindössze 119 éves lenne ha élne. De nem él. Üres a nish. S mit találunk benne? Hát éppen Önt tisztelt Nambervan!
Hogy a földbuta Tóta W-t nem perelte be még senki aljas szövegeiért (mert ennyire embertelen ember nem lehet, ha megérti amit mond, nem csak leírni tudja – Ó funkcionális analfabetizmus), az a magyar emberi jogvédelem egyik adóssága! Ott sem minden tökéletes. De térjünk vissza a mai világ egyik kétségtelen origójához, vonatkoztatási pontjához, mértékadó egységéhez: Nambervanhoz!
Mert a hülyéket néven kell nevezni, úgymint hüjék és hülyék vagy bármi más módon.
De maga kedves Nambervan! – Maga mit csinál? Maga egyik hülyét néven nevezi, a másiknak meg falaz, ugyebár. Csak nem azt akarja mondani, hogy Magyarországon tejbe-vajba fürösztenek mindenkit a saját igénye szerint, aki színházba akar menni (történetesen a saját ízlése szerint)? Mert azt ugye senki sem vitatja, hogy az ország és így Magyarország is a lelkek országán alapul. Valahol Krisztus és Pilátus országa között. Ha nem is ezzel a kifejezéssel élve, de éppen a napokban hozott törvényt erről a Nambervan Pártja vezényszavára a pesti parlament!
Nomost ismert szóhasználattal élve Magyarországon jelenleg legalább 8 féle hatalom regnál, különféle szektorokra osztva a lelkiekben még ma is sokban közös országot. Ahogy a Nambervan-csapat Bajuszkirályától minapában megtudtuk, nem a fizikai hanem a lelki határok a mérvadóak. A lelkeket gúzsoló központi szektorban éppen Ön az egyik Nambervan. Mint kiemelt gúzsoló?! Vagy csak eminens öncenzor?
Tehát Ön vagy nem tudja, hogy sok egyéb másik példa között a nemzeti színházban ami manapság folyik, az a magyar nemzet egésze ellenére történik, a nemzeti akarat, létérdek súlyos megalázásával, nambervanos stílusban: szembeköpésével? Vagy Ön nincsen azon a szinten, hogy felfogja, TótaWÁrpád indexes kiadása mellett van belőle az úgynevezett nemzeti színház élén is egy ……. „pszeudo ember” (éljünk az Ön által bevezetett terminus technikusszal). Namost ebből a „pszeudo-emberből” van az ország központi szektorában (fizikailag a Trianon idején volt vasúti nagy körgyűrűn belüli részen) egy-két ezer. Nem sokkal több, de ezek itt vannak. Azok többiek, szintén „pszeudo emberek” meg ott vannak, a többi szektorban, akik ott is gúzsbakötelékelik a magyar színházakat – néha kevésbé, mint a központi szektorban, de kötözik őket bele a gúzsba kétségtelen.
Hogy milyen címszóval? Általában ha finomabbak, akkor azt mondják, hogy „csak”. Mert ők voltak a győzők majd 100 éve, vagy mert a győzők őket rendelték strázsának, éjjeliőrnek, kápónak a rászedettek fölé (magasról téve az azóta ismételgetett emberjogi mantrákra). az ismert képlet: nekünk emberjogokra hivatkozva kávéval és üdítővel kell vendégelni az éjjeli betörőt, akinek emberjogi kiváltsága, hogy kicsit se koppinthatjuk kupán – védekezésből sem. Hogy tehát a kápó mivel zaklatja sorstársait, az a győztest vajmi kevéssé érdekli. Ha ő az emberjogokba szerelmes, akkor azokat ismételgetheti, kérheti számon mindaddig, amíg kápóságából ki nem lép. A kápónak nem kell sok találékonyság, mert nem attól függ, hogy nyeregben marad-e. Ott van, oda került egészen más okból. Ő itten csak sakkban tart, kedve szerint, ügyessége szerint. Ha elszúrja, akkor valaki majd segít neki a háttérből. A kápóvá levésben természetesen van konkurencia, de nem túlságosan nyílt. És semmiképpen sem azon alapszik a szelekció, hogy ki mennyire értelmeset mond vagy például emberségeset. Aki kápónak ment el, az mesterien forgathatja a korbácsot, a célzatos jegyzőkönyvi plajbászt vagy akár valami gyilkot, de nem ezen múlik a helyezése (hogy a plajbászfogó versenyen hanyadik helyezést ért el).
Szóval aki azt állítja, hogy magyar színház ügyben – a lelkek Magyarországának bármelyik fizikai szektorában, az Ökör (Arisztotelesz kifejezése!), vagy csak egy Nambervan vagy bárki további készséges kápó könyöklő – hogy minden rendben van, ennek az országnak a színházi eszköztár rendelkezésére áll, hogy önmagát kifejezze, kétségeit és örömeit megfogalmazza, hogy gyermekeit neveltesse, öregeinek szellemét gyámolítsa --à szóval az hazudik. Akkor is, ha azt állítja, hogy legalább kétségtelen folyamat bontakozott ki már ebben az irányban. Nem bontakozott ki jobbító folyamat. Még a finanszírozási alapokat sem vetették fel átgondolásra, nemhogy a konkrét megoldások eszközeihez fértek volna. Nem ismeretlen dolog ez. Majd húsz éve éppen Numbervannék kiáltották oda nyers őszinteségnek vélve, meglehetős lelketlenséggel és felelőtlenséggel mindenkinek, aki tőlük különbözőt állított, hogy: HAZUDSZ!!! Csak nem belejöttek a tárgyalt megnyilvánulási módba? Ne fessed az ördögöt a falra? Most tán ők is ezt a sportot mívelik?
Hogy szűk lenne a társadalompolitikai-gazdasági patkányketrecünk, és ezért esünk okkal-oknélkül egymás torkának? VonaGáborostul, németnemzetiségestül? Meglehet. Hogy a megoldás csak az lehet, ha különleges önfegyelemmel nem ugrálunk bent a patkányketrecben (ahelyett hogy kimásztunk volna belőle) hanem szó-mukk nélkül tűrjük sorsunkat? Nemhogy morgolódni, de hörgölődni sem szabad? Egy politikai csoportosulás Nambervan szereplőjétől ez a válasz elképesztő ottrombaság, hülyeség (és hüjeség), rosszindulatúság stb-stb --- egészen közel a népírtás fogalmához (egy a népirtást elfogadtató politika kritikátlan, automatikus kiszolgálásaként).
Kacskaringós? Meglehet. De egyenesen annyian a képébe vágták már Numbervan csapatának, hogy minek tűnik az, amit csinálnak, hogy önlehabgoló még egyszer megismételni. Valamiért a verbális dekonstrukció hívei ők (is). Lenullázzák a képzetlen, egyenes beszédet. Méghozzá nyakatekerten nullázgatnak. Egyrészt színleg ők a legnemzetibbek, de amikor a cselekedeteiket nézzük ( legyen az törvényalkotás vagy éppen kulturális hadgyakorlat-hadművelet – vagy ez csak amolyan kultúrpolitikai portyázgatás?), akkor az bizony a nemzeti politika lenullázgatásának tűnik, akkor kiderül, hogy az a sziklaszilárd meggyőződésük, hogy nemzetinek, emberségesnek lenni csak jelszó, semmi más. A valóság ennél kegyetlenebb, és aki ezt nem érti, az zakkanjon meg.
Nem tetszik a gárda? Az egyenruhája nekem sem. Egy XX. századi operettes utánérzés. És mi hívta létre a gárdást? Hogy úgymond ezt-azt a nemzetiséget ráengedték a magyarságra, legfeltűnőbben a központi szektorban? Vagy ennek már vége? Vége a mesterséges egymásnak ugrasztásnak? Visszarendelték ezeket a ráengedett szerencsétleneket? Nem. Elkapja a rendszerváltásnak HAZUDOTT (mert amíg az ellenkezője nem derül ki, addig ez hazugság!) új társadalmi megegyezés alapján az új kormányzat által vezérelt államigazgatás azt az újságírót, aki 90 éves áldozatról úgy ír, hogy már nem lett volna úgysem soká az élők között? Mármint hogy a gyilkosnak enyhítő körülmény, ha gyengéket, öregeket, gyerekeket vesz célba? Amíg nem történik meg ennek az újságíróskodó személynek, rétegnek, falkának a számonkérése, a kiiktatása a sajtóból, kultúrából, addig Numbervannak nincs erkölcsi alapja TótaWÁrpádot sem kritizálni! Mert addig vele egyhúron pendül! EGY HÚRON!
Igenis sok célzatosság van abban, hogy kulturális intézményeket, iskolákat, színházakat, újságokat stb mindenféle előnyben részesítenek – a félájult, majd száz éve zaklatott és a jelenben is zaklatni kívánt magyarsággal SZEMBEN. És amíg valaki nem jelenti ki, hogy ő nem magyar, hanem hottentotta, mert volt egy hottentotta rajz a nagyapja egyik könyvében, tehát ő kétséget kizárólag nem magyar hanem hottentotta, addig ráuszítják a többek közt a sajtóhiénák falkáját (élükön vagy élvonalukban vagy középmezőnyükben) Numbervannal. Szóval a Nambervan által sok helyt kifogásolt gárda gondolata nem tűnik nekem sem szélsőségesnek, sem egyéb szörnyűségnek (elhibázott uniformisa ellenére). Vannak sokkal ijesztőbb gárdák amelyeknek a cipőfűzője talán más, meg az övükön valódi fegyverek lógnak, és valóban sok pénzzel örizgetik magukat meg ki tudja kiket. De arról egy magára valamit adó igazi Nambervan nem beszél. Ő csak azt ugatja, aki után az egész falka eredt. A sajtóbirtokos hatalomnak sok kutyusa van. Egyesek kitűnnek a többiek közül, sőt nevet is osztanak maguknak (mint pld Nambervan). Szóval ha Nambervan választott nevéhez igazodva elsőnek vinné bíróságra a gyilkosságokat bagatelizáló sajtókalózokat, akkor érdekes volna meghallgatni mégoly érzelemdús, netán indulattól remegve ércesen megfogalmazott megjegyzését. De amíg ez nincsen így, addig egy bérkutyus nyakörvi feliratának tetszik, hogy én vagyok a nagy Numbervan – resssszkessetekk TŐHŐHÖLEHEM! Vagy nem fizetnek nekem mint bérkutyusnak, és az kész csőd volna. De mindez a sajtó egészének, a nemzetnek, a nemzeti színjátszás helyzetének szempontjából mellékes. Végül is nem Nambervan gyerekszobájában vagyunk.
A valóság az, hogy olyan dresszúrának van ma mindenki alávetve, aki nem szidja a magyarságot össze-vissza, elölről-hátulról, mint a világháború idején a rabok, akiknek őrületig kellett hallgatni felerősített rádiót, akik hetekig nem fekhettek le, akiket nem hagytak aludni, örökké égett a villanykörte és időnként jól pofon vágták őket, hogy inger nélkül mégse maradjanak.
Húdejónagyot be tetszett húzni a kis Vonának Numbervan Úr! Várjon, amíg lefogják önként jelentkezők, és akkor mégegyetneki!!.
A maga főnöke nagyon szereti az intrikát. Most úgy bejött neki, hogy 52%=66,7% egyenlet igazságát is elfogadják neki. Egy ideig. Addig mit tetszenek csinálni? Körbe pofoztatják egymás közt VonaGábort, vagy tesznek valami értelmeset is? Mert amíg volt türelmi idő, addig sokat hallottam ám, hogy az értelmesnek tekintett embereket távol kell tartani a hatalmi harctól, meg a hatalmi harcban jeleskedni kívánó FIDESZ-től, és minden egyébtől, mert még önálló ötleteik, kezdeményezéseik lennének?! Namost bejött a csapat 52% alatt. Ebből tudott a rendelkezésre álló eszközökkel 66,7%-nak látszót kreálni. De ugye nem a kötelező 99,7% lesz a következő lépés?
Mert jobb lenne, ha a sajtó finanszírozásában rendet tennének például (és utána még szobrot is emelhetnek tőlem Nambervannak meg a Namberkettőnek meg a Nambersokadiknak). De eddig, az elmúlt 8, 12, 20 év alatt még egyetlen egy fideszes értő pillantást nem tudtam elcsípni ez ügyben. Sajtószabadság alanyi jogon? Alanyi jog az információkhoz? Alanyi jog a sajtóbeli megnyilvánuláshoz? Alanyi jog az alanyi joghoz igazított sajtófinanszírozáshoz? Tőlem Nambertucatok is ordítozhatnak a központi televíziós csatornákon, ha közben a sajtófinanszírozás a sajtószabadság elveihez igazíttatik. De erre még a Nagynemzetiek sem vállalkoznak, hogy erről zárt ajtók mögött netán szót váltsanak egymással jó halkan, nemhogy egyenlők közt első Nambervanok világában.
Úgyhogy lehet gúnyolódni NovákElődön és társain, mint Bokros pénzügyminiszter a kisgazda Torgyánon, hogy ő, a miniszter perfekt angolsággal tudta eladni 1 Ft-ért a Budapest Bankot, szemben Torgyánnal, aki idegességében töredezett magyarsággal próbálja ezt számonkérni rajta. Ki a kultúrember? Hivatalosan hovatovább először is aki tud angolul, aztán úgy hazudik, hogy senki sem igazodik el rajta, aztán természetesen ami magyar azt tapossa, és akkor ő kultúrember. Aki pedig pénz-paripa-fegyver híján, a megnyomorított oktatási rendszer mángorlóján átpréselődve még mindig valami erkölcsöset, alapigazságot akar kinyögni, annak lehetőleg részeg fővel nagy baromságokat kell a fejéhez vagdosni DE ÚGY, hogy olyan olvasata legyen a dolognak, a kifogásolt ember nemcsak ügyetlen, nemcsak erőtlen, de még erkölcstelen is! Mint a legjobb komenista sajtóterrorista neveldében, a hajdani Népszabadságban lehetett tanulnia kellően felelőtlen ifjú tollforgatóknak.
Kedves Nambervann!!
Van magának bármilyen erkölcsi alapja arra, hogy másokon akármit számonkérjen? A központi szektor modern bértollnokát eljátszva? Fog Ön még az emblémájává válni annak a vadonatúj társadalmi jellegűnek tekintett szerződés diktátumnak, amit most a nyakunkba kapunk, és ami alól még el is fogyhat a járda? Mert érdektelenek a lényeg, a tényleg a nemzet érdekében megváltoztatandók iránt, és csak kisded gyűlölködéseikben gyönyörködve próbálják meglovagolni a konjunktúra hullámokat?
Óh milyen rossz, hogy képes volt felvetni VonaGábor, hogy nincsen magyar színházi szféra olyan értelemben, hogy a magyarok színházai – nincsenek. (Értsd: NINCSEN magyar színházi szféra, önkifejezés ma a központi szektorban). Innentől kezdve lehet őket fojtogatni, hogy ők irigylik a színházat a szerencsétlen deviánsoktól, a zsidóktól (ez a kettő általában együtt kerül emlegetésre, bizonyára mint szinoníma értve), majd a németektől, oláhoktól és rácoktól, tótoktól meg a TóthOttótól. Ha volna itt felelős politikai kultúra vagy váltás, akkor a nemzetiségi pótlékot felszippantó intézmények nem azáltal válnának életképessé a megnyomorított kultúrszférában, hogy nemzetiségi pótdíjakkal tartják fent magukat a víz felett (a nemzetiségi orvosi ellátási pótdíj valamiért egyelőre késik, várat magára), hanem általában az iskola, a színház, a parókia, stb volna életképes, és ha ehhez valaki pluszt vállal, akkor ahhoz kaphat valami pluszt. De jelenleg az a helyzet, hogy a tót szektorban a magyar színház, iskola, sajtó stb kevesebbet kap mint a tót, mert a magyar nem tót, a központi szektorban pedig szintén kevesebbet kap a magyar színház, iskola, sajtó, mert nem tót, nem német, nem zsidó stb, és vergődik, alapszinten nem tudja kielégítően ellátni feladatait. Ne tessék itt másra mutogatni, meg zsákban futásban jó példa mutatását számon kérni. Az alapvető kérdés, hogy nem volt fantáziájuk a tényleges rendszerváltás elvi lehetőségét egyáltalán fölvetni, végig gondolni sem. Ha valaki ilyesmivel próbálkozott, azt igyekeztek ledarálni, vagy legalább behúzni a pártpolitikai csőbe. Csinálják már azt a nagy okosat, amitől túl vannak hevülve, de ne vegzálják ellenségesen, mindig ledorongolóan azt, akinek nincsen annyi türelme meg gumigerince, amennyivel igazolható volna, hogy VonaGáborokat pellengérez ki ahelyett, hogy azt vetné fel, micsoda deformáció, képtelen torzulás az, ha valaki nyílt színen a gyilkost mentegetheti (mondván értéktelen idős nyomorgó volt, akivel végzett).
Nem tudom, miért érzem, hogy még mindig előbb KurucInfo-t olvasok mint Nambervan-t, de a Kurucinfo kétségtelenül kevesebbet ájtatoskodik, mint nagymellényű pályatársa. Ugyanakkor a Kurucinfonál sem okoz élvezetet, hanem csak keserűséget napmintnap, hogy mit kell lenyelnem mentális szemetet, hulladékot, szennyet azért, hogy a Nambervanék által meghódítani-uralni vágyott lakájmédián túl is valami információhoz juthassak.
A sajtó purgálása nem annyit jelent, hogy halál az át-nem-állt balliberális szakikra. Ennél sokkal többet, másabbat is. Nem t’om, Numbervan képes-e belső indíttatású önpurgálásra, avagy külső szelekcióra van ráutalva.
A kultúra területén a békeállapotok kialakítása nem azt jelenti, hogy TotaWÁrpádot kitaszigáló erőtlen próbálkozások közben Numbervan magát próbálja helyére szuszakolni (hasonló stílusbravúrokra és erkölcstagadási babérokra pályázva).
Azt meg gondolom minden jóérzésű nemzetiségi és nemzetiséginek mondott rokonokban gazdag egyén tudja, hogy képtelenség volna, ha magában 1/16 mértékben nemzetiséget talál, akkor 1/16 mértékben nagyobb gázsit lehessen-kelljen kialkudnia iskolában, színházban, sajtóban, netán otthon vacsora mellett – kisebbségi voltú hányadára hivatkozva. Van persze ennek a baromságra törekvésnek egész garmadája, aminek az ellenkezője sem megoldás – MEG A NAMBERVAN sem.
Lassan ha Nambervan meg ájtatos hangszerelésű féldemokrata félcsapattársa (abortusz-kedvelő Surján ) álságos sorait olvasgatom (ő egy valóságos Nambervan-2), nem kell tovább menni a farizeusság bemutatásában, már sejtem, hogy miről lehet szó.
Éljenek a farizeusok – ne a nyakamon.
Hajrá Namberakárhányak és Surján úr! Lehet a csúsztatásokat elhagyva-bevallva, belülről megváltozni.
FÁ
---------------------------------------------------------------------------------
From:
polgari_hirszemle@yahoogroups.com [mailto:polgari_hirszemle@yahoogroups.com]
On Behalf Of Polgari Hirszemle
Sent: Thursday, June 17, 2010 6:22 AM
To: polgári hirszemle
Subject: [polgari_hirszemle] Kilakoltatás és fajelmélet
Importance: High
Kilakoltatás és fajelmélet
MHL 2010-06-17
Úgy volt néhány ezer évig, hogy nagyjából mégiscsak
lehetett tudni, mi a jó, és mi a rossz, mi a helyes, és mi helytelen, mi a bűn,
s mi az erény. Néhány ezer évig a népmesék s úgy általában a nép ihlette epikus
és lírikus művek gondoskodtak e tudás fenntartásáról, no és persze az írástudók
is. Néhány ezer évig biztosan tudhatta az emberiség kerek e világon, hogy a
szegény embert, bajba jutott embert, tönkrement embert házából, hajlékából
kitenni galádság, aljasság, szemétség. Még a Volt egyszer egy vadnyugat című
zseniális makaróni westernben is úgy volt, hogy mikor agyonlőtték az „őrült
írt”, és a felesége elárvereztette a birtokot, megjelentek a hiénák, hogy ne
engedjenek tisztességes árverést, és fillérekért megszerezzék a földet. Igen ám,
de a hiénákat akkor még agyonlőtték, s az egész mozi jóleső érzéssel ment haza.
Aztán az emberiség rohamosan romlani kezdett mindenféle tekintetben, és a mai
végromlás végén megjelentek a Tóta W. Árpád nevű pszeudo-emberek, akik
ilyesmiket szoktak leírni: „Nem azért lakoltatnak ki családokat, mert kevés az
emberek szívében a szeretet, halló! Hanem azért, mert a lakás nem az övék. Más
pénzéből vették, vagy odaígérték további készpénzért jelzáloggal. Mivel a bedőlt
ingatlanok többnyire a bank tulajdonába kerülnek, könnyű a vitában a kisember
mellé állni, hiszen ő egy hús-vér honfitársunk, egyemaszívét, a bank viszont a
globális kapitalizmus lelketlen gépezete, a válságot is ők okozták, és úgyis
rengeteg a pénzük, szóval kussoljanak. (Ugyanez a szöveg a szélsőjobbon szó
szerint lemegy, csak ott globális helyett askenázit meg hébert mondanak.)”
Lám, máris készen áll a felmentés mindenre, és az emberiség immáron nem tud
különbséget tenni jó és rossz között. Különbségtétel helyett marad Tóta W. és a
kilakoltatás. Most éppen Budafokon zavartak el birtokából egy ötgyermekes
családot. A nagymama agyvérzést kapott közben, talán túléli. A család megy a híd
alá. Az ocsmány és undorító és embertelen aktust pedig mintegy hatvan, állig
felfegyverzett rohamrendőr „biztosította”.
És akkor a miheztartás végett: ez a család sem azért jutott idáig, mert
felelőtlenül kölcsönökbe verték magukat, aztán meg elitták a pénzt. Hanem azért,
mert az anyát terhesen kirúgták az állásából, s mert mindenféle válságra
hivatkozva a bank mintegy megduplázta a törlesztőrészletet. Bizony! Ismerőseim
között nem egy van, aki felvett három-négy éve 15-18-20 millió forintot, hogy
házat, lakást vegyen, építsen magának és családjának (a bankok reklámjaikban
könyörögtek még akkor, hogy vegyünk fel hitelt!), azóta fizetik becsülettel a
részleteket, s ma felvett hitelük (a törzstőke!) két-három-négy millió forinttal
több, bizonyos árfolyamingadozások miatt!
Aztán, ha majd nem lesz rájuk szükség a munkahelyükön, mert például még egy
gyereket merészelnek vállalni, akkor mehetnek ők is a híd alá. Mert lesz majd
egy árverés, amin megjelenik néhány szemét, mocskos hiéna, aki fillérekért
megszerzi az ingatlant. Aztán jön a kommandó. És Tóta W., az ázalag, örvendezni
fog. Mert már nem tudjuk, mi a jó, és mi a rossz.
Helyesen tették a jobbikos és fideszes képviselők, hogy elmentek arra az ocsmány
kilakoltatásra, és megpróbálták megakadályozni a Tóta W.-félék örömét. S az lett
volna az igazán jó, ha Novák Előd jobbikos képviselő is ezt választja, ahelyett,
hogy a parlament kulturális bizottságában hülyeségeket beszél. Sajnos azonban
Novák Előd az utóbbit választotta, és ezt mondta a nemzetiségi színházak
többlettámogatása kapcsán: „A többséget támogassuk, ne a kisebbséget. Önmagában
nem érték, ha valaki egy kisebbséghez tartozik, nem érzem indokoltságát annak,
hogy ezen az alapon részesítsünk pozitív diszkriminációban színházakat
Magyarországon. Ez rasszista javaslat, és fajelméletről van szó.”
Fenti, Tóta W.-szintű baromságban az a szép, hogyha mindezt a bukaresti
parlamentben mondja el egy román képviselő a magyar színházak kapcsán, akkor
nyilván Novák Előd tiltakozna a leghangosabban.
S tenné azt helyesen.
Bonyolult egy világ ez, szegény hülye Novák Előd, felebarátom az Úrban. Te sem
tudsz benne eligazodni, te sem tudod már, mi a jó, és mi a rossz…
Bayer Zsolt