Dogmatizmus. Tudományos irányzatként

(1) a dogmatizmus eredetileg a →szkepticizmus ellentétét jelölte.

Kant dogmatizmuson (2) a racionalizmust értette, továbbá azokat a filozófiákat, amelyekben a metafizika az ismeretkritika nélkül kívánt érvényesülni.

Az új skolasztikában az ún. alapigazságok elméletét is dogmatizmusnak (3) nevezzük. [263],

Általában minden olyan fölfogás dogmatizmusnak (4) tartható, amely megkérdőjelezi a jogos kritika létét.

Személyes magatartásként a dogmatizmus (5) hajlamossá tesz minden esetben az utolsó szó kimondására és minden ellentmondás elutasítására. –

A dogmatikus jelző jelentései:

(1) kritikátlan;

(2) megcáfolhatatlan, apodiktikus, szigorúan bizonyított, tisztán észokokból szükségszerű;

(3) a dogmatika teológiai diszciplínájaként a dogmához (egyházi hittanhoz) tartozó.

a) Kant: A tiszta ész kritikája, B 30, 35 (Előszó). - b) J de Vries: Denken und Sein, 1937, 17, 122; J Santeler: Intuition und Wahrheitserkenntnis, 1934; Lexikon für Theologie und Kirche, ²III., 457; Historisches Wörterbuch dér Philosophie (J. Ritter szerk.), II., 277-279. - c) K Roghmann: Dogmatismus undAutoritarismus, 1966.

Santeler/B. K.