Tájékozódás indukcióról és dedukcióról Várkonyi Hildebrand Az indukció filozófiája c. tanulmányát alapul véve (időpont: 2016 október 19-én) - FÁ
- egyoldalas bevezető -
A személy és közgazdaság viszonyát alapvető elméleti kérdésnek tekintem. E kérdéskör tárgyalásához szükség lenne egy magasabb elvekre épülő (tehát nem kísérleti, tapasztalati, hanem eszmei elvekre épülő), s azokból igazságokat levezető rendszerelméletre, melynek legfontosabb alapfogalma a személy lenne. Ilyen rendszerelmélet azonban nem létezik.
Egy ilyen rendszerelmélet fölépítéséhez tisztázni kellene
(1) az eszmei kiinduló fogalmakat, és
(2) azt a viszonyt, ami a
a. tételekből kiinduló levezető-következtető (deduktív) és a
b. tényekből kiindulóan következtető (induktív) érvelés között fennáll. (Ez utóbbi érvelés egy kiforrott deduktív mintákat felhasználó, alapvetően a tapasztalati érvelési mód.).
Nehézséget jelent azonban, hogy e kétfajta következtetési módszer pontos megkülönböztetése nem közismert, mert ezeket legtöbben csak sejtésként kezelik (még a természettudományos és a társadalomtudományi kutatók is). Illetőleg ez a tagolt érvelési rendszer a matematikusok számára csak mint deduktív rendszer, a természettudományokban csak az induktív, a tapasztalati tényeket számon tartó formában illetve megnevezésben használatos. Ami azt eredményezi, hogy minél inkább egy átfogó elméleti kérdést kellene megtárgyalni, bármilyen irányban leegyszerűsítve (túl egyszerűsítve) annál kevésbé alkalmas rá (mai állapotában tudományos módszertanként, mert csak szűk részletkérdésekben alkalmazható).
Ennek oka lehet a következő: a kiépült gondolkodási rendszerekben már nem nagyon vizsgálják a bevált válaszokat, hanem elvárják azok rutinszerű hatékony alkalmazását. Azonban az alapvető elméleti kérdések tárgyalása mind a deduktív mind az induktív módszerek alkalmazását igényli. Más szóval nemcsak a közvetlen tényekkel kell foglalkoznunk, hanem azzal a fogalmi rendszerünkkel is, amelyre ezeket a tényeket vetítjük. Csiszolni szükséges azt a gondolkodási rendszert is, amibe beillesztjük a tényadatokat. Mert Arisztotelész óta tudjuk, hogy az emberi elme ténykedése nem iktatható ki a megismerésből, és a megismerés nem építhető kizárólag a már megismert fogalmi rendszerre. Fejlesztés eredménye mind az új élethelyzetek tényanyaga, mind az új adatokat befogadó, sőt megsejtő gondolkodási rendszer.
A személynek és közgazdaságnak a viszonyát tárgyaló problémafelvetésemben olyan kapcsolat válik megközelíthetővé a két érvelési mód (deduktív és induktív) között, amellyel a természettudományok aktuálisan nem foglalkoznak. Miért nem? Azért, mert számukra a kérdéskör hosszú ideje megnyugtatóan rendezett. Nekem viszont a személy fogalmára épülő, eszmei feltevésekből kiinduló (deduktív mint a matematika), levezető-következtető típusú axiomatikus rendszer kidolgozásához (személy és gazdaság kapcsolatának eszmei értelmezéséhez) szükségem van mind a két fajta következtetési rendszerre.
Szükséges a két következtetési rendszer egymáshoz való viszonyának elvi áttekintése és újraértékelése mind a fogalmak rendezéséhez, mind a tényadatok újra értelmezéséhez – sőt mind a tények átgondolt befolyásolásához (amennyiben az indukciót nem csak passzív megismerésben, hanem a szándékos cselekvés folyamatában is értelmezzük).
Mivel nem egy módszeres felkészülési utat követően találtam magam szembe ezekkel a kérdésekkel, ezért teszek egy kirándulást a következtető érvelés két fő típusának értelmezése felé. Ezek tehát a következők:
Ehhez számomra Várkonyi Hildebrand Az indukció filozófiája című évszázaddal ezelőtti (1927-es) tanulmánya vált kiindulási ponttá. Nehéz szövegezésű munka, amely mint egy zilált cédulagyűjtemény tartalmazza a legfontosabb szempontokat.
Fáy Árpád, a 2016 10 19-i alkalomra