From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, July 15, 2014 6:26 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject:
A társadalom előbb
emigrál,
mintsem megpróbálna utána gondolni,
hogy mit is számolgatunk, könyvelgetünk,
miért is ugrálunk ki az ablakon.
Azt mondja Varga István az Echo tv-ben, hogy devizahitelben a kormány a bankokkal tárgyal és nem az ügyfelekkel.
Komoly szakmunkát hiányol a törvény előkészítési munkából.
Látszólag egyetértünk. Valóságban egy kicsit másként látjuk a dolgokat. A devizahiteles ügyfelek érdekében érvelők úgy tekintik, hogy a bankok a tényleges pénzügyi tudással rendelkeznek, amint rendelkezhetnek vele a politikusok és minisztériumok is – és azzal szemben kell helyre tenni a dolgokat – a közösen birtokolható tudás alapján.
A közösen birtokolható tudás fogalmában egyetértenék Varga Istvánnal. De azzal a megszorítással, hogy jó volna. És azzal a megjegyzéssel, hogy szerintem nincsen meg – nincs mit levenni a polcról. Ebben sikertelen volt az ország az utóbbi negyedszázadban. Hallgatom a technikai megállapításokat, mármint a banktechnikai eszközökről, hogy milyen könyvelési módszerrel kezelik az ügyfelek átverését. Nagyon fontos, főleg egy következő nemzedéknek, aki még tanul, érdeklődik. De meg kell jegyezzem, hogy amit a számok formájában kezelünk, könyvelünk, hitelbe veszünk és törlesztünk, annak a mibenlévőségéről semmit sem tudunk – semmit sem gondolunk, egyeztetünk. A társadalom előbb emigrál, mintsem megpróbálna utána gondolni, hogy mit is számolgatunk, könyvelgetünk, miért is ugrálunk ki az ablakon.
A legkomolyabban állítom, hogy felesleges a figyelmetlenség, illetve hogy nem lehetetlen az áttekintés, a megértésre törekvés.
Amiben tehát külön véleményen vagyok (visszatérve az interjúban elhangzott megfogalmazásra), hogy oly mértékű a hiánya a közösen birtokolható tudásnak, hogy annak alapján egyelőre kizárt a pénzügyeink rendbe tétele. Tehát úgy érzem, hogy amit rendbe akarnak tenni, az a jéghegy csúcsa. A hasonlatnál maradva ha a jéghegy látható csúcsát levágják, akkor egy tízméteres jéghegyből látszott 1 méter a víz felett. Levágnak egy métert, például hogy valami híd alatt elférjen, akkor mennyi fog a víz felett látszani? 90 centiméter (mert a maradék 9 méternek az az egytizede). És ha hullámzik a víz, akkor ez a 90 centiméter bőven egy méter fölé magasodhat. Ha pedig a jéghegy visszajegesedését is bele számítom mint lehetőséget, akkor egy métert levágtunk, és a jövő héten hideg hatására a jéghegy mérete 9-ről akár 15 méteresre is nőhet (és másfél méter fog látszani). A jéghegy csúcsának levágása a jéghegy veszélyét nem szünteti meg.
A devizahiteles ügylet is csak a látható, közvetlenül tapasztalható csúcsa egy jéghegynek. Egy hétfejű sárkány egyik feje, amelyet ha levágok, akkor másik kettő is nőhet helyette.
A tényleges megoldás olyanokban nyilvánulna meg, mint például a pénz definíciójának kimondása, és a következmények elemzése. Meggyőződésem, hogy annyira el vagyunk zárva a valódi pénzügyletektől, hogy mint színházi páholyban lessük az eseményeket, de még csak igazi színészek sem mennek a színpadra, hanem bábok, sőt árnyak ugrabugrálnak a foglalkoztatásunkra.
Nehéz bármit is kezdeni azzal, hogy mindenki lohol, de senki sem kérdez vissza. És helyettem senki sem végzi ugyanazt a munkát. Tehát nincsen kitől kérdezni, de ha kérdés elhangzik, vagy felvetés, akkor illetlenséggel van dolgunk, mert a király mint mindenki tudja, meztelen, de erről beszélni mint tudjuk reménytelen, illetlen, tehát erről ne beszéljünk semmilyen, javító szándékkal sem, kétségbeesett kárenyhítő, biztos ami biztos jelleggel sem, önmagunk esetleges értetlenségét helyesbítendő sem..
Tehát ismét felvetem, hogy el kellene beszélgetni a dolgokról. Hogy kell ezt másként mondani? Havonta kellene egy tamáskodó, útkereső konferencia, beszélgetés ………………..
FÁ