New Page 1

Az előfeltevés kifejezést két különböző jelentésben használjuk, amelyek összekeverése olykor félreértésekre ad alkalmat.

Reális előfeltevések lehetnek szükségszerű előfeltételek (például meghatározott tanulmányok elvégzése egy állás megpályázásánál), de tényleges viszonyok is, amelyek kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják egy cél elérését (jó vagy rossz előfeltételek).

A logikai előfeltevés ezzel szemben olyan igaznak elfogadott tétel, amely tudományos vizsgálódás alapjául szolgál (adott esetben premisszaként), nevezetesen, ha itt és most ezt a tételt nem érvényessége szerint vizsgáljuk, vagy nem is tudatosítjuk {hallgatólagos előfeltevés).

Ezeket a megkülönböztetéseket figyelembe kell vennünk a tudomány előfeltevésmentességének követelményénél. <<<(((? -FÁ)))>>> Teljesen világos, hogy ez a követelmény értelmetlenné válik, ha úgy értjük, mint minden reális előfeltevéstől való mentességet. Minden megismerés lehetőségének vannak (→transzcendentális) feltételei, de az egyes tudományoknak is megvannak a maguk reális előfeltevései, amelyek nélkül nem létezhetnének.

Általában azt az embert is, aki belefog tanulmányaiba, vagy önálló kutatásába kezd, a szükségszerű, reális előfeltevésen túlmenően előre befolyásolják veleszületett tulajdonságai, a társadalmi és vallási hagyományok, amelyekbe neveltetése folytán belenő, továbbá személyes élettapasztalatai.

Ezek közül sok gátlóan hathat az igazság feltárásában ideológia), sok azonban termékenyítőén. Ezen előfeltevések teljes hiánya mindenesetre szerfölött kedvezőtlenül hatna. <<<(((lehetetlen volna -FÁ)))>>>

Az említett reális előfeltevések kétségkívül tartalmaznak olyan meggyőződéseket is, amelyek átvétele személyes fölülvizsgálat nélkül történt, elő-ítéleteket (értékközömbös értelemben), anticipációkat (a sztoikusok „prólepszisz”-e értelmében), és gyakran előfordul, hogy ezek az előítéletek a gondolkodás előrehaladása során olyan logikai előfeltevésekké válnak, amelyek reflektálatlanul a további megfontolások alapjául szolgálnak.

A tudományos gondolkodást megelőző gondolkodásban ez az elébe menés elkerülhetetlen; az ember nem várhat életfontosságú döntéseivel addig, amíg mindenre reflektál, →bizonyosságot nem talál.

A reflexió nélkül elfogadott előfeltevéseknek lehet valódi, természeti bizonyosságuk; mindenesetre, ha az anticipációk egyedül szubjektív hajlamokon alapulnak, akkor - pejoratív értelemben - előítéletekké válnak.

A szaktudományoknak bizonyosaknak kellene lenniük logikai előfeltevéseiket illetően, legalábbis végső előfeltevéseiket azonban saját módszereikkel nem képesek vizsgálni és megalapozni.

Reflektált vizsgálatuk és megalapozásuk sokkal inkább a filozófia feladata; ez magától értetődően nem jelenti minden előfeltevés →bizonyításának értelmetlen követelményét, mivel a végső →oknak mindig csak közvetlen <<<(((nem … mindig csak közvetett evidenciája lehet? Tehát ez nem nyomdahiba? -FÁ)))>>> →~~evidenciájuk~~ →evidenciája lehet, amelyről a filozófiának kell reflektáltan megbizonyosodnia. <<<(((olyasmiről szól a bekezdés, hogy tények megismerése, adatolása nem lehetséges előfeltevések nélkül. A végső oknak például csakis filozófiai kezelése lehetséges. De ez kiterjeszthető minden abszolút fogalomra, mint végtelen, tökéletes stb. Azaz kimondatlanul ismét ott vagyunk valahol az ideák és árnyékvilág, a szubsztancia és akcidensek, potencia és aktus stb kettősénél. Ez a szócikk arról szól többek között, hogy a megismerés számára „nincsen tény előfeltevés nélkül”. Ami pedig a teljességre, abszolútra, ideákra vonatkozó, fogalmilag velük kapcsolatba hozható „tény”, ott általánosságban, elvileg zárható ki a tény elsődlegessége. -FÁ)))>>>

J. Donat: Die Freiheit dér Wissenschaft, ³1925; F. Weidauer: Objektivitdt, voraussetzungslose Wissenschaft und wissenschaftliche Wahrheit, 1935; G. Hcnncniann: Zum Problem dér Voraussetzungslosigkeit und Objektivitdt dér Wissenschaft, 1947; E. Spranger: Dér Sinn dér Voraussetzungslosigkeit in den Geisteswissenschaften, ³1964 - Az anticipáció fogalmához: J. H. Newman: Entwurf einer Zustimmungslehre, 1961. - d) K. RoBmann: Wissenschaft, Ethik und Politik, 1949; J. vonKempski: Brechungen, 1964, 140-159.