Elv.
Az elv vagy eredeti ok (görögül arkhé, kezdet) az, amiből valami, valamilyen módon kiindul, akár a lét vagy a történés (→lételvek) akár a megismerés (→ismereti elvek) alapján.
<<<(((? Mondhatom az elvet az axiómák egyik fajtájának? Eszerint hamarjában axiómák kiterjesztetten:
· alapelvek,
· alapfogalmak,
· alapműveletek,
· alaptételek
· természettudományban alapvető tények?! -FÁ)))>>>
Ami az elvből kiindul, az virtuálisan benne foglaltatik.
Ami
a létrendben elv,
a megismerés rendjében nem feltétlenül az; <<<(((?? -FÁ)))>>>
rendszerint sokkal inkább a létben korábbi az ismeretben későbbi. - Az első elvek azok, amelyek nem másik elvből származnak, de ez nem zárja ki, hogy másik, magasabb rendben legyenek elveik. – <<<(((??? -FÁ)))>>>
Az elv fogalma tágabb, mint az ok vagy az elem fogalma.
Az →ok fogalma magába foglalja a lét különbözőségét és az okozottnak az októl való függőségét,
az →elem fogalma pedig azt, hogy részként beleolvad egy egészbe. <<<(((az elem ennél sokkal többet jelent, hiszen a görög gondolkodás egyik alapvető jellemzője volt, hogy amikor részeket keresett, akkor feltételezett egy „végső összetevőt”, amely tovább nem bontható. Ilyen volt a mértani pont, ilyen volt a törtek megjelenéséig az „egy”, ilyen volt az anyagi világban az atom stb. Tehát a „végső összetevő” a görögök gondolkodásában vagy nem bontható részeire, vagy ha mégis megismerhetővé vált részeiben, akkor már nem volt számukra elemi, atomi, pontszerű stb. -FÁ)))>>>
Az elv fogalma ezeket a meghatározásokat sem ki nem zárja, sem magába nem foglalja. →Ok.
a) Arisztotelész: Metafizika, V, 1; Aquinói Szent Tamás: Summa theologiae, I q 33 a 1 (ném. kiad.: III. köt., 1939, 118-121., 351-352., 424-426.). - b) L. Baur: Metaphysik, 31935, 44. § - d) K. Stemberg: Das Problem des Ursprungs in dér Philosophie des Altertums, Breslau (Wroclaw) 1935. - »Archiv fíir Begriffsgeschichte«, 1 (1955) 13-116.; 4 (1959), 210-226.; J. Ortega y Gasset: Dér Prinzipienbegriffbei Leibniz, 1966.
Brugger/Sz. E.