From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, March 03, 2015 10:24 PM - Subject: RE: javaslat
Erős pénzügyi érdekvédelem és a magáncsőd
kiindulási szempontja
Tehát legyen például az egyéni csőd törvényhez kapcsolódva az általános állampolgári életpálya finanszírozási keretek és feltételek törvény? Abban a pénzhasználati jogot is definiálni lehetne – az ember személyi mivoltából, élethez és társadalmi feltételekhez való jogából kiindulva. Biztosan lehet jobb nevet is találni. A legrosszabb ez az egzisztenciális kivégzési szabályzatnak nevezhető változat, aminek a hírével, koncepciójával lehet találkozni.
A pénzügyi érdekvédelem pedig akkor válik komollyá, ha lesznek, akik komolyan veszik és szakmailag fel is készülnek rá, hogy az ember személyi mivoltából következően jogosult az életre és annak társadalmi feltételeire, egyebek között a pénzhasználatra – természetesen saját aktivitásától, törekvésétől is függően. Milyen pénzhasználati alanyi jog képzelhető el az ember személyi mivoltából kiindulva?
Kedves Levelezők!
Csináltatok egy felsorolást, és abban az utolsó két ponthoz oda írtátok, hogy fogalmazzam át (érdekvédelem és csődtörvény).
Köszönöm a bizalmat, de én amit tudok, azt leírtam.
Nem tudom praktikusan két sorral leírni azt, amit bővebben elmondtam.
Most megismétlem, kissé hosszabban (a lényeg sárga háttérrel a kezdő két bekezdés).
Nem vagyok jogász, főleg nem gyakorló ügyvéd.
Ha egyetértetek megjegyzéseimmel, akkor kérjétek meg az ügyvédeket, hogy pontosítsák.
Két dolgot emelnék ki: az érdekvédelem és a magáncsőd.
Az érdekvédelemmel az a baj, hogy két vetülete van a dolgoknak. Alapvetően állami feladat lenne a törvények hozatala és érvényesítése az érdekünkben (és akkor meglennénk érdekvédelem nélkül is). Csakhogy kétséges, hogy kié az állam. Nem kaptuk vissza az államunkat a rendszerváltás során a megszállóktól. A színfalak mögött folyik a birkózás, hogy egy másik megszálló hatalom eszköze legyen az állam vagy a magyaroké (hogy nem minden választópolgár magyar érdekű, azt az egyik politikai párt definiálta, miszerint ők Magyarország felszámolásáért küzdenek). Tehát az idegen érdek mentes választópolgárokért van az állam? A kimenet kétséges. Akik küzdenek egy jobb helyzetért, jobb közállapotért, azoknak fontos, hogy minél többen törődjenek legalább a saját dolgaikkal. Ha nincsen tényleges pénzügyi érdekvédelem, akkor azt tegyék szóvá, és próbáljanak elgondolkodni azon, milyen is lenne egy valódi pénzügyi érdekvédelem. Ezt nem lehet kikerülni. Lehet a színfalak mögött is tenni az országért, a választópolgárokért, csak sokkal sérülékenyebben, ha a nagy publikumot át lehet verni, ha a nagy publikumnak olyan dolgokról nincsen fogalma, hogy például mi a pénz, de nem is zavarja ez az állapot, hanem vakrepülésben próbál továbblendülni – a bátorság jegyében, amint a rendszerváltás egyik szlogenje volt – nos akkor sokkal nehezebb a dolgunk. Legyünk bátrak és a felkészültséget ne hiányoljuk?!
A magáncsőddel az a bajom, hogy rávilágít egy nagy hiányosságra. A személyes, egyéni, családi életvitelnek lényegében nincsen intézményi védettsége, háttere, infrastruktúrája az országban, és ezt legtöbben nem is hiányolják. Mert mi a magáncsőd törvény, ahogyan jelenleg formálódik? Nem sokkal több, mint szabályozott egzisztenciális likvidálás, kegyelemdöfés. A régi Japánban, Rómában az öngyilkosságnak kultusza volt, nem lehetett akárhogyan megvédeni a becsületet, csak szabályos, elegáns harakirivel, kardba dőléssel. Mintha ez a vonal kelne életre minálunk az egyéni csőd intézményével. Hogyan lehet véglegesen lezárni valakinek az egzisztenciáját. Nem az utolsó menedék lakás megvédésével (amire felháborító, hogy jelzálogot lehet íratni), nem a minimális vegetálásának a megvédésével, nem egy következő talpra állás lehetőségének a biztosításával, hanem az utolsó tulajdon maradéktalan elvételével (az árverésen jelentkezők szép sorba rendezésével). Egyáltalán mi az hogy hajléktalan? Mi az hogy ebben az országban mérgező élelmiszerek és éhség? Mit lehet ezen laikusként még jobb szöveget javasolni? A hajléktalanság felszámolására nincsen politikai szándék!? Ez nyilvánvaló negyed százada. Amint a devizahitelesek helyzete sem magyarázható meg.
És mégis elindult a devizahitelesek türelmes tápászkodása, amit mint valami elszabadult útonálló horda igyekeztek a bankok és társutasaik meggátolni, szétrugdalni, nevetségessé tenni stb-stb. Lassan formálódik, hogy milyen cinikus cirkusz megy itt a bőrünkre. Az államilag fizetett szakértők, tisztviselők, jogászok és közgazdászok mintha nem ismernék a lelkiismeret szót. Lökdösik a könyökünket, hogy egy sort leírni ne tudjunk. Ilyen körülmények között kezd ismert kifejezés lenni az életpálya modell. Általában valamely állami fizetésű hivatalnoki munkahelyhez kötve. Lehet lázadozni, hogy a pedagógus, az orvos stb nem hivatalnok, nem tudok rá jobb szót hirtelen. A lényeg, hogy akikkel foglalkoznak, a gyerekek, a betegek nem rendelkeznek életpálya modellel. Miért? Miért kell szűken értelmezni az életpályát, miért nem lehet azt tágan, általánosságban értelmezni?
Az életút pályája. Sok tekintetben tipikus feltételek közt élünk. Ezeket a feltételeket tessék úgy rendezni, hogy felesleges erőfeszítést ne okozzanak. A villanyáram ne rázzon, hanem világítson, hasznos legyen. A példa azért ide vágó, mert a 220 V agyon tud csapni, a 110 V nem. Nálunk 220 Volt van a hálózatban, és senki sem emeli fel a szavát, hogy tessék vissza állítani 110 Voltra. Miért?
Az általános életpálya sémához nem csak a születés és halál dátuma tartozik, hanem az egyes életszakaszok jellemző pénzügyi feltételei is. Nincsen közgazdasági oka annak, hogy miért nem juttat az állam mindenkit 20-ik éve táján mondjuk 10 millió Ft életindító tőkéhez, amiből tovább tanulhatna, műhelyt alapíthatna vagy lakást vehetne. Ennyire nem vagyunk tisztában dolgainkkal. Most mondják, hogy legyen alanyi jogon alapfizetése mindenkinek, munka nélkül is. Lényegében ugyanarról van szó, mint a korábbi ingyen iskola és orvosi ellátás esetében, csak másként számolják el. Ingyen orvos és oktatás vagy munka nélküli alapfizetés vagy életindító tőkejuttatás de legalábbis hitelkeret (devizahitel csalás elleni védettséggel). Ehelyett évvégi árfolyamon lehet elszámolni a devizaalapúnak nevezett hitelcsalást. A kutakodók nézzék meg 20 évre visszamenőleg a devizaárfolyamok évenkénti hullámzását. Állami pénzügyi okból a Ft árfolyama mindig évvégén a legmagasabb és mindig év első felében a legalacsonyabb. Miért nem májusi árfolyamon lett rögzítve az árfolyam? Miért van árfolyam? Ehhez az árfolyamhoz lesz rögzítve a kártérítés is?
A törvények a civil szerveződéssel, érdekvédelemmel kapcsolatosan átalakultak az elmúlt években. Kell egy jogászi vélemény is ahhoz, hogy milyen jogi keretek közt kell elindulni olyan pénzügyi érdekvédelem felé, amelynek a célja egy minden banki ügyfélszerződésnél illetékkel támogatott, országos döntési szinteken is magát képviselő tényleges érdekvédelem lehet. A közgazdasági jogosultsága mellett tudok érvelni egy ilyen érdekvédelemnek (vagy a mainál megfelelőbb törvényeknek, államéletnek). De nem tudok egy igazán erőteljes érdekvédelemről varázslatos két sort írni. Tegnap aláírtam egy alszámla nyitási szerződést. Hat db külön papírt kellett aláírnom. Elindult a folyamat, hogy a banki szerződéseket szétbontsák ezerfelé, hogy ha a bíróság egyiket semmissé nyilvánítja, a többi életben maradjon.
Tehát legyen például az egyéni csőd törvényhez kapcsolódva az általános állampolgári életpálya finanszírozási keretek és feltételek törvény? Abban a pénzhasználati jogot is definiálni lehetne – az ember személyi mivoltából, élethez és társadalmi feltételekhez való jogából kiindulva. Biztosan lehet jobb nevet is találni. A legrosszabb ez az egzisztenciális kivégzési szabályzatnak nevezhető változat, aminek a hírével, koncepciójával lehet találkozni.
A pénzügyi érdekvédelem pedig akkor válik komollyá, ha lesznek, akik komolyan veszik és szakmailag fel is készülnek rá, hogy az ember személyi mivoltából következően jogosult az életre és annak társadalmi feltételeire, egyebek között a pénzhasználatra – természetesen saját aktivitásától, törekvésétől is függően. Milyen pénzhasználati alanyi jog képzelhető el az ember személyi mivoltából kiindulva?
Megengedhető-e, hogy a pénzrendszer szinte minden szintjén a csalás domináljon? Olyan csalások, amiket az átlag pénzügy szakos diplomások nem képesek felismerni, és meggyőződésük szerint nekik nem is hivatásuk, hogy felismerjék, még kevésbé hogy küzdjenek ellenük, vagy hogy egy átlag szerződésben igyekezzenek kikerülni e csalási rendszerek hatását? Hogy vonatkozik-e rájuk is az alkotmány védelmét, az önkényuralom tagadását előíró mondat az alaptörvényben, vagy korábban a 49/XX 2011 előtti változatában, vagy az Aranybullában az ellenállási záradék, vagy a természetjogi evidencia? Mindenkire vonatkozik, csak nem szoktunk vele foglalkozni. Azért van devizahitel és azért van deviza árfolyamra átszámolt forintkölcsönünk.
Nem tudom, hogyan lehet ezt két sorban tömören megfogalmazni, mert nektek kellene tovább vinni. Ha ti a saját szavaitokkal nem tudjátok folytatni, akkor én hiába mondok bármilyen jó fogalmazást. Éppen ma beszéltem valakivel arról, hogy
· van a lopás, amit ellen lehetőleg védekezik az ember.
· Van az eltűrt lopás, ami ellen már nincsen ereje védekezni az embernek.
· Van az adó – amit meg lehet magyarázni végső soron, de van értelmesebb és kevésbé értelmes adózási rend.
· Van az infláció, amelyről 100 éve tanítják, hogy lényegében egy olyan adóztatási módszer, amely úgy vesz el, hogy nem tudunk rámutatni, na itt lett kevesebb a pénzem, nem tudok utána számolni.
· Most látjuk, hogy vannak az olyan banki ügyletek, amelyeket szintén nem lehet számszakilag ellenőrizni, nem az utcasarkon veszik el pénztárcánkat, de érezzük, hogy erőszakosan kezelnek, hamisítanak írásokat a hátrányunkra. Ebbe nem nagyon lehet közérdeket belemagyarázni, pedig az adózáshoz hasonlatos elvonásnak tűnik (köze nincsen az egyedi kölcsönügylethez magához).
· És van ugyanez nemzetközileg, amint elkezdtek beszélni róla, hogy hamis, értéktelen értékpapírokat vásároltatnak meg a vesztes, gyengébb országokkal (ennek is adóztató hatása van, de ez még kevésbé érhető tetten a saját életvitelünkben mint az infláció vagy a devizahitel).
Nincs más út, mint elindulni egy ösvényen: a pénz arra való, hogy szerződő partnerek elszámoljanak egymással. Ebben a műveletben nincsen helye harmadik fél csalásainak. A kölcsön nem arra való, hogy pénzüktől megfosztott, a pénztől elzárt embereknek csalással adjanak kölcsön egy kis pénzt. Mintha tilos volna írni. Mintha aki szerelmes levelet akarna írni, annak kölcsön kellene vennie egy marék betűt, kamatra. De nem elég hogy kamatra, hanem csaló kamatra. És mert a svájci nyomdák nagyhírűek betűárfolyammal terhelten….. Nem is olyan nagy a különbség a betű és a pénz között.
Nem olyan könnyű pénzelméletet írni, méghozzá közérthetően. Eddig a devizahiteles érdekvédőknek csak jelezni tudtam, hogy meggyőződésem szerint szükség lenne a pénz könyvelési, jogi definícióját közérthető megfogalmazásban „előállítani”. Mert a legnagyobb gond, hogy másnak véljük a pénzt, mint ami.
Ennél homályosabb már nem tudok lenni. Jönnek az elszámolások. Senki nem vállalta, hogy egy falunak előadást tartson. Sem ügyvéd, sem banki munkatárs, sem könyvelő, akit megkerestem. Mert most nem elméleti vitára van szükség, hanem az MNB-s forgatókönyv bújására és jó taktikai tanácsokra, hogy miként lehet átevickélni ezen a két hónapon. A pert én nem látom reálisnak mert nem lehet százezer pert indítani. Százezer perköltséggel. És akkora fordulatokkal, mint ami például Léhmann ügyvéd úr tanácsaiban is bekövetkezett – semmi rossz szándékot nem tételezek fel, egyszerűen ekkora a káosz. Ő is a megsértődés helyett közli felismerését. Köszönet érte.
Illő tisztelettel figyelem az aktívabbakat, a merészebbeket.
üdvözlettel
Fáy Árpád