vissza a főoldalra *     

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Wednesday, August 20, 2014 10:05 PM - To: 'Dr. Léhmann György' - Subject: RE: Ujabb ütközet előtt

Félrevezető alapfogalmakkal nehéz az élet 

Tisztelt Ügyvéd Úr!

 Talán az időjárás vagy mi teszi, de néha kételkedek abban, hogy hol élek.

Biztos ismeri Kazohínia c. nagyszerű alkotást, ami nekem a hetvenes években valami furcsa összekacsintó vigaszt jelentett, hogy tudjuk mindannyian a világ a feje tetejére állt, nehogy magunkat is hozzá akarjuk idomítani.

A feszültséget el kell viselni, és működtetni kell az olyan kímélő, illeszkedő módszereket, komolykodó kifejezéssel interfaceket, mint öncenzúra, sorok közti olvasás, akinek esze van nem gondolkodik – de legfőképpen nem beszél, nem kérdez, nem kutakodik stb.

Tudom, hogy a rendszerváltás helyett módszerváltás volt stb-stb, de a devizahitel botrány mibenlétét szerintem annak logikai tartalma, mibenléte nélkül nem lehet sem megérteni, sem kezelni, sem a jövőre nézvést ismétlődését megelőzni. Ezért bátorkodom felvetni az alábbiakat (és ahol azt írom, hogy nem értem, ott tényleg nem értem, azért teszem szóvá).

 

Nem értem, mibe nyúl bele az olyan észrevétel, hogy az oklista a vismajor jogintézményének visszájára fordítása.

Vagy megfordítva.

Nem értem, hogy mennyiben más minőségű megállapítás az, hogy tartalmában mi az oklista és az hogy taktikailag mikor és miért kezdték alkalmazni, azaz nem értem miért az utóbbi megállapítás a fontosabb, illetve a megtárgyalható kiinduló pont?

Mert a megoldást keresve szinte lényegtelen, hogy a bankok a csalásnak ezt a formáját miért találták ki.

A zsebtolvajnál sem az a kérdés, hogy mi célból jár buszon zsebeket felvágni (vanília vagy csoki fagylaltot szokott-e vásárolni belőle), hanem hogy ezt teszi.

Tehát nem értem, hogy a devizahitel bűncselekmény kartelljével szemben miért nem az a legfőbb kérdés, hogy mit tettek, ehelyett állandóan azt hallom, hogy szegények miért kényszerültek arra, hogy a vismajor jogintézményét megcsúfolva hülyét csináltak a magyar jogrendből, jogérzékből, joggyakorlatból és általában a magyar jogi felfogásból. Beleröhögnek a képünkbe, hogy a legvidámabb barakkban a pénzügyi meg más egyéb szipuztatás elvette az emberek eszét hatóságozsdistul, mindenestül. És nem vagyunk hajlandóak végig vinni a gondolatot, hogy amíg egy vismajort (a hétköznapi jogbiztonság kvázi sarokbástyáját) állami támogatottságú kartellban lehet kiiktatni a magyar jogrendszerből, visszájára fordítani (rendkívüli időkre konstruált védő bástya helyett a rablók mindennapos beléptető kapujaként működtetve), addig itt olyan állapotok vannak fehéren-feketén valójában, mint amikor még Horn Gyula rohangált a géppisztolyával, és amikor ha jónak látta akkor arrafelé lődözött, amerre kedve tartotta.

Nem értem, hogy miért nem lehet a vismajor megbecstelenítését stációnak tekintve tovább gondolni, hogy a pénzhasználat maga nem más, mint szerződési kellék (önrendelkezési, társadalmi önszervezési kellék). A pénzhasználat tehát a szerződési szabadság megnyilvánulása, ha vismajorral vagy mással a pénzhasználatot nem cinkelik, csúsztatják, svindlizik, csalják stb. Mi volna, ha egyszerűen csak arra használnánk a pénzt, amire való?

És ha valaki mégis felveti, akkor illik őt agyonhallgatni, nehogy kiderüljön, hogy ő ugyan nem tudja egészen biztosan, de legalább érdekli, ezzel szemben a többieket nem nagyon zavarja a tudás hiánya, mert őket nem érdekli, ők csak a következmények kellemetlenségével foglalkoznak. A legkevésbé foglalkoznak azzal, hogy mi a kellemetlenség oka, vagy hogy mennyire várható a kellemetlenség ismétlődése, mutációja a változatlanul ható ok miatt.

A lényeg, hogy azt a bizonytalanságot elkerüljük, hogy fogalmunk sincsen valamiről. Az ember ilyet nem mond reggel a tükörképének? Még élcelődésnek tenné ki magát.

Amit nem értek, hogy ha olyan nagy bajban, amiben vannak a devizahitelesek (meg azok, akiket az önhitel lehetőségétől fosztottak meg, valamint azok, akiket az önhitelesek húznának ki a bajból) – nos hogy ebben a helyzetben miért olyan kellemetlen, ha valaki elkezd kérdezősködni? Vajon az ország nem tudja mi a fenéért nem működik az a valami, amiről tudjuk, hogy másmilyen pénz, mint amiről halvány fogalmunk van még az ántivilágból, az első nagy háború előtti békeidőkből, vagy a kuruckorból, vagy ki tudja milyen régmúlt idők emlékeiből.

Csak a berregő taxamétert bámuljuk, mint államadósság, privatizációs veszteség, elmaradt haszon (ez mind forintban), az egésztől megundorodó gyerekek, társak (na ez már emigrált főben, öngyilkos főben, abortuszban likvidált főben számolható legegyszerűbben).

Tehát a fonal, amit bármilyen furcsa, végig kell matatni:

·        devizahitel

·        oklista

·        pénz mint elszámolási szerződési kellék

·        a szerződés alanya, a §-októl is függő alanyi lét és az eszmei személyi lét kettős rendszerében

·        az emberi létezés mint kiinduló pont, mint értékrendi alappont

ráadásul ugyanezt az utat vissza is meg kell tenni:

·        eszmei alkotmányos alapok és alaptörvény

·        az egyéni és közösségi önrendelkezés, az önszervezés eszközeként a szerződési szabadság és felelősség

·        a szerződésekben a reális elszámolási eszközként a pénzhasználat származtatott joga, alanyisága (kinek a számolását van hivatva könnyíteni), eszközrendszere, működtetési szolgáltatásai

·        a pénzhasználó szerződések szabadságának, megbízhatóságának rendkívüli (katasztrófa jellegű) estekre szóló vismajor intézménye

·        a magánszemélyek oklistája a banki hitelek rendszerében (amit a bankok egyelőre elloptak, meghamisítottak, és amit a deviza jogvédők nem értem, hogy miért nem vesznek szájukra, tollukra, billentyűjükre). Az ügyfél oldali vismajor szempontok banki oldali oklistakénti szerepeltetése az egyik lényegi sarokpontja a devizahitel kartell működési logikájának. – a másik lényegi sarokpont az, hogy tulajdonképpen a bankok az ügyfelek elvi tulajdoni jogosultságát osztogatják az ügyfeleknek hamisan számolt kamattal, árfolyammal, csaló jelzálog ügyeskedéssel és minden egyébbel.

·        A hitelpénz rendszert nem lehet büntetlenül lebutítani az aranytól vagy nemesfémtől függő pénzrendszerek világára hivatkozó hitelezési gyakorlat látszatához. A világ ahol halad, fejlődik, tud magával mit kezdeni, nem tékozolja a talentumokat -  ott, abban a világban a hitelpénzrendszer azon sajátságával élnek, hogy a legfontosabb, a döntő szempont társadalom és hitel felvevő (nem pedig bank és hitelfelvevő) között, hogy „az adós” miféle jövőbeli plusz teljesítményt vállal, és hogy e vállalásához lényegében tulajdonosi erejű joga van! Hogy egy gazdaság a modern korban képes-e a helytállásra, fejlődésre, a szerepének a betöltésére, azt úgy is meg lehet vizsgálni, hogy milyenek a hitelezési-támogatási-pályázati feltételek. Bürokrácia, korrupció? Azt sem tudjuk, mit takarnak ezek a kifejezések a valóságban. Szomorúan mintha nem is akarnánk tudni. Bele vagyunk fáradva talán. Talán nem tértünk még magunkhoz. Adják vissza kis pénzem és nem érdekel mi történik egyébként. A leépülő emberekben egy ponton kihúny a fény, az érdeklődés. Már csak hagyják őket békén. Hogy ellopták az oklistájukat? Na és. Először is mi az? Másodszor csak meg leszünk nélküle. Harmadszor pedig: loptak itt már sok minden mást is.

·        Mit adnak a bankok kölcsön tehát nekünk kamatra, árfolyamra, lopott oklistára? A sajátunkat. A saját tulajdonunkat képező vállalásunkat. Nem szamárbőr, nem Stendahl, nem sátán, nehogy félre értsük …. hanem a butaságkartell, az érdektelenségkartell, a hitetlenségkartell (és az ukrajnai események láttán, hogy „lám mégis idáig fajulhatnak a dolgok” érzés-kartellje. Lehet rettegni, már elnézést. De lehetne utána gondolni is.

Ez a magyarországi játszadozás pitiáner jelzálog stiklikkel - kormány szintű falazással - nem más mint abszolút értelmetlenség, alkalmatlanság, érdektelenség látszata. Mert lehet, hogy a színfalak mögött más a helyzet, de előtte a közönség ezt kapja. Butaságot. Butaságkartellt.

A hitelpénzrendszer valóságos, döntő hitele a „vállalástól függő önhitel” – az elterjedt rossz kifejezéssel szólva „a támogatás” lenne, amelyben a teljesítmény elvárás kötelező, és ha a teljesítmény nem sikerül, akkor az illető a további menetekből kizárásra kerül. Csakhogy ez az állapot nem kormánypolitika függő, nem támogatási büdzsé függő, hanem kvázi tulajdonosi erővel alanyi jogú – ha működik! Ha ezt nem jelentik ki, és mindenféle kétes alak nagyban viheti el az egyébként is abszurdan megfogalmazott pályázati, támogatási pénzeket, akkor helyettük jön kényszerűen a hitel a banknál. Ahova a helyzetét fel nem ismerő állam tolta be az ügyfelet, mint dózerral az építkezésen a homokot, törmeléket (lehet választani). Miért tűnik úgy, hogy a bűnöző-csaló banki kartell az állam részvétele nélkül nem működhetne? Hát ezért.

Hogy más típusú gazdaságpolitikára lenne szükség, hogy az adózásnak is másmilyennek kellene lennie, hogy az iskolákban fel kellene készíteni a gyerekeket az önszervezésre, az önszervezés pénzügyi eszközeire? Hát igen, fel kellene készíteni őket. Csakhogy amíg nincsen autópálya, autóút, országút, aszfaltút, autó, bicikli, babakocsi sem, addig a KRESZ oktatás elég nehéz.

Mit akarunk mi itt, ha nem tetszik átrágni magunkat a mesterségesen elénk rakott hazugság-barikádokon, megtévesztés-barikádokon? Szinte reménytelen, különösen ha az értetlenség „a bevett vallás”. Az iskolában, egyetemen oktatott, a kutatóintézetekben, szakmai berkekben, politikában használt alapkifejezések önmagukban a gátjai a józan gondolkodásnak, cselekvésnek. A támogatás szóval a magyarban a „kegyet” lopták be a tudatalattiban. Az önállótlant, az életre alkalmatlant lehet támogatni. Te rokkant, neked adunk alamizsnát. Nesze neked magyar gazdaságfejlesztés. A rokkantat nem támogatni kell, hanem eladni a feje felöl mindent minél előbb, mielőtt még tönkre tenné. Ebből a homályból, a kezdő szavakkal leértékelt világból lehet elmenekülni, itt lehet megőrülni, itt fel lehet adni mindent, ami az életet jelenti. Államtitkárok, időnként miniszterelnökök arról értekeznek, hogy a „támogatás” nem jár. Például a Gyurcsány, ha emlékezünk rá (kivéve haveroknak). De itt volt a sok megszorítós program. Totál rossz, szűkülő, értelmetlen alagútban. Mint aki a repülőgépen elkezdi a pilóta ajtaját verni, hogy nagy baj van, mert a gép szárnyai nem csapkodnak, így le fog zuhanni, csináljanak valamit, hogy a szárnyak megmozduljanak!

Elnézést, de a vismajor helyett oklista szó fenntartás nélküli használata, „mentegetése”, oktalan kezelése hasonló a repülőgép szárnyainak csapkodását hiányoló szemlélethez. A vasúti biztosító berendezések megélheti ellopása nálunk ismerős hibaforrás. A vismajor biztonsági berendezés meglopása, átsöntölése, kiiktatása, ellenkezőjébe fordítása sokkal nagyobb gondot jelent, mint egy vasúti villanylámpa kiszerelése. Főleg, ha a kormány egésze falaz a lámpagyűjtögető oklistásoknak ……

És maga a „hitelpénz” kifejezés használata is félre vezető. Ugyanis A LÉNYEGET TEKINTVE nem a hitel technikai művelete a pénzteremtés forrása, hanem a hitelre való jogosultság a pénzteremtés, azaz a pénzhasználati jog valódi forrása!

 

Amit a bankok például egy oklista feliratú papírzacskóban lopkodnak ipari lendülettel. Életképesen nem lehet szétválasztani a pénzteremtő hiteltechnikát a hitel jogosultságára alapot adó vállalásoktól, tervektől, törekvésektől, életkedvtől, felelősségtől. Ha elszakítjuk a formát a tartalomtól, az a fekete gazdaság. A devizahitel a fekete gazdaság penészvirága. Azaz a banki kartell szövetkezésben az állami adminisztrációval, ügyvédi és közjegyzői és végrehajtó stb kamarákkal nem más, mint egy fekete gazdasági struktúra. Méghozzá egyelőre kikerülhetetlen fekete gazdasági struktúra. Amíg nincsen önhitel, amíg támogatásnak nevezik az alanyi jogú önhitelt, amíg kiforgatott vismajor intézménye helyett oklisták bevezetésének okairól értekezünk, amíg a hitelpénz lényegének egy technikai módszert állítunk be és nem pénzben elszámolandó vállalást, tervet, törekvést, életkedvet, felelősséget – addig olyanok vagyunk, mint a részeg aki megfújta az alkohol szondát. Nem ülhetünk volán mellé, kormány mellé, nem vehetjük komolyan magunkat önszervezésünkben stb-stb.

 

sokáig lehet még folytatni, elnézést

üdvözlettel

FÁ

(utóirat: ha pedig valaki veszi a fáradtságot, és megmagyarázza, hogy ha valahol tévednék, de érdemben, akkor azt érdeklődéssel olvasnám. Azt hiszem amit itt feszegetek, úgymond szakmai evidenciák, alapigazságok gyűjteménye. S meglepő, hogy valami olyan algoritmus szerint folyik az élet Magyarországon, hogy az efféle alapösszefüggéseket mint fantazmagóriákat, összefüggéstelenségeket igyekeznek figyelmen kívül hagyni …. Nem értem. Jön a vonat, ég a ház teteje, de mindenki bódultan szipuzgatva tovább révedezik az őrszemélyzet nélkül maradt, szabadon fosztogatott bódult barakkban.)

From: Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Wednesday, August 20, 2014 6:23 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Ujabb ütközet előtt

 

 

 

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu    ==========================================================================

 

Miként tűri ezt el az Európai Uniós jog

 

Röviden: sehogy.

 

Bővebben pedig ismertetésemet azzal kezdeném, hogy hasonlóan érzek én is azzal a levélírómmal, aki a három nappal ezelőtti „Az összejátszás lehetőségének elkerülése céljából” címmel megküldött tájékoztatásomat követő fél órával később a bankmentő 2014. évi XXXVIII. tv. 7. § 7. bek. a. pontjára hivatkozással tett arra a közlésemre, hogy a tájékoztatásom szerinti felhívásom az adósok perbeli beavatkozására a Magyar Állam és bankok közötti, adósok jogaival kapcsolatos perekben tárgytalan, a következőket írta:

 

From: L………….. F………… [mailto:l………………..@gmail.com]
Sent: Monday, August 18, 2014 10:21 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Az összejátszás látszatának elkerülése céljából - visszavonva

Tisztelt Ügyvéd Úr!

 

   Ez a törvény egyszerűen a magyar nemzet - nem arcul csapása - hanem arcul köpése!

   Szégyellje magát minden d………… képviselő (aki ezt megszavazta) ott fenn abban a kupolás cirkuszban! Sz……. alakok!

 

Szégyen és gyalázat! Ha ezt az ember  világgá kürtöli, nincs az a polgára a világnak, aki ezt elhiszi, hogy egy országban a nép által megválasztott parlament a választói ellen törvénykezik! Ilyen a világon nincsen! 

 

   Bocsánat, befejezem, mert mindjárt felrobbanok!

 

Maradok Ön iránt a legnagyobb tisztelettel:

 

F……………… L…………..

 

Levélírómnak természetesen igaza van, valóban nehezen képzelhető el még egy olyan ország ennek a devizában nyilvántartott forinthitelezéssel kapcsolatos problémának kezelésével kapcsolatosan, amelyik hajlandó lenne a fenti törvénynek megfelelő törvénnyel, valamennyi parlamenti párt egyetértésével történő elfogadásával a legalapvetőbb emberi jogokat a fenti törvényhely szerint korlátozni.

 

Ennek a páratlan rendelkezésnek erkölcstelenségének lényege a következő:

 

Elsősorban azokban az országokban, ahol hazánkhoz hasonlóan „puha”, azaz inflációra hajlamos nemzeti devizában – nálunk forintban – történik a kölcsönösszeg átadása, rájöttek a bankok több mint tíz évvel ezelőtt arra, hogy az árfolyamváltozást kiküszöbölendő értékállandósági kikötés – kemény devizához igazított kölcsöntörlesztés – helyett a viszonylag alacsonyabb kamat igérete esetén a bankok által előre elkészített, illetve közjegyzők által átmásolt kölcsönszerződésekkel alapvetően kétféle módon is tudnak erkölcstelen módon haszonhoz jutni.

 

Tudva azt, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön (nemzeti deviza) szerződés változó kamatozású, kénytelenek voltak a bankok tudomásul venni azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF tájékoztatásának megfelelően a kamatváltozás az irányadó keménydeviza – nálunk általában a CHF – jegybanki alapkamat változásától függ,

 

 

de a bankok által szerkesztett szerződésekben, illetve Általános Szerződési Feltételekben a kamatváltozás okaként már olyan „oklista”-ban olvasható feltételeket határoztak meg, melyeknek semmi köze nem volt a szerződésben meghatározott szolgáltatáshoz, részben az adósok számára nem voltak világosak, érthetőek és ellenőrizhetőnek.

 

Tartalmilag minden banknak egyformán ilyen voltak a kamatváltozást meghatározó feltételei, példaként ide másolom  a Raiffeisen bank által készített szerződésnek ide vonatkozó részét:

 

„A Bank a Kölcsön összeg után a jelen kölcsönszerződés II. pontjában megállapított változtatható mértékű ügyleti kamatot számít fel. A Bank a fizetendő kamatot annuitásos kamatszámítással állapítja meg. Adós kifejezetten tudomásul veszi, hogy a Bank jogosult az ügyleti kamat mértékét felülvizsgálni a refinanszírozási feltételek, a pénzpiaci körülmények, a fogyasztói árindex, a vonatkozó jogszabályok, és jegybank esetleges intézkedései, illetve az ügyletre vonatkozó banki kockázat tükrében. A felülvizsgálat eredményeként a Bank jogosult a kamat mértékét a Kölcsön futamideje alatt – a jelen fejezetben rögzített kamatperiódusra figyelemmel – egyoldalúan módosítani (emelni, vagy csökkenteni).

 

Tartalmilag az összes banknak erre vonatkozó ilyen és hasonló szerződési feltételéről az állapítható meg, hogy bankok a szerződés megkötését követően akkor és olyan mértékben növelik az adósok törlesztő részletét, amikor csak tetszik.

 

Tehát alapvetően ez volt az egyik erkölcstelen és jogtalan haszonszerzési lehetőségük a bankok az adósok kifosztására, míg a másik pedig az volt, hogy a szerződéskötéskor az adósoknak sorozatos téves tájékoztatást adtak, azaz az adósokat becsapták. Így például elhallgatták azt az adós elől azt, hogy 2004. év előtt, illetve után a svájci frank bankok által tudottan alulértékelt volt, azaz várható volt az, hogy néhány éven belül jelentősebb lesz a forinthoz viszonyit ott erősödése, mint például az EURO-é.

 

Önmagában ezzel a megtévesztéssel a bankok több mint 10 %-os erkölcstelen haszonhoz jutottak, de hasonló módon bagatellizáltak a lehetséges később árfolyamváltozást, melyből az adós legfeljebb 20 %-os árfolyamváltozásra számíthatott.

 

A szolgáltatásért megfelelő mértékű ellenszolgáltatás járt polgári jogi alkotmányos alapelvet pedig egyszerűen figyelmen  kívül hagyták. A levegővételen kívül szinte mindenért díjat követeltek. Akkor is, ha volt ezért az adósoktól követelt díjakért banki szolgáltatás, akkor is, ha nem. A megfelelő mértéket pedig a valós értékektől függetlenül szintén hasra ütésszerűen határozták meg.

 

-----------------------------

 

Az Európai Bíróságnak fenti banki magatartásokat folyamatosan megbélyegző előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéletei – C-427/10, C-427/11, C-26/13. – valamint az egyre növekvő számú adósok által bankok ellen indított nemzeti bíróságok előtti peres eljárások késztették a Kúriát arra, hogy elsősorban a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségével kapcsolatos bírósági eljárásokban a bíróságok számára európai jogelveknek megfelelő iránymutatást adjon. Ebben a témában előbb a 2/2012 (XII.10.) PK Véleményt, majd 6/2013. Jogegységi határozatot, illetve ez év júniusában a 2/2014. Jogegységi határozatot megalkotta.

 

Utóbbi jogegységi határozatban a 2/2012. (XII.10.) PK. Vélemény, illetve elsősorban ennek 6. pontjának kötelező alkalmazását írta elő a bíróságok számára a Kúria, illetve három pontban foglalta össze a bírósági peres eljárásokban a teendőket. Az árfolyamváltozásnak kockázatfeltérő nyilatkozatban bank által megfogalmazott adósi figyelmeztetés tartalmának figyelembevételével meghatározandó adós és bank közötti megoszlásával kapcsolatos rendelkezést, az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos tisztességtelenségre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a törvénysértő árfolyamkülönbségnek jogkövetkezményével kapcsolatos rendelkezéseket.

 

Mindehhez figyelembe kell venni azt, hogy az Európai Bíróságnak több ítéletében kifejtett útmutatása alapján kötelező a nemzeti bíróságoknak hivatalból vizsgálni a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége iránti peres eljárásokban a felek által nem hivatkozott, de rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható valamennyi tisztességtelen szerződési feltételt,

 

valamint azt is, hogy a szerződés semmisségének megállapítása helyett a C-26/13. számú Európai Bírósági ítéleti ajánlás szerint minden adósnak a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenítését követően a bíróságtól a szerződés teljesíthetősége érdekében szükséges szerződési feltételek megállapítását indokolt kérni – és a bankok a Kormányzattal együtt június hónapban rájöttek arra, hogy a pereknek az Európai jogrendnek megfelelő folytatása esetén a bankok nem tarthatják meg az adósoktól jogtalanul követelt és beszedett pénzt. 

 

Ezért kezdődött el a futkosás a július 4-i bankmentő törvénynek parlamenti pártok általi megszavazását megelőzően a bankok és kormánytagok között heteken át, rájöttek arra, hogy ha az igazságszolgáltatást az igazságszolgáltatásra kijelölt hatalmi ág – bíróság – végzi a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján, akkor a bankoknak már csak idő kérdése, hogy mikor kell kamatostól visszaadni az adósok pénzét.

 

És a nagy futkosásnak lett eredménye a 2014. évi XXXVIII. számú bankmentő törvény.

 

Úrrá lett rajtuk feltehetőleg az a gondolat, amit az Országos Ügyvédi Kamara Elnöke ekként fogalmazott meg 2011. augusztus 22-én:

 

„Ha az összes devizalapu kölcsön hibás termék volt, akkor eredeti állapot helyreállítása, - mert a jog ezt a megoldást adja - például a magyar jog, miképp képzelhető el, vagy ki kit fog kárpótolni. Hát itt az egész országról van szó.

Itt Magyarország tíz millió ember jövőjéről van …

 

Pénzintézeteket sem lehet ilyen kártérítéssel bedönteni.

 

Hát összeomlik a magyar pénzügyi rendszer és bankrendszer? Az nemcsak a bank tulajdonosainak lesz rossz, tízmillió magyar állampolgárnak lesz rossz. Hát ha megszűnik a hitel Magyarországon, leáll a gazdasági élet. És tízmillió ember nem jut fizetéshez sem, tehát itt nagyon megfontolt megoldást kell keresni, az indulatokon, azoknak a gerjesztésével sajnos nem megyünk sehova.”

 

Az természetesen nem jut eszébe sem a Kormányzatnak, sem a bankoknak, sem az Ügyvédi Kamarai Elnök úrnak, hogy ha olyan mértékű összeget ér el a bankok által jogtalanul elszedett pénzt, hogy az alkalmas a pénzintézetek bedöntésére, akkor az ugyanilyen nagyságú pénzösszeg jogtalan elszedése hány millió magyar embernek életét tette tönkre, hány százezer lesz emiatt a meg nem született magyar gyermekek száma.

 

Nekem pedig az egyetlen ezzel kapcsolatos szempont a három nappal ezelőtt küldött alábbi levélből adódik:

 

From: Á…………….. [mailto:n…………….@gmail.com]
Sent: Sunday, August 17, 2014 8:44 PM
To: lehmann@invitel.hu
Subject: Köszönet

„Kedves Dr. Léhmann György Ügyvéd Úr!

Szeretnék én is hálás köszönetet mondani a körlevelekért, melyek szinte naponta érkeznek Öntől, a sok hasznos tanácsért, útmutatásért, és az önzetlenségéért amit e kis hazáért tesz.

Már mindenkit eltemettem, ...férjet, gyermeket  /diplomás fiút 33 évesen az esküvője előtt :(/.... most az édesanyámat. :( Könnyeim már nekem is alig vannak, elsírtam őket, megfásult, kiüresedett szívem, lelkem......  

 

Egyetlen élő gyermekem Peruban vásárolt földet, ott fog letelepedni, nem kíván hazajönni Magyarországra. Az unokáim kint, idegen földön fognak megszületni:(    

 

Én özvegyen, nyugdíjasan vergődöm a "csapdában", mint sok honfitársam. Meddig hagyják még ezt a szégyent a "HONATYÁINK",....kik felelősséget vállaltak az állampolgáraikért, mikor tisztségeiket elvállalták, és esküvel erősítették meg szándékukat, hogy nemzetüket szolgálják????? :(

 

Most nem szeretnék mást, csak köszönetet mondani mindenért.

Tisztelettel: ö. N………………….”

 

Ne riogassanak engem sem a pénzügyi rendszer és bankrendszer összeomlásával, sem a hitelezés megszűnésével, vagy a gazdasági élet leállásával mindaddig ameddig ezeknek elkerülése több millió magyar embernek levél szerinti kesergésével jár. Ilyen mértékben tisztességtelen és erkölcstelen Magyarországból semmilyen áron sem kérek.

 

A XXXVIII. sz. törvény elfogadásakor gombot nyomogató országgyűlési képviselők pedig a nyár utolsó napján még egyszer mártózzanak meg Haiti mellett a tengerben, vagy búsongjanak valahol Erdélyben a trianoni békeszerződésen, miközben gondolatban valamennyien kiszámolhatják azt, hogy hány millió forint jövedelemre tettek szert a szabadságuk ideje alatt. És szavazatuk által biztosították azt saját maguknak, hogy még három évig semmi nem veszélyezteti gondtalan életüket.

 

===============

 

II.

 

A bankmentő julius 4-i törvény előterjesztője miközben hangoztatja azt, hogy a Kúriai 2/2014. számú jogegységi határozatnak megfelelően kívánja rendezni,

 

А Kúria 2/2014 . számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása ,

valamint а további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés а következő törvényt

alkotja :

 

teljes egészében megfeledkezik az általa hivatkozott jogegységi határozatnak 1. pontját tartalmazó árfolyamváltozással kapcsolatos teherviselés bankok és adósok közötti megosztásának problémájáról, de

 

arról is hallgat, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződéseknek egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltételének törvény szerint vélelmezett tisztességtelenségének megállapítását követően a változó kamatozási konstrukcióra tekintettel a teljesíthetőség végett meg kell határozni a kamat kamatperiódusonkénti változás feltételét,

 

valamint arról is hallgat, hogy amennyiben vélelmezi akár törvény, akár bíróság az egyoldalú szerződésmódosítás szerződési feltétel tisztességtelenségét, át kell vizsgálni a szerződési feltétel valamennyi tisztességtelen szerződési feltételét:

 

Európai Bíróság C-427/11. számú ügyében hozott ítéletből:

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.

2)      A nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó

 

Azaz jobb tudomása ellenére a törvény előterjesztője egyszerűen nem mond igazat, félrevezeti, becsapja a népet, illetve a törvényhozókat azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a törvényes rend szerinti elszámolás helyett elégedjenek meg az adósok a bankok által megszerzett jogtalan haszonnak töredékével, szerintem 10 %-val.

 

A különbség a bankok által megszerzett jogtalan haszonnak tényleges mértéke, és az Igazságügyminiszter szándékai szerint megtérítendő mérték közötti különbség abból adódik, hogy a 2/2014. Kúriai Jogegységi határozat alapján  a bank által szerkesztett kockázatviselési okirat alapján a kölcsönfelvételi időpontban volt árfolyam növekedése miatti terhek bíróság általi vizsgálata esetén 30 %-os emelkedés az adóst, ezt meghaladó mértékű növekedés a bankot terheli,

 

a változó kamatozásu konstrukció miatti változás okaként megjelölendő deviza jegybanki alapkamat a svájci frank esetében 2009. áprilistól a korábbi egytized-egyhuszadára történt jegybanki alapkamat csökkenés folytán a bankok részére 2009. áprilisától a korábbi kamatösszeg 1/5-öd-1/10-ed része a törvényes,

 

és a bankmentő törvényben említett tisztességtelen szerződési feltételeken tul további számos – legalább tíz - szerződési feltételről állapítható meg az, hogy tisztességtelenül hajtották be ezek után a pénzt az adósoktól.

  

Annyi erő, bátorság a Kúriai és Európai Bírósági döntések után már nincs a bankokban, vagy a közhatalomban, hogy az eddigieknek megfelelően vitassa a tisztességtelenségét a banki szerződéseknek, de szembefordulva az Európai jogalkotással annyi lehetőséget még látnak, hogy a villamos elől a kerékpár elé ugorjanak.

 

Azután majd ezt a deviza volt-nincs hisztériát kihasználva „forintosítás ürügyén” szerződésmódosítást hazudva új szerződést hoznak létre a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés helyén úgy, hogy soha többé senkinek ne lehessen ezáltal joga jogos igényének érvényesítésére bíróság előtt. Sem az árfolyamváltozás, sem a kamatváltozás, sem a többi tíz tisztességtelen szerződési feltétel miatt.

 

Ennyi az egész.

 

És ha mindez majd sikerülni fog nekik, akkor a bankok a jogtalan hasznuk 90 %-át megmentőknek évi két Haiti úttal, vagy akár a siófoki OTP-s parti telkekhez hasonló adományokkal kedveskedhetnek.

 

=================

 

III.

 

Rátérve iratom alapproblémájára, a bankmentő XXXVIII. sz. törvény szerinti bank által Magyar Állam ellen tisztességtelen szerződési feltétel vélelmének megdöntése iránti bírósági peres eljárásban a törvény által elrendelt kizárására a beavatkozásnak, fentiek alapján könnyen érthető az, hogy ez a kizárás a 7. § 7. bek. a. pontjánál miért került a törvénybe.

 

 

Akkor amikor heteken át zárt körben az adósok teljes kizárásával egyeztetett a bank és a kormányzat a júniusi 2/2014. Jogegységi határozatot követően arról, hogy miként lehetne minimalizálni a bankok visszafizetési kötelezettségét, akkor amikor az Igazságügy miniszter fentiek szerint hamisan a Jogegységi határozatra hivatkozva vezette félre az embereket a bankok által adósoktól jogtalanul elszedett pénznek döntő részének elhallgatásával, akkor amikor valamennyi parlamenti párt támogatta az Igazságügy minisztert ennek a törvénynek elfogadásával,

 

csak nem fogja hagyni azt, hogy az egyezkedő bankok és Kormányzat közötti véleményem szerinti látszat perben majd pont az az adós avatkozzon a perbe, akinek jogairól vitáznak az adott perben. Akkor, amikor a Kormányzatnak sikerült 38.000 ezer, vagy 50.000.-forint órabérért öt ügyvédi irodát megbízni az ügyben úgy, hogy ezeknél az sem volt baj, ha egyébként banki képviseletet is ellát az ügyvédi iroda.

 

Mégis mit képzel Magyarországon a bankok által kifosztott adós? Még a végén annak a pernek irataiba is bele akar tekinteni, amelyik perben eldőlhet az, hogy miért volt tisztességtelen az adós által bankkal megkötött kölcsönszerződés?

 

Esetleg ebben a bírósági perben a hátsó sorokból még meg is akar szólalni az adós a saját jogai és kötelezettségével kapcsolatosan? Mióta viszi a puska a vadászt?

 

Ez itt kérem Magyarország alkotmányos rendje a XXI. század elején, és ezt vegye mindenki tudomásul.

 

És örüljön mindenki annak, hogy ennél lejjebb már nincs. Eljutottunk a gödör aljára.

 

---------------------------

 

Európai Unióban, annak jogrendjében ellenben ismeretlenek az ilyen megoldások.

 

Ennek igazolására kiindulok a 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződésnek alábbi rendelkezéséből:

 

„6. cikk

(2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben

meghatározott hatásköreit.

 

(3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös

alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak

általános elvei.”

 

Melyből következik az, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény rendelkezései a nemzeti jogalkalmazásnál kötelezően betartandóak, így különösen ennek a szerződésnek alábbi rendelkezése alapján is:

 

65. cikk

(1) Az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi

együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös

elismerésének elvén alapul. Ennek az együttműködésnek a keretében olyan intézkedések is

elfogadhatók, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek

közelítése.

 

Ebből eredményeként abban az esetben, amennyiben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1993. évi XXXI. törvénnyel ratifikált Egyezménynek rendelkezései között olvasható a bankvédő törvény szerinti beavatkozást tiltó rendelkezéssel ellentétes szabályozása, akkor elsődlegesen az Egyezményben írtak a magyar bíróságokra az irányadók.

 

Ilyen rendelkezés az Egyezményben az alábbiak szerint olvasható a Kiegészítő jegyzőkönyvben:

1. Cikk - Tulajdon védelme

„Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához.”

 

Ennek a jognak értelme, jelentése a bankmentő törvény szerinti vélelem megdöntése iránti peres eljárásokban beavatkozást kizáró rendelkezésére vonatkozóan az, hogy minden európai embernek, így a magyar devizaadósnak is joga van ahhoz, hogy az általa megkötött kölcsönszerződésével kapcsolatos javait tartsa mindenki, így a magyar bíróságok is tiszteletben.

 

Utóbbiak úgy, hogy az adóstól függetlenül az esetben ne döntsenek akkor, ha javai érdekében bírósági eljárásban fel kíván lépni beavatkozóként.  

 

Ezt a jogát vette semmibe a magyar állampolgároknak előbb az Igazságügy miniszter, majd az Országgyűlés minden parlamenti pártja a törvény elfogadásával.

 

-------------------------

 

Az Európa Tanácsnak 1993. április 5-i 93/13. Irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel kapcsolatosan a Preambulumban többek között a következőket tartalmazza: 

 

„mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell

rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek

alkalmazását;”

 

 

rendelkezés értelme, jelentése a bankmentő törvény szerinti vélelem megdöntése iránti peres eljárásokban beavatkozást kizáró rendelkezésére vonatkozóan az, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos peres eljárásokban nem lehet elzárni azt az adóst a perbeli beavatkozástól, aki éppen a legtöbbet tudja a saját javaira vonatkozó szerződés körülményeiről.

 

A bíróságoknak idézett kötelezettsége az ilyen vélelem megdöntése iránti peres eljárásokban azt jelenti, hogy nem utasíthatja vissza az olyan jogi érdekeltséggel rendelkezők indítványát beavatkozását a perbe, mellyel a fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelenségét alaposabban és körültekintőbben megállapíthatja.

 

----------------------------

 

Fentiekkel bizonyítottam azt, hogy a perbeli beavatkozás tekintetében is ellentét van a XXXVIII. törvénynek rendelkezése és az Európai jogszabályok között, mely tényre tekintettel már csak egy kérdésre indokolt választ adnom.

 

Arra a kérdésre, hogy ebben az esetben mit tegyen a vélelem  megdöntésére irányuló peres eljárásra kijelölt bíróság abban az esetben, amennyiben annak az adósnak ügyvédje a perben beavatkozóként az adós képviseletében abban a perben fellépni kíván, mely pernek felperese az a bank, mellyel a beavatkozni kívánó adós kölcsönszerződést kötött.

 

Tehát ebben az esetben a XXXVIII. törvény 7. § 7. bek-e a. pontja alapján  a beavatkozási kérelmet utasíts el, vagy a fenti Európai jogi rendelkezéseknek megfelelően a beavatkozásnak adjon helyt.

 

Ilyen, ehhez hasonló jogi helyzettel kapcsolatosan már döntött a Kúria az alábbiak szerint:

 

3/2011. (XII. 12.) PK vélemény indokolásából

 

„Az Országgyűlés az Európai Unió Bírósága által kifejtettekkel összhangban a 2006. évi III. törvénnyel módosította - 2006. március 1-jei hatállyal a Ptk.-t - egyebek mellett akként, hogy a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek jogkövetkezménye a semmisség [Ptk. 209/A.§ (2) bekezdés]. Az Európai Unió Bírósága a C-240/98. sz. Océano Grupo ügyben kifejezetten utalt arra, hogy a nemzeti bíróságoknak "irányelvkonform" módon kell értelmezniük a nemzeti jogszabályokat. E követelménynek megfelelően a Ptk-nak egy adott ügyben irányadó rendelkezéseit az Irányelv céljára és rendelkezéseire tekintettel, úgy indokolt értelmezni, ahogy azt a fogyasztói érdekek hatékony érvényre juttatásának célja szükségessé teszi.

Mindebből az következik, hogy nem csak a 2006. március 1-jétől, hanem már a 2004. május 1. és 2006. február 28. között kötött fogyasztói szerződésekben is a semmisség a jogkövetkezménye az egyedileg meg nem tárgyalt, illetve általános szerződési feltétel tisztességtelenségének.

Ugyanezen indokok alapján az Irányelv céljainak az 1997. évi CXLIX. törvénnyel módosított Ptk. 209. §-ának az az értelmezése tesz eleget, hogy a 2004. május 1. és 2006. február 28. között kötött fogyasztói szerződések részévé vált általános szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt is - figyelemmel a Ptk. 234. § (1) bekezdésére - határidő nélkül lehet benyújtani közérdekű keresetet.”

 

Ebben a Véleményben részletezett probléma lényege az volt, hogy mivel 2006. március 1-ig a tisztességtelen szerződési feltételek „megtámadható” érvénytelenséget eredményeztek a magyar törvények – Ptk – szerint, ellenben a 93/13 EGK Irányelv szerint ezek „semmis” érvénytelenséggel jártak, 2004. május 1-től kezdődő EU tagságunk kezdeti időpontjától 2006. március 1-ig tartó időszakra vonatkozóan semmisnek, vagy megtámadhatóság okából kell érvénytelennek tekintetni a magyar bíróság által a tisztességtelen szerződési feltételeket.

 

Jól látható a Kúriai fenti döntés alapján az, hogy az Európai jogszabályok voltak ebben az irányadóak az „Irányelvkonform” módra tekintettel.

 

Ebből következően tehát helyes, jogszerű eljárás esetén a beavatkozást elbíráló bíróságnak akkor lesz helyes a döntése, ha a XXXVIII. törvény 7. § 7. bek. a. pontját akként értelmezve, hogy „irányelvkonform” módon történő értelmezés szerint ez a rendelkezés kizárólag azokra vonatkozik, akiknek jogait közvetlenül érinti a folyamatban lévő per, és erre tekintettel a per felperesével szerződési viszonyban álló adós számára a beavatkozási kérelemnek helyt ad.

 

Erre tekintettel természetesen a korábbi, „Az összegjátszás lehetőségének elkerülése céljából” című írásomnak megfelelően kész vagyok a vélelem megdöntése iránti perekben beavatkozói képviselőként a bíróságok előtt eljárni.

 

Újólag megküldöm a tévesen visszavont iratomat ennek az írásomnak megküldése után az újságíróknak és adósoknak, utóbbiak szervezeteinek is címezve azzal, hogy a sokszor felesleges beszédek, vitatkozások helyett tegyenek ennek a kis hazának valami hasznosat is.

 

Gyermekkorom Alkotmányünnepe napjára is tekintettel ez mindenképpen indokolt.

 

Léhmann György

 

Siófokon 2014. augusztus 20. napján.

 

----------------------------------------

 

Valamint engedjék meg azt is, hogy nagyon kedves levelezőmnek szintén mai napon leírt gondolatait az alábbiakban közöljem fentiekkel kapcsolatosan.

 

From: S……………….. [mailto:p………………@freemail.hu]
Sent: Wednesday, August 20, 2014 2:20 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Próbatétel: augusztus 20-i oráculum

 

Tisztelt kedves Dr. Léhmann úr!

 

Nemzeti ünnepünk alkalmából és napján próbatételre adom a fejemet,

hogy vajon helyes-reálisan látom, érzékelem-e a tárgyalandó folyamatot,

vagyis kisérlet, e folyamat végleges lezáródása eredményének előtti 

- úgymond - "boritékolására", mégha csak email formájában is...

éspedig pont legnagyobb ünnepünk napján, ami idén meglehetősen

borus-esős-hűvös, azaz szomorkásra sikerült, ismét.

De ez jól, híven "köríti" az ugyanilyen helyzetet.

 

Ezt a napot ugyanis magam - akárhogy is - már régóta mindhárom súlyponti

kérdés ünnepének tekintem:

Szt.Istváni államalapítás, Aratás és 1. kenyér, valamint Alkotmányünnep.

 

Annak ellenére, hogy időközben számos történész, stb., "helyretette", hogy

1. "Szt. István minden volt, csak nem szent",

2. idei aratásunk gyümölcsei alig, sőt, semennyire nem jutnak el a "hivatalosan"

immár 3,3 millió (37%)" szegényünkhöz, és

3. egyáltalán nem biztos, hogy a bajor feleség révén külföldről vezérelt erőszakos

-véres "katolizációnk" jó pályára tette akkor népünket... 

Mindezt v.ö. korábbi "skizophren helyzet" minősítésemmel. Ide is, csak merthogy pl.

- a Koppány-értékelésünket a mai napi nem tudtuk egyértelműen lezárni,

- a szegénységi küszöbön/alatt élők kontraverzálisan állnak mai "dicshimnuszaink-

kal" szemben, és

- nyugati Úniós tagként is keleten botorkálunk manapság, alkotmányunk módosítva,

stb. ez bizony kőkeményen tudathasadás, akárhogy is nézem.

De rendben, az ünnep maradjon ünnep, mégha nem is tudjuk, hogy mi a fenét

ünneplünk, ne legyünk ünneprontók.

 

A causa:

 

Ebből az alapállásból kiindulva nézzük a devizahiteles banki-állami bolhacirkusz

feltételeit.

- Kezdődnek a "tisztességes volt?" perek, sokszáz bank/pénzintézet az állam ellen.

- Ehhez több száz bíró és u.n. "fizikai" dolgozó, adófizetői pénzből.

- Ezekben "vizsgálják", hogy pl. a költség emelés jogszerű volt-e, miközben bármi a

kamaton túl egyáltalán egészében törvényellenes, stb. (Azok így nem is kerülnek az

asztalra.)

- A bankok holtbiztos tudják-értik, hogy mi és hol a bűnük, a kormány részben ma

sem érti, vagy nem akarja.

- Az állam védői banki ügyvédek, akik azután is a "pénzes" bankokból kívánnak jól élni.

- A menetrend fellebbezés esetén másodfok, azután kúria, ez év végéig. 

- Hogy utána mi jön, terv van, de hogy mi lesz, azt senki nem tudja.

- A nemzetközi(Washington)-európai(EKB) pénzuralom persze támadja ezt az egészet.

- A bankok (külf/belf. tulajdonosai) a pénzt már zsebrevágták, a főtenor, hogy "tönkre-

mennek", de egyesek nyilatkoznak, hogy még tényleges rész-visszafizetés esetén is

"jó buli" volt nekik. (Azaz akkor is nyereségük marad ebből).

- Egyes balek (egyébként is gyengén működő) bankok "mégis kivonulhatnak". (Mi lesz

ezek ügyfeleivel?)

- A "még százezer" megkárosított adós, civilszervezeteik, egyéb védőik, "szakértők",

újságírók, stb., gyanús vihar(botrány)előtti csendben lapítanak, megritkultak a hírek.

Baljós nyugalom.

 

Az oráculum:

 

Az állam megnyeri a sokszáz pert? Vagy legtöbbjét? Orbán Csányi ellen? Akik önfeledten

egyesültek - legalábbis - a fociban? Őszintén: Nem  tudom elképzelni.

Több mint 400 "bank" nem perelne, ha nem látna esélyt. (Ezt meg is mondták nekik?)

És akkor ki tudhatja, "mondtak" valamit a bíróságoknak is? (Ez már eddig is gyanús volt.)

És a Kúria is "dadog" ("Volt mögötte deviza", "Nem volt átváltás szolgáltatás".)

Ezek után mit várhatunk ezektől?

 

Ha netán mégis, akkor mire ez a cirkusz? A szuverén állam sokkal egyszerübben,

gyorsabban, olcsóbban -és már korábban - is elintézhette volna. (Ha akarja, úgy szokták).

Csupán szemfényvesztés? (Túlélési populizmus, önkormányzati választások előtt?)

Heterogén ítéletek "normál esetben" ugyebár nem várhatók. (Bár mi normális nálunk?).

Ha meg nem, a kúrián is bukna az állam, akkor az mit jelent a jogban és hogyan tovább?

(A politikai "vonzatáról" nem is szólva.)

Tehát kérdések tömkellege, de mi lesz a válasz rájuk, mi lehet?

 

Tisztázzuk: Ettől a folyamattól kvázi függetlenül mi mindannyian tudjuk már, hogy a bankok

"ügyeskedése" is jog-/törvénysértések tömkellege, világraszóló botrány. (Abban az értelem-

ben, hogy bár u.ezt máshol is eljátszották, de már mindenütt le van rendezve, kivéve a mi

amúgyis "legszegényebb EU tag" Magyaroszágunkban, egyedül vagyunk.)

 

A fentiekből levezetve nem sok jót várhatunk. Nem lesz nagy durranás - sajnos - olymódon,

hogy a kérdésekről az adósok (azaz a jogszerűség) javára döntenének.

Talán 1-2 piti részletben. Magyarán szólva, a kormány bukhat (ugyis erős, még, és plussz

még a kezeit is moshatja: hát kérem, nem mi  csináltuk, hanem a jog eztet mondta...), a

bankoknál pedig minden marad kb. a régiben.

Majd talán egy év múlva meglesz a kis árfolyamrés-korrekció végrehajtása, s aztán jóccakát.

Nemcsak "pénzügy", hanem végleg és örökre "legalizált"/bebetonozott törvénytelenségek.

Hogy ez is világraszóló botrány lenne? (Csak nem a bankoké, hanem a kormány/jogrendünké.)

Szóval így is, úgy is botrány.

Akkor meg mindegy is. 

 

De kit érdekel ez a kicsi(re töpörített) és érthetetlen nyelvű ország?

Az indogermán Úniót biztos nem, a Nyugatnak (R1b és I) mi (R1a) zsigerből (DNS) legkésőbb

a honfoglalás óta, jobb esetben jelentéktelen senkik vagyunk, rosszabb esetben ellenfél.

Esetleg jön a gyilkos Iszlám Állam, Bécsig rajtavagyunk tervezett birodalmuk térképén, mint a

törökökén a XVI.sz-ban...

 

Az adósok, a jog oldalán állok: Ne legyen igazam, de én nem dönthetek, engem csak súlyt.

Ez "demokrácia", a minimum 12.000 éves magas kultúrás emberi civilizáció 3. évezredbeli

"globalizált" változata.

 

Szép Ünnepnapot kívánok.

Üdvözlettel

Dr. A……………..

 Vissza az oldal tetejére