Budapest, 1992 július 31.-én
Fáy Árpád előadásának kivonata:
Évekkel ezelőtt az „emberi cselekvésről” akartam megtudni valami lényegeset. Úgy tűnt, hogy a közgazdaság, a gazdaság, a pénzhasználat voltaképpen az emberi cselekvés matematikája.
Két forintban megadni egy kifli árát pont olyan absztrakció, mint számmal kifejezni a nehézségi erőt, vagy megadni egy telek nagyságát. Azonban hamar kiderül, hogy a közgazdaság tudománya, főleg amit itthon 10 évvel ezelőtt itthon találhattam, nem érte el az itthon tanított műszaki tárgyak színvonalát. Végzett műszaki főiskolásként hiába kerestem a „társadalmi atommodellt”, amelyből kiindulva lehetett volna levezetéses megoldásokkal próbálkozni vitás kérdésekben.
A házilagos lakásépítkezések nagy divatja idején egy „házilagos modell” formálódott ki előttem azon alapfeltevésre épülve, hogy nincsenek eleve egzakt reáltudományok és puha humántudományok, hanem az egzakt fogalomhasználatnak vannak eleddig sikeresebb területei, és vannak kevésbé eredményes vonulatai. Mivel a közgazdaságot, a közgazdaság elmélet egy részét kőkemény matematikai absztrakciónak tekintettem, ezért kerestem olyan az akkori közgazdaságon kívüli logikai alapokat, amelyekről elindulva megragadhatóvá válik az egzakt közgazdaság.
Ezekből a közgazdaságon kívüli logikai alapokból meghatározó volt az evolúció gondolatának kiterjesztési kísérlete, egyfajta fogalomnak (fogalom-értelmezésnek) mint emberi eszköznek a definiálása, a becslés-esemény-értékelés valószínűség számítási konstrukcióinak a kiterjesztése a tudatos emberi cselekvés általános leírási egységig, a problémamegoldó körfolyamat definíciója, mint az emberi cselekvés általános egysége.
Ezen a ponton kellene bekövetkezzen a pénzügyi műveletek illesztése a problémamegoldó körfolyamatokkal, mintegy azok számszerűsített, matematizált megjelenítéseként tehát a pénzügyi műveletek, mint a problémamegoldó körfolyamatként modellezett egyedi illetve munkamegosztásban összekapcsolt emberi cselekvésnek a mindennapokban pillanatról pillanatra a valóságban is szakszerűsített vetületei. Avagy ...
Szabályozáselméletről is beszélhetnénk másképpen, azonban tudtommal nem létezik olyan általánosított szabályozáselmélet, amely a fenti megközelítést pótolhatná (az informatika minden szervezetet gépnek minősítő felfogása ehhez kevés). Ebben az általam elképzelt szabályozáselméletben az emberek, az emberi cselekvés vonatkoztatási rendszerének kitüntetett helye volna. De ez már mellékvágány a mostani előadás bevezetőjében.
Munkahely és vitázó környezet teljes híjával nem tudtam elkészíteni a társadalmi atommodell vázlatát a fenti alapokon. Még pár év, és túlhaladottá, idejétmúlttá válhatnak azok a közgazdaságon kívüli fogalmi alapok is, vagy azoknak az általam használt változata az őket közvetlenül használó tudományokban, amelyekre építkezni próbáltam. De ez csak személyes kudarc, mert ahogy meg voltam győződve évekig, hogy a (ma már létezett) szocializmus működésképtelen, tehát keresni kell kiutat, úgy biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megszokott azokat az „elméleti lego-kockákat” összeilleszteni, amelyekre én is rácsodálkoztam.
Jobb híján estisként elvégeztem a közgazdasági egyetemet, ahol inkább gátoltak elképzeléseim, mint segítettek volna a vizsgázási, konzultációs tevékenységben. Nem volt diadalút. De természetesen ha a „társadalmi atommodellt” nem is fogalmaztam meg, néhány elméleti kérdésben sajátosan elhanyagolt szemlélet lehetőségére figyeltem fel (ami ugyancsak túlvezetne a jelenlegi előadáson.)
Mondanivalómra tehát rányomja a bélyegét az, hogy valahová el akartam jutni, ahhoz kerestem eszközöket, és hogy egy átlagos főiskolás szintjén rendelkezésre álló fogalmi választékból indultam ki a hetvenes évek végén, igaz hogy az átlagnál talán többet válogatva, keresgélve. Munkámat nem nagyon zavarták hivatali elvárások, ilyen-olyan tekintélyek, viszont mindig működők épeset akartam csinálni ...... Ennyit előzetes bemutatkozásként.
http://filozofia.wplanet.hu/eloadasok.html