Arisztoteleszi fogalmi sablontól a fekete dobozig

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Thursday, May 14, 2020 9:37 PM - To: ........ Subject: tiszta vizet a pohárba: arisztoteleszi fogalmi sablontó a fekete dobozig

Kedves István!

A Földet érő energiamennyiség teljesítmény értéke meg tágabban a fizikai és közgazdasági fogalomhasználat keveredése megújuló energiaforrások kapcsán (és egy késői vacsora múló energiatöbblete révén – mert a kávétól utána sem tudnék aludni),

szóval úgy éreztem egy pillanatra, hogy szembesíteni volnék képes pár bekezdésben az illusztris társaságot a tudományközi gondolatok csapdájával (székek közt a pad alá esés veszélyének mintájára).

Eddig szépen kifejtettem, hogy sejtésem szerint van egy arisztoteleszi fogalmi sablon, aminek a nyomvonalából azóta sem léptünk ki az egzakt tudományos fogalomhasználat világában. Legfeljebb eltávolodtunk tőle, mint gyerek a felmenőitől vagy mint soksejtű az egysejtű ős állapotától stb-stb.

Fogalmi evolúció gondolatát nem akarom kibontani, mert abban teljesen elúsznánk.

A fogalomhasználat evolúciójának egy fordulataként, egy jelentős állomásaként megjelölve az arisztoteleszi sablont hol tartunk ma?

Szerintem használható elemzésben kiindulópontnak nem túl jó Kuhn paradigma elmélete, mert az szociológiai jellegű, tényeket sorol, paradoxonokkal kacérkodik és a hatásláncról, az axiomatikus építkezés természetéről, annak változatairól, történetéről semmit nem mond.

Tehát mi az hogy interdiszciplináris (tudományközi) tárgyalásmód?

Mondhatjuk, hogy lemondás az egzaktság igényéről.

Mert mi szükség van egzaktságra egy átpolitizált, ál-természettudományos vagy tágabban ál-tudományos ideológia örvényében? Semmi.

De ha mégis feltételezzük, hogy „elégséges” mértékben el szeretnénk tekinteni a politikai, csoportérdeki megfontolásoktól, akkor a tudományköziséget feltétlen több parcellára, több fázisra kell bontani.

A kérdésfeltevés, a probléma-érzékelés, a sejtés fázisában minden megengedett, ott egzaktságot számonkérni, kimutatni nem sok értelme van. Egyáltalán nincsen egzakt kritériumrendszere a felismerésnek, hiába is állítanának fel ilyet bárkik is. A spontán intuíciót nem lehet kirekeszteni az egzakt fogalomhasználat peremvidékéről.

Hanem ha a teadélutáni traccsolás műfajából át akarunk kerülni a módszeres megtárgyalásba bármilyen témakörben, akkor nem kerülhető el az egzaktságot lehetővé tevő fogalmi sablon használata, lehetőség szerint tisztázása.

Méghozzá adott problémára, jelenségre, adott társaságra, annak képzettségére, eszközeire, céljára tekintettel.

A fekete doboz alatt nem az ezoterikus homály hátborzongató vidámparki barlangvasúti élményeire akarok emlékeztetni, hanem ama fekete dobozra, amelynek alkalmazásával szétválasztható a vizsgálandó és nem vizsgálandó kérdések (részhalmazok) köre.

A nem vizsgálandó kérdések, szempontok, adatok, elvek stb-k köre lehet axióma jellegű az adott vizsgálat szempontjából és lehet egyszerűen csak az adott vizsgálatból kizárt.

Az axióma jellegű inputok megválasztása támaszkodhat más fekte doboz vizsgálatok eredményeire (egzaktnak számító más résztudományi eredményekre) és lehet „abszolút” önálló feltételezés, önkényesen megválasztott axióma.

Tehát az arisztoteleszi fogalmi sablon két évezred után nemhogy alkalmatlan lenne a modern egzakt tudományok alapjaként szolgálni, hanem egyre szédítőbb száguldással a korábbiakhoz képest elképzelhetetlen kiteljesedési szakaszába jutott.

Mindez szót sem érdemelne, ha a tudományköziség a levelező lista esetében mérnöki tudományterületek köztiséget (azok felölelését) jelentené. Azonban itt a társadalomtudományok, fizikai és biológiai természettudományok művelői, de legalábbis érdeklődői fogalmaznak egymást inspiráló véleményeket, állításokat, merülnek szerteágazó vitaszerű szóváltásba.

Esetemben például egy szigorúan közgazdaság elméleti modellezési  kérdésfeltevésből jutottam lépésenként keresve a mind további olyan axiomatikus alapok közelébe, amelyek egyértelmű tárgyalhatóságát feltételeztem …. egészen a görög kori filozófiáig. Reménytelen szénakazalnak tűnő ókori filozófiai morzsák (morzsák szénakazla!?) közt egyszercsak találtam egy feltűnő megjegyzést (Szabó Árpád senki által nem olvasott, de főleg kíváncsisággal át nem böngészett 1960-61-es tanulmányában), hogy a matematika tudományának filozófiai előfeltétele volt a görögök ki tudja milyen okkal magyarázható de kétségtelen létező (létezett) törekvése a tiszta gondolatokra, amelyek a valóságtól nincsenek megfertőzve. Számomra ez volt ha úgy tetszik egy fixnek tűnő pont, kiinduló megállapítás, amely sokmindenre adott magyarázati lehetőséget. A magam módján ezt próbáltam konkretizálni (mármint eredményeiben megragadni) az arisztoteleszi fogalmi sablon megnevezéssel.

Ez volt az utána következő egzakt tudományokhoz vezető gondolkodásfejlődés alapja olyan komplex, jellemző alapja, hogy egészen máig tartóan már ennek a fogalmi sablonnak a további fejlődését, kibontakozását, kiteljesedését, építkezését vehetjük alapul. És eljutunk a fekete dobozig de úgy, hogy képesek vagyunk a fogalmi sablon mai változatában a gondolkodó sablonhasználót is megjeleníteni, figyelembe venni.

Méghozzá ismeret területenként, tudományterületenként és ezzel együtt tudományterületek kisebb-nagyobb alkalmi tudományközi csoportjaiként alkalmazni, használni a (ma úgy mondhatjuk) egzakt fogalmi sablont. A sablon általános elveit alapul véve a konkrét vizsgálódásban szükséges, használható fogalmi sablon variációt megalkotva, kialakítva.

Aki nem látja, nem tudja figyelembe venni, nem ismeri az arisztoteleszi fogalmi „őssablont”, annak vesződségesebb a helyzete – ha mégiscsak érdemi tudományközi megközelítésre törekszik.

Hogy mindez valahol titkon érthető a levelezőlista egyes tagjainak, arról az utóbbi hetek időnként kristálytiszta fogalmazásai, érvei győztek meg.

Az is lehet persze, hogy spontán tudtak többen ilyen meggyőző leveleket írni, meggyőző érveléssel fellépni.

……….

Nekem viszont mindenről ugyanaz jut eszembe, hogy hol, melyik sarokban van „az én kályhám”.

…………

Ennél konkrétabban, világosabban? Minek?

FÁ