A frank-hitel válság kapcsán
A mai magyarországi bankrendszer fő vonalaiban egy diszfunkcionális, visszaélésekből építkező, finoman szólva hibás értékrendre támaszkodó struktúra. Fékje a javulásnak, önszervezésnek, munkának, vállalkozásnak, boldogulásnak. A nyilvánosság elé kell vinni olyan szempontokat, amelyek a bankrendszerrel szemben minimál-követelményeknek tekintendők a reális, az életet segítő banki szolgáltatások világában. Ide tartoznak az együttműködő, érintett felek is, mint a közjegyzők, általában ügyvédek, bírók, ügyészek – hogy a politikáról ne is beszéljünk.
A leginkább megnyugtató egy felkészült és tiszta bíróság lenne. Amikor laikus vagy ügyvéd vagy talán ügyész általános elvi igazságokat feszeget (mint pld egyes szerződéstípusok tömeges semmissége), akkor az bizonyos mértékig a bíróság kritikája (amint a háború nevezhető a politika kudarcának). Akármint döntenek a bíróságok majd, a beállt helyzet elsősorban ügyészi és bírósági felelősség a társadalommal szemben, mert nekik elvileg (ha arra értelmileg és erkölcsileg képesek lettek volna) régen fel kellett volna lépniük – a politika felelősségét nem is említve. Tehát rendszerválság megnyilvánulásáról van szó. Hogy erre mit mond a PTK nem tudom, de napjainkban mindennapos dolog, ami feltördeli a szépen elképzelt tökéletes jogi mechanizmus simának képzelt útjait, korlátait és egyéb működési rendjét.
Gond tehát a bankrendszer diszfunkcionalitása. Nem csak erről a hitelügyről van szó. Vagy csukjuk be a szemünket? Hol van a pénzügyi rendszer megfontolt kritikája mind az ügyfelek, mind a pénzügyesek, mind a politika oldaláról? A túlélő és kaméleonként átalakulva továbbélő állam-államfeletti embertelen monopóliumokat meg kellene nevezni! A bíróság jogával vagy jogtalanságával élve ha elmossa a bankrendszer funkcionális tökéletlenségét, akkor befoltozott egy lyukat a málladozó szöveten. Holott a tét a bankrendszer és egyéb szolgáltató rendszerek (mert a bankrendszer is egy szolgáltató rendszer, amíg kalózok háborús eszközt nem fabrikálnak belőle) funkcionális helyre tétele a társadalommal szembe fordításuk és uzsorás bástyaként működtetésük helyett.
Hogy a közjegyző milyen iratköteget fűz hozzá a banki szerződéshez, az nem az ügyfélen múlik. A közjegyzők és bankosok akár koffert is a szerződéshez madzagolnak, ha ez az uzsorás papírok készítésének az ára. A szerződő felek akaratán múló megállapodások feltételeit javítandó a következőket tudom elképzelni a jelenlegi szereplők lelkiismeretesebb, körültekintőbb, tisztességesebb eljárása mellett:
· az iskolai oktatásnak a pénzügyi, gazdálkodási és jogi kultúra alap elemeit tartalmazni kellene már a 8. osztályig, aztán magasabb fokon érettséginél és fölsőfokú oktatásban
· a PSZÁF—nek vagy más hasonló szervezetnek a banki, pénzügyes illetve más nagy szolgáltatói monopóliumok (ELMÜ, gázmű stb) vaskos általános szerződési feltétel füzetét vagy üzletszabályzatát záradékolnia kelljen olyan szempontok szerint, mint:
o áttekinthető
o értelmezhető
o jogszabálynak nem mond ellent
o visszaélésre nem használható
o aránytalan fizetést nem ír elő ….
· a parlamentnek legyen állandó bizottsága, amely folyamatosan vizsgálja az általános szerződési feltételekkel vagy üzletszabályzatokkal való nem is visszaélés kérdését, hanem működést – alapvetően abból a szempontból, hogy a visszaélésen, uzsorán túlmenően a főfeladat, a szolgáltatás megvalósul el célszerűen, egyedileg és tömegében kielégítően, kalózérdektől, a szolgáltatási feladattól idegen érdektől mentesen.
o egy általam elképzelt felsőháznak, mint az alkotmányosság őrének éppen ez lenne a feladata
o ugyanezt tehetné egy alsóházi állandó bizottság, amelyben a szakmai képviseletek mellett, azokkal egyenrangúan és kikapcsolhatatlanul kapnak helyt az úgymond érdekelt civil szervezetek
o amely civil szervezetek reprezentatívak (tényleg képviselik a hivatkozott társadalmi csoportot, réteget oly mértékben, amelyre hivatkoznak), legitimek (olyan értelemben, hogy a tagoktól valós felhatalmazása van az adott ügyben a vezetésnek, képviseletnek és a szervezet belső rendje közjegyző által kontrollált) valamint szakmailag felkészültek (tehát egy adott esetben pénzelméleti vitában résztvenni képesek)
· Hasonló visszás esetekben, amikor akár csak figyelmetlenek voltak a PSZÁF-ben, az állandó parlamenti bizottságban és hosszabb távon az oktatási anyagok készítésében – azt nyilvános vita tárgyává kell tenni ….
A legfőbb gondot tehát abban látom, hogy hatalmas erővel, befolyással rendelkező közszolgáltatók különösebb kontroll nélkül uzsorás érdek eszközeivé tehetők (akár részrehajló, közérdekkel szembe forduló törvényi §-ok által védetten) ma már alaptörvényt, sarkalatos törvényt, törvényt, egyéb jogszabályokat és természetesen az érintett közszolgáltatók belső szabályzatait, üzletszabályzatát, általános szerződési feltételeit is értve alatta. Olyan tehertételt jelent ez a társadalom számára, hogy az adósságspirál tartósságának, a társadalom tehetetlenségének talán legfőbb okaként jelölhető meg. Ha tehát társadalom és ebből következően az állam ki akar lépni a mai szorult adós-helyzetéből, akkor nem hagyható az intézmények-szolgáltatások uzsorás megcsapolása a végtelenségig.
Ami pedig a piacgazdaságot illeti, az üzleti titkot meg üzleti szabadságot – aki monopol helyzetbe kívánkozik, aki az eszközöket bizonyos mértéken túl kívánja akár üzleti célból birtokolni, az ne hivatkozzon rá, hanem adjon garanciákat a társadalomnak a méretéből, helyzetéből következő visszaélés lehetőségével szemben is. Különösen vonatkozik ez a társadalmi struktúra stabilizálódott elemire, mint pénzrendszer, energiaszolgáltatók, oktatás és orvoslás stb-stb. Másik oldalról az államnak is meg kell tanulnia, minden egyes tisztviselőig terjedően, hogy mi az ő feladata e félig piaci vagy sajátosan piaci szektorral szemben akár ellenőrként akár együttműködőként.
FÁ