Győztél! - De a semmi földjén maradtál.

 Kedves Árpád!

 

Mindennel egyetértek veled, mégis egy másik vágányon fut a mondandód, mint az enyém, egy ideig együtt, egy idő után külön. Próbálom megfejteni.

 

Mondandóddal főleg azon a terepen vitatkozol, amelyet a pénzvilág maga számára rendezett be. A pénzvilággal berendezett terepről át kell térnünk egy új értelmezési terepre. Miért? Csak érzékeltetni próbálom, mi is történik, ha felvilágosítod "őket" arról, amit valakinek illik tudni, másnak nem.

 

Pl. Egy ideig ki sem lehetett ejteni, hogy egyáltalán a központi bank pénzt teremt. Te azonban rájöttél, hogy központi bank pénzt teremt. Egy gólt lőttél. Aztán azt mondták, hogy központi bank ugyan teremt pénzt, bár a mennyiségét nem tudja szabályozni.

 

Hát két találat neked, hiszen akkor mit csinál a központi bank, ha nem tudja szabályozni a pénz teremtést. (A tankönyvekben a pénzügyi mantrát persze tovább tanítják, ezt mindig is fájlaltad - jogosan.)

 

Utána azt mondták, hogy nem is a központi bank teremti a pénzt, hanem a kereskedelmi bankok (EZ szerintem így nem igaz, de erre nem térek ki itt. 

 

Mindenesetre már 3 találat neked, hiszen a fentebbi állítást te is mondtad. Mondhattad, hiszen tudták, hogy igazad van, de ezt elfelejtették tudomásodra hozni.

 

De ha ez így van, akkor hol van a szabad piac? Hát a szabad piac szentségét ne kérdőjelezze meg senki, még te se bolygasd!. Tehát a piaci Mantra miatt a maguk szempontjából ők is jogosan hallgattak erről.

 

Legutóbb - lásd Davos - már azt is mondják, hogy a bankoknak - az igazi pénzteremtőknek (lásd már kiiktatják a nemzeti bankokat, csak úgy sunyiban) úgy kell teremteni a pénzt, hogy a pénz a környezeti és társadalmi célokat szolgálja.

 

Végkép győztél! Évek után eljutottak ahhoz, hogy a pénzteremtést össze kell kapcsolni a társadalmisággal. Mellesleg már a szabad sem lényeges, a piac sem érdekes, mert a társadalmi jó az új módi.

De hát te is ezt mondtad? A pénzt alkotmányosan kezeljék! Vagyis egy jó gazda.

 

Ezt egy kicsit másképpen értik. Kerestetik a pénz gazdája. Vagyis a pénznek a társadalmi jót kell szolgálnia (az államról pedig tudjuk, hiszen minden ezzel kezdődik, hogy a legrosszabb gazda, annak semmi köze a társadalomhoz.) Hát keresnek most ilyen gazdákat Davosban: ilyen az Európai Központi Bank, az iránymutató ENSZ, az Európai Unió stb..)

 

A pénzt ezen túl a globális intézmények leosztják, társadalmi- környezetvédelmi értékláncba helyezve.

 

Győztél! Hangsúlyozom, de a semmi földjén maradtál.

 

Mert ők is tudták, amit te tudtál, de te nem tudhatod, amit nem illik tudni.

Elvették a pénzteremtést az államtól -- mert annak semmi köze a nemzethez, a társadalmához, odaadták a központi banknak, mert az tudja azt, amit más nem tud. Majd elvették a pénzteremtést a központi bankoktól is, és odaadták a központinál is központibb, és még annál is központibb banknak: az EKB-nak, ami valójában a FED kihelyezett bankfiókja. De a FED maga is egy kiszervezett magán intézmény. Vagyis teljesen zavaros, hogy ki hitelez kinek, ki teremti a pénzt kinek?

 

(Zárójelben: Asztalos László a Közgazdasági Társaság vitáin többször elmondta, hogy a befektetésekhez olyan pénzügyi csomagokat ajánlanak fel, amelyek tartalmát nem hogy a befektető kisemberek, de a bankárok, a brókerek sem tudják követni. Számítógépek fektetnek be, azok tudnak a pillanat töredékeiben sok ismeretlenes összefüggéseket kezelni. Tegnap mondta egy bankszakember, hogy egy ilyen befektetési jegyhez tartozó összes háttér papírt megszámoltak az utóbbi időben, és kiderült, hogy e papír befektetőjének 1 milliárd oldalnyi háttér információt kellene elolvasni, hogy értelmezze mibe fektet be.!! Lásd a jó és tankönyvekben tanított kiegyensúlyozott és szabályozó és szabályozott pénzteremtést!)

 

 

Ebből az is következik, hogy igazából arról van szó, amit te is sürgetsz, de én másképpen: a pénzteremtést arra a szintre levinni, ahol a teremtő --- az adós van. Meglepő, de a pénzt nem a hitelező, hanem az adós teremti. (Ez a mai értékpapírosított világban már tetten is érhető: a hitelező keresi az adóst, mert az ő teljesítménye hozza létre az ő pénzét, a bank hitelét, amit már ő többszörösen - a trükköket nem részletezem - el is adhat, mint folyamatos pénzforrást - AZ ADÓSTÓL!!!).

 

ALAPKÉRDÉS TEHÁT, HOGY - LEEGYEZERŰSÍTVE - A PÉNZT KÉTFÉLEKÉPPEN TEREMTIK:

 

Vagy közösségi szinten egymásra hangolódó teremtő adós-hitelező közösségi térben (mondjuk hitelszövetkezetben, vagy kaláka szerű együttműködésben) vagy úgy, hogy a hitelező az adós teremtő erejét többszörösen is megforgatva, a hitelt többszörösen is eladva - a hasznot a maga oldalára rendezi, a kockázatot és költségeket pedig az adós oldalára.

 

AZ ADÓSSÁG EGYBEN HITELEZÉS - EZ TERMÉSZETI TÖRVÉNY EREJÉVEL HAT. Ami a mai világban történik, az, hogy az adósokat az egyik oldalra rendezik, és a hitelezőket a másik oldalra rendezik. Így értelmezhető, hogy az adósságállomány növekedése a 2008-as nagy gazdasági válság után felgyorsult, de a teremtett pénz tömegekben felhasználatlanul feltorlódik, nem költik a gazdaságba - Az ilyen pénz halott pénz, olvastam így is erről.

 

A mai rendszerben a lakosság az adós és egyben az elsődleges befektető is (Röviden erről: a vállalatok pénzügyi vagyona negatív, a lakosság pénzügyi vagyona pozitív, az államé is negatív). Az adósságot a hitelezéssel egységben tartó természeti azonosság ezek szerint a lakosságnál érvényesül. A kettő külön mozgásának köre a lakosságnál zárul, köt vissza. A lakosság egyben adós és egyben befektető. Vagyis önmaga adósságának hitelezője is. (Ez makro igaz, mikro ezer színezet vesz fel, kit hogyan talál el..). Ezt az összefüggést a külső hitelezés még meg is erősíti, de erre most nem térek ki.

 

Ha a hitelezés és adósság egekbe menő összegének alapja behorpad - ez történt a jelzálog hitel válságnál, akkor kik buknak? Mondjuk a Lehmann Brothersen kívül, és a bankrendszer USA-beli koncentrációjának következményiről itt nem említve: kik buknak? A lakosság és család, mint adós, egyfelől, másfelől mint befektető (elsődleges befektető a nyugdíjalapokon és biztosítási pénzeken keresztül).

 

Vagyis a kígyó a saját farkába harap - a rendszer ugyan önfenntartó de - és ez a mai pénzrendszer sajátossága - egyben önpusztító is. 

 

Barátsággal

 

Sz.