Fáy Árpád
Utazom a fővárosba, és az eseménytelen úton gondolatok kavarognak fejemben. A 0-s körgyűrűt el kell kerülni mindenképpen, mert ott dugó és karambol egymás hátán mindennapos. Eszembe jutnak a lanyha 2006-os önkormányzati választási küzdelmek (mit küzdelmek, inkább álomittas mocorgások), és vázolódik a fejemben, hogy miféle programot látnék szívesen:
1. Egy jókora közlekedési emlékművet vagy ismétlődő emlékoszlopot minden autópálya M0-s kereszteződésében a következőkkel – azoknak a neveit több évtizedre visszamenőleg, akik a körgyűrű tervezéséért felelősek voltak mint szakemberek és mint politikusok. Ez az emlékoszlopok egyik oldalán. Másik oldalán pedig azoknak a neveit, akik meghaltak a körgyűrűn balesetben. Mindet, és utána egy megjegyzést, hogy hányan lettek nyomorékok, hányan sebesültek meg, hány munkanap maradt ki hivatalosan kimutathatóan betegség miatt, és egy hozzávetőleges szám az anyagi kárról. Zárójelben mindegyik szám mellett, hogy a körgyűrű hiányos építése hány további halálesetért, sebesülésért, mekkora anyagi kárért lehet felelős a városon belüli zsúfoltság növelésével. Ugyanis a hidakból jól látni, hogy a körgyűrűnek csak az egyik oldala épült meg, a szembe jövő sáv nem készült el, ezért olyan zsúfolt és baleset veszélyes. Tehát emlékoszlopok, és a szembe jövő sávok megépítése.
2. A körvasút felhasználását a városi közlekedésben régen lehet hallani, mint ötletet. Valószínűleg szükségmegoldásként egy héten belül el lehetne indítani. Ez amolyan katasztrófa-megoldásnak tekinthető. De kell nagyobb katasztrófa, mint ami ma van? A teendők felérnek egy háború utáni helyzettel. Úgy kellene neki állni. Elegáns szép peronokat, újabb sínpárokat párhuzamosan is lehet fektetni. A körvasút találkozik a legtöbb autópálya torkolatával. Ott az autókból ki is lehetne szállni. Autóelhagyó második 0-s körgyűrű.
3. A Hungária körút már a város teste, nem az autópálya torkolata. Az átmenő teherautó forgalmat ki kellene tiltani. Menetlevél ellenőrzés, és útdíj szedése az átmenőktől. Jelenleg csak egy extra széles dugó a Hungária a nap nagyobb részében. Nincs értelme.
4. A Nagykörút pedig a város belseje. Teherautó forgalom csak éjjel, nappal pedig egy szerény útdíj, ami nem a fenntartást hivatott fedezni, hanem parkolási díj mintájára a forgalmat csökkenteni. És kényelmes, sűrű villamos közlekedés éjjel-nappal.
5. Kiskörút. Lehet ezt fokozni? A rendszerváltástól két dolgot vártam, amiket gyerekként képzeltem el, és azt vártam, hogy végre megvalósuljanak. Az egyik, hogy az utak mentén fák nőnek, és ha választani kell, akkor a fák vannak az autókkal elsőbbségben. A másik, hogy sok nagy udvart gyalogos átjáróként megnyitnak. Egyik sem következett be. A közbiztonság, no meg a fák irtása miatt maradék zöld szigetként védenek udvarokat, illetve zárt parkolókká alakítják őket a pince-garázsok kialakítása helyett. Tehát Fákat az autók helyébe, és kinyitni a fás udvarokat, és a falakat benöveszteni lugasokkal. De a probléma nem csak az utak kezeléséből áll.
6. Élhető és feladatát teljesítő várost kellene kiépíteni, élhető arányokkal és normaként számonkért városi követelményekkel. Amiket a politika kér számon a kerületeken, a lakókon, a cégeken, a város használóin. És a számonkérésről ugyenezen politika beszámol a lakosságnak valamint az országnak. Mert nem a városnak van gyarmata, amit országnak hívnak, hanem az országnak van fővárosa, amivel a fővárosi politikának, vezetésnek el kell számolnia egyrészt az ország, a nemzet (!) egészének, másrészt a város közvetlen lakóinak. De a város lakói mondhatni csak az ország, a nemzet után jönnek. Tehát a város lakói által választott fő-városi közgyűlés alsóháza mellett kell legyen egy fő-városi felsőház is (részben az évszázadok óta viselt fővárosi költségek jogán, részben meg a város alapvető funkciója miatt, hogy tudniillik ez az ország fő-városa).
7. A városi normák, amiket az építési előírások mintájára kellene elkészíteni, vonatkozzanak a levegő minőségére, a hőmérsékletre, páratartalomra, porra, zajra, színvilágra, reklámokra, zöld területek arányaira, közterek mennyiségére és minőségére, közbiztonságra, jogbiztonságra, szociális hálóra, kulturális ellátottságra – ÉS A NEMZETTEL VALÓ KAPCSOLATRA az országhatáron belül és kívül. Ezen normák érvényesítése a város-politika minimális feladata, elsődleges felelőssége! Ha tehát maradnak a dugók, akkor nincsen világpiaci árszínvonal meg ökörködés, hogy a pesti választók szeretik az utcasöprő, volán-mániás Gabit, hanem megy az egész élboly. Mert meg lehet oldani minden problémát, főleg ha nem a lehetetlenség igazolására megy az energia. A dugókat nem csak útszélesítéssel lehet rendezni, hanem ezerféle egyéb módon. És nincs tőkeérdek, mert az olyan, mint az éjjeli tolvaj munkavédelmi érdeke, hogy a kutyán legyen szájkosár, nehogy eltépje a nadrágot a hivatlan látogatón. A tőkeérdek csak ott és addig méltányolható ESZKÖZ-érdek, amíg egyértelműen lehet tudni, hogy kicsoda tőkéje, és a tőketulajdonos érdeke a város (a fő-város), meg annak tulajdonosa, a nemzet érdekével egybe esik).
8. Első lépésben tehát tisztázni kell, hogy mi az, hogy főváros?!
9. Másodikban, hogy mi az, hogy város?
10. …..És sokadik lépésben, hogy mit kell visszabontani az utóbbi 16 év botrányai közül.
Nem hiszem, hogy olyan sokat kellene
várnunk,
hogy ez a gondolatmenet általánossá váljon.