A hitelhez való alkotmányos jog
Nem a törvényi és etikai szabályok megszegése a legnagyobb felelőssége a rendszerváltó politikusoknak, hanem a hiányzó szabályok természetének fel sem ismerése.
A tanulmány első megfogalmazása 1996,
Püski kiadónál megjelent 1999-ben
de a hitelhez való jog gondolata,
függetlenül a magyar rendszerváltástól
100 éves, a hitelpénzzel egyidős
1. Bevezető
Alkotmányozási szükséghelyzet van
fel kellene ismerni és bevallani, törődni vele
Ha elégedetlenek vagyunk a magyarországi rendszerváltással, és keressük a bajok szerkezeti, intézményi forrását, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy sérült az alkotmányosság (hiányzott az alkotmányos szintű, jellegű rendszerváltási stratégiai koncepció).
Ami különösen erős méltánytalanságot eredményezett akár a privatizációban, akár egyéb helyen, az egyúttal az alkotmány, vagy tágabban az alkotmányosság sérelmét is jelentette.
A társadalmi érdek a rendszerváltásban a hatékony és alkotmányos társadalom szervezést kívánta volna, mint célkitűzést.
A magyar rendszerváltás ('90-'98 között) alkotmányosság ellenes volt, mert állami eszközökkel szorította hátrányos helyzetbe a társadalom igen nagy hányadát (helyenként a deklarált nemzetellenes irányultságot is felvállalva!). Nem lehetett hatékony mint társadalmi rendszerváltás, mert nem nevezhető társadalmi hatékonyságnak az, amikor a társadalom nagyobb fele helótaként éli meg a sorozatos sérelmeket.
Mi lehet a korrekció, a továbblépés alapja?
A történtek elemzésének induló éve 1990 (vagy még korábbi?). Hiába vagyunk túl rajta, akkor lehet korrigálásra törekedni, ha van viszonyítási pont. A történtek a piac-elvű társadalomban az egyik legfontosabb kérdést, a tulajdon elosztását adminisztratív eszközökkel a túlnyomó többség kárára hajtották végre, ami nemzedékek hosszú sorára okoz nehezen kiheverhető reménytelen állapotot.
Viszonyítási elvként jöhet számításba például ("jobb híján") az állampolgári részvény javaslat tabula-rasa szerű etikai, társadalom-szemléleti alapja. Ehhez viszonyítva lehet értékelni, hogy mi érvényesült az állampolgári egyenlőség területén. A minden ember egyenlő, és legfeljebb saját maga hozhatja magát hátrányos helyzetbe elvre építő rendszerváltás nagy politikai stabilitást, erős társadalmi szolidaritást hozhatott volna.
Nincs vége a rendszerváltásnak, és ezzel a további méltánytalanságok lehetőségének. A rendszerváltás folyamata minimum egy emberöltőnyi. Csak az első fázis futott le, amit ha nem korrigálnak, akkor meg fogja szabni a folytatást is egy erőszakos további monopolizálással. A reményvesztettséget nem szabad hagyni, hogy beton keményen megszilárduljon a társadalom széles köreiben.
Rendszerváltási válság, alkotmányozási szükséghelyzet,
alkotmány szintű társadalmi megállapodással javítható közállapot van.
Alkotmány szintű rendszerváltási társadalmi szerződéssel lehet korrigálni az eddig történteket: Az elmaradt "méltányos privatizációs örökrész" helyett erősen garantált alkotmányosságot, törvényességet, a társadalom egészét szolgáló hatékony gazdaságot, gazdasági infrastruktúrát kell kiépíteni - alkotmányos piacgazdaságot! - Reményt, reményre alapot adó feltételeket, alkotmányos erejű szolidaritási közeget kell kiépíteni.
Ezen társadalmi szerződésről tudni kell azonban, hogy bár lehetséges, de ma nincsen kidolgozva - nem csak hatalmi kérdés a léte.
Nem a törvényi és etikai szabályok megszegése a legnagyobb felelőssége a rendszerváltó politikusoknak, hanem a hiányzó szabályok természetének fel sem ismerése.
A hitelhez való alkotmányos jog
A tanulmány első megfogalmazása 1996,
Püski kiadónál megjelent 1999-ben
Korunkban az egyik legnehezebben azonosítható, ám minden bizonnyal az egyik legfontosabb társadalom-szervezés technikai kérdés a "hitelhez való jog". A hitelből "0"-ról lehet kezdeni, házat építeni, vállalkozást indítani, munkafeltételeket javítani, egészségesebb életmód feltételeket teremteni, tanulni, stb-stb.
A hitelhez való tartós (alkotmány erejű) jog (a majdan megszületők számára is!) mérsékelné a rendszerváltási turpisságok társadalmi terhét az ország vállán, mert akinek nem "jutott", az kezdjen a maga erejéből. "Adjon a rendszerváltás" nekik olyan társadalmi feltétel rendszert (ha már a privatizációnak nevezett, ám ténylegesen örökösi osztozkodás jellegű folyamatból őket kiszorították), amely alkalmas arra, hogy tömegesen önszervezőkké válhassanak. Akinek pedig "jutott" a privatizációból, az tanulja meg hatékonyan működtetni is a tőkéjét, nem csak tessék-lássék kifacsarni valami eredményt az alkotmányellenes további monopóliumokkal kiszolgáltatott bér-rabszolgákból (alkotmányos társaiból).
Eszközként az "aktív érdekeltségű vállalkozás-szolgáltatási infrastruktúra"
- A vállalkozás kockázatának csökkentésére,
- a hitelezés vagy támogatás kockázatának csökkentésére
- főleg a járulékos (másodlagos) gazdálkodási-, vállalkozási- szolgáltatások biztonságának javításával (távlatilag minél szélesebb körben elérhető infrastruktúra jelleggel).
A fenti ábrán látható a kapcsolat a jövőbeni teljesítmény valamint annak jövőbeni ellenértéke között. Hasonlítható a légtornászok mutatványához, amikor elrugaszkodnak egy olyan kapaszkodó reményében, amelyik még az elrugaszkodás pillanatában nincsen ott, ahol majd az ugrás közben el kell kapni. A légtornászoknál pár pillanat a különbség elrugaszkodás és megkapaszkodás között, a hitelnél (vagy támogatásnál) olykor több év a különbség a hitel felvétele és a teljesítés valamint annak ellenértéke, bevétele (a hitelvisszafizetés forrása) között. Ezt a hitelfolyamatot és feltételrendszerét, amelyet itt a légtornász mutatványhoz hasonlítottam, társadalmi szinten szervezni kell, a lehető legnagyobb felelősséggel.
A hitel kockázatának csökkentése elsőrendű követelmény. Elsősorban nem banki garanciákra gondolok akár ingatlan, kézizálog és egyéb múltbeli gazdasági teljesítményre támaszkodó fedezet formában, hanem megfelelő "vállalkozási tervre", vállalkozási feltételekre, előkészületekre. Kezdők esetében fellép a fontos probléma, nincsen infrastruktúrájuk, kapcsolati rendszerük.
Hogy a hitel (-rendszer) kockázatát csökkenteni lehessen, felmerül a lehetősége a gazdálkodási-, vállalkozási- szolgáltatásokból álló infrastruktúra kifejlesztésének, méghozzá kockáztatva finanszírozott formában.
Ez azt jelenti, hogy a szükséges szolgáltatók valamilyen laza társulási formában (amely egyfajta szigorúan vett kamarai - a magyar jogban, a PTK-ban "köztestületi" típusú fegyelmet jelent) közösen vállalják az új vállalkozónak szükséges adminisztrációs "rutinmunka" elvégzését (a vállalkozási terv kialakításában is részt vállalhatnak). A vállalkozási terv legalább az első felvásárlói, megrendelői, és másik oldalon beszállítói szerződésekig kell terjedjen. Tehát a vállalkozás ezután már nem azért fog bukni, mert eleve előkészítetlen volt, vagy mert pl a könyvelő jégre vitte kliensét.
A vállalkozási szolgáltatások díjának kifizetését szűk önköltségi szinten az állam fizetheti ki. Sikeres vállalkozás esetén a vállalkozó később visszafizeti ezt a megelőlegező segítséget az államnak. Előbb-utóbb remélhető, hogy ez a vállalkozási infrastruktúra önfinanszírozóvá válik, elkülöníthető lesz külön állami alappá, majd magánberuházók, később esetleg nyugdíjalapok állhatnak mögéje.
Nem kell rögtön bonyolult ügyekre, jelentős találmányokra gondolni.
Például a mezőgazdasági kistermelők elvileg jelentős szakmai szolgáltató infrastruktúrát érhetnek el ma is. Azonban nem könnyen boldogulnak az ehhez szükséges adminisztrációval. Jelentős gondot jelent nekik a hitelkérelmi, támogatási beadványok elkészítése is. Másként nézne ki a helyzet, ha anyagilag a kistermelő sikerességében érdekelt, ugyanakkor etikai és szakmai garanciákkal szabályozott rendszeres segítségre számíthatnának akár a gazdajegyzők, akár a kamarák, akár egyéb szolgáltatók részéről.
A példák hosszú sora hozható egyéb területekről is, nagyon hasonló problémákkal (innovációs vállalkozásoktól a családi vállalkozásokon át a kényszervállalkozók kategóriájáig).
A. Ha a vállalkozás bejön, akkor a vállalkozó nemcsak visszafizeti az államnak az önköltség szintű díjat, de plusz prémiumot is fizet a vállalkozási szolgáltatóknak. Következésképpen a vállalkozási szolgáltató a vállalkozó eredményességében lesz érdekelt.
B. Ha a vállalkozás nem sikeres az elvárható minőségű vállalkozási szolgáltatások háttere ellenére sem, akkor az állami támogatást a szolgáltató megtarthatja, és a sikertelen vállalkozónak sem kell vissza fizetnie.
C. Arra az esetre, ha a vállalkozási szolgáltató a vállalkozó kárára működik, netán klienseit egymás ellen kijátszaná, súlyos bírságot, kártérítést kellene fizessen, illetve fel kellene hagynia tevékenységével.
A vállalkozási szolgáltató cégek egymással versenyben állhatnak mindaddig, amíg ez nem fordul ügyfeleik érdeke ellen.
A vállalkozási szolgáltatók részéről folytatható érdekvédelem ügyfeleik javára helyi és országos hatóságnál távlatilag egy külön kérdés, amely azonban ha társadalmi egyensúlyban gondolkodunk, igen fontossá válhat.
Ugyancsak külön mérlegelendő kérdés, hogy a szabályozás mennyire engedje kialakulni a vállalkozási szolgáltatók egyfajta piacszervező, piaci struktúra alakító tevékenységét, avagy nekik szigorúan a szolgáltató szerepében kellene maradniuk.
Amennyiben a fentiekhez hasonló rendszer állandó infrastruktúraként szolgálna, akkor a mai segélyek, támogatások széles köre lenne kiváltható, illtve volna hatékonyabbá tehető.
Nem kell részletezni, hogy az önszervezésükben intézményesen segített emberekből álló társadalom mennyire egészségesebb lehet mind lelkileg, mind fizikailag, mind gazdaságilag, mint a rendszeres munkanélküli segély, járadék jogosultjainak konfliktusok hosszú sora mentén terelgetett, gazdaságilag passzív tömege.
A hitelhez való jog és a monopólium elleni védelem, más szóval az alkotmányos piaci viszonyok feltételrendszere olyan közeget teremtene, amelyben a sokak összehangolt tevékenységét igénylő feladatokat a klasszikus "kívülálló" monopóliumok helyett a szövetkezet "szerűen" összefogó társulások valósíthatnák meg, amelyek nyilvánvalóan kevésbé tűrik meg az olyan tőkeátcsoportosítást (mert egyszerűen alkalmatlanok rá a személyekhez kötődő hitel jellegükből adódóan), amelyben az önszervezésben gyenge munkavállalót elbocsátják, a tőkét pedig tőle függetlenül "koncentrálják".[xxx]
A fenti elképzelés meglehet (had feltételezzem) "tökéletes"[xxxi], mégis mivel jószerint vitatémává sem tudott válni, felhívja a figyelmet arra, hogy alkotmányos erejű kísérleti feltételek közötti kipróbálása megkönnyítené az általános bevezetés politikai feladatát.
http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/alk_piacgazd_kotet3.htm#_Toc95764513