From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Friday, October 18, 2019 9:52 PM
To: 'Bokor Levente' <lbokor2@t-online.hu>; '
Subject: MI az hogy - HUMÁN ÖKOLÓGIA? --- RE: A megfigyelő tőmondatai (Re: üvegház hatás)

A wikipediában olvashatóan: „A humánökológia a természet és az ember kölcsönös kapcsolatával foglalkozó tudomány. Még nem önálló tudományterület, a természettudomány és a társadalomtudomány határán helyezkedik el. A humánökológia a globális problémák létrejöttének okait vizsgálja, és azt kutatja, hogy az ember mindebben milyen szerepet játszott.”

Levente figyelme viszont mintha a kizsákmányolásra tévedt volna e kérdéskörben.

Ha nem csalódok átértelmezte a kifejezést, és eltért annak az ökológiából származtatott jelentésétől. Ökológia a wikipediában olvashatóan: „Az ökológia vagy környezettan a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja. A kifejezést 1866-ban alkotta meg Ernst Haeckel német darwinista biológus az „öko” (görögül oikosz=„lakás, ház, háztartás”) és a lógia (görögül logosz=„tudomány”) szavakból.”

Etimológiailag tehát az ökológia akár közgazdaságtant is jelenthetne mint az ökonómia megfelelője. A definíció logikája a wikipediában sem nagyon mondana ellent: „A szónak az európai nyelvek többségében használt megfelelője – „ökonómia” – a görög „oikosz” (ház, háztartás) és „nomosz” (törvény, szabály) szavak összetételéből származik, és eredetileg a háztartás és birtok, valamint a (város)állam adminisztrációjának anyagi ügyeiről szóló vitára utalt.”

Azért idéztem fel a rokon logikát a szavakban, mert ha az ember ember általi kizsákmányolását tekintenénk a humán ökológia egyik vagy „a” tárgykörének, akkor a humán ökológia kifejezéshez tartozónak érezhetjük a teljesség, az összetett rendszer egészére kiterjedt figyelemmel vizsgált alkotóelemek szemléleti módját is.

Marxot mint az emberiség gondolkodási fejlődésének egyik félresikerült irányzati képviselőjét tekintve is (egyelőre ebben nem sok megingatót olvastam) – ha Levente hozzá kötve veti fel az ember-ember viszony kérdéskörét, akkor (kizsákmányolás vagy kizsebelés vagy lenyúlás vagy rablás stb ide vagy oda) szembesülni kellene azzal végre, hogy a XIX. de főleg a XX. század nagy tévedése éppen az emberiséget kizárólag összességében való vizsgálata jelentette. Tehát megfeledkezve az egyénről, akinek elvont általános megfelelője igen sok szempontból az a bizonyos „személy”. Nos a részletekbe nem merülve Levente is úgy emleget a kizsákmányolással párhuzamosan „humánökológiát”, mintha átcsúszna emberi társadalom és ökológiai szemmel vizsgált természeti környezete viszonyának emlegetéséből a kizsákmányolás fogalmi pallóján lépegetve az emberi társadalom általános belső viszonyaihoz. Az „öko” mint ház, háztartás komplex egészének képzete révén …. de nem tudom megmondani milyen folytatását kellene használni a régi görög szónak, ha a „-lógia”, „-nómia” már foglalt.

Elnevezéstől függetlenül tehát a kérdés az, hogy az egyén (általánosságban a „személy”) alap-eleme vajon megfelel a társadalomról való gondolkodásnak vagy sem? Ha igen, akkor a kizsákmányolás egyik legfőbb általános elvi gátja lehetne a „személy” minőségből levezetve vagy azzal harmonizálva fogalmazni meg az egyén szerepét a társadalomban. Elvileg a rabszolgaszerződés tilos (nem tudom mekkora idő elteltével lesz ez jogi evidencia, sőt nyilvánvaló erkölcsi alapállás Európa nem-keresztény bevándorlóinak). Lehetne ugyanígy tiltani a személy alapfogalmától elválasztott társadalom szabályozási koncepciókat (?!). De hagyjuk a futurisztikusnak tűnő általános következtetések folytatását. Maradjunk a kizsákmányolás és a személy fogalmaknál.

Lehet-e a szociológiában jól értelmezhető kizsákmányoló társadalmi struktúrák kialakulásának, működésének némi gátja a személy fogalmának alapul vétele? Létezik-e fogalmi strukturális gát, fogalmilag megerősített szerkezet bármi társadalmi folyamatban, viszonylatban, kölcsönhatásban? Ha nem, akkor minek az alkotmány, és a jog végső soron? Ha igen, akkor figyelmet kellene fordítani erre a lehetőségre! A személy fogalma mint egy fogalmi strukturális terelő elem a kizsákmányolás visszafogásában?!

Ha az utómarxisták komolyan veszik kizsákmányolás ellenes szólamaikat ((akik ha őszintén voltak marxisták a szovjet megszállás antivilága idején, akkor némileg a hasznos idióták fogalmához hasonlatosan kezelhették őket az akkori hatalmasok – és valljuk be, a modern hatékony erőszakszervezetek árnyékában lehet-e más szerepe az elvi gondolatoknak, az elvi értékeknek … legalábbis a háttér- és egyéb hatalmi cinizmus visszfényében?)) – szóval ha komolyan veszik kizsákmányolás ellenes szólamaikat, akkor lemondhatnak-e olyan fogalmi-strukturális szabályozó elemről, mint a személy klasszikus általános elvi fogalma?

Hát nem! Nem hiszem pontosabban szólva. Szóval szerintem nem mondhatnak le.

Vagy rosszul látom, hogy a „humánökológia” kifejezés etimológiai vargabetűjében eltévedt Levente tulajdonképpen olyasmit is kerülget, hogy ugyan égetően szükség lenne a személy alapfogalmára, meg az arisztoteleszi fogalmi sablon leporolása is jól jönne …… de hát ki látott még olyat?!

FÁ