explorer keresőben az ábrák jobban láthatók

Lovas életmód az egészségért
 feltételei és szolgáltatásai
II. Kentaur = ló és lovasa egységben
(az „üzleti terv” mint a vízió és a valóság közti híd első pillére)

 

 

II.

Dolgozatom fő része,

a tulajdonképpeni szakdolgozat:

Kentaur = ló és lovasa egységben [1]

kb 33 oldal + 18 oldal függelék és melléklet terjedelemben

 

 

 Tartalom II.

 TOC \o "1-3" \h \z II. Kentaur = ló és lovasa egységben.. PAGEREF _Toc213603782 \h 118

Tartalom II. PAGEREF _Toc213603783 \h 118

Kihívás–küldetés–látomás a lovas (kentaur) életmódról - hogy a lovaglás feltételeinek szervezésében is eredményesebbek lehessenünk. PAGEREF _Toc213603784 \h 120

1) Öreg lovász és a lovaglás PAGEREF _Toc213603785 \h 120

2) Kentaur a mai korszakváltásban. PAGEREF _Toc213603786 \h 121

3) A ló-használat ismert változása PAGEREF _Toc213603787 \h 123

4) Lábnyomok és patanyomok – a lótartás küldetése, hivatása PAGEREF _Toc213603788 \h 123

5) A kentaur személyisége PAGEREF _Toc213603789 \h 127

A kentaur anatómiája és más dolgai PAGEREF _Toc213603790 \h 129

1) A kentaur (ló és lovas) anatómiai együttesének tárgyalhatósága PAGEREF _Toc213603791 \h 129

2) A kentaur kialakulása - a ló és az emberi fizikum és pszichikum evolúciójának találkozása az emberi irányítással PAGEREF _Toc213603792 \h 129

3) A kentaur (ló és az emberi test) közös, illetve kapcsolódó statikája és dinamikája PAGEREF _Toc213603793 \h 130

3.2) A kentaur-szemlélet előnye volna PAGEREF _Toc213603794 \h 132

3.3) A ló törzsének (mell- és hasüregének, medencéjének) függesztő rendszere – és lovas vonatkozásai PAGEREF _Toc213603795 \h 132

3.4) A kentaur (ló és lovas) emésztő rendszere PAGEREF _Toc213603796 \h 134

3.5) A kentaur (ló és lovas) mozgása és táplálkozása PAGEREF _Toc213603797 \h 134

3.6) A kentaur (ló és lovas) súlyvonalai és súlypontjai PAGEREF _Toc213603798 \h 135

4) A lovaglás alapelemeinek anatómiai indoklása PAGEREF _Toc213603799 \h 140

4.1) A kentaur edzési programja - ló és lovas együttesének tevékenységi programja PAGEREF _Toc213603800 \h 141

4.2) A kentaur műlova PAGEREF _Toc213603801 \h 141

5) Kentaur-élet, mint terápia a modern életmód mozgásigényét szolgálva - a "köznapi" gyógykezelés, kompenzálás, megelőzés értelmében  PAGEREF _Toc213603802 \h 145

6) A kentaur lelki világa - belső élmények, ritmus, fizikai jól-lét PAGEREF _Toc213603803 \h 145

7) A verseny és a lovas életmód. PAGEREF _Toc213603804 \h 146

7.1) Otthonosság a lovardában. PAGEREF _Toc213603805 \h 146

7.2) Vetélkedés illetve minta követés - mint szintfelmérés, önkontroll - személynek, csapatnak, folyamatnak. PAGEREF _Toc213603806 \h 146

8) Az általában vett kentaur (lovas) életmód technológiai portfóliójának egyik eleme (és nem központi célja) a versenyzés és annak egész intézményi eszköztára PAGEREF _Toc213603807 \h 147

9) Idegrendszeri megújulás („ideg-ingerlés”) és lovaglás PAGEREF _Toc213603808 \h 148

9.1) Természetesen a kentaur fogalma nélkül is lehet …. PAGEREF _Toc213603809 \h 148

9.2) Példa a lovas életmód és a görcsösen eredményre törekvő (az irreálisan eredményre szorongatott) lovaglás közti különbségtétel idegélettani tárgyalására PAGEREF _Toc213603810 \h 148

Függelékként PAGEREF _Toc213603811 \h 150

1) Pedagógiai dolgozat a tanulás és érzelmek kapcsolatáról a lovaglásban. PAGEREF _Toc213603812 \h 150

1.1) A logikus gondolkodás és az érzelmek kapcsolata (az értelmesség) PAGEREF _Toc213603813 \h 151

1.2) Tanulás és érzelmek kapcsolata PAGEREF _Toc213603814 \h 152

1.3) Érzelmek és termelési tényezők. PAGEREF _Toc213603815 \h 155

1.4) A kísérleti pszichológiáról PAGEREF _Toc213603816 \h 155

Melléklet: PAGEREF _Toc213603817 \h 157

1) A hatósági lábnyomról egy építész levelében olvasható. PAGEREF _Toc213603818 \h 158

2) „Idegingerlés” - idegrendszeri megújulás a lovaglás hatására PAGEREF _Toc213603819 \h 162

 

 Kihívás–küldetés–látomás a lovas (kentaur) életmódról - hogy a lovaglás feltételeinek szervezésében is eredményesebbek lehessenünk

Az üzleti tervek bevezető általános részét a következő kulcsfogalmakkal szokták meghivatkozni:

-                   Kihívás (a cselekvésre, megoldás keresésre késztető kihívás, probléma, lehetőség, kényszer felismerése)

-                   Küldetés (háttérként, közegként alapul vett személyes vagy a tevékenységhez kötött küldetés vagy hivatás megfogalmazása)

-                   Látomás (vízió, látomás az elgondolás kivihetőségéről)

 

Ezeket a fogalmakat vizsgálva azzal a dilemmával, nehéznek tűnő kérdéssel találkoztam, hogy ha megpróbálok oly pontosan és lényegre törően fogalmazni a lovas életmód feltétel rendszerét illetően, mint a kamat-görbe használhatósága kapcsán, akkor nehéz feladatba fogok bele, amelyet talán meg sem tudok megoldani vagy semmitmondó általánosságokba csúszok -. Ezért közvetlenül e kulcsfogalmakra építkezés helyett másik irányban próbálkozom.

A színesebb vagy jobban olvasható és rövidebb tárgyalásmódot megpróbálom a „Lovas Tanár és Szervező Szakon képzés” egyes mozzanataihoz kapcsolni. Volt-e különbség a hallgatói várakozásom és a kapott képzés között, és amit tapasztaltam, hogyan fogalmazódott meg bennem, milyen gondolatokat érlelt? Azt remélem, hogy a következő fejezetben sikerül az elméleti kérdésekben eredményeket felhoznom.[2]

1) Öreg lovász és a lovaglás

Személyes élmények -                A 70-es évek elején városi lakos főiskolai hallgatóként a hátam olyan volt, hogy nem tudtam végigülni az előadásokat. Egy újságcikk meg egy pszichológus ismerősöm tanácsára elmentem a Tatterba és attól kezdve vagy három évig sokat lovagoltam. A Tatterból Magdi néni neve maradt meg emlékezetemben. Mindenkit elvittem magammal mellékesen anyámtól és testvéremtől kezdve összes elérhető ismerősömig. Teltek múltak a hónapok, és nem bírtam pénzzel. Levelezőre váltottam a főiskolán, és lovásznak jelentkeztem Pomázon. Egy kikötésem volt, hogy minden nap lovon ülhessek. Utólag tudtam meg, hogy a pomázi lovasedző, Magasházy Dénes nem is volt akárki. Sovány bőrkabátos és akkor már meggörnyedt alakja ma is szememben van, meg amint hajtogatja másoknak, hogy „húzd ki magad!”. Megjegyzései a lovászok feladatait illetően oda vezettek, hogy társaim iránti szolidaritásból lovász szakszervezetet akartam alapítani Magasházy lovarda vezetővel szemben, de erről egyetemi ismerőseim lebeszéltek, mondván hogy Peyer Károly óta nem aktuális a szakszervezet a magyar mezőgazdaságban. Akkor azt sem tudtam, hogy ki a Peyer Károly. Aztán 30 évig jó volt a hátam. Sokfelé megfordultam azóta. A hátam megint nem a régi, megint törődnöm kell vele, mint egyéni helyzetemből fakadó kihívással. Ezzel együtt megint egyre többet jár a gondolatom a lovas életmód általános kérdésein, mint egyéni helyzetben felismerni vélt általános a cselekvésre, megoldás keresésre késztető kihívással, problémával, lehetőséggel, kényszerrel. Rengeteg emlék,  összefüggés, gondolat és érzés ébred, kavarog bennem. Más a magam megközelítése egyrészt több mint 30 év után, másrészt hatalmasat változott a köz-szemlélet. Annak idején női lovász elképzelhetetlen lett volna. Ma meg jószerivel csak az éjjeli portás férfi egyes lovardákban. Annak idején lovarda létesítés eszembe se jutott, ma kerülgetem az ötletet, mint egyéni helyzetem által inspirált víziót, látomást az általános megoldhatóság kipróbálásáról. Most nem a nyeregbe kapaszkodással kezdtem, hanem beiratkoztam két éves másoddiplomás képzésre, amely mint valami buldózer szembesít a legkülönfélébb részletekkel. Előre tudtam, hogy mit keresek, de a részletek mozaikja menet közben formálódik – remélhetőleg egyéni helyzetemre megoldást kereső, életképes üzleti tervezésig.

2) Kentaur a mai korszakváltásban[3]

Személyes élmények -                Most sem tudom kifizetni helyből a lovaglás költségeit (városban napi egy óra lovaglás, legalább 2 óra oda-vissza, kis tartalék idő, az napi 4 óra, ami időben is megfizethetetlen). A napi lovaglás, ha nincsen a ló kertemben, akkor munka mellett vagy munka-jövedelemből egy embernek is kizárt, nemhogy egy családnak. Borsodban úgy hallottam, hogy 1990 óta 62 lovarda nyitás engedélyezését kérvényezték, és egyetlen egy van talpon Miskolcon.[4] Valami nem stimmel. Menjünk közelebb a problémához. Ahhoz képest, ami 30 éve volt, valóságos felvirágzása van a lovaséletnek. Ahhoz képest, ami Nyugat-Európában van, talán még reménytelenebb a helyzet, mint 30 éve, mert ma nincsen Magyarországon az a tiltás a lovaskultúra ellen, mint volt a szovjet megszállás idején, ma csak cserben hagyják az állami hivatalok, a vélemény-diktáló sajtó, a politikai folyamatok formálói részéről. Ma úgy tetszik mi nem vagyunk rá alkalmasak, hogy a kornak megfelelő szinten élhessünk a lovaglás lehetőségével.[5] A német és magyar lóversenyzők száma között ma 33-szoros az arány? Miképp értelmezhető ez a különbség? Érdekes lenne arról is hallani, hogy más Kelet-európai országokban miféle becsülete, hagyománya van a lónak. Kultúrálisan vagy a hétköznapokban, és mi ennek a becsülhető trendje? Tulajdonképpen mi a helyzet a mai nagy lovas versenyes országokban? Vajon általában az európai kultúrának mennyivel kevésbé hagyományos kultúr öröksége a ló, mint a magyaroknak? És az araboknak, ázsiaiaknak, amerikai és afrikai őslakóknak? – Maradjunk a saját dolgunknál. Saját igényből kiindulva milyen lehetőségek vannak a lovas életmód előtt?

3) A ló-használat ismert változása

A ló sokáig szinte kizárólagos közlekedési eszköz, fuvarozó erőforrás, katonai potenciál volt. A lassú fejlődés felgyorsult az ipari forradalom hajnalán. Erre a korra jellemző módszeresebb gondolkodásnak köszönhető a szelekciós célú lóversenyek maghatározóvá válása. És mire a lóversenyek technikája szinte tökéletessé vált, a ló elvesztette hagyományos szerepeit az egyre jobb gépekkel szemben. Átalakult az emberi életmód.

Azonban kiderült, hogy a lónak nem egyedüli és talán nem is a legfontosabb szerepe volt az, amit a közlekedésben, fuvarozásban, katonai feladatokban betöltött. Akkorát változott a világ, és benne annyira lecsökkent a kikerülhetetlenül napi életvitelünkből adódó minimális mozgásunk, oly mértékben vesztettük el természetközeliségünket, hogy a lótartás szerepe felértékelődött, éppen mint természetközeli életmódot közvetítő, magával hozó életforma. Ezt szem előtt kell tartanunk. Olyan ez a változás, mint amikor kiderült, hogy műanyag pasztillákkal nem olthatjuk éhségünket, mert bele betegszünk. Vissza kell térni a kerti zöldséghez, amilyen mértékben csak lehetséges, mert a munkanélküli segélyt, a minimálbért, a csökkent nyugdíjat sem érdemes otthon is megtermő zöldségre, gyümölcsre költeni a bizonytalan minőséget eladó áruházakban. Ha ez így van (ha tehát szükség volna a lovaglásra széles körben, de mai módszerekkel szinte kifizethetetlen), akkor a lótartás finanszírozása megkerülhetetlen probléma – de az emberi lét minőségéhez képest másodlagos, finanszírozási eszköz választási kérdés. A lovaglás az emberi lét egyik formálható, potenciálisan rendelkezésre álló eszköze, nem pedig kiváltságosok unaloműző játéka.[6]

Az elsődleges tehát, hogy mi kell legyen a lótartás „küldetése”, „hivatása” (pontosabban a lótartók józan megfontolású elhivatottsága), és utána jöhet az eszközök számbavétele, ezen belül nem utolsó sorban a gazdasági feltételek célszerű elszámolási módszere. A pénzhasználat mint elszámolási rendszer módszerének elvi problémáit ebben a dolgozatban mint már említettem, nem lehet megtárgyalni terjedelmi és műfaji okok miatt, de érdemes utalni rá, ha a dolgok összefüggéseit, a saját mozgásterünket érteni akarjuk. A lótartók saját gazdálkodási szempontjai a mai zilált körülmények között is aktuálisan felvethetők, éppen a hivatalos, a lovas-kultúrával szembeni politikai elhatárolódás miatt – a lótartók önmagukra vannak utalva.

4) Lábnyomok és patanyomok – a lótartás küldetése, hivatása

Az emberi tudás feladata
a természetben való életünk finom hangolása,
és véletlenül sem a természetes világ leváltása.

Vegyünk egy szemléletes, a lovas élettől különböző példát, amely önmagában is szemléletes, és ugyanakkor ma már szélesedő divatot jelent a természetes megoldások használatában.

Ha ezt a dolgozatot 30 évvel ezelőtt készítem, akkor bizonyára a gyógynövényeket veszem elő példának, hiszen az 1980-as évek elején volt tapasztalható a természetes gyógyszerekkel szembeni merev elzárkózás oldódása. Ez a folyamat ma már oda vezetett, hogy ahol lehetséges, ott a természetes alapanyagokat részesítik előnyben, megismerve a mesterséges eszközök nem várt mellékhatásait, veszélyeit (lásd például a közvetlenül növényvédelemre használt DDT máig tartó káros mellékhatásait, vagy Contergant és más gyógyszereket).

Az építészet egy olyan területe az életnek, ahol viszont éppen napjainkban meglepően éles szemléleti átértékelés zajlik a hagyományos építő eszközök javára (agyag, tégla, kő, természetes pala, fa) a modern kor technikai csúcsinnovációit próbálgató megoldásokkal szemben. A fordulat két okból következett be:

-                   Energia forrás: az energiabőség korának vége van, amikor már lehet tudni hogy a mai európai vagy észak-amerikai fejenkénti átlagos energiafogyasztás a mai technikával nem fedezhető a modernizálódó Kínában, Indiában, arab világban és Dél-Amerikában.

-                   Melléktermék kibocsátás: globálisan a CO2 termelés már a mai mértékében is veszedelmes változásokat generál a természetben, a fejlődő világrészek tömegfogyasztásának hasonló felfutását ökológiai katasztrófa követné.

Ezért a legfőbb energia felhasználási területeken a fogyasztást vissza kell fogni, illetőleg alternatív megoldásokat kell keresni. A legfőbb energia felhasználó területek az ipari folyamatok, a közlekedés és az építkezés. Az építkezésről szóló vitában egyik kulcsfogalom az ökológiai lábnyom, mely szerint elsődleges kérdéssé vált tömegméretekben, hogy fajlagosan mekkora az építkezés energia felhasználása. A soklépcsős modern technológiával előállított, a nagy távolságból szállított és a drága üzemelést kívánó építési megoldások hosszú évtizedekre kikerülhetetlenül pazarolják az energiát (az energiahordozók relatív hiányát valamint a káros kibocsátásokat növelve). Ezek struktúrálisan rossz megoldások. Mi a lehetséges jobb megoldás? És itt merült fel a helyben található, kisebb energiával feldolgozható hagyományos építőanyag, a kő, agyag, fa, nád, sőt a vakolt szalmabála is egészen a bontásból kivehető anyagokig, amelyek gyártási energiáját már úgyis felhasználták, ismételt beépítésükkel már nem pazarlunk újabb gyártó és szállító energia mennyiséget).[7]

A hagyományos építőanyagokra terelődött figyelem felfedezte, hogy ráadásul ezek a természetes anyagok az emberi természet, életminőség szempontjából számos ma rejtettnek tekinthető mutató szerint előnyösebbek, ember barátibbak, mint a csodálatos műszaki innovációs bravúr ipari termékek (penészedés, Farady kalicka, mérgező hatású anyagkibocsátás a sugárzástól kezdve a meleg hatására felszabaduló molekulákig és egyéb sokszor nem felfedezett de legalábbis pszichikailag megszenvedett rossz hatásokig). Természetesen nem a mesterséges butítás, vissza primitívesedés a cél, tehát a régi építési anyagok használata párosul a legmodernebb számítási ismertekkel, akár új, a korábbinál körültekintőbb tervezési szempontokkal, szerkesztési megoldásokkal.

Azonban semmi sem tökéletes. Fonákságok, gyermekbetegségek máris kitapinthatóak a természetközeli technológiák felé fordulásban. Például az építési hatósági előírások nem egy tekintetben gyakorlatilag tiltják őket, főleg az új, uniós tagság hatására bevezetett normák érzéketlenek a természetközeli vagy helyi, sőt egyedi megoldásokkal szemben[A]. A következmény sajátos tudathasadás. Építészek, energetikusok, politikusok keresik a megoldást az energiaválságra adható tömegméretű válaszokra, miközben a hatósági előírások blokkolják a gyakorlati lépéseket. Ha ezzel kapcsolatosan hatósági lábnyomról beszélnénk az ökológiai lábnyom mintájára, az kissé ironikusan hat első hallásra – de talán nem helytelen. Abban az értelemben tehát, hogy a hatóság mennyire katalizálja az építési folyamatokat energiafelhasználást és károsanyag kibocsátást vissza fogó, az emberi lakhatási közérzetet javító irányban, avagy mennyire helyezi keresztbe, akadályként a maga lábát. Kétségtelen, hogy amire minden hatósági alkalmazott megérti sőt magáénak tekinti az új törekvések irányát, addig sok időnek kell még eltelnie. Mire az egyébként is kusza hatósági szabályozás rendszere, szemlélete is átalakul, tudva annak változási tehetetlenségét (ami most már nem csupán magyarországi kérdés, mert felültünk az uniós szabályozás óriási tankhajó méretű és tehetetlenségű szabályozási rendszerére), addig sok-sok energiafelhasználás megy végbe az eddigi pazarló úton.

Külön kérdés az építőipari érdekeltségi szálak átrendeződése, hiszen a mai szabályozásnak köszönhetően gyakorlatilag extra profitot préselnek ki a szabályozók olyan építkezésekből is, ahol az építtetőnek arra sem szándéka, sem anyagi fedezete nincsen – tehát ha mégis építkezik, akkor egyéb kiadásait kell aránytalanul vissza fognia. A végeredmény az, hogy rengeteg szükséges építmény nem készül el, és sok elkészült építmény nem célszerűen valósul meg (diszfunkcionális építmények tömege keletkezik). Az eredmény hasonlatos ahhoz, amikor az alultáplált ember betegesen lesoványodik vagy éppen betegesen elhízik.

A felhasználó érdekét, igényeit szemlélve használható lenne az ökonómiai lábnyom fogalma, a célszerű, a funkciót nem lehetetlenítő, de a felhasznált forrásokat lehetőleg minimalizáló cselekvés mutatószámaként. Hiszen a cél nem a lehetséges maximális értékű építmények megvalósítása, hanem adott célra a lehető legkisebb anyagi és energia ráfordítással biztonságos, jó minőségű megoldás kialakítása. Ha kialakul egy a szokásos megoldásoknál jelentősen olcsóbb és nem károsabb megoldás, akkor a hatóságnak legyen kötelessége a minőség ellenőrzési rendszerbeli feladatok költségeit állni. Ahogyan nem az egyes építtetőnek kell a hőtechnikai kutatások, elvi számítások, szabványok kifejlesztésének költségeit állnia egy tetőtér beépítés alkalmával. Jelenleg ugyanis ha valaki természetes anyagokból szeretne jelentősen olcsóbb épületet készíteni, akkor ezt hivatalosan nem teheti meg, ha az építésügyi előírások az adott technológiát már nem szabványosították. Ez nem más, mint az energiatakarékos, célszerű természetközeli építési eljárások blokkolása (országos méretben hihetetlen pazarlást és sorsunk saját kézbe vehetőségéről szóló hitünk meggondolatlan rombolását eredményezve, e hit feltámasztása, erősítése helyett).

Életünk oly mértékben túlszabályozott vagy inkább félre szabályozott, hogy a hatósági lábnyom mintájára vagy amögötti szempontokat, értékeket megjelenítendő beszélhetnénk a társadalmi szabályozási lábnyomról. Az uniós csatlakozástól függetlenül változó megfogalmazásban az állami bürokrácia megjelenésének első pillanatától fogva létezik ez a probléma vagy 800 éve Európában. A XX. század sok borzalma úgy is jellemezhető, mint a célját tévesztett, értékrendjét vesztett társadalmi szabályozás tragédiája. A kérdés tehát aktuálisan ennyire tág, átfogó, az emberi együttélés összefüggéseiig terjedően.

Anélkül, hogy társadalom elméleti vizekre mélyen beeveznék egy megjegyzést had tegyek. A lábnyom hasonlat nem szerencsés, ha a szellőzetlen lábra asszociálunk. Ezzel szemben itt a lábnyom, mentesen minden rosszindulatú gondolattársítástól arról szól, hogy mekkora helyet foglal a lépésünk, a létünk a Földön. A lábnyom tehát a földi természeti környezetre gyakorolt megterhelő hatásunkat szimbolizálja. Ahol az emberi tevékenység ennél a megterhelő hatásnál nagyobb mértékben javít a természeti helyzeten, ott kisebb a jelentősége. De a legutóbbi idők felfedezései jelzik, hogy a földi ökoszisztéma (élővilág rendszere), sőt azon túl a fizikai környezet állapota (a kettő együtt ökológia) összefüggései oly sokrétűek és bonyolultak és oly sok késleltetett hatásból építkezők, hogy az önmérséklet józansága minden ökológiai következményű emberi cselekedet esetében alapvető kell legyen.

Ha az emberi társadalmi szabályozást, az emberi önszabályozást tekintjük, akkor egy másik lényeges szegmenssel állunk szemben. Az emberi természet világának szabályozásával. A szubszidiaritás elvének szorgalmazása lényegében a társadalom-szabályozási lábnyom elvének vagy száz évvel korábbi felvetése. Ahol nem kell, oda ne vigyünk globális tőkeérdekeltséget, hadsereget, nemzetközi sajtóhadjáratot stb. Villamossági hasonlatként nekem régóta az jut az eszembe, hogy a háztartási konnektorba nem kell a 750 kv-os távvezetéket kapcsolni, mert talán a kerület is leég, nemcsak a villanyvasaló. A konnektorba a 220 kv is sok, oda bőven elegendő a 110 volt, ami nem csapja agyon a gyerekeket, ha belepiszkálnak ujjukkal.

Egy egyszerű életvitelhez szükséges hajlékhoz sem volna szabad hatóságilag túlzott anyagi ráfordítást követelni, mert akkor attól az embertől elveszik azt a lehetőséget, hogy a maga eszközeivel emberhez méltó életet élhessen, kiteljesíthesse a maga személyiségét a környezetének túlterhelése nélkül. Hogy bárki saját magáról gondolkodhasson, gondolom az egyik legalapvetőbb emberi szabadság, amelyet a jog csak segíthet, de nem vétózhat meg. Általános, korunkra az életünk minden területén jellemző, a lábnyom hasonlattal érzékeltethető szemléleti változás eredménye a következőképpen fogalmazható meg: az emberi gondolkodás, felfedezések eredményeképpen a követendő magatartás a meggondolt, kiérlelt alkalmazás, nem pedig az ötletszerű, a tágabb következményeket fel sem vető gyors, tömeges, intenzív és ellenőrizetlen kipróbálás. Más szóval ez igényli a kritikátlan profit éhséggel minősített gazdasági hajtómotor gondos elemzését, vissza fogását, szabályozását. Az aszinkron villamos motoroknál is ki kellett alakítani a váratlan, a motor forgó részét a motorházból kitépő, azaz robbanással végződő felpörgés megakadályozását.

Mindezen fogalmi előkészítés után csak nagy óvatossággal térhetek át a különféle patanyomokkal fémjelezhető lovas életmód tárgyalására, mert az innen-onnan kilógó lóláb jelentése már fogalt. De a lovas életmód lábnyoma, patanyoma mégis csak szemléletes lehet.

A lovaglás fizikai és pszichikai előnyei nem kétségesek. Az elhibázott magyarországi gyakorlatnak ezernyi oka tárható fel.

-                   Kulturális tiltó görcs a levert, vesztes magyarsággal szemben?

-                   Kulturális önfékező görcs levert, vesztes magyarként?

-                   Modernizációs tévképzetek?

-                   Külső intervenció az életfeltételek elvonásával?

Ma közkeletű hasonlatként vethető fel a földtulajdonlás megítélésének a problémája. Mit jelent a föld magántulajdona? A szántóföld vagy erdő magántulajdona lényegében köztulajdon magánbirtoklása. A természettől fogva, mondhatnánk, ezen az ember nemigen tud változtatni, legfeljebb nem vesz róla tudomást. Józan ész szerint a tulajdonlás csak az erdő egyes szegmenseire terjedhet ki (csak például a fakitermelés költségeire és haszonvételére. Nyilvánvaló például, hogy az erdő tulajdonlása nem terjedhet ki a rekreációs lehetőség megvonására.

A természetközeli életmód, ennek részeként a lovaglás, köszönhető a „rossz, nehezen javuló szabályozásnak” mára nem alanyi jogon az átlagos embereknek elérhető tevékenységnek tekinthető (annak törvényi és technikai feltételeivel), hanem gazdag és rámenős embereket megillető ritka kedvtelésnek, ami a szabályozás személeti teljes melléfogásnak tekintendő – más szóval iszonyatos szabályozási lúdtalpnak. A lovas emberek képzetesen szólva ökológiai és ökonómia lábnyomát (patanyomát) mint kiváltságot képtelenül megnöveli. Nem engedi érvényesülni a természetközeli lovas életmód tömegesen előnyös hatását – egyenesen társadalmi közérzetet sőt létet lényegesen befolyásoló tényező voltát akadályozza.

A fentieket annak ellenére lehet elmondani a túlnőtt ökológiai és ökonómiai patanyomokról, hogy a 30-40 évvel ezelőtti állapothoz képest hihetetlen jó változásokat lehet tapasztalni. Azonban az elérendő cél, az elérhető állapot megítélésekor derül ki, hogy hol is tart a magyar lovas élet.

Újabb párhuzamként felmerül az uszodák kérdése. A 70-es években mi úgy tudtuk, hogy az amerikai sok aranyérmes úszóbajnok idején minden felhőkarcolóban előírás volt az uszoda beépítése. Továbbá úgy tudtuk, hogy majdnem ez volt a helyzet a keletnémet Berlinben is. Ezzel szemben ma hol tart a magyarországi uszoda kultúra? Gyógyfürdőket létesítenek, mert az vonzza a külföldi fizetőképes gyógyturizmust. De hogy általában a gyomorfájós gyerekeket nálunk is uszodába lehessen küldeni, arról egyáltalán nem esik szó.

Az okok közé tartozónak tűnik, hogy valamiért a széles középmezőnyt sem az uszodákban (minden iskola) sem a lovaglásban (minden iskola stb) filozófiailag nem veszik számításba a döntéshozók. És itt nem csak állami döntéshozókról van szó, hanem szinte mindenkiről, aki állami vagy magán pénzek felett rendelkezik. Olyan az összkép, mintha nálunk az autóhasználatból csak a Forma1 pálya cirkusza lenne. Tehát ha autóról beszélnénk, akkor csak a Forma1 típusokat ismernénk, ha szerelőről esik szó, akkor csak egy 10 fős csapat olajozott jelenléte merülhet föl (ez tényleg körülményesebb és drágább mint a 3 éves garancia). Mintha országútról, személyautóról, teherjárműről szó sem eshetne, mintha maximum a 60-as évek csattogóit barkácsolhatnák össze maguknak az emberek a dűlőutakra, de autóúton száguldozó buszok és Suzukik elképzelhetetlenek lennének. De hát ez csak paródiaként fogadható el akár az uszodák, akár a házépítés, akár a lovaglás világában.

Ki kellene szélesíteni a lovaglás sávját. Mindenkin magán múlik? Ó nem. Ez múlik az állatorvosi ellátás szervezettségén, a jogbiztonságon (hogy lopott vagy beteg lovat ne lehessen rásózni másra komoly következmény nélkül), az adózáson, és nem utolsó sorban a széles közönség elé vitt mintákon.

Hogy kezdjük lehetőleg a lóversenyekkel, mert azokon nagy közönségnek lehet lovat egyáltalán megmutatni? Miféle mintát mutathatnak a pénzes lóversenyek? Ez a Forma1 világa, hétköznapi autók nélkül. Önmagában, a lovas életmód elterjedtsége nélkül értelmetlen, csak tévképzeteket szülhet a természetközeli életmód, gondolkodás szempontjából a drága verseny.

Persze ne legyünk naivak, a lovaglás Forma1 istállói nem Magyarországon szaporodtak el. Nálunk a lovasélet csattogóit próbálják Forma1 áron eladni, versenybe állítani. Ez nem megy. A lovastanár képzés esetét ne is bontsam ki e helyt, ahol lóra ülés nélkül kerül sor egyetemi lovas diploma adására olyan áron, amelyen a másik egyetem hasonló képzésében hasonló elméleti tárgyak oktatása mellett gyakorlat volt a lóra ültetés.

Ritka kivételnek, vagy hosszabb eseménysor egy állomásának is tekinthetjük az esetet. Szétnézve az országban úgy tűnik, hogy a normális hozzá állás nagyon lassan terjed a hiányzó feltételek miatt. A versenyek szabályzatainak előírásait olvasva például alig hihető, hogy egy „átlag lovas” ezeket az anyagi terheket könnyen ki tudja fizetni (a versenyelőírások érthetőségéről nem is beszélve). Ha tudjuk, hogy ezek a versenyek lényegében egy felkészülési pálya gondosan és pazarlóan kialakított állomásai (szerintem a lovaglástól független és részben értelmetlen, illetőleg a gazdagabb nyugati országok állapotához mért külsőségekkel, amelyek ott nem számottevőek, nálunk viszont megerőltetőek), akkor el kellene gondolkodni, hogy a célszerűen olcsóbb változatokat miként ne kellene kialakítani?

Személyes élmények -                Az ember néha álmodozik. Agyában szavak-gondolatok, érzések kergetik egymást. És előpattan valami, amit nehéz indokolni, de talán használható. Ilyen a kentaur személyiségének a fogalma. Próbáljuk ki.

5) A kentaur személyisége

Személyes élmények -                Mindennap megélhetjük azt a hagyományos XX. századi indoklást, hogy az egyes ember nem számít, csak a nagy erők játéka fontos, a TŐKE, az ERŐSZAK, mindenféle HATALOM. Engem ezek a mindennap érzékelhető ingerek viszont arra figyelmeztetnek, hogy totálisan a világunk se nem magyarázható, de még kevésbé kezelhető ezekkel a fogalmakkal. Ezek a fogalmak ugyanis semmit sem tudnak kezdeni a lényeggel, az emberi személyiséggel. Lehet itt beszélni letűnt korok aránytévesztéséről, meg a saját korunk nehézségeiről. De ez mit sem változtat azon, hogy nem véletlenül nem a kft-t váltotta meg Krisztus, hanem az egyes embereket. Ma sem tenne másként. A megváltott embert a személyiség fogalmával lehet jelölni mint társadalmi alanyt (egyszeri, megismételhetetlen, értelmes, szabad akaratú). A definíciót lehet javítani, kiegészíteni, árnyalni, értelmezni. De nem lehet kisöpörni a tudatunkból, mert megfelel az ember valós helyzetének a világban. Ha úgy tetszik ez is jól illeszkedik a kentaur fogalmával leírt „lovas jelenségben” az ember sajátos szerepére a természetet megjelenítő lovával szemben.

A következő bekezdésben felvetem a kentaur anatómia fogalmát, aminek mint jelképes megfogalmazásnak szerintem előnyös gyakorlati szemléletformáló jelentősége is lehet. A kentaur a ló és lovas majdhogynem szimbiózisának kifejezése régi eredetű irodalmi kifejezéssel. Nem vitás, hogy a lovas irányító-szabályozó szerepét a mégoly sok tekintetben társnak nevezett ló nem veheti át. Ez a kentaur jelkép meghivatkozásának az egyik lényege.

A lovas felelőssége, szerepe, lehetősége nem merül ki abban, hogy mikor ül fel a lova hátára. Ennél sokkal több a feladata. Például a lótartás gazdasági feltétel rendszeréről neki, a személynek kell gondoskodnia. Ez a kentaur „öngondoskodása”, tehát hogy a lovas gondoskodik magáról és a lováról. Társadalmi vetületben is értelmezhető a kérdés, hogy tehát az emberi személyiség minőségéhez, megélhetőségéhez a társadalmi feltételek adottak-e? Ez odáig megy, hogy a törvények funkcionalitásának megítéléséhez megkerülhetetlen szempont, hogy az emberi személyiség létét egyáltalán tudomásul veszik-e, s azt eszközként megfelelően szolgálják-e, például a lótartás rendszerével.

Egy pillanatra tekintsük a társadalmi szabályozás fogalmát (amint azt tettem az üzleti terv fogalmával az elején).

A társadalmi szabályozás

-                   alanya [AKI] az ember (csak és kizárólag, a természettől adódóan az emberi személyiség, vagy bizonyos esetekben az emberi közösségek, de sohasem azok tárgyiasult eszközrendszerei),

-                   eszköze [AMI] például a törvény, megannyi intézmény, közte a részvénytársaság mint szervezeti megoldás (de sohasem kezelhető eszközként az emberi személy), és

-                   tárgya [AMI] a társadalmi folyamat, viszonyrendszer (de sohasem lehet a szabályozás tárgya az emberi személy létjogának önkényes elismerése vagy elvonása, mert ez nem emberi döntés kérdése, hiszen az ember nem hozhat olyan döntést, amely ütközik a természetben elfoglalt tényleges helyzetével, sajátságaival).

Az emberi személy öngondoskodási szabadságáról és felelősségéről nemcsak a lótartás kapcsán beszélhetünk, hiszen gondoskodnia kell mindenkinek a saját családjáról, a házastársáról, a gyerekeiről, szüleiről és tágabb rokonairól, ismerőseiről, barátairól, akikkel szolidaritást vállalt. Ezen dolgozat kereteiben azonban nem társadalmi kérdéseket veszek sorra, azok csak a tágabb vonatkoztatási háttér, a teljesebb halmaz jelzésére szolgálnak. E dolgozatban közvetlenül a lótartás feltételeit, egyes alapismereteit, a lovas életmód feltétel rendszerét próbálom betájolni és utána áttekinteni, de legalábbis felvetni egyes kérdéseit.


 A kentaur anatómiája[8] és más dolgai

1) A kentaur (ló és lovas) anatómiai együttesének tárgyalhatósága

Személyes élmények -                Az anatómia tárgya nagyon érdekelt, hiszen a városi hátamra kerestem megoldást a lovaglásban. Nem volt magától értetődő választás. Nekem mindig tériszonyom volt, van ma is, ha hosszabb szünet után kellett felkapaszkodni a nyeregbe. Azonban gyógyulni akartam, meg az ilyet nem veri dobra az ember. És pár nap után megfordult a helyzet, nyeregben jobban éreztem magam, mint a földön. Hasonlót csak a vitorlázásban tapasztaltam. Pár nap után ott is jobb volt a ringó fedélzeten, mint kint a parton. Szép lovász emlékem, hogy volt egy rossz patájú, könnyen sérülő hátú kerek kis ló, amelyen törökülésben tudtam ügetni. Ez nem bravúr volt, hanem csintalanság. Nagy felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy vágtában az erdei utakon kanyarogva úgy kell bedönteni a lovat mint a motorkerékpárt (pontosabban úgy kell a lóval együtt bedőlni, mint a kerépárral). Szóval kíváncsian vártam az anatómia előadásokat. A TV-ben látott részlet, miszerint a ló inai helyenként az acélsodronyokat múlják felül, volt az utolsó csepp a pohárban, hogy elkezdtem telefonálgatni, hol van ilyen tanfolyam – így találtam meg a lovastanár és szervező képzést.

2) A kentaur kialakulása - a ló és az emberi fizikum és pszichikum evolúciójának találkozása az emberi irányítással

Személyes élmények -                Az esetlen formájú, életre alig alkalmas kutyák elborzasztottak gyerekkoromban. Élt bennem valami nosztalgia, halvány elvárás, hogy a kutyának magától is életképesnek kell lennie, majdhogynem ember nélkül is. Maugli története ezt szemléletet a farkasok esetében az önálló farkasra utalt embergyerekig sarkította ki. Manapság már tudom, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Ha egy akármilyen randa kutya valakinek magányos napjait elviselhetővé teszi, akkor másodlagos a külleme, jelleme. De manapság is hamarabb kedvelek meg egy felismerhetően saját karakterrel rendelkező kutyát, amelyik minden áron saját kis világot is működtet emberhez való kapcsolata mellett, mint egy túlhízott, esetlen, élőnek alig mondható névleg-kutyát. A kutyákat az ember tartja fenn, az ember tenyészti, alakítja őket, majdhogynem kedvére. Hasonló a helyzet a lovakkal és más házi állatokkal. Megkerülhetetlen, hogy a lovakért nem csak egyedenként tartozunk felelősséggel (lásd az állatbarát előírások egyre növekvő mennyiségét), hanem a tenyésztésük révén fajtájukat is mi alakítjuk (amivel kapcsolatosan talán kevesebb az előírás, bár sokkal nagyobb döntéseink következménye). A kentaurban a ló jövője egyértelműen rajtunk (lovagló embereken), „a kentaur személyén” múlik. A múltban az ember és a ló evolúciós fejlődési útja külön ágon futott, amíg csak nem találkoztak egymással. Mára a vadlovak ki is haltak. Már nincsen nem-kentaur, az embertől független lófajta. A ló mai evolúciója nem tárgyalható az ember szerepének elemzése nélkül. Közösen vagyunk a tápláléklánc elemei, sőt az emberi szükségletek megfogalmazási útja dönt a lovak további evolúciós sorsáról is.

3) A kentaur (ló és az emberi test) közös, illetve kapcsolódó statikája és dinamikája

A toronydaru gémfeszítő kötele

A kentaur meg akarja érteni például a ló anatómiáját. Ezért hasonlatokkal igyekszik élni a fűrész-elv mintájára, de nem csak azzal. A felületes ujjhajlító izom „fűrész-készüléke” (combcsont, lábszár és csánk rendszerére feszülő felületes ujjhajlító izom felső szakasza) mintájára szemléletes a csűdegyenítő készüléket, vagy a felületes ujjhajlító izom, illetve a patahajlító mély ujj hajlító izom szezámcsonton kifeszülő alsó ín-szakaszát a toronydaru gémjét kifeszítő drótkötélhez hasonlítani – csak hogy könnyebben megérthessük mai városi ésszel a ló lábának statikáját. Ez is eszembe jut a kentaur anatómiáról, mert mai tapasztalatokkal, fogalmakkal kell megértsük úgy külön a lovak és az emberek, mint a kentaur egészének anatómiáját.

 

1. ábra:  Toronydaru gémfeszítő kötelei

2. ábra:  Toronydaru szerkezete 90°-al elforgatva

3. ábra:  Amire a ló lábának csont- és ínrendszere statikailag emlékeztet

4. ábra:  Hátulsó végtag inai és izmai[9]

Személyes élmények -                Főiskolás koromban, amikor éjjel dolgoztam, délután edzésre jártam, délelőtt pedig vizsgázni (ez pár hónapos program volt az életemben), akkor jöttem rá, hogy ha igen fáradtan nem tudok kiegyenesedni, alig tartom magam, akkor van a lábfejeknek egy olyan enyhén befelé fordult állása, hogy minden fáradtság nélkül tudok egyenesen állva akár aludni is, például zsúfolt buszon utazva. Ebben a lábfejtartásban elmúlik a fáradtság-érzés, illetve a törzset egyenesen tartani nem jelent erőfeszítést, kellemetlen érzést. Gondolom a magyarázat hasonló lehet, mint lovaknál a felületes ujjhajlító izomnál vagy a csűdegyenítő készüléknél (amely neveket megjegyezni önmagukban jelent erőfeszítést, kivált a mindennapjainkhoz közel álló műszaki hasonlat nélkül).

3.2) A kentaur-szemlélet előnye volna

Az ember és a ló építő anyagai eléggé közel esnek egymáshoz, például a bogarak kitin páncéljához mérten. A fűrész-készülék és a torony-daru gémfeszítő kötél mintájára az embernél is lehet találni olyan meglepő alkatrészeket, amelyek működése, sajátsága szintén szemléltethető modern technikai hasonlattal. A csontok végének belső hálós szerkezete például, hogy eddigi ismereteimből próbáljak meríteni, amely szerkezeteket a modern építészet egyre látványosabban kezd alkalmazni. Talán az ilyen hasonlatok az emberi testre megkönnyítenék az emberi test működésének megértését is. Egyszóval a kentaur egészének tárgyalása sokkal figyelem felkeltőbb lehetne.

3.3) A ló törzsének (mell- és hasüregének, medencéjének) függesztő rendszere – és lovas vonatkozásai

Az egészséges ló nyugalmi és mozgásos egyensúlya (erőfeszítés nélküli természetes állapota) felveti a magától értetődő kérdést, hogy az emberi mozgás egyensúlyi állapotáról, folyamatairól mit lehetne mondani, rendszerbe foglalni?

Tudjuk, hogy a törzsfejlődés során az emberi test evolúciója átvezetett a felegyenesedés változásán. Tehát ugyanazon természetes összhangot, mint a lovak esetében talán nem is lehet az ember esetében megfogalmazni. Hiszen a felegyenesedett törzs rengeteg hibalehetőséget, betegség forrást számtalan gyenge pontot eredményezett a korábbi időkhöz képest, azaz „megvolt az ára” a felegyenesedés viszonylag rövid múltra vissza tekintő állapotának. A testtartás anatómiai összhangjában addig nem volt hibaforrások, szűk keresztmetszetek keletkeztek. A mai városias életmód ártalmainak analógiájára rá lehet kérdezni tehát a felegyenesedés ártalmaira, következményeire, ebből fakadó sajátságainkra.

A kérdés oda vezet, hogy vajon a felegyenesedés majd a városiasodás ártalmaira anatómiailag milyen válasznak tekinthetjük a lovaglást?

Tehát például a ló felépítéséből következő ritmikus mozgás milyen hatással lehet a függőleges törzs-tartású lovagló emberi testre? Annak csontozatára, izületeire, inaira és izmaira – valamint továbblépve az emésztő rendszerére, érrendszerére, általában a keringésére, sőt idegi, szellemi funkcióira?

A javasolt lovas könyvekben általánosan szereplő megfogalmazás, hogy a ló hátának könnyedén lengenie kell. A Lovasakadémia 2-ik, Edzéselmélet c. kötetében olvasható egy megjegyzés, hogy nem csak a ló hátának, hanem a lovasnak is azzal együtt kell lengenie. Nem lehet másként. A ló és lovas közös, egymásra vonatkozatott anatómiai tárgyalása jobban formálhatná a lovagláshoz, de általában lovas életmódhoz szükséges szemléletet.

Ugyanebből a könyvből egy másik példa. Van a 72-ik oldalon egy ábra, amelyik a városi ülő életmód által deformált emberi izomzatra hívja fel a figyelmet. A kísérő magyarázat jelzi, hogy a lovaglás kifejezetten a túlgyengült és a túlerősödött izmok közti egyensúly irányában változtat az izmokon. A túlságosan megereszkedett hasizmokat erősíti, valamint a hátsó combizmokat. És akkor még csak a törzs és a comb izmainak mennyiségénél, erősségénél tartunk, és nem a reflexeknél és számtalan további szempontnál.

5. ábra:  Az ülést rontó izomzati problémák[10]:

1 - erős felépítésű csípőhajlító izom, 2 - erős egyenes combizom (1 és 2 a medencét dönti előre), 3 - erős felépítésű rövid hátizom (az 1 és 2 következménye),

4 - gyenge farizom, 5 - gyenge hasizom, 6 - gyenge hátsó combizom

3.4) A kentaur (ló és lovas) emésztő rendszere

Elámított, amikor az előadásokon kiderült, hogy „átlag lovas” ma már percre kiszámolhatja, hogy a megevett táplálék a lóban mikor hol tart az emésztőrendszerben, mikor mivé alakult át éppen, mikor szívódott fel és milyen formában, azaz a ló kondícióját szinte perc pontossággal lehet időzíteni – például az etetés időzítésével. Hogy a bélcsavarodások lehetőségei, változatai is mennyire áttekinthetőek okaikkal és következményeikkel együtt. Bennem az a kérdés merült fel, hogy mikor következik el az anatómiában az a pillanat, amikor a lovas emésztő rendszere kerül szóba hasonló precizitással, hogy végül a lovaglásnak mind a ló mind a lovas emésztési vonatkozásait át lehessen tekinteni – például lótartási módszerek, általánosabban a lovas életmód tervezésekor, helyesbítésekor.

Egy példa a ló gyomorfekélyének ügye. Olyasmit hallottunk (és itt most az előadások anyagai egymást részben átfedik, többször is előkerült a kérdés), hogy a túlzottan igénybe vett versenylovaknak anatómiai okból szokott gyomorfekélye lenni, mert a folytonos megterhelés, mozgás hatására a gyomorsav túl sokat marja a gyomor azon felületeit, amelyek nyugodtabb életmód mellett sokkal kevesebbet érintkeznének a tömény gyomorsavval. Anatómiailag gyengébb tehát a gyomor felső része a sósavval szemben, mint az alsó fele. Azaz kétféle minőségű a gyomorfal.

Azonnal ugrik be a kérdés, hogy az embernél minden anatómiai különbözősége ellenére nincsen valami hasonló okból fokozott érzékenység – már csak a felegyenesedés miatt is? Azaz az emberi gyomorban a kétféle gyomor falfelületnek még halvány emléke sincsen? Ha tehát a lónak előnyös a napi 10-17 óra legelésző bóklászás, és megbetegíti a folytonos intenzív versenyzés vagy csak a napi 1-2 óra mozgás, akkor mi lenne az ember „természetes” napi mozgásadagja? Legalább a kentaurok esetében.

A lovasoknál a lovaglás ezt a természetes mozgásigényt csak kiszolgálja, vagy ezen túl is megy, és valamely mellékhatásnak, ártalom is okozója lehet, amelyre oda kell figyeljünk?

3.5) A kentaur (ló és lovas) mozgása és táplálkozása

A ló esetében bonyolult ábrákat láthattunk, hogy a táplálék mennyi idő múlva szívódik fel, mennyi idő múlva lesz hatása a ló teljesítményére, illetőleg mennyi ideig és hogyan terheli a lovat emésztőrendszerének telítettsége.

Hasonló szempontok a lovas esetében is felvethetők. A lóval való összevetés az emberi táplálkozásra is ráirányíthatja a figyelmet. Úgy vélem az ember esetében fontos, hogy kb két órával edzés előtt már ne étkezzen. És edzés után sem szabad azonnal asztal mellé ülni. Egyórás edzés előtti és utáni étkezés között úgy vélem öt órának kényelmesen el kell telnie. De előtte 24 órán belül nem kerülhet sor megerőltetően nehéz étkezésre. Ezek szerint a sűrű lovas program az étkezésünket is kedvezően befolyásolja.

Sportolók, de kedvtelésből lovaglók körében az egészséges életvezetés (étkezés, alvás, mozgás, és időnként koncentrált, odafigyelő jelenlét, reflexekre támaszkodó mozgás) egyik pillére a rendszeres lovaglás.

Pontosabban furcsa az emberi élet. Amit itt leírok, pár évtizede már nekem is evidencia volt – mégha más szavakkal fogalmaztam is. Most meg mint újdonságot fejtem ki. Az egész kisebb káosznak tűnik, pedig csak a sokszor ismételgetett megállapítások elbizonytalanító hatásával kell megküzdeni, ha az ember folytatni akarja.

3.6) A kentaur (ló és lovas) súlyvonalai és súlypontjai

A ló viselkedésének hajdan is közismert sajátosságait az elmúlt 30 év alatt lényegesen megújuló módon magyarázzák. A ló eredetileg menekülő növényevő állat, amely társat és védelmet találhat az embernél. Ha a kapcsolat (egymásra utaltság, szimbiózis, sőt sorsközösség) megromlik, elkopik, túlterhelődik a ló és ember között, akkor lép fel például a rúgós-harapós ló vagy a kimúlásig hajszolt ló jelensége.

Az embernek a lóhoz való viszonyában a ló szinte kiszolgáltatottá válik, ha felhasználjuk azaz tovább gondoljuk a legújabb felismeréseket a menekülő növényevő állatról.

Azonban van a ló-ember kapcsolatnak más lehetősége is. Az ember a ló biztonság igényét az otthonosságig fokozhatja. A ló pedig a maga evolúciós okokból is az embernél stabilabb ritmikusságával, közvetlenebb mozgás igényével kompenzálni képes a modern élet mozgás-szegény, sőt fizikai inger-szegény egyoldalúságát és kíméletes ugyanakkor élvezetes módon képes mozgás-gazdaggá tenni a lovas életét.

A ló és lovas tehát kiegészítik egymást (hogy jó kentaurrá válhassanak). De egységük nem a természet által fenntartott. A kentaur egységének szervezése az emberre hárul. Pontosabban szólva a kentaur lét szervezését a természet az ember tudatos cselekvései által képes megvalósítani.

A kentaur, azaz a ló és lovas együttesének anatómiája talán legjobban a súlypont kapcsán ragadható meg (egy első lépésként).

Hogyan viszonyítható a ló súlypontjához képest a ló és lovas közös súlypontja?

 

 

 

 

 

 

 

 

 6. ábra:  Lovas nélkül a ló súlypontja a 6-ik bordaívnél [11]

A lovas a ló hátának legmélyebb pontjára ül, azaz a lovas súlypontja a ló súlypontjától hátra kerül. Ezzel megváltozik a ló mozgása, amit részben az idomítással, a ló mozgásának módosításával kell kompenzálni. A ló és lovas közös súlypontja a ló saját súlypontjától talán fél arasszal hátrább és feljebb kerül.

A ló mellső lábára jobban terhelődik a lovas súlya, mint a hátsóra. A támaszkodó mellső lábak további terhelésével a ló egyenesen előre tud futni (hátsó lábak toló erejével), és tud könnyen hátra rúgni (nem a hátsó láb viszi a test terhét), de oldalra kitérni kevésbé. A ló fordulékonysága azonban a lóhasználat egyik követelménye. A fordulékonyságot a mellső lábak terhelésének könnyítésével, a hátsó lábak hordozó szerepének erősítésével lehet elérni.

7. ábra:  a ló és lovas közös súlyvonalának leghátsó határa – ha a pata mögé kerülne, hanyatt esne

8. ábra:  A ló és lovas közös súlyvonaláig belépő hátsó lábak gyakorlata - az összeszedés és a feligazítás elve. A ló mögötti vonalrendszer a ló hátuljának fokozódó hajlítását és süllyedését szemlélteti. a) a segítségeken, összeszedés nélkül, b) összeszedetten, c) konchajlítás, d) piaff, e) levade [12]

A hátsó láb terhelésének maximuma a két hátsó lábra ágaskodás. Akkor nem esik hátra a ló, ha a tömegközéppontján átvezető függőleges súlyvonal nem kerül hátrább az alátámasztási pontot jelentő hátsó patáknál. Ha lovas van a ló hátán, akkor a ló és lovasának közös tömegközéppontján átvezető súlyvonal hátrébb van, mint a lovas nélküli ló súlyvonala, tehát a lovasnak köszönhetően a gyakorlatlan ló ágaskodáskor hanyatt eshet.

Ha a ló nem ágaskodik, akkor is a mellső lábaktól a terhelést kisebb mértékben a hátsó lábakra áttéve megnövekszik a ló fordulékonysága, mozgásának ügyessége. A spanyol iskola nyomdokain járva az idomító lovaglás arra törekszik, hogy a hátsó lábakat fokozottan alá léptetve közelítse a ló és lovas közös tömegközéppontján áthaladó súlyvonalat a hátsó lábak alátámasztási pontjához. Minél inkább sikerül a súlyvonalhoz közelíteni a ló hátsó patáit, annál inkább képes a ló kiszámítottan, tartósan felemelni az első lábait.

A spanyol (barokk típusú) lovak háta egy hátcsigolyával rövidebb, ezért könnyebben érik el a hátsó lábak előre lépését (alá lépését) egészen a ló és lovas közös súlyvonaláig. Azonban a hosszabb hátú, robosztusabb modern sportlovaknak is jót tesznek a klasszikus spanyol iskolában kiérlelt „ló-torna” gyakorlatok - ha nem is levade-nak nevezett guggoló ágaskodásig terjedően.

9. ábra:  A ló és lovas súlyvonala különbözik egymástól

Tehát az úgynevezett „lovas érzésnek” megfelelően a ló és lovas közös súlypontja valahol térd fölött lehet. Pontosabban a lovas érzés „azt mondja” (nekem), hogy

-                   a lovat nem vonszoljuk magunk után (a súlypontja nem mögöttünk van),

-                   legfeljebb a galoppban érezhetik kisméretű zsokék úgy, hogy pont a ló súlypontja fölött vannak,

-                   a nyeregben ülő lovas követi a ló súlypontját, és fölötte ül.

A ló alálépése tehát nem hátrább viszi a ló súlypontját, hanem éppen pár cm-el előrébb, hiszen a ló tömege is előrébb kerül azzal, ha a hátsó lábak nem hátrafele maradnak el, hanem a has alá lépnek. Ez lényeges, mert általános iskolát végzett gyerekek nemzedékeinek értetlenségét válthatja ki, ha az iskolában tanultakkal ellenkezőleg használnak olyan kulcsfogalmat, mint a test súlypontja.

Ami a ló hátsó lábának aláléptetését illeti, mint fontos idomítási feladatot, arra magyarázatot, indoklást nem a súlypont hátra tolódása jelenti a ló testéhez, például marjához képest, hanem a ló súlyvonalának és a földre támaszkodó hátsó patáknak a közelítése (levade formula).

10. ábra:  a ló és lovas súlypontja között van a közös „kentaur súlypont”, ami természetesen a mozgástól (jármódtól, nyergeléstől, a lovas stílusától függően is változik)

A nyereg hevedere a 6-ik bordaív, tehát a ló súlypontjánál helyezkedik el. Viszont ha ül a lovas, akkor a lovas súlypontja a ló hátának legmélyebb pontja fölött helyezkedik el (tehát nem a ló súlypontja fölött) – kivéve a galopp zsokét és a távlovaglás kengyelben álló lovasát, mert azok súlypontja erősen közelít a ló súlyvonalához. De ez a két szakág a többinél kevésbé is törekszik a spanyol iskolából eredő díjlovas mutatványokra. Azt mondhatjuk tehát, hogy a díjlovaglási készség illetve idomítás egy képzeletbeli skála ellenkező oldalán található, mint a távlovaglás és galopp.

A ló és lovas függőleges súlyvonala a ló hosszirányában tehát nem fedik egymást, de egymáshoz közel vannak. A gyakorlatban sokszor nem is teszünk közöttük különbséget, amint az a következő ábrán is látható. Ezután tehát ismerve az elhanyagolás mértékét tekinthetjük úgy, hogy a ló és a lovas súlypontjai ideális esetben egymás felett vannak, legalábbis a földtől mért távolságot tekintve – pontosabban a rájuk ható erők eredőjének tengelyén (tehát kanyarban nem függőlegesen vannak egymás felett, hanem a nehézségi és centripetális erők eredőjének megfelelően a vízszinteshez viszonyítva 90°-tól dőlt tengelye mentén). Például a motorkerékpárhoz hasonlatosan a sebességtől függően ló és lovasa együttesen bedőlnek.

  

 

 

 

 

 

  

11. ábra:  Ló és lovas egyensúlyának viszonya[13]

A súlypontok fogalmait az iskolában mindannyian tanultuk. Tisztázva a ló és lovas súlypontjának egymáshoz való viszonyát, szemléletesen lehet a két súlypont játékával a ló és lovas viszonyát tárgyalni.

A lóval ismerkedő kezdő lovasok vagy a lótól idegenkedők félelme úgy fogalmazható meg, hogy félnek, hogy a ló kiszalad alóluk, azaz a ló a maga súlypontját kiviszi, kirántja a lovas súlypontja alól, lés ezzel ledobja magáról. A lovas tehát félelmében görcsösen kapaszkodik.

A lovaglás viszont éppen azon alapul (főleg az újkor szellemében), hogy a ló alámegy a lovas súlypontjának. Továbbá, hogy kritikus helyzetekben (mint ugrásfázisokban) a lovas igyekszik a maga súlypontját a ló elrugaszkodó vagy földet érő lába és súlypontja által kijelölt egyenesre vagy annak közelébe tenni.

Egyszerűbb esetben, az alapjármódokban nehezebb ezt értelmezni (hogy a lovas súlypontjával igyekszik mind a négy láb és a súlypont viszonyrendszeréhez egyenként igazodni). Helyette egyszerűbb megfogalmazásban a ló súlypontja fölött igyekszik a lovas a maga súlypontját tartani.

Azonban a ló mozgása nem teljesen egyenletesen halad előre, ezt pedig a lovas figyelembe veszi mozgásával, lépésenként:

-                 Igyekszik előre tolni a lovat (előre hajtás a lónál árnyalattal fürgébb mozgással), vagy éppen fékezni igyekszik a lovat ugyancsak az ülésével (a lovat a lovas a lóénál árnyalattal lassabb mozgásával a lovat lassabb tempóra készteti – vagy éppen kitörés szerű jármód-váltásra).

-                 Jobbra-balra kicsit kiül a nyergében a lovas, súlypontját oldal irányban ki9mozdítva az egyensúlyból, hogy a ló alapvetően utána menve a kibillent egyensúlyi viszonyokat helyre állítsa a ló és lovas között, rendbe tegye a „kentaur belső egyensúlyát”.

Ha a ló nem követné a lovasát, és ellene mozdul, tehát kifelé indul a lovas egyensúlyi pontja alól, akkor a lovasnak még vissza kell tudnia kapaszkodni, különben látványosan repülhet.

A jó lovas nem csak olyan erős, hogy vissza tud kapaszkodni a ló súlypontja fölé, hanem oldalirányú (pld jobbra való) elmozdulást igénylő súlypont-eltolását (jobbra ül) a ló balra való kiugrási szándékát észrevéve az eredeti szándékával ellentétes, a ló oldalirányú mozgását fékező hatású súlypont áthelyezésre tudja váltani (ős is balra ül ki, kicsit megelőzve a ló kimozdulását). Így a ló nemhogy kifut a lovas egyensúlyi pontja alól, de a ló lába és a lovas súlypontja közötti egyenes mentén beleszalad lovasa alá, a nyeregbe nyomja a lovasát.

Személyes élmények -                Nekem egyik első lovasélményem volt a Tatterban bérlovasként, amikor egyáltalán nem értettem, mi a biztos ülés, hogy az istálló felé haladva megugrott a nagy szürke ló, amin ültem, és elkezdett száguldani velem. A helyzetből következően merőlegesen neki egy melléképület falának. Ilyedt mozdulatot tettem, és talán a ló is akkor figyelt fel a falra, mert hirtelem megállt. Azóta is emlékezetesen bele préselődtem a nyeregbe. Másik biztonságot javító élményem már lovászként esett meg. Új lovat hoztak, amelyet készségesen nekem ajánlottak föl, hogy üljek rá. Kérdésemre elmondták, hogy kis hibája van, mert a lovarda oldalfalának felénél merőlegesen középre szeret kanyarodni hirtelen mozdulattal, nem tűri meg a lovast magán. Készültem tehát, de nem tudtam, hogy mit tegyek, csak kapaszkodtam. A ló hirtelen, nagy energiával fordult középre. Kiemelkedtem a nyeregből, de a kapaszkodás miatt lábammal a nyakán lógva a feje alatt találtam magam. Egyik legszebb emlékem, hogy a korlátnál álldogálók lelkesen kiabálni kezdtek, hogy kapaszkodjak vissza. A meglepett ló hagyta, hogy nyakából a nyeregbe másszak. A következő körnél kicsit belső oldalra ültem. A ló megint befordult, és majdnem hasra rogyott. Megint mélyen a nyeregbe préselődtem. Többet nem volt problémám, de félúton mindig kicsit belülre mozdultam.

Elméletileg a súlypontok egymáshoz való viszonyában az általános iskolai fizika ismeretekkel felvértezve a súlypontok elmozdulásának gyorsulása is fontos lehet. Ügetésnél, a vágta kiülésénél. De erről már csak olvasnék szívesen.

Nagyon fontos a súlypontok viszonyában a ritmus (ami változó irányú súlypontmozgást is jelent egyúttal). A lovas felveheti a ló ritmusát (ráhangolódhat) és módosítani igyekezhet a ló ritmusát (azt fékezve vagy siettetve). Wilhelm Müseler azt írja a könyvében, hogy a lovas mindig irányítsa a lovat, sose hagyja önállósulni az állatot. Azt hiszem, hogy az élsportban sem így van ez. Például az ugrásról mondják, hogy a lovas vezesse rá a lovat az akadályra, de az akadály fölött ne szóljon bele, hogy mit csinál a ló.

A ló ritmusát érezni állva ügetésben például különösen jól lehet érezni. Számomra a ló vidám, jóleső mozgása abban mérhető le, hogy mennyire kifejezett a ló mozgásának ritmusa. Legfeljebb stimulálni lehet a ló jó ritmusú mozgását (vagy mások ezt hívják irányításnak).

Számomra a lovaglás kellemessége ott kezdődött, ha éreztem hogy egy ló a saját belső ritmusa szerint élvezettel, kedvvel megy – és rám is tekintettel van. Szorultabb helyzetben beszéltem hozzájuk. De nem csak szorult helyzetben. A lovaglás egyik különös pillanata, amikor az embernek kiáltani, beszélni, énekelni, verset mondani támad kedve a nyeregben. A ló mozgása szelektálja a szavakat, a mondatok ritmusát. És viszont. A hang szinte kényszerítő erővel tud hatni a lóra is.

Személyes élmények -                Egy alkalommal ebédidőmet az istállóval szemben a lovarda túloldalán töltöttem egy nagy cseresznyefa ága között. Álmos déli napsütésben az istállókhoz vezető meredek úton nem tudott felmenni egy megrakott lovaskocsi, elakadt. Többször nekilódult a két ló, de nem indultak el. Én vagy 50 méterről, a cseresznyefa lomja közül a következő nekifeszülésre egy jó nagyot kiáltottam. Az időzítés meg a hangerő jól sikerült, a lovak elindították a szekeret.

Visszatérve a súlypontokra, azokkal jól lehet modellezni a lovas és a ló viszonyát, pontosabban a lovas ülésével összekapcsolt ló és lovas közös mozgását. A kentaur segédfogalom segíthet további összefüggések megfogalmazásában.

4) A lovaglás alapelemeinek anatómiai indoklása

Személyes élmények -                Sokszor fordult elő életemben, hogy alapos, rendszeres áttekintő ismeretek, előtanulmányok nélkül próbáltam valamire választ találni. A probléma után menve kezdtem el tájékozódni. Talán az egyik legfontosabb dolog ilyen helyzetben, hogy keresem a probléma egészét, amelynek aztán később csak egy kisebb része fog érdekelni. Azonban ha ismerem a teljes halmazt, akkor könnyebben tudok viszonyítani, könnyebben tudom a kérdéseket és válaszokat egyeztetni. A teljes halmaznak veszélye, hogy túlzásba esve lehetetlen feladattal találja szembe magát a kérdező. Másrészt viszont össze gabalyodott dolgokat enélkül nem lehet tisztázni. Úgy gondolom, hogy a lovaglás esetében a kentaur kifejezés egy szerencsésen választott „teljes halmazt” jelent, amelyen belül a ló és lovas dolga jól társítható, egymással jól egyeztethető.[14]

4.1) A kentaur edzési programja - ló és lovas együttesének tevékenységi programja

Személyes élmények -                Magasházy Dénestől nem volt nehéz megtanulni, hogy a lovat nem lehet az istállóból száguldozva kihajtani. A bemelegítő lépés, ügetés jelentőségét sokat hangoztatta csakúgy, mint a lazítás, a befejező séta fontosságát. De amikor a lovas edzéséről kérdeztem, akkor értetlenül nézett vissza rám: a lovas vagy tud lovagolni vagy nem, vagy van tehetsége vagy nem. Ne legyen részeg, időben legyen ott az edzésen. De hogy egy lovasnak spárgát kellene tudni csinálni, egyáltalán módszeresen lazítani, arról nem tudtam meggyőzni. Az efféle felvetések csak lovász (nem-versenyző) voltom indokoltságát erősíthették benne. Én meg az akkoriban újdonság karate foglalkozásokat látogattam, ahol a bemelegítés és lazítás a formagyakorlatokkal és küzdelemmel egyenrangú volt jelentőségében. Tulajdonképpen Magasházy Dénes is így vélekedett a lovakról, én meg a lovasoknak akartam a lovardában torna termet, zuhanyozót. Ebből kerekedett ki végül a búcsúzásom a lovászkodástól.

A lovarda építés tárgyból vártam, hogy mit tudhatok meg a lovas útjának szervezéséről a lovardában. Ez a kérdés nem volt kifejtve. Pedig eléggé ésszerűnek látszik, hogy a lovarda a kentaur szükségleteit kell kielégítse.

Járjuk végig a lovardát.

Egyszer térképezzük fel a ló útját, időbeosztását edzésen és edzésen kívül. Ez a legtöbb helyen megoldott szemléleti kérdés. De utána járjuk végig a lovas szempontjából is. Érkezés, bemelegítő gimnasztikához tornaterem (ilyen lovardát még nem láttam), utána öltözés lovas öltözékbe, lóval foglalkozás, lovaglás, ló leszerelése, és utána megint a lovas kilazítása következne elvileg a tornaterem félében, majd zuhanyozás és távozás – a helyben olvasást, lovardai könyvtárral, étkezést, alvást már lovas panziónak mondják). De így kellene az iskola lovardától kezdve a bérlovardáig végiggondolni a lovarda (a lovardai funkciók) kialakítását - minden esetben (az otthoni magánlótartást is bele értve, a sportlovardákról nem is beszélve).

4.2) A kentaur műlova

 

Személyes élmények -                Álmélkodva láttam a lovastorna versenyen Sóskúton a sarokban egy „műlovat, egy tormatermi eszközt. A gyerekkoromból ismert „ló” volt ez, amelyen a fogantyúk voltak másként elhelyezve, mint a tornában megszokott. És egy megjegyzést is begyűjtöttem, miszerint a merev szerkezetű műlovon való gyakorlás túlzásba vitele nemhogy segítené a felkészülést az élő, valódi lóval való munkára, hanem félre is vezetheti a kezdő tanulót, rossz beidegzéseket teremtve benne.

12. ábra:  Dinamikus műló séma 1.

Csakhogy az élő-igazi ló a voltizsálóval együtt drága szolgáltatás. És Magyarországon a pénz ebben a sportágban nagy gondot jelent. A gyerekeknek meg szüksége van arra, hogy kedvtelésből játékként maga is gyakorolhasson. Pillanat alatt felrémlett bennem egy olyan műló, amely ugyan nem élő, de nem is ennyire merev. Az „első lábakat” rugóztatni, a hátsót pedig csuklósan rögzíteni nem nagy művészet. A rugókat testsúlyhoz mérten állítani lehetne - szintén nem jelent csúcstechnikát. És a gondolat folytatható, hogy a ló anatómiájából a ló súlypontja is modellezhető egy ilyen torna eszközön a nem egyenletes belső tömörséggel.

 

13. ábra:  Dinamikus műló merev hátsó alátámasztás

A ló hátsó lábának merevebb, ízületes csatlakozása és az első lábak ruganyosabb „inas-izmos” szalagos felfüggesztése annyira könnyen utánozható, hogy szerintem csak én nem találkoztam vele.

 

14. ábra:  Dinamikus műló rugalmas első alátámasztás

Továbbá: elvileg a ló jármódját egy belső bolygó súly teheti utánozhatóvá.

Nem volna milliárdos költségű, a ló tartásánál mindenképpen olcsóbb, és biztosan jobb gyakorlási lehetőséget nyújtana sok-sok gyereknek.

A gondolat persze folytatható. Volna egyszerűbb és bonyolultabb műló is. Az egyszerűbb a lovastornához használható, a bonyolultabb pedig egyéb szakágak kezdőinek állna rendelkezésre. A vágta és azon kívül a többi jármód is modellezhető különösebb nehézség nélkül. Sőt a lovas testsúly helyezésére és lábmunkájára is érzékennyé tehető az alkalmatosság. Biztosan csináltak már ilyet.

„Csúcsmodellként” programok dolgozhatók ki a jármódváltásra, ütemváltásra, korrekciókra.

Charles Simonyi és hasonló szellemi teljesítmények holdudvarában (márhogy Magyarországon nem lehet gond a találékonyság), amíg a lótartás a maihoz mérten drága, talán értelme volna az iskolai „dinamikus műlovak” kifejlesztésének. A lehetőség adott. A szükségesség abból is sejthető, hogy statikus, furcsa formájú merev változatukat ma is használják, minden hátránya ellenére.

15. ábra:  Orvosi rendezvény plakátja a Nagyállat klinika folyosóján

A dolgozati vázlatomra küldte talán Bozzai Attila a hallgatói levelező listára a következő hírt a http://www.deluxe.hu/cikk/20080808/a_racewood_simulators_termeke_ridemaster_pro_lovas_szimulator/ internetes címen. A stílus maró, gúnyoros, de ha a repülőgépek szimulátosrának van értelme, akkor miért ne lehetne a lovaglásénak? Például a ló és lovasa súlyvonalát bizonyára nem hozták fedésbe egymással a modellező szoftverben. Érdekes lenne megismerni, hogy a szoftver miként modellezi azokat a bizonyos bonyolultabb lovas gyakorlatokat – ha modellezi.

Lovas vágta a nappaliban

Deluxe Magazin |

Ha szeretnénk megtanulni lovagolni, de nem vagyunk felkészülve az esetleges bukásokra, vagy egyszerűen nem szeretnénk kitenni magunkat az időjárás viszontagságainak, egy speciális szimulátoron is fejleszthetjük képességeinket.

A Ridemaster Pro rendszer nemcsak egy beépített elektromos szenzorokkal megspékelt "lovat", hanem a képernyőnek köszönhetően egy virtuális valóságot is kínál a kevésbé mobilis lovasoknak.

Forrás: www.elitechoice.org

Nem eszik és nem dob le

A rendszert a Racewood Simulators nevű cég fejlesztette ki. A szimulátor egy közepes méretű, kitűnően "iskolázott" lovat testesít meg, amelyik képes haladó szintű gyakorlatok (például curukkolás)  elvégzésére is. A házi zsokék az ügetés és a közepes vágta technikáját is gyakorolhatják, de egyéb, szofisztikáltabb gyakorlatok beállítására is van mód.

A szoftver három nézőpontból láttatja a lovaglás menetét: a lovason kívül a nézők és a bírák szemszögéből is figyelemmel kísérhetjük a mutatványt. A rendszer oktatóprogrammal is rendelkezik, és le is vizsgáztatja használóját.

Az eszköz kiválóan alkalmas városi menedzserek számára, akiknek nincs idejük és energiájuk ahhoz, hogy a szabadban hódoljanak a lovaglás szenvedélyének. Bill Greenwood, a cég igazgatója arról számolt be a Daily Telegraph nevű lapnak, hogy sok olyan londoni magánszemély rendel tőlük, akiknek egyszerűen nincs helye lovat tartani a zsúfolt belvárosban. Vannak extrém időjárási körülmények között élő gazdag vevőik is, például a skandináv országokból vagy Dubajból.

Azoknak is kitűnő megoldás, akik a lovaglás élménye helyett inkább kondíciójuk megőrzése miatt űznék ezt a sportot. A szimulátort fitneszgépként is értelmezhetjük, azok kedvéért, akik a tornateremben szeretnék használni, az elégetett kalóriák számlálására alkalmas mérővel is ellátták. 

A cég speciális versenylovas szimulátorokat is piacra dobott, hogy a versenyzők sérülések nélkül tehessenek szert a lehető legnagyobb rutinra.

A szimulátor 32 ezer -67 ezer dollárba (5-10,4 millió forintba) kerül, attól függően, hogy milyen extrákat rendelünk a rendszerhez. A magas ár azonban megtérül, ha beleszámítjuk, hogy ezt a lovat nem kell etetni, ellátni, és az állatorvosra sem kell költeni.

5) Kentaur-élet, mint terápia a modern életmód mozgásigényét szolgálva - a "köznapi" gyógykezelés, kompenzálás, megelőzés értelmében

Személyes élmények -                Harminc év nagy idő. Ha valaki nemzetközi versenyekre jár, akkor neki a németországi 800 ezer versenyző jelenti a viszonyítási alapot a hazai lovas állapotok megítélésében. Nekem meg a 30 évvel ezelőttiek. Ahhoz képest jótékony korszakváltás következett be. Azóta lányok lettek a lovászok, és ezzel a lovardai nyers hangvétel is mérséklődött. A lovaglás már kevésbé vagánykodás. Ami balesetet láttam, a legtöbbet az íróasztal mellől vasárnap kilátogató városi ember szenvedte el, minden felkészülés, bemelegítés nélkül repülve nagyot a nyeregből. Pedig lovagolni mindenki megtanulhat, nem boszorkányság. Fél évig – másfél évig fel kell ülnie, és a végén működik a reflex, megerősödnek az izmok, ráhangolódik a lelki világa. Nekem a fényes csizma, drága szerelés nem szimpatikus, mert a vasárnapi kérkedőre emlékeztet, akinek reménye nincsen, hogy lovassá váljon. Ezért mind a ló mind a lovas egyszerűbb tartási-viselkedési módja (a kentaur józansága) jó érzéssel tölt el. Közelebb kerültünk a lényeghez. A veszélyforrásokat kerülni kell, mint minden más tevékenységben. Nem lehet ing nélkül lovagolni, rossz cipőben, rossz felszereléssel. De kerülni kell minden eszközt, amely káros divatként a ló és lovasa közé férkőzhet, a lovaglást tönkre teheti…. És tériszony vesz erőt rajtam, nem tagadom, ha a 30 év előtti állapot helyett a mai nyugat-európai lovasélethez hasonlítom a mi valóságunkat.

6) A kentaur lelki világa - belső élmények, ritmus, fizikai jól-lét

Személyes élmények -                Lovászként egy idő után arra figyeltem fel, hogy bizonyos szavak nehezen mondhatók ki lóháton. Például a dezoxiribonukleinsav. Lovaglás után eltelt vagy két óra, mire visszaállt a beszédritmusom az általában megszokottra. Lóháton más verseket idéz fel az ember. És az a kellemesebbik hangulat, ott a lóháton. Említettem ezt Dallos Gyulának is, edzésbemutatója után, mint valami különleges emléket. Ő mosolyogva vágta rá, hogy a hexameterek jönnek elő leginkább (remélem nem nyúlok mellé). Szóval ez közismert. De attól még nagyon fontos. Bizonyára lépésmódonként más-más verslábak illeszkednek a mozgás ritmusához. Azt hiszem ezt mindenkinek magának kellene felfedeznie, mint gyermekeknek a kiskutyát, az esőt, labdát. Az iskolai lovaglás a torna óra mellett irodalomórát, nyelvi gyakorlást, éneket, színjátékot is jelenthet.

7) A verseny és a lovas életmód

7.1) Otthonosság a lovardában

Személyes élmények -                Egyik legelképesztőbb élményem egy gyerek pónilovas rendezvényhez fűződik az elmúlt nyáron. Talán 5 éves lehetett az egyik pónilovas, aki nem különösebb otthonossággal mutatta be előírt egyszerű gyakorlatait. A meglepetés ezután jött. Édesanyja olyan közvetlen, bensőséges hangon tudta megdicsérni, nem feszélyezve magát a kb 100 fős jelenlévő közönségtől, hogy csak elámultam. Ennyire otthon lenni a pályán, egyébként gyakorlott lovas szülőnek, minden bizonnyal ez a jövő útja. És a kicsit idősebb gyerekek között nem is egyet látni, akiknek magabiztos, tökéletesnek látszó mozgása nem születhetett másként, mint a lovardabeli otthonosság magabiztosságából. Ehhez képest felnőtt versenyzőket látni, akik egy-egy akadály előtt szinte letekerik a lovuk fejét, nem juthat más az ember eszébe, mint hogy a lovas életmódnak nem extra élménynek, különleges feladatnak kell lennie, ami a hősies helytállás, kegyetlenség és erőszakos vagányság ideáját veti fel – hanem olyan otthonosságra van szüksége, amely a technikai elemeket a gyalogjárás rutinjának szintjén gyakorolta be. A gyaloglás önmagában nem cél, hanem eszköz a célok elérésében (amit természetesen karban kell tartani). A lovas életmód sem lehet önmagában cél,hanem olyan eszköz, amely minket céljaink megfogalmazására, követésére alkalmassá tehet testileg és lelkileg.

7.2) Vetélkedés illetve minta követés - mint szintfelmérés, önkontroll - személynek, csapatnak, folyamatnak

Személyes élmények -                A versenyről huszonévesen nagy felfedezéseim voltak, bár versenyző semelyik sportágban sem voltam. De a korai karate és jóga időszak, meg az evezés a Dunán, meg a lovászkodás csak megérlelt néhány kérdést. Keresni kezdtem a túlhajtott versenyzés okát, mert szereptévesztésnek, útvesztésnek éreztem. A karatéban könnyű volt a revolverre hivatkozni, hogy ez küzdelem már nem a régi Japán abszolút fegyvere, hanem … inkább művészet. Kevesen hitték el. De a lovaglással mi a helyzet? Nagy élvezettel hallgattam az előadásokat, hogy az angol lóverseny és minden más szelekciós lóverseny eredetileg a gépek világa előtti utolsó pillanatokban a lovat mint haszonállatot, mint katonai eszközt, mint gyors közlekedési eszközt stb küldte a versengő szelekció rendszerébe. De ha ezeket a régi funkciókat a múlthoz rendeljük, mi marad a nosztalgián kívül? Hát én a lovas életmód egészséget javító voltát tudom csak mai lényegi tömeges funkciónak látni. És akkor a versengés már inkább minta, szintfelmérés, önkontroll, semmint a legjobb ló vagy lovas minden gyakorlati cél nélküli kiszelektálása. Nem lehet „a legjobb” megtalálása a tulajdonképpeni cél, hiszen mindenkinek a maga életvitelében van szüksége a lovaglásra. Ahogyan autót sem a leggyorsabbat veszünk, már csak a sebesség korlátozás miatt sem. Versenyeztetni inkább „lovas rendszereket” versenyeztetnék, és akkor még Magyarországon is milliós ha nem milliárdos díjak volnának elképzelhetők – lovas iskolák, egyesületek, falvak, kistérségek számára. A győztes kap egy fedelesre való támogatást – ha elég sok gyereket nevelt évekig napi, heti lovaglással balesetmentesen, jó szintfelmérő eredményekkel (fizikai állapotukat, tanulásukat, lelki állapotukat egyaránt tekintve). Hát ezt még át kell gondolni, s nem mellesleg mintha ebbe az irányba haladna a világ is kimondva vagy kimondatlanul – hosszú, nekem nagyon hosszúnak tűnő távon.

8) Az általában vett kentaur (lovas) életmód technológiai portfóliójának egyik eleme (és nem központi célja) a versenyzés és annak egész intézményi eszköztára

A technológiai portfólió[15] mint a versenyképes gazdasági tevékenység egyik modern elemző eszköze adódik a korunkra jellemző hihetetlen gyors technológiai változásokat megélő gondolkodásunkra. Szemünk láttára pár pillanat alatt avulnak el öröknek hitt technológiák, illetve visszatekintve önmagunkra, korábban öröknek hitt technológiákról derül ki, hogy csak átmeneti megoldások voltak, csak nekünk mint bele született gyerekeknek tűntek a világ örök tartozékának.

Hogyan nézhet ki a kentaur technológiai portfóliója? A lényeget illetően, a lovas és a ló kapcsolatát tekintve túl sok változás nincsen. A lovas a felelős személy, aki nélkül a ló ma nem lenne vagy egészen más lenne, mint ami. A lovas mint lótenyésztő a ló genetikáját alakítja. Mégis rá van szorulva (szimbiózisban él a lóval), mert mozgás-szegtény életmódja élettartam és életminőség kockázatot jelent számára. Ennek enyhítésére választhatja a lovas életmódot, abban a lóval való valóságos szimbiózist = a kentaur létet, amely lényegét tekintve eléggé tartós.

A kentaur technológiai portfóliója mégis jelentősen változik. Gondolhatok itt a lótartás módszerére, eszközeinek változására, összetételének alakulására.

-                 Periférikus technológia a lótartás számára az internet. Természetesen nem lehetett a kentaur technológiai portfóliójának része pár évtizede az internet, ma pedig természetesen minden lovas szolgáltató előbb-utóbb internetes honlapot nyit.

-                 Kiegészítő technológiának nevezhetjük a lovaglásról szóló egyre magasabb színvonalú elemző-magyarázó leírásokat. Mert ezek kétségkívül fontos részei a lovaglásról való kortársa gondolkodásnak valamint a lovaglási szokásainknak, kultúránknak.

-                 Magtechnológiát jelenthet a lótenyésztés során új lófajták kialakítása. Magtechnológiai változásnak nevezhetjük az 1910-es években jelentősen megváltozott ugrás-technikát. És talán magtechnológiai változásnak kell tekinteni a gyerekek korai lovas oktatását póni méretű kis lovakon.

A technológiai portfólió talán jó fogalmi eszköz, bár félre vihet.

Az elektromos kijelzők és hasonló látványos technikai újítások csak a korszakra jellemző kísérő technológiák. Használatuk nem teszi a lovaglást sem modernebbé sem időszerűtlenné.

A fogadás szervezés akkor kiegészítő technika, ha nem csak külső szemlélőként fogadnak lóra, focira, időjárásra, bármire, és a fogadók egymás közt osztják fel a téteket, hanem ha a lovasélet finanszírozási eszköze a fogadás. Ez már lényegi kérdés.

De úgy hiszem, hogy a lótartás gazdaságosságának megoldására mondható, hogy lényegi technológiai, „mag”-kérdés. Nem intézhetők el a dolgok úgy, hogy majd ha lesz annyi pénzünk mint a németeknek, akkor mi is többen lovagolunk. Nem lesz több pénzünk mint a németeknek. Nálunk azon múlik a sokkal szélesebb körű lovas életvitel lehetősége, hogy a finanszírozás, szervezés terén találunk-e a németekétől eltérő, a mi körülményeinkhez jobban idomuló megoldásokat.

A problémákra megoldást kereső felfogással vizsgálódva ki kell jelenteni, hogy nálunk a lovasélet portfóliójába központi súlyos kérdésként tartozik oda a szervezés és azon belül a finanszírozás hogyanja. „Unaloműzőnek” beállított szerepű, látványosságként ajánlgatott lovasversenyekkel (önmagukban, bármily élvezetes is legyen azokon részt venni) nem jutunk messze. Az életvitelünkhöz, önértékelésünkhöz kell tudjuk illeszteni [ a saját erőfeszítések révén, de mint majdnem mindenkinek, mint a többség számára elérhető alanyi jogú lovaglási lehetőséget, feltétel rendszert!

 

9) Idegrendszeri megújulás („ideg-ingerlés”) és lovaglás

9.1) Természetesen a kentaur fogalma nélkül is lehet ….

A kentaur fogalmának használata ellen többen is kifogást emeltek a dolgozat vázlatát olvasók közül.[16] Pedig korunk tele van tudomány, politika, gazdaság és sok egyéb területen is a figyelem felhívó elnevezésekkel. A figyelem felhívó elnevezésre törekvés egy határig segíti a tájékozódást mind a gondolatait kifejezni kívánó dolgozatíró, mind pedig olvasói esetében. Nem valami tudományos testület által definiált terminus technikus-ról van tehát szó.

Lehet nélküle is tárgyalni a ló és lovasának viszonyát. egy német lovas folyóirat ismeretterjesztő cikke a kentaur szó használata nélkül tapint a lényegre: mi végre is érdemes lovagolni a modern világban? Mintha a művészet funkciójára kérdezne rá. De az írás a lovaglás mai funkcióját kerülgeti, amikor már a lovaglás közlekedési, hadászati szerepe döntően elenyészett. Csupán hóbort volna, mi nt a gyufacimke gyűjtés, vagy van valami másként nehezen pótolható, kiemelkedő haszna is?

9.2) Példa a lovas életmód és a görcsösen eredményre törekvő (az irreálisan eredményre szorongatott) lovaglás közti különbségtétel idegélettani tárgyalására[B]

A cikk odáig megy, hogy a lovaglás különösen alkalmas a hippocampus nevű agyi szerv ingerlése révén az agy idegsejt állományának növelésére, pótlására is – mint általában a ritmikus mozgások, de különösen mint a ló ritmikus önmozgása révén. Nem csak a szívre hat egyfajta külső ingerként, amolyan bio-pace-makerként, hanem az agyi hippocampus működésére is[17].

A ritmikus mozgás mellett hangsúlyozza a cikk a stressz-mentesség fontosságát. A súlyos stressz ugyanis lefogja a ritmikus mozgás előnyös hatását.

Valami ilyen megközelítések sorát képzeltem el ló és lovas együttesének, a kentaurnak anatómiai tárgyalásában. Az állatorvosi egyetemen azt hiszem, hogy megkerülhetetlen feladat volna – nem?

 


 Függelékként

1) Pedagógiai dolgozat a tanulás és érzelmek kapcsolatáról a lovaglásban

Probléma megközelítő dolgozat

Tagolás:

A logikus gondolkodás és az érzelmek kapcsolata (az értelmesség) 1

Tanulás és érzelmek kapcsolata. 3

Érzelmek és termelési tényezők. 6

A kísérleti pszichológiáról 6

 

Úgy érzem, hogy pszichológiai alapozó tanulmányokról való beszámolásnak ezt a dolgozatot nem tekinthetem, mert arra nem volt alkalmam (részben a lovastanár képzés szervezési problémái, részben saját kapacitásom korlátozott volta miatt), hogy a javasolt sokszáz oldalas tankönyvet gondosan elolvassam, értelmezzem és annak alapján dolgozzam ki a címben foglalt témakört – lovas életmód kérdéseihez kapcsolatan.

Ha tehát belefér e dolgozat kereteibe, akkor arról szeretnék beszámolni, hogy engem érdeklődésem a megadott cím alapján milyen irányba vinne. Milyen irányú ismereteket olvasnék szívesen – esetleg egy következő képzési fordulóban, hogy milyen várakozással, milyen érdeklődéssel közelítenék az ajánlott olvasmányhoz (Atkinson és társai: Pszichológia).

Én a magam részéről furcsa helyzetben vagyok, mert harminc év kihagyás után kezdtem ismét időt fordítani a lovaglás ügyére. A hetvenes évek közepén 3 évet minden nap lovagoltam, egy évig lovász is voltam (nem tudtam kifizetni bérlovaglás óradíját). A célom elértem, mert elmúlt a hátfájásom. Közben sok minden élményt gyűjtöttem. Most tehát nekem minden vicc új, mert 30 éve mással töltöm az időmet, és mégis van valami viszonyítási alapom.

A hét végén Szentendrén voltam, és ott láttam apró óvodás korú gyerekeket lovagolni apró kis lovakon. Ilyesmi 30 éve nem volt. Sokat gondolkodtam korábban, hogy hogyan kellene minél több embert rávenni a lovaglásra, mert hiszen milyen nagyszerű érzés az. De minden szónál többet ér ezeket a kicsiket látni. Őket látva leértékelődik az elmélet. Így kell a lovaglást tanítani, így kell a nevelés részévé tenni a lovaglást. Nekik úgy épül be a személyiségükbe, létükbe a lovaglás, mint a járás vagy a levegő vétel. Olyan helyzetbe, folyamatba kerültek, ami beépül egyéniségükbe, determinálja tanulási folyamataikat.

Számomra ez úgy fogalmazódik meg, hogy nem szabad az érzelmeket túlterhelni. A pozíciót, az élményeket nem lehet indukált érzelmekkel pótolni. Semmilyen edző ilyen gyerekkori élményeket, életmódot nem tud pótolni érzelmi ráhatással a későbbiekben. Tehát azzal vitatkozom kimondatlanul is, amit 30 évvel ezelőtt érzékeltem, hogy a pszichológia annak lenne a „manipulatív” eszköze a sportban és annak határterületein, hogy érzelmi ráhatással a hézagokat betömködje a léket kapott életviteli hajó oldalán, a torz, a ki sem alakult életviteli csónakokat afféle lelki protézissel tegye működő képessé.

A pszichológia tehát nem kevesebb és nem több, hanem egészen más. Nem pótszer a pszichológia, nem kímél meg minket semmiféle valóságos folyamat, helyzet átélésétől. A pszichológia csak abban segíthet minket, hogy tudatosabban menjünk bele a valóságnak azon helyzeteibe, folyamataiba, amelyeket elkerülhetünk vagy felvállalhatunk, de kvázi (látszólagos káprázattal) nem pótolhatunk.

1.1) A logikus gondolkodás és az érzelmek kapcsolata (az értelmesség)

Érzelmekkel nem lehet tehát valóságos képességeket pótolni, például sport teljesítmény érdekében. De az érzelem a döntéseink kikerülhetetlen tényezője – a logikus gondolkodás mellett. Az értelemnél manapság közkeletűen tudunk a logikára hivatkozni, miszerint minél logikusabbak vagyunk, annál hatékonyabb értelmünk. Az érzelemnél ez mintha nem volna ilyen evidencia manapság (hogy átélt érzelmeink értelmi képességeink alapját jelentik).

Természetesen minden attól függ, hogyan definiáljuk az értelmet. Az értelmet lehet úgy is meghatározni, hogy az a külön természetű, de egymást kiegészítő logika, logikus gondolkodás és az érzelmek közös rendszere, egységes irányítása. Én ezt az értelmezést használom.

Az érzelemmel csínján kell bánni. Az érzelem nem egyszerűen a valósághoz való viszonyunkat jellemzi, nem a valósággal való kapcsolatunk jellemzője, nem a valóságra való reagálásunk, hanem lelki valóságunk egyik, méghozzá spontán, a formális logikától külön természetű megnyilvánulása (nem független az érzelem a külső valóságtól, de nem is annak alárendelt). Az érzelem nem állítható munkába, mint egy alkatrész. Mert az emberi személyiség (amint a klasszikus filozófia tekintette) olyan szubsztanciális, lényegi valóság, amelyet eszközként nem kezelhetünk.

Megkérhetünk egy személyiséget, hogy legyen segítségünkre barátként, munkatársként, de eszközként nem bánhatunk vele – mert az a legalapvetőbb emberi normák megszegését, a másik szabadságának, emberi mivoltának sérelmét jelentené – félúton a gyilkosság felé (a skála másik végén a világra jövetel előtti abortuszról könnyű belátni, hogy az teljes mértékben, fizikailag is gyilkosság). És nem utolsó sorban kettőnknek (nekem és akit dolgozni, közre működni kértem fel) mint emberi közösségnek alkotó erejét, „élet-teljesítményét” teszi torzóvá, szorítja lehetőségeink alá, ha őt nem veszem emberszámba, nem tekintem személyiségnek. Az élet ugyanis olyan ajándék, adottság, amit nem szabad pazarolni.

Az érzelmi megnyilvánulás, az érzelmi lét tehát az emberi személyiség létformája, de legalábbis egyik létforma tényezője, megnyilvánulási útja.

A logikus gondolkodásról is elmondható ugyanez, tehát hogy emberi létforma, de a működési mechanizmusa egészen más. Mondhatni éppen ellentétes az érzelemével, ha a belső működési módját tekintjük.

A logikai építkezésbe nem fér bele a logikai rögtönzés, kiváltképpen nem a spontán, nemhogy indoklást nem kereső, hanem definíció szerint indokolhatatlan rögtönzés. Az érzelemnek viszont a lelkiismeret, az öröm, a szenvedés, felszabadultság vagy tompult közöny állapota a jellemzői - minden mechanikus ok nélkül akár. Az érzelemben nincsen logikai billentyű, amit megpöccentve helyreáll minden, a váltók átállíthatók.

Az érzelemhez viszonyulni tulajdonképpen az érzelmi körbe lépést jelenti. Az érzelmi valóságban való megjelenést, annak minden hozamával és kockázatával együtt. Az érzelemről mint tudomány a pszichológia értekezéseket fogalmazhat, de mint szereplő oda nem léphet be.

A tanulás definíciójába most nem kezdek bele. A tanulási folyamat valóságát, célját ismertnek tekintem.

Az emberi tanulás az emberi valóság, az emberi lét minden összetevőjére, minden vetületére, a teljes valóságára kiterjed. Úgy az érzelmi mint a logikus gondolkodási létezésre is. Ha az értelmet a logikus és érzelmi lét integráló erejeként értelmezem, akkor mondhatom, hogy az értelem eredménye, teljesítménye mutathatja meg, hogy az emberi tanulásnak eredményeképpen az ember milyen szinten, miképpen képes létezni.

Azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy HA az értelmet így definiálom, mert nem vagyok filozófiailag tanult abban, hogy koronként egészen pontosan hogyan, milyen gondolkodási iskolánként határozták meg. Mivel én 20 éves korom után tanultam meg lovagolni is, meg a filozófiával is 20 éves korom után találkoztam, ezért próbálom az értelmet egyértelműen definiálni, itt főleg az érzelemhez és a logikus gondolkodáshoz viszonyítva.

Visszatekintve az általam tanult, ismerni vélt történelemre, valami nagy-nagy félre értést vélek felfedezni. Ez pedig a gondolkodás jelentőségének értelmezése. Az európai gondolkodásra mindenképpen érvényes a logikus gondolkodás valóságos kultusza. Azonban azt kell mondani, hogy már-már túlzott kultusza. Ez ahhoz vezetett, hogy az érzelmi lét jelentőségét lebecsülték, méghozzá napjainkhoz közeledvén egyre nagyobb mértékben. Az előbbi bekezdések szóhasználatával az értelmi és logikus gondolkodást hozták fedésbe, már-már az érzelmi lét és az értelmi lét közti összefüggést tagadva.

Pedig szerintem, ahogyan a lovagkorban 800 évvel ezelőtt rájöttek, hogy a hit és a tudás egymás ellen nem játszható ki, hanem azokat egymással mindenképpen illeszteni kell, mint két egyenrangú, egymást erősítő, egymással szereposztásban levő, együtt a részeknél többet alkotó konstrukció alkotó elemeit (és enélkül ma nem lenne számítógép vagy űrhajó) – azonképpen az érzelem és a logikus ész sem él meg egymás nélkül. Érzelem nélkül a logikus ész olyan, mint egy áram nélkül maradt számítógép. Logikus ész nélkül pedig az érzelem annyira kiszolgáltatott, hogy már életképtelennek, szánnivaló áldozatnak kell tekinteni.

1.2) Tanulás és érzelmek kapcsolata

Az érzelmeket tehát a tanuló minden állapotában, minden életkorában a tanulás egyfajta belső hajtó erejének, motorjának kell tekinteni. Olyan belső hajtóerőnek és iránytűnek, amely ha megzavarodik, akkor minden értelmét tudja veszteni, akkor a tanulás irányultsága, építkezése összeomlik. Nem az érzelmek alakítják ki a tanulási folyamatot, helyzetet, még csak nem is pótolhatják annak lényegi hiányosságait, de az érzelmek egyensúlya, kiérleltsége nélkül semmit sem ér a legjobb tanulási környezet sem. Különösen ez a helyzet, ha az érzelmekről beszélve figyelembe vesszük, hogy az érzelmeket a személyiségi lét megnyilvánulásának, létezési síkjának tekintjük.

Más szóval az érzelem a tanulás alanyának megnyilvánulása. A tanulás alanyának ellenére, attól elszakítva nincsen értelme a tanulásnak magának sem.

De ugyanez a helyzet a logikus gondolkodással. A logikus gondolkodást szokás utóbbi időkben mechanizált, gépi intelligenciaként definiálni (annak ellenére, hogy ennek képtelenségét logikailag bizonyította be Gödel). Mára már a szélesebb közvéleményben is túljutottunk lassan, hogy az intelligenciát (értelmesség) a mechanizált logikai képességekkel azonosítsuk. Ez a tévedés a XX. században iszonyú emberi szenvedésekhez vezetett. Ma már a logikai intelligencia mellett beszélnek érzelmi intelligenciáról is (érzelmi értelmességről). Már ott tartunk, hogy gazdasági termelési tényezőnek tekintik egy társadalmi közösség érzelmi intelligenciáját. De ez megint külön témakör.

Visszajutunk az eredeti szemlélethez az értelmességről – egy merőben más korszak merőben más tárgyi ismereteivel felvértezve, sokkal tagoltabb, pontosabb fogalmazási képességekkel. Eszerint az értelmességben (vagy ha idegen szóval varázsosabb: az intelligenciában) nem lehet elválasztani egymástól az érzelmeket és a logikát. Nem lehet egyiket sem előnyben részesíteni a másikkal szemben. Érzelem és értelem egyértelmű megkülönböztetése és ugyanakkor harmonikus egysége, egyenrangú „összedolgozása” adja az emberi értelmet.

És tanulással mindegyik, mind az érzelmi mind a logikai intelligencia fejleszthető, nevelhető hosszú távon. Hosszú távon tehát tanulás nélkül nincs magas szintű értelem. A tanulás intézményes vagy spontán módjának tárgyalását kerülöm, az további kérdés lenne.

És viszont, rövid távon a tanulás hatékonyságát, eredményességét az aktuális érzelmi és a logikai szint, beállítódás alapvetően határozza meg, ösztönzi vagy blokkolja. Meg lehet vizsgálni, hogy a tanulást nehezítő érzelmi állapot minek köszönhető, hogy az egy balesethez, átmeneti nehézséghez hasonlítható vagy valamely zsákutcához, melyből kiutat kell találni, különben nincs tovább. Ugyanígy meg lehet vizsgálni, hogy a tanulást gátló vagy segítő logikai képességek jól megalapozattak, vagy véletlennek kell tekinteni őket. Akadályként gátolják a további tanulási folyamatot vagy mintha síneket adnának a gyorsabb előrehaladáshoz.

A lényeges, hogy közelebb lépve a kérdéshez paradoxon helyett kezelhető összefüggésként lássuk: hosszú távon mind az érzelmi, mind a logikai képességek nevelhetők, fejleszthetők a tanulás folyamatában, rövid távon azonban működési zavarukat mindenképpen kezelni kell, mert akár a tanulási folyamat gátjaivá is válhat pillanatnyi állapotuk (tehát saját maguk hosszabb távú tanulási folyamatát vághatják el).

A tanulás folyamatát kívülről irányító tevékenységet nevelésnek nevezzük.

A nevelés széles skálán mozogva különféleképpen vállalhat szerepet tanulás és érzelmek kapcsolatában. Ez lehet közvetlen is és közvetett.

- A legtartózkodóbb nevelési hozzáállás egyfajta készenléti állapot, amely magára hagyja a tanulót, és esetleg nagyobb katasztrófák, holtpontok, kitüntetett alkalmak esetén nyilvánul meg.

- A legközvetlenebb nevelési szerepvállalás az, amikor rövid távon, a tanuló önállóságát lényegében kiiktatva, kézi vezérléssel próbálja a tanuló érzelmi illetve logikai képességeit korrigálni.

- Harmadik, közbülső megoldás az, amikor a tanulási helyzetet próbálja a nevelő úgy alakítani, hogy annak természetéhez igazodva a tanuló minél önállóbban, de mégis nagyobb melléfogások nélkül haladhasson előre a tanulásban.

Egy nyugodt, megállapodott, értékrendjében magabiztos társadalom képes széles körben olyan feltételeket biztosítani, amikor a tanulás érzelmi és logikai síkon egyaránt kielégítőnek, eredményesnek tekinthető. Más szóval kiegyensúlyozottnak, az érzelmi és logikai képességeket külön-külön és közös egységben egyaránt jól fejlesztőnek tekinthető helyzeteket (például iskola rendszert) képes teremteni.

Ehhez képest a tanulási folyamatba lépten-nyomon közvetlenül beavatkozó vagy a tanulás kérdését végletesen elhanyagoló nevelés társadalmi szélességben társadalmi működés képtelenséghez, leépüléshez vezet a nemzedékek során.

Díjlovaglásban Dallos Gyula előadása (és utóbb elolvasott könyve) hangsúlyozta visszatérően, hogy a ló és lovasa oly mértékig kell felkészült legyen mind testileg mind érzelmileg a versenyre, hogy a verseny számukra ne görcsös győzni akarást, elkeseredett küzdelmet jelentsen, hanem magától értetődő megnyilvánulást. A verseny helyzetében a testi és lelki-szellemi képességek maximumát akkor lehet nyújtani, ha a felkészülés az egyes alkotóelemeket tekintve jóval a verseny előtt megvalósult, és a verseny alkalmával már mint összerendezett hatékony megnyilvánulás előfeltételét jelentik csak. Más szóval a versenyen már a személyiség léphet porondra. Nem egy torz, egyoldalú versenyre kiképzett (eltorzított) lényként, hanem egy önálló személyiségként.

Ez természetesen további kérdéseket is felvet, ha a sportra gondolunk, nevezetesen hogy egyes sportágak követelmény rendszere mennyire vezethet a versenyzők személyiségének deformációjához – értelmetlen deformációjához, tehát az érzelmi és logikai elemekből építkező értelmességük deformációjához. De a versenyszabályok és versenyformák személyiség formáló hatása ismét újabb témakör lenne, amibe nem akarok bele kóstolni itt.

Annyi megjegyzés azért tehető, hogy legnagyobb teljesítményre a kiérlelt személyiség képes. Tehát a rossz, egyoldalú követelmény rendszer, amelyhez a szervezett előkészület, tanulási folyamat illeszkedik, amelynek mint felkészülés a tanulási folyamat is meg akar felelni: pazarol az emberi léttel, az emberi teljesítménnyel. Mind a tanulási folyamat során, mind a versenyen, mind azt követően. Amely sport vagy versenyzési mód, gyakorlat a személyiség torzulásához vezet, az az eddigiekből is következően „értelmetlen”. Értelmetlenséget meg minek csináljunk?

A díjlovas példához hasonló emlékem van a karate sportból. Ott sem voltam versenyző, de 7 évig heti 3 alkalommal elég kiadósan vettem részt edzéseken (alkalmanként 6 óra hosszan). A fizikai mozgás mellett faltuk szinte a sportág egzotikumait, titokzatosságát. Ilyen volt az, hogy a karate művészet, ott nincs értelme a feszített győzni akarásnak. Sokáig kerülgettem a hasonló megállapításokat, amelyeket rövid történetekbe csomagoltak.

Mit jelent az, hogy ne akarj győzni? Akkor minek mész el a versenyre, sőt akkor minek az edzések sok éves sorozata? Olyan megállapításokkal találkoztunk, hogy az európai, civilizált mentalitás tette sporttá a karatét. A karate eredete a szamurájok korába visz. A szamurájok nem akartak az edzésen győzni. Sem a versenyen. Ők a küzdelemre készültek, amelyet vagy túléltek, vagy nem. A sport diadalt nem ismerték. Érdekes módon eredetileg a karatét a szamuráj korszak lezárultával művészetnek mondták, hangsúlyozandó a modern sporttal szembeni különbözőséget.

A személyiség teljességének fejlesztése, gyakorlatok általi tanítása volt a céljuk. Ezen cél felé haladásban szintfelmérő vizsgák és versenyzés, a küzdelem csak eszköz volt. Elég erős a különbözőség a sporttal szemben. Felszínesen szemlélve egyik gondolkodás (a versenyző európai) minél több serleget akar össze gyűjteni egy üveg szekrényben, hogy azt majd az örökösök dobra verjék vagy elosszák egymás közt az unokák, a másik gondolkodás mód pedig a serlegeket, okleveleket egyfajta vissza jelzésként értékeli a személyiség fejlesztéshez közeget adó, formáló sport (?), karate edzések hosszú folyamatában.

Az egyik tehát dicsőséget keres mások előtt (kívülről vezérelt), a másik pedig belső élményeket, képességeket akar fejleszteni (belülről vezérelt). Talán nem lehet fekete-fehér végletességgel egyiket igaznak, másikat hamis útnak tekinteni. De azért meg lehet fogalmazni ennek kapcsán valamit a tanulás és az érzelmek kapcsolatáról.

Akkor lehet hosszú távon eredményes a sportra való felkészülés (vagy bármilyen más tanulás), ha menetközben rövid távon is egészséges érzelmi állapotot eredményez, indukál.

Tehát nem lehet az érzelmi állapot ellenére eredményesen, hatékonyan tanulni, főleg nem hosszú távon. A kizárólag a majdani, távoli sikerekre hivatkozó tanulás nem lehet eredményes, nem vezethet harmonikus személyiséghez.

A fizikai vagy nagyrészt fizikai sportokban az érzelmi és a logikai képességek mellett a fizikai képességeket is figyelembe kell venni, mint kiemelten fontos teljesítmény-tényezőt. De ez a kiterjesztés itt egyúttal jó alkalom szemléltetni, hogy könnyedén, össze rendezetten, menetközben is jó érzelmi állapotban akkor mehet a tanulás, ha elkerüli az egyoldalú túlterheléseket, ha élvezettel küzd meg a kisebb nehézségekkel, ha élményei által lelkileg is erősödik.

Itt mindenképpen felmerül a korhoz kötődő különbségek sora. Egy 5 éves gyerektől nem várhatók el olyan érzelmi vagy logikai megnyilvánulások, amelyekre ő fizikailag alkalmatlan még. Tehát szerencsés esetben a gyerek és ifjú és felnőtt kor szakaszaihoz a tanulási helyzetek sora úgy illeszkedik, hogy minden életkorszakban jelentkező új érzelmi, logikai, testi képességet lehetőleg az előző életszakaszban minél jobban lehessen megalapozni a nevelők által tudatosan megformált helyzetekkel. Ekkor állhat elő az, hogy az életkorszakonként jelentkező új képességek mindig jól megalapozva egészen új teljesítményre adnak lehetőséget a személyiség harmóniájának, a személy korosztályának megfelelő össze rendezettségének sérelme nélkül.

Ez persze nem egy boltban vásárolható kirakós játék, ahol minden apró kis részlet gyárilag illeszkedik, és az összkép feltétlenül „tökéletes”. Mindig lesznek Rómeók és Júliák, ez az emberi sors. De hogy az emberi élet tragédiája, színjátéka milyen szinten valósul meg, milyen szinten élhetjük át a magunk sorsát, az sokban függ a tanulási folyamat és érzelmi világunk viszonyától és ennek eredményeképpen értelmi kifejlődésünktől, értelmi kibontakozásunktól.

A tanulás során tehát a tanuló belső érzelmi motiváltsága és a nevelők által kialakított tanulási helyzetek „jól kialakított keretének, falának” kell tudjon támaszkodni. A két szereplő a tanuló és a nevelő szerepe nem egyenrangú, egymással nem cserélhető fel, egybekapcsolódva lehet igazán eredményes.

1.3) Érzelmek és termelési tényezők

Ezt az újabb kérdéskört csak megpendítem. Talán ebben látom a legnagyobb fordulatot a XX. századot uraló „hamis-racionalizmus”-hoz képest. Azzal, hogy az 1990-es években felütötte fejét az érzelmi intelligencia mint termelési tényező számbavétele, hogy meglepő gazdasági sikereket illetve kudarcokat magyarázzanak vele, hogy egy-egy társadalmi réteg, kultúrális terület gazdasági sikerét vagy sikertelenségét próbálják megérteni, közel kerültek ahhoz, hogy átlépjenek egy igen éles és fontos gondolkodási határt, miszerint az ember a gazdasági folyamatnak nem tárgya, nem eszköze, hanem alanya.

Tehát a tanulási folyamathoz hasonlóan alakulhat át a fogalmazásunk módja a gazdaság tárgyalásában.

Ahogyan a tanulásban az érzelem nem tanulási hatékonyság növelő tápszer vagy éppen drog, amit idővel dopping ellenőröknek kellene kiszűrnie (mint a volt keletnémet sportolónők esetében, akik azért lettek terhesek, hogy az áldott állapottal járó, a gyereket tápláló hormonokkal idézzenek elő teljesítmény növelést – milyen furcsa a természetes, egyedül helyes szóhasználat mai fülünkben: áldott állapot);

úgy a gazdaságban sem termelési tényező végső soron az érzelmi kultúra (bármennyire is teljesítmény fokozó adott esetben), hanem fordítva, a magas érzelmi kultúra a magas értelmi kultúra részeként teszi alkalmassá az embert, hogy a gazdaságot hatékonyan tudja szervezni eszközként a maga élete számára.

Tehát van igazság, de csak megkerülhetetlen féligazság abban, hogy az érzelmi intelligencia a modern termelésben fontos termelési tényezőként azonosítható, mert jobb teljesítményt tesz elérhetővé. A teljes igazság viszont az, hogy az érzelem az értelem, a személyiség alkotó eleme és nem a gazdaságé. A személy a gazdaság alanya és nem tárgya, nem eszköze. Tehát a gazdaságnak kell eszközként szolgálnia a természetes személyt, az alanyt – aki magas érzelmi intelligenciával (értelmességgel) jobban képes eszközeit kezelni. Azaz ha egy társadalom tanítja a következő nemzedékét, akkor ezzel nem a gazdaságot igyekszik szolgálni, hanem növeli önnön képességét, hogy következő nemzedékében a gazdaságot értelmesen kezelhesse, hasznosíthassa tagjainak egyéni és közösségi létezése érdekében.

1.4) A kísérleti pszichológiáról

Eddig is megnyilvánultam inkább, mint az ajánlott forrásból meríthető tételes ismeretekről számoltam volna be. Atkinson és szerzőtársainak Pszichológia című 850 oldalas könyve olyasféle összefoglaló tankönyv, mint volt pár évtizeddel ezelőtt Samuelson Közgazdaságtana. A tartalomjegyzékből ítélve különösen érdekesnek tűnik a gondolkodásról és fogalom alkotásról, az emlékezésről, tanulásról és a személyiségről szóló fejezet. A kötet olyan átfogó, bőséges, hogy talán egy kétéves tárgy keretében lehetne lelkiismeretesen megismerni, értelmezni.

A bőség bonyolult sokágúságával szemben had említsek meg a 60-as évek végéről egy könyvet, amely minden bizonnyal sokkal rosszabbul volt fogalmazva, tankönyv helyett egy mérges öregember vitairata volt. Hatalmas nyelvi-szövegezési kuszasága ellenére olyan egyetlen szemléleti sarokpontot kínált, amely nekem mint laikus tájékozódást kereső embernek Kurt Levin és sok más szerző addig elolvasott könyveinek kavalkádja után a higgadt, tiszta gondolkodás lehetőségét kínálta. Ez a szerző Ludwig von Bertalanffy volt, akit akkoriban a rendszerelmélet atyjának neveztek.

Pszichológusként kezdett a XX. század elején. 1967-ben már öregemberként, helyesebben igen ingerült öregemberként olyanokat írt, hogy a sajátosan emberi pszichológiai kérdésekben a kísérleti pszichológiának nincsen helye. Aki az ellenkezőjét állatja, annak írásait nem érdemes elolvasni, mert helyből lehet tudni, hogy az állatkísérletek a sajátosan emberi pszichéről eleve semmit nem mondhatnak. Ugyanis szerinte aki nem tudja, hogy a fehér egér és az ember között alapvető különbség van, az nemcsak pszichológusnak nem jó, de egyenesen az értelmével van baj.

Indulatos és gyomorkavaró kirohanásait nem idézem most. A lényege érvelésének az volt, hogy a rendszerek nem átjárhatók minden határ nélkül. Tehát a szervetlen világ rendszerei nem kapcsolhatók mechanikusan a szerves, élő világot leíró rendszerekhez. És még tovább, a sajátosan emberi jelenségek rendszerei sem kapcsolhatók mechanikusan sem az élettelen sem a biológiai rendszerekhez. Hierarchia van e rendszerek között. A fizikai rendszerek tagadásával nem életképesek a biológiai rendszerek, de a biológiai jelenségek és rendszereik nem vezethetők le a fizikai rendszerekből. Ugyanez a viszony az emberi és a biológiai valamint a szervetlen rendszerek között.

Egyszerű evidenciának tűntek mondatai. De mert másutt nem olvashattam őket, ma is hozzá tudom kapcsolni ezeknek a modern korban való leszögezését. Ebből az alappontból kiindulva a kísérleti pszichológia eredményeire támaszkodó reklámokról az volt a véleménye, hogy nem az a kérdés, hogy ezek működnek-e, hanem hogy szabad-e őket használni. Ugyanis erkölcstelennek ítélte az emberi psziché horizontját az állatkísérletekre alapozott reklámokkal beszűkíteni, eltorzítani. Az emberi személyiséget felszámoló módszereket látott bennük. Az állatkísérletekre alapozott marketing stratégia sikerének titka ugyanis az volt, hogy a fehér egereknél tapasztalható összefüggések szintjére szorította le az embert is (mi más lehetne a sikeresség logikus kulcsa).

Nagyon nehéz a totális világban felfogni ezt az érvet: bár működőképes, de „nem szabad, mert nem szolgálja az emberi személyiséget, annak természetével ütköző, azt rombolja.

Na és??? Korunk egyik nagy kérdése, hogy hova tart az emberiség. Az erkölcsiség igényétől elszakított technika legázolja az emberiséget, vagy valamiképpen elindul egy folyamat, amely korrigálja a mai féloldalas, a személyiség alanyiságát, kizárólagos alanyiságát tudomásul véve?

Erőtlenül hangzik, hogy az eszközként használt ember az emberiség lehetőségeit beszűkíti. Az eszközként használt sportoló az emberi lét határait beszűkíti. Az eszközként használt érzelmi stimuláció az emberi lét minőségét rombolja. Ezek olyan sommás megállapítások, amelyek mögött nem mindenki érez valós dilemmát.

De ha a XX. században oly elementáris erővel átélt atomháborút említjük példának arra, hogy az érzelmeket az ember ellen fordító törekvések mire vezethetnek, akkor talán előbb-utóbb nem csak zöld mozgalmak lesznek, hanem a személyiség alanyiságának elismerését követelő, megkövetelő normák is erőre kaphatnak. Nemcsak sportban, hanem az élet minden területén. Mert ki tud több gombócot enni? Egy idő után felsejlik, hogy az 50 gombócos teljesítmények radikálisan élettartam csökkentőek, nem érdemes tovább növelni a rekordokat. A gombóc nem erre való. Kell a Forma-1, nagy békét teremt a mániákus gázpedálosok és az autóval közlekedni akarók között, de annak is a józan értelem kell keretet adjon. Ez is egy tanulási folyamat eredménye, érzelmi és logikai egyensúllyal, értelmi belátásos eredővel.


Egy elmaradt konzultáció elemének fogtam fel ezt a dolgozatot, amelynek keretében kapható visszajelzések adtak volna jó betájolást, ösztönzést a tételes ismeretek felfrissítésére vagy a több évtized után a mai új megfogalmazások áttekintésére.

Budapest, 2008.06.05.

Fáy Árpád

Lovas Tanár és Szervező Szakképzés

SZIE ÁOTK 2007-2008 hallgató

Elképzelt dolgozatcímem:

Lovas életmód az egészségért feltételei és szolgáltatásai

30/367-1354, 467-0060, fay@tvnetwork.hu


 

 Melléklet:

1) A hatósági lábnyomról egy építész levelében olvasható

2) „Idegingerlés” - idegrendszeri megújulás a lovaglás hatására

Az előző függelékre nem történt szövegközi hivatkozás, a mellékletek viszont szövegközi hivatkozású végjegyzetként szerepelnek.


 

[1] Kentaur mégiscsak jobb, mint az állatorvosi ló.

[2] Nem beszélve a gyakorlatról, mert az lényegében kimaradt képzésünkből, amit nagyon sajnálok. Voltak ugyan a lovaglás gyakorlatáról egyes érdekes ajánlott olvasmányaink a Lovasakadémia sorozatból – de mégsem mondhatjuk magunkról, hogy Bőrharisnyává meg Utolsó Mohikánná váltunk csak azért, mert Cooper regényeit olvastuk lelkesen.

[3] A gondolat nem egyedüli, hogy a kentaur elnevezés jól használható, érzékletes, sőt pontos. „Célunk, hogy megszülessen a Kentaur. Ló és lovas együtt gondolkodjon, együtt mozogjon, egy egységbe forrjon, mert feltételezzük, hogy ez évezredekkel ezelőtt is így ment.” - Kurszán Kende Lovasíjász csapat honfoglalás kori harci és lovasíjász bemutatójának kísérő szövegéből, Sipos Anikótól, 2008. 09. 08.

[4] Szóbeli közlés a Miskolc melletti szirmabesenyői útelágazásnál épült Balogh-ligeti fedeles lovarda tulajdonosától, Balogh Sándortól

[5] Németországban 800.000 igazolt lovas versenyző van, Magyarországon 3000, és Németország lakossága nem 270-szerese a magyarországinak, hanem 8-szorosa, tehát a lovas versenyzők relatíve 33-szor annyian vannak, mint nálunk. Ha a GDP-t nézzük, 2007-ben Magyarországon 10.000 €/fő volt, Németországban pedig 28.000 €/fő. Ez 2,8-szoros különbség. Mi lehet a 33/2,8 ≈ 10-szeres, a GDP-vel nem magyarázható különbség oka? Talán ebben van a fél évszázados kommunizmus, amely a pénz tagadásán túllépve is csak a pénztelenséget eredményezte - s abba bukott végül bele. A pénztelenség jelen esetben nem bankbetét hiányt jelent, mert nem egy gazdálkodóról van szó, hanem egy országról. A pénz, mint gazdasági közvetítő-elszámoló eszköz egy jó gazdaságban jól forog, egy rossz gazdaságban rosszul. Nálunk a pénz rosszul forog. Nálunk a pénznek csak távoli köze van máig hatóan a gazdasági teljesítményhez. Nagyságrendileg mutat valamit az igazolt lovas versenyzők létszáma közötti meglepő különbség abból, hogy a gazdasági teljesítményt milyen ügyetlenül számoljuk el a mai napig – alig kapcsolódóan a tényleges gazdasági teljesítményhez és szinte teljesen elszakítva az egyes emberek, csoportok tenni akarásától (amit a legfontosabb termelési tényezőnek tekint a közgazdaság a XXI. Század küszöbén). És ez a diszfunkcionális pénzhasználat erősen visszahat gazdasági teljesítményünkre, mert relatíve nagyon drágák vagyunk. Fel szokás sorolni sok mindent okként. Engem itt az érdekel, hogy valamiképpen egyes lovas szereplők javíthatják-e saját helyzetüket jobb helyzetértékeléssel, menedzseléssel, óvatosabb üzemvezetéssel, egyáltalán átgondoltabb célrendszerrel. Ha túlzónak és elhamarkodottnak tűnik a lovas versenyzők létszámarányának hangsúlyozása, akkor vegyük hozzá a sokat emlegetett magyar lovas hagyományokat, amelyek a különbséget még erőteljesebbé teszik, mert a lovas hagyományoknak, a lovas érzületnek, a kultúránk lovas elemeinek a gazdasági különbségeket tompítaniuk kellene és nem felerősíteni a lótartás számaiban. Azaz a lovas hagyományok ellenére vagyunk ilyen meglepő lemaradottságban a fejlett világhoz képest. Kirívó ellenpéldának hozhatnánk fel Kazahsztánt, ahol 15 millió lakosra tudtommal 3 millió ló jut, ez Magyarországon a lakosság ötödével számolva 2 millió lovat jelentene, Németországban pedig 16 millió lovat, amiről ott sem beszélhetünk. Tudva, hogy sajátos feltételeknek köszönhető a kazah lóállomány száma, mégis jelzi, hogy Magyarországon javítani kellene a lovaskultúra, a lovas életmód feltétel rendszerén. Ha másként nem, sok egyéni utat keresve.

[6] Az 1870-es években volt egy vélemény, miszerint a főváros nem válhat milliós lélekszámúvá, mert a közlekedéshez és fuvarozáshoz szükséges sokszázezres lóállomány etetése és trágyamennyiségének kezelése technikailag nem oldható meg. A történelem más utat vett, lovak nélkül vált kétmillióssá a főváros, csak az elnevezése változott Pest-Budáról Budapestre. Azonban az élet sok vargabetűvel tűzdelt vonalú. A közlekedéstől és fuvarozástól függetlenül merül fel, hogy a fővárosban válhat-e tömegessé a lovaglás. A takarmányozás és trágyakezelés pedig immár nem megoldhatatlan logisztikai kérdés. (Talán a Budapest folyóiratban olvastam erről az 1870-es elgondolásról, vagy 30 évvel ezelőtt. Most azonban nem találtam meg, ezért nem tudok adni pontos hivatkozást.)

[7] Ennek az új építészeti gondolkodásnak volt egyik kiemelkedő alakja a Szent István Egyetemen Reischl Gábor, aki eredeti tematikánk szerint óraadó tanárunk lett volna, de betegsége miatt már nem találkozhattunk vele, és 2008 nyarán elhalálozott.

[8] Anatómia = bonctan, az élőlények alkatával, testük felépítésével foglalkozó tudományág (Bakos: Idegen szavak szótára, 1978, Bp)

Az anatómia az ép, élő szervezet tudománya. Fejlődése és a gyakorlat igényeit jobban követő, új szemlélet szerinti oktatása indokolta a funkcionális anatómia megírását, amely az alak, a szerkezet és a funkció egymástól elválaszthatatlan egységét tükrözi, és minden szervet és szervrendszert működésében, a funkcionális alkalmazkodás, a formaképző hatások tükrében és fejlődésében ismertet. Elő kívánja segíteni az anatómia a vele rokon tárgyak tananyagai közötti összefüggések könnyebb elsajátítását, de ugyanakkor késztet az önálló szakmai alkotótevékenység fejlesztésére is. (Fehér György: A háziállatok funkcionális anatómiája, Mezőgazda kiadó 2004, Kempelen Farkas digitális könyvtár, http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b107/ch01s01s02.html )

Internetes keresésben szembe ötlően alapmű a Szentágothai J., Réthelyi M.: Funkcionális Anatómia I-III. könyv. Hasonlóan alapvető kérdés a lovaglásban a ló és lovasának anatómia adottsága, egymáshoz illeszthetősége, bele értve mind az evolúciós eredetet, mind a lovaglás jövendőjét – az alak, a szerkezet és a funkció egymástól elválaszthatatlan egységét. Tehát meg kell választani, meg kell fogalmazni a lovaglás funkcióját anatómiailag is a jövőben, hogy ahhoz legyen illeszthető számos részlet. - FÁ

[9] Sótonyi Péternek, a SZIE-ÁOTK tanára anatómia előadása szerinti ábra.

[10] Edzéselmélet, Lovasakadémia sorozat, 2. kötet, Mezőgazda kiadó, 1997 – 72. oldal.

[11] Díjugratás a Némethy-módszerrel, Lovasakadémia sorozat, Mezőgazda kiadó 2000 Bp, 19. oldal

[12] Wilhelm Müseler: A lovasoktatás kézikönyve, Lovasakadémia sorozat 7. kötet, Mezőgazda kiadó, Bp 2000 – 80. oldal

[13] Wilhelm Müseler: A lovasoktatás kézikönyve, Lovasakadémia sorozat 7. kötet, Mezőgazda kiadó, Bp 2000 – 33. oldal

[14] Egyébként sok lovas könyvet ez a szemlélet jól jellemez, mégha a kentaur kifejezést nem is használják. Például a javasolt irodalomból Wilhelm Müseler: A lovasoktatás kézikönyve (Lovasakadémia 7., Mezőgazda kiadó 2000).

Ők támaszkodhatnak sok tapasztalatukra, tekintélyükre. Egy egyetemi kurzus hallgatójaként, észlelve némi zavart a képzés tematikájában, viszont hallgatóként kellett rákérdeznem számos dologra. Egy ilyen „felfedezés” volt számomra a kentaur fogalmának kapaszkodója: engem a kentaur anatómiája érdekel, hiszen elsősorban nem lótenyésztő akarok lenni vagy állatorvos, hanem anatómiai ismertekbe is bekukkantó lovas életmódra készülő, másoknak jó esetben gyógylovaglást szervező „vállalkozó”. De azt hiszem, hogy tőlem függetlenül is a „kentaurral jelképezhető” a természetes életvitel szemlélete.

[15] Technológiatérképezés - Az elmúlt évek stratégiai menedzsment új módszertani alkalmazása a technológiatérképezés. Technológiatérképezés alatt egy olyan menedzsment eszközt értünk, amely megteremti az összhangot a vállalat technológiai képességei, a termékelőállítás folyamata, az üzleti tervek és a fejlesztési célkitűzések között. – SZIE munkaanyag 2008 szeptember (amely hivatkozik Morin 1985-ös technológiai portfólió modelljére)

[16] Faludi Judit TF oktató válasza a másik számítógépen lesz – lényegében tanulatlanságnak tekintette a „kentaur” fogalmának használatát, rossz szóösszetételnek nevezte a „kentaur anatómia” kifejezést - FÁ

[17] A hypocampus ezen funkciója egyelőre nem általánosan elfogadott orvosok előtt – lásd például dr Tóth László főorvos szóbeli közlését.

 

 [A] Melléklet: a hatósági lábnyomról – egy építész levelében olvasható

Nyílt levél a Magyar Építész Kamarához és építészeinkhez- részlet

…. Mi a baj mégis?

A baj az, hogy még radikálisnak tűnő fiataljaink részéről sem fogalmazódott meg, hogy az építészek szakmagyakorlása a szakadék szélére került. Ha nem változtatunk sürgősen és radikálisan, ki fogunk szorulni szakmánk gyakorlásából, az életünkből.

Nézzük az egyre fojtogatóbb jelenségeket:

·                    a naponta a magyar Parlamentből és Brüsszelből érkező jogszabály-tömeg egyre kezelhetetlenebb helyzetet teremt. Minden változtatás nehezít és ront az építészet és az építészek helyzetén. Az EU bürokráciája túlszabályoz, a magyar jogalkotás pedig ezt túllihegve tesz rá még egy lapáttal. Nézzük a példákat:

·                    a tűzvédelmi szabályok szigorodtak. Az új szabályok kivették az építész kezéből a döntés lehetőségét, azt külső szakértők kezébe adják, akik még több és felesleges kiadást, új és értelmetlen korlátokat, több bürokráciát és végsősoron a felelősség elkenését eredményezik. A faépítészet új szabályai szerint gyakorlatilag nem lehet földszintesnél magasabb fafödémes épületet építeni. Ami évezredekig jó volt, ma lehetetlenné vált.

·                    A 3/2003 közös minisztériumi rendelet (3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet) szerint csak minősített építőanyagokat lehet használni. Mit jelentene ez, ha a szabályokat mindenki betartaná?

o                   Tilos bontott és természetes építőanyagokat használni, bontott téglát, cserepet, vályogot, fűrészárut. Igen, kedves barátaim, a szorgos hatóság bírságolja a Tüzép-telepeseket, akik a fűrészárura nem írják rá a bizonylatot, hogy ez a fadarab ilyen és ilyen fesztávra alkalmas, ilyen teherbírással rendelkezik, gerendának vagy fogpiszkálónak készült, lassan már a csomagolása is kötelező lesz. Feleslegessé válik a kiviteli terv, de lassan a statika is, munkánk a könyvtárakban való keresgélés és kikonszignálás raktárosi feladatára szorítkozik.

o                   A fenntarthatóság és az energiafelhasználás létkérdéssé vált, ennek ellenére a helyben meglévő, újrahasznosítható, alacsony energiatartalmú, szállítást nem igénylő és természetes anyagok használata, ami más EU-tagállamokban valahogy mégis lehetséges, nálunk nem az. Nincs mód az új és olcsó szalmabála-ház építésére, a műemlékeknél vagy új lakóépületeknél a hagyományos anyagok alkalmazására, a kézműves technikákra.

o                   Miközben egyes országokban az építési helyszínen keletkező bontási hulladékok (pl. beton) akár 80 %-os helyszíni (!) újrahasznosításánál tartanak, nálunk ez tilos, helyette a lerakókra szállítandó hulladék számolgatására és elcsalására kényszerítenek, újabb papírokkal, újabb ellenőrökkel, újabb bírságok kilátásba helyezésével. Pedig mennyire igaza van a Financial Times építészkritikusának, Edwin Heathcote-nak, hogy az igazán fenntartható építészet az, ha a meglévő, jól megépített épület alkalmas új funkcióra, és akár többször is átépíthető, nem eldobható termék. Mert lassan az épületet is úgy kell tervezni, mint az autókat, előre megtervezni és időzíteni az avulást, a régit pedig eldobni. Ez a trend, noha a világot megrengető újabb és újabb környezeti és szociális katasztrófák egyértelműen adják tudtunkra: ez így nem mehet tovább, mégis megy.

o                   Ha betartanánk a szabályokat, minden egyes engedélyezési terv mellé az összes betervezett építőanyag és gyártmány bizonylatát mellékelni kellene. Belegondoltak a kedves kollégák, mit jelent ez? Már az engedélyezési folyamat elején végleges és részletes kiviteli tervvel kellene rendelkezni, hogy ez az értelmetlen papírtömeg összegyűjthető legyen, az összes gyártótól levadászva és postán vagy faxon begyűjtve, hogy mellékelhessük a dokumentáció papírhegyei mellé. Tervmódosítás esetén kezdhetjük elölről.

o                   Ami kiverte nálam a biztosítékot, a következő: egy nálam gyakorlatát töltő építészhallgató beszámolt róla, mit is tanulnak a BME Építéskivitelezési Tanszékén: nem szabad egyedi ablakot tervezni, mert az tilos, nincs minősítve. Nem lehet egy ilyen-olyan asztalossal legyártatni, mert az nem fogja a minősíttetés procedúráját végigcsinálni. Ez a vég, kedves barátaim. Ha ez a folyamat kiteljesedik, az összes asztalos és faépítő cég, kisiparos bezárhatja a boltot, ház és ablak helyett maximum kutyaólat és sufnit építhet, amíg arra is ki nem találnak valami újabb szabályt, persze a kutyával sem egyeztetve. Aki ismer, tudja elkötelezettségemet az energiatakarékosság, a jól hőszigetelő ablakok stb. mellett. Ez az új követelmény azonban nem szabad, hogy kizárja a kisipart, a hazai vállalkozásokat. Hogy van az mégis, hogy a szomszédos Ausztriában, vagy Csehországban világszínvonalon gyártó kis és középvállalkozások, köztük családi vállalkozások gyártanak ablaktól kezdve gépészetig mindent?

o                   Amikor pár éve a Kamara létrehozott egy ad hoc bizottságot, amiben próbáltuk a fent említett 3/2003-as rendeletet módosíttatni, vagy legalább egy jogszabály-értelmezést kicsikarni a jogszabályt megalkotó OLÉH-től, az illetékes elszabotálta kezdeményezésünket, sőt közölte: ők nem nekünk, hanem az EU-nak kívánnak megfelelni. A mi adónkból, kedves barátaim. És kikből áll az EU? Nem mi volnánk? A rendelet pedig lehetővé tenné a józan értelmezést is: az épület és minden egyedi alkatrésze is gyártmány, azonban nem gyártósoron, hanem a helyszínen készül, specifikációja maga a kiviteli terv – ami, lássuk be végre, egyedi gyártmányterv – és minőségét a felelős tervező és felelős műszaki vezető garantálja. Nincs szükség tehát minden egyedi épületnél és minden vályogtéglánál a milliós tételbe és félévekbe kerülő ÉMI-minősítésre, csak végre a felelősség megnevezésére és vállalására.

o                   Ez a folyamat kizárólag a nagy építőanyag-gyártóknak kedvez és mit eredményez? Tőkekoncentrációt az iparban és – ne lepődjünk meg – a tervezésben is. A kis építészirodák megszűnnek, nem csak az elviselhetetlen adóterhek miatt, hanem azért, mert ekkora apparátust és szakértői hátteret nem tudnak fenntartani.

o                   Ha következetesek vagyunk, az építkezésben a saját erő, a kaláka lehetősége is megszűnik. Ma kommandók járják az országot, a vendégmunkásokat ellenőrzik – helikopterről figyelik, ki szüretel, és aki nem igazolja, hogy rokon, vagy nincs munkaszerződése, azt viszik, bírságok százezrei röpködnek. Újra itt a csengőfrász. Az építésből pedig kiszorul honfitársaink egyre nagyobb rétege, aki nem engedheti meg magának, hogy saját házát megépítse. Ma már vendégmunkás sincs, mennek nyugatra, ahol egyszerű adófeltételek mellett még megéri dolgozni, vállalkozni. Kis hazánkban bezzeg a BKV-jegyre is számlát adnak.

·                    Az új, szigorú energetikai követelmények újabb szakértők bevonását követelik meg. Miért nincs olyan kezelhető és felhasználóbarát méretezési segédlet vagy szoftver, amivel bármelyik tervező képes lenne energiatanúsítványt saját jogán kiállítani? Ki más vehetné ezt az ügyet a kezébe, mint a Kamara? Minek új szakértőket szülni, vagy újabb jogosítványt megszerezni magunknak a többi mellé?

·                    A kémények engedélyeztetésénél jól megfigyelhető a folyamat. Ugyan minden kéményseprő informálisan elmondja, hogy új építésű kémény és egyszerű gáztüzelés esetén elegendő lenne a falazott kürtő, mégis a méregdrága béléscsövet írják elő. Lassan a kéményhez szabjuk a házat, mint gombhoz a kabátot.

·                    A jogszabályözön – amellett, hogy elviselhetetlen terhet jelent a tervezőknek és az engedélyező hatóságnak –, nem szolgál mást, mint a felelősség továbbhárítását. A soha, senki által végig nem böngészett igazolások, papírhegyek csak a magunk vagy a hatóság lefedezését szolgálják, a döntés felelősségének továbbpasszolását, aminek egyenes következménye a korrupció. Ahol a bürokrácia kezelhetetlen, ott megjelenik a korrupció, aztán a maffia is.

·                    A törvények nem védik a tervezőt és az építési vállalkozót sem. Mindennaposak a kifizetetlenül hagyott és csődbe taszított kivitelezők által kezdeményezett kétségbeesett akciók, ahol csákánnyal próbálják visszaszerezni jogos fizetségüket. A mi érdekünk is követelésüknek érvényt szerezni: a használatbavételi engedély kiadásának feltétele a vállalkozó (tervező) igazolt kifizetése kell legyen.

·                    Projektcégek építenek lakóparkokat, plazákat, az érvényes szabványoknak, követelményeknek fittyet hányva, „kijáróemberekkel” kenve végig az engedélyezés folyamatát, szavatosság és felelősség nélkül, súlyos épületkárokat – penészedést, beázásokat – hátrahagyva, büntetlenül. Ez mehet, jogorvoslat nincs, az erő diktál.

·                    Az EU követelmények túllihegésére legjobb példa az Építész Továbbképző Kht. létrejötte. Mindenki egyetért abban, hogy a szakmai fejlődés fontos. Ez azonban mindenkinek saját természetes igénye és joga. Ahelyett, hogy ezt segítenénk elő, önként és az EU-ban példátlan módon létrehoztunk egy bürokráciát, ahol infantilis módon pontokat gyűjtögetünk, papírokat, igazolásokat gyártunk, sorban állunk érte, egy esemény értékét a kreditpont határozza meg. Megalázó, és a szellemi élet szabadságát korlátozó agyhúgykő ez az intézmény – szorgalmas dolgozói ne vegyék magukra a vádam, nem róluk szól a kritika, a bürokrácia akkor is bürokrácia, ha olajozottan működik –, mely már most is úgy funkcionál, mint annak idején a kötelező orosz nyelv: mindenki utálni fogja, pedig a nyelv – a szakmánk – nem tehet róla. Persze van az EU által előírt élethosszig való tanulás kötelezettsége, de ennek adminisztratív eszközökkel való kikényszerítése ember- és kultúraellenes. Ha pedig nem csináljuk, elvész a munkához való – alkotmányos – jogunk, megvonják jogosultságunkat.

·                    Nincs befolyásunk a keletkező és minket létünkben érintő törvények meghozatalára, az egyeztetés – ha van egyáltalán – formális és súlytalan, lásd OTÉK, Balaton-törvény, OTSZ stb. A törvénytervezeteket utolsó pillanatban, egynapos véleményezési határidővel küldik ki, a vélemények beépítéséről nincs további információ, legfeljebb egy formalevél jön: köszönjük közreműködését, számítunk rá a továbbiakban is stb.

·                    A Kormányzati Negyed (K4) ügye jól illusztrálja, hogy hiába handabandázunk, fel lehet velünk törölni a padlót. A helykijelölés máig homályos körülményei és elhibázottsága, a koncepciótlan városvezetés ad hoc ötletei és az előkészítettség hiánya, a politikával összeszövődött ingatlanfejlesztői érdekcsoportok szabad garázdálkodása, amit mi, építészek végignéztünk, vagy elszenvedtünk, mindennél beszédesebb. Szerencsésebb múltú országokban egy nemzetközi pályázat nyertesét az ország és a politikusok a tenyerükön hordozzák. Nálunk itt van az építészet presztízse, a lábtörlő alatt. A nemzetközi zsűri kétségtelen érdeme volt, hogy a lobbiháttérrel nem rendelkező kakukktojás tervezőcsapat lett a nyertes a „biztos befutók” előtt, akiknek – t.i. a nyerteseknek – a munkából való kiszorítása és a leendő beruházójelöltek tervezőcsapatainak behozatalára irányuló nyomulás már az eredményhirdetés pillanatában megkezdődött. Etikai bizottság? Ha odáig fajult volna a dolog, mire megyünk vele? A média, a „szabad sajtó” érdeklődése, amint az építészek jogainak védelméről volt szó, hirtelen elolvadt. A Holcim-pályázat európai aranyérme az Építészfórumon kívül mást nemigen érdekelt – mintha nem is történt volna semmi. Egyesek a nemzetközi tervpályázatokban és külföldi sztárok exportálásában látják a megoldást. Ezen botrányos események után is? A sztárok behozatala pedig – ebben a K4 nyertes terve volt a véletlen kivétel – többnyire nem jelent mást, mint ingatlanfejlesztői csoportok PR-akcióját. A buborékházak előbb-utóbb kipukkannak.

·                    Keresztül lehet vinni egy olyan törvényt, ami a Balaton partján a volt kempingek helyén, parti telkeken emeletes, intenzív beépítést és környezetszennyező golfpályát engedélyez? Az építésztársadalom ezt szó nélkül végignézi?

·                    az Állam pedig rabosít minket, állandó bírságok fenyegetésében tartva – lásd a Kamara díjszabásának Versenyhivatali perét. Bírság bírság hátán, az állam csak követel, de a kötelességeket magára nem vonatkoztatja.

·                    A városokat az ingatlanfejlesztők tervezik, akik pénz nélkül érkeznek, bankhitelből építenek, a költségbe bekalkulálva az övezeti átsorolás által felértékelt telek keletkező milliárdos értéktöbbletéből az ügy keresztülviteléhez szükséges pár százmilliós korrupciót, hogy aztán többszáz százalékos haszonnal álljanak odébb.

Kedves Barátaim!

Ha ez így megy tovább, lehúzhatjuk a rolót, de az egész ország is. Kevés és még a túléléshez is elégtelen, amit csinálunk, beleértve az általam nagyra becsült kollégáimat, a kamara lelkiismeretes tisztségviselőit és a konszolidáltan lázongó fiatalokat.

Mire lenne szükség?

Deregulációra, vétójogra, a személyes felelősség és döntési kompetencia erősítésére, azonnal. …….


  

[B] „IDEGINGERLÉS- idegrendszeri megújulás a lovaglás hatására

(A német Cavallo 11/2007-es számában 45-49-ik oldalon
megjelent írás nyersfordítása – fordította Bruszt Iván)

Az ütemesség nemcsak a lónak válik hasznossá, hanem a lovas agyának is – mely a ritmusos mozgásoktól rögzítettebbé és ravaszabbá válik (gondolom ez lényegében intelligensebbet, eszesebbet jelent - FÁ).

A lovaglás nemcsak fitté, hanem ravaszabbá is tesz. Erről Gerd Kempermann professzor, aki a Regeneratív Terápiák Kutatóközpontjában mozgással foglalkozik. Ugyanis az agyban új idegsejteket hozat létre, ahogyan az agykutató Berlinben és Göteborgban, együtt kollégáival megállapította. Ők az agyban egy olyan területet kutatnak, mely a tanulást,az emlékezést teszi lehetővé . Ez a terület a hippocampus, mely épp akkora, mint egy mellénygomb. (Lásd az ábrát az írás végén.)

Elnevezését a tengeri csikóhoz hasonló alakjáról kapta. Amennyire kicsinyke, annyira fontos. A hippocampus az emberi emlékezőtehetség bejárata,a küszöb a rövidtől a hosszú ideig nyúló visszaemlékezéshez. Mindaz, amire egy ember emlékezni szeretne, annak itt át kell haladnia. Ahogy a kutatók rákos betegek esetében megállapították, semmilyen emlékezés nem lenne lehetséges a kis gomb nélkül .” Olyan emberek, akiknek a hippocampuszát daganat miatt el kellett távolítani, ezt követően semmire nem emlékezhetnek és elveszítik a tájékozódási képességüket – nyilatkozta Georg Kuhn, aki a központban neurológia professzor.

Mivel az emlékezet-őr idegsejtekből (neuronokból) áll, elektromágneses impulzusokkal összecsengve működik. Legszívesebben „thetafrekvenciában” – ahogyan a kutatók ezt a ritmust nevezik – magyarázza Kempermann neurológus. „Ezek olyan rezgések, melyek négy és tizenkét Hertz közöttiek, azaz másodpercenként négytől a tizenkettőig terjedő üteműek. A hippocampus akkor éri el ezt a frekvernciát, ha az „embere” kilazított, de éber állapotban van.” Az, aki meditáció vagy összpontosítás révén fordul befelé és mentes a feszültségtől, képes a legjobban tanulni” állapította meg Kuhn professzor. A neuronok s hippocampusban nemcsak egymással összhangban rándulnak össze. Az ütemesség a törzssejtek osztódását is elősegíti.

„Évekig azt hitték, hogy a csecsemők az agyban lévő idegsejtek bizonyos számával jönnek a világra, melyek azután apránként elhalnak.” –mondja Kempermann.”Mi most már bebizonyíthatjuk, hogy ez nem így van.” Előbb egereknek,majd az embernek az agyába néznek be a kutatók és azt látják,hogy a neuronális törzssejtek a hippocampusban még röviddel a halál előtt is osztódnak és az agyat új idegsejtekkel látják el. (Neurogenezis – lásd az előbbiekben.)

A hippocampus ezt különösen akkor teszi szívesen, ha mozgás által kerül stimulálásra. Hogy az egészséges testben egészséges szellem lakik, azt már az ókori rómaiak is tudták. Hogy fitt emberek még öregen is értelmesek, azt az antik görögök is értékelték. Ezért töprengtek a peripatétikusok (e szó annyit jelent,hogy sokfelé eljárkálók) kis csoportokban és közben töprengtek,ugyanis így könnyebb volt a számukra a gondolkodás.

Hogy ez miért van így, azt a Kempermannt és Kuhnt körülvevő kutatók bizonyítják most be. Elsőre laboratóriumi egereket forgókerékben mozdulatlanul várattak vagy ugyanígy ketrecekben időztették. Néhány hét után az aktív egerek nemcsak a labirintusokban igazodtak jobban el, hanem intelligenciatesztekben is jobb eredményt értek el. Agyukban, melyet azután Kempermann megvizsgált, több új neuront talált, mint a ketrecben üldögélőknél. Ulmann Lindenberger professzor, aki a berlini Humboldt Egyetem emberi fejlődési központjában pszichológus, hasonlót tesztelt embereknél.

(Színes fényképen háttal lovas ül a lova nyergében, szemben gyalogos sétál a kutyájával. A kép alatt szöveg. A z idegsejteknek a növekedésükhöz nincs szükségük teljesítmény-sportolásra. Már a kilovaglás vagy a kutyasétáltatás neuronok keletkezését idézi elő.)

Futószalagon edzett egy csoportot és azt állapította meg, hogy az edzésen részt vett csoport jobban lelte meg egy labirintusból a kijáratot, mint a náluk lustább próbálkozók,akik a pihenőnapjaikat heverőn fekve töltötték.

Kuhn kollégája Svédországban ismét csak azt állapította meg, hogy hazájában a legjobb érettségi dolgozatokat kisportolt diákok írták.” Ha egy ember rendszeresen és viszonylag soká mozog intenzíven, az izmai több mint 15 anyagot juttatnak a vérébe.” – mondja Kuhn professzor. Ezek közül néhány a vért a hippocampusba juttatja, ahol receptorokban horgonyoznak le.”Ezek közvetlenül a neuronális törzssejteken ülnek. Az anyagok azt a parancsot adják nekik, hogy osztódjanak és ezzel új neuronokat hozzanak létre.”

A néhányezer új idegsejt, melyek a mozgás ideje alatt keletkeztek, szinte eltűnően kis halmaz a százbilliónyi idegsejthez képest, melyek már anélkül is az agyban sürgölődnek. ”Az újak azonban érzékenyebben reagálnak ingerekre” mondja Kempermann. Lovasok számára ez azt jelenti, hogy aki nap mint nap aktív, az a leckéket és a segítséget jobban képes megjegyezni, gyorsabban jut előbbre.

Mivel a hippocampus különlegesen kedvez az ütemességnek, a lovaglás kitűnő hatással van rá. Akkor alkot a leghamarabb új neuronokat, ha embere ütemesen mozog. Az ütésszám az agy számára meglehetősen mindegy csak az a fontos,hogy a mozgás szabályos és egyenletes legyen. ”Kitartást igénylő sportok, mint birkózás vagy a ritmikus mozgások, mint amilyen a tánc – ideálisak.” – mondja a maratóni futó Kempermann.

A lovaglás is, amit kollégája, Kuhn tökéletes agyjoggingnak tart. ”Ez egyenletes mozgás, a ló üteméhez igazodó, nagyfokú ritmusérzéket kívánó és hosszabb időn át tartó.”

Minthogy a környezeti ingerek ugyanígy neuronokat hoznak a hippocampusban létre, a kutatók lehetőleg sok mozgást ajánlanak a szabadban. ”Térjünk vissza a gyökerekhez!” követeli Kuhn. „Korábban az emberek többnyire a szabadban mozogtak.”

Az agyban található állandóan szökő kút azonban mindenesetre igen érzékeny és nem szívesen teszi ki magát stresszhatásnak.

Stressz a sportban fékezi az idegsejteket, ahelyett, hogy serkentené azokat.

„A stresst nagymértékben harsogásként hat az agyra” – mondja Kuhn. Mihelyt adrenalin jut a testbe és az az idegsejtre hatással lesz, ezek tönkremennek. ”Mi ezt traumatikus élményeknek kitett személyeknél állapítottuk meg – például háborúban volt katonáknál” – mondja Kuhn. A tesztnek kitett agy a túlélésért harcol. „Nem marad a számukra idő arra, hogy új neuronokat hozzanak létre.”

Kutatótársai a New Yerseyben (USA)lévő Princeton Universityn még azt is megállapították, hogy a gyermekkori stresszélmények az egész életen át akadályozhatják a neuronok növekedését. „Így keletkeznek depressziók is” – mondja Kuhn. „Az agy nem fejlődik tovább, a beteg érzései szó szerint elhalnak.”A mozgás segíthet ilyen embereken abban, hogy újra kifejlődjenek az idegsejtek. A versenysportok nem segítenek. „ Ez ismét csak stresszben nyilvánul meg” -tart ettől Kuhn.”A kutyasétáltatás idegkímélőbb.”

Az úgy a betegek, mint az egészségesek számára ideális agyterápia, - a lovaglás - sem alakulhat át stresszé.”Ha félek, ha nyomás alatt érzem magam, nem engedhetem magam el – akkor a lóhátán a mozgás jobban árt, mint használ”.

Ugyanez érvényes azokra, akik testileg teljesen edzettlenek és akik semmiképpen nem tekinthetők koordinált testű kezdő lovasoknak.

Ezeknek az agya túlságosan nagy követelményekkel kerül szembe. „Ha én még önmagammal sem jövök ki, akkor hippocampusom a test funkcióit kell, hogy átvegye” – mondja Kempermann.” Ahelyett,hogy új dolgokat tanulnék, mindig nekem magamnak kell arra emlékeznem, hogy egyenesen üljek, feszítsem meg a hasamat és így tovább …” Egy ennyire foglalkoztatott agyban nincs új felismerések számára már hely, legyenek ezek csak a combkilazításhoz nyújtott segítségek is.

Ehhez hasonlót Kempermann berlini kollégája, Lindenberg professzor figyelt meg, egy futószalag kisérletben. Idősebb, nem edzett embereket képzeletbeli múzeumban arra kért, hogy keressék meg a kávézót. Leghamarabb azok a tesztszemélyek találtak oda, akik a keresés közben korlátba kapaszkodhattak meg, azaz nem kellett az agyukat azzal terhelni, hogy a testüket koordinálják.

A Ditroiti Egyetem kutatói megállapították, hogy hiányzó stimuláció miatt az agy már húszéveseknél elkezd zsugorodni. Minél kisebb teljesítményt képes nyújtani, annál kevésbé képes egy ember arra, hogy egy és ugyanazon időben különböző dolgokat tegyen – például a lovaglás tanulásakor a fejét felemelve tartsa, kezével puhán kövesse a ló száját és eközben még kígyóvonalban lovagoljon. Aki nem fitt,az nem képes a lovaglás közben szükséges úgynevezett „Multitasking”-ra

Mindezek a tanulmányok számtalan lovaglóórát helyeznek új fénybe, amelyeknek során a tanítványok órákon és órákon át a nyeregben fáradoznak és ennek ellenére rá kell jönniük, hogy nem elég fittek a tanuláshoz és hogy túlságosan sok dolgot kell egyszerre tenniük. Az ilyen esetben a lovasnak és az oktatójának egy lépést kell visszafelé tenniük. A kiegyenlítő órák a talajon és a hosszanülés („Sitzlonge” az eredeti német szövegben – a fordító megjegyzése) az ideálisak – akkor, ha a lovagló-tanítványnak hozzájuk kedve van.

Mindez azért, mert az idegsejteknek az agybani növekedését tekintve az a döntő, hogy szívesen mozogjunk. A kényszer stresszt idéz elő, ez ismét csak az idegújjászületést blokkolja le. A Kempermann laboratóriumi egerei közül azok, melyek önként szaladtak a forgókerékben, több neuront hoztak létre a hippocampusban, mint azok, melyek kényszerítve lettek az úszásra és a túléléssel voltak elfoglalva.

Bukások és magassági repülések az agyban kiválóan az emlékezetben maradnak

Semmit sem ér minden mozgás, ha a tanulás során nincsenek érzések a játékban. ”A hosszúidős emlékezethez vezető úton az emlékeknek sok gátat kell túlszárnyalniuk ahhoz, hogy nehogy ott mindenféle „sörét” gyűljön össze” – mondja Kuhn profeszor. Az érzések segítenek abban, hogy ezt a zárat felpattintsuk”. Aki egy élmény alkalmával meghatározott érzést élt át, az ezt az érzést megtartja az emlékezetében.”Hogy ez az élmény jó vagy rossz volt – ez az emlékezés szempontjából nem játszik szerepet” - mondja Kempermann.

Ezért emlékeznek a lovasok különösen szívesen az élményszerű lovaglóórákra, a harmonikus kilovaglásokra vagy azokra a lovas tornákra, amelyeken ők győztek és ezeket ugyanolyan makacsul követik a bukásélmények, az istálló-takarítások vagy a balszerencsés esetek.

Azonban egyetlen hippocampus sem elég ravasz ahhoz, hogy erős akarattal ne lehetne azt kijátszani. ”Ha Ön igazán mozogni akar, szilárdan elhatározza,hogy hetente háromszor a futószalagon szalad és heti négyszer nyeregbe száll, akkor önként sportol majd„ – mondja Kempermann. Akkor a motiváció adott és megteremtődik a neurogenezis, a neuronok keletkezése.

Az első neuronok néhány órányi sport után ,két vagy három heti aktivitás után kiérlelődöttek. Ezért azután, azok,akik most kezdenek el a lovaglást megtanulni, ne várjanak már a kezdettől csodákat. Megfordítva: az agy a hiányzó mozgás miatt vagy betegség következtében a neurogenezist (az idegsejtek fejlődését,létrejöttét) „jégre teszi.” Az Alzheimer vagy a Parkinson betegek például a következményeket csak évtizedek múlva érzik. ”Parkinsonnál az idegsejtek 80%-ának el kell vesznie, még mielőtt az első tünetek láthatóvá válnak” – mondja Kuhn. Alzheimer esetén a hippocampus a leggyorsabban épül le. Ezért a betegek csak igen nehezen emlékeznek valamire vissza és elveszítik a tájékozódó képességüket.”

Aki lovagol, az előrelátóan gondoskodik magáról. „Bár a sorsösszetevő marad” – mondja Kempermann. ”Egy bizonyos résszel mi is hozzájárulhatunk ahhoz,hogy idős korban szellemileg frissek maradhassunk.” A hippocampus azonban némi szünetet is megbocsájt, akkor, ha a sport olykor egy néhány hétig kimarad.” Még alkoholfüggés esetén is, olyanoknál, kiknél a neuron újjászületés megszűnt – öt héttel az alkoholelvonás után újra indul – mondja Kuhn. Ennek az előfeltétele, hogy a betegek ebben az időben rendszeresen mozogjanak.

Sőt, a kis károkat a hippocampus még azonnal is gyógyítja, akkor, ha elég fitt. A kutatók bebizonyíthatták, hogy a neurogenezis (az idegsejtek létrejötte) szélütések után megnő.” „Az új idegsejtek a beteg régiókba vándorolnak, és ott megjavítják az idegi hálózatot” – magyarázza Kuhn.

1.1) ÍGY FEJLŐDNEK KI AZ IDEGSEJTEK

A 49-es oldalon a színes fénykép magyarázószövege: Törzssejtek (a képen baloldalt) új sejtekké osztódnak (jobbra, mind a kettő zöld.)

Naponta jönnek létre az agyban az új idegsejtek, melyek a már létezők billióival (billió: milliószor millió – a fordító megjegyzése) kapcsolódnak össze. Úgy nőnek, hogy idegi törzssejteket osztanak fel és azután tovább vándorolnak. Az elektronmikroszkóp alatt sejtosztódást figyelhetünk meg és sejtvándorlást akkor, ha minden törzssejtet színnel jelölünk meg. Az új sejtek ezt a színt veszik fel és a színt azután magukkal vonszolják. Minden sejt, mely később színnel megjelölt, a törzssejtekből ered. Az agy nem merev szilárd lemez, hanem rendkívül flexibilis és magas fokú plaszticitása van (alakíthatósága.)

Három alcsoportba osztottak. Másodpercek alatt a neuronok között szinapszisok erősödhetnek meg és a rövididős emlékezetben emlékeket tárolhatnak, a neuronokból álló hálózatot pedig újból és újból újra kapcsolják össze. Ezzel az agy tartósan emlékeket horgonyoz le.

Napokon belül neurogenezisre kerül a sor, új idegsejtek keletkeznek és tartósan változtatják meg az agyat. A hippocampusban a hosszúidős emlékezet számára több tároló helyet hoznak létre. Az agy edzés által alakul, ahogyan egy izom,mindaddig, amíg az ember aktív marad.

 

Az első neuronok néhány óra sport által keletkeznek, két vagy három heti aktivitás által érlelődnek. Ezért azután a lovagolni elkezdők kezdetben ne várjanak csodákat. Megfordítva zajlik ez le, amikor az agy mozgáshiány esetében, vagy betegség következtében az ideg-újjászületést „jégre teszi.” Alzheimer - vagy Parkinson betegek a következményeket csak évtizedek után érzik.”Parkinsonnál az idegsejtek 80 %-ának el kellett vesznie, mielőtt még az első tünetek láthatóvá válnának - mondja Kuhn. Az Alzheimer kór esetében épül le a Hippocampus a leggyorsabban.”Ez az oka annak, hogy a betegek oly nehezen emlékeznek valamire és veszítik el a tájékozódást.”

Az aki lovagol,megelőzi a bajt. „Bár a sorskomponens marad „ - mondja Kempermann - „de egy bizonyos résszel mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz,hogy idős korban még szellemileg mozgékonyak maradhassunk. A hippocampus megbocsájt azonban olyan időszakokat is, melyek alatt elmarad a sport néhány hétig. „Még alkoholfüggőknél is, akiknél szünetelt a neurogenezis (idegsejti újjászületés) öt héttel az elvonást követően újra hozzákezd” – mondja Kuhn. Ennek az előfeltétele, hogy a páciensek az ilyen hetek alatt rendszeresen mozogjanak.

Kis károsodásokat a hippocampus nyomban gyógyít, akkor, ha elég fitt. A kutatók bebizonyították,hogy a neurogenezis még szélütés-rohamok után is megnőtt.” Az új idegsejtek a beteg régiókba mennek át és megjavítják a neuronális hálózatot ott.”

Hogy a mozgás a következő nemzedék szellemi edzettségére is kihat,ez egereken végzett kísérletek bizonyították be. Ha viselős egerek különösen ha ütemesen mozogtak, újszülötteiknek nagyobb lett a hipocampusa. Lehetséges az,hogy a jó lovas hölgyek nemcsak okosabbak, mint a nem lovagló barátnőik, hanem ravaszabb gyermekeket hoznak a világra..

                                                                         Patricia Wagner

Tanulás a tengeri csikóval.

(Emberi agyat ábrázoló rajz)

A hippocampus – az ábrán vörös színnel jelölve – a nagyagyi kéregben van és tengeri csikóra hasonlít. Mint a limbikus rendszer kapcsolótáblája ez „illetékes” az emlékezésért,a felejtésért és a tájékozódásért.)

 

 

vissza a lap tetejére