Elemszési szempontok
|
A teljes szöveg vázlata | Elemszési szempontok |
ünnepi megemlékezésként
a magyarság alkotmányosságáról
Egy nemzet erkölcse és kultúrája a múlt műve. Akár az anyanyelv. Közéjük
sorolható a nemzet a1kotmánya is, amely évszázadokon át összetartó
abroncsa volt közösségi életünknek.
Elevenen működő alkotásunk. S ha a nyelvet folyamatosan ápolnunk
kell, fejlesztenünk, hozzáigazítanunk az idők változásaihoz, ugyanezt kell
tennünk törvényt teremtő képességünkkel is.
Különösen manapság, az európai integráció és a világméretű eltömegesedés
korában, amikor eredetiségünk minden értékére múlhatatlanul szükségünk
van. Bartók és Kodály a XX. század elején sem divatból teremtették meg a
népzene reneszánszát, hanem azért, hogy pontosabban tudjuk, kik vagyunk, mik
vagyunk és hogy a múlt hatalma hogyan segítheti életünket. A magyar alkotmány
ugyanolyan hagyományunk, mint a néphagyomány. Teremtsük meg mi is a reneszánszát!
1.§
Az alkotmányos hagyományok természetéből, mai helyzetéből következik,
hogy az ünneplésként hozott rendelkezéseket ki kell egészítse a történeti
alkotmány fogalmi behatárolása, főbb elveinek leírása.
(01) Az alkotmány valamely elképzelést, szellemiséget képviselő államszabályozási alapelvekből és a rájuk támaszkodó megállapodásokból, döntésekből, előírásokból (a törvényhozásban axiómaként kezelt alaptörvényekből) összeálló valóságos emberi művet jelent.
(02) A magyar „alkotmány” szót jól jellemzik általános jelentésének rokon értelmű megfelelői: szerkezet, csinálmány, építmény, épület, létesítmény, emberi mű.
2.§
A magyar történeti alkotmány az államot alapító nemzet
(politikailag szervezett nép) állam-alkotó akaratára vezethető vissza.
(01) A magyar történeti alkotmány szellemisége (az egyes emberek közösségének érték-választó és értéket követő szándéka, képessége) érvényesül a nemzet életében, és korról korra a változó feltételekhez viszonyulva gyakorolt hatást a törvényekre, majd a törvények közül kiemelkedő alaptörvényekre, amelyek eszközei voltak az alkotmány szellemisége érvényesítésének. A magyar történeti alkotmányt az alkotmány szellemisége és a leírt törvényi majd alaptörvényi szövegek együtt alkotják (teljes alkotmányosság). A kettő közül az alkotmány szellemisége a meghatározó.
(02) Az alkotmányos szellemiség léte, folytonossága a nemzet létét, folytonosságát jelenti, az alkotmány folytonossága az állam létéhez, folytonosságához kötődik. A magyar állam nagyobb politikai szövetségbe, egységbe a nemzeti létének megtartásával léphetett be (erre jelentett megoldást a Habsburg korban a perszonálunió).
(03) Az alkotmányos akaratot megfogalmazó, érvényre juttató cselekedet volt kezdetben a lényegi kérdésekről alkotott törvények meghozatala, majd az alaptörvények alkotása az országgyűlésekben, polgári korszakban pedig a külön e célra megválasztott testületek, alkotmányozó nemzetgyűlések munkája. Magyarország alkotmánya egy az alapelveiben erős, ugyanakkor alaptörvényeiben a változó történelmi helyzetekhez elveinek feladása nélkül illeszkedni képes történelmi alkotmány.
3.§
A történeti alkotmány alapvető elvei és tételei az alkotmány
mibenléte, a nemzeti meggyőződés és a szokásjogi gyakorlat szerint a következők
voltak:
(01) Az alkotmány nem szüntethető meg, de alaptörvényei jelentős mértékben reformálhatók, fejleszthetők,
(02) Törvényszegés jogot nem alapít, ami nyilvánvalóan következik abból, hogy a törvény eszköz az alkotmányos szellemiség érvényesítéséhez, hiszen az eszköz sérelméből nem következik az értékválasztás jogosultságának csorbulása.
(03) A nemzet minden hatalom forrása, idegen hódító vagy belső önkény ezt nem kérdőjelezheti meg az alkotmányra támaszkodó törvényekkel legalizáltan.
(04) Az állami főhatalom hajdanán a nemzet bizalmából szállt a szent koronára.
(05) A szent koronát mint az állami főhatalom alanyát személyiségnek tekintjük, amely hordozza egyfelől a nemzet alkotmányos szellemiségét, másfelől pedig jogi személyként törvények majd alaptörvények keretében írásba foglalt jogok és kötelességek letéteményese. Tehát az állami szuverenitás a szent koronát illeti.
(06) Csak korlátozott hatalom gyakorolható. A főhatalomból az állam egyes szervezetei, tisztségviselői csak megosztottan részesedhetnek.
(06.a) Rendi korszakban a törvényhozó hatalmat a király és az országgyűlés csakis közösen, azaz egymással megosztottan gyakorolhatta, a végrehajtó hatalmat gyakorlása pedig a király és az autonóm vármegye között volt megosztva.
(06.b) Polgári időkben a hatalmi ágak a modern kor hatalommegosztási elveit követve részesedhettek a szentkorona főhatalmából. A főhatalom meg nem osztható elemei elszakíthatatlanul kötöttek a szent koronához.
(07) A koronához való viszonyán nem változtathatott sem a „fő”, a király, majd „osztott fő”-ként a polgári korszak megosztott hatalmi ágainak intézményei, sem a „tagok”, a nemzet illetve annak képviseletében az országgyűlés, vagy bármilyen más képviselet. A korona tagjai és fője alkották közösen a korona testét.
(08) A hatalomátruházás, a főhatalomból való részesedés feltétele volt a király esetében a koronázási eskü (más tisztségviselők esetében ugyancsak eskü) letétele az ország törvényeinek, alkotmányos jogainak védelmére és megtartására, a koronához való hűségre. Ezt követően mehetett végbe a koronázás a szent koronával (más tisztségviselők esetében a hivatalba lépés). Elvileg a koronához hűtlen királyt (tisztségviselőt) a nemzet megfoszthatta tisztségétől (az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás joga sőt kötelessége).
(09) Abban az időben, amikor az alaptörvényeket és törvényeket már megkülönböztették egymástól:
(09.a) Az alaptörvények határozták meg az államélet döntő kérdéseit (államforma, unió, a szent korona tagjainak köre, stb) Az alaptörvények az alkotmány lényegét nem érintik.
(09.b) az alkotmányon alapuló, országgyűlés által alkotott törvények az alkotmányban elvileg körvonalazott társadalmi viszonyok normatív és szankcionált, aktuális kifejtései. A különböző időkben meghozott, írásba foglalt törvények a társadalmi fejlődést követő, a jogfolytonosság elvének megfelelő tartalmúak.
(10) A szent korona főhatalmából részesedő önkormányzatok autonómiája az egyik legfontosabb megnyilvánulása az államalkotó nemzet alkotmányos értékválasztó és érték-érvényesítő (ellenőrző) szerepének. Az egykori vármegyei politikai közélet megszűntével felerősödött a köztestületi-kamarai és civil szervezeti politizáló közélet jelentősége.
(11) A valamilyen módon megosztott hatalom részesei egymáshoz képest függetlenek voltak a maguk területén, de ugyanakkor együttműködésre ösztönözte őket az egységes főhatalomból való részesedés.
(12) A mellérendelés elve szerint a szent korona tagjai között alapvetően a politikai egyenlőség, a mellérendelés elve érvényesült vagyonra, vallásra, nyelvre (nemzetiségre) való tekintet nélkül. Ez más szóval az egyenlő alkotmányos szabadság elve mind személyre, mind vallásra, mind vagyonra, mind a nemzetiségekre tekintettel. A nemzetiségek egyenlőségéből következik tágabban a népcsoportok egyenlőségének elve is.
(13) A történelemben fokozatosan, lépésekben szélesedtek ki a kiváltságok, autonómiák, a szent korona tagság és egyéb jogok körei a jogkiterjesztés elve szerint. Ez alól kivétel volt az államalapítást követően a rendiség kialakulása, amelynek tapasztalatait követően született meg az Aranybulla ellenállási záradéka. Az 1848-as jobbágyfelszabadításban viszont a szentkorona tagjai körének kiszélesítésében érvényesült a jogkiterjesztés elve.
(14) A „törvényszegés jogot nem alapít” elve szerint a törvénynek ellentmondó uralmi rendelkezés nem érvényes – de ha erőszakkal mégis kikényszerítették, akkor az erőszak megszűnte után sosem voltnak kellett tekinteni.
(15) A korona főhatalmából következő tulajdonjoga alatt értették, hogy a szent koronáé volt az ország területe, bányakincse (föld és a föld méhe), a víz, a levegő és általában mai szóval minden természetes monopólium tulajdona (amelyek korlátlanul újra nem állíthatók elő, amelyek a nemzeti lét fontos feltételei és amelyek használatára csak a szentkorona tagja lehetett jogosult), valamint ugyanezen elv szerint a közintézmények üzemeltetésének joga, pénzverés joga, hadsereg tartásának joga, a bíróság a szent korona nevében hirdethetett ítéletet – mindez a korona tulajdonát képező javak elzálogosításának, eladásának, a korona hatóköre alóli kivonásának tilalmával.
(16) Jutalmat, birtokot vagy egyéb adományt az állam javaiból csak a szent koronának, tehát a nemzetnek tett szolgálatokért lehetett kapni. Birtokot csak honosított személy kaphatott, idegen állampolgár nem.
(17) A szent koronához kötődő hűség emelkedett eszmeisége hatotta át a társadalmat alkotó autonómiák sokrétű rendszerét is. Az alkotmány szellemiségéből és azt kifejező, érvényre juttató írott törvényekből majd alaptörvényekből álló állami alkotmányhoz hasonlatos volt az államon belüli (ugyancsak személyként felfogott) autonómiák kultúrája, amely a természetes személy autonóm lététől (a szemléletesség kedvéért: szellemiségétől és írásba foglalt jogaitól és kötelességeitől) kezdődően kiterjedt az egyesületi, gazdasági, önkormányzati autonómiák bonyolult, időben egyre gazdagabb rendszerének minden elemére.
(18) A szent korona alkotmányosságának elengedhetetlen szerves alkotóelemét, tartozékát jelentette az autonóm létezésre jogosult és autonóm létezésre képes természetes személyekből álló társadalom (politikai nemzet), valamint a tényleges, valós tartalmú szervezeti autonómiák nemzetet átfogó rendszere.
4.§ Megbecsülve és védve az alkotmányos társadalmi értékrendet, kultúrát, hagyományt az országgyűlés a következő rendelkezéseket hozza:
(01) A nemzeti alkotmányos hagyományok ápolásának a közéleti, oktatási, kutatási költségeit reális mértékben a költségvetésnek önállóan kell finanszíroznia közvetlen megajánlott tételként, adókedvezménnyel és más módon.
(02) Elérendő cél, hogy megszűnjön minden hivatalos, félhivatalos vagy csak tendencia szerűen érvényesülő tiltása az alkotmányos értékekre való hivatkozásnak.
(03) A Corpus Juris Hungarici (történelmi magyar törvények) teljes fellelhető szöveganyagát 1000-től 1949-ig (a Kovachich testvérek gyűjteményével együtt) hozzáférhetővé kell tenni a legszélesebb nyilvánosság számára latin és magyar nyelven, korabeli stílusában és mai fogalmazással, régebbi és későbbi jegyzetekkel, bevezetőkkel, elemző tanulmányokkal és legfontosabb okleveles forrásokkal együtt, úgy a kutatás mint az oktatás és az általános közérdeklődés számára idővel javuló előkészítésben.
(04) A szent koronával kapcsolatos, a közvetlen alkotmányjogi kérdéseken túlmenő ismereteket, kutatásokat a Corpus Juris Hungaricihez hasonló megbecsülésben kell részesíteni, és legszélesebb nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni - mind az akadémikus eddigi „hivatalos” álláspontokat, mind az akadémikus álláspontot megkérdőjelező, attól eltérő álláspontú kutatásokat és kutatási hátteret nélkülöző további elképzeléseket.
(05) Az országgyűlés a millenniumi évforduló második évében köztestületi kamarát hív életre, amely közfeladatként a történeti (azaz teljes) alkotmányosság kérdésének vizsgálatát, közismertté tételének előmozdítását végzi köztestületi formában.
(06) Az országgyűlés előírja a történeti alkotmányos hagyomány, az alkotmányosság évenkénti ünneplését egyrészt az államalapító Szent István király ünnepéhez kapcsolódóan, augusztus 20-án mind az állami, mind önkormányzati szinten, másrészt az 1848-as márciusi események ünnepéhez kötődően, március 15-én állami és önkormányzati szinten valamint iskolai keretekben.
(07) Ez az ünnepi törvény szorgalmazza, hogy a törvényhozók a jövőben legyenek tekintettel arra, hogy szent István által alapított államban élünk, és ezért a sarkalatos kérdéseket tárgyaló, érintő törvényekben emlékezzenek meg a bevezetőben az elmúlt ezer év vonatkozó emlékeiről bibliográfiai hivatkozással, szövegszerű idézéssel vagy akár elemző megjegyzéssel együtt (vallás-szabadság, szólás-szabadság, állampolgárok közötti megkülönböztetés tilalma stb).
5.§
A magyar alkotmányos hagyomány magán viseli eredetünk, történelmünk,
kultúránk lenyomatát oly mértékig, hogy alkotmányos értékek nevében
folytatott közjogi küzdelmek sora történelmünk egyik vezérfonalának
tekinthető. Legnagyobb szabadságharcainkat alkotmányos célokért vívtuk, a
szabadságharcokat lezáró békekötések az alkotmányosság helyreállítását
hozták. Alkotmányos létünk gyökereiről
és jelentős fordulatairól megemlíthetjük:
(01)
A magyarok honfoglalást megelőző, szkíta koráig
visszavezethető a nemzet (politikailag szervezett nép) ragaszkodása az értékrendjéhez
hű hatalom ideájához. A pajzsra emeléssel fejedelemmé választás megegyezés
jellegű hatalmat jelez a törzsek és a fejedelem között. A honfoglalást követő
évben tartott ópusztaszeri országgyűlés ténye rendezett, megyezéses
hatalmi viszonyok emléke.
(02) Szent István Intelmeiben hangsúlyos szerepet kapott az önkényt kerülő, a mértékletes, a tanácsokat mérlegelő hatalomgyakorlás erkölcsi és ésszerűségi parancsa, ami megfért az eltökélt államférfi, keménykezű uralkodó és sikeres hadvezér alakjával.
(03)
Szent István és Szent László, általában a királyság első,
mai szóval szakrális korszakában hűségesnek az isteni igazsághoz kellett
lenni. Felségsértés alatt az isteni akarat megsértését értették, és
csak ezen keresztül az isteni akaratot végrehajtó király megsértését.
(03.a)
Az őket követő korok (Európa szerte) szaporodó hivatalú, bürokratizálódó
és leépülő eszmeiségű világának gyengébb, önkényeskedő királyai nem
várhattak el olyan tiszteletet, mint elődeik. A hűség, hódolat Magyarországon
ettől kezdve a szakrális kor királyi teljhatalmának jogutódjául elismert
szent koronát illette meg.
(03.b)
Felségsértést ettől kezdve a Magyar királyságban az általános
felfogás szerint a király is elkövethetett a szent korona ellen.
(03.c)
A korona tisztelői hűségesek maradhattak az isteni igazságokat
meghivatkozó emelkedett eszméikhez a szent korona tiszteletében.
(03.d)
Az uralkodók e korban Európa szerte az elvi igazságot megillető odaadó
hűség helyett egyre inkább személyüknek szóló engedelmességet vártak
el, hogy saját hatalmuk akár öncélú megtartásán munkálkodhassanak egyre
nagyobb erővel, egyre önkényesebb királyként. Velük szemben fogalmazták
meg az alkotmányos biztosítékokat Magyarországon, idővel egyre határozottabb
formában.
(04) Az Anonymus Gesta Hungarórumából ismert alkotmányos jellegű garanciákat tartalmazó vérszerződés-szöveg legalábbis Anonymus korának (Aranybulla előtti korszak!) gondolkodásában már mindenképpen az alkotmányos szellemiség kiforrott megfogalmazásának létét bizonyítja (amely a Gesta állítása szerint a megelőző századokban is élő szemlélet, hagyomány volt).
(05) Az 1222-es Aranybulla (II. András) az első oklevél, amelyben az alkotmányosság védelmének intézményesített garanciája is megjelenik (ellenállási záradék).
(06) Az 1351-es oklevél (Nagy Lajos) 11. törvénycikkében kimondja minden nemes egy és ugyanazon szabadságát.
(07) Az 1351-es oklevél (Nagy Lajos) bevezetőjében kimondott, a földtulajdon védelmére kialakított ősiség intézményének következtében a köznemesség nem válhatott az arisztokrácia kiszolgáltatottjává. A birtokos elveszítette a birtok elidegenítéséhez való jogát, viszont a köznemesség mint egész megmaradt, az ország megőrizhette sok nemzedéken át a politikai életben a birtokára támaszkodva önálló véleményű, a nemzethez azaz a szent koronához és annak alkotmányához hű társadalmi réteget. A föld járadéka a rendi korszak kiteljesedő időszakában úgy finanszírozta a kiterjedt politikai közéleti tevékenységet, hogy érdekeltsége hosszú időn át egybeesett a nemzeti kötelékekkel.
(08) A szent korona király és országgyűlés feletti főhatalmának ideája Zsigmond király idején már megjelenik a törvényekben (oklevelekben hamarabb is kimutatható), és ettől fogva a magyar alkotmányos gondolkodás sarokpontjává vált. Zsigmond a hajdani szent királyokat illető hűséget saját maga ellenében is a szent koronát megilletőnek jelenti ki (1390. évi Peter Comes oklevele)
(09) Mátyás király törvényeiben a vármegyék autonómiáit oly mértékben megerősítette, hogy ettől kezdve lehetett beszélni a végrehajtó hatalom megosztásáról a király és a vármegyék között.
(10) Országgyűlési határozat 1440-ből, I. Ulászló koronázásakor „…a koronázás mindig az országlakók akaratától függ és a korona hatékonysága s ereje az ő jóváhagyásukon alapul”.
(11) Werbőczi István Hármaskönyvében (1514) először kerül összefoglalásra a teljes magyar joganyag részeként az alkotmányos közjog, és ebben módszeres kifejtésre a szent korona főhatalma. Ez a könyv sok évtizedes munka eredményeként született és évszázadokra a magyar jogi gondolkodás sarokkövévé vált.
(12) Az 1526-os mohácsi csatavesztés óta számítható hagyomány szerint a magyar nemzet nagyobb politikai egységbe csak államisága, alkotmányossága és ezzel nemzeti léte formális megtartásával léphet be.
(13) A Habsburg-kort végig kisérték az alkotmányos értékeket, az önálló államiságot védő közjogi küzdelmek:
(13.a) hol a trónra lépő uralkodóval folytatott vitákban az alkotmányra (alkotmányos elvekre és alaptörvényekre) leteendő koronázási eskütől kezdődően az (alkotmány-) sérelmi országgyűlési viták hosszú során át, időnként a megszakadt jogfolytonosság helyreállításával, hol pedig fegyveres harcot is vállaló szabadságküzdelmekben.
(13.b) A perszonál-unió Európa szerte ismert formájában tartotta meg Magyarország sajátos állami-közjogi önállóságát és tagolódott be egyúttal a Habsburg-ház révén az európai birodalmi hatalmi szerkezetbe.
(14) Az 1848-as törvények a szent korona tagságot kiterjesztették minden állampolgárra és ugyanakkor megtartották a szent korona közjogi szerepét.
(14.a) A polgári korszak ekkor született alaptörvényei: a 31, az uralkodó által is szentesített törvény, amely lerakta a polgári állam intézményi alapjait (polgári jogállamiság, népképviselet, jobbágyrendszer megszüntetése (feudalizmus felszámolása) - egyedül a bíróság függetlenségének megteremtése maradt el 1861-ig.
(15) Az 1848-as küzdelmek kiindulópontja az alkotmányos magyar kormány ellen intézett hadüzenet nélküli fegyveres támadás volt a frissen alakult osztrák nemzeti kormány részéről, amely egy birodalmi kormány hatásköreit törvénysértően igényelte. A katonai küzdelmek elbukását követően 15 évvel, 1867-ben Deák Ferenc vezetésével közjogi elven, a jogfolytonosság helyreállításával született meg a kiegyezés a Habsburg házzal.
(15.a) A polgári kor 1867-ben hozott alaptörvényei: megszűnt az 1849 óta tartó abszolutizmus, elismerték a 48-as áprilisi törvényeket és kialakították a közös érdekű ügyek intézményeit (az Osztrák-Magyar monarchia létrehozása)
(16) A Madách Imre által az Ember Tragédiájában megrajzolt falanszter és a XIX-XX. századi elidegenedés úgy is felfogható, mint a modern kor alkotmány-levélre (alaptörvényre) redukált alkotmányosságának, beszűkült emberségű társadalmának megnyilvánulása.
(17) A XIX. sz. végén Deák Ferenc közvetlen környezetéből indulóan a XX. sz. közepéig több nemzedék majd félszáz jogelméleti gondolkodója „szent korona tan” néven foglalta össze a magyar alkotmányosságnak a szent korona közjogi főhatalmán alapuló, több mint 500 éves rendszerét – és egyeztetni törekedett azt a modern polgári társadalom világával.
(18) Az ország trianoni szétszakadása következtében a magyar nemzet jelentős részei, a szentkorona alkotmányosságában évszázadokig élő nem magyar anyanyelvű népek és nemzetiségek kerültek a magyar állam határán túlra. A békekötés szövegét alaptörvényként iktatták be.
(19) A világháború végén a népköztársaság kikiáltása megszakította a magyar alkotmányos viszonyokat, amelyeket 1920-26 közötti alkotmányozó nemzetgyűlési munkával állítottak helyre
(19.a) a polgári kor alaptörvényei közé számítható ebből az időből az 1920/I-es törvénnyel kezdve az alkotmány helyreállításáról egészen az 1926-os törvényig a felsőház megalakításáról hat év számos törvénye.
(20) Az 1944. márciusi német megszállással ismét megszakad a magyar történeti alkotmányosság jogfolytonossága (mint történt korábban I. Lipót alatt, II. József idején, 1848 után vagy 1918-ban).
(21) A Szovjetunió kényszerítésére, amely ideiglenesnek mondottan 46 évig megszállta Magyarországot, megalkották az 1949. évi XX. törvényt, amelyben az „alkotmány” kifejezést maga a törvény szövege leszűkítette az „alaptörvény” fogalmára, kifejezni kívánva ezzel az ország államiságának.korlátozottságát, az országlakosok alkotmányos akaratának elfojtását.
(21.a) Ettől kezdődően a törvényhozás kereteiben ennek az alaptörvénynek az alapján hozták a törvényeket. A hagyományos tágabb értelemben az alkotmányról ez az alaptörvény nem tett említést.
(22) 1989-ben a rendszerváltásnak nevezett fordulat során jelentősen módosították az 1949-es alaptörvényt. Ennek a módosított alaptörvénynek a hatályáról a bevezető megállapítja, hogy: „új alkotmány elfogadásáig”.
(23) Az 1989 és 2000 között hozott módosító törvények a kommunista hatalom alaptörvényének szellemét lényegesen átalakították (a mai német alkotmányt mintának véve), de nem változtattak alaptörvényre leszűkített voltán.
6.§ Az évezredet felölelő alkotmányos emlékeinkkel és megélt önazonosságunkkal lehetünk teljes értékű társadalom, államalkotó nemzet mind a mai világban mind az elkövetkező nemzedékek életében. Az egyesülő Európa egyenjogú, önérdekét érvényesíteni képes tagjai akkor lehetünk, ha megnyugtatóan képesek vagyunk rendezni alkotmányosságunkat. Tudjuk, hogy a nagyvilágban korunkban az egész Földet és közelebbről Európát behálózó, integráló, nemzetek fölötti politikai, gazdasági, kulturális szerveződések kisebb jelentőséget tulajdonítanak az alkotmányosságnak, és ezzel megnehezedik az alkotmányosság feltétlen vállalása. Ez azonban nem ok rá, hogy ne is emlékezzünk arra, ami a magyar létet, a magyar identitást ezer éven át meghatározta. A magyarság számára a polgári korszak nem a megelőző rendi korszak abszurdumig vitt tagadásában született, hanem régi korok értékeit, szépségeit megőrizni igyekvő megújító cselekvéssorban.
(01) Az alkotmányos politikai test a rendi társadalom kezdetétől 1848-ig maga a nemesség, 1848-tól jogkiterjesztésnek köszönhetően az ország minden választópolgára (azok, akik a cenzusnak megfeleltek). Azonban a rendi korszakban sem csak a nemesi társadalom értékrendjét fejezte ki, hanem áthatotta a teljes magyarságot. Ennek emlékét őrzik a Mátyás király mesék. A magyarság alkotmányos hagyománya a népművészetek mintájára a magyar kultúrkincs szerves, elhagyhatatlan részét képezi.
(02) Az alkotmányos lét evidenciáit a magyar irodalom, népmese (!), zene, művészetek világából is meríthetjük.
(03) Az alkotmányos szolidaritás, lelki kultúra kötelékeinek felfedezéséhez, elfogadásához, felelős érvényesítéséhez a mai körülmények között forrásként a történelmi alkotmányosságunk adódik. Az alkotmányosság aktuálisan is fontos alapelveit, azok megfogalmazását a magyar alkotmányosság érzelmileg megélt, értelmileg rendezett emlékeiből építkezve nevezhetjük meg (mint ahogy anyanyelvünkön fogalmazhatjuk meg mai mondanivalónkat is).
(04) A határokon átnyúló nemzetintegráció gondolata találkozik a közösen megélt, és a határon túl élők körében a magyar államban élőknél felfokozottabban vállalt alkotmányos hagyomány szellemiségével.
(04.a) Az első világháborút követően nagy tömbökben határon túlra került magyar nemzetrészek és a XIX-XX. században jelentős létszámban távoli országokba került magyarok személyenként és közösségeikben szintén a szentkorona alkotmányosságának örökösei.
(05) A Regnum Hungariae emléke a Kárpát medencében élt népeknek közös európai gyökér, mai szóval regionális közös kulturkincs. A szentkorona alkotmányosságában évszázadokat megélt nem magyar anyanyelvű népeknek is vállalható kulturális öröksége a magyar, régebbi latin nevén „hungarus” alkotmányosság, amelynek esetleges vállalását a magyarság csak tiszta szívvel üdvözölheti.
(06) A magyarság legszebb álma teljesülne be, ha a környezetét adó régió a teljes alkotmányosság elvét képviselő történeti alkotmányos hagyományhoz kötődéssel léphetne az Európai Unióba, ha a globalizmus viharait a teljes alkotmányosság védelme alatt élhetné át, illetve ha a globalizmus ígéretes jövőjére a teljes alkotmányosság lelki-közjogi eszközeivel rendelkezve tekinthetne – és ha a teljes alkotmányosságra saját maga mint erősödő nemzet képessé válhatna.
(07) A felvilágosodás kori alkotmánylevélre egyszerűsített alkotmányszemlélet feltételezte, hogy a népképviseleti parlament, az időnkénti úgynevezett alkotmányozó nemzetgyűlés, majd ezt kibővítve a tudományos haladás, újabban a civil szervezetek közéleti aktivitása megfelelően pótolni képes az államalkotó nemzet (politikailag szervezett nép) alkotmányos szellemiségét hangsúlyozó teljes alkotmány fogalmi rendszerét. A XX. századi diktatúrák sok más történelmi tapasztalattal együtt arra figyelmeztetnek, hogy nem csak a környezetvédelemben van szükség a minél átfogóbb ökológiai modellekre, hanem az állam legfőbb alapelveit megfogalmazó alkotmány esetében is.
7.§ Megemlékezésünkkel hitet teszünk amellett, hogy lehet és érdemes az alkotmányosság történelmi korszakokon átnyúló történetében erőt és energiát áldozva tájékozódni.
(01) A történeti alkotmányosság sajátossága, hogy korokon átívelő volta miatt képes „örök emberi” normákat állítani a mindenkori hatalom elé. Ezzel szemben az alkotmányos alaptörvény vagy alkotmány-levél sokkal jobban kiszolgáltatott az adott korszak hatalmi erőviszonyainak
(02) A történeti alkotmányosság sajátja, hogy a korábbi időkben született törvényeinek, alaptörvényeinek szövegeiben az adott korszak konkrétumai később már nem értelmezhetőek, ezért egyre inkább csak a bennük esetlegesen felfedezhető szimbolikus tartalom, tanulság értelmezhető.
(03) A történeti alkotmány sajátja, hogy feltételezi, ösztönzi a szent korona tagjainak személyes és kollektív autonómiáit, autonóm létezését, ezért a falanszteri, elidegenedett, kiszolgáltatott emberi viszonyok javításához elvi alkotmányos keretet, támaszt kínál.
(04) A történeti alkotmány az alkotmányos szellemiség és az alaptörvények megkülönböztetésével hasonlóképpen jár el, mint korunkban a jogpolitika és a jogtechnika megkülönböztetése.
(05) Mai falanszter-ízű, nagymértékben elidegenedett világunkban meglepetésként szolgálhat, ha elgondoljuk, hogy ezeréves történelmünk legelején is az állam alkotmányát milyen határozottan emberi alkotásnak, emberi értékek, felelősség és cselekvés függvényének tekintették (mégha számunkra szokatlan jelképekbe csomagoltan is), amelyért küzdeni, amelyet tovább fejleszteni emberi-politikai feladat.
(06) A történeti alkotmány alaptörvényeit időről időre a változó feltételekhez mérten újra kell rendezni, elemezni, frissíteni, esetleg egységes szerkezetbe foglalni. A történelmi alkotmány egységes szerkezetbe foglalt alaptörvényeit az alkotmány-levéltő az különbözteti meg, hogy az alkotmánylevelet nem kell egyeztetni a történetileg kialakult alkotmányos elvekkel, a társadalom alkotmányos történetileg formálódott alkotmányos szellemiségével.
Elemzési szempontok a szövegtervezethez:
1) első a tartalmi kérdés: mi az értelmi kuszaság, hogyan lenne jobb a logikai építkezés? – Az alkotmányos gondolatkört nem szabad jelentőségétől megfosztva kezelni (abból csak „lekezelés” sülhetne ki a legpatetikusabb mondatokba ágyazva is). Nézzünk szembe: az alkotmányos gondolatok teljes mélysége miféle átfogó horizontot jelent!
2) hogyan lehet a mondatokat érthetőbben és mégis tömörebben fogalmazni? – Megtartva a lényeget (hogy az alkotmányos fogalmak lényegükből fakadóan alkothatják társadalmi gondolataink vezérfonalát, ha nem zárkózunk el előle), a javaslat nem jelenti a konkrét mondatokhoz való ragaszkodást. A találóbb, tömörebb, a lényeget el nem hanyagolva emelkedettebb, jobb megfogalmazásnak a kezdeményezők is csak örülhetnének.
3) hogyan lehet „jogszabályibb” fogalmazású? – Mert a § jelek önmagukban nem eredményeznek kodifikálásra kialakított szöveget (ha ez valóban külön műfaj; egyébként a §-jelek egy köztisztviselő kérésére kerültek a szövegbe, amelynek az eredeti 50 oldalasról való tömörítésében mindenképpen segítségül szolgáltak). A 4.§, a rendelkező rész kivételével az 1-2-3. és 5-6-7. §-ok azért kerültek megfogalmazásra, mert nem hivatkozható meg egyszerűen, hogy miben is áll az alkotmányos hagyomány! Egy címer esetén elég a címer rajzát mellékelni, egy főváros esetében elég a város nevét megadni – azonban az alkotmányos hagyomány esetében a rajz mellékelése nem járható út, a megnevezés pedig kevés, mert évtizedeken át (mai egyetemi tankönyvekig hatóan!) lényegében tilos volt oktatni fogalmi mibenlétét, a korunkban szokatlan kötöttségét mind a legszélesebb értelemben vett néphez-nemzethez mind a hatalmat gyakorlókhoz, máig nem ismerik szokatlanul igényes logikai építményét, „alkotmányát”. A megemlékező törvényben az alkotmányosság jellege és története főbb vonalai vázolásának célja, hogy valóban a magyar alkotmányos hagyományról emlékezzen meg a törvény.
Az alkotmányos hagyomány elvi mibenléte
A magyar történeti alkotmány az államot alapító nemzet (politikailag szervezett nép) állam-alkotó akaratára vezethető vissza.
A történeti alkotmány alapvető elvei és tételei az alkotmány mibenléte, a nemzeti meggyőződés és a szokásjogi gyakorlat szerint a következők voltak:………
A rendelkező rész
Megbecsülve és védve az alkotmányos társadalmi értékrendet, kultúrát, hagyományt az országgyűlés a következő rendelkezéseket hozza:………
Az alkotmányos hagyomány tényei
Az évezredet felölelő alkotmányos emlékeinkkel és megélt önazonosságunkkal lehetünk teljes értékű társadalom, államalkotó nemzet mind a mai világban mind az elkövetkező nemzedékek életében.
Megemlékezésünkkel hitet teszünk amellett, hogy az alkotmányosság történelmi korszakokon átnyúló történetében erőt és energiát áldozva lehet és érdemes tájékozódni.