From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, April 28, 2015 11:18 PM - To: 'viktor.orban@parlament.hu' - Cc: 'info@mnb.hu' - Subject:
Vegyék már komolyan magukat rendszerváltásban élenjáró urak és hölgyek!
Ez nem totó-lottó szelvény.
Egészen röviden:
nemcsak kegyetlen dolog a devizahiteles banki-állami kartell a lakosság ellen,
hanem mélységesen buta is.
Bővebben, kísérő levéllel:
Kinek címezzem levelemet a legnagyobb komolysággal?
Orbán Viktor kormányfőnek? – elküldöm.
Matolcsy György jegybankelnöknek? – elküldöm.
Egy rakás egyetemi tanárnak, ifjú titánnak, némileg tisztességes szakértőnek? – küldjék el.
Vagy az ellenzékének?
Kezdjük az ellenzékkel. Az ország vonatát (hajóját, repülőjét) biztos ami biztos több képesített mozdonyvezetőnek (hajóskapitánynak, pilótának) is kísérnie kell a nem-rutinos utakon … hogy vezető nélkül az ország ne maradhasson. A jelenlegi kutyakomédiában azonban a tartalék megpróbálja a mozdonyvezetőt (kapitányt, pilótát) kilökni a vezető ülésből. Elgáncsolni, kizárni stb. A vonat (hajó, repülő) meg nem számít utasokkal együtt sem. Képtelen állapot, lázálom, újsághír. Például az uniós hírekben a pilótát kizáró másodpilótáról.
De nézzük más oldalról a dolgokat. Mi van ha kalózként támadták meg a vonatot (hajót, repülőt) olyanok, akik nemhogy nem voltak kellően felkészülve a jármű kezelésére, hanem nem is igazán érdekli őket sok apró részlet. Mint Rákosi pajtást a telefonrendszer, amelyről azt mondta, azért nem kell fejleszteni, mert a kapitalisták jól megcsinálták és a harmadik világháborúig bőven elegendő amit elvettek tőlük.
Kezdem magam ilyen abszurd kijelentések világában érezni a devizahitelek világában. Helyesebben a devizahitelek nyilvánossága által ütött résen át a pénzügyigazgatás belviszonyaiba betekintvén. Mi folyik itt kérem? Kormányzó erők szorítják ki a legutolsó önkormányzati helyről az ellenzéki vagy csak nem lekötelezett jelölteket, azaz kézben az ország egésze, de mire föl? A hajó kapitánya a kormányt biztos kézzel fogja – az utasok meg a korlátnál tengeri betegek. Emlékeznek még erre a viccre? Ebből a szocialista viccből kellene kijönni devizahiteleseknek és mindenki pénzhasználónak. De mintha foglyul estünk volna. És ráadásul mintha ezt a fogoly-túsz helyzetet természetesnek tartanák. Mindenki. Kormány és ellenzéke egyaránt. A hatalom a fontos, nem számít a szakértelem (nem a Kádár korszakot éljük?).
Mielőtt kormánypáholó meg antipolitikai indulattal vádolna valaki, a tárgyra térek.
A devizahiteleket rendbe tevő elszámolásokat több okból meglepetéssel fogadtam:
1. majd kétmillió levélben háromszor átlagosan leíratni a bankokkal, hogy tisztességtelenek voltak – nem kis teljesítmény.
2. megíratni ezt a majd kétmillió levelet úgy, hogy a jogszabályokban azt sem tisztázták – mit nevezünk pénznek – nos ez is egy teljesítmény.
3. és végül tulajdonképpen cserben hagyni a devizás áldozatokat a nagy csűrés-csavarással – ez az eredmény kezd egyre határozottabban körvonalazódni.
a. szerintem nem fogják postázni a leveleket mindenkinek (családom hat devizás hiteléből egy után érkezett meg a levél)
b. ebben az egyben pedig 60 sorban és 50 oszlopban, 22 oldalon közölnek egy táblázatot, amiről higgyem el, hogy a szorzást nem tévesztették el benne
c. de hibásak a bemenő adatok (a levél úgy fogalmaz, hogy a korábbi értesítések alapján és a szerződéshez igazodva számoltak – csakhogy a korábbi értesítések a szerződésnek ellentmondottak eleve)
d. a legnagyobb probléma pedig abban van, hogy a magyar pénzügyi rendszer nem rendelkezik egyértelműen rögzített pénz-definícióval. Nincs ilyen törvényi hely – legalábbis nem találtam. Definíció híján, tisztázatlan pénz fogalommal élve nem lehet értelmesen a pénzt használni. Se devizahitelekben sem azon kívül. Tehát vakvágányon száguldó vonaton (hajón, repülőn) zajlik a dulakodás a vezető fülkében (parancsnoki hídon, …. meg a repülő orrában). Utasként egyelőre kíváncsian várom, meddig tarthat ez az állapot. Álljanak meg, ki akarok szállni? De nem enged a beszorult biztonsági öv, a devizás törlesztési követelés, a tisztességes bankok, az értelmes pénzfelügyeleti hivatalok teljes hiánya.
Tisztelt MINISZTERELNÖK ÚR!
Önnek talán nincsen meg a bölcsek köve kabátja szivarzsebében, és hiába is fordulna pénzügy igazgatási beosztottjaihoz. Ők sem tudják, nekik sincsenek bölcsek kavicsai, morzsái sem ezügyben. Mehetnének egyetemi tanárokhoz is, de amint állampolgárként tájékozódni próbáltam, nekik sincsen fogalmuk sem arról, hogy mit nem adnak át a tanuló ifjúságnak. Gyerekkorom Kazohíniáját olvasva azt reméltem, hogy az vicc, annál okosabb a világ.
De nincs olyan jogszabály és nem nagyon van olyan tankönyv, amely a 70-80-as élvek szintjén, akkor közismert fogalmakkal tisztázná a mai kor embere számára, hogy mi a pénz!? És mintha nem is érdeklődne iránta senki. Száz éve kizárólagosan használunk úgynevezett hitelpénzt. És száz év kevés volt a magyarországi szakirodalmat kialakítani, megfogalmazni. Mivel egzisztenciámban, önbecsülésemben, jövőféltésemben vagyok nemhogy megtámadva, de ellehetetlenítve, azért szólok ahogyan képes vagyok alapon, hogy én legalább szóltam a felismeréseimről. Az alábbiakban igyekszem viszonylag röviden közreadni néhány gondolatot. Azt hiszem, feltételezem, hogy ezek a gondolatok igazából evidenciák. Belátható evidenciák. Jó lenne irányt váltani ezen evidenciákat figyelembe véve.
Mit mondjak levelem végén?
Tisztelettel? Becsüléssel? Megszólítással vagy megszólással?
Vagy reménykedve, hogy a nagy tülekedésben mégis oda figyelnek a valós cselekvés egy lehetőségére?
szóval üdvözlettel
Fáy Árpád
A felismerni vélt evidenciákról
- amelyek figyelembe vételét hiányolom a jogszabályokból, tankönyvekből és nem utolsó sorban a devizahiteles probléma kezeléséből -
Mi a pénz?
A pénz egy jelzés, egy jeltípus.
Sajátossága hogy számokat is használ, pontosabban hogy mennyiségeket jelölünk vele, adunk neki számértéket és mértékegységet.
Más szóval elszámolási eszközként jelölhetjük meg, elszámolási absztrakcióként.
A pénz használata társadalmi szélességben eredményezi a pénzrendszert (és fordítva: egy relatív fejlett pénzrendszer jobb pénzhasználat lehetőségét adja). A pénzrendszer viszonylagos fejletlensége vagy a pénz diszfunkcionális használata, a pénzrendszer diszfunkcionális kezelése (a diszfunkcionális pénzpolitika), más szóval a rosszul kezelhető pénz-mérték eszköz elszámolási hibákhoz vezet.
Ha valakinek a méter mint hosszúságmérték kínálkozik párhuzamnak, annak beszédes hasonlat lehet, hogy a métereket nem lehet elraktározni (hát még tulajdonolni?!). Képzeljük el, hogy a mérésügyi hivatal kedvezményes 2,5%-os kamatra adja ki a méterrúd használatát. Aki egy évig használ egy méterrudat, annak 102,5 cm-es méterrudat kell vissza adnia. És ő járt jól. Mert ha métert akart volna mérni, de pechére a méterkölcsönzőből csak akkor kaphatott métert, ha azt könyökben-lábban-csomóban tarthatják számon neki és a méter/könyök-láb-csomó átváltási trükkökben olyan hosszúságnövekedésre kötelezvén, amit a mérésügyi hivatal vagy kölcsönző-kartell előre nem is árul el, de aztán később mindig tovább turbózva kiagyal – nos akkor úgy járhat, hogy vissza-adja a métert (ami ugye nem az övé, akár az „a” vagy a „b” betű sem, de még a fénysebesség sem az övé sok minden egyéb szimbolikus mindenféle mintájára) – és szóval utána kérnek tőle még egy hosszúságot meg még sokat, mindig könyökben-lábban-csomóban kalkulálva titkosan, 22 oldalon át, sokemeletes képletekkel kápráztatva – hogy végül minden hosszúság a hivatalé lehessen, de azt se a hivatal gondozza-növessze, hanem például a devizaméteresek.
Ha mértékegység a pénz, akkor mit mérnek vele és főleg hogyan? A „hogyan mérni” a pénz egyik legfőbb sajátossága. A pénz olyan mérték, ami el tud szakadni a mért dolgoktól. Nehéz rögzíteni, hogy mennyit értsünk „egy” meg „kettő” pénz alatt. Főleg ha pénzrendszerről van szó. Valóságos bábeli zűrzavar tud kialakulni, ha mindenki másként akar mérni a pénzzel. Bonyolult dologról van szó, ezért csak kiemelek egy szempontot sok egyéb közül. Hogy ha valaki haza akar vinni egy métert, akarom mondani egy valamilyen pénzt, hogy azzal mérjen, számoljon, azt másnak is oda adhassa, azt ilyen-olyan papírra felírhassa, akkor különféle rögzítőket lehet használni, megelőzendő a káoszt (mint a parti vízszintmérőt). Tehát hazaviszel ennyi meg ennyi pénzt, és azzal ezt meg ezt fogod csinálni. Ezt a rögzítőt, kapcsot sokféleképpen lehet nevezni, sőt sokféle fajtája ismert. ….
A legfantáziátlanabb megoldás a jelzálog egy létező dologra. Ha elszámolja magát a pénzhasználó, akkor nem intőt kap, mint a gyerek az iskolában, hanem elveszik tőle azt a kapcsot, azaz jelzálogot. De ennél sokkal nagyszerűbb megoldások is vannak, mint például a vállalás, hogy ha hazaviheti a métert, akkor mi mindent fog lemérni vele, sőt a mérés által mi mindennek az elkészítésére lesz képes. Házat tud majd építeni, tanulni, műhelyt nyitni, gyógyulni stb. A lényeg az, hogy a métert ne rakja be egy kamrába és ne zárja rá az ajtót, továbbá hogy ne felesleges vagy káros dolgokat méregessen vele. Mintha csak annak árulnák el a „sz” betű írásnak módját, aki majd számtalan szép szerelmes verset fog írni vele.
Mielőtt bele vesznék a párhuzamba, jelzem, hogy tehát a meglevő ingatlanra jegyzett jelzálogot a lehető legbutább hitelfedezetnek, hitelbiztosítéknak látom. És nem csak én, hanem minden bizonnyal mindenki, aki belegondol. Így nemhogy fejleszteni, de szinten tartani sem lehet egy társadalmat, egy gazdaságot. Ez a pusztuló vagy éppen lerombolás alatt levő társadalomra lehet jellemző. Azt mondják, lehet egy háborút vívni fegyverrel, meg furmánnyal. Az egyik legfurmányosabb hadviselési mód, ha bebeszélik az ellenfélnek, hogy nem érdemes élnie, adja fel eleve a küzdelmet. És ha nem menne biztosra a furmányos ellenfél, akkor biztos ami biztos alapon előírhatja (ha tudja), hogy az ellenfélnél csak ingatlan-jelzálogos kölcsönt adhatnak a bankok. Biztos a teljes káosz, leépülés. Hamarabb és biztosabban omlasztja össze ellenfelét, amint a dél-amerikai indián kultúrák omlottak össze nagy szárazság idején. Nem az eső hiánya teremtene egy ilyen társadalomból sivatagot, hanem az értelmes pénzhasználat hiánya – mert a csak ingatlan jelzálogra adott hitelt mi másként lehetne hívni, mint az értelmes pénzhasználat hiányát? A pénzhasználati értelmetlenség okozta sivatagban aztán nem-nagyon nő a fű.
Rémálom? Az. Irreális rémkép? Nem. A legfőbb valóság. Sőt, a valóság még rosszabb. Mert az ingatlan jelzálogot megtetézték a teljesen indokolatlan, értelmetlen deviza alapú elszámolással és annak csalásaival. Ne várjuk meg, amíg éhenhalnak mint a dél-amerikai indián kultúrák az éghajlat változásakor, hanem siettessük a folyamatot – a devizaelszámolási hókusz-pókusszal (vagy pókusz-hókusszal, mert értelme egyiknek sinc – gondolok itt elsősorban a devizaelszámolásra).
Olyannyira, hogy ez a lehetetlen állapot megtámadta már a lakosság agyműködését is. Kezd elhalványulni a tudat, hogy voltaképpen emberek volnánk. Én is, te is, ő is. Nem zombik, hanem emberek mind egyenként is, összességében is. Amikor mindent kezd áthatni a pénzhasználat legmodernebb eszközrendszere, akkor hiába nézegetem innen vagy éppen onnan mondjuk a ptk-t, nincsen benne a pénzhasználati személyes jog. Még csak az kéne?! Hogy mindenki használhassa az „sz”-betűt, központi kontroll nélkül? És ha nem számtalan szép szerelmesverset írna, hanem valami mást? Más szavak is vannak a szótárban az „sz” betűnél. Mert ha belegondolunk a végén még a szótárat is mindenki forgathatná. Kedvére. Hova jutna akkor a világ? Olyan ez, mintha mindenki kiléphetne az utcára. Amikor eszébe jut. Rendszeresen. Vagy éppen rendszertelenül. A legegyszerűbb, ha a személy fogalmát is kiírtjuk. Nem lehetetlen. A jogi lexikon mióta jelenik meg sűrű újrakiadásban a személy fogalma nélkül?! Ha ezt meg lehet csinálni, akkor miért ne lehetne megcsinálni, hogy a személyes pénzhasználati jogról is megfeledkezzünk? Fontos, mert annak híján csak dadognak az emberek, hogy felvettek egy hitelt (kölcsönt) és már harmadszor kell vissza fizetniük. Nem találják a szavakat, hogy miért nem mérhetnek hosszúságot, miért nem használhatják az „sz”-betűt? Még feltennék a kérdést is, hogy miért kell egy produktív feladathoz felvett kölcsönre fedezetként a lakásukat feltenni? Amikor nekik végső soron saját létükből, személy mivoltukból eredően van pénzhasználati joguk?! Amikor a pénz az ő kölcsönük által „teremtődött”?! De tegyünk úgy, mintha nem mi teremtettük volna, hanem valaki más, és azt nekünk adta volna! Tegyünk úgy? Tegyünk! ………. DE MIÉRT?
A devizahitel ügyet nem kartell-tevékenységnek, visszaélő csalásnak látom, hanem kartell-hadműveletnek. A 2006-os Kossuth tér jut eszembe, amit „műveleti területnek” nevezett el egy érettségis vagy talán az se rendőrtábornok (legalábbis a budapesti rendőrség vezetője). Olvasta vagy hallotta valahol, hogy az olyan jó indok. Hadművelet. A győztest nem vonják felelősségre. Ez a devizahitel ügy is hadműveletre, de legalábbis műveletre emlékeztet egyre inkább. Még nem tudni, mikor fognak lövetni az utcán a deviza elszámolások védelmében. Ami késik ….. milyen jó volna ha múlna is. Ki tudja? Jog és igazság sehol. Értelmetlen provokáció viszont unalomig. Tanulatlan végrehajtó kommandók rohangálnak az utcákon, mint amerikai tankok a szomszéd országok utcáin csörögve. Csak hogy féljenek a lakosok. Jelentem sikerült, megijedtünk. Nem lehetne abba hagyni? Logika, értelem sehol. Hogy mi a pénz? Nem ránk tartozik. A pénz itt lényegében egy hivatkozás a kifosztásunkra?! Arra jó, ami történik – de a pénz tulajdonképpen más volna. Utána kellene nézni.
Mert ha a pénz nem kifosztási hivatkozás volna, akkor a kormányzat (élén a pénzügyi kormányzattal) támogatássá alakítaná azokat a hiteleket, amelyekkel termelést indítottak, erősítettek (az eddigi befizetéseket hiánytalanul vissza adva). Mert mi az érték? Például a termelés? Ugye nincsenek listák, csoportosítások, hogy kinek van megengedve a termelés? Mert volt már ilyen, pld 1849-es szabadságharc bukása után a 48-asoknak nem nagyon engedték, hogy eredményes vállalkozók lehessenek. De volt ilyen a szovjet megszállás idején is. Meg most is. A teljes gmk-s társadalmat lefejezték a rendszerváltásban. Most itt a folytatás? Szabad felhasználású jelzáloghitellel se akarjanak gazdálkodni, boltot nyitni, műhelyt, irodát szervezni olyanok, akiket egyébként elzártak a kedvezményes fejlesztési hitelektől?!
Akinek nem sikerült a vigaszágban talpon maradni (mert még devizahiteles adós), az kapjon egyrészt türelmet, másrészt egyéni csőd védelmet. Akitől csalárd módon elvették lakását, az kapjon kártérítést.
Aki nem vállalkozást indított, nem termelni akart, továbbá nem egészségét (betegségét) akarta kezeltetni, nem is saját vagy más tanulmányait fizette belőle és nem is lakást vett rajta – az fizesse a Ft-hiteleket (de deviza-elszámolású uzsora nélkül). Tehát sürgősen tegyék helyre a mostani elszámolási rendszert. Árfolyamot az ügyfél hátrányára elszámolni az előnyére szolgáló referencia kamat tekintetbe vétele nélkül – az uzsora-hadműveleti tevékenység, amit sürgősen be kellene fejezni. Vissza kellene fogni a devizaelszámolásba burkolt latens polgárháborús műveleteket.
Csak azoknál lehetne reális a devizaelszámolás, akik szándékosan vállalták fel ezt a hamisított spekulációt. Nem hiszem, hogy sokan volnának.
A hadműveleti jelleg abból is kitűnik, hogy már évekkel ezelőtt sem engedték meg az embereknek, hogy „átjelentkezzenek” szabad felhasználású devizakölcsönből vállalkozási kölcsönbe. Sőt eleve csak devizás kölcsönt adtak házra, autóra és szabad felhasználásra.
A rendbe tételt ki kellene terjeszteni a 20% fölötti THM-re általában. Az áruvásárlási hitelekre is. Azok sincsenek rendben. Az élet, a gazdaság nem a spekulációból születik. A játszótéren nem sebességkorlátozás nélkül lehet autóval átrobogni. A háztartási konnektorokba nem sokezer voltos magasfeszültséget vezetünk be. A fogyasztói és a kisvállalkozási hitel nem lakosság elleni hadműveleti eszköz.
De a pénz definíciójának hiánya sem lehet az! Hogyan is mondják? Vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Egyformán gyilkos lehet mindegyik vétek. A pénz definíció „elfelejtése” is. Olyan mint a korlát „elmulasztása” a huszadik emeleti erkélyen. Sajnálkoznak, hogy a jogszabályok nem intézkednek helyettük. De ők a jogszabályokat nem egészítik ki.
Miféle tömeges és folytatólagosan elkövetett vétek az, hogy az iskolában, közoktatásban és felsőfokon a pénz definícióját nem adják meg?! Hogy aztán lehessen devizaszélhámoskodni, 1,7 millió elszámoló levélben tetézve. Hogy a devizahiteles kartell pénzigazgatási csúcsa is szolidaritást vállaljon nyílt színen 1,7 millió levélben? Tisztességtelenek voltak a bankok. És az MNB is bank? Az MNB ügyfélszolgálat mai levelei fölérnek a korábbi PSZÁF válaszaival. Talán ugyanazok az emberek írogatják őket csak más cégér alól?
Nem tudom elképzelni, hogy végig gondolták ezt a devizahiteles rendezést szakmailag és emberileg tisztességesen. Csak mint hadműveleti, rendkívül furmányos adóztatási elemet tudom értelmezni. De nem tudom mi a hadművelet célja. Viszont a hadművelet tönkre teszi a fél országot. Jobb mint egy ballisztikus rakéta a lakótelepre? Talán tényleg. De ugye nem kell kérvényezni, hogy rakéta helyett inkább devizahitel elszámolást kérünk? Nincs miért vissza fogni magunkat. Betiltott fogalmak (pld személy fogalma a jogelméletben), eltitkolt fogalmak (pld a pénz mibenléte a törvényekben), és szabad rablás a végrehajtó osztagoknak.
Vagy higgyünk mégis, reméljünk, hogy csak a keserűség hangulatának vagyunk rabjai?
Hol a definíció, ami szembenéz a pénz reális természetével (száz éve hitelpénzt használunk). Mi az, miféle jelrendszer, miféle jelkészletre használt szabályokkal? És miféle törvénybe, tankönyvekbe, fejekbe plántált hamis gondolatokkal önmagunk előtt álcázottan?
Mi a pénzhasználati jog? Miként ered a szerződési jogból? Miként lehet a pénzhasználatot, a pénzben való elszámolást a szerződés egy moduljának tekinteni?
A szerződést miként lehet az emberi önrendelkezés megnyilvánulásának tekinteni, a személyi lét egy elvonhatatlan társadalmi megnyilvánulási módjának?
És még számtalan kérdés, amelyekre adott válasz nélkül nincs megoldás, nincsen érdekvédelem, nincsen gyógyír.
A pénzhasználati jog ugyanis az emberi vállaláson, célkitűzésen, szerződési akaraton múlik.
A személyhez kötött, a személytől elvonhatatlan pénzhasználati jog a legitimitás és az életrevalóság kapuja a törvények által szabályozott pénzügyletek legalitásához. A legalitás legitimitás nélkül embertelen önkény. Mindenütt, minden téren. A pénzhasználatban általában is meg a devizahitelezés ocsmányságában is. Nincsen belőle kijutás, nincsen gazdasági talpraállás az országnak: a személytől elvonhatatlan önrendelkezés, felelős szerződési szabadság, pénzhasználati jogok nélkül.