lecsengő karantén-konténer állapot határán

nyelvtani evidenciák és fizikai jelenségek tárgyalása

- és öncenzúrára kényszerítő vesztegzár az üres szabályozáselméleti nish körül -

 From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Sunday, May 17, 2020 10:20 AM
Subject: lecsengő karantén-konténer állapot határán

lecsengő karantén-konténer állapot határán

Nem én fizetem a zenészeket, ezért az ő (csapkodónak tűnő) örömzenéjükből vagyok kénytelen némi morzsákkal élni és alapvetően azt a dallamot dudorászni, amely viszont engem foglalkoztat. Lassan vége a vírus-konténernek (mert a karantént mondhatnánk szabály-konténernek is, miért ne), és más intéznivalók türemkednek előtérbe. Régebben előfordult velem, hogy beültem egy zsongó étterembe, presszóba, mozi hátsó sorába és ott tűnődve rakosgattam gondolataimat, ötleteimet. Tehát tekintsük a levlistát egy zsongáskonténernek (akarom mondani zsongó karanténnak).

Természetesen az a véleményem, hogy a lényegi fonalat két tegnapi levelemben sikerült megérintenem (Dömölki Bálint cikkét nem olvastam el most, csak a normal-hauptmann kulcsszóra jött elő, tehát vélelmeztem ezen kifejezés alapján, hogy írása ide illik az érthető elméleti értekezésekről való hadakozásomhoz). A mi karantén-konténerünkre mintha ki lenne írva, hogy normal-hauptmannoknak tilos a belépés.

Amit abban (tegnap hajnali) levelemben a spirálmozgások leírásának matematikai eszköztáráról írtam, ahhoz kívánkozik egy kiegészítés. Mind a matematikai eszköztárat mind a fizikai fogalmakat illetően érvényesül valami olyan absztrakciós lépcsősor, amihez látványosan (szemléletesen) illeszthető a függvény deriválás művelete, amint az egyre magasabb fokú deriváltakban bár magának a függvénynek a konkrét értékeit esetleg nem is ismerjük, de mégis a függvény jellegéről csomó mindent el tudunk mondani, ki tudunk elemezni róla. Talán ez a helyzet a fizikai tartalommal is, amikor feltételezett alapmennyiségek közti feltételezett függvénykapcsolat deriváltjaival próbálunk megállapítani, kikövetkeztetni olyan jellemzőket, amelyeket közvetlenül nem ismerhetünk, például mert nem áll rendelkezésünkre megfelelő műszer, megfelelő jelhordozó stb.

Közbevetve Arisztotelesznél valami hasonló eljárásnak a csírái érhetők tetten a szubsztancia és akcidens kategóriák szétválasztásában, majd erre épülően egy absztrakciós lépcsősor megfogalmazásában, miszerint egyik oldalon van a konkrét megtapasztalt világ, amelytől távolodva egyre több konkrétságot kizárva jutunk el egyre kevesebb jellemző egyre általánosabb tárgyalhatóságához (tapasztalat - > szaktudományok - > matematika - > lételmélet).

Visszatérve: ahogyan lehet váltogatni egy mozgás, egy alakzat leképezésekor a koordináta rendszereket (tehát keresni a jellemző vetületeket), úgy lehet pozícionálni a jobb és mégjobb eredmény reményében ama bizonyos deriválandó függvényeket is. Gondolom nem kis részben ezzel magyarázható a mikrofizika körül sürgölődők számos iskolája, fogalmi rendszere – amelyek között vagy megtalálják az átjárást, az átszámíthatóságot, konvertálhatóságot, amaz interface-t vagy sem.

Mivel nem vagyok egyik fizika vagy matematika elméleti irányzatnak sem elhivatott vagy csak éppen tanultabb követője, ezért találom már-már bosszantónak, amikor ismeretelméleti hiátusokból következően az első pillanatra érdeklődőnek, eszmecserére kaphatónak tűnő emberek behúzzák a féket és csak a maguk igazáról hajlandók társalogni a maguk megszabta, a nekik leginkább otthonosnak vagy éppen csak illendőnek vélt fogalmi eszközökkel – tapodtat sem tágítva olyan kapaszkodóktól, hogy minek kell nevezni azt, amiről nem tudjuk hogy mi (pld a színpadra nagyszerűen illő görbe üres tér vagy éter dilemma akár lenni vagy nem lenni monológhoz is kapcsolódhatna csak kézbe kell venni mondjuk egy koponyát és valami drapériát függeszteni a közelbe).

Megjegyzem már középiskolás koromban nem értettem (de a probléma előjött főiskolásként is meg a közgázon is), hogy ha evidenciának tűnik, hogy ha legalább három, egymástól független alapmértékegységet kell választani és akkor arra felépíthető a teljes mértékrendszer (kg-m-sec stb), akkor ennek a szabályát miért nem közlik, hogy aki elgondolkodna rajta, annak tessék gondolkodjon el rajta?

Hasonló nonszensz volt számomra, hogy a kísérletezés szabályrendszerét nem lehetett sem tananyagként sem egyébként könnyen betájolni, lásd például a gyógyszerfejlesztés módszertanát, protokollját. Hasonló nyilvánul meg a moduláris számítástechnikai programozás módszereiben – még ott a legelérhetőbb módon átlagos érdeklődő számára. ………. És ez üt vissza a közgazdaság elméleti modellezés tárgyalhatatlanságában is.

A rendszerváltás utáni 30 év alatt mindent elkövettek a politika meghatározó erői, hogy rombolják-pusztítsák a magyar szellemi képességeket, a magyar innovativitást, alkotó hajlamot. Eléggé sikerült. Jelszó: olcsó segédmunkára kondicionálni a magyar munkaerőt, és évtizedes távlatban a következő nemzedéket, hogy „jó” üzletet lehessen kötni a nemzetközi nagytőkével az átörökölt, velejéig korrupt magyar ál-politikának.

Amiket felsoroltam, hogy miféle „protokollokat”, a protokoll építés módozatait kellett volna evidenciává tenni, az nem csak személyes erőtlenségem, hogy nekem nem volt erőm utána menni, hanem jellemzi az itthoni szellemi közállapotokat is. Nyolcvas évek elején kerestem a szabályozáselméleti alapokat. Nem találtam. Kerestem akadémikusokat, műegyetemi és más tanszékeket, biológusokat, genetikusokat, szociológusokat - közgazdászokról nem is beszélve. És sehol semmi. István talán felkapja a fejét, hogy de hiszen a mérnöki világban ott volt, van …. de nincs ott és nem volt ott.

A szabályozó alanyt kihagyva a vizsgálódásból, hozzá nem viszonyítva a szabályozáselméleti alapok nem tárgyalhatók. Lényegében ma már mondanak ezt-azt, de Dömölki információelmélete is csak a szabályozási utasítások közérthetőségét érinti. Tehát üres a tér, üres a nish. Megfelelően ingerült módon körbekerítve, hogy de lehetőleg senki ne is tévedjen be oda.

Ebből az állapotból következik, hogy milyen nagyszerűen el lehet trécselni olyan fizikai problémákról, amelyek nem kis részben (meghatározó mértékben) nyelvtani-logikai alapok repedezettségében, töredezettségében konkretizálhatók.

Azért érdekes volt ebbe az elszántan kaotikus zűr-zavarba belehallgatni (másutt ehhez képest a nagy vákuum néma csendje mindenféle fellelhető hipotetikus éterszemcsék nélkül). Mondhatni jobb a káosz mint a vákuum, jobb a valami mint a semmi? ……………..

Na visszajön-e a karantén-konténer állapot? Addig meg lehet portyázni másfelé.

FÁ

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Saturday, May 16, 2020 10:18 PM
Subject: RE: [Fil.Társ.] Fwd: Mi forog? ... a forgás_ _ _ szakzsargon és nyelvtan

normal-hauptmann

GONDOLATOK EGY „PRAGMATIKUS INFORMÁCIÓELMÉLETRŐL”

http://www.matud.iif.hu/2016/03/06.htm

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Saturday, May 16, 2020 4:03 PM
Subject: RE: [Fil.Társ.] Fwd: Mi forog? ... a forgás_ _ _ szakzsargon és nyelvtan

Kezdem magam úgy érezni, mint aki egy nem-inerciális ringlispilben találta magát és csak az elsuhanó fényeket látja nem is kevés tériszony érzettel.

Hirtelen mindenki nekiveselkedett a mikrofizika titkainak.

Ebben az érdekes légkörben vetem fel azt az érzést, amit némely rajzfilmes vagy számítógépes animáció keltett bennem.

A Föld pályáját elsőnek körként ábrázolja ez a videó a Nap körül, majd jelzi, hogy a kör nem kör és a tengely imbolyog. Ezután ismét kör lesz a pálya és jelzi, hogy a Nap sincsen egy helyben, annak is van haladó mozgása a csillagok közt (talán a Tejút részeként?). És akkor a Föld már csigavonalat ír le (kissé nagyítva-torzítva a Nap haladó mozgását). Ráadásul ez is körpálya, tehát a Föld egy elliptikus csigavonalban végzi vándorútját. De a Tejút (?) is végez még nagyobb rendszer részeként körmozgást, azaz ott is csigavonalat, azaz a Föld immár háromszoros csigavonalban halad. Ehhez képest kijózanítóan egyszerű és vonzó az álláspont, hogy a Föld a világ közepe és az forog körötte a világ a csigavonalak káoszában.

Azzal könyveltem el az iménti animáció látványát, hogy ez a bizonyos körmozgás lehet az alapvető mozgás, amelynek egy kivágott igen pici szakasza tűnhet úgy mint egyenes vonalú egyenletes mozgás, mint inerciarendszer. Az inerciarendszer tehát egy határeset, egy leegyszerűsítés. Azaz vizsgálati kiválasztás, léptékválasztás függvénye, hogy mi a különbség inerciarendszer és körmozgás között (mint a hajók egyenes útja a tengeren).

Ehhez a megközelítéshez már csak a spirális mozgás egyenletét kellene ismerjem, és annak határeseteként (valami változó például felveszi az 1-es értéket) a körmozgást, aminek további határesete az inerciális egyenes mozgás. A viszonyítási alapeset tehát nem az inerciarendszer, hanem fordítva, az inerciális rendszer egy végsőkig idealizált határeset (amilyen nincsen mint tudjuk, de ami kényelmessé teszi a számításainkat ha az nem vezet túl nagy hibához).

Ezek után jöhet a mikrovilági körmozgás, ahol nincsen alany a mondatban. Csak mint a francia forradalomban, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség – anélkül, hogy kinek a szabadság és mivel-kivel szemben, kinek mivel-kivel a testvérisége, meg az egyenlősége kinek mivel-kivel és miben stb.

Lehet az absztrakciót ilyen irányban elvinni, kiélezni, csak akkor nem szabad az absztrakciónak ezt az alfaját totalizálni. Mert lehet valakinek erős válla, de ha semmi másból nem áll, akkor a nagy váll előnye semmibe vész fej, nyak, hát stb nélkül.

Ott kezdett érdekessé válni a polémia, hogy micsodának a forgásáról beszélünk?!

Tehát nem alaptalan absztrakció, ha a mozgásformákról beszélünk önállóan, de azok a valóságot nem írják le maradéktalanul még a fizikán belül sem, ha nem tesszük hozzá, hogy és mi forog, mi végzi a körmozgást. Tehát van a körmozgások steril matematikája (absztrakciója), ami kiegészülhet erőhatások számításba vételével (hogy miért is akkora épp ott az a bizonyos sugár). Az erőt vektorral számítjuk illetve ábrázoljuk. Két egymással szembenéző vektor a centrifugális meg a centripetális erő (első számú vektortengely). Van az érintő irányú gyorsító vagy lassító erő (második számú vektortengely). És van, hogy a körmozgás spirális mozgás vetülete (harmadik erőhatás vektortengelye). És máris előttünk van a három tengelyű vektoriális tér ……… amiben máris elakadtam, mert a sugár és érintő irányú vektorok szorzata fizikai tartalmában nem adhatja ki a spirális tengelye irányú vektortengelyt (jól gondolom?!).

Ez a három irányú erőhatás minegy alapegységet képez, amely mint valami emeletes építmény modulja tagozódhat be egy még nagyobb spirális mozgásba, ahol ismétlődő az erőhatások tengelyeinek modellje, ott is a három fő erőhatás különíthető el. Tehát a spirálmozgások káoszának minden szintjén lehet a megfelelő léptéket választva egyszerű spirálmozgást azonosítani, vagy annak határeseteként egyszerű körmozgást vagy annak határeseteként inerciarendszert….

Egy lépcsővel odább jutottunk, ha megkülönböztetünk önfenntartó és sodródó, önálló léttel nem rendelkező mozgásformát (proton kvarkok léte)…..

Ezen túl egy igen érdekes világba lehet jutni bizonyára.

Csak igen nehéz az út ebbe az érdekes világba, ha a közlekedési lámpák, táblák, rendőrök stb olyan szakzsargont használnak, amelyeket elemezve kizárt, hogy megfelelő útbaigazításhoz lehessen jutni, mert mindenki ezt-azt hozzágondol valamit ahhoz amit mond (ami szerinte természetesen evidencia, tehát szükségtelen mondani, és aki ezt nem tudja …. az a nem-szakember).

Mint tette ezt középiskolás koromban az akkor idős Lipták korrepetítor tanár úr matematikából, amikor egy kérdésemre összecsapta kezét, hogy na ha magának ez nem evidencia, nem önmagától értetődő, hanem ezt is el kell magyarázni, akkor miért nem adja fel?!!!

Valamit már akkor is sejtettem, hogy nem az övé az egyetlen létjogosult világ, de nem lett tőle könnyebb a szívem.

Hogy híján vagyok egy rakás evidenciának, amik pedig kellenek a középiskolai matematikához. De szerencsére azon már túlvagyok

FÁ