vissza a főoldalra *   

 

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Tuesday, June 18, 2019 10:22 PM - To: 'Bokor Levente' <lbokor2@t-online.hu>; stb - Subject: keresgélve

Forma és matematika

 Kedves Levente!

Megszívlelem részletes útba igazításodat a rövid leveleket illetően (igyekszem rövidebb lenni nálad is).

Kiemelem leveledből a következőt: „"Axiomatikus" formában nincs is a "személy" általános fogalmának kérdése, mert az a legtisztább potentia, a valóság forrása, a Semmiben szunnyadó Minden. A lehetségeset akarod axiomatizálni? A meg nem teremtett világ direktíváját akarod megszövegezni?

Nem könnyű a kérdéskörhöz kapcsolódó fogalmakban eligazodni.

A te szóhasználatoddal élve a „lehetséges” fontos szempont. Mi új van a lehetséges modellezésében?

A matematikai pont például nem valaminek a modellezése? Nem egy elgondolt forma? Na persze nem isteni, hanem emberi léptékben. De ez már korábban felmerült, hogy a világmindenséget átölelő görög fogalmi sablonban az Isten a végső ok, a mi emberi világunkban pedig ha magunkról van szó, a mi cselekvésünkről akkor a fogantatásunk. Ez a problémától függően isteni illetve emberi végső okot megjelölő fogalmi sablon szerinted nem lenne jogosult?

Ha nem zárod ki, akkor ennek mentén, ebbe beledolgozva folytatom.

Egy lehetőség a valóság modellezésének formai eszközére a matematikai pont is (ha nem jól fogalmazok, akkor jelezzed és indokold, magyarázzad meg!).

Ezzel a formai lehetőséggel műveleteket lehet végezni, amelyek nem változtatják meg fogalmi minőségét (logikai műveletek végzése vele, a pont halmazával, rendszerével, függvények részévé tétele, egyenértékű átalakítások, projektálások végzése különféle pontokból felépülő alakzataival stb-stb). És még mindig nem léptem ki a formai minőségből klasszikus megfogalmazással (vagy nagyon melléfogtam volna?).

A formát lehet társítani, rokonítani más filozófiai korszakok hasonló fogalmaival (idea, ….).

A szubsztanciáról is azt hittem egy ideig, hogy a matematikai fogalmak szubsztancia természetűnek tekinthetők (mert a szubsztanciát az idea metamorfózisának tekintettem, véltem). De mert beleolvasgatok néha az egyre olvashatóbb filozófiai szövegekbe, szemembe tűnt, hogy a szubsztancia mint megvalósult vagy lehetséges létező (illetve annak fogalmi megnevezése), a forma és anyag társulása (ha használjuk ezeket a fogalmakat).

Tehát a matematika valószínűleg nem szubsztanciának minősíthető hanem a szubsztanciáról alkotott felfogásunk egyik tényezőjével a formával rokonítható. Egy speciális forma-alkotónak.

Ennek a formavilágnak, forma-tudománynak a nagy eredményét, kiérlelt eszközrendszerét mondjuk deduktív axiomatikának.

A személyt általános értelemben, mint régen jeleztem a matematikai ponttal érzem rokon típusú fogalomnak. És ebből következik, hogy ha a klasszikus fogalmakkal próbálkozok, akkor a személy fogalma formát jelöl felfogásomban (meg azt hiszem általában a perszonalistáknál is).

Ellene vetheted, hogy akkor a végső okot is rokon típusú fogalomnak tekintem mint a matematikai pontot? Miféle logikai műveleteket kapcsolhatok a végső okhoz, Istenhez? Maradjunk a teológián kívül.

Logikai fegyelmet, rendet sértő volna a végső okot forma jellegűnek tekinteni, vagy a végső ok a formai jelleget is magában foglalja? Hiszen ha a legfőbb szubsztancia, akkor formai és anyagi határfogalom is?

Mi van a személy fogalmával? Ha párhuzamos a végső okkal, akkor van formai és anyagi összetevője? Ha mindkettő van, akkor nekem a személy formai vetületéről, összetevőjéről kellene beszélnem?

Amikor azt mondjuk, hogy az emberből a személy az, aminek nincsen faji meghatározottsága, tehát az értelme, a szabad akarat, akkor formai jellemzőkről van szó?

Leveledre válaszul fogalmazódtak meg ezek a sorok.

 

Amire te utalsz, hogy ne tegyék folyamatba szegény Mihályt (Móra Ferenc), az ha jól értem majdhogynem inkább az anyag oldaláról közelít, mint forma és anyag egysége felől. Ha forma és anyag egységekét tekinted, akkor szerintem a személyiség fogalma jobb lenne érvelésedben – ami nem bevett megkülönböztetés napjainkban.

 

Tehát magam előtt is meg felétek is felmerül, hogy helyesen értelmezem-e a klasszikus forma-anyag kettősséget és helyesen jelölöm-e meg formai elemként a matematikai pontot meg a rá épülő matematikát a maga logikai és egyéb vonatkozásaival együtt. Ha igen, akkor merül fel továbbiakban, hogy miként tárgyalja, milyen mai terminusokkal a modern filozófia a klasszikus „formát”. Tehát a személy és forma közt milyen fogalmi viszonyt lehet megállapítani.

 

Válaszodat érdeklődve várom

utóirat (utána jutott eszembe – u.j.e)

ezen gondolatmenet szerint talán a forma világának axiomatikája a deduktív axiomatika és az anyag és forma együttes világának az axiomatikája az induktív axiomatika