From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Thursday, March 31, 2011 8:17 AM
Subject: eszközről és alanyról
Az alaptörvény egy eszköz.
Az alany a magyarság.
A kettő közötti kapcsolat az alkotmányosság,
vagy kiélezettebben az alkotmány.
Az eszközt (alaptörvény) szemérmesen ne rendeljük alá egy újabb, de szintén személytelen eszköznek, egy másik eszköznek, egy másik törvénynek.
Belehallgatva a parlamenti alkotmányozási (most már talán alaptörvény hozási?) véleményekbe:
Érdekes mondatot hallhattam az interneten Gaudi Nagy Tamás egy felszólalásában (http://www.youtube.com/watch?v=-pRiFYLCgMU&feature=player_embedded ).
A jogi szakkifejezéseket ismerni kell, azok hangulatilag nem mindig ítélhetők meg pontosan. Mégis talán helye van az alábbi pontosításra törekvő gondolatsornak.
Amellett érvel Gaudi, hogy az 1949. évi XX-as törvény helyett legyen az új alaptörvény hivatkozási (legitimációs) forrása az 1790-91/X-es törvénycikk.
Ennek szövegét ide is másoltam néhány visszahivatkozott még korábbi szöveggel együtt.
A visszanyúlás igényét nem vitatom, viszont módját igen (hogyan kellene pontosan fogalmazni?).
Nem vagyunk például azon birodalom része, amelyet ez a szöveghely implicite megidéz. Tehát egyrészt ezt a szöveghelyet meghivatkozva ki kellene fejteni, hogy a mai európai unióban is saját törvényei szerint kormányzandó az ország ha már ott van, és véletlenül sem például a Habsburg trónigény bújtatott kiszolgálásáról van szó a háttérben. De magyar fogalmak szerint alkotmány ügyében többről kellene beszélni, mint hogy milyen törvények szerint kell kormányozni Magyarországot.
A lényeg: nem ez a veretes, többszáz éves szöveg (1790/91. évi X. törvénycikk) a tulajdonképpeni hivatkozási forrása a magyar hagyományban az alkotmányos létet, hagyományt, tudatot elismerő alaptörvénykezésnek, hanem a magyar törvények hosszú sorában talán ez egy kiemelkedően fontos példa arra, hogy eleink számtalanszor kivívták, megvédték, alapul vették Magyarország független státuszának hitét, követelését, alapnormáját. A magyar alkotmányos tudat tehát a legfőbb forrás, amit másként mint időtlen alkotmányos evidenciákat, hagyományt, stb is megnevezhetünk (A NEMZET ÁLLAMALKOTÓ AKARATA). A magyar alkotmányos tudat múltja, jelenbeli felvállalása, és jövőbeni alapul vételének, szolgálatának vállalása.
Hogy ez nem előzmény nélkül való, arra lehet kiemelkedő példaként felhozni a hivatkozott szöveget viszonylag konszolidált időszakból. De ha komolyan venné magát az alaptörvény körül forgolódó társaság, akkor bizony (a hét fejedelem szövetségétől kezdve az aranybulla főbb kiadásain át) a magyar szabadságharcokat kiváltó sérelmeket megnevező kiáltványok, majd az alkotmányos törvényességet megnyugtatóan helyreállító békekötések lehetnének a tényleges, a legfontosabb hivatkozások. Vagy legyünk kiegyensúlyozottak, és szerepeljenek mind a szabadságharcokhoz kötődő követelések és orvoslásuk, mind a törvényhozási keretek között megmaradó, a függetlenség mellett kiálló törvények, akár koronázási és egyéb nyilatkozatok (ez esetben már terjedelmes mellékletet eredményezve). Ebben a megközelítésben szolgálná az alaptörvény azt, hogy mintegy programul is szolgáljon az unióval és egyéb integrációkkal való kapcsolatunk rendezését illetően – nem egy tartomány, nem a szuverenitását közösen gyakorló ország, amely alárendelt a központi alkotmánynak nevezett diktátum-kazalnak, hanem egy a saját alkotmányos önrendelkezéséről le nem mondó ország, amely tudomásul veszi, hogy a világ tágabb őnála, ő a világnak csak egy, de önállóságra törekvő, közösségként tényleges alanyi létre igényt tartó része – a maga alkotmányos tudatából építkező intézményeivel, törvényeivel, életvitelével (hagyományaival, küzdelemmel megélt jelenével valamint el nem adható jövőféltésével).
Az az alaptétel, hogy a magyar alkotmány nem egyszerűen a törvényi struktúra egy fontos része, hanem több szempontból felette áll a törvényi rendnek, igen fontos szempont ennek a forrás-hivatkozásnak a megfogalmazásánál is. Régiek könnyű helyzetben voltak, mert több formában is megfogalmazták a maguk korabeli de legalábbis a maguk korában még jól értett szimbólumokkal. Így lett Máriáé, Krisztus anyjáé mint mennybeli királynőé a korona, vagy ezért hozta a koronát arkangyal. Egyikőjük sem 49/XX-asként kezelhető, csűrhető-csavarható, a földön napi érdek szerint rángatható meghivatkozás. Ha az új alaptörvény nem tudja vállalni, hogy simán csak István királyra (mármint szent Istvánra), az ő felajánlására hivatkozzon (… és akit érdekel, az vegye a fáradtságot és értse meg ha eddig nem értette), hanem a mai kornak megfelelően pontosabban kíván fogalmazni --- akkor fél mondatban ki is fejtheti, hogy a régi képzettársításban úgy fejezték ki a szavazással, ilyen-olyan erővel, fondorlattal is alakítható törvények felett állását az alkotmányos rendnek, hogy azt Máriához, Isten anyjához kapcsolták, vagy egy arkangyalhoz. Majd jöhet a gondolat folytatása, hogy nem a szovjet vagy az úgynevezett európai unió diktátumának kifejtése, függvénye a magyar alkotmány, hanem a magyar alkotmányos lét megnyilvánulása, amelyet a friss alaptörvény is elmagyarázhat egy bekezdés erejéig. Ha tisztességesen jár el az alaptörvény, akkor még az olmützi oktrojált alkotmányi kísérletről is említést tesz, mint a magyar alkotmány egyik képtelen megszűntetési próbálkozásáról (II. József és további törekvések mellett). A sorban a 49/XX-at is meg kell említeni, amelyben hol 70. hol meg 77.§-ként szerepel egy olyan magyar alkotmány felszámolási próbálkozás, hogy „77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.” Túl azon hogy semmi értelme, ki kellene lépni az árnyékából. De nem egy másik, talán tetszetősebb írott szöveg árnyékba bújva.
És amire juthatunk az igényesebb fogalmazással, az nem csupán a történeti hűséget, a hagyományhoz igazodást jelentené, sőt elsősorban nem --- hanem egy szerencsés hagyomány segítségét felvállalva juthatunk el saját aktuális mai napi problémáinkkal való szembenézés küszöbéhez. Jogban, gazdaságban, általában életünk berendezésében. Ha az alapkérdések rendben vannak, akkor a részletekben a szakemberek kiélhetik magukat. Ha jó irányban megy a vonat, akkor boldogan meg bízunk a mozdonyvezetőben. Ha az alany és eszköztára közti különbség egyértelmű minden törvényhozó és bíró számára, akkor onnantól van elvi lehetőség a kibontakozásra.
Az alaptörvény egy eszköz. Az alany a magyarság. A kettő közötti kapcsolat az alkotmányosság, vagy kiélezettebben az alkotmány. Az eszközt (alaptörvény) szemérmesen ne rendeljük alá egy újabb, de szintén személytelen eszköznek, egy másik eszköznek, egy másik törvénynek. NEM. HANEM mondjuk ki, hogy az eszköz használatának legitimitása az alanytól ered. Ha az alany alkotmányos akaratának megfelel, akkor legitim a törvény, az alaptörvény is – legalábbis Magyarországon. Próbáljon a legitimitáshoz azáltal közelebb kerülni az országgyűlés az alaptörvény meghozatalában, hogy megjelöli az alaptörvény forrását. Majd eldől, hogy ki és mennyire fogadja el. De legalább a szándék szintjén jelentse ki, hogy nem az alany alkotmányossága ellenére kíván lépni az alaptörvény elfogadásával.
Ne akarja a mostani törvényhozás a 77. §-t oly módon eltakarva tovább meghivatkozni, függöny mögött életben tartani (77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye), hogy bár a szöveget egy az egyben nem tartalmazza, de hivatkozik a befoglaló 1949/XX-as törvényre.
Sokáig lehetne folytatni az érvelést, hosszas füstölgéssé válva, de talán a lényeg látszik. És erre az alkalmat elhozta az idő.
FÁ
-------------------------------
(A korábbi e-mail címem "fay@tvnetwork.hu" és a fay@ngo.hu azóta megszűnt szerverhez tartozott)
Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről
Az ország karainak és rendeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:I. tc. és II. czikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapitott örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapitott trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal biró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. czikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.
1741. évi XI. törvénycikk
a magyar dolgoknak és ügyeknek magyarok által való intézéséről
Hódoló lélekkel fogadták a karok és rendek Ő királyi szent felségének abbeli jóságos nyilatkozatát, melylyel kegyelmesen kijelentette, hogy ő oly kiváló szeretettel és hajlandósággal viseltetik a magyar nemzet iránt, miszerint még kételkedni sem lehet, hogy azt nemcsak a többiekkel egyenlő diszben, tiszteletben és becsülésben részesitendi, hanem egyébként is királyi kegyelmét és anyai érzelmeit ez ország boldogulásának előmozditására fogja irányozni.
1. § A ki egyszersmind azt is kegyelmesen elhatározta, hogy az ország dolgait és ügyeit, az országon belül és kivül, magyarok által fogja végezni és végeztetni.
2. § Annálfogva legmagasabb udvarában is, mindazokban, a mik a neki engedett főhatalomból folynak, magas itélete és királyi tiszte szerint, hü magyar tanácsosainak segitségével és tanácsával fog élni.
3. § Sőt midőn fontosabb ügyek kerülnek tárgyalásra, az ország primását és nádorát s más főurait, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánját, főképen midőn ez országok ügyei és bizottsága felől kell intézkedni, legmagasabb szine elé hivandja és az ilyen ügyekben velök tanácskozik.
4. § Az országon belül pedig minden közigazgatási és az ország közállományát illető ügyeket, az ország törvényeiben megállapitott módon, ezután is a királyi helytartótanács által (megtartván azt azon hatáskörben és függetlenségben, melyet az 1723. évi 101. czikkely tartalmaz) fogja kellően intéztetni.
5. § Üresedések bekövetkező eseteiben pedig ezen királyi helytartótanácsba az ország minden részeiből alkalmas s az ország dolgait és alkotmányát ismerő férfiakat, birtokos magyarokat alkalmazand.
1741. évi VIII. törvénycikk
hogy a hitlevél azon záradéka: "a mint azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyülésileg megállapodtunk," az ország karainak és rendeinek sarkalatos jogaira, szabadságaira, mentességeire, kiváltságaira, egyáltalában ne legyen kiterjeszthető
Ő királyi szent felségének jóságos kijelentése alapján szentesittetett, hogy Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karainak és rendeinek sarkalatos jogai, szabadságai, mentességei és kiváltságai, jelesül azok, a melyek a Hármastörvénykönyv I. R. 9. czimében és az 1723:6. czikkelyben kifejezvék, melyek őket mindenféle adózás alól fölmentik, sőt a kiváltságaiknál fogva ősi szokás alapján abban is megerősítik, hogy a telekkel semmiképen ne járjon együtt a közteher (midőn az 1715:3. czikkely által a felől, hogy más tartományok módjára nem fognak kormányoztatni, különben is megóva és biztosítva vannak), a hitlevélbe beiktatott s a törvények használatáról és értelméről szóló záradék magyarázata alá egyáltalában ne legyenek vonhatók.
1723. évi I. törvénycikk
az ország s az ahhoz kapcsolt részek karai és rendei Ő császári és királyi szent felségének szabadságaik s kiváltságaik atyai és legkegyelmesebb megerősitéseért s a karok és rendek közepette saját legszentségesb személyében megjelenéseért legnagyobb köszönetet mondanak
Ő császári s királyi legszentségesebb felségének, a jelen országgyülésre szerencsésen és igen nagy, valaha alig látott számban egybegyült országos karok és rendek iránt való atyai legkegyelmesebb hajlamát s ezeknek fenmaradására s Magyarországnak, meg kapcsolt részeinek közállapota gyarapodására, s a szomszéd örökös országokkal és tartományokkal minden eshetőségre, és a külső erőszak ellenében is megállapitandó egyességre és a belső nyugalom fentartására irányzott valóban atyai gondját és aggódását, ugyancsak Ő legszentségesebb császári és királyi felségének az ország s az ahhoz kapcsolt részek karaihoz és rendeihez intézett királyi leveléből, s legujabban tett előterjesztéseiből, jobbágyi hüségük hódoló buzgalmával s állandó melegével legalázatosabban megértvén, ez atyai indulatnak irányukban legkegyelmesebben nyilvánitott különös kegyéért, és azért, hogy nem szolgálván akadályul bármely ellenkező, a római szent birodalmat s az európai békét érdeklő igen nehéz gondjai és munkái, hü karai közé eljönni s ezeket legtiszteletreméltóbb és legmagasabb személyében atyailag megvigasztalni, s először és mindenekelőtt, a hü karoknak és rendeknek minden eziránt előrebocsátott, megelőző legalázatosabb esedezése nélkül, tisztán csak irántuk viseltetett atyai indulatból felajánlani méltóztatott azt, hogy örökös Magyarországának s az ehhez kapcsolt részeknek, országoknak és tartományoknak összes karait s rendeit minden, ugy a hitlevélbe foglalt, mint bármely más, ekkorig engedett és alkotott s a jelen országgyülésen s jövőben is országgyülésileg alkotandó törvényekben, jogokban, szabadságokban, kiváltságokban s mentességekben, szokásokban, előjogokban megtartandja, s azokat és azok mindegyikét legkegyelmesebben megerősiteni kegyeskedett, Ő császári és királyi legszentségesebb felségének legalázatosabb s tőlük kitelhető legnagyobb hálát nyilvánitanak azért is:
1. § Hogy legfelségesebb osztrák háza nőágának is Magyarország királyi koronájára, s az e szent koronához tartozó részekre, országokra és tartományokra, ez ágnak s az abból leszármazóknak kihalásáig, az ország és az ahhoz kapcsolt részek összes karainak s rendeinek egyértelmü szabad akaratával történt kikiáltását s ugyancsak a karoknak és rendeknek Ő legszentségesebb császári és királyi felségéhez Bécsbe menesztett ünnepélyes küldöttsége utján meghivását.
2. § És az ilyetén felajánlást oly kegyesen s kegyelmesen és hálás lélekkel fogadni s hü karainak és rendeinek kegyeletes és üdvös óhajtását nemcsak helybenhagyni méltóztatott:
3. § Hanem ezt az örökösödést Magyarország szent koronájában s a hozzá kapcsolt részekben, országokban és tartományokban, a fiágéval azonos elsőszülöttség rendje szerint oly módon, a mint azt Ő legszentségesebb felsége az ő Németországában s azon kivül fekvő örökös országaiban és tartományaiban már szabályozta, megállapitotta, kihirdette s elfogadta, elválhatatlanul s ugyanazon ág fokozatának egyenlősége esetében a finemüek előjogának figyelembevételével kivánja rendezni, megtartani s megőrizni.
4. § Akképen, hogy azt a nőt, vagy annak férfi örökösét, a ki a felséges osztrák házban elfogadott, emlitett elsőszülöttségi rend szerint, a felséges osztrák ház előbb mondott országainak s tartományainak örököse lesz, ugyanezen utódlás és örökösödés jogán, a jelen és minden jövő esetben, egyszersmind az ugyancsak feloszthatatlannak értendő Magyarország s az ahhoz kapcsolt részek, országok és tartományok kétségtelen királyának tartsák s koronázzák.
1715. évi III. törvénycikk
bővebb kijelentés a királyi örökletes utódlás s uralkodás felől
1. § S ugyan Ő királyi szent felsége sem akarja a karokat és rendeket máskép kormányoztatni s felettük uralkodni, mint magának Magyarországnak az eddig alkotott vagy jövőre országgyülésileg megállapitandó saját törvényei szerint.
2. § Mely legkegyelmesebb királyi kijelentésével az ország karait és rendeit eme záradékot illetőleg: "a hogyan a törvények használatát és értelmét a király s a karok közös egyetértéssel országgyülésileg megállapitani fogják", eléggé biztositja, bárminek az országtól való elszakitása és a más tartományokéhoz hasonló kormányzás behozása ellen.
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=4392