vissza a főoldalra * 

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Wednesday, February 09, 2011 9:10 AM
To: 'aeeb@parlament.hu'
Subject: az állam és egyház szétválasztása nem a legjobb megfogalmazás

Az "állam és egyház" szétválasztása

. . . mindig az egyházzal szembeni követelésként hangzik fel, méghozzá a keresztény egyházakkal szemben. Nem vizsgálják általában, hogy az állam miként viselkedik (lásd a kommunista egyházfelszámolást, vagy a mostani liberális korszak egyházellenességét). Ez sem a különválasztott felek távolságtartása.

Másrészt az egyháznak nem egyszerűen letett fegyverrel kellene az államtól való elválasztottságát elviselnie, hanem amelyik egyház a színfalak mögött másként viselkedik (nem egyházként), azt egyszerűen ki kell venni az egyházak sorából (lásd sok más mellett a scientológiát). Definiálni kellene az egyház fogalmát úgy, hogy a keresztény egyház öndefiníciójával lehetőleg megférjen. És ha vannak más vallások más típusú intézményei, akkor azt ne passzírozzák be az egyház fogalmába, mert abból csak ellenőrizhetetlenség keletkezik, ami melegágya a mindenirányú megtévesztésnek, megtévedésnek, visszaélésnek és pórul járásnak. Tehát állam és vallási intézmények, hálózatok, szerveződések viszonyát kellene egy alaptörvényben szabályozni, és ennek egyik alesete a keresztény egyház és annak különféle felekezetei és az állam közti viszony.

Ahogyan nem a Monsantónak kell abszolút előnyt adni, hanem némi esély a konvencionális génkészletű élővilágot is megilletné józan ész szerint, úgy a keresztény gyökerű, hagyományú Európát sem kellene valami eszét vesztett hatalmi tombolásban önértékként kezelt rombolással tovább ütni-verni. Magyarországon pedig egyenesen a tágabb Európához képest, a XX. századi pokoljárást követően még inkább felmerül, hogy nem kellene elvágni minden gyökeret egy életképes, jó szívvel és racionálisan képződött, bevált alkotmányosságtól. Tehát legyünk bátrak, cselekvőkészek, --- de ha lehet kicsit megfontoltak is.

Mert miről is van szó? Még mindig amolyan „Karthágónak pedig el kell tűnnie” mondókának tűnik az egyházak és az állam viszonyának a kezelése (az alábbi MTI hír szerint is). Még mindig folyik az egyházzal mint világi hatalmi tényezővel, mint az egyetlen, tényleges, tartós összeurópai hatalmi tényezővel, mint a római birodalmi struktúra egyetlen örökösével való mániákus leszámolósdi. Függetlenül az egyház tényleges és hivatott szerepétől, függetlenül az egyház elleni rombolás következményeitől.

A szervezeti keret szerinti gondolkodás tipikusan kartális típusú alkotmányosság leszűkült szemléletére illik (mind időben mind problémakörben leszűkült szemléletet értve alatta). A tényleges probléma tágabb felvetésben az egyház társadalmi funkciójával kezdődne. Mi volt, mi várható el tőle, és mi remélhető általa? E nélkül a teljes alkotmányosság tekintetében értelmetlenség felvetni az egyház és állam kapcsolatának dolgát. Amint az államnak sem az az abszolút célja, hogy egyházellenes legyen, hanem hogy a nemzet akaratának megfelelő alkotmányosság talaján a nemzeti-társadalmi önirányítás, önszervezés egyik kulcseszköze legyen.

A lovagkor óta él az az alkotmányos alapvetés (nem a kartális modern leszűkített értelmezésben, hanem a klasszikus teljesebb felfogásban), hogy a hatalmi erőt, erkölcsi tekintélyt és tudományos ismereteket, k épességeket egymástól el kel választani, mert különböző természetűek, ha elválasztásuk nem valósul meg, akkor keveredve egymást rombolják. De természetesen el sem szakítható egymástól teljesen, egymás ellen sem fordíthatóak, mert végső soron egységet kell képezzenek az emberi társadalom létében. Ez tehát nem a hatalmon belüli ágak elválasztását jelentő elv, hanem a hatalom, erkölcs és tudás egymáshoz való átfogó viszonya. Innen kiindulva is vizsgálni kell, hogy az erkölcsi-spirituális emberi létezés intézményeként felfogható egyház és a mindennapi hatalmi praxist pozitivista értelemben gyakorló hatalomnak milyen ésszerű és a hagyományokkal, a jelen realitásával és a jövő remélhető boldogulásával illeszthető viszonya alakítandó (alakítható) ki alkotmányos hivatkozással.

Itt az öndefiníciónak a szerepét ellenőrzés alá kell venni. a római birodalom korából átöröklődött és némileg Platón állameszméinek vonásait magán hordozó, de ténylegesen egyházként eredményesen, a világot megváltva ténykedő keresztény egyházat megirigylő kicsinyes és képtelen „egyházutánzatok” paródiája kedvéért az európai embereszményt, a megváltás 2000 évét nem kellene feláldozni, semmibe venni.

Tudomásom szerint az „egyház” kifejezés keresztény fogalom. Teológiailag a keresztény felekezetek közös egyházat képviselnek, testesítenek meg. Krisztus nem beszélt az ő egyházának alapításáról úgy, hogy ha majd ezernyi apró társasággá váltok, akkor a 693-ik lesz az én igaz társaságom, sem pedig arról, hogy majd az lesz az én kizárólagos örökösöm, amelyik a római birodalmi struktúra hierarchikus elemeit képes lesz tovább vinni vagy az egyetemesség szavát nevébe illeszteni. A világegyházak lexikon szócikk úgy hangzik, mintha az emlősök név alatt a teljes törzsfejlődési fát akarnánk érteni.

Európát a keresztény értékek, a keresztény egyház spirituális befolyása tette minden értelemben naggyá. És a magyar alkotmány nem annak a kérdésnek a lerendezési terepe, hogy az alkotmányosság, a nemzet élnivágyási akaratának az életet átölelő, a lehető legtágabb, legátfogóbb, leglényegibb megnyilvánulásának hogyan lehet oly szűkre farikcsálni az értelmezését, hogy tipikus falanszterüggyé legyen szűkíthető (miszerint mondjuk, hogy az egyház nem egyház, az állam nem állam, azaz nem a nemzet önirányító eszközrendszere, az alkotmány sem alkotmány, hanem ezer szálon rángatott idegen elvárások listája, és így tovább hosszú sorban).

Itt nem utcai tüntetés fog dönteni, hanem első lépésben a magukat alkotmányozóknak nevezők: képesek-e intelligensen, tiszta szívvel fogalmazni, vagy erőszakosan akarják az értelmetlen formaságok közé préselni az általuk alkotmánynak nevezett diktátumot. Mert ha másként nem volna, ettől a fogalmazók által elkövetett belső szűkítéstől (belső Prokrutész hevülettől) lesz diktátum. Tehát nem csak az alkotmányozásban résztvevők köre döntő – hiszen én honnan lehetnék abban biztos, hogy ha részt is vehetnék e szövegek formálásában, azt jól tenném (bár igyekeznék), hanem döntő az elfogadásra kerülő megfogalmazások minősége is. Egyetlen utcai tüntető, egyetlen tiltakozó levél nélkül is semmis az egész eredmény, ha a készítők saját maguk lopnak bele értelmetlenséget. A semmisségi műhely leglelkesebb és legeredményesebb aktivistái a mai hatalom tulajdonosai lehetnek.

Hát ezért fontos, hogy mire irányul az új alaptörvény megnevezése és tartalma, annak is egyház és állam viszonyát szabályozó bekezdése.

Tisztelettel egy partvonalon kívüli, aki próbál néha hozzászólni (de ha választ kap, abban eddig nem volt köszönet) --- ne válaszoljanak, de gondolkodjanak el, kinek-minek kívánnak megfelelni, például állam és egyház viszonyának szabályozásában.


Belföld

Külön is kimondanák az állam és az egyházak szétválasztását

2011. február 6. 08:55

Az új alkotmány a tervek szerint külön is kimondaná az állam és az egyházak szétválasztását, így továbbra is garantált lesz az egyházak és vallási közösségek önállósága - tudta meg kormányzati forrásból az MTI. Korábban többen is kifogásolták, hogy az alkotmány előkészítő parlamenti bizottság által kidolgozott alkotmánykoncepció kifejezetten nem tartalmazta az állam és az egyház szétválasztásának elvét. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az MTI kérdésére azt mondta, természetesen nem lesz változás, s az új alkotmány - a mostanihoz hasonlóan - külön is kimondja majd az állam és az egyházak szétválasztását, mely mindkét fél érdeke.

Ez az elválasztás azonban nem jelenti azt, hogy ne működhetnének együtt meghatározott kérdésekben a közjó érdekében - emelte ki a kereszténydemokrata politikus.

Az új alaptörvény rögzítené, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, azaz hogy vallását és meggyőződését szabadon megválassza és megváltoztassa, és azt akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy a magánéletben, vallásos cselekményeken, szertartásokon, vagy egyéb módon kinyilváníthassa, illetve ezt mellőzhesse, gyakorolhassa vagy tanítsa.

Ennek alapján továbbra is garantált lesz az egyházak és a vallási közösségek önállósága. Az új alkotmány alapján a vallási közösségek és az egyházak működését, az egyházak állami elismerését és nyilvántartását sarkalatos törvény fogja szabályozni.

Az Országgyűlés március elején fogadhatja el az új alkotmány szabályozási elveiről szóló határozati javaslatot, amely alapján a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elkészíti az új alaptörvény normaszövegének tervezetét; ezt kezdi tárgyalni a parlament - alkotmányozó országgyűlésként - március 15-e után, s dönt róla várhatóan április 25-én, húsvéthétfőn.

Az alkotmányozás parlamenti folyamatával párhuzamosan egy széleskörű társadalmi párbeszéd is lesz február-márciusban az alaptörvényről. Egyrészt a kormány elindít egy nemzeti konzultációt, másrészt helyi szinten is folyik majd a társadalmi vita.

(MTI)


 Vissza az oldal tetejére