Miniszterelnöki Kabinetiroda
2017.05.11
Tisztelt Kabinetiroda!
Kimaradt a levelükből, hogy mire válaszolnak!
Kérem adja meg a hivatkozást (dátum, esetleg a levél másolatát).
Nekem ugyanis a 2017 január 26-i levél jutott eszembe, de levelük a tartalmát tekintve biztosan egy másik szövegre írott válasz lehet.
A január 26-i levél szövegét szürkés-kék háttérrel ide másolom.
Amennyiben levelük az ide másolt januári levelemre adott válasz lenne, felhívom figyelmüket néhány dologra – amit figyelembe véve talán pontosíthatnák ma megkapott levelüket.
1. Orbán Viktor a magyar állam miniszterelnöke és egyben parlamenti többségének vezetője is. Személyesen neki címeztem levelemet. Az azóta széles körben zajló nemzeti konzultáció idején Önök ha leírom hogy miniszterelnök, akkor a parlamenti többséget vezető Orbán Viktor szerepkörét leárnyékolják, törvényhozói, politika formáló szerepkörét figyelmen kívül hagyva válaszolnak?
2. Levelemet hogyan lehet egyéni érdekűnek minősíteni, és mint ilyet vissza utasítani, tartalmát figyelmen kívül hagyni?
3. Mint szóvá tettem az MNB pénzügyi érdekvédelmi szerepét megtévesztően gyakorolja, ez levelem egyik fő panasza. Ezután ajánlják, hogy forduljak a kifogásolt működésű hatósághoz? Elküldhetem nekik korábban írott leveleimet és kapott válaszokat. Nekik előbb írtam meg, hogy alapvető, az ország helyzetét nehezítő szerepzavarban vannak, amelyet az alapító levél is megerősít (az alapító levél is egyik oka a szerepzavarnak). Az MNB-től kérjem az alapító levelük véleményezését?
4. Természetesen elküldhetem Önöknek a nemzetgazdasági minisztérium és az igazságügyi minisztérium válaszait is devizahitel ügyben. Ezek a sorozatos levélváltások vezettek oda, hogy a magyarországi politikai vezetőhöz, Orbán Viktorhoz címeztem január 26-i levelemet.
5. Lehet, hogy a jövőben a kúriának olyan szerepe lesz, hogy dönthet olyan ügyekben, hogy milyen ügyletért kinek kell viselnie a terheket, de ha jól tudom egyelőre jogilag ezt nem engedheti meg magának. A kúria egyébként arra hivatkozik, hogy egy PSZÁF pénzügyi tájékoztatásra támaszkodik, mint szakmai véleményre – amely tájékoztatás hamis, mint azt ismeretes. Erről Önök nem tudnak?
6. Engedje meg, hogy visszautasítsam, hogy miniszterelnöke nevében engem oly módon hamisan félre tájékoztasson, hogy a forintosítás célját egyedül a törlesztőrészletek csökkentésében jelölje meg, és kijelentse, hogy devizában számolva nem nőttek a tőketartozások – és ezzel ki nem mondva, de kikövetkeztethetően önkényesen közölje, hogy nekem mint jogkövető állampolgárnak még fel se lehessen vetni az ország politikai vezetője felé, hogy az árfolyamindexálásnak nincsen sem jogi, sem közgazdasági, sem pénzügyi elfogadható tartalma, hanem az egészében tisztességtelen visszaélés az intézményes tényleges fogyasztóvédelemtől megfosztottakkal szemben.
7. Hasonlóan alig hihető, hogy a miniszterelnöki kabinetiroda fejléces levelében arra hivatkozik, hogy 744 milliárd Ft-ot fizettettek vissza a bankokkal, amikor többezer milliárd Ft-ról van szó, amit ellenszolgáltatás nélkül követelnek a bankok árfolyamindexálásos nyilvántartásukra hivatkozva.
Egy évvel a következő parlamenti választások előtt küldték levelüket. Amikor minden zeng a Soros féle érdekcsoport visszaéléseitől. És ha valaki veszi a fáradtságot magának és az ország jelenlegi (és újraválasztására törekvő) politikai vezetőjéhez ír kétségbe esett levelet, akkor maguk képesek egy ilyen válaszra.
De ha másik levelemre válaszoltak volna, amelyben saját egyéni devizahitel káraimat soroltam volna és a miniszterelnök egyénre szabott segítségét kértem volna, akkor azt küldjék meg másolatban, mert nem emlékezem rá. Egyébként pedig maximálisan indokolt lenne(amint tette azt egy vidéki öregasszony Lázár miniszter úrnál), hiszen minden józan politikai és szociális megfontolás szerint vismajorra vagy szociális helyzetre való tekintettel az ilyen segítségnek helye volna.
Az én levelem válasz nélkül hagyott központi gondolata az volt, hogy „Miért nem oldják meg a helyzetet egy rendkívüli könyvelési törvénnyel, amelyben biztosítják annak a egyszeri könyvelési feltételeit, hogy a bankok felvételkori árfolyamon számolják el az összes devizahitelt?”
Amennyiben úgy gondolják, hogy ez a kérdés nem időszerű, vagy nem akarják velem megbeszélni, vagy nincsen rá felhatalmazásuk, hogy az általam felvetett kérdésekre bármit mondjanak, írjanak, akkor válaszolják azt. Esetleg írják meg, hogy kit tartanak illetékesnek a válaszra.
De hogy funkcionális analfabétát színlelve enyhén szólva is cinikusan másra válaszoljanak az ország politikai vezetőjének nevében, mint ami a levelemben volt, az nekem érthetetlen.
válaszukat várva tisztelettel
Fáy Árpád
2017.05.10.
Miniszterelnöki Kabinetiroda
Levelezési Osztály
Fáy Árpád úr Iktatószám: I-1L/ME/572/2017
részére
Tisztelt Uram!
Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak címzett – devizahitelezéssel összefüggő – észrevételeit megkaptuk, arra a Levelezési Osztály válaszol.
I. Tisztelettel felhívjuk az Ön szíves figyelmét arra, hogy a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI.6.) Korm. rend. értelmében Miniszterelnök úr valamennyi egyedi, szakmai, szakigazgatási és hatósági kérdésben az illetékes szervek, illetve szakminisztériumok álláspontjára támaszkodik, így egyéni megkeresések és igények tekintetében elbírálási lehetőséggel sajnos nem rendelkezik.
Tisztelettel javasoljuk Önnek, hogy pénzügyi vonatkozású kérdésével a Magyar Nemzeti Bankhoz (telefon: +36/ 1/ 428-2752; fax: +36/ 1/ 429-8000; e-mail: info@mnb.hu) fordulni a teljes körű tájékoztatás érdekében. Felhívjuk az Ön szíves figyelmét továbbá a pénzügyi panasz intézményére, valamint ehhez kapcsolódóan a Pénzügyi Békéltető testület eljárására. Az erről szóló tájékoztatókat csatoltan küldjük Önnek. Bízunk abban, hogy a dokumentumok az Ön segítségére lesznek.
Tájékoztatjuk Önt továbbá arról, hogy a fenti rendelet szerint a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter a nemzetgazdasági miniszter, ennek keretében előkészíti a pénz-, tőke- és biztosítási piacokra, az e piacokon működő piaci szereplőkre, illetve e piacok állami felügyeletére vonatkozó jogszabályokat. Tehát tisztelettel javasoljuk Önnek, hogy e Minisztériumhoz szíveskedjen fordulni panaszával, további kérdéseivel:
Nemzetgazdasági Minisztérium
Levélcím: 1369 Budapest, Pf. 481.
Telefon: 06 1/795-5010
E-mail: ugyfelszolgalat@ngm.gov.hu
Weboldal: www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium
II. Felhívjuk szíves figyelmét továbbá arra, hogy a bankok elszámoltatása a legfőbb magyar bírói fórum, a Kúria jogegységi döntése alapján zajlott le. A Kúria úgy döntött, hogy a devizahitelek esetében az árfolyamváltozásból fakadó többletterheket az ügyfeleknek kell viselniük.
Az Országgyűlés tartotta magát ehhez a döntéshez, ezért a bankokat a tisztességtelenül megemelt kamatokkal, a tisztességtelenül felszámított árfolyamréssel és a tisztességtelenül felszámított díjakkal tudta elszámoltatni. Mivel a devizahiteleknél az árfolyamváltozásból fakadó terheket a Kúria nem engedte megosztani a bank és az ügyfelek között, ezért a devizahiteleknél a forintra váltás és a törlesztőrészlet csökkentése volt a fő cél.
A bankok elszámoltatásával kapcsolatos adatok alapján a bankok több, mint 744 milliárd forintot fizettek vissza a devizahiteleseknek. Ebből 181 milliárd forint a már megszűnt hitelek után készpénzben kifizetésre került, és tartozásra számoltak el 563 milliárd forintot.
Az eddig deviza alapú, most forinthitellé alakított élő hitelszerződések 77 százalékánál a törlesztőrészlet egyértelműen csökkent vagy nem változott. Az árfolyamgát-konstrukcióba belépett devizahitelesek esetében a törlesztőrészlet nem változott, de a gyűjtőszámla-hitel csökkent vagy megszűnt, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy idáig is ők jártak eddig a legjobban. A korábbi árfolyamgátasok eddig is és ezután is alacsony törlesztőt fizetnek, a gyűjtőszámla-tartozásuk pedig az alábbiak szerint alakult.
172 216 darab árfolyamgátas ügyfél és gyűjtőszámla volt, ebből 147 180 darab megszűnt, 25 036 darabnál pedig a gyűjtőszámlán nyilvántartott tartozás jelentősen csökkent, tehát az árfolyamgátas ügyfelek mindegyikének csökkent a nyilvántartott tartozása.
A korábbi deviza alapú hitelek azon 23 százaléka, ahol a törlesztőrészlet változása bizonytalan, nagyrészt olyan devizahitel, ahol a szerződést már vagy felmondták, vagy 90 napon túli tartozás van, vagy korábban banki segítséget vettek igénybe a törlesztéshez – melynek összegét a bank most leírhatta – vagy lakáskassza-biztosítással érintett kombinált hitelről van szó, ahol a hitel összegét a biztosítási díj nagymértékben meghatározza.
A nyilvántartott tőketartozás minden devizahiteles esetében csökkent. Ez azonban nyilvánvalóan magasabb, mint a felvételkori összeg, amikor alacsony volt a svájci frank és az euró árfolyam. Az lenne a helyes, ha az ügyfelek a jelenleg forintban nyilvántartott tőketartozásukat azzal vetnék össze, hogy a januári egyenleg-értesítőjükben szereplő svájci frankban, illetve euróban nyilvántartott tőketartozás az akkori árfolyamon átszámítva mennyi lett volna. 2015. januári árfolyamon – az elszámoltatást megelőzően – a legtöbb ügyfél 10-16 százalékkal magasabb tőketartozással rendelkezett, mint most.
Engedje meg, hogy Miniszterelnök úr nevében minden jót kívánjunk Önnek.
Kobza Csilla osztályvezető asszony megbízásából tisztelettel:
|
Miniszterelnöki Kabinetiroda |
|
dr. Galambos Attila jogi és közkapcsolati referens Levelezési Osztály Miniszterelnöki Programiroda E-mail: titkarsag@mk.gov.hu Cím: 1055 Budapest, Kossuth tér 1-3. |
---------------------------------------------------------------------------------
Orbán Viktor miniszterelnök részére
Tisztelt Miniszterelnök Úr
Gratulálunk ahhoz, hogy az Ön által üdvözölt amerikai elnökjelölt meg is nyerte a választásokat.
Gratulálunk és örömünket is kifejezzük, mert bizonyára a hazának is jót tesz, hogy önnön létére is hivatkozhat nyíltabban, mint korábban.
A dolognak vannak árnyoldalai természetesen, ami az emberben szintén felmerül, kissé eldurvulhat a nemzetközi érdekérvényesítés, a nemzetközi normák meglazulhatnak.
Mindezt nem tudva csak sejtve azt teszem szóvá, hogy hazánkban ismét alapvető banktechnikai újítást vezetnek be az egyéni jelzálogjog általánossá tételével (szerződésmódosítással visszamenőlegesen is) – a banki ügyfél hitel felvevők megkérdezése nélkül.
Tartunk tőle, hogy a devizahiteleseknek ez nem lesz előnyös.
A devizahitelezés áldozatainak számát immár 3 ezer fő körülire teszik, ami akkor is nagy szám, ha közülük nem mindenki demonstratív módon lett öngyilkos.
Lassan emlékművet kellene emelni nekik, bár nem akarom hasonlítani őket sem a székely veszedelemhez sem sok más szomorú emlékeznivalóhoz.
Kétség nincsen, hogy itt egy nemzeti jelentőségű katasztrófáról van szó, aminek szükségességét, elkerülhetetlenségét, orvosolhatatlanságát azonban nem látjuk.
Az erélyes jobbító szándék hiányát viszont igen.
Az Ön szintjén orvoslandónak tartjuk, hogy nincsen Magyarországon pénzügyi érdekvédelem, a szó funkcionális értelmében.
Ami van az MNB keretében ilyen néven, az inkább megtévesztő névhasználatnak tekinthető.
Szériában hoznak olyan törvényeket, amelyeket a bankszövetség (mint civil szervezet), az MNB (mint hatóság) készítenek elő az ügyfelek kárára - az ügyfelek bárminemű érdemi képviseletének meghallgatása nélkül (nem is szólva egyetértésükről).
A helyzet már-már úgy tetszik, hogy a bankszövetség profitérdekét szolgálja az állam: számos jogszabály és nemzetközi szerződés aláírásával – még az igazságszolgáltatás felfüggesztését is megígérve (az ügyfelek érdekének sérelmére).
Szükség van erre?
Most, amikor még az USA-ban is a nemzeti érdeket hangoztatják, akkor minálunk valósággal genocidiális szerkezeti rendszerben a pénzügyi ügyfeleket, és különösen azok fogyasztónak nevezett lakossági részét kizárják a rájuk hátrányos (visszamenőleges hatályú) jogszabályok meghozatalából, de még előzetes véleményezéséből is?
Volt már ilyen, az OTP lakáskamatok emelése. Ott nem államcsődről vizionáltak, hanem a fejlett pénzkultúráról, amelyben a kamattámogatott hitelek nem ismeretesek, mi pedig megyünk a fejlett világba. Akkor is sokezer embernek vonták meg a lakhatását egy tollvonással. Most egy tollvonásról nem beszélhetünk. Itt már egy évtizede folyik a banki fogyasztói ügyfelek sokkal szélesebb körű megkárosítása.
Nem véletlen merült fel a genocidiális jelleg megfogalmazása.
Izlandon a devizahitelező bankvezetők elvesztették szabadságukat – ott nem a lakhatás volt a tét, hanem a halászati kvóták, a megélhetésük forrása. Minálunk a fogyasztói devizahitelezés „csak” a lakhatást támadja mindmáig. Tehát sokkal alapvetőbb, sokkal védtelenebb életfeltételt céloz meg.
Magyarországon a szocializmus, a szovjet megszállás évtizedeinek lelki öröksége talán a pénzügyekben maradt fent legnyilvánvalóbban – aminek a devizahitelezésről folyó iszapbirkózás szerű helybenjárás az egyik megnyilvánulása.
Elvileg hitelpénzrendszerben élünk. Hol van megnevezve jogszabályainkban, például az alaptörvényben az emberek, a fogyasztó ügyfelek pénzteremtési szerepköre, joga? Általánosabban szólva hol van az alanyi pénzhasználati joga? A bankok elvileg koncesszióban adminisztrálják pénzügyeinket – és nem a saját tulajdonukat engedik át nekünk időleges használatra. Sőt. A gerjesztett látszat ellenére a bankok túlnyomórészt, jellemzően nem a betétesek pénzét, tulajdonát közvetítik nekünk. Mégis a felvett kölcsönöket olyan biztosítékokkal veszik körül, mintha azokkal mások tulajdonát védenék velünk, fogyasztó, kölcsönt felvevő ügyfelekkel szemben.
A hitelpénzrendszeri keretek között a pénzügyi döntéshozatalból kizárták azokat, akiknek a jogán, akiknek a vállalása révén bocsátottak ki pénzteremtő hitelt. Fogyasztókkal szemben lépnek fel fogyasztóvédelem nélkül. Mintha nehéztüzérséggel lőnének bevásárló tömegre. Volt már ilyen a történelemben – de a mi mindennapjainkban erre milyen szükség van?
A helyzet annyira torz, hogy az oktatásban, pénzügyi szakmai fórumokon sem tárgyalják ki, hanem mindent leönt az aktuálisan vélt banki érdeknek megfelelőség (iskolai tankönyvektől az akadémiai vagy jegybanki szakmai folyóiratig). Ilyen körülmények között „a szakma” sem rendelkezik 10 éve egységes felfogással arról, hogy mi a devizahitel (deviza alapú vagy deviza elszámolású hitel), hogy annak mik a tisztességes és tisztességtelen elemei, és hogy mindebből az ügyfélnek a hitelszerződés idején miről kellett volna tudomással bírnia (nem az átlagos ügyfélnek, hanem minden ügyfélnek, akivel a bank ilyen szerződést aláíratott - eléje tett).
Miért nem oldják meg a helyzetet egy rendkívüli könyvelési törvénnyel, amelyben biztosítják annak a egyszeri könyvelési feltételeit, hogy a bankok felvételkori árfolyamon számolják el az összes devizahitelt?
És miért nem teremtik meg annak lehetőségét, hogy szakmailag felkészült, kompetens, érdekeltségében az ügyfelek mellett elkötelezett, jogilag legalább köztestületi erősségű pénzügy fogyasztói érdekvédelem létre jöjjön, megalakuljon és a hasonló későbbi visszásságok lehetőségét mérsékelje – például a bankügylet típusok véleményezésével, minőség ellenőrzésével (az MNB alapító levelében ez a feladatkör nincsen megfogalmazva és ami halvány utalás van benne, az erőteljesen ütközik az alapító levélen belül erőteljesen hangsúlyozott árstabilitás és bankrendszer védelmi feladatokkal)?
A levelet abban a reményben írva, hogy hátha valóban a nemzeti érdek, a nemzeti lét nyíltabban felvállalható – a pénzügyek kulcsterületén is.
tisztelettel
Fáy Árpád
2017. január 26.