vissza a főoldalra *   

Logikatörténeti lépcsők a modern korig -
hogy a SZEMÉLY és a SZEMÉLYISÉG közti fogalmi különbséget kezelni tudjuk

Tömören:

a személyre mint alapfogalomra építkezve

a deduktív axiomatikus rendszermodell lehetőségének

fogalomtörténeti előzményei

(Fáy Árpád 2016 12 01)

Lassan araszolgatok.

Milyen kép állt össze előttem?


Várkonyi Hildebrand 1927-es tanulmányából tájékozódva Arisztotelesznél már szerepel a két alternatíva, a spontán absztrakció eredményeként alkotott fogalom és a tudatosan formált, tesztelt, axiomatikusan rendezett fogalmak köre. A spontán absztrakció nem pótolható, nem rekeszthető ki, az az élő emberi lény egyik elvehetetlen sajátos megnyilvánulása. Tehát akármilyen tudatos fogalmi rendszerek, műveletek világa is alakuljon ki, az axiomatikus rendezettségű fogalmi világ sosem lehet a teljes világ (a teljes fogalmi világ) alternatívája, hanem mindig csak annak egy sajátos alrendszere. A teljes fogalmi világ pedig az axiomatikus és a spontán absztrakciós változatok közti egyre szélesebb skálát foglalja el.

Az axiomatikus fogalmi rendszerekig vezető logikai gondolkodás fejlődési fázisai (ahogyan előttem most kirajzolódik):

·         spontán tagolatlan megnyilvánulások-jelzések (mozdulattal, hanggal, a helyzettől függően értelmezhetően)

·         nyelvi kijelentések

o   őskijelentés (az alany és az állítmány még nem válik el egymástól, de már kijelentés, már a valóságról alkotott fogalommal él)

o   egyszerű („természetes”) kijelentés. (az alany és az állítmány egymástól elkülönült két külön funkció, legalább két szóval jelölt külön összetevő a kijelentésben)

o   összetett („természetes”) kijelentések (az egyre bonyolódó mondatszerkezetekben tetten érhetően – alany, állítmány, tárgy, határozó stb)

·         logikailag egyértelmű kijelentések

o   a kijelentés igazságtartalma válik önálló kérdéssé (úgy van-e, mint az állítás mondja?) – az egyszerű kijelentés értelmezésével megjelenő probléma

o   kétértékű logika megjelenése - a kétértékű logika kikristályosodása, mint az egyértelmű következtetés előfeltétele (vagy igen vagy nem, de átmenet, kettősség az igazságról nem fogadható el – a kétértékű logikán kívül egyébként a spontán absztrakció, és bármi más formát, stílusjegyet nyert absztrakció ettől még létezhet, használható, de a kétértékű logikán kívül)

·         észelvek (Várkonyi Hildebrand szóhasználatával)– az igazság egyre differenciáltabb megközelítéséhez szükséges (a kétértékű logika elvén kívüli, további) megfontolások, feltevések, amelyek nem vezethetők le a spontán absztrakcióból, hanem megfogalmazott, megformált, lerögzített lehetőségek gondolkodásunk módszertani kiterjedéséhez (formai és tartalmi)

o   tehát a kétértékű logika elve is tekinthető észelvnek, sőt az egyszerű kijelentés megkülönböztetése is az őskijelentéstől valamint az összetett kijelentéstől

o   az azonosság fogalma, képzete (azon szellemi képesség megerősödése, nyelvi kifejeződésének megjelenése, hogy két dolog valamilyen szempontból egyforma, azonos vagy nem – ennek eldöntéséhez már előfeltételként kellett az egyszerű kijelentés szilárd képzete valamint a kétértékű logika elve, hogy bárminek az igazságát egyértelműen meg tudjuk állapítani, például az azonosságét)

o   azonos átalakítás műveletének megjelenése, tudatos használata (a későbbi algebrai egyenlőséghez, majd egyenletek átrendezésének képességéhez vezet – illetve a geometriai fogalmak, műveletek egyik megalapozása)

o   a szigorú következtetési formák alapvető változatai (például szillogizmusok)

o   a következtetési rendszerek megjelenése, majd a kijelentések és következtetések különbségének letisztulásával a szigorú axiomatika megjelenése (Euklidesz)

o   Az axiomatikus fogalmi rendszer építés két változatának elkülönülése a megalapozó kijelentések különbözősége szerint

-        elvi, idealisztikus kijelentés, alapfogalom megadása, mint például a geometriai pont

-        valós tapasztalati tényeket tartalmazó (meghivatkozó) kijelentésekre építkező axiomatikus rendszer, mint ismert evidens tények vagy mérési eredményeket alapul vevő Galilei tételek

-        eredményesen a tapasztalati tényeket alapul vevő axiomatika Galilei korától erősödik meg - a kétfajta (eszmei alapozású és tényekhez kötött) axiomatika megkülönböztetésére fokozatosan a dedukció (euklideszi vagy matematikai típusú kijelentésekre épülő axiomatika) és indukció (tapasztalati kijelentésekre épülő axiomatika) kifejezés terjed el

-        A megkülönböztetés éles, átfedések nélküli, amennyiben

1.      deduktív alapvető kijelentések tényekkel nem írhatók felül, illetve

2.      induktív kijelentések logikai megfontolással nem cáfolhatók

-        Ebben az axióma alaptípusát meghatározó tekintetben a konkrét érvelési-következtetési rendszerek alapkijelentéseinek típusa szerint történik a megkülönböztetés deduktív és induktív és axiomatika között - és a két kifejezés (deduktív és induktív) egyéb összefüggésben használatos jelentése másodlagos, azokból nem lehet az itteni értelmezést átalakító, a fogalmat értelmező következtetést levonni (bár a fogalomhasználati evolúciós előzmények nem vitathatók, ugyanis nem ellentmondásról van szó, hanem elégtelen értelmezésről, ha axiomatika esetében a deduktív és induktív szavakat csak mint általánosból az egyedibe illetve egyediből az általánosra következtetésként határozom meg).

o   A rendszer fogalom a XX. században jelenik meg. Pontos meghatározása változó, legtöbbször elhanyagolják, csak a szövegi környezetéből, adott fogalmazásban megnyilvánuló alkalmazásából lehet rá következtetni. Mindenesetre

-        A rendszer alkotó elemek kölcsönhatása rendszeren belüli és kívüli viszonylatokban, valamint

-        folyamatok kezelése

azonban egyértelmű jellemző a rendszer szemléletre (mert egyébként a kör mint mértani hely vagy az egyenest alkotó pontok összessége is értelmezhető rendszerként) – csak ehhez még nincsen szükség a rendszerfogalomra mint önálló kategóriára

o   a kibernetika mindenképpen a rendszerek elméletéhez tartozik

o   más név alatt, de a számítástechnikával előrehaladott informatika, programozás (szabályozás-vezérlés-irányítás kiforrott meghatározása) is a rendszerelmélethez köthető

o   a rendszerben fogalmazott elméletek deduktív vagy induktív volta jól elkülöníthető egymástól, de nem szokásos (ami talányos helyzetekben komoly szemléleti problémákhoz, elakadásokhoz tud vezetni – amit én a közgazdaság esetében például felfedezni vélek).

o   klasszikus tartalmi (tehát a kijelentés és a valóság közti kapcsolatot illető) észelv pld „a valóság egyforma menete”, ami tipikusan az induktív axiomák alapvető feltevése (mondhatni alapvető kiinduló feltevése) – amelyet árnyaltabban jelenít meg (vagy amelyen bizonyos tekintetben túllép) az 1930-as évektől ismert ősrobbanás elmélet, amelyben az elvek is fejlődnek, változnak, sőt gyarapodnak, differenciálódnak (tömeg megjelenése és ezzel a tömeghez kapcsoltan megfogalmazott elvek „megjelenése”)

·         Ezután merül fel, hogy

o   az eszmei (idealisztikus) személy fogalom alapulvételével kialakítható rendszermodellek hogyan határozhatók meg, illetve

o   hogyan különíthető el tőle a megfelelő induktív rendszermodell (amelynek már nem az eszmei személy az alapfogalma, hanem a megtapasztalható hús-vér ember, a jogrendszer konkrét jogszabályok szerint meghatározott alanya, a közgazdaság konkrét paraméterekkel leírható „végső alanya”, a „személyiség” stb).

o   Tehát az eszmei személyre mint alapfogalomra építhető dedutkív típusú rendszermodellek általánosan is megfogalmazhatók, de részrendszerként beszélhetünk a deduktív jogrendszeri, deduktív alkotmányossági, deduktív közgazdasági sémáról – és vele párhuzamosan az induktív jogrendszerről, induktív alaptörvényről, induktív közgazdaságról stb (amelyek kész inputként használják fel a deduktív rendszermodellek feltételezéseit, pontosabban szólva alapvetéseit).

A deduktív axiomatikus fogalmi rendszer közvetlenül a tényekkel nem szembesíthető, azokból nem vezethető le, azokkal nem igazolható.

Az induktív fogalmi rendszer meghatározó alapkijelentései ugyan tapasztalati tényre épülnek, ezek az alapkijelentések logikailag nem cáfolhatók, de az alapvető induktív kijelentések a logikai eszköztár nélkül nem értelmezhetők, nem rendezhetők, következtetésekkel nem elemezhetők.

Az azonos átalakítások, amikor a fogalmi átrendezés előtti és utáni kijelentések tartalma nem változik meg, deduktív (matematikai) jellegűek – amelyek az induktív kijelentések kezelésében nem mellőzhetők.


A gondolkodás deduktív és induktív axiomatikus módjának lehetőségére az ember „ráérzett”, rátalált. Nem egyszerűen készen vette, nem is a semmiből saját kénye-kedve szerint alkotta meg, hanem rátalált az egyértelmű következtetésre mind alkalmasabb tudatos gondolkodás lehetőségére, módjára. És eljutott a modern korig.

Amikor a gondolkodási módszerek szabályozásának lehetőségei ki tudja merre fognak irányt venni –ami nem azonos a következetes gondolkodásról való lemondással.


Egy kitérő kérdéscsokor a szimmetriáról:

A szimmetria meghatározása - lényegében valamely változás során állandó, nem változó jellemzőt tulajdonságot értenek alatta.

Valamiképpen „rokona” a hajdani szubsztancia, lényeg (változásban nem változó, állandó) fogalomnak is?

Algebrában tehát az egyenlőség, egyenlet, az egyenletek rendezési műveletei is érintik ezek szerint a szimmetria kérdéskörét (csak kiemelten, külön néven szokás őket nevezni)?

A modern fizikában nagy karriert befutott invariancia is az általánosan vett szimmetria jelentéskörébe tartozik az általános meghatározás szerint?

És ha nem okoz zavart, akkor ide értelmezhető valamely tulajdonság tartóssága olyan tekintetben, hogy az „egy” az „egy” marad, a cosinus függvény értelmezése is invariáns az időre (mert „örökké” azt értjük alatta) stb?

Már-már túl általánosított fogalommá válhat a „szimmetria”, hol a határ? Vagy mi a pontosabb és szűkebb értelmű definíciója a szimmetriának?