From: Fáy Árpád - Sent: Wednesday, March 02, 2022 8:04 PM - Subject: Nemcsak a tolvajt szüli az (inspiráló) alkalom.

 a háború üzlete

……………………..!

Az alábbi tétel ismert. Gyerekkoromtól hallottam.

És nem értettem.

Közgazdasági egyetemen sem magyarázták el pontosan, csak mint evidenciát emlegették.

„kinek a legnagyobb érdeke a terjeszkedés, a hadiipar fejlesztése? Az USA-nak létszükséglet, mert az amerikai jólét, az 1000 dolláros minimálbér, a 70 centes benzin feltétele attól a gazdasági teljesítménytől függ, amelyik 60 százalékban a fegyvergyártás és a hadsereg ellátásának szinten tartása által tud így létezni. Viszont, ha nincs háború, akkor nincs eladás, zsúfolt a raktár, bezárhatnak a gyárak, s a munkanélküliség miatt az egyéb cikkek fogyasztása is megszűnik.“

Ma már talán dereng.

Sokszor ütközök abba a jelenségbe, hogy egy pontos definíciót az idők során elkezdenek lerövidíteni, míg végül mint definíció már nem értelmezhető – legfeljebb mint egy ismert frázis, amiben bizonyára van igazság ha olyan sokat emlegetik. Ilyenkor a tulajdonképpeni definíció felidézésével (kinyomozásával) lehet próbálkozni.

Szóval két dolog jut eszembe a háborúról illetve a fegyverkezés hasznáról.

1.       A fegyverkezés haszna úgy néz ki, hogy az állam háborúzik. A költségeket adóból szerzi be. Egy háborúzó állam jó vevője a hadiiparnak. Tehát a hadiiparnak jó üzlet a háború. De már a társadalom egészének nem biztos, hiszen a hadiipari megrendelések fedezetét máshonnan el kell vonni, annyival nem bővíthető a gazdaság. A háború tehát az erőforrások és a bevételek átrendezése. Ami a hadiiparban egyértelműen a piacot megkerülő konjunktúraként értelmezhető. De kevésbé a többi ágazatban. A társadalom egésze számára már egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy jó üzlet a háború. Ha amúgy sem megy a gazdaság, sok a munkanélküli, akkor javíthat egyes mutatókon a fegyverkezés, hadsereg bővítés stb. De ha virágzik a gazdaság, akkor Isten csapása.

2.       Van egy másik vonatkozása is a háború jó üzlet felfogásnak. Ez pedig az internalizáció. E fogalmat a költség-haszon kérdéshez kötve szokás használni mintegy a környezet szennyezés leírásában. Pld egy cég magához vonja (internalizálja) a jövedelmet, de a környezeti károkat externalizálja, ráterheli a környezetére és ezáltal lesz olcsóbb a termelése, nagyobb a haszna.

a.       A gazdaság egésze szempontjából is használhatók ezek a fogalmak. Az eredendő input természeti erőforrás (pld bányakincs), amit még senki sem tulajdonol, az nem lehet a piaci adás-vétel tárgya, mert még nem lehet eladója. Minél fejlettebb egy társadalom piaci szerkezete, annál nagyobb a kontraszt a tulajdonosok közti adásvételek és a még senki által nem tulajdonolt természeti javak „első tulajdonbavétele” között.

b.       Ha háborúval teszi rá a kezét egy társadalom, egy gazdaság a még nem tulajdonolt erőforrásra, akkor a háború költségét a piaci megvásárlással lehet összevetni. Akár kalkuláció is lehet, hogy mi az olcsóbb, háborúval megszerezni vagy megvásárolni. Az erkölcsi megfontolások és a nyers erőszak kalkulációja nem szép dolog, de egy lehetséges vizsgálati szempont.

c.       Újabb lehetséges változat, ha egy természeti erőforrás potenciális felhasználóinak hatékonyságát vetjük össze. Amikor egy fejlettebb-erősebb társadalom háborúval veszi egy gyengébbtől erőforrásait – azaz tesz úgy mintha a gyengébb szóba sem jöhetne mint adásvételi partner. Tehát a gyengébbnek meg kellene tudni védenie tulajdonosi pozícióját.

d.       Ebben a rideg összevetésben a gyengébbnek ha nem akar áldozatul esni, lehetőség szerint erősödnie kell, hogy másoknak ne érje meg vele szemben mint nemlétezővel fellépni az erőforrásaiért.

e.       Viszont talán erre a srófra (újabb és újabb jelentős erőforrások csatlakoztatása a birodalom többé-kevésbé piacvezérelte gazdaságába) működnek a háborúzó birodalmak. Ha ugyanis korábbi erőforrásaikon akarnának fejlődni, akkor mai szóval versenyképesen innovatívaknak kellene lenniük. Csakhogy ahol a világ termelő tulajdonának több mint fele maréknyi tulajdonos kezében van, ott legfeljebb irányított, behatárolt innovációról lehet szó. Marad tehát a háború nagy csábítása. Mint modern korunkban is több mint száz éve zajló átrendeződés sorozatban.

3.       És a kultúra, civilizáció, erkölcs? – Tudomásul kell venni pld a közlekedő edények és egyéb jelenségek törvényszerűségét, hatásmechanizmusát egyrészt. Másrészt van egy összefüggés, amelyet átpolitizált, vezérelt közvéleményű korunkban nehéz megtárgyalni: ez pedig az egyes emberek és közösségeik életereje, innovatív képessége, kulturális színvonala, hite stb. Nem egyszerű az összefüggés. De nyilvánvaló hogy x-millió zombi vagy ugyanannyi tanult, küzdeni képes, „lelkes” ember ritkán egyenlő az esélyeiben. A különbség alapvető, amit nem mindenki zombosításával kell csökkenteni.

Elnézést, hogy megragadtam az alkalmat mindennek a szerintem evidenciának a kifejtésére, de ez engem foglalkoztat és írásodhoz hozzászólásban viszonylag röviden tudtam megfogalmazni.

Nemcsak a tolvajt szüli az (inspiráló) alkalom.

FÁ